Betegszoba

Tárgy: Betegszoba Vas. Júl. 12, 2009 3:47 pm

First topic message reminder :

A kúria első emeletén sétálgatva, ha megpillantasz egy bordó akácfából készített ajtót, tudhatod hol jársz. Ez a betegszoba, amit hasznos megjegyezni, hiszen bármikor érhet kellemetlen meglepetés. Az ajtó mindig nyitva áll, így semmi nem akadályoz a belépésben. Ha úgy döntesz, hogy betérsz, ambivalens érzés foghat el. A falak koromfeketék és lehangolóak, az ágyak azonban hófehérek és tiszták. A szoba nem túl nagy, hosszúkás. Két oldalon 7-7 ágy áll, melyek telítettsége esetén van mód bővíteni azok számát. A fekvőhelyek mellett található egy fenyőből készült éjjeli szekrény, mely bűbájjal van zárva. Ide lehet elzárni minden mágikus tárgyat, melyeket meg szeretnél óvni mástól. Ne félj, a bűbáj erős! Nem csoda, hiszen az egyik alapító alkotta meg, méghozzá Cirelin de Sovalon. Furfangos kis bűbáj ez és még a működését is kevesen értik, hiszen ezt a bűbáj csak téged Boris Botevszkijt, és segédjét, Nadin Screwburry engedi hozzányúlni az elrejtett dolgaidhoz. Valakinek a betegekre is figyelni kell! Ezt a feladatot az előbb említett Boris látja el, és Nadin. Azt még tudnod kell, hogyha aprócska gondokkal fordulsz hozzá, hamar megmutatja a helyes irányt, azaz a kijáratot. Nincs nekik idejük kis fejfájásokra és karcolásokra!

A 14 ágyon kívül még található egy nagy szekrény is, mely növényekkel van tele, de ezt Boris kevésbé használja, hiszen ő a mágia híve. Természetesen kisebb jelentéktelen kellékek még találhatóak a szobában, de úgy alapjában véve elég egyszerű az egész helyiség.

Tárgy: Re: Betegszoba Hétf. Dec. 13, 2010 3:22 pm

*Nem mondhatni, hogy nyugodt hangot üt meg a vörös hajú lány- látszik rajta, hogy emészti valami. Ann szemeivel résztvevően keresi a pillantását, és igyekszik megnyugtatóan mosolyogni. Hátba is veregetné, de ez elég bután venné ki magát- elvégre nem mondhatni, hogy közeli ismerősök Katherine-nel. Így igyekszik pár szóval megnyugtatni a lányt, és észre sem veszi, hogy közben kinyílt és becsukódott a betegszoba ajtaja.
Furcsa, ismeretlen lány lép be- rögtön meg is kérdezi Katherine-től, miért sír. Ann furcsa pillantást vet rá- nem tűnik ellenszenvesnek, de valami azt súgja, jobb lesz vigyázni vele.*
- Ki tűnt el?... *Tér vissza tekintete Katherine-re, és résztvevően, kényszeredetten elmosolyodik.*

Tárgy: Re: Betegszoba Hétf. Dec. 13, 2010 3:17 pm

*Csak ül és néz előre. A gyógyító egy sóhajjal tovább áll azokhoz a betegekhez, akik elmondják problémáikat. Haja kissé kócos, mintha annyira nem törődött volna vele és a ruhája is eléggé gyűrött. Megviseltnek tűnik. Kitudja meddig ülne és nézne ha nem szólítaná meg a szőke lány. Néhány másodperc a fázis késés, de végül is rekedt hangon megszólal.*
-E..eltűnt. Egyszerűen eltűnt... *Hangja megbicsaklik és egy jó nagy gombócot kell lenyelnie, hogy ne kezdjen el zokogni. Teljesen ismeretlen a hang, amely elhangzik. Kétségbeesett, szomorú és a sírástól berekedt. Sűrűn pislog, de így is néhány kósza könnycsepp kigördül szemeiből. haja most a kék és a piros között egy fura átmenet, ami vicces is lenne, ha nem azt a bánatosan merengő arcot keretezné be. Megérkezik Laura is, hát akinek nem igazán tud mit válaszolni most nagyon nincsen humora.*

