Karditov Park és Állatkert

Tárgy: Karditov Park és Állatkert Kedd Dec. 23, 2008 6:30 pm

First topic message reminder :

Karditov... már Nellond polgárai közül is sokan alig emlékeznek ki is volt egy a férfi, aki méltán híres volt...kétbalkezességéről. Az volt a vágya, hogy egy parkot ad a városnak, amit saját maga tervez meg és ültet be növényekkel. Egész jól haladt, már majdnem a park fele kész volt, habár többször is életveszélybe került, amikor 1-1 fát próbált megmachinálni, hogy azok nagyobbak, szebbek legyenek, és több árnyékot adjanak. De végül hibát követett el. Épp a park közepén található kis boltívet akarta felállítani, amikor nem a megfelelő varázslatot alkalmazta. Az események gyorsan követték egymást...mint valamiféle előre megrendezett káoszelméleti bemutató, és végül a boltív a férfire zuhant, ezzel a halálát okozva.
A park közepén azóta is ott van a szakállas, akkoriban 50-es éveiben járt férfi kissé butuskán mosolygó mellszobra.
Maga a hely, egyébként olyan, mint a legtöbb park. Fák, bokrok, virágok mindenütt, és jó néhány pad is akad itt, a leülni és pihenni vágyók számára. Középen ott a boltív, épp a mellszobor felett, a férfi emlékére, és úgymond halálára emlékezve ezzel.
Ami még különleges itt az a kis állatkert. Nem nagy, épp csak 7-8 ketrecből áll. Akadnak itt mindenféle varázslények, persze nem a veszélyes fajtából.
Az egyik ketrecben kelta tündérmanók integetnek kifelé, néha kissé megtréfálva a nézelődőket, és ami a kezük ügyébe kerül, azzal jól megdobálják az arra járókat.
Akad itt sátánebe is, ami ugye nem bántja az embert, de azért meglehetősen félelmetesen néz ki. Lehet rajta gyakorolni a zenét, mivel egy hárfa van a ketrec mellé kihelyezve a lelkes próbálkozóknak.
És még jó néhány kisebb varázslény, repülők, és nem repülők, csúszók és mászók, néha még változik is a kollekció, és cserélődnek, az időjárásnak megfelelőien, hisz nem mindegyikük bírja a hideget, vagy épp a meleget.

Karditov Park és Állatkert - Page 21 Park

Diák Hozzászólások száma : 1292 Kaszt :

~Nincsen nekem egy jó bolt, ami nyitva van.~*Rúgdossa a köveket maga elõtt, kezei zsebrevágva, s úgy halad Nellondban. Volt már a központi téren, csak nem látott semmi jót. Nincs nagy zsongás, az biztos. De egy bolt kellett volna neki. A vadvirág állatbolt. Hisz neki most egy állatka kéne, nem más. Valahogy addig bolyongott, hogy a Karditov Parkba érkezett. Itt sem volt még. Talán mert nem nagyon jár gyakran Nellondban, ha jár is, akkor a boltokat szemléli meg.
Szép hely, bár Angelina majdnem mindegyikrõl ezt gondolja. Egy színes felsõ, s farmer van rajta, toldva egy kardigánnal. Igaz, nyár van, de ma mégsincs akkora nagy kánikula. Aminek az eramiros lány csak örülni tud. Addig rugdossa a kövreket, míg egy fát is eltalál, s onnan most tovább nem viszi, s ahogy látja, már csak fû van a lába alatt,, tökéletes fûves rész ez, ahol még követ sem lehet találni. De annál inkább egy diákot. Most roszabb a helyzet,vagy jobb, mert a lányt nem ismri, aki a fûben ücsörög, s nem tudja, hogy Nezabaros diák-e, vagy sem. Azonban az izgi lehet, ha valahonnan máshonnan ismerne meg valakit. De kituggya, hogy ha nem Nezabaros, akkor egyáltalán szóba áll-e vele? Nos, próba szerencse... Odamegy közelebb, s leül vele szembe vagy két méterrel.*-Szia. Angelina Mary Black, Nezabaros tanuló. S te?*

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Szer. Júl. 29, 2009 10:05 am

*Anastrianna egyedül érkezett meg a Karditov parkba. Nagyon ritkán jön le Nellondba, de mivel ma nincs annyira meleg, mint általában szokott lenni, így úgy döntött, hogy a kinti, friss levegőt választja, nem marad a kúria falai között. Éppen ezért, egy kis felfedező útra indult. Mivel Nellond nagy részét még nem látta, így azt tartotta legcélszerűbbnek, ha ide jön le, hiszen itt sok újdonságot láthat, és akár hallhat is. Sötétkék farmer, és egy világoskék, ujjatlan felső van rajta, haja lobog a lány szellőben, persze nem túlságosan, de azért észrevehető. Daimonja, a zafírkék pillangó,Lindsey ott repked körülötte és folyton a lányhoz beszél, aki most valamiért nem figyel rá. Leköti őt a természet látványa, egyszerűen csodálatosnak tartja a parkot. Csodálatosnak, és egyben varázslatosnak is.*
~Jaj, bocsi Lindsey, mondtál valamit?~
*Kérdezi a daimontól, hiszen érdekli őt, hogy miről beszél daimonja, de valamiért kikapcsolt az agya. Azonban Lindsey megmakacsolta magát, és most már nem szól Ana-hoz. Ilyen még sose történt, de a lány tudja, hogy nemsokára megbocsájt neki Lindsey, és nincs semmiféle harag köztük. Hogy is lenne? Sose volt, és nem is lesz, efelől biztos a lány.
Miközben a daimonon jár az esze, elhalad pár óriási fa mellett, néhány színes bokor is feltűnik. Furcsa számára, hogy nem mindnek zöld a levele, de ez is biztos a varázslattól van. Csak gyönyörködni tud benne, nem érdekli, hogy hogyan lettek ilyenek. Leül, de nem egy padot választ, hanem inkább a fűbe, mely olyan hívogató számára. Reméli, hogy valaki idejön ma még, mert nincs túl sok kedve egyedül lenni, jó lenne beszélgetni valakivel, vagy akár valakikkel. Körbenéz néha-néha, hátha meglát egy erre érkező diákot, vagy akár tanárt, de tekintetét főleg egy madárkára szegezi, mely éppen most szállt le az egyik fára.*

Vendég

*Tartogat még meglepetéseket ez a fiú, pláne, hogyha az ember az első pár perc után ítéli meg a jellemét. Alapjában véve mégiscsak jólelkű, bár a modora gyakran elviselhetetlen, de azért néha még kimondottan kedvesnek is nevezhető. A kezdésre halkan felnevet; igen, így, hogy a szemei is csillognak, és nevet, határozottan kellemesebb jelenség. Majd felemeli a két kezét.* - Oké, oké, értem, mire gondolsz. Nem, engem sem vonzanak túlságosan... Ellenben a leveleim igen, márpedig most várok egyet-kettőt, tehát ha megengeded, én visszamennék. *A zsebébe nyúl, előbányássza az egyik jegyet, és Cornelia felé nyújtja, hiszen mind a kettőt ő rakta el.* - Ezt rakd el, bár már szinte biztos, hogy nem fogják kérni, de azért nem árt. További szép napot és jó nézelődést. *Azzal már meg is fordul, és a füzetet a kezében tartva kisétál az állatkertből, át a parkon, vissza a főtérre, és onnan a kúriába.*

//Köszi a játékot, élveztem, és bocsánatot kérek Lawrence jelleméért ^^//

Diák Hozzászólások száma : 40 Kaszt :

*Cornelia gyorsan megrazza a fejet es a fiuhoz fordul. Alig hiszi el, hogy kiseröje magatol hozzafordul es megmagyarazza.*|Bar lehet, hogy pont azert mondta, hogy utana eldicsekedhessen tudasaval!....Fujjj, de ronda vagyok! Lehet, hogy kettönk közül en vagyok a gonoszabb?|*tünödik el.*-Jobban örülnek neki, ha nem tartananak. Nem tünnek tul...-|most mit mondjon? Milyen teremtmenynek?|*zavartan elhallgat es remeli a fiu igy is megertette amit mondani akart, es nem fogja kinevetni.*-Szeretnel ilyet latni?-*kerdezi az impekre utalva, hogy megtörje a csendet. Valamit muszaj fölhozni, barmilyen butasag.*

Vendég

*Hát, a kneazle-k esetében korántsem biztos, hogy ha nem ijeszti meg, akkor megsimogathatja, tekintve, hogy ezek az állatok mindig megérzik, ha valaki a rossz út felé igyekszik, vagy pedig affelé fog igyekezni. Lawrence mondjuk nem érti, rá miért fújnak folyton a macskák, de inkább nem kockáztat, és nem megy közel, hogy legalább a lány meg tudja őket simogatni, hiszen úgy látszik, őt szeretik. A fiú pedig csak benyújtja a kezét a rácson, és szépen piszkálgatja az errafonth-ot. Nem is igazán figyel Corneliára, így elkerüli a figyelmét az emlékek tavában való elmerülés. Az ő gondolatai is messze járnak, Angliában, egy bizonyos fiú körül. Minél inkább közeledik a születésnapja, Lawrence annál gyakrabban gondol rá. Sok beszéd... Nos, ez nem jellemző a fiúra, és most is eléggé szűkszavú, de azért annyira ő sem magába forduló, hogy egyetlen szó nélkül kibírja huzamosabb ideig valaki mellett. Egy-két mondatra szükség van. A lány néhány másodperces csodálkozására elmosolyodik, majd kihúzza kezét a ketrecből, és zsebredugja; de a halvány mosoly ottmarad az arcán. Így, és hogy szőke haja kicsit a szemébe lóg, még inkább látszik, hogy határozottan jóképű fiúról van szó.* - Az imp egy eléggé ellenséges kis bestia. Általában fel akarja dönteni, vagy elgáncsolni a szembejövőket, de ha itt vannak is, akkor ketrecben, tehát ettől nem kell félnünk. Egyébként egy miniatűr kis gnóm, látványnak sem szép. Ha ennek ellenére utána kívánsz nézni, tartanak-e itt, csak szólj. *Ő csak tovább támasztja a hátát a ketrec rácsának, zsebredugott kézzel, a füzetet törzséhez fogva.*

Diák Hozzászólások száma : 40 Kaszt :

*A fiu mellet baktat hatra, miközben nezelödik. Majd megerkeznek a Kneazle-k ketrecehez. A figyelmeztetes elhangzasa utan, Cornelia szep lassan közelebblep az allathoz.*|Igy-igy, csak szep lassan, akkor nem lesz baj.|*nem mintha nem talalkozott volna meg kneazle-lel, inkabb pont ezert. Ha nem ijeszti meg hirtelen mozdulataival az allatot, akkor biztosn megsimogathatja. Leterdel a ketrechez es a kneazel mar jön is fele. Kezevel beletur a kneazel sürü bundajaba, majd a fületövet kezdi vakargatni, amit szemmel lathatoan nagyon elvez. A lany teljesen kizarja a külvilagot.*|Milyen megnyugato!|*s közben gepiesen, de azert elvezhetöen simogatja az allat bundajat. Mar meszzejar gondolatba, egy emlek bukkant felszinre, amit nem tud visszaszoritani. Igy inkabb nem küzd ellene, hagyja, hogy az emlek teljesen atjarja. Am egy pillanat mulva tudatosul benne, hogy hol is van, meg inkabb, hogy kivel. Gyorsan hatratekint a valla fölött, de a fiu nem tünt ugy, hogy eszrevette volna, igy nyugottan folytatja a simogatast, elmeje leghatso zugaba szamüzve az emleket. Ekkor jut el hozza a fentemlitett szemely következö mondata. A lany kisse elcsodalkozik, |ilyen sokat is tud beszelni? Hatha meg elöadast kellene tartania! Biztosan nem lenne unalmas, de hosszu az igen, mivel lenne miröl beszelnie.|*zarja le magaban.Azutan hirtelen hallja azt a szot, hogy impet. Nem tudja hova tenni.*|Az meg mi?|*csodalkozik el. Ez egy pillanatra az arcan is latszik, de gyorsan rendezi arcvonasait.*

Vendég

*Lawrence, mint félelmetes... Hm, egészen szép kép. Bár tény, hogy a fiú elmondta, hogy a sátánebe sokkal jobban fél az embertől, mint fordítva, ezért nem túl meglepő fordulat, hogy a hatalmas dög szűkölve hátrált el előle. Most pedig talán még nem veszedelmes feketemágus, de családi háttere könnyedén megengedné, hogy az legyen. Bár tény, a gyógyítói képesség inkább a fehérmágiához fűződik, de hát... Mikor végre megkapja a választ, akkor lelassít, és a ketrecek között a kneazle felé veszi az irányt. Nem sokban tér el egy rendes macskától, csak a mérete nagyobb valamennyivel; egyszerű foltos macska, nagy fülekkel, és oroszlánéra hasonlító farokkal. Lawrence nem megy túl közel a ketrechez, inkább int a lánynak, hogy menjen csak.* - Parancsolj. Menj hozzájuk közel, ha nem fújnak rád, akkor megsimogathatod őket. Én itt maradok, engem nem szeretnek. *Azzal a kneazle-k szomszédságában lévő ketrec rácsának dől. Itt az errafonth-ok, a tűzmacskák leledzenek, őket figyeli halvány mosollyal. Nem nagy macskabarát, inkább csak nézni szereti őket, mint dédelgetni, de határozottan szép állatok.* - Kíváncsi vagyok, impet tartanak-e az állatkertben. *Jegyzi meg inkább magának, de fennhangon, miközben kezét benyújtja az egyik errafonth felé. Kérés nélkül egyik állatról sem tart kiselőadást, pedig tudna.*

Diák Hozzászólások száma : 40 Kaszt :

|Huha, ez egy kicsit gyors volt. Szoval most mi hol van?... Mi lehet az a ronda dög, amifele epp kedves es böbeszedü kalauzom tart?|*Nez szörnyülködve az orias kutyaszerüsegre, aki eppen hatralni kezd.*|Szoval gyava, vagy tenyleg annnyira felelmetes a kiseröm?|*ötlik fel benne a kerdes, de gyorsan elhessegeti.*|Nem ugy nez ki a fiu, mint valami veszelyes feketemagus, epp csak egy picit mogorva.|*Meg mindig nem tudja merre induljon, habar biztosan nem a kutya fele, aminek nem feltetlenül a kutya az oka.*-Hat, inkabb a kneazle-kra lennek kivancsi, de barmi erdekel-*feleli, figyelemre se meltatva az elöbb elhangzott kedves kijelentest.*|Ha ennyire nehez, megvettem volna magamnak is a jegyet!|*teszi hozza gondolatban, bar neki joval kevesebb a zsebpenze, leven arva. A samantol pedig nem fogja elvenni amilye van.*

