Aeolus Játszótér

Tárgy: Aeolus Játszótér Kedd Dec. 23, 2008 8:05 pm

First topic message reminder :

Hogy miért pont Aeolus Játszótér? Mert ez a játszótér az Aeolus-tér mellett található, innen a név. Közel van még a Karditov Park és Állatkert-hez is. Ez a varázslatos játszótér nem csak a játszani kívánó gyerekeknek varázslatos, hanem mindenkinek, hiszen tényleg mágia lakozik benne. A játszótér egy négyszögletű, téglalap alakú telken van, és csak egy oldalról határolja a játszóteret, a másik két oldalról házak, kertek, ahova nem esik be semmiféle labda, ez is egy kis mágiának köszönhető. A negyedik oldal egy kutyafuttató tér, egy gondozott, füves terület, ahol lehet kutyát sétáltatni, de a bátrabbak macskával is bemerészkedhetnek, vagy más állatokkal, de az nem éppen szerencsés, hiszen a napnagy részén vannak ott kutyát sétáltató emberek, és más fajú humanoid lények, tehát tündék, koboldok, és ilyesmik. A játszótéren is varázsjátékok vannak, egy 5 tagú hintasor, amik jól körbefonják a hintázót, és akár teljesen is megfordulhatnak. Egy henger alakú játék, amibe beszállsz, a falhoz rögzíted magad az adott szíjakkal, és elkezd forogni,de ez egyfajta szimulátor is, szóval képeket vetít mindenfelé, és visz, forgat. Nagyjából minden elképzelhető dolgot meg tud jeleníteni, de ezt be kell állítani, úgy, hogy egy pálcát helyeztek a neki kialakított üregbe a henger közepén, és akkor kijönnek képek, azok közül választhatsz. Egyébként véletlenszerűen jelennek meg a képek, és jelenetek. Van még több mágikus játék is, egy mágikus csúszda, amin olyan hosszan csúszol, amennyit csak akarsz, és hasonló játékok, de azért a végtelenségig ne menj el. Van még egy kisebb akadálypálya is, mozgó akadályokkal, össze is lehet mérni a tudást, vagy egyedüli gyakorlásra is alkalmas. A leülni vágyóknak körben padok, és piknikező helyek vannak.

Vendég

-Ohh. Értem. *Rose szembe állt Emmel, és megölelte, mikor a lány utolsó szavai elhaltak.*
-Gyere inkább üljünk le a padra. Most azt hiszem az lenne a lejgobb, legalábbis neked.* -Akarsz róla mesélni? Meghallgatlak szívesen.
*Mondta Rose, majd az egyik kis padocska felé terelte Emilyt, aki nem éppen volt a helyzt magaslatán. Nem igazán tudott mit mondani, mert még sosem volt ilyen helyzetben, de mindig a barátai mellett volt, amikor kellett, ilyenkor nem voltak akadályok.*
-Mi nyomja a szíved? Mesélj, attól jobb lesz. *Jött ismét a biztatás, hogy megkönnyebbüljön egyik legjobb barátnője.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Szomb. Jún. 05, 2010 4:03 pm

- Nem t'om, merre menjünk?
*Kérdezi lazán. Csúszda, homokozó, pörgő-izé. Eddig volt hozzájuk kedve, most már nincs. Pillanatnyi hangulatváltozás.*
- Vilennel nem tudom, mi van. Nem ír (igaz, én sem neki), nem keres, semmi... Nagyon remélem, hogy jól van.
*Hangja elcsuklik. Eddig eszébe sem jutott, hogy Vilennel történt valami... Az borzasztó, szívtépő érzés volna. Bár nem tégóta vannak együtt, de akkor is. Emily valószínűleg többet érez a fuú után, mint fordítva.*

Vendég

-Hát igen, gratulálok hozzá. Megérdemled. És Vilent sajnálom, majd rendbe jön.
*Rose rögtön leállt, mikor Em nem csatlakozott hozzá, és ki is mondta ezt.*
-Hmm. Ha nem akarsz hintázni, akkor elmehetünk máshova. Mármint itt, a játszótéren belül. Mászóka, homokozó, csúszda. Merre menjünk? Persze csak ha csatlakozhatok hozzád. *Mondta Mary, és visszasétált a lányhoz.* -És Vilen merre van, hogy nem találkoztál vele annyit az elmúlt napokban? Jól van? *Kérdi Rose, és egyik kezét átveti Em vállán, amikor mellé áll.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Szomb. Jún. 05, 2010 3:52 pm

- Oh, hello, Rose4 Észre sem vettelek.
*Emily elgondolkodik a kérdésen, hogy hogy van. Elég sok mesélni valója lenne, de nem akarja untatni szegény lányt.*
- Megvagyok, csak épp szorít a torkom, annyira hiányzik Vilen! Ja, és mióta utoljára találkoztunk, vagyis utoljára beszélgettünk kineveztek pefektusnak.
*Amikor Rose leül a hintába, és felteszi a kérdést, hogy ő nem megy-e... Hát, nem. Még csak az hiányozna! Garantált pánikroham törne rá, ahogy az első lökés megtörténne. Arra meg most igazán nem vágyik.*
- Áh, nem, kösz, nem szeretek hintázni! Nem az én sportom.

Vendég

*Ismét jó idő lett a hétvégére, így Rose ismét kikívánkozott. Amikor kilépett a szabadba, meglátta Em-et, aki éppen gyorsan sétált valamerre. Mint kiderült, Nellondba ment, a játszótérhez. Rose követte egész végig az úton. Mikor Em megállt a játszótér szélénél, Rose utolérte.*
-Szia Em! Hogy vagy? *Miközben elhaladt mellette, és beleült a hintába, ami az egyik kedvenc játéka volt, égig Emilyt figyelte, aki továbbra is ott állt, egy helyben.* -Nem jössz hintázni egyet? Vagy merre akarsz menni? *Mosolyog rá, és kérdőn tekint rá.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Szomb. Jún. 05, 2010 3:43 pm

*Emily kicsit fáradtan, de azért vidáman érkezik a játszótér széléhez... És ez azért is jó, mert mostanában nem valami vidám. Igazán megviseli Vilen hiánya, hisz már napok óta nem találkoztak... Ami eléggé elszomorítja a lányt. De most jó a kedve, és ezt azzal ünnepeli, hogy lejött Nellondba a játszótérre. Van itt minden, csúszda, és egyéb játékok, de... A hintát minden bizonnyal kihagyja. Egy gyerekkori baleset következményeképp egy hosszú, vékony heg húzódik a jobb lábán, a bokájától egész a térdéig. Azóta nem ül hintába... és ezóta retteg a baglyoktól. Még nem megy beljebb, csak a terület szélén ácsorog, és elgondolkodik; vajon biztos, hogy ez jó ötlet?*

Vendég

// Tizenkettedik oldalon Lucia Lykos hsz-ében egy gyümi és asszem ezzel meg is van a tíz^^//

Okés - Kaen

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Vas. Május 30, 2010 11:37 am

*Eli Karen ijedtségére halkan felnevet.*
Köszi Árnyéknak hívják. Neked van valamilyen háziállatod? *Kérdezi érdeklődve egy kedves mosollyal. Amikor társa a hintához lép, tovább erőlteti a mosolyát, és inkább nem szól semmit, még mindig feltételezi, hogy csak ő van olyan béna, hogy leessen egy hintáról. A Nellondos válaszra bólint.* Hát szerintem megéri gyakran lejönni ide, nagyon szép hely. Én elég sokszor mászkálok erre is, bár most kezdődnek az évzárók, amikre rengeteget kell tanulni, szóval mostanában már egyre elhanyagolom a dolgot. De majd nyáron bepótlom! *Teszi hozzá gyorsan, széles mosollyal. Arckifejezése ahogy Karen alatt is elkezd gyorsulni a hinta, kicsit aggódóvá válik. Nem félni a lányt, tud magára vigyázni, és nem annyira veszélyes a dolog, de mégis.* Szerintem ugorj. *Tanácsolja egy biztató mosollyal.* Az előbb velem is megcsinálta. *Kuncog fel az emlékekre.*

//Fagy, bocsi : (//

Vendég

Halvány pír jelenik meg arcán Eli kitőzőjére pillantva. Hát igen, van olyan szeleburdi, hogy észre sem veszi azt. De végül is, örül a találkozásnak. Követi a lány tekintetét és a hintára nézve elmosolyodik. * - Már idejét sem tudom, mióta nem hintáztam.*mondja és az előbb említett szerkezett felé lépdel, de még mielőtt akár csak hozzá érhetett volna meglepetten szökken odéb. Egy cica bukkant elő szinte a semmiből. Karen nem ilyedős fajta és a macskákkal sincs semmi gondja csak kissé váratlanul érte a megjelenése.*- Cicus, a szívbajt hozod rám!* Mondja a macskának, majd csak halkan felnevetevea figyeli amint a cica Elihez dörgölőzik. Ebből rögtön le szűri a tényt miszerint az állatka hozzá tartozik. *
- Szép cica.* jegyzi meg kedvesen, majd pillantása ismét a hintára téved.*
- Annyira nem. Még csak pár helyen voltam és azok nagyrészét is tegnap fedeztem fel.* feleli miközben kényelmesen ráül a hintára. Már lökné is meg magát, mikor az magától elkezd mozogni. Megilletődve néz a szerkezetre, majd csak elvigyorodik.*~ Mire nem képes a mágia.~* És te gyakran jársz erre?* kérdez vissza miközben észleli, hogy a szerkezet egyre gyorsabban kezd el mozogni vele.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Vas. Május 30, 2010 11:14 am

*Eli épp porolgatja magát, amikor egy szaktárs leányzó szólítja meg. Kicsit ijedten pillant fel, majd halványan elmosolyodik. Arca pirosassá válik, szemei barátságosan irányulnak Karen felé.*
Szia, és Eli vagyok. Igen, a Nezabarba járok. *Válaszol mosolyogva, közben rámutat a naxeldires jelvényre bal melle fölött. Újra a hintára pillant, ami most jámbor álldogálással várja a következő áldozatát. Halványan elmosolyodik, de nem szól semmit. Táskáját még a hintára való felülés előtt lerakta a mágikus szerkezet mellé, de most mintha megmozdult volna. Hirtelen egy macskafej bukkan ki belőle, majd szinte ugyanabban a pillanatban egy egész cica. Gazdája csak egy gyors pillantást vet a közeledő állatkáról, ő már megszokta ezt. Árnyék Eli bokájához dörgölőzik, közben Karen felé veti nagy szemeit.* Gyakran jössz le Nellondba? *Kérdezi érdeklődve a lányka, miközben a játszótér központi része felé pillant. Felmerül benne a kérdés, hogy ha akármire ráül, vajon ugyanolyan barátságtalan lesz-e vele, mint az előbb az a hinta. Eli újra elmosolyodik.*

Vendég

* Karen könnyed léptekkel sétál Nellond utcáin. Egy sárga selyem ruhát visel, római stílusu arany szinű szandálall. Arca kisimul, szemei tele vannak élettel. Amint egyedül ballag felrémlenek előtte a tegnap este képei. Mikor végre nagynehezen egésségesen vissza ért a Kúriába rögtön szobája felé vette az irányt. Az ajtónak támaszkodva fújta ki magát, majd az ágyhoz ment és levetette magáról nehéz köntösét. Gyanakodva méregette a kezében tartott kék üvegcsét. Félt. Nem tudta, hogy mik a mellékhatásai, de más lehetősége nem volt. Mély levegőt véve vett be két szem gyógyszert az üvegdől, majd gyors tuss után lefekudt és várta, hogy rátaláljon az álom. Reggel későn kelt fel. Sokáig és melyen aludt. Megkönnyebült sóhaj hagyta el ajkait mikor a tökör elé álva végig nézet magán és semmi változást nem talált, viszont a rémálmai elmúltak és kipihenten ébredt. Egy halvány mosoly fut végig arcán. A remény kicsiny szikrája csillant fel szívében. Talán most minden megoldódik... Amint tovább sétál egy játszótérhez érkezik. Először csak egy pillantást vetett rá és elment volna mellette, de aztán vissza fordul. Jó kedve van és úgy dönt kicsit feleleveníti a gyermekkori emlékeket. Betér a játszótérre és érdekes látvány tárul szemei elé. Egy lány épp akkor pattan fel a földről és porolja le magát. Karen elmosolyodik és kevés habozás után oda sétál hozzá. *
- Szia! Karen vagyok.* mutatkozik be, de jobban megnézve a lányt mintha már látta volna valhol.* azt hiszem mi már találkoztunk. Nezabarba jársz? * kérdi tőle, az előbbi kis incidenst pedig nem említi meg. Úgy tesz mint aki nem látott semmit.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Vas. Május 30, 2010 10:49 am