Tárgy: Re: Betegszoba Hétf. Dec. 13, 2010 3:12 pm

*Hirtelen betoppan a híres, vagy épp hírhedt Laura Wylee. Alap cucc, rövid skótkockás szoknya, fekete övvel, fehér blúzzal, fekete térdzoknival, meg egy pár fekete cipellővel. Léptei némák, mintha csak nem is a földön járna, pedig ott lépked, csak épp rúnacipőben. Hosszú szőke haja két copfba van fogva, és mindkét copfban van egy-egy hófehér tincs is. Szeme ki van húzva fekete tussal, de kifejezetten jól áll neki, ennél több smink nincs is rajta. Aranysárga szemei kissé unottan csillognak, nem nagyon tudja, hogy mi a csudát is csináljon. Most, hogy nem prefektus, már nem nagyon tudja mivel tölteni az időt. Mondjuk így is járja az iskolát, mintha csak poszttal rendelkezne. Jobb dolga úgy sincsen. Amikor meglátja a párost, azonnal feléjük veszi az irányt.*
- Szép napot. Mi a gyülekezés oka? *Darálja le a sablon szöveget, majd végigméri mind a két lányt, és kissé finomabb hangra vált.* - Szomjasak az egerek? *Kérdezi egyszerűen, miközben tekintetét az általa nem ismert Annán tartja.*

Tárgy: Re: Betegszoba Hétf. Dec. 13, 2010 2:54 pm

*Tulajdonképpen semmi más nem hajtja ide a lányt, mint a kíváncsiság, a felfedezni vágyás- elsuhant már jópár hónap, de a kúriát még mindig nem érezte otthonosnak. Szabadidejében csodálkozva futott végig a folyosókon, újabb és újabb termeket fedezve fel- ez most sincs másképp, hiszen bármennyire is lehangoló a betegeknek szánt szoba, Ann-t ez is érdekli. Ahogy minden, ami új a megszokott világban.
Tétovázva nyit be az ajtón- fél, hogy mi vár rá odabent- és mikor belép, csodálkozva ül le az ágyra. A szoba nagyon szép volt, ahhoz képest, milyen szerepet tölt be. Nem messze tőle ül egy lány, vörösre sírt szemekkel. Nem meri hosszasan nézni, de tétován megszólítja- nem akart udvariatlannak tűnni.*
- Valami baj van? *Teszi fel a kérdést, kissé félszegen.*

Tárgy: Re: Betegszoba Hétf. Dec. 13, 2010 2:47 pm

*Az általában vidám lány csak ül az ágyon és mereven bámul maga elé. Az egyik gyógyító próbálná szóra bírni, de ő nem mond semmit. Szemei teljesen vörösek, mintha egész nap csak sírt volna. Kívülről betegesen nyugodtnak látszik, ám de belül dühöng. Kezei remegnek, mintha sokat erölködött volna, aminek nincsen sok értelme, mivel nem igazán szokott csak úgy céltalanul dolgokat nehezíteni.*

Vendég

*Réka sétál fel a gyengélkedőre, mivel a keze nem gyógyul meg magától, ő meg nem tudja mit tegyen vele, és biztosabb is ha profi kezek végzik a munkát, mert a végén még eltüntetné a csontja ha Rékán múlna. Benyit az ajtón, és a gyógyítóhoz megy aki megvizsgálja a kezét, majd valami igét mormol rá. Kis idő múlva érezhető a hatás, meg ad valami kenőcsöt is, amivel kenegetni kell egy ideig.* - Köszönöm! *Mondja, majd egy kis meghajlás után távozik. Kifelé a kenőcsöt méregeti, miből is készülhetett. Viszont inkább hagyja. Ezután vissza megy a szobájába, é kiosztja a meghívókat, mivel a nagy kalandban erre nem jutott idő.*

Tárgy: Re: Betegszoba Szer. Nov. 17, 2010 8:04 pm

*Gaiaea teljesen magatehetetlenül, és eszméletét vesztve kerül fel Ari jóvoltából a gyengélkedőre, és álomtalan álomba merül, annyira fáradt. Órákat alszik az egyik kényelmes ágyon, így ahogy van ruhástól. A kezeiről és a ruhájáról természetesen eltűnt a rászárad vér, hiszen a gondos manók letisztították. A vörös fürtök göndör takaróként beborítják a hófehér párnát, a lány arca a szokottnál is fehérebb, mondhatni csontfehérségű, a szemei feketével kihúzva. A gyógyító néhány varázslattal felméri az állapotát, majd egy édeskés főzete ad neki, ami órákra az álomtalan álom állapotában tartja a lányt.*