Vendég

*Nos, a lány így járt, ha még Lawrence lassú léptei is gyorsak neki, hiszen a fiú minden bizonnyal ennél jobban nem fog lelassítani. Aki vele sétál, az ne ábrándozzon el, és ne maradjon le, ennyi az egész. A beszédességet pedig úgy kell előrángatni a fiúból, ez tény, viszont viselkedni valóban megtanították. Sőt, úgy látszik, talán a lány neveléséből sem maradt ki ez a mozzanat, hiszen megköszöni a gesztust.* - Igazán szívesen. *A hideg, közönyös hang szöges ellentétben áll a szavak jelentésével, de tőle ugyan ne várjon senki mosolyt, pláne úgy nem, hogy már egy jó ideje nem kapott levelet a kongresszusról. Emily, Strife, mi van veletek? ... Sőt, ha már itt tartunk, Strife egyáltalán nem írt még levelet. Ejnye, no. Hát ennyire hiányzik neki a szőke fiú...? A gondolatra összeszorul kissé a szíve, de az arcán nem látszik semmi; maximum tekintetébe ül ki a fájdalom, de ezt csak a sátánebekölyök láthatja, hiszen Lawrence felé fordítja a fejét. Az iróniát úgymond észre sem veszi, mert túlságosan el van foglalva a saját gondolataival; de persze lehet, hogy csak nem akarja észrevenni. Végül egy sóhajjal húzza ki a kezét a ketrecből, és a lány felé fordul.* - Na mi van, nem indulsz semerre? Ha már annyira kellett az állatkert, és kifizettem a jegyedet, legalább nézz körül. *Int a fejével a lánynak, hogy kövesse, és célirányosan elindul hátrafelé.* - Mit akarsz megnézni? Valami macskafélét? Kneazle, errafonth? *Na nem mintha akkor érvágás lenne a fiúnak a jegy ára. Még Arianának sem lenne az, Lawrence pedig eleve több zsebpénzt kap otthonról, mégiscsak inkább illik rá a kedvenc gyerek jelző, mint feketebárány unokatestvérére. Pláne, hogy ő már jó néhány éve egyke...*

Diák Hozzászólások száma : 40 Kaszt :

*Cornelia probal lepest tartani a fiuval, aki ugy tünik eszre sem vette, hogy a tempo, amit diktal, egy kicsit gyors az öt követö lanynak, mivel neki nincsenek ennyire hosszu labai. De azert derekasan helyt all, mignem a jegyirodahoz, vagy mi a szöszhöz ernek. Ott kis hilyan földbe gyökeredzik a laba. A fiu meghivta öt, pontositva megvette neki a jegyet.*|Ez fura!|*jelenti ki magaban.*|Nem tul beszedes, de biztosan megtanitottak viselkedni. Lehet, hogy egy elö, sajat korom beli Mr Darcy-val talalkoztam?|*Gondolatban elmosolyodik erre, de a valosagban az arca se rezdül, miert is kellene? Van barkinek köze a gondolataihoz? Nincs! Hat akkor?...MIndezek ellenere, ugy gondolja fö az udvariassag, megköszöni.*-Köszönöm szepen! Igazan nagylelkü vagy!-*de a dicserö mondat mögött, a kifinomult fülek meghallhattak a tömöny ironiat, ami szavait athatta. Am mielött tovabb elmelkedhetett volna, megpillantotta az allatkertet.*|Ez csudalatos!|*gondolja, de nem mondja ki nehogy rosszallast valtson ki ezzel a masikbol. Nem szükseges fölidegesiteni, mert akkor megjarja, ez ra van irva az amugy szepmetszesü arcara.*

Vendég

*Elrontani? Ugyan... Ahhoz nem szükséges elrontani semmit, hogy Lawrence lenézzen valakit, elég, ha egyszerűen nem találja jó hangulatban a fiút. Márpedig most inkább közepesnek mondható a hangulat; volt már ennél bunkóbb is, de azért nem a kedvesség mintaképe, bár kérdés, hogy mikor az? Viszont a lány addig szerencsés, amíg nem mondja ki hangosan a gondolatait, tekintve, hogy az aranyvérű fiú átkokban igencsak jeleskedik. A párbaj nem valami elfogadott esemény ugyan az iskola területén, de az nem mondható párbajnak, ha valaki egyszerűen megátkozza párszor valamelyik kedves iskolatársát. A fiúnál pedig valóban haladás hogy egyáltalán észrevette Corneliát, a lány ennél többet nem nagyon várhat tőle. Mindkét kezét zsebredugja, hónaljával szorítja magához a füzetet, és egyenesen háttal, felemelt fejjel sétál a lány előtt, vezetve őt az állatkert felé. A kiselőadásnak nem mondható rövid információadás pedig nem nagy ördöngösség, és nem tölti minden szabadidejét az állatkertben, egyszerűen csak odafigyelt legendás lények ismerete órán. Vagy talán az unokatestvére verte belé a tudnivalókat.
Mindenesetre határozottan megkönnyebbülve veszi tudomásul, hogy a lány sem kíván sokat beszélgetni. Mikor az állatkert elé élnek, egyfajta természeteséggel jön a szájára a mondat, ami elhangzik.*
- Két jegyet kérek. *Anélkül fizeti ki Cornelia jegyét, hogy a lánynak bármit mondana, majd belép az állatkertbe, és körbemutat, aztán a lányhoz fordul.* - Parancsolj. Tündérmanó, errafonth, sátánebe... ahogy mondtam. Meg valahol ott hátul van kneazle, és egyéb kisebb-nagyobb legendás lények. Ha valamelyiknek nem ismered a jellemzőit, inkább ne nyúlj be a rácson. *Azzal már vissza is dugja kezeit a zsebébe, majd ő maga a sátánebe felé pislog. Hatalmas állat, valóban eléggé félelmetes, de Lawrence könnyedén közel lép hozzá. Ahogy az állat megérzi a szagát, szűkölve hátrálni kezd, Lawrence pedig csak benyújtogatja a kezét, próbálja elérni és megsimogatni az egyik kölyköt, Corneliával nem törődve tovább. Meg van neki mutatva az állatkert, a jegye is kérés nélkül ki van fizetve, ennyi legyen elég.*

Diák Hozzászólások száma : 40 Kaszt :

*Csöppet elmorfondirozik azon, hogy mit is rontott el, amiert ezt a lenezö pillantast kapta, majd megrantja a vallat. Teljesen mindegy.*~A lenyeg az, hogy megmutassa az allatkertet, ahova egy kicsit talan ö is valo~*gondolja gonoszkodva, majd felsohajt. Ö mar ugyis hozzaszokott a lenezö pillantasokhoz. Az, hogy egyaltalan figyelemre meltoztatta venne, mar egy nagy haladas, bar jobban esett vaolna, ha kedvesebb.*~Talan mar hozzaszoktam ahhoz, hogy ne nezzenek rajtam keresztül?~*teszi fel maganak a költöi kerdest.*~Vissza kellene szoknom hozza!~*gondolja epesen es mar erzi is, hogy regi enje kezd feltamadni...Mi van?Ja, hogy egy kicsit elmerengett. Gyorsan a fiu utan siet, es erdeklödve hallgatja a beszamolot.*~Ez igen, tenyleg sokat tud. Biztosan itt tölti a szabad idejet, vagy~*folytatja megint gonoszkodva*~csak azert tud ennyit roluk, mert ö is az.~*Mar majdnem fölnevet, amikor gyorsan rendezi az arcvonasait, es egy kifejezestelen maszkot vesz fel.*~Egy kis gyakorlas es megint a regi leszek!~*gondolja a kifejezestelen arcmimikara ertve. Hat, volt ideje begyakorolni!*

Vendég

*Igen, ő továbbra is csak rajzol. A papíron egy hat év körüli fiú rajzolódik ki, hatalmas, szinte már animébe illő szemekkel, pedig korántsem animeszereplő, hanem élő ember. Ettől függetlenül van olyan aranyos, mint a nagyszemű rajzfilmfigurák. A lába mellett heverésző szőrmók felkapja a fejét, mikor meglátja a közeledőt, de nem szól semmit, Lawrence pedig békésen rajzol tovább. Persze, hallja a lépteket, és sejti, hogy arrafelé megy valaki, de addig nem kell vele foglalkoznia, amíg meg nem szólítja, ami nem biztos, hogy meg fog történni. Álmok, édes álmok... Természetesen megtörténik, tehát Lawrence lassan felemeli a fejét, és egy lenéző pillantással jutalmazza a lányt. Egy eltévedő, na remek. Először nem felel, csak visszafordul a rajzához, és kacskaringós betűkkel három betűt, egy nevet kanyarít a fiú alakja alá, egyetlen mozdulattal. Tim. Ezután a füle mögé tűzi a ceruzát, majd becsukja a füzetet, és felkel a padról, aztán elindul az ösvényen, ha pedig a lány nem követi, hátrapillant rá.* - Akkor most jössz vagy nem? Azt hittem, az állatkert érdekel. *Nem, ő ugyan nem lesz kedves egy idegen lánnyal, aki még az állatkertet sem képes megtalálni, ráadásul köszönés és bemutatkozás nélkül zavarja meg a rajzolásban és az emlékezésben. A lány elégedjen meg annyival, hogy egyáltalán megmutatja neki a keresett helyszínt, szaktársi kötelességből. Hiszen Cornelia mellkasán is ott csillog a denevéres kitűző... A fiú viszont már előre is fordul, és lassú léptekkel tovább sétál az ösvényen.* - A tündérmanókkal vigyázni kell, nem túl kedvesek, hiába is tündérek. A sátánebe nagy és ronda, de ezerszer jobban fél tőled, mint te tőle. Az errafonth tüze pedig nem éget, de nem nagyon hagyja magát simogatni. *Rövid gyorstalpaló az állatkertben található legendás lényekről, hideg hangon előadva; természetesen a teljesség igénye nélkül.*

Diák Hozzászólások száma : 40 Kaszt :