*Egy alacsony, vékony kis alak siet végig Nellond utcáin. Hosszú, fekete haja csak úgy lobog utána, léptein látszik, hogy valahova nagyon siet. Komoly pillantással éri el a játszóteret, ahol egész arcszerkezete könnyed, gyerekes mosolyba fullad. Lelassít, és megáll. Végignézi a mágikus kis helyet, és az egyik hintához lép. Leül rá, ami hirtelen magától kezd el mozogni, Elinek hajtania se kell. Újra elmosolyodik; ez a mágia szebbik része. Viszont a mágia kevésbé szebb része, hogy a szelíd kis hinta hirtelen olyan őrületes tempóra vált, hogy a rajta ülő lányka alig tudja fenntartani magát. Kétségbeesett pillantással bámulja a földet, majd leveti magát, és dühösen nézi a "rátámadó" hintát. Dühe hamar egy halk kacajba fullad, mialatt óvatosan körbenéz, remélve, hogy ezt a szerencsétlen kis esetet senki nem látta. Eli feltápászkodik, leporolja magát, és megint körbenéz; biztos, ami biztos.*

Vendég

*A lány, csak tovább mered a távolba majd amikor elkomorul akkor csak pislog egy sort. Végül csak zavarodottan pislog Rosalin felé.*-Öhm igen mi megyünk szija!* Mikor elég messze érnek Rosalintól és Lawrence megáll. Hófehér bőre csak még jobban elfehéredik, csak nyel egyet amikor a fiú elkezd beszélni. Minden szó ostor csapásként éri. De a "nem szeretlek" szavakra csak összrándul a gyomra és a hasához.*-Én nem akartam...És már mondtam, hogy ne haragujd!*suttogja a lány falfehér arccal. Végül csak újra ránéz a fiúra. Amikor elengedik akkor egy kicsit meginog.*-Nem, nem lehet már semmi sem olyan...Egyébként olyan dolgot csináltam amiért még Chris is lekevert egyet. Tudod mennyivel jobban örülnék, ha önszántadból kérted volna meg a kezem?*válaszolja a lány szinte csak leheli a szavakat, majd amikor a fiú elindul akkor csak bólint.*-Jó éjt!*susogja a lány, majd csak összerogy.*-Idióta...*suttogja magának a lány, majd csak feltérdel.*-Régi? De hát miben változtam meg?*teszi fel a kérdést amire talán soha nem kap választ. Végül nagy nehezen feltápászkodik, majd szépen lassan elindul a Teaház felé. Teljesen össze van zavarodva. Nem tudja, hogy mit csináljon. Minden elsötétült előtte.*

Diák Hozzászólások száma : 77 Kaszt :

