Aeolus Játszótér

Tárgy: Aeolus Játszótér Kedd Dec. 23, 2008 8:05 pm

First topic message reminder :

Hogy miért pont Aeolus Játszótér? Mert ez a játszótér az Aeolus-tér mellett található, innen a név. Közel van még a Karditov Park és Állatkert-hez is. Ez a varázslatos játszótér nem csak a játszani kívánó gyerekeknek varázslatos, hanem mindenkinek, hiszen tényleg mágia lakozik benne. A játszótér egy négyszögletű, téglalap alakú telken van, és csak egy oldalról határolja a játszóteret, a másik két oldalról házak, kertek, ahova nem esik be semmiféle labda, ez is egy kis mágiának köszönhető. A negyedik oldal egy kutyafuttató tér, egy gondozott, füves terület, ahol lehet kutyát sétáltatni, de a bátrabbak macskával is bemerészkedhetnek, vagy más állatokkal, de az nem éppen szerencsés, hiszen a napnagy részén vannak ott kutyát sétáltató emberek, és más fajú humanoid lények, tehát tündék, koboldok, és ilyesmik. A játszótéren is varázsjátékok vannak, egy 5 tagú hintasor, amik jól körbefonják a hintázót, és akár teljesen is megfordulhatnak. Egy henger alakú játék, amibe beszállsz, a falhoz rögzíted magad az adott szíjakkal, és elkezd forogni,de ez egyfajta szimulátor is, szóval képeket vetít mindenfelé, és visz, forgat. Nagyjából minden elképzelhető dolgot meg tud jeleníteni, de ezt be kell állítani, úgy, hogy egy pálcát helyeztek a neki kialakított üregbe a henger közepén, és akkor kijönnek képek, azok közül választhatsz. Egyébként véletlenszerűen jelennek meg a képek, és jelenetek. Van még több mágikus játék is, egy mágikus csúszda, amin olyan hosszan csúszol, amennyit csak akarsz, és hasonló játékok, de azért a végtelenségig ne menj el. Van még egy kisebb akadálypálya is, mozgó akadályokkal, össze is lehet mérni a tudást, vagy egyedüli gyakorlásra is alkalmas. A leülni vágyóknak körben padok, és piknikező helyek vannak.

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Szomb. Szept. 18, 2010 2:26 pm

- Now when I caught myself, I had to stop myself, from saying something that I should have never thought. Now when I caught myself, I had to stop myself, from saying something that I should have never thought of you, of you... You're pushing and pulling me down to you, but I don't know what I want... No I don't know what I want. *Énekel halkan a leányzó, miközben sétálgat Nellondban, a mosómedvével a nyomában. Fekete farmer, zöld felső, tornacipő, a szokásos, mondjuk úgy. Kissé furcsának tűnhet, hogy így énekelget, de nem érdekli most, hogy mások mit gondolnak. Csak sétál, miközben figyeli a játszótéren nevetgélő gyerekeket. Aztán egy ismerős párost lát meg, sétálgatva. Két naxeldíres ... Karen és Russel. Mindkettőt ismeri, előbbivel többször is összefutott, oké. Russel meg, mondjuk úgy, hogy a barátja, bár rég nem látta a fiút. Szóval most nyakbaugrás lenne, ha nem éppen együtt sétálnának ők, és ha Karennek nem lenne egy rózsa a kezében. Fekete? Kissé félrebiccenti a fejét, úgy figyeli egy ideig a párost, majd elindul, egyenesen feléjük. * - Sziasztok! *Csak köszön, mivel kissé feszélyezve érzi magát, no. Lehet, hogy zavar. Sok minden lehetséges. Mindegy, ha zavar, elküldik. Halvány mosoly is társul a köszönéséhez, miközben a mosómaci is felpillant a párra, bár tekintetével inkább a fiút méregeti. *

Vendég

*Csak figyeli a lányt, majd,a mikor az angolul szólal meg egy halovány mosoly suhan át az arcán. Mindenesetre csak megkerüli a lányt, majd megáll előtte. A kezében lévő fekete rózsát a lány felé nyújtja.*-Különlegest a különlegesnek!*mondja, miközben a kezét a lány felé tartja. Igen egyértelmű gesztus, hogy sétálni szeretne. Mindenesetre, amikor a lány letolja csak félrebillenti a fejét.*-De nem hoztam.*mondja halkan, majd, ha a lány belekarol. Akkor csak elkezd vele sétálni a játszótér körül.*-Nem sok minden..Mostanában kicsit furcsán érzem magam.*feleli a fiú, miközben végigsimít a lány haján.*-De, te nem festesz valami jól. Félre ne értsd gyönyörű vagy, de iszonyatosan sovány.*mondja a fiú, miközben acélkék szemeit folyton a lányon tartja.*

Vendég

~So many thoughts that I can't get out of my head, I try to live without you, every time I do I feel dead , I know what's best for me... ~ Énekli magában mikor valaki váratlanul átkarolja hátulról. Csak ledermedve ül, meg se mozdul, aztán mikor végre felismeri a hang gazdáját egy halvány mosoly kúszik fel arcára. Egy pillanatra lehunyja szemeit majd lassan szembefordul "támadójával".*
- ... but I want you instead.* Fejezi be hangosan a dal egyik mondatát, mely a fiú megjelenése előtt járt a fejében. Végignéz az előtte állón-már amennyire ültében és a kevés távolság miatt tud- és megcsóválja a fejét.*
- Russel. Légyszives máskor ilyet ne csinálj, a szívbajt is rám hozhattad volna. * Torkolja le kissé, de szája szélén még mindig ott ül a gyengécske kis mosoly.*
- Azért örülök, hogy látlak. Már rég beszéltünk... Mi van veled? * Még ő is meglepődik, hogy most hirtelen mennyit beszél, pedig ez nem szokása.*

Vendég

*Már egy ideje beköszöntött az ősz. A falevelek elkezdtek hullani. Blah..blah.. Mindenesetre szőke hajú fiúnk nem iagzán mozdult kia szobájából. Sőt, mondhatni az is csoda, hogy egyáltalán bejárkál órára. A fiú egy fekete nadrágot és egy fehér inget visel, valamint egy krémszínű kabátot, ami ki van gombolva. Egészen elegáns, sőt mondhatni kifejezetten jóképű. Acélkék szemei, mint mindig most is hidegen csillognak. Mellette egy fekete dog lépdel. Pippa. Elgondolkozva sétál Nellond utcáin. A kezében, pedig egy virágot forgat. Fekete rózsát. Mindenesetre, amikor a játszótérhez ér csak felsóhajt. Arca kissé talán gondterhelt. pedig nem ez valla fiúra. ő, aki mindig nyugodt, most mégis valami nem stimmel nála. Nos, amikor megpillantja a hintában ülő Karent hidegacélkék szemei felcsillannak. Hátulról lopózik a lány mögé, majd csak átkarolja. A lány forró leheletet érezhet a nyakánál.*-Szervusz Kedves.*mondja a fiú, miközben oldalról nézi a lány arcát. Hiányzott neki a lány az tény.*

Vendég

* Egy fiatal lány sétál a játszótéren, kezében egy falevelet szorongatva. Szürke szemei néhol el-el időznek az önfeledten nevető gyerekeken. Mikor nevetett ő így utoljára? Oly régen, hogy már idejét sem tudja. Talán... talán az Úrnő megjelenése előtt. Elmerengve nézi a játszadozókat, majd csak tovább sétál. Egy fehér farmer nadrág és egy krém színű top van rajta, fehér boleróval. Haja mint általában, kiengedve omlik hátára. Arcát halvány smink "díszíti". Még egy kis ideig mászkál össze-vissza, de végül leül egy szabad hintára és lassan löki magát. Kezeit ölébe helyezi és tekintete a még mindig a kezében tartott levélre siklik. Lassan, óvatosan, szinte alig érintve azt végig húzza rajta mutatóujját... Lassan egy hónap telet el azóta. A változás igen szembetűnő... Karen legalább 4 kilót fogyott, arca sápadtabb mint eddig. De már sokkal jobb állapotban van mint egy héttel ezelőtt. *