*Cornelia jelenik meg hirtelen a közelben. Hosszu, kibontott vilagosbarna hajat borzolja a szel, miközben setal. Igazabol az allatkertet szeretne megtekinteni, csak epp fogalma sincsen, hogy merre lehet. Hat igen, ö meg nem jart a szigeten tul. Ez talan nagy hiba, meg az is, hogy nem kert meg senkit, hogy kiserje el.*~Meg az sem biztos, hogy jo helyre jöttem!~*nezett körül az elhagyatott parkban. Probalt tajekozodni, de ezt az oriasfak ugy tünt mindenkeppen meg akarjak akadalyozni. Mar eppen vissza szeretne fordulni, amikor megpillantja a padon ülö alakot, aki szemmel lathatoan, nagyon el van merülve a rajzolasban. Kisse felszegen elindul feleje, hogy megkerdezze, merre van az allatkert. Akarmennyire probalja huzni az idöt, azert meg is odaer a fiu ele.*~ Mostmar nem szaladhatok el! Hülyenek nezne. Megkerdezem.~*szedi össze minden batorsagat es neki kezd.*-Bocsanat a zavarasert, de meg tudnad mondani, hogy merre talalom az allatkertet?-

Vendég

*Madárcsicsergés, friss levegő... Két olyan dolog, ami megtalálható a Karditov parkban, és ami a legkevésbé sem vonzza a fekete ruhás fiút, aki a park közepén álló boltív mellett tűnik fel. Zsebredugott kézzel sétál, hónaljával egy fekete A4-es füzetet szorítva oldalához. Az állatkertbe most nem igazán akar bemenni, de nem mondhatni hogy nagyon kerüli a helyet, a bejárat közelében is sétálgat, csak éppen nem megy be. Egyszerű időtöltés ez a parkbeli séta. Hamarosan viszont letelepszik az egyik padra, a füzetet maga elé véve; egy kis madzaggal ceruza van rákötve, így biztosan nem hagyja el, hacsak a madzag el nem szakad. Így viszont kinyitja a füzetet az egyik félkész rajzánál, és folytatni kezdi.*

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Pént. Júl. 10, 2009 3:16 pm

*Kissé szétnyílt szájjal hallgatom a beszámolót majd néha jelentőségteljesen biccentek mintha amúgy érteném mi az a számítógép és telefon.*
-Aaaahaaa...- *világosodom fel pedig semmit nem értek belőle de olyan aranyosan törte itt magát...nem akarom lelombozni, ha már ennyire mondja.*
-Óh értem...örülök, hogy ide jöttél...- *mondom mosolyogva majd lepattanok a padról és a fiú elé állok még mindig mosolyogva.*
-Nem megyünk el valamerre sétálni? Meg akarom nézni azokat a varázslényeket...- *mondom majd elindulok a ketrecek felé magam mellett tudva Marq-ot.*

Vendég

*Amikor a kérdés elhangzik akkor egy picit gondolkozik, de nem kell sokat törnie az agyát ahhoz hogy meg tudja válaszolni a kérdést.*-Hát tudod, a muglik két úton küldik a leveleket. Az egyik a posta, ami nagyából ugyanolyan gyors mint a bagoly. A másik pedig az e-mail. Ehhez két dologra van szüksége egy embernek. Az egyik a számítógép, a másik pedig az internet. A számítógép, az egy elektromos berendezés, nem tudom pontosan elmagyarázni hogy hogy is megy, mert azért ennyire nem vagyok otthon a témába, az internet, vagy más néven világháló, behálózza az egész világot, és az információ gyors áramlását is lehetővé teszi. Szóval az e-mailre visszatérve, az emberek csinálnak maguknak egy e-mail címet, ami ugyanolyan mint egy postai cím, és erről tudják küldeni a leveleiket, és tudnak fogadni is. Erre gondoltál?*Kérdezi a lánytól, majd kérdőn néz rá. Nem tudja hogy érthetően fogalmaz-e, de ő ennél jobban nem tudja elmondani hogy hogyan is megy ez a dolog. Sose volt jó az ilyesmibe, és ehhez a témához nem is ért nagyon.*-Jah, és van még egy módja, hogyha rövidebb üzenetet akarnak írásban továbbítani akkor sms-t küldenek, amit mobiltelefonon keresztül tehetnek meg. Ha pedig beszélni akarnak, akkor felhívják egymást. Bár nem tudom, lehet hogy ez a varázsvilágban is használt, ezt már te tudod megmondani csak.*Mondja mosolyogva a lánynak, reménykedve benne hogy kielégítő választ adott. Aztán kitér a következő kérdésre.*Az igazság az, hogy apám varázsló, csak úgy neveltek mint egy mugli gyereket, mert nem voltak biztosak benne hogy van varázserőm. Ezt meg is értem, és nagyon örülök neki, mert biztosan hasznomra vál ez még majd. És nem utolsó sorban remek gyerekkorom volt, nagyon élveztem mindent. De amikor tizenhárom éves lettem, akkor apukám mondott nekem egy egyszerű varázsigét. A Lumost, és ezt kipróbáltam, és azt kell hogy mondjam hogy sikerült. Ezután egy évig jártam egy Marseille melletti mágustanodába, ott le is vizsgáztam, aztán hazamentem, és a szüleim mondták hogy átvennének ide, és hogy van-e kedvem ebbe a suliba járni. És mivel már sokat hallottam erről a suliról, és csupa jót, ezért rögtön igent mondtam. És most itt vagyok.*Kicsit hosszúra sikeredett beszámolója után átadja a szót a lánynak.*

