Betegszoba

Tárgy: Betegszoba Vas. Júl. 12, 2009 3:47 pm

First topic message reminder :

A kúria első emeletén sétálgatva, ha megpillantasz egy bordó akácfából készített ajtót, tudhatod hol jársz. Ez a betegszoba, amit hasznos megjegyezni, hiszen bármikor érhet kellemetlen meglepetés. Az ajtó mindig nyitva áll, így semmi nem akadályoz a belépésben. Ha úgy döntesz, hogy betérsz, ambivalens érzés foghat el. A falak koromfeketék és lehangolóak, az ágyak azonban hófehérek és tiszták. A szoba nem túl nagy, hosszúkás. Két oldalon 7-7 ágy áll, melyek telítettsége esetén van mód bővíteni azok számát. A fekvőhelyek mellett található egy fenyőből készült éjjeli szekrény, mely bűbájjal van zárva. Ide lehet elzárni minden mágikus tárgyat, melyeket meg szeretnél óvni mástól. Ne félj, a bűbáj erős! Nem csoda, hiszen az egyik alapító alkotta meg, méghozzá Cirelin de Sovalon. Furfangos kis bűbáj ez és még a működését is kevesen értik, hiszen ezt a bűbáj csak téged Boris Botevszkijt, és segédjét, Nadin Screwburry engedi hozzányúlni az elrejtett dolgaidhoz. Valakinek a betegekre is figyelni kell! Ezt a feladatot az előbb említett Boris látja el, és Nadin. Azt még tudnod kell, hogyha aprócska gondokkal fordulsz hozzá, hamar megmutatja a helyes irányt, azaz a kijáratot. Nincs nekik idejük kis fejfájásokra és karcolásokra!

A 14 ágyon kívül még található egy nagy szekrény is, mely növényekkel van tele, de ezt Boris kevésbé használja, hiszen ő a mágia híve. Természetesen kisebb jelentéktelen kellékek még találhatóak a szobában, de úgy alapjában véve elég egyszerű az egész helyiség.

Tárgy: Re: Betegszoba Hétf. Jan. 18, 2010 7:53 pm

-Hey brother, welcome to hell. *mondja egy sanda félmosollyal, majd lehajtja a fejét a megnevezés halaltán. Talán illene is rá. Ördög, és pokol.. Félrebillentett fejjel, enyhe láblógázással nézi a fiút.* -Nem akartam szívbajt hozni rád. Nem nagyobbat, mint amit te hoztál énrám. Így azt hiszem, lassan egálban vagyunk. Másrészt arról beszélek, hogy alaposan elveretted magad. Az, hogy természet közeli, alatti, vagy feletti lénnyel, az nem számít. De nem kellene a ködfenyvesben kóborolnod, főleg, miután leszállt a köd. Mindenki tudja, mennyire veszélyes az.. *mondja egy kissé elhúzva a száját kifejezve egyet nem értését a hellyel, főleg annak ködös voltával kapcsