Betegszoba

[Liz]
* David vigyorog Liz szavain*
- Tudod 1 seprűm van....de azt egy kis bűbájjal meg lehet javítani...nos akkor maradok az Óda Lizhez-nél...még a végén fejbecsapsz a könyvvel...*hátradől a széken*
- Arra készülj fel,hogy Pierr az eset után még wc-re sem enged el egyedül...*elégedett mosoly ül ki az arcán.*~Kellett neked pattogni~
- Akkor a strori...még Firenzében történt mikor még nem varázsló suliba jártam de már tudtam arról,hogy nem vagyok hétköznapi.Elmentünk a haverokkal fagyizni és elöttem két kisfiú a boszikról meg a varázslókról beszélgetett.Nem bírtam megállni...beleszóltam az elméletbörzébe.MEgkérdeztem csatlakozhatok-e a beszélgetésbe mert ha hiszik ha nem többet tudok a boszikról mint hinnék. Persze,hogy örömmel fogadtak.Most jön a lényeg. Sam ő volt az egyik a két kisfiú közül azt mondta,hogy ő látta amikor két varázsló kiment a Napra és porrá égett...erre a másik akit Danielnek hívtak ezt hazudta...ő meg három magas fekete köpenyes bácsit látott és szentelt vizet locsolt rájuk mire ők hamuvá váltal...ekkor mondtam nekik...hogy én varázsló vagyok és simán békáva tudom változtatni őket...erre mit csinált James? Elővett egy flaska szenteltvizet és rám locsolta...Sam meg kilököt a Napra...miútan nem égtem el ragyógó mosollyal mondták...nem te nem vagy varázsló...hihetetlen,hogy a muglik miket ki nem találnak rólunk...*Dav elneveti magát a végén. Sosem értette a muglik miért nem hagyják békén a varázsvilágot...*

[Tegnap este még a tornyok közti összecsapások után.]

* Tehát az allidonos fiú a vörös hajú lánnyal a kezében hagyja el a fehér tornyot. Folyamatosan fut, s már erőteljesen liheg, mikor megérkezik a kúria ajtajához.*
~Nem szabad megállnom, most nem! Már csak egy emelet!~ *bíztatja magát gondolatban, s bár futása lassul, s a lépcsőkön csak sétál, mégis hamar odaér a betegszobához. Lábának egy mozdulatával berúgja az istápoly ajtaját. Mikor már a szobában van meglepődve veszi észre hogy ők értek ide elsőként a ma esti csapdába sétálás után. Nem is keresi tovább az ismerősöket segítségért kiállt.*
- Kérem valaki, segítsen! Súlyosan sérültet hoztam!* Amint végez mondatával, megjelenik a gyógyító, s a fiú lerakja a lányt az egyik szabad ágyra. Közli a szükséges információkat a lány gyógyítójával, majd nézi ahogyan az kezelésbe veszi. A gyógyító szakszerűen, precízen és gyorsan dolgozik. Mikor szusszan kicsit, a fiú akkor kérdez tőle.*
- Túléli igaz? *hangja kétségbeesést, féltést tükröz, de csak addig amíg igenlő választ nem kap, és meg nem pillantja a már eltávolított kardot. Hangja komorrá, és forróvá válik, mivel gyűlölet izzik benne.*
- Azt pedig elrakom. Egy áruló kardja, s nem lehet máshol a helye, mint annál akit, illetve akiket bántott. Egy pillanat és jövök. *szavai után a kardhoz sétál. Feleszi, szeme még egyszer átfut a látványmágia tanár nevén. Majd egy szó nélkül kifut a betegszobáról, a kardal a kezében melyen még most is ott virít szerelme vére. Ahogyan a pólóján is. A szobájába érve elrejti a kardot. Nem törődve a többiek furcsa tekintetével. Elkántál pár varázslatot mellyel levédi a kard helyét, s riasztóbűbájt is tesz rá, majd csak ennyit mond.*
- Gaea súlyosan megsérült. Ott van mellette a helyem.* s ismét a gyengélkedő felé fut. Mikor visszaér, már vannak ott páran, csak biccent nekik, s a gyógyító is befejezte a munkálatokat a lánynál. A fiú pálcájának egy mozdulatával odahív egy széke a fal mellől, leül a lány mellé. Kezébe fogja szerelme kezét. Nem szólal meg, tettei arckifejezései mindent elárulnak. És az a könnycsepp is mely megindul a fiú szeméből. S melyet követ talán több száz másik. S a fiú ugyanabban a véres ruhában, ugyanazzal a zihált, testel, de már biztonságban, nem törődve a kijárási tilalommal a lány mellet marad. Talán egész éjszaka. Egy percnyit sem alszik. A felkelő nap hozza meg szemére az édes és felüdítő álmot, mely talán egy új fiú, egy teljesen új Sepp kezdete.*

//Kicsit hosszúra sikerült. Bocsi. Remélem azért sok minden kivehető belőle. S most itt zárom le magam részéről teljesen a nagymesét.//

[Nikorina - James]

*Mikor hallja, hogy a lány örül, akkor kicsit elmosolyodik, és mikor Gradan se ellenségesvelük, sem a daimonjával, sem vele, akkor cseppet megdönti a fejét.* - Bármi is történt... Nagyon kimerült lehetsz. *Pislog a lányra, drámaian, a butát adva, miközben a lány nyakán akad meg a szeme. Hiszen ha látható seb, nos, ő látja. Nem szól semmit, csak Gradan felé fordul, hiszen nem tudja biztosan, hogy kié az a karom nyom, majd a kérdésre összevonja a szemöldökét.*
- Ez egy olyan kérdés... Amin nekem is gondolkoznom kell... Július 16, péntek. *Mondja végül, kicsi gondolkozás után, Nikorina tekintetét nézve, meglepődést várva, vagy bármilyen reakciót, hiszen azt sem tudja, hogy miért kérdezhette tőle. De ha megkérdezte, akkor okkal kérdezte. Tehát nem tudja... De ha nem tudja, akkor... hagyjuk. Kicsit aggódónak tűnik a tekintete, és nem látszik, hogy megjátszaná. Nem mintha látszana is rajta bármikor, ha valamit megjátszik, hiszen tökéletes színész... De most sem látszik semmi, minden esetre, főleg, mert tényleg aggódik.*

// Fagyika //

[Nikorina - James]

*Jó-jóó, hát nem tudhatta, hogy mikor kel fel a lány. Mikor elkezd mocorogni, kicsit elmosolyodva figyeli tovább, majd amikor a lány eléggé mulatságos ébredést mutat be neki, majdnem elneveti magát. Sőt, mi az, hogy majdnem? Kissé fel is hangzik a kuncogása. *
- Igen én, csipkerózsikám. *Köszönti kedvesen a lányt, de azért látja a zavart rajta így megadóan hátrébb húzódik.* - Úgy kérdezed... Mintha nem is örülnél nekem. *Böki ki a fiú, kiskutya szemeket vetve a lányra, miközben Deanne Gradan felé piszmog, ismerkedni, békíteni, mikor hogy. Kutya-macska, vagy mi a szösz, de ő igazán kedvesen közeledik a szintén beteges cicushoz.*
- Elmenjek? *Kérdezi, azért őszintén reménykedve, hogy nem igen lesza válasz. Mert hát, ha ige a válasz, akkor ez igazán rapid találkozás volt. * - Mi történt veled? Csak azt tudtam, hogy itt vagy, de azt nem, hogy miért... Mi a bajod? *Tényleg mit sem tud az egészről, kellően friss viszont az agya arra, hogy befogadja az információkat. Már ha Nikorina nem zavarja el.*

Nikorina-James

*A fiú egy könnyed mozdulattal int a lányok felé. A hátán ott vana gitárja, nyomában a daimonja, de most másvalakihez jött. Hogy honnan tudja, hogy itt van? Jó, hát ez egy nagy titok marad. Mert a megérezte talán túl nyálasan hatna. Mikor továbbsétál, megáll a lány ágya mellett. Nem nagyon akarja a lányt felkelteni, így csak tekintetével figyeli őt. Hát... Továbbra is elég nyúzottnak tűnik, ahogy a daimonja is, ami egyszerűen rémesen fest, még a gazdájához képest is. *
- Mi történt veled? *Mondja halkan, miközben a daimon is odaszaglászik, érdeklődve. Sajnálja a lányt, ahogy Gradant is, ez természetes. Inkább nem szólal meg, csak szomorú pillantásokat vet a társára, aki lassan a lány fölé hajol, de nem zavarbaejtő közelséggel, csak vizsgálja az arcát, tekintetét.*
- Ébredj csipkerózsika... *Mondja mégegyszer, egy kis mosollyal, de a csók elmarad. Fél, hogy a macsakdaimon még holtából is megnyúzza. Na meg a gazdája, nem akarja őt felzaklatni.*

*Cirus lép be a betegszoba ajtaján. Neki kutya baja nincsen, csak Lizt támogatja el az egyik ágyig.*
-Nos, jó pihenést Liz, gyógyulj mg hamar. *Majd arcán egy halvány mosollyal, sarkon fordult és elment.*