Aeolus Játszótér

Tárgy: Aeolus Játszótér Kedd Dec. 23, 2008 8:05 pm

First topic message reminder :

Hogy miért pont Aeolus Játszótér? Mert ez a játszótér az Aeolus-tér mellett található, innen a név. Közel van még a Karditov Park és Állatkert-hez is. Ez a varázslatos játszótér nem csak a játszani kívánó gyerekeknek varázslatos, hanem mindenkinek, hiszen tényleg mágia lakozik benne. A játszótér egy négyszögletű, téglalap alakú telken van, és csak egy oldalról határolja a játszóteret, a másik két oldalról házak, kertek, ahova nem esik be semmiféle labda, ez is egy kis mágiának köszönhető. A negyedik oldal egy kutyafuttató tér, egy gondozott, füves terület, ahol lehet kutyát sétáltatni, de a bátrabbak macskával is bemerészkedhetnek, vagy más állatokkal, de az nem éppen szerencsés, hiszen a napnagy részén vannak ott kutyát sétáltató emberek, és más fajú humanoid lények, tehát tündék, koboldok, és ilyesmik. A játszótéren is varázsjátékok vannak, egy 5 tagú hintasor, amik jól körbefonják a hintázót, és akár teljesen is megfordulhatnak. Egy henger alakú játék, amibe beszállsz, a falhoz rögzíted magad az adott szíjakkal, és elkezd forogni,de ez egyfajta szimulátor is, szóval képeket vetít mindenfelé, és visz, forgat. Nagyjából minden elképzelhető dolgot meg tud jeleníteni, de ezt be kell állítani, úgy, hogy egy pálcát helyeztek a neki kialakított üregbe a henger közepén, és akkor kijönnek képek, azok közül választhatsz. Egyébként véletlenszerűen jelennek meg a képek, és jelenetek. Van még több mágikus játék is, egy mágikus csúszda, amin olyan hosszan csúszol, amennyit csak akarsz, és hasonló játékok, de azért a végtelenségig ne menj el. Van még egy kisebb akadálypálya is, mozgó akadályokkal, össze is lehet mérni a tudást, vagy egyedüli gyakorlásra is alkalmas. A leülni vágyóknak körben padok, és piknikező helyek vannak.

Vendég

*Mikor Chleo visszaköszön, csak akkor tűnik fel neki a lány kissé lenge ruhája az őszi időhöz képest. Na meg hozzá képest, aki hosszúnadrágot, hosszujjú pulcsit, kabátot és még egy szürke ujjainál kivágott kesztyűt is visel. Mostanában elég rétegesen felöltözik, próbál vigyázni az egészségére.* - Régebben szerettem az esőt, de most... nem tudom, valahogy nyomaszt. *Mondja a lánynak, majd csak hátát lazán neki veti a fából épített csúszda-házikónak és zsebre dugott kézzel figyeli amint szaktársnője nemes egyszerűséggel leugrik a kötélről. Majd fejét a fiú felé fordítja és annak bemutatkozását hallva szája szélén megjelen egy kis sunyi mosoly.* - Üdv! Karen. *Biccent neki, majd még hozzá teszi.* Már találkoztunk. *Úgy látszik a fiúnak kicsit kihagy a memóriája, vagy csak nem túl emlékezetes találkozás volt... inkább az utóbbi. Bár Mátét elnézve... nem lehet tudni. Mindenesetre mikor a másik bevágja, hogy horror regényt akar írni, csak néz egyet, majd megszólal.* - Csak hajrá! Ha megírod, ígérem elolvasom... Csak ne akard megvalósítani. *Fűzi hozzá fanyarul. Egy ideig neki épp elég volt a vérontásból.*