Vendég

*Na igen, elég fura hogy itt futnak össze ott meg nem is találkoztak. Bár, talán nem is annyira meglepő, mivel Londonban többszázezer ember él, plusz a túristák, rokonlátogatók, meg egyebek.* - Oksi, szia. *Majd elindul az ellenkező irányba, hiszen ma már nagyon nincs kedve tetkót csináltatni. Majd jövő hétvégén. Most a vállán ülő daimónjával együtt indul vissza a suliba, ahol lepakolja az újonnan vásárolt cuccait, majd elolvassa a legújabb magazinokat, előtte persze eszik valamit. Nemigen jön be neki az itteni kost, de főzni meg mégjobban utál, szóval ez van. Hiányzik neki az otthon, a kényelmes vízágya, meg a luxus cuccai...De ezeket már nem lehet visszahozni. Nem, mert az anyja elszúrta az egész életét! Vagy mégsem?...*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Vas. Aug. 29, 2010 4:53 pm

*Jess figyeli a lányt. Meglepi, hogy ő is Londonban lakott és mégis onnan 1500 mérföldnyire futnak össze, egy varázslósuliban. A limuzin bárhová elfuvarozta és már csak azért is szeretett utazgatni, mert nagyon helyes sofőrje volt .. nem hiába, ő választotta. A boltok hallatán felcsillan a szeme.* -De jó! Akkor én is megyek egy kicsit vásárolni.* Amikor a fiú elmegy. csak integet neki egy kicsit, de nem nagyon rázza meg, a hiánya.* -Azt hiszem még vásárlok egy kicsit, de még sszefutunk! Szióka! *Mondja mosolyogva, majd megindul arra, amerre a lány mutatta.*

Vendég

- Én is Londonban laktam! *Csillan fel a szeme. Imádja Londont! Vagyis, előtte egy London melletti kisseb városban élt, de ez sem jelentett neki akadályt, lévén saját limuzinja sofőrrel. * -Boltot? Egy csomó nyitva van, erre... *Mutat maga mögé, oda, ahonnét jött.*...a kis utcákban. Tudod, én soha nem becsülöm le a kisebb boltokat. Tök jó cuccokat találni... *Cseverészik. Na igen, megint rájött a beszélhetnék, elég rendesen. Ha talál megfelelő társaságot hozzá, órákig tud beszélni, mégpedig megállás nélkül. És hogy üres fejű? Nem, nem az. Kimondottan elég okos, csak rosszra használja ezt fel. Egyszóval: bunkó. Másképp pedig egy liba, igen. De nem üresfejű! Akkor nem lett volna annyi esze, hogy felhasználja a pénzét "barátok" szerzésére, akiket aztán kihasználhat. Nem is beszélve a fiúkról. Julientől el sem köszön, viszont kezdik idegesíteni a körülötte szaladgáló gyerekek.* - Ehh...Azt hiszem, én visszamegyek. Jössz, vagy maradsz? *Teszi fel a kérdést. Már sajog a kislábujja a cipőtől, meg eléggé el is fáradt a nagy vásárlásban.*

Vendég

*És most jött el a pillanat, amikor kínjában felnevet a fiú, amikor előbb Abby, aztán Jessica is elhessegetné. Na igen. Nem kell őt félteni, de kimondottan örül, hogy a két divatmániás üres fejű liba nem tart igényt a szolgálataira visszafele a suliba, hogy mondjuk ne adja az ég cipekednie kelljen, mert a tűsarok nem bírja a plusz súlyt. Így meghajtja magát a lányok felé, és félhangosan kuncogva csak ennyit mond.* - Öröm volt önökkel találkozni hölgyek. *Ezzel sarkon fordul, és már csak a válla fölött köszön el startot véve, de nem repülő startot.* -Au revoir! *Ezzel már szinte ott sincs, csak a nyomát üthetnék a magas sarkúakkal, ha nem féltenék a tíz centis topánjukat annyira.*

/ Élmény volt veletek játszani! ^^ Köszi a játékot csajok! ^^ /

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Vas. Aug. 29, 2010 4:19 pm

*Jess végignéz a lányon. Tetszik neki a pólója, de nem nagyon szokat megdícsérni az embereket .. azt aonban szereti, ha őt dícsérik, sőt el is várja, hogy megdícsérjék naponta legalább egyszer. Aztán a lány kezében megpillant néhány zacsit. ~Ez nem ér! Hol talált nyitva boltot? Bezzeg én nem találok. Talán jó, hogy összefutottunk.~*Mosolyodik el, majd a lányt hallgatja. Ő szinte kéthavonta volt Milánóban, mert a pénz nem akadály és Jessnek is jut idő a vásárlásra. * -Én sűrűn járok Milánóba, mert ott rengeteg jó cucc van .. bár London sem rossz. Én ott laktam eddig. ... Hol találtál nyitott boltot? Nekem is volt kedvem vásárolni, de minden bolt zárva volt. *Mondja szomorúan, majd a fiú felé fordul, aki majdnem elneeti magát.* -Te meg mit röhögsz? És miért vagy még mindig itt? *Kérdei ismét mérgelődve, hiszen nem nagyon hiányzik neki a fiú, sőt kifejezetten zavarja.*

Vendég

*Abby is egész délelőtt depizett, ugyanis a tegnap történtekkor tönkrement a kedvenc, csőszárú farmere. De bepótolta a veszteséget, már három új himbálódzik a kezében, az egyik zacsiban. Még jó, hogy a fekete pólója, rózsaszín halálfejjel nem ment tönkre, abba biztosan belebetegedett volna.* - Óó...bocsika! Nem vettem észre, hogy fehér. *Kér bocsánatot. Lehet, hogy bunkó, de ruhák terén nem ismeri a tréfát.*- Milánóban? Az tök jó! Egyszer voltam ott, vettem egy tök jó pólót, meg egy karigánt, meg egy koktélruhát... *Sorolja nagy vidáman, Úgy tűnik, már teljesen elfelejtette az előbbi sértődését. Úgy érzi, mintha minimum a lelki társára talált volna Jessica személyében. A nem kicsit megbotránkozott Juliennel nem törődik, számára ő már kábé nem is létezik. Azért, mikor az majdnem elröhögi magát, felvont szemöldökkel felé fordul.* - Hát te még mindig itt vagy?

Vendég

*A fiú már éppen az arcáról vakarná le a bőrt, ahogy hallgatja őket, neki ez nagyon sok. Szegény édesanyja mindig az ilyen libáktól óvta, bár úgy tűnik, teljesen feleslegesen. Nem az esete egyik agyatlan szőkeség sem. Jó-jó tudom! Az egyik festett, a másik természetes barna, így akkor is csak azt mondhatja, bizony, ezek szőkék, de nagyon. A sértődöttséget képesek félre tenni amint valami a ruhájukat, cipőjüket dicséri. Arcát a kezeibe temeti, amikor Jessica félreérti felfújt hólyagságában, és úgy értelmezi, hogy Jul tapintatlanul elvárja, hogy a lány, aki a fején nem lát ki, még őt kerülgesse lelkesen. De legalább mindkettő bemutatkozott. Arcát is lemarná, de nem teszi, inkább a tenyerét veszi el az arca elől, Jessre, majd Abbyre néz, és … na most nem tud megszólalni! Fél, hogy elröhögné magát. Így csak a csuklóját dörzsölgetve, tovább oldalaz a két liba felől.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Vas. Aug. 29, 2010 3:41 pm

*Jess még mindig mérgelődik, őt ne lökdösse senki. Enél már csak akkor lehetne rosszabb, ha valamelyik ruhadarabja kárt szenvedett volna. na akkor aztán nem csak ennyire szólt volna be, és hangja is jóval erősebb lett volna. De mivel nem így történt, ezért csak duzzog. Nem érdekli, hogy mit szól a többi ember, hiszen eddig sem volt barátja, vagy ha volt is, akkor is csak csicskaként tekintett rájuk, akiket ki kell használni, aztán ha nem elég rendesek és nem viselik el, akkor dobni kell őket. Ezért nem nagyon izgatja őt senki azóta sem, jól megvan így. Talán majd vennie kellene egy állatot, de nem biztos benne, hogy vele jóban lenne. Ha venne, akkoris csak egy kis táskakutyát, akit lehet cuki ruhákba öltöztetni, hiszen ez az ő világa, nem tudna mit kezdeni egy berni pászotrral. Amikor a lány felhorkan, Jess ismét nem hagyja szó nélkül.* -Nekem aztán mindegy, hogy van-e de ha nincs, akkor is vigyázhatnál, hogy ne üss el. Mi lett volna, ha koszos lesz a szoknyám? *Mondja sértődötten, hiszen Jess számára elég nagy katasztrófa lenne. Amikor a cipőjére terelődik a szó, Jess kihúzza magát és még mindig sértődött ugyan, de a kis dicsekvést nem hagyná ki, így sértődött hangon úgyan de ismét megszólal.* -Szerintem is jó, mégMilánóban vettem, mert amikor jöttem a suliba, megálltunk egy kicsit vásárolni. *Mondja elégedetten, hiszen így nem lesz másak ilyen cipője még egy ideig. Addigra pedig úgyis megúnja már. Épp kezdene lenyugodni, amikor a fiú megszólal Ismét felkapja a vizet, de először bemutatkozik.* -Jessica Westlive vagyok .. Még, hogy én álljak arréb? Minek nézel engem? Kerülj ki te, ha már ennyire menni akarsz! *Förmed rá a fiúra és egy tapottat sem moccan, akkor nem ő lenne.*

Vendég

*Na igen, ez Abbyre is igaz. Mármint, hogy nem talált egyetlen barátot sem. Oké, Susannel nincs baja, Jack meg...hát ő meg Jack, de eddig csak őket sikerült nem megutálnia, barátot meg még egyet sem szerzett. Volt egyáltalán neki valaha olyan? Nem, valószínűleg nem. Csak érdekből barátkoztak vele, ő meg kihasználta őket. Nem számít jobbra itt sem, sőt, inkább úgy véli, ha az egész bagázs ilyen elviselhetetlen, meglesz ő egyedül is, hiába győzködi Spear, hogy fogja vissza magát. Aztán belérohan egy másik lány is, aki ráadásul még vissza is szól!* - Hogy én mentem neked?! Te jöttél nekem! Mit gondolsz, hátul is van szemem, drágám? *Horkan fel sértődötten, majd megigazítva a haját, amire egyébként nagyon büszke, Jessica cipőjére téved a tekintete.* - Amúgy jó a cipőd. Hol vetted? *Kérdez rá még mindig kissé sértődötten, de kíváncsian is. Már bejárta szinte az összes boltot errefelé, de ilyet még nem talált egyikben sem. Közben rájön, hogy ottvan még egy bizonyos Julien is, amint az a bemutatkozásából kiderült.* - Abby Rainheart. *Mutatkozik be unott, de büszke hangon. Amit legjobban szeret saját magán, az a neve...* - Tessék csak! *Vonja fel a szemöldökét, de nem áll odébb egy centit sem. És kikéri magának, ő szilárdan áll a talpán. Már hét éve gyakorolja... Amúgy a kezein még halványan látszik pár égési sérülés hege, de nem igazán. A gyógyítók jó munkát végeztek.*

Vendég

*Hogy mi van? Pislog nagyokat Julien, amikor látja, hogy itt most nem enyhén van szó szerint és átvitt értelemben iskolai találkozó. Egy lány szinte neki megy, mire bocsánatot hebegne, erre valaki más is nekimegy a társulatnak, mire szinte dominóként dőlnének tova, ha nem állítja meg a folyamatot. Az első lányt a tasakjainál fogva tolja vissza, a másik, mivel ő volt az utólagos indító lap, megáll a tűsarkain úgy tűnik egymaga. Ha meg nem, akkor felsegíti, és reménykedik, hogy talán legközelebb nem vesz magára létrával mászható lábbelit. Mindkét lány nem enyhén kivágott és kitett hölgyemény. Valahogy úgy tűnik, többnek akarnak látszani, mint amennyiek, pedig max tizenhét lehetnek. Ott virít a kitűző, és ha negyedikesek, akkor ez van. Éppen átlépte az anyasági határt. Éppen hogy. De Julien számára bizony, még egyik sem verdesi a szemmagasságot.* - Bemutatkoznék, Julien Vetescarde. Na! Most már jó! Szóval kikerülnének a hölgyek, hogy folytathassam az utamat? *Ezzel lép egyet ball kéz felé, és figyeli, ahogy a lányok kissé meginognak a magaslati levegőn a topánjaikban. Nem indul még el azonnal, mert hátha fel kell mosni a valamelyik korival közlekedőt.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Vas. Aug. 29, 2010 3:04 pm

*Egy lány lépked Nellond utcáin. Tűsarkának kopogása még az út túloldalán is hallható. Nem rég indult el ide, hiszen eldöntötte, hogy nellondba jön .. és őt semmi nem gátolhatja meg. Eredetileg a Bálszépe divatszalonba indult, hiszen már legalább kettő hete nem vett magának új ruhát, de sajnos a bolt zárva volt. Igen, ilyen az ő formája. Durcásan indul visszafele, bár nem sok kedve van visszamenni a suliba, mert ott unatkozik. Eddig még nem talált egy jófej barátot sem, mindig csak olyan könyvmolyokkal találkozik, mint a húga, akit mellesleg teljes szívéből utál (már ha van szíve XD). Útközben visszafelé, a játszótér előtt halad el. Nincs oda a gyerekekért és a játszótereket sem szerette soha. Főleg azért, mert koszosak. Jess egyébként egy fehér miniszoknyában és egy bordó kivágott topban van. Amikor elhaad a játszótér előtt, megpillant egy párt. ~ Ezek sem illanek össze.~ állapítja meg magában csípősen, aztán a lány nekimegy, mire Jess majdnem elesik. Ekkor aztán elfogy a türelme és ráförmed a lányra.* -Nem láttad, hogy jövök? Hogy képzeled, hogy csak úgy nekem jössz? És te miért nem szóltál neki, hogy ne jöjjön nekem? *Fordul a fiúhoz mérgesen, majd megigazítja a szoknyáját, ami szerencsére nem lett piszkos.*

Vendég

*Úgy döntött, lenéz Nellondba, s ha ő valamit eldönt, az úgy is lesz. Na jó, talán ha esik az eső, nem jött volna le... De nem esett, így lejött. Egészen jókedvében van, ami nem is csoda, hisz két kezében négy zacsit cipel, mindegyik tele a legújabb divat szerinti ruhákkal és kiegészítőkkel. A Jeniliában fagyizott, meg ivott egy kólát, s most, vállán a szokásosnál kicsit jobban felvillanyozott daimónjával a tetoválószalon felé tart. A csípőjére akar valamit, még nem tudja, mit. Majd ott eldönti. Aztán elhalad egy játszótér előtt - ami nem érinti túl jól, mivel utálja a gyerekeket (enhyén szólva). Kerülni nem akar, semmi kedve eltévedni, még a végén kitöri az új, fekete magassarkúja sarkát. Az aztán nem lenne valami jó! Így az egyszerűbb utat választja, és egy épp a játszótér felé rohanó kisfiút kigáncsolva, kuncogva megy tovább, kicsit megszaporázva a lépteit, nehogy elkapja a drága anyuka. De nem jut messzire, mert kis híján belerohan valami vandál bunkó (bagoly mondja verébnek? he-he.).* - Nézz már oda, hova lépsz! *Horkan fel. Éppenhogy nem vesztette el az egyensúlyát, ami azért nagy szó tíz centis tűsarkakon. Amúgy egy farmermini és egy szokásosan mély kivágású, fekete, csipkés felső van rajta, egy olyan lila hosszúujjúval, ami csak a mellkasáig ér.*

Vendég

*Éppen a tetováló szalon felől jön, amikor eszébe jut, hogy neki még lenne dolga a kereskedő negyedben, így egy éles kanyar után irányt vesz arra. Jobb kéz felől. Pont a játszótér mellett kell elmennie, és ott mindig megcsodálja a gyerekeket, akik ott szoktak szórakozni. Néha szinte már sajnálja, hogy nem hatéves forma, vagy legalábbis kobold, mert akkor nem zavarná, hogy kinőtte a játékokat, és még akkor is bemenne, ha ez neki már kinőtt dolog. Ez van. Egyszer mindenkinek fel kell nőni, kasztot kell választani, és beállni a sötétség ellen harcolók soraiba. Ő sem tesz majd másként, mint apja annakidején. Tolókocsiban is végezte. Naná. Így jár, aki az ellenfele elméjébe nem akar, vagy nem tud belenézni, figyelni hogy esetlen az mikor akar támadni. A csuklóját dörgölgetve hírtelen lendülettel folytatná az útját amikor észreveszi, hogy bizony megint nem csak lelassított, de le is állt a játékok előtt, szinte már nyálcsorgatva. Ahogy fordul, még éppen időben korrigál, hogy ne menjen neki egyik szaktársának, aki meg pont úgy tűnik, a tetováló szalon felé tart. Szép lány. Kár lesz érte, ha Warthmorts elcsúfítja azt a szép bőrét. De hát mindenki maga tudja, mit akar.*

Vendég

*Mikor a fiú elvágódik, és beszélni kezd, csillogó szemekkel hallgatja. Nagy kék szemei szinte áhítattal figyelik testvérét. Majd amikor az átkarolja a derekát, csak felnevet.*
- Hát ha ez volt a terved, akkor ez bejött Drága Hercegem. Mert én innen így nem tudok elmenni. Ellenben felhívnám szíves figyelmedet azon apró tényszerűségre, hogy így te sem igazán tudsz felkelni. Nem gondolod? És én ülök... puha meleg ami alattam van. De...te a hideg, és kemény földön fekszel... és még jobban fog hűlni, és te meg fogsz fagyni. És akkor én mit mondok anyának?
* teszi fel a kérdést, de látszik...tisztán látszik, hogy mosolyog. Lassan lejjebb hajol, és a fiú ajkára egy apró puszit juttat.* - Hm? Akkor... megkapom a szobádat? Ugye igen?
* Az arckifejezés, amit a lány mutat, az egy olyan tündéri kép, hogy szinte senkinek nem lenne szíve ellent mondani neki... vagy inkább mersze? Az kérdéses.*

Vendég

*Amikor Lyn a sejtett helyről pattan elő, nevetni lenne kedve, de a nevetés először belefullad, amikor húga szó szerint letarolja. Annak rendje és módja szerint hátrazuhan, puffan, szemeit egy pillanatra össze is szorítja, mert hé. Azért fáj így elpuffanni a földön, akárhogy is nézzük. Aztán kinyitja a szemeit, és a hátában lévő tompa fájdalom ellenére elmosolyodik, amikor lenéz a húgára.* - Vagy pedig éppen ez volt a csalim, nem gondolod? Elvégre... *Itt lassan felemeli a kezeit, és átkarolja szorosan a lány derekát, ezzel megakadályozva, hogy esetleg felálljon Lyn.* - Már a foglyom vagy. Innen bizony nem állsz fel, amíg én azt meg nem engedem. *Más kérdés, hogy Rick sem tud felállni, amíg a lány nem akar... de most ebbe a témába nem megy bele.*

Vendég

*Hallja a fiú lépteit. Ahogy az megáll, és levegőért kapkod egy pár pillanatig. Szinte látja maga előtt, ahogy körbeméri a terepet, és elindul valamerre. Nagyon is jól ismeri már testvérét, hogy a szokásait is ismerhesse. Amikor az elindul a játszótér vége felé, és elkezdi hívogatni azzal a kétes-kéjes hanggal, Lyn már nem tudja megállni, hogy ne pattanjon elő a csúszda mögül, és hatalmas lendülettel ne rohanjon testvére felé, hogy aztán a nyakába vetve magát, letarolja a fiút.*
- Itttt Vagyooook!
* Kacag a lány, miközben a háton fekvő Rick derekánál üldögél teljesen kényelmesen, lovagló pózban. Előre hajol, könyökével megtámaszkodik a fiú mellkasán, és kezein megtámasztja állát is.*
- Nos... még nem kaptál el Hercegem. Azt hiszem én fogtalak meg téged nem igaz? * Kérdi mosolyogva a lány, de nem hajlandó lemászni a fiúról. Láthatólag jól elvan ott ahol.*

Vendég

*A lány után fut egy fiú is, bár pár perccel lemaradva. Valamennyire érezhető, hogy azért hagyott egérutat az ikerhúgának, hogy ne kapja el olyan gyorsan. Az ő csizmái is koppannak a kövezeten, kicsit bő szabású fehér ingje lobog, szőke hajába is bele-belekap az esti, lassan éjszakai szellő. Ugyanolyan szőke haj, mint húgának, ugyanolyan kék szemek... megáll a játszótér környékén, kicsit levegő után kapkodva. Meghajol, a szívére helyezi a kezét, hagyva, hogy egy kicsit lenyugodjon, levegő után kap... majd felnéz, jobbra-balra pillant, végigpásztázva tekintetét a játszótéren. Hova is bújhatott a lány... a csúszda alatti részt nem látja be, nem lát oda, bár azért tippje van, hogy ott lehet, de egyelőre nem buktatja le, nem rontja el a meglepetés erejét. Kezeit összefonja a háta mögött, és lassú, komótos léptekkel elindul a játszótéren végig.* - Gyere elő, gyere elő, akárhol is vagy... *Mondja, kicsit éneklős hangon... valahogy úgy, ahogy a pszichopata sorozatgyilkos szokta előhívogatni rejtekhelyéről az áldozatát.*

Vendég

* Fiatal, szőke hajú lány fut végig kacagva az utcákon. Befordul a játszótér felé, és azonnal a csúszda felé veszi az irányt. Jól ismeri a környéket. Hogy a pokolba ne ismerné, hiszen itt nőtt fel. Hogy valaki bele merne e kötni? Nem. Hiszen a Nellondot alapító családok egyikének tagja. A combjára egy tőr van szíjazva, ami teljesen olyan mint egy japán kard, csak éppen tőr méretű. Csizmácskája kopog a kövezeten, majd hirtelen lefékez, és befordul a játék alá, és csöndben meghúzza magát. Talán így nem veszi észre testvére. Hiszen előle szaladt. Csöndben van, ám kicsit hangosan szedi a levegőt. Felsője egy kellemes topp, valamint egy félhosszú szoknya ami még a testét takarja. Ehhez jön még a csizmácska, ami a lábán van. Szőke haja az arca elé omlik, és az alól világít pajkosan, miközben várja ikerbátyát.*

Vendég

-Vagy csak szimplán elég elfoglalt, és nincsideje meghalni sem. Nyugi, minden rendben van. És rendben is lesz... Hidd el. *Tesz Em felé egy biztató mosolyt, majd rátette a kezét a lányéra, és tovább figyel, hátha mond még valamit. De nem tette. Egyszercsak könnyekben tört ki, amit már eddig sem tudott nagyon magában tartani, majd sírva állt fel a padról, és egy elnézést követve elvonult. Azért, hogy ne tűnjön nagyon tolakodónak, Rose is utána sétált, de nem olyan tempóban, és nem egyenesen Emily után. Nem akart most zavarni, amikor tisztában volt vele, hogy Emilynek kis nyugalom kell, és egyedüllét. Elvégre is elég megrázó helyzetben van, és a lelkiállapota sem a legjobb.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Szomb. Jún. 05, 2010 4:15 pm

*Lecsüccsen a padra, és féloldalt fordul, hogy szembekerüljön Rosezal.*
- Ez kedves tőled, de... nem tudok mit mondani. Utoljára vitáztunk Vilennel, és félek, hogy már nem kellek neki. Bár csókkal, békében váltunk el, de Vilen... egészen kiszámíthatatlan, tudod? Nem tudom, mit gondoljak. Eddig mindig ő keresett, most miért nem? Elfelejtett, vagy... esetleg már nem is akar velem többet találkozni? Rose, én abba belehalok... érted?! Belehalok...