Aeolus Játszótér

- Édesgyökerek... *ízlelgeti a nevet, majd hirtelen elneveti magát. * - azt hiszem ez jó lesz. Mind a két fele passzol ránk. Ne nézz így! A kiskutyaszemek a gyengéim.*jelenti ki határozottan valamint egy kissé pirulva és lehuppan Blair mellé a földre. Hosszú lábait eligazítja maga körül, egy előtte hajlik be, egy mögötte, kitekert és mégis kényelmes póz.* -Természetesen csak olyat játszunk ami mindkettőnknek tetszik. Nem a világhírnév a cél... vagy de? *lepődik meg saját magán.* - Igen, én írok. Akár most is eléneklek neked egyet. Vagy inkább menjünk fel. Te is a vendégszobában laksz, nem? Elhoztad a gitárod? Mindjárt elkezdhetünk alkotni. *hadarja izgatottan. Teljesen rápörgött az ötletre.* - Vigyázz világ! jönnek az Édesgyökerek! *kiabálja hangosan, miközben felpattan ültéből. Majd lenéz Blairre.* - Akkor jössz?

*Blair gondolkodni kezd. *~Valami frappáns, de egyszerű név kéne.De mi legyen az?~* Nem akar, nagyon megmozdulni ezért leül oda ahol az előbb állt. Elkezd dobolni az ujjaival.-Megvan! Mi lenne, ha az lenne a bandánk neve hogy Édesgyökerek?*Mondja, mosolyogva hátha tetszik a lánynak ez az ötlet.*Felmerült Blairben hogy mivan hogyha nem tetszik neki. De próbálkozni még szabad címmel gondolta hátha ez jó lesz. Mosolyog és nagyokat pislogott a lányra hátha ez elősegíti, hogy ez legyen a nevük.-Nekem tök mindegy mit játszunk, mindent eltudok. Bár csak az megy igazán, amit szeretek is. *Fordul, a lányhoz komoly arccal majd egy percnél tovább nem bírja és elneveti magát. Ekkor már a földön fetreng.-Gyere, csatlakozz hozzám a földre. Nem olyan kemény, mint aminek látszik. Amúgy oké megnézhetjük a dalokat. na de te írsz dalokat? Ha már így erről van szó. *Mondja, majd óriási kutyuska szemekkel néz a lányra.*

*Arca piros, alig kap levegőt mikor rájön hogy igazából miért is van itt. Mintha azt mondogatta volna magának, hogy kerüli majd a feltűnést. De most már mindegy. Zene nélkül úgysem sokáig bírná.* - Elkezdhetjük ketten. Aztán ha ttalálunk még őstehetségeket bevesszük őket.* kacag és elmélkedik közben* - Kéne valami frappáns név. Valami szexi és ötletes... Javaslatok? Ő komolyan gondolja. Tetszik neki blair hangja, és személyisége is kezdi magával ragadni. Mindketten csinosak és tehetségesek. Övék a világ.* - Mit szólsz a ... áh, ötletem sincs.* Blair ugrása után viszont beindul az agya szivárványhányós részlege és csak úgy dőlnek belőle a hülye ötletek.* - Legyünk Csillámpónik, vagy Gumikukacok.... vagy valami más ötlet? Biztos vagyok benne, hogy te is tudsz hasonlókat. *néz kérdőn Blairre. Az ugrás nem hatotta meg a kötéltáncos lánykát, csak felbátorította. Ezek szerint ez teljesen normális, meg van nyugodva.* - És milyen zenét szeretnél csinálni? Én a poprockot vagy reggiet támogatom. És fűszerezhetjük akármivel ami eszünkbe jut. *magyarázza hozzáértően. Sose tanult zenét, ez egyszerűen a vérében, a lelkében van.* - Van egy-két érzelgősebb szövegem a kúriában, majd megmutatom.

-Nem emlékszem. De szerintem nem fog. Bár kitudja, mit hoz a sors.*Mondja, kicsit elpirul, majd nevetni kezd, mivel barátnője arra buzdítja, hogy alapítsanak bandát. *~Nem is olyan rossz ötlet. Végülis neki jó hangja van, én tudok gitározni és zongorázni. Tök jó lenne.~* Gondolkodik miközben Celia kiugrik a hintából és csinál pár cigánykereket. Blair ujjongva megtapsolja őt. –Benne vagyok. De akkor kéne még tagokat keresni. Vagy csak mi ketten? Végülis jó ötlet tetszik.*Miközben ezeket mondja, egyre magasabbra megy, és mikor már úgy érzi, egész magasan van, kiugrik a hintából és szaltózik egyet. –Sokáig gyakoroltam. *fordul Celia felé.-Na, akkor csinálunk egy bandát? *Kérdezi most már teljesen ujjongva.*