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Pént. Júl. 10, 2009 2:47 pm

-Júúj...akkoor...- *kicsit gondolkodom majd csettintek és felnézek a fiúra.* -Na tehát....hallottam valami olyasmiről, hogy nekik nem kell bagoly ahhoz, hogy a leveleket eljuttassák és sokkal gyorsabb is...ez, hogy vagy?- *kérdezem boci szemekkel.
Még bólintok egyet arra, hogy neki 100% lett minden de aztán vissza a muglikhoz.*
-És amúgy te hogy jöttél rá, hogy nem vagy mugli?- *imádom ezt a témát és ez úgy tűnik látszik is rajtam mert csillog a szemem kipirultam és izgatottan kapkodom levegőt. Mindent tudni akarok róluk, de úgy tűnik Maq nem nagyon akar elmondani mindent így egy kicsit elszontyolodom de inkább arra összpontosítok, hogy mit is kérdezzek ami fontos.*

Vendég

*Örömmel látja a lány szemében felcsillanó érdeklődést. Persze nem fog mindent elmesélni a muglik világából, de azért ha tényleg érdekli valami Jess-t akkor nyugodtan feltehet neki pár kérdést. Ezt el is mondja a lánynak, az esetleges félreértések elkerülése miatt.*-Hát, tudod ha mindent el akarnék mondani akkor hónapokig ücsöröghetnénk itt, és ehhez meg kell mondjam hogy nincs kedvem. Nem mintha bajom lenne veled, de egy helyben ülni hónapokig, az azért durva lenne. De ha valamire kíváncsi vagy, akkor ne tartsd vissza magad, nyugodtan kérdezz. Azért azt nem hiszem hogy mindenre, de szinte mindenre tudok válaszolni is.*Mondja a lánynak, majd kitér a tanulós dolgokra is.*
-Nekem minden vizsgám 100%-os lett, de még nem itt vizsgáztam. Mondjuk engem jobban érdekelnek az olyan tárgyak ahol pálcát kell használni, de mindent szívesen tanulok, mert ez mind új nekem, és imádom az új dolgokat. Na de akkor hagyjuk ezt.*Mondja mosolyogva a lánynak. Most nem akar semmi mást kérdezni, lealábbis addig nem, amíg meg nem tudja hogy kell-e mesélnie valamiről a mugli világban.*

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Pént. Júl. 10, 2009 2:14 pm

-Komolyan? És milyen a mugli világ? Mesélj...mindent tudni akarok róla!- *faggatom. Zöld szemeim felcsillannak és gyereki érdeklődéssel nézem Marq-ot. Na igen...imádom a mugli dolgokat és őket magukat is mert olyan hihetetlen dolgokat tudnak csinálni amiket mi el se tudunk képzelni és nekünk külön varázspálca kell vagy bagoly.*
-Én imádom személy szerint ezt a helyet...a legjobb suli szerintem a világon, bár van mikor a hátam közepére se kívánom.- *regélek neki majd mikor a vizsgákhoz írünk egy fintort ejtek meg.*
-Hát LLI-ből 100%-os lettem de a Bájitaltanból nem mentem át...a többi meg még rejtély számomra is...de ne beszéljünk erről...ez az egy dolog amit nem szeretek!-
*mondom. Na igen..utálom a vizsgákat főleg a gyakorlatokat...olyan sok sebet ejtett már rajtam ez a dolog, hogy nagyon nem hiányzik az életemből így próbálom húzni-halasztani de nem mindig sikerül.*

Vendég

*Nem tudja eldönteni hogy baj-e, hogy sokat beszél, vagy pedig örül-e ennek a lány. Na de mindegy, ő nem fogja megjátszani magát senki kedvéért. És biztos benne hogy Jessica se akarná ezt. Nem is tesz, hanem inkább folytatja a beszámolóját.*
-Hát, eddig kevés dolgot láttam, de azok nagyon tetszettek. Én muglik között nőttem fel, így a varázsvilág minden részlete új nekem, és amik itt vannak, azok a dolgok egyszerűen hihetetlenek.*Most csak ennyit mond. Ebbe a két mondatba is benne van minden, amit a suliról gondol, és ha valaki hallotta ezt, akkor már tudhatja hogy nagyon tetszik neki a hely. Bár eddig bárkivel beszélt is, senki nem mondta azt, hogy rossz lenne itt élni, vagy hogy egyáltalán valami gondja lenne. Ezt egy picit furcsállja is a fiú, mivel szerinte nincs olyan hely a világon ami tökéletes lenne, márpedig az eddigi vélemények ezt sugallják.*
-És te szeretsz itt lenni? Amúgy hogy mennek a vizsgák? Mert gondolom most éppen a vizsgák közepén vagy.
*Reméli hogy nem téved olyan vizekre, amiket Jessica nem szeret, azaz nem vág bele olyan témába, amiről a lány ne akarna beszélgetni.*