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Nov. 14, 2010 11:16 am

// Fagy, mert Serafine USERE eltűnt confused

//

Vendég

* Nevetve hallgatja végig a nővérét.* - Höh, kit érdekel kié volt az a narancslé!? Ha megkérhetlek, kapj észbe! Tudod te mit műveltél? Elmondom. Mikor otthon megtaláltad a Nezabart, akkor apa csak is körülötted forgott. Velem nem, én menjek el egyedül a városba, és menjek még egyedül ide meg oda. Te pedig nagy létedre még egy kenyeret se szeleteltél abban az időszakban! Aztán elmentél. Apa úgy beszélt velem mint a kutyával. Azt mondta, hiányzol neki. Ekkor én elszöktem, és eljöttem ide felvételizni, hogy bosszút álljak. Tudod a prefektusok előtt, nem volt szándékomban leégetni magamat. Mostmár, szemetől szembe. Mond meg! Miért csináltad azt, hogy apával elhitetted, hogy én Noellel lógok? Közbe pedig nem volt semmi köztünk, csak féltékeny voltál! * Kiabálta el magát.*

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Nov. 14, 2010 10:28 am

* örül, hogy látja hugocskáját, de aztán ijedten néz rá.* - Tessék? Mit motyogsz te itt? Az elmúlt napokban oylan voltál velem mint a kis angyal! Mi történt, mit kéne meghálálnom? És az az én narancs levem volt! * Aztán összehúzta a szemöldökét, és felült.* - Mond Serafine, mi ütött beléd? Bolondgombát kaptatok reggelire? Vagy mi? * háborodottan mondta Serafine képébe az egészet.* - Úgy örültem, hogy végre egy jó testvérek lehetünk, de te teljesen meghibbantál! * Dühöngött, mivel hülyeségeket mondott testvére.*

Vendég

* Leérkezik a betegszobába. Meghallotta, drágalátos testvére itt fekszik. Kinyitja az ajtót, majd belekezd a mondókájába.* - Lám lám! A kis Lina itt fekszik, oldalán egy nagy sebbel, és egy púppal a fején. Ch. Nevetséges! * Mondta Linának. Aztán az ágyát körbe- körbe járta, és mondta a magáét. Majd megáll és felé hajol.* - Hálátlan! * Súgta oda neki véleményét. A poharat meglátva rögtön kiugrik a bőréből.* - Na, ugye nem 100% gyümölcstartalmú narancslé? A büfében 50%-os van. Add nekem! * majd válasz nélkül belekortyolt. Megitta, és lerakata a pohárt a helyére.*

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Nov. 14, 2010 9:45 am

* Kinyitja a szemét, és értetlenül néz fel a plafonra.* - Ho... Hol vagyok? * Majd eszébe jut, tegnap a forró szél megsebezte, elég csúnyán. Emlékszik, Molly melette feküdt, adott neki vizet. oldalra néz, és látja Molly még szunyókál látja. Aztán felnézett, és a melette lévő csőrős pohárt megpróbálta felvenni. Gyorsan átlépett a fájdalmon, iszik egy kis vizet, és vissza rakta maga mellé. A fórró szél, pont az oldalát sebezte meg, a tálca pedig a fejét. Kicsi emlékezet vesztése van, de naggyából mindenre emlészik. Megpróbál felülni, ami szakadozottan sikerült is. Az ablakjoz sétált, és kinézett. Az ablak ki volt nyitva. Szép napos idő volt, de befújt a szél, ami hideg volt. A madarak szálltak, és az öregtölgyfán már hullottak a levelek. Visszafeküdt, mivel halott kicsiny lépteket. Egy Manó volt az. Hozta a tízórait. Egy lekváros szendvics, narancslé, és egy darab fájdalom csillapító, és egy krém, amit a sebe hűtésére van. Evett- Ivott, bevette a gyógyszert, és bekente az oldalát.*

Tárgy: Re: Betegszoba Szomb. Nov. 13, 2010 4:57 pm

*Mikor a manók lefektették Lina mellé oda adta neki a vizet.*-Tessék,nekem nem annyira nagy a sebem.Én is iszok. ~Nem értem mért kerültem ide,mikor engem csak tarkón fogtak és tortával megdobtak.Ha bár nem tudom hogy ájulhattam el egy tortától~

Tárgy: Re: Betegszoba Szomb. Nov. 13, 2010 4:49 pm

* A manók beszállítják a betegszobába, lefektetik az egyik ágyra, majd bekötik a sebét. Fáradtan nézi a plafont, és majdnem sír, annyira fáj neki a seb. Sebre seb. Igen, egészen jó, egy nap. Várja jön e valaki, talán meglátogatni vagy valami. Szomjas volt, de mivel mozdulni sem bírt nyávogni kezdett.* - Szomjas vagyok! Szomjas vagyok! * majd aztán megpróbált vízhez nyúlni, de aztán ez történt.* - ÁÁÁÁ!!! * kiáltotta, a sebe annyira fájt, hogy azt hitte belehal.* - Na, hogyna juthatok a bubis vízhez?

Vendég

-Nem vagy felesleges...*Mondja, miközben újra végig simít a srác arcán. Félre billentett fejjel mosolyog a fiúra, majd amikor az kijelenti, hogy nem mehet el szóra nyitja a száját.* -De...*De tudja, hogy nincs apelláta. Amikor a fiú feláll, akkor kapna utána, hogy ne menjen, de hát a szabály az szabály.* - Menjél Kis kalózom...*Mondja, majd a csókot viszonozza, haloványan rámosolyog a fiúra.* -Aludj jól. Meg mond meg Dorian-nek is.*Szól még a fiú után, majd nézi, ahogy az kimegy. Végül a fal felé fordul a Fossza meg felmászik hozzá.* - Darwin...*Mondja egy sóhaj keretében, miközben szemeit lehunyja. Valószínűleg megpróbál aludni...*

Vendég

* Hallgatja a lány rövidke mondatait, majd csak megrázza a fejét.*
- És nem gondolod, hogy nekünk is tudnunk kéne, hogy te nem vagy jól? Hogy legalább segíteni tudjunk? Így... olyan feleslegesnek érzem magam...
* Mondja halkan, majd amikor a lány közelebb húzódik, akkor elmosolyodik azért.* - Na jóóól van már. Jól. Na... nyugi van. *Aztán amint meghallja, hogy Susan menni akar, akkor csak megrázza a fejét. Kékes haja jobbra-ballra reppen. * - Nem. Ma még nem. Majd holnap kijöhetsz. Addig nem. Maradj még itt, és pihenj. Jobb, ha a gyógyítók itt vannak, és figyelnek rád. *Mondja komolyan, majd lassan feláll. * - Tíz óra van kislány. Mennem kell, mert különben baj lesz. Ezt te is tudod. Azt a buggyant démont nem lehet átverni. * Mondja mosolyogva, majd közelebb hajol, és egy lágy csókot lehel Susan ajkára. * - Na... jó éjt. Majd találkozunk. Szia Drága. * Mondja mosolyogva, majd Dwalint felkapva elindul kifelé.*

Vendég

*Amikor az lehalkítja a hangját felsóhajt.* -Tudom. *Feleli és hiába akarna többet mondani nem tud. Hallgatja a másik szavait, miközben végig a szemébe néz, zöld szemei szépen csillognak, a hogy a fiúra néz.* - Jana csak hab volt a tortán. *Feleli, majd inkább felül és úgy hajol oda a másikhoz. Kezével végig simít annak az arcán, nyakán, majd egy csókot nyom Filipp szájára.* -Nem fogok...És köszönöm az édességet, de...*Mondja, miközben megakad, majd folytatja.* - De nem akarok itt lenni...Már sokkal jobban vagyok. *Makacskodik kissé, miközben félre döntött fejjel néz a másikra. Csak most veszi észre, hogy a fiún ott van a nyaklánc.* - Tényleg felvetted..*Morogja maga elé, mint sem Filippnek.*

Vendég

*A fiú idegesen a hajába túr, és így hátra simítja. A szemeiben tanácstalanság. Amikor Susan arra kéri, hogy ne kiabáljon, akkor rápillant. Szép ametiszt szerű íriszében a fény érdekes visszacsillanást hagy.*
- Susan... most komolyan... meggondolatlan vagy... nagyon bután viselkedsz... és amikor kérdezlek, mert segíteni akarok, akkor válasz nélkül hagysz. És akkor ne akadjak ki, és ne kiabáljak?
* Kérdi mostmár lehalkítva a hangját. Figyeli a lányt, majd amikor az Janára tesz említést, akkor Filipp szemöldökei a magasba szaladnak. * - Oké... de úgy ismered azt a démont, mint aki felfordul a bánatában? Az egy elpusztíthatatlan dög. Annak nem lesz baja. Nem kell félteni. Ne akadj már ki miatta... a fenébe is. Majd a pasija helyrerázza. Ne sokkalj már be tőle basszus.
* Mondja a lánynak. Amikor azt mondja, hogy szereti őt is, meg a szőkét is, Filipp bólint.* - Elhiszem... de akkor máskor gondolj már abba is bele, hogy mi meg betegre aggódjuk magunkat. Bizonyára sejted milyen érzés lehet. * Mondja komolyan a lánynak, de persze hagyja, hogy az össze fonja az ujját a sajátjával.* - Örülnék, ha nem csinálnál máskor ekkora baromságokat... de komolyan. * Mondja halál komolyan, majd leül a lány ágyára.* - Maradok amíg lehet. *Bólint.*

Vendég

*Amikor felrántják a földről felnyög, reszket akár a nyárfa levél. Kezével Filipp ruháját markolja, majd csak lassan kifújja a levegőt.* -Ne kiabálj kérlek...*Mondja elhalva, majd, amikor vissza vágják az ágyba csak nyekken egyet.* -Nem tudom...Én csak...*Mondja, miközben odamászik Filipphez, majd magához húzza.* - Nem tudom, tényleg...Jana furcsa volt és én meg nem tudtam neki segíteni. Meg az a Julien is...*Mondja, halkan miközben zöld szemeit végig a másikon tartja.* - De nem lesz több ilyen, megígérem...*Mondja komolyan, miközben kezét összekulcsolja a másikéval.* - Nem akartam. Szeretlek téged is meg Dorian-t is. *Suttogja, miközben szépen lassan a sírást is abbahagyja.* - Ugye itt maradsz még velem? *Kérdezi meg, miközben lassan visszadől az ágyba, de továbbra is fogja a másik kezét.*

Vendég

*Amikor a lány feláll, és leül a földre, Filipp felpattan a székről, elkapja a lány karját, majd felrántja onnan. Nem érdekli most, hogy mennyire durva a mozdulat, vagy mennyire húzza meg a lány karját. Nem érdeklik a lány arcán lecsorgó könnycseppek. Amikor megszólal, szinte felcsattan. Nem üvölt, de halknak sem lehet mondani.*
- Az Isten verjen már meg Susan! Mi a Franc bajod van? Ennyire figyelsz rám? Látom... nagyon számít a szavam. Épp azt pofázom neked, hogy NE csinálj olyat, amivel kárt teszel magadban... erre mit csinálsz??? Ledobod magad a hideg kőpadlóra... TÉRJ MÁR ÉSZHEZ AZ ISTEN VERJE MEG!!!
* A végére már valóban kiabál. Most sikeresen kiakasztotta a lány. Amikor felrántja, vissza nyomja az ágyra.* - Mi a franc van veled? Bántott valaki? Meghalt valaki? Vagy mivan? Mondj már valamit a Pokolba is. Mert válaszolni azt nem válaszolsz. *Szemei kissé dühösen villannak. Vagy sokkal inkább tehetetlen dühvel. Hogy nem tudja miért olyan a lány, amilyen, és hogy nem tud semmit tenni jelenleg. Filipp most magára dühös.*

Vendég

*Némán néz a fiúra, igazából terelné a témát, de nem tudja. Úgy látszik nem tudja átvágni a fiút, mindenesetre a kérdésekre csak leszegi a fejét. Némán, közbeszakítás nélkül hallgatja a másik beszédét. Végig fut rajta a hideg, majd csak lerúgja magáról a takarót...Kissé hiányos öltözetben van, de most ez zavarja a legkevésbé. Felül, majd kissé tántorogva, de feláll és odalép a fiúhoz. Leül a hideg kőre Filipp lábai elé, majd úgy néz rá. Annyira gyenge, de nem, nem akarja bevallani magának. Sokkal jobban járna, ha az ágyban maradna, de nem teszi.* -De. *Mondja, ami kissé talán sután jön ki, de most csak ennyire telik tőle. Továbbra sem néz a másikra, dehogy akkor minek mászott oda elé? Csakhogy közelebb legyen hozzá...Érzi, a hogy a könnyek legördülnek az arcán. De nem mond semmit, végül mélabús tekintetét a másikra veti.* -Nem csinálok többet ilyet. *Mondja halkan, miközben törékeny kis teste megremeg, amikor újra végigfut rajta a hideg.*

Vendég

*A lány szavaira komoly szemekkel figyel.*
- Igen látszik... de mesélj nekem. Miért is sírtál? * Kérdi halkan a lánytól, miközben hátra dől a széken. Nem kapott választ a kérdésére, pedig nagyon is szeretné, hogy végre megtudja azt. Majd a Gratulációra csak biccent. A Freerunning nem megy zúzódás nélkül. Majd ahogy hallja, hogy a lány vizesen ment be órára, a szemöldöke össze szalad. * - Susan... most komolyan... te teljesen bolond vagy? Vizesen kimenni akár még az utcára is veszélyes... most komolyan... Ne bolondulj már meg... a franc enné meg... mit akarsz elérni? Meg akarod ölni magad? De most komolyan...
* Fakad ki Filipp, miközben folyamatosan Susant nézi.* - Térj már észhez. Van egy csomó ember, aki félt téged... vagy ennyire nem veszed észre? * Folytatja a srác. Hogy most esetleg megbántja a lányt? Ha ez kell, hogy észhez térjen, akkor megteszi. De tényleg félti a lányt.*

Vendég

*Amikor csókot nyomnak az ajkaira csak próbálja nyújtani, közben kezével bele is túr a fiú a hajába, majd csak vissza hanyatlik az ágyra, A kérdésre csak a szája széle rándul meg, hosszan mered a fiúra.* -Látszik? *Kérdez vissza. Ha látni nem is, de érezni érzi, hogy szereti a fiú. Amikor az kijelenti, hogy pár zúzódás meg mi egyebek félre húzza a száját.* - Gratulálok...*Mondja a lány, majd természetesen válaszol.* - Mint, akibe egy villám csapott. Na jó nem..Jobban vagyok, de az volt a baj, hogy vizesen mentem be órára..*Mondja halkan, és upsz. Alkartalanul is, de elárulja magát...A következő kérdésre csak mosolyogva biccent. Darwin figyeli, a hogy oda szaladnak hozzá, majd csak dorombolni kezd, amikor simogatni kezdik. Aztán szépen a kis majom köré csavarodik, mert hát meg tudja tenni, aztán halkan megszólal.* - Komolyan mondom bolond ez a nő...*Mondja, miközben orrát hozzáérinti a másikéhoz.*

Vendég

*Figyeli a lassan ébredező lánykát, és amikor az megpróbál oda hajolni, akkor ő mozdul előbb, hogy egy lágy csókot leheljen az ajkaira.*
- Miért sírtál?
* Kérdi halkan. Ő most nem mondja, hogy szeretlek. Minek? Látszik rajta. Ha meg Susan nem látja, akkor vak. Ami nem valószínű. Ám arra mindenképpen szeretne választ kapni, hogy miért sírt a lány... vagy legalábbis, hogy miért látszik ez rajta. *
- Még hogy én hogy vagyok? Egy-két kisebb zúzódás... de semmi egyéb. Tudod, hogy mi a hobbim. Ahhoz hozzá jár ez az egész dolog. No... de... inkább azt meséld el, hogy te hogy vagy?
*Mondja a lánynak. Majd a következő kérdés jön.* - Dorian volt bent? *Biccenti félre a fejét. Dwalin meg leugrik, és a Fosszához szalad, és leül elé, majd simogatni kezdi a macskafélét. Apró kezei végig simítják az állat bundáját, és közben folyamatosan figyeli a másik daimónt.*

Vendég

*Már egy ideje alszik a lány, jobban mondva most már kezd ébredezni. A lényeg, hogy amikor a fiú megszólal, akkor végképp felébred. Szemei hirtelen pattannak fel, majd csak a fiúra pislog.* -Hogy hol? Mi?*Kérdezi a lány, majd csak feljebb támogatja magát. Arcán egy mosoly jelenik meg, miközben a fiúra néz. Szemein még mindig látszik, hogy sokat sírt az utóbbi napokban. Mindenesetre megigazítja magán a fekete kis tunikát. Na, persze még jó, hogy a saját pizsije van a lányon. Meghát Jana is volt olyan kedves és segített neki átvedleni. A lány csak félre döntött fejjel nézi a fiút, miközben bágyadtan mosolyog.* -Szeretlek. *Nyögi ki, miközben megpróbál közelebb hajolni hozzá. Bár az igazat megvallva még mindig elég kómás a hölgyemény, ami pedig Darwin-t illeti. Összegömbölyödve fekszik az ágy végében és csak szemez a majmócával. Susan eközben felsóhajt, majd a fiú felé nyújtja a kezét.* -Hogy vagy? *Kérdezi meg. Na, igen úgy látszik tényleg megcsapta az áram..*

» Betegszoba