*Szépen visszaül a hintára és így egymás mellett ringatóznak új barátnőjével, szinkronban.* - Milyen tanár? Szerinted minket is tanítani fog? *kérdezősködik kislányos ártatlanságot tettetve. Mikor a téma a zene felé terelődik lelkendezni kezd. * - Alapíthatnánk egy bandát. Vagy duót. Te gitároznál és mindketten énekelnénk. Sajnos én maximum csörgődobon tudok játszani. *magyarázza nevetve. És mindjárt dalra is fakad. Hangosan, zengőn szóló hangja betölti a teret. Meglöki magát és ismét sebesen száll a hintán.* - Gyere, szállj be. * buzdítja Blairt is egy kis örömzenélésre a szinte repülő hintáról lenézve. Kicsit lassít, majd mikor már biztonságosnak ítéli a helyzetet leugrik bemutat pár cigánykereket és meghajol.* - Mit szólsz az ötlethez? *kérdezi ismét mosolyogva. Arca kipirul, de nem a fáradságtól, hanem a szereplés izgalmától, ami már nagyon hiányzott neki.*

*Blair elneveti magát barátnője reakcióján, de nagy nyugodtan leül, a hitára majd elkezdi lökni magát. –Nem nagyon sok minden, de örülök, hogy tudunk megint beszélni rég láttalak igazából. Hiányzott a társaságot. Bár ma egy tanárral ebédeltem. Kedves volt bár van egy olyan sejtésem, hogy az óráin nem szokott ilyen közvetlen lenni.*Fordul kuncogva Celia felé. Majd a lány nagyon halkan elkezd dúdolni. Biztosan azt hitte, hogy Blair nem hallja, de igazából hallotta. Igen Tudok énekelni. Gitározni és zongorázni is tudok. Kiskoromba anyukám tanított engem zongorázni, gitározni meg mindig is meg akartam tanulni. Énekelni meg kiskorom óta szerettem és tudok is.*Meséli, mosolyogva majd elkezd énekelni. Mikor bejezi, kiszáll a hintából és meghajol.-Gitárral jobban hangzik.*Fordul Celia felé moslyogva.-Na és te játszol valami hangszeren?*Teszi fel ő is ugyanazt a kérdést, mint a lány 2 perccel ezelőtt.*

*Bambán néz maga elé, szemét szúrja a szárazság. Egy apró könnycseppért könyörög, már nagyon régóta. Ám ekkor hátulról aljas támadás éri. Blair jelenik meg a színen vidáman és cukin. Celia majdnem lefordul a hintáról, de visszanyeri egyensúlyát.* - Hééé! *kiáltja el magát, majd felpattan és napsárga magassarkújával nagyot toppantva méltatlankodik, ám arcán ismét ott van a hazug mosoly.* - A szívbajt hozod rám. *kiabálja még nevetve, aztán visszafogja magát.* - Semmi baj. Örülök hogy látlak. Mi izgalmas történt veled mióta nem láttalak? Hogy megy a beilleszkedés? *kérdezősködik kedvesen. Ha az előbb bármi baja is volt, azt most félretolta mély lelkének egy távoli zugába. A múltja csak rá tartozik és senki másra. Nem szolgáltathatja ki magát. Nagyon halkan dúdolni kezd. * - Tudsz énekelni? Vagy valamilyen hangszeren játszani? *kérdezi hirtelen. Ahogy Blair felé fordul copfja suhog, arca sugárzik.*

*Miután megetette a baglyát Blair úgy gondolja, hogy szét kéne nézni ezen a helyen ahova most érkezett. Miközben sétálgat meglát egy kis játszóteret. Alig vannak néhányan. De meglát a hintán egy ismerős arcot. Celia nagyon szimpatikus neki és szeretett vele beszélgetni bár még alig beszéltek néhányszor. Blair közeledett a játszótér felé a tornacipője alig adott ki hangokat. Celia csak ült a hintán és nézte a földet. Blair mögé lopózik, megfogja, a vállát majd elkiáltja magát. –Bu! Na? Ijesztő voltam? *mondja mosolyogva, de látja, hogy a lány kicsit szomorú. – Mi a baj? *Kérdezi, majd leül a másik hintára mellette. *


//Fagyás //

*A fagyizó után a város más részeire tévedt. A szórakozónegyed napközben annyira nem nyüzsög, a bárok többnyire még zárva vannak, vagy mostanában nyitnak. nem akar beülni sehova, így is sokat költött mára. Viszont az egyik sarkon egy játszóteret szúr ki. Mindenféle izgalmas játékkal felszerelve. Valamiért a játszótéren alig lézeng pár gyerek. Egy pöttyös szoknyás kislány az elejtett nyalókája miatt pityereg, néhány gonosz fiú pedig körülötte gúnyolódik. Celiát nem hatja meg a jelenet. Annál acélosabb lelkű a leányzó. Egyenesen az egyik hintához megy és meglöki magát. Nemsokára olyan gyorsan megy a mágikus hintán, hogy ruhájából egyetlen ezerszínű elmosódott folt látszik. Közben már majdnem elkacagja magát, hiszen felemelő érzés. Ám ekkor egészen másfajta hinták jutnak eszébe. Ezek lassan lengenek sok-sok méter magasan. Alattuk mágikus védelemmel és körben, ezernyi apró, bamba arc figyel, izgul a semmiért. A hinta lassan megáll ő pedig üveges szemmel mered maga elé. Sírni szeretne, mint olyan sokszor, de nem tud. Már évek óta.*

//Rossz kari, bocsánat.//

*Mikh talán egy csöppet el is szégyellné magát buta kérdésétől, ha nem lenne tökéletes alibije. De az amnéziánál jobb kibúvó nincs a műveletlenségre. A lány mosolya őt is halvány, féloldalas mosolyra kényszeríti. Ez a jellemével jár, egyszerűen idomul a környezetéhez, ameddig az kellemes. Ám amint valami gondot észlel menekül. Alig egy kete keezdte meg legújabb menekülését. Ezúttal a saját családja elől. De a kislány heves ellenkezése felkelti a figyelmét.* -Tényleg ennyire rossz lenne az iskola? * A kérdésben egyaránt ott van a hitetlenkedés és a kíváncsiság. A múlt nélküli ember nem tudja egészen elképzelni milyen lehet egy hasonló iskola diákjának lenni, pedig valószínűleg ő is egy ilyenben végzett alig pár évvel ezelőtt.* -Én egyenlőre a fogadóban laakom. Nem tudom, hogy meddig maradok, de lehet, hogy keresek valami lakást. * Szokásaival ellentétben egész hosszan magyaráz. Megnyílt a lánynak.* -A falu szélén? És hogyhogy erre jártál? Nem veszélyes a város? A szüleid? Tudom, tudom... rád nem vonatkozik ami másokra *teszi hozzá az utolsó mondatot gyorsan, vigyorogva, mivel sejti mivel vágna vissza a lány. Önfejű teremtésnek látszik, de ezen túl kedves. ~Valószínűleg érdekes múltja van.~ töpreng egy pillanatig Mikh, de gyorsan elhessegeti a nyomasztó gondolatot.*

*A lány első pillanatban ijedtnek tűnik, mikor megpillantja, aztán a zavar eltűnik arcáról. Egy nagyon rövid időre olyan volt az arca, mintha ismerőst látna. De ha ismernék is egymást Mikh egész biztosan nem emlékszik a vörös lányra. Leül mellé a fűbe és a gyönyörű sötétkék eget bámulja. Egy kicsit megdöbben amikor meghallja a halk verssorokat. Nem hallotta még ezt a verset, de hátborzongatónak és mégis nagyon valóságosnak találja.* - Ezt te írtad? *kérdezi mikor a lány elhallgat. Hangja még ott cseng a fülében. Mikor a lány bemutatkozik, csak akkor kap észbe. Micsoda udvariatlanság. Ez rá igazán nem jellemző.* -Bocsánat. Mikhael.* mutatkozik be gyorsan, majd elgondolkozik a feltett kérdésen.* -Nem tudom. *böki ki az egyszerű választ. Hiszen ez az igazság. Fogalma sincs miért van itt. És miért nem ment már réges-rég haza, hogy holnap újult erővel folytathassa nyomozását. De most ez az egész csak játéknak tűnik. A lány képe kezd élesedni, de ugyanakkor távolodik is. Talán sosem tudja meg ki volt az. Kábulatából felébredve megint a fiatal lányra néz.* -Úgy tudom a diákok nem lehetnek kint ilyenkor. Megszöktél? *kérdezi tőle, mivel Claire nyilvánvalóan iskoláskorú, még ha érettebbnek is látszik a koránál.*

*A déli sörözés után rá kellet jönnie, hogy szereti a sört. És egész jól bírja az alkoholt. Lehet azért, mert egy született bolgár, bírja, lehet hogy azért, mert korábban is sokat ivott, de bizonyítani egyik állítást se tudta. Még mindig egész napos elfoglaltsága ugyan az a két dolog. Az első, hogy kutat a lány után. A második pedig, hogy próbálja összetenni saját személyisége darabjait. Hiszen ott van benne minden csak összetört. A városban bolyongva, mivel a fogadóhoz vezető utat nem találja, a szórakozónegyedbe téved, annak is egy ismerős szegletébe. A játszótéren már járt néhány napja. Most sem tud ellenállni a kísértésnek, hogy belépjen. Körülnéz, alaposan megnézi a hintákat. Sem mozgó hintát, sem kibukkanó lábacskákat nem észlel. Kis barátja valószínűleg otthon alszik, mint a jó gyerekek. Csak ez után veszi észre a földön fekvő vörös lányt. Előtör belőle a segítőkész jófiú és odalép.* -Ugye nincs semmi baj? *majd felnéz az égre. A csillagok nem nagyon látszanak a város fényeitől, de a selymes sötét égbolt így is gyönyörű.* -Csatlakozhatok? *kérdezi a mostanában annyira jellemző szűkszavúságával és leül a fűbe a lány közelébe.*