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Pént. Júl. 10, 2009 1:43 pm

*Figyelmesen hallgatom a fiút, bár zöld szemeim elkerekednek azon, hogy csak úgy ömlik belőle a szó és abba sem bírja hagyni vagy csak nem akarj. A végén bólintok egyet majd elnézek a távolba a ketrecek felé. Még én se voltam itt így engem is érdekel a hely.*
-És amit eddig láttál hogy tetszik?- *mint jó prefektus kérdezem csak, hogy ha valami gondja van az itteni élettel azon próbáljunk vagy próbáljak segíteni. Bár Nellond mindent kárpótol amit bent elront a környezet.*
-Hát mivel elsős vagyok már egy éve...- *sokkal többnek tűnt nekem és csak most döbbenek rá, hogy milyen kevés is az az egy év...ha most nem fognak sikerülni a vizsgák akkor szépen lassan a második évembe lépek úgy, hogy elsős maradok...bukni viszont nem szeretnék de ehhez én kellek és nem a tanárok.*

Vendég

*Látja a lányon hogy ő sem szereti az ilyen sablonos dolgokat, de nincs mit tenni, sajnos muszáj ezeken is túlesni. Mikor túl van rajta, akkor elkezdődik beszélgetésük érdekesebb része. A fiú megtudja hogy Jessica jól van, igaz apró problémákkal küzd, de valószínűleg elviselhető az a fájdalom ha itt van. De erre nem kérdez rá, hiszen az egyértelmű dolgokra minek is kéne rákérdezni, fölösleges kérdéseknek nincsen itt helye.*
-Érdekesebb? Nem nincs semmi érdekes dolgom. Én csak megvagyok. Sétálgattam egy kicsit, mert kíváncsi vagyok Nellondra. Három nappal ezelőtt érkeztem meg a suliba, és még nem láttam túl sok mindent, ezért most minden nap felfedezek egy-két helyet ebből a csodálatos helyből. Persze nem csak Nellondból, de tegnap este itt voltunk, és gondoltam ma megnézem ezt a helyet napfényben is. Örülök hogy találkoztunk, mert így legalább nem kell egyedül kuksolnom itt.
*Reméli hogy nem untatja nagyon a lányt. Mondjuk ha igen, akkor Jessica biztos szólni fog, de egyenlőre még nem látja ezt rajta. Nem tudja hogy mit kérdezzen, de mivel arról mesélt most egy kicsit hogy mióta van itt ezért rákérdez erre a lánynál. Sose lehet tudni hogy miből, mi alakul ki, lehet hogy órákig fognak itt ülve beszélgetni.*
-És te mióta jársz ide a suliba?

Tárgy: Re: Karditov Park és Állatkert Pént. Júl. 10, 2009 1:28 pm

*Nem sokáig kell itt egyedül lennem...Egy hatalmas szél és a széllel együtt hoz egy fiút is "nekem".*
-Helló!- *köszönök oda neki majd megvárom még jön a sablonos bemutatkozás és hasonlók. ami azt illeti én sosem értettem mi értelme van ennek. Addig oké, hogy bemutatkozunk, hogy tudjuk valamilyen néven szólítani a másikat de ez a szak és év minek? Ezt sosem értettem meg és lehet soha nem is fogom.*
-És Jessica Dream vagyok...- *kissé habozok majd ha ő megtette én se hanyagolhatom el.* -...Deris vagyok és elsős!- *mondom majd mikor leül mellém elmosolyodom.*
-Csak nyugodtan!- *válaszoltam kissé megkésve a kérdésére majd jött is a következő így nem kellett sokáig a csöndbe burkolóznunk.*
-Igazán köszönöm kérdésen egészen jól bár fáj a fejem de ez már ugye mellékes...de neked biztos valami érdekesebb dolgod is van amit megosztatsz velem!- *mondom még mindig mosolyogva.*

Vendég

*Marquis megy le Nellondba. Tegnap este is itt volt, és meg tetszett neki a hely, ezért lejött ide ma délután is. Egy parkba tévedt be, annak reményében hogy itt találkozik egy ismerőssel, vagy esetleg egy ismeretlennel. Neki egyenlőre mindegy, a lényeg az hogy valakivel beszélgethessen. Mikor már egy jó ideje sétálgat itt, akkor megpillant egy lányt, aki egy padon ücsörög. Marquis odamegy hozzá, enyhén fúj a szél, ami egy kicsit összeborzolja a fiú haját. A mai napon, a szélre fittyet hányva, egy terepszínű háromnegyedes nadrágot vett fel, és egy kék pólót. Odasétál a számára még ismeretlen lányhoz, és megszólítja őt.*
-Szia! Engem Marquis Delmarnak hívnak. De szólíts csak Marq-nak. Másodikos Allidonos vagyok. Ugye nem zavarlak?*Majd egy kis szünetet hagy, és utána tesz csak föl még egy kérdést, akkor amikor már úgy érzi hogy az helyén való. Szokásos sablon dumát vesz elő, de így a beszélgetések elején, és főleg az ismerkedések elején még ilyesmikkel szokott nyitni. Most is így tesz, a lány felé fordulva kinyitja a száját.*
-Hogy vagy?*Ezután veszi a bátorságot, hogy ő is leüljön a padra, a lány mellé, és türelmesen várja a válaszokat. Persze túl sokat nem kellett várnia, hiszen nem kérdezett túl bonyolult dolgokat, és egyáltalán nem kell gondolkozni rajtuk.*