*A lány elbúcsúzik, majd futva távozik a sötétségben*

Vendég

- Biztos, hogy minden rendben? *Vonja fel a szemöldökét, egyik kezét még mindig Rosalin vállán tartva. Aztán megvonja a vállát.* - Biztos nem figyelt oda, vagy szelektív a hallása... Máshol járt lélekben, előfordul. *Aztán összeráncolja a szemöldökét.* - Akkor azt hiszem, jobb, ha nem tudom meg, mit műveltél. *Csak halványan elmosolyodik, mikor Susan végigsimít az arcán, majd ugyanolyan gyorsan komorodik el, aztán feláll.* - Ne haragudj, Rosalin, de azt hiszem, mi most megyünk. Különben is mindjárt kijárási tilalom. Jó éjt. *Megragadja Susan csuklóját, és ellentmondást nem tűrően húzza magával. Mikor hallótávolságon kívülre érnek, akkor szembefordul a lánnyal, és a vállaira teszi a két kezét. Szinte sziszegve szólal meg, a fogai között szűrve a szavakat.* - Meg. ne. próbáld. Térj végre észhez, világos? Ne gondold folyton, hogy gyűlöllek, és hogy zavarsz, és az utamban vagy, mert ha így viselkedsz, akkor előbb vagy utóbb, de igaz lesz. Egyszerűen kapj a fejedhez, és szedd rendbe magad! Szeretsz, tudom, én pedig nem szeretlek, mert nem tudlak... De ettől nem dől össze a világ. Még azt sem mondhatod, hogy bort iszok és vizet prédikálok, mert ugyanilyen helyzetben vagyok, nem érted? Én is szeretem őt, teljes szívemből szeretem, minden nap látom, össze vagyok vele zárva, ő pedig a barátjaként szeret, és sehogy máshogy nem tud. Mégis mit gondolsz, neki hogy esne, ha folyton így látna engem miatta? Mit gondolsz, nekem hogy esik, ha így viselkedsz? *Elengedi Susant, és hátrébb lép.* - Rajtad múlik, hogy tud-e olyan lenni, amilyen régen volt. Erősen gondolkozz el, és dönts. Ha visszahozod a régi Susant, vele igenis lehet olyan, amilyen volt, de ezzel az újjal nem kívánok semmilyen kapcsolatot fenntartani. Jó éjt. *Azzal megfordul, és eltűnik az éjszakában... de a furcsa, hogy nem a Jenilia felé.*

Vendég

-Valami Medivh vagy mi a neve, de mondom neki este tíztől van kijárási tiltalom erre utánna újra megkérdezi!*mondja a lány szemet forgatva, aztán amikor Lawrence átkarolja csak lehunyja a szemeit, majd elmosolyosik.*-Ha tudnád miket tettem az elmúlt hetekben...Szerintem megnyúznál!*mondja a lány, kezei öntudatlanul is a fiú arcához érnek. Hideg kezével végig simít rajta, majd csak zavartan elkapja a kezét.*-Bocs!*mondja a lány aztán újra megszólal.*-Nem, nem állok oda elé. Egy bájital mindent megold és akkor nem leszek senki útjába sem. Főleg nem a tiedbe!*mondja a lány aztán csak egy keserves mosoly jelenik meg az arcán.*-Semmi sem lesz már olyan mint régen ugye?*kérdezi meg miközben egy könnycsepp gördül le az arcán. Csak pislog párat, majd elfordítja a tekintetét. Végül csak Rosalinre pillant, amikor az megszólal csak megböködi Lawot.*-Nincsen semmi baj, de ha nem vagyok túl tolakodó akkor mi bajod van?*teszi fel a kérdést, majd csak felsóhajt. Gondolatai teljesen máshol járnak. Egy smragd zöld lötty körül.*

Diák Hozzászólások száma : 77 Kaszt :

*Rosalin nem nagyon érzékeli a külvilágot, de ahogy a fiú megrázza a válát visszacsöppen az életbe. Esőször nem fogja fel, hogy már megint rohama volt, és probálja is elfelejteni, vagy inkább megnem történttnek tekinteni, de be kell látnia hogy megtörtént, és ez egyre gyakoribb.*
-Jólvagyok, sajnálom, szégyellem magam- *mondja suttogva, nagyon vékony hangon*
-Ha elragad nem tudok mit tenni -~apám is ezért akart megszabadulni tőlem~
*a lánynak felvillannak régi emlékei, és azrcán iszonyatos szellemi fájdalom tükröződik..*

Vendég

- Miféle új diák? *Pillant fel Susan-re, majd mikor az leül mellé, akkor felsóhajt, és fél kézzel átkarolja.* - Igen, valóban az vagy. Szerencsére nem a közveszélyes fajtából, bár az önveszélyest nem merem ugyanígy megcáfolni. És igen... hamarosan eljegyezhető korba lépek. *Elhúzza a száját.* - De legalább az áprilisnak vége van végre. *Aztán felvonja a szemöldökét.* - Odaállsz az apád elé, és megmondod neki, hogy nem? Jó döntés. Én nem fogom megtenni, de majd az ikreken keresztül rászabadítom a bátyját. *Rosalin elborulására közelebb húzódik a lányhoz, és megrázza a vállát.* - Hé... minden rendben van? Rosszul vagy?

Vendég

*A lány csak belenéz a fiú szemeibe, amikor megszólal.*-Lehet...*susuogja mag elé, majd csak vállat von a következő kérdésen.*-Nem tudom én is csak nemrég jöttem! Éppenséggel velem egy új diák volt hű, de kedves!*mondja a lány, majd csak ránéz Rosalinre. Egy ideig nézi, hogy mit csinál, majd csak leül Lawrence mellé. Talán kicsit túl közel ült le a fiúhoz.*-Ne haragujd rám! Tudom mondtam egy párszor, de hidd el, hogy már néha kezdem azt hinni, hogy őrült vagyok!*suttogja a lány, hogy csak a fiú hallja.*-Mindjárt itt a születésnapod!*jegyzi meg halkan egy mosoly keretében. Aztán Rosaline felé pillant.*-Minden rendben?*teszi fel neki a kérdést, majd csak felvont szemöldökkel néz a lányra. Majd csak visszanéz a fiúra.*-Egyébként....rájöttem, hogy mit csináljak..., hogy ne..keljen elvenned!*suttogja tagoltan a lány, majd csak vesz egy mély levegőt.*-Csak...egy kis bátorság kell hozzá!*mondja a halkan, majd újra a lányra néz.*-Te ez jól van?*kérdezi meg, majd elnéz valamerre.*

Diák Hozzászólások száma : 77 Kaszt :

*A lány szokás szerint meghall egy távoli furcsa hegedűt dallamosan játszani, de biztos benne hogy megint csak ő hallja, el kezd ringatózni a zenére, belemélyed gondolataiba, az arca olyan lesz mint a pordelán, és nem pislog, ilyenkor soha sem pislog. Furcsa ütemes hangon dúdol csukott szállyal, földöntúlinak tűnhet, hisz olyan furcsa, már nem néz sehova, szemeji szinte üvegessé vállnak. Megint rátört a roham, megint elvesztette az uralmat..és bódult lett. CSak hangfoszlányokat hall, de szinte egy szót sem ért...*

Vendég

*Mikor Lucas a nevét visítja, már kezd rosszat sejteni, a következő pillanatban pedig a fiú a nyakában landol. Halkan felsóhajt, és fél kézzel megveregeti a fiú hátát, de nem ölel vissza.* - Minden nap találkozunk, Lawliet. Tudod, szobatársak vagyunk. *Emlékezteti finoman, mikor Lucas azt mondja, hogy már kezdett hiányozni, majd megvonja a vállát.* - Nem tudom, szerintem már befejezte... De nincs a szobában. A viszontlátásra. *Köszön el, majd csak a fiú után néz, aztán visszafordul a lányokhoz. Az irtóédi mosolyt halványan, enyhén sejtelmesen viszonozza, de nem az a folyton mosolygós fajta. Aztán Susan-hez fordul.* - Hm... pedig lassan tényleg nem ártana hazajönniük az elmenteknek. *Jegyzi meg, miközben leül a padra... pontosabban leülne, de ekkor észreveszi a pulóvert, amit Lucas persze otthagyott. Megcsóválja a fejét, és odalépked, a kezébe véve a ruhadarabot.* - Bolond... most meg még cipekedhetek is utána. Na mindegy. *Visszasétál a lányokhoz, a pulóvert a karjára hajtva, és végre leül.* - Mi volt a téma?

Vendég

* A lány csak mégjobban pislog amikor Lucas bejelenti, hogy akkor volt a születésnapja.*-Öhm, hát akkor jó!*mondja a lány miközben az amúgy sem sötét bőre még jobban elfehéredik. Aztán csak felkapja a fejét amikor Lucas felkiált.*-Hol?*kérdezi a fiútól, de amikor megfordul akkor csak a fiú arcába bámul. A lány csak kifejezéstelen arccal mered rá.*-Vagy csak elkapott a bűntudat és magam sem tudom mit csinálok már!*jegyzi meg suttogva angolul. Amikor Lucas távozik akkor csak int neki. Mikor Rosalin elvörösödik nem szól semmit. Végül csak elnéz másfelé. Szemeit egy pillanatra lehunyja, majd csak Lawrence néz. Smaragd zöld szemeivel a fiú vonásait kezdi el nézni. Hányszor nézte már meg a fiút, hányszor vizsgálta már meg. De újra és újra megteszi. Csak megrázza a fejét, majd elfordítja a tekintetét.*

Diák Hozzászólások száma : 77 Kaszt :

*A lány csak bólogat, de még mindig nem érti teljesen, majd az érkezőre pillant...*
-Szia Susan, rég láttalak..-*monja mosolyogva, majd a következő érkezőre, és a jelenetre pillant, maj mikor a fiú felé lép, és kezetcsókol a lány hófahép arcán pír jelenik meg*
-Rosalin Aljana-*mutatkozik be a lány pukedlizva, és egy irtóédi mosolyt küld a fiúnak. Majd mikor Lucas távozik boldogan utána köszön, majd újra a fiúra néz mosolyogva...*

Vendég

- De ha kiszakadsz és lebegsz, az egy csodálatos állapot, hidd el. És néha a bajok valódi megoldásában is segít, még ha önmagában nem is oldja és szünteti meg őket. *Magyarázza hevesen gesztikulálva, majd mosolyogva bólint.* - Persze, hogy szeretem. Ott van a családom, az összes testvérem, az apám, az anyám, a nagynénik, nagybácsik... Az ottani gyerekek, az igazgató és a felesége, meg az alkalmazottak. És tudod, ha az embert leteszik egy küszöbre, akkor nem túl sok választási lehetősége van. De sosem bántam meg, hogy oda kerültem. A szüleim tulajdonképpen szívességet tettek ezzel. *Megvonja a vállát, majd az érkező Susan-re pislog, és értetlenül dönti félre a fejét.* - Heló, Susan. Milyen ajándék? *Nem érti, elvégre neki csak ott termett a torta az ágyán. Később kilogikázta, hogy Lawrence csempészte oda, de azt nem tudja, hogy Susan sütötte. Aztán hirtelen megvilágosodik, és a homlokára csap.* - Jaaaaa, hogy a plüüüüss! Jaj, hát köszönöm szépen, nem is tudtam, hogy tudod, mikor van a születésnapom. *Na igen, azt sem tudja, hogy Susan egyébként nem tudta, csak bolondok napja alkalmából ajándékozta meg. Ekkor viszont megérkezik az előbb említett is, mire felvidul.* - Lawreeeeence! *Ujjong, felpattan, és a fiú nyakába ugrik. Szorosan megölelgeti, aztán hátrébb lép.* - De jó, hogy látlak! Már épp kezdtetek hiányozni. Tényleg, erről jut eszembe, meg kellene keresnem Christ... Ja tényleg, mit gondolsz, Nathaniel még mindig a drámát írja, vagy már lehet zavarni? A kupiért meg gomenasaiiiii, hontoni, csak mindig... Na, szóval én megyek... Sziasztok! *Megvakarja a fejét, majd megvonja a vállát. Lelkesen hadar egy darabig, aztán integetve elpattog.*

Vendég

- A story is just beginning, but let the truth break down these walls... *Tiszta hangon énekel, igazán szépen, egy lassabb számot. Közben ő is a számhoz hasonlóan lassan halad Nellond utcáin, elvégre hétvége van, ilyenkor le lehet jönni. Egy fekete nadrágot visel, na meg persze egy fehér inget, lazán gombolva, vagyis a felső néhány gomb nincs begombolva. Persze egy fekete mellényt is felvett, hogy ne fagyjon meg, bár hülye cselekedet, mert egyszerűbb lett volna az inget begombolni, de egyelőre nem fázik. A játszótérre normál esetben nem menne be, de ismerősöket lát, így mégis arra fordul.* - Szép estét! *Köszön, abbahagyva az éneklést, majd Lucashoz fordul.* - Lawliet, ezerszer kértelek, hogy ne hagyd szanaszét a szobában a dolgaidat. Már megint nekem kellett utánad összepakolni. *Aztán Susan-re pillant, és biccent, halványan mosolyogva.* - Szóval észbekaptál. Remek. *Majd persze Rosalin sem marad ki, Lawrence meghajol, és kezet csókol a lánynak.* - Lawrence Ravenwood vagyok, kisasszony, örülök, hogy találkoztunk. Zavarok?