Vendég

*Máté csettint a nyelvével, majd vigyorogva körbe pillant. Állandóan maga mögé néz, mintha keresne valakit, vagy tartana valakitől. Vigyora gyorsan eltűnik, majd előrefordul, és ismét mosolyogni kezd. Ki tudja, miért csinálja ezt.* -OhhH! Az eső! Lehet ennél jobb idő is? Ilyenkor jönnek az ihletek! Ilyenkor támadnak meg azok a gondolatok, hogy mit írjak, és hogyan? Esetleg egy horror regényt? Balladát? Vagy talán egy szerelmes éneket? *Kezével hevesen mutogatja a műfajok jellemzőit. Szerelmes éneknél például a szívéhez nyúl.* -De! Mivel ilyen szép az idő, és megihlettél te, és...*Hirtelen hátrafordul, és Karenre mutat.* -Te is! Ezért...horror regényt akarok. *Összedörzsöli a két kezét.* -A Múzsám örülni fog neki. Ismét egy művet emelhetek Minerva oltárára. *Hirtelen eléggé szomorú arcot vág.* -Már ha lesz ki elolvassa. *Ekkor ismét vigyorra húzódik a szája.* -De ebben van a kihívás! Apropó! Üdv az új érkezőnek! Máté vagyok. *meghajol.*

Vendég

*Léptek zaja zökkenti ki a koncentrálásból. Meginog kissé, de hamar visszanyeri egyensúlyát, és letekint az érkező fiúra. Furcsa öltözék, bár az övé sem épp helyénvaló jelenleg. Tekintete nem sok jót ígér. Hiába, megpróbál átsiklani a tény fölött, hogy Máté fiú... Ám az, hogy enyhén őrültnek néz ki, ráadásul a lány emlékei szerint még át is állt, jelentősen megnehezíti a dolgot. De hát ez van.* - Üdv. *Löki oda köszöntésképpen, aztán visszafogja magát. Elvégre prefektus, viselkedjen normálisan.* - Chleopatra Penthesilea, naxeldires prefektus. *Mondja hűvösen, majd megérkezik Karen is ugye. Egy halvány félmosollyal köszönti a lányt.* - Szia. *Továbbindul a kötélen, majd csak nemes egyszerűséggel leugrik. Túl jó volt a rálátás Máté számára az intimebb részeire, amíg fent volt, és hát valljuk be, hogy Chleo nem egy csúfság. De még akkor is lejött volna, ha Holdennel társalogna éppen. Karen szavaira felnevet, és az égre néz.* - Ízlések és pofonok. Én imádom.

Vendég

* Egy magas, szürke őszi kabátba bújtatott alak tűnik fel a távolban. Sietős léptekkel közeledik a játszótér felé. Haja enyhén csapzott és a szemerkélő eső miatt kissé be is göndörödött. Szereti az esőt, de most nincs kedve elázni. Amint odaér, rögtön meg is pillant egy beszélgető párost. Név szerint Chleot és Mátét. Rég beszélt már velük, mondjuk a fiúval történő találkozása eddig még soha sem végződött jól, de mindegy. Most halvány mosollyal arcán sétál közelebb hozzájuk.*
- Sziasztok! *Köszönti őket és olyan helyre áll, ahol nem érik annyira az esőcseppek.* - Szép napunk van. *Jegyzi meg fanyarul és az égre pillant. Kétségtelenül őszies idő.*

Vendég

*Léptek zaja hallatszik a távolból. Messziről feltűnik, egy magas, széles, zöld cilinderes alak, aki földig érő, sötét zöld kabátot, visel, katonai bakanccsal. Belenyúl a világosabb zöld színű inge zsebébe, és kihúz onnan egy zsebórát, amit megnéz. A fiú tipikusan úgy néz ki, mint az Alice Csodaországból az őrült kalapos. Még a cilindere is pont ugyanolyan. Beesett szemeivel körbekémlel, megigazítja a szürkés haját, majd észreveszi Chleopatrát.* -Szép délutánt kívánok! *Elvigyorodik egy kicsit, majd elővesz egy kisebb jegyzetfüzetet, és a csepergő eső ellenére, belefirkant valamit, egy tollal.* -A Nevem Czilley Máté! Magában kit tisztelhetek? *Néz rá, az ijesztő beesett szemeivel, közben vigyorog.*

Vendég

*Az idő egyre hűvösebb, de őt ez nem túlzottan zavarja. Fehér nyári ruha van rajta, hiába van már október. A lány pedig csak edz, habár erre elég érdekes helyet talált. Legalábbis a játszótér annak számít. Megáll egy mászókával egybekötött faház előtt, ilyen tipikus hidas, csúszdás valami. Felsóhajt, majd könnyedén felmászik, és a függőhíd felé pillant. Még a fakorlátra lép fel, onnan a kötélre, és sétál át a kötélre, egyensúlyozva. Régen volt már a kötélen, de muszáj gyakorolnia, nehogy kiessen a gyakorlatból. Ki tudja, mikor kerül vissza a cirkuszba. Na persze akrobataként könnyű dolga van.
Haját lágyan borzolja a szellő, ahogy ruhája alját is, és az eső is elered, egyelőre csak kis cseppekben... de sűrűn. A naxeldirest viszont nem érdekli. Macskája viszont bevonul a mászóka kunyhó réészébe, hogy ne ázzon meg. Ő nem kedveli túlzottan a vizet...*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 61 Kaszt :

* Iv boldog hogy úgylátja rendeződik a viszony daimon és gazdája között .Hüvös mosolya kitart egészen addig míg el nem köszönnek egymástól . Iv biccent majd ők is felszívódnak , de ha valaki meglát egy női árnyékot és egy fennséges nagymacska sötét képmását mindenki tudni fogja kicsodák ők.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 54 Kaszt :

*Magában csak dohog, egyenlőre egy világot tört össze benne a macsek. Végül feláll, odasétál az állathoz, leguggol elé és lassan simogatni kezdi, aki elsőre ódzkodik az érintéstől, ám megadja és átadja magát a hölgyike kezének, érintésények és egész lényének. Boldog dorombolást hallat, ám amikor Mina visszafelé indul meglepetten pislog, de végül is követi őt vissza a padhoz. A patkányt megpiszkálja mancsával, arébb húzódik tőle. A lány nézelődik még egy ideig, a macskára, az égre és a mellette ülő párosra. Aztán ismét feláll, ásít egyet és Ivanka felé fordul.*Nos, kösz mindent Iv! Azt hiszem mi most indulunk, bőven van még mit átbeszélnünk. Csillagos estét nektek!*Azzal eltűnik egy szempillantás alatt, kissé olyan, mint akit magával ragadott a sötétség.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 61 Kaszt :

*Szerencsére Licsey még sohasem hagyta el azt a bizonyos kört így nem is nagyon tudja Iv hogy milyen érzés de akár kívülről nézve is szörnyű volt. Licsey lerakja azt a "varázspatkányt" oda Heath elé és visszasétál a lányokhoz és ahogy Iv nézi a beszélgetést ő is hangtalan beszélgetésbe kezd Licseyel .~ Rendicsek , most ügyes voltál Licsey! Csak azt tettem amit mondtál , visszahoztam . ~ Ivanka egy gyors simítással dicséri meg Licseytn majd kissebb csend után megszólal.* - Licsey , te soha ne hagyj itt , kérlek !*Nagyon ritkán szól rendes hangon Licseyhez , de ezt most fontos volt kimondani.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 54 Kaszt :

*Rendületlenül rázza a zokogás, hangja meg-meg bicsakli, ám amikor valaki hozzáér,- történetesen Ivanka -, akkor lélegzete is elakad, majd csak hagyja hogy visszavezessék őt a padhoz. Már nem sír, igyekszik ennek bizonyítékait eltűntetni ruhájáról, ám ami neki nem megy, azt majd a szél elintézi. Aztán cask a daimónjára, majd Licseyre pillant, akinek a szájában ott van a patkány. És hogy Heath követi e? Egy darabig. Amikor beér abba a bizonyos 6 méteres körbe, szinte egyszerre lélegez fel a lánnyal, ám leül és onnan pislog gazdájára fájdalmas tekintettel. Fejét leszegi, füleit is lesunyja, farkát maga köré keríti, egyszóval az egész viselete bocsánatkérő és bűnbánó. Ezt Mina is tudja nagyon jól, de ezt a dolgot mégsem tudja egykönnyen lenyelni.*
-Heath mégis miért?~Magam sem tudom. Én csak...Ahogy megéreztem az illatát, valamiféle....vágy eluralkodott rajtam.~És rám nem gondoltál? A Pokolba is velem! Ránk nem gondoltál?~Én...én....sajnálom. Egy pillanat műve volt az egész, és mikor átszakítottam a határt, már a fájdalmat is csak tompulva észleltem.~ Te úgy érezted. De én nem. Mindegy egyes másodperce felért a halállal. Mintha minden egyes lépésednél meghaltam volna.~Bocsáss meg.~ Egyenlőre nehéz.*Ivanka és talán azok, akik felfigyeltek az eseményre, csak a hölgy elfúló hangját hallhatják, amint meredten figyel a vadmacskára és szavait is hozzá intézi. Azt a fájdalmas, ám kellemes férfihangot, csak ő hallja legbelül. Kezeit a mellkasára szorítja, mintha lelkét próbálná visszatartani, mintha megpróbálná védelmezni, mielőtt az kiszakadna a helyéről. És hogy miért érintette Heath lelécelése érzékenyen? Azt a nőnek pontosan kéne tudnia, hisz neki is ott a daimónja. Nyilván tudja, hogy azon a bizonyos távolságon kívül kerülni daimónnak és gazdájának...nos itt a példa, milyen is az.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 61 Kaszt :

*Iv hűvös mosolya aggodalmas arckifejezésre változik ahogy látja hogy a daimon elszalad és azonnali reakcióként felpattan és rohan ő is után majd rájön hogy van nála gyorsabb is . Azonnal uszítja Licseyt hogy állítsa meg a vadmacskát majd amint utóléri Minát elkzdi vigasztalni , tőle szkatlanul magáhozz öleli a lányt hogy sírja ki magát amint a daimonok elintézi a maguk dolgát , Licseynek természetesen meg van tiltva hogy Heathet bántsa . - Nyugodj meg Mina , nyugi! Heath viszajön.Nincs semmi baj! *Miközben így nyugtatja Minát szép lassan visszavezeti a padhoz . Ott is folytatja a nyugatgatást és megvárja míg Mina kisírja magát .
Ekközben Licsey minden erejét bevetve előzi meg Heathet , majd a patkányt s elkapja . Egyszerű a képlet ha Licsey elkapja a patkányt Heathnek semmi oka a futásra és ennek következtében Heath aki a patkányt akarja elkapni ezentúl licseyt akarja majd követni aki visszahozza őt a lányokhoz és majd ott megkapja a drágalátos kis patkányát aki miadt gazdája sírva fakadt. Talán azért mert Heath az a "személy" illetve hát lény aki mindig Minával maradt , vagy talán mert elékezteti valakire , ugyan ilyen magyarázatból még több ezer is van de ha Mina nem mondja el mi ez senki nem fogja megtudni soha hogy miért is érintette őt ilyen érzékenyen Heath ideiglenes távozása.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 54 Kaszt :

-Valaha az is valós volt, ahonnan épp visszatértem.*Halovány mosoly, mely tábort ver az arcán, aztán csak követi az eseményeket, melyek a karkötő elzsákmányolását jelentik. Mosolya kiszélesedik, majd beletúr félhosszú, kissé már fiúsnak ható hajkoronájába.*Látom azért ez nem változott meg. Tudtam én, hogy van benned némi tolvaj ösztön. Már ha ezt lehet annak nevezni.*Aztán az égre emeli tekintetét, kezd sötétedni, a Nap is lebukik lassan a látóhatár möé, hogy a földgolyó másik felén világítson néhány órácskára. A vadmacska fészkelődni kezd, ki is ugrik Mina kezéből, és egy méretes patkány után kezd rohanni. Hölgyikénk gyorsan kapcsol, ám nem olyan gyorsan mint ahogy a macsek szalad, így az a bizonyos távolság utáni dolog érződik nála, próbálja lekűzdeni a fájdalmat és utólérni a daimónt. Ám az csak rohan a gyerekek lábai alatt megbabonázva a patkány után.*~Heath, az Istenért! Állj már meg!~*szinte sír gondolataiban a hölgy, lassan a felszínre tör belőle az érzés, ám ekkor a macska megtorpan és visszafelé pislog Minára. Van köztük vagy 8-9 méter, de a macska egyenlőre egy tapottat sem hajlandó mozdulni. A lánynál ekkor elszakad valami és halk, de erőteljes zokogás söpör végig a testén és botorkálva indul meg a daimón felé, ám igen bizonytalan az a néhány lépés is. Már cask egy a kérdés. Mi váltotta ki belőle ezt a reakciót?

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 61 Kaszt :

*Iv arca elé teszi kezét hiszen nem akarja mutatni az arcán lévő vigyort. ~Pont valami ilyet vártam Minától. Az lehet én viszont rád sem ismerek.~ Ivanka csak hallgatja daimonja élcelődését ám nem vette magára , úgymond már megszokta.Ivanka viszont csak most kap észbe hogy még ne is válaszolt Mina kérdésére.* -Jól vagyok , hát már amolyan magamhoz való beteges módon.És nyugodj meg nem vesztettem el a csípős nyelvemet csak kicsit pihentetem hiszen állandóan kénytelen vagyok fárasztani.*Természetesen egy kis élcelődés belefér , de az már nagyon furcsa hogy Mina távolba révedő tekintettel elkezd töprengeni a múlton , amikor megrázza a fejét Iv egy kis viccelődéssel válaszol.* - Nicsak ki tért vissza a való világba? * Iv természetesen figyelemmel kiséri a gyrekek játszadozását és daimonjának odaszól mikor észrevesz egy karkötőt a földön.~ Licsey ! Hozd csak ide azt a karkötőt , tudod ott a mászóka mellett. ~ A tigris egy morgással válaszol de a végén csak idehozza és leejti gazdája elé. Iv felveszi és jobban megnézi , egyszerű gyöngy karkötő , semmi értéke de azért elteszi a zsebébe , hátha még jó lesz valamire.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 54 Kaszt :

*Bambul a drága, így éppen csak Ivanka hangjára kapja fel a fejét, mire hűvös mosoly húzódik ajkaira. A kérdésre biccent, van elég hely mindkettőjüknek, így természetesen elfér mellette a hülgyike. Heath egy dorombolással köszönti Licsey-t, majd ezek után továbbra is élvezi gazdájának meleg kezét, ahogy a bundáján végighalad vele.*-Ivanka, micsoda meglepetés! Megyeget, kössz a kérdést, de veled miujság? Meg kell mondjam valamiféle csaípős megjegyzésre számítottam tőled. Mivan, csak nem kezdünk megenyhülni?*Hangjában gúny csendül, szinte befedi az egészet, ám ha Iv a szemébe néz, láthatja, hogy ez amolyan kis ércelődés, semmi komoly. Aztán újra a gyerekeket, azt a pár anyukát és apukát kezdi el figyelni, akik a játszótéren vannak. Felsóhajt és maga elé dünnyög néhány mondatot.*
-Amikor még én is itt játszottam....Amikor még mi is itt játszottunk.Régi szép idők.*Nosztalgikusan beszélnek daimónjával, majd Minát hirtelen elragadja az idő, és visszautazik néhány évvel ezelőttre, amikor még gondtalan gyermekéveit élte. Folyton azzal nyaggatta édesanyját, hogy hozza ki ide, vagy engedje őt el a bátyjával. Egészen addig, ameddig...Fájdalmas arckifejezés ül ki vonásaira, megrázza fejét és féloldalasan pillog Iv-re.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 61 Kaszt :

*Egy kellemes külsejű nő jelenik meg a játszótéren ,egy szövetkabát van a hölgyön amit párosít egy szűk fekete farmerrel és egy magassarkú csizmával . Természetesen elmaradhatatlan társa Licsey a bengáli tigris most is vele tart .Iv épp csak errefelé járt így került ide de valami furcsa van a jászótéren , valami ami nem megszokott. Á , egy női alak Ivanka közelebb sétál és megpillantja Minát , az eddigi legrégebbi ismerősét. Szép ám haladós tempóban kerül oda a lány mellé majd megkérdezi.*
-Leülhetek?
*Kiváncsi hogy feltűnik-e Minának kivel is áll szemben . Licsey is szépen nyugalmi állapotba helyezi magát és szépen elfekszik a lányok lábai előtt.Ivanka ügyelve kabátja gyűrődés mentes állapotára leül a lány mellé.*
-Egyépként szia!Hogy megy sorod?
*Kérdezi, majd megpróbálja meglesni mit is néz Mina a hintákon annyira , de nem nagyon látja mi olyan érdekes rajtuk.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 54 Kaszt :

*Egy jó ideje már az egyik közelben álló padon gubbaszt, figyelve, ahogyan néhány Nellondi gyermek támadja a hintákat, a mászókát és minden egyebet, amivel egy kisember jól érzi magát. Ő csak ül, ölében a vadmacskával és üres tekintettel mered a játszótér mellett elterülő Aeolus térre. Nem jár-kel olyan sok ember, mint általában, nyilván mindenki élvezi, hogy vasárnap van. A levegőben terjeng néhány illat, melyek összemosódnak, ám még így is kivehető egy-egy impozánsabb étel belőle. A Teaház sincs éppen messze, onnan indult eleve, így a különféle italok szaga is elérződik idáig. De ami mindent betölt, az a végtelen gyermekkacaj, az a csöppnyi boldogság, amit magukól árasztanak. Persze, nem mintha Mina sokkal oldogabb lenne tőlük. Talán éppen ellenkezőleg. Szemében mérhetetlen szomorúság ver tábort, ám arcának többi része nem árulkodik efféle érzelmekről. Mikor meg-meg rezdül a szél, akkor kissé összébb húzza magán fekete kabátját, amihez egy fehér, kissé szürkébe hajló árnyalatú nadrágot vett fel, no meg egy divatos csizmát. Néha elereszt egy sóhajt, ám csak tovább bámulja a teret, párszor rásandít a hintákra, mégsem tulajdonít egyiknek sem nagyobb jelentőséget.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Szomb. Szept. 18, 2010 4:10 pm

*Russel szavaira kissé hisztérikusan felnevet, visszafordulva a két naxis felé. Nem, nem sírt, nem látszik rajta, csak kissé csillognak a zöld szemek. * - Nem aranyvérű. *Jelenti ki a fiú megoldására, talán kissé hűvösen is, de na. Ez a téma ezt hozza ki belőle, nem tud mit csinálni. Kész. Karen távozására csak biccent egyet, majd mikor Russel visszafordul feléje, kérdőn néz rá. * - Pontosan mit nem értesz? *Pislog a fiúra, majd ha kapott választ, akkor biccent. Elkíséri a fiút a teaházik, elköszön, és ott távozik is a tükrön keresztül vissza az iskolába, nem marad teázni a fiúval, most nem. Magányra van szüksége, amit remélhetőleg fellel a hálójában, ugyanis két lány is itt van Nellondban a szobatársai közül. Már csak Yolanda kérdéses, de ő ... nem szokott a hálóban tartózkodni, sokkal inkább Gethin után futkos. De ha mégis a Bika cápában lenne, akkor Senilla minden bizonnyal a titkos padláson köt ki.*

Vendég

*Csak némn figyeli a lányokat. Hát ebből már nem lesz sétálás. mindenesetre, amikor Senilla válaszol csak felsóhajt.*-Sajnálom, tényleg...De, ha Gethin jó vérű családból szármzik akkor esetleg megkérhetné a kezed.*mondja a fiú. Igen ő ezt tényleg megoldásnak gondolja. Mindenesetre, amikor Karen bejelenti, hogy távozik csak zavartan néz a lányra. Acélkék szemeiben egy pillanat tördékéig valami szomorúságot látni.*-Rendben. Bey.*mondja, miközben a lány után néz. Aztán Senilla felé fordul.*-Nem értem*mondja halkan, amjd csaka lányra mosolyog. Gyre igyunk meg egy teát!*mondja, miközben a teázó felé indul meg. Mindenesetre ő akkor is, oda megy, ha a lány nem jön.*

Vendég

* Csak áll ott, mint egy szerencsétlen és fogalma sincs, hogy most mi van. Kissé kínos a helyzet, ugyan is olyan információt tudott meg, amit valószínűleg a lány más esetben nem közölt volna vele. Sajnálja a lányt, hisz szörnyű lehet olyanhoz hozzámenni akit nem szeretsz igazán. Bele se mer gondolni, hogy mi lenne, hogy ha az ő szülei egyik nap azzal a hírrel állnának elé, hogy egy hónap múlva megházasodsz kislányom még pedig XY-nal. Hm... valószínűleg elszökne, de persze ez nem olyan egyszerű. Így viszont legalább már világos, hogy miért volt olyan mogorva Senilla az előző találkozásuk során. Mondana valamit, de úgy érzi, hogy neki ehhez az egészhez semmi köze, így nem is fűz kommentárt a dologhoz. Csak hagyja, hogy Russel magához húzza, de szemét még mindig nem veszi le az allidonos lányról. Sír? Karen idegesen az órájára néz, majd a fiúra pillanat és vissza Senillára.*
- Ne haragudjatok, de nekem most mennem kell.* Töri meg a kínos csendet, egy elég gyenge kifogással, de neki itt most semmi keresni valója. *
- Majd még beszélünk.* Suttogja, úgy, hogy csak a fiú hallja és szürke szemeit szorosan az acélkék szemekbe fúrja. Végül megszakítja a szemkontaktust, egy gyors puszit nyom arcára és ellép mellőle. *
- Sziasztok!* Köszön el és sietős léptekkel távozik, magában őszintén remélve, hogy Russelnek sikerülni fog megnyugtatni a lányt.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Szomb. Szept. 18, 2010 3:29 pm

*Igen, elég jóban vannak, mondjuk úgy, hogy barátok, csak rég nem találkoztak. Több nincs, legalábbis a lány részéről, hiszen a szíve már foglalt, szóval enm is lehetne több. Russelre barátként tekint, vagy mondhatjuk úgy is, hogy testvérként. Viszont Senilla sejti, hogy a két naxeldíres között bizony több van, mint barátság, az tisztán látszik. Na meg mentalista is, na. Karen kérdése csak kissé elfintorodik. * - Mint eddig ... *Felel kurtán, aztán az auror-tanoncra pillant. Már szólalna is meg, amikor meghallja a kérdést, amire enyhén kirázza a hideg. Remek ... Russel is tudja? Pár percig csak mereven, kissé bosszúsan figyeli a fiút, majd megszólal. * - Talált. De persze senki sem kérdezte, hogy én mit akarok. Csak kijelentették, hogy az lettem. Az senkit sem érdekel, hogy mást szeretek. *Feleli halkan, mélyen az acélkék szemekbe nézve, majd merengve elfordul, így nem is látja, hogy a fiú közelebb lép Karenhez és azt magához húzza. A kérdésre vállat ránt, még mindig nem pillantva vissza a párosra. Talán csak elrejtené a könnyeit? Nem bizonyos, hiszen mások előtt nem szokott sírni. Na jó, Russel előtt sírt már, Gethin előtt is, de lány előtt nem.*

Vendég

*A fiú csak vesz egy mély levegőt, majd végül kihúzza magát. Azért mégis csak férfi. És nem fogja elveszteni azt a bizonyos "büszkeségét" csak, azért, mert az egyik barátja és a kedvese együtt vannak.*-Helyzet? Hosszú és említésre sem méltó.*mondja a fiú nyugodtan, hangjából nem lehet kihallani, hogy belül mit érez.*-De viszont, ha nem tévedek...Menyasszony lettél ugye?*teszi fel a kérdést. Na, igen gyorsan terjednek a hírek. Ráadásul, ha jó családi háttere van az embernek sok mindent megtudhat. Mindenesetre csak közelebb lép Karenhez és magához húzza, persze csak moderáltan. Tartja azt a bizonyos illemet.*-Esetleg egy fagylal...*mondaná a fiú, de csak megrázza a fejét.*-Ha fagylaltot nem is esetleg egy teát?*teszi fel a kérdést, miközben arcán egy hideg, érzéki mosoly suhan át.

Vendég

* Figyeli a két iskolatársa beszélgetését és bár egyikőjük sem beszélt eddig még neki a másikról úgy tűnik, hogy Russel és Senilla elég jóban vannak. Vagy talán több is van? A gondolatra furcsa, zavaró érzés keletkezik a gyomrában így rögtön el is hessegeti a nem kívánatos gondolatokat. Lassan Karen is elérkezik oda, hogy nem kerülgetheti tovább a forró kását és szemeb kell nézzen az érzéseivel. Hát az még egy nehéz menet lesz... Tekintetét a lányra szegezi és elmerengve néz rá. Nem tudja hova tenni ezt a hirtelen kedvességet. Bár az is lehet, hogy igazából mindig ilyen a lány, csak Karen volt olyan peches, hogy szinte soha nem fogta ki, mikor Senilla erről az énjéről mutatkozott. Érdeklődve pillanat a mellete álló fiúra, ő is kíváncsi annak válaszára. *
- Semmi különös, megvagyok, köszi. Veled mi újság? * Kérdez vissza bájos mosollyal az arcán.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Szomb. Szept. 18, 2010 2:53 pm

*Karenre pillant, kedvesen, hallgatva az enyhén hűvös üdvözlést. Igaz, hogy nem ismerkik egymást nagyon, csak párszor találkoztak, azok sem voltak valami hú-de-komoly alkalmak. * - Én szintúgy, Karen. * Mosolyog az ifjú nekromantára, majd Russelre. Végignéz rajta, kissé érdeklődve, kíváncsian, de meglepődik, mert a fiú túl gondterheltnek tűnik. A kérdésre elmosolyodik, bár elég halványan. * - Csak lejöttem kicsit sétálni, semmilyen különösebb ok nélkül. *Felel, kedvesen, miközben a mosómaci is üdvözli a kutyust. Amikor a fiú leszegi a fejét, rápillant, majd Karenre, végül vissza a fiúra. * - Mi a helyzet, Russel? Karen? *Pillant vissza a lányra, kissé tétován, mintha a lányt hibáztatná, vagy sejtené, hogy a lány tudja, ám esetleg másként is értelmezhető a kérdés, miszerint Karentől is csak hogylétéről érdeklődik. Mindenesetre kapkodja a tekintetét a két naxis között, enyhe értetlenséggel az arcán.*

Vendég

-Nem. Csak láttalak, amikor Nellondban sétáltál. Itt meg megtaláltalak.*mondja a fiú, miközben a szeme sem rebben. Amikor nem karolnak belé csak elkapja a tekintetét a lányról. Hideg tekintét a földre szegezi. Amikor a lány visszakérdez csak felsóhajt.*-Anyám betegeskedik.*feleli a fiú, majd amikor megjelenik Senilla csak meglepetten néz a lányra. Most először nem tudja féken tartani az érzéseit. Jobban mondva látszanak rajta az érzelmek.*-Öhm szia.*mondja a fiú, miközben gondterhelten túrja össze a szőke szénaboglyát a fején.*-Mi járatban?*teszi fel a kérdést, de továbbra is csak áll Karen melett, mint valami. Nem is tudom mi. Olyan esetlen. Pippa csak ránéz a mosómacira, majd megböködi az órrával.*-Khm..*mondja a fiú, majd csak leszegi a fejét. Érdekes látványt nyújhat. Az örökké jól nevelt Russel most, olyn akár egy ötéves zavarban lévő kisfiú.*

Vendég

* Szemei a felé nyújtott rózsára szegeződnek. Összeszűkült tekintettel néz fel a fiúra majd ismét a rózsára.*
- Mondd, te mindig fekete rózsával a kezedben közlekedsz? * Kérdi szórakozottan, de végül elfogadja a felé nyújtott különlegesen szép virágot.* Köszönöm. * Mondja egy kicsiny mosoly kíséretében. Már második alakom, hogy rózsát kap a fiútól.. és ugyan olyat. Nem mintha nem lenne udvarias és szép gesztus, csak kicsit furcsa. Karen elfogadja a felé nyújtott kezet és lehuppan a hintáról, ám nem karol bele a másikba, csak zsebre dugott kézzel- mármint zsebre dugott egy kézzel, mivel a másikban a rózsát tartja- lépked mellette. *
- Még szerencse... * Jegyzi meg fanyarul. Szép halál lenne szívrohamban meghalni... Érdeklődve néz a fiú felé, majd csak megtorpan. * Furcsán érzed magad? Történt valami? * Kérdi halkan, enyhe aggódással a hangjában. A megjegyzésre, miszerint igen sovány csak meghúzza a vállát, mást nem reagál. Ez van, majd visszahízza... Eközben egy ismerős hang érkezik valahonnan mellőlük és Karen arra fordítva tekintetét ismeri fel az allidonos lányt, ki a hang forrása. *
- Senilla, szia! Rég láttalak... * Köszönti kissé hűvösen, de nem barátságtalanul. Nem ismeri túl jól a lányt és nem is nagyon van mit mondjon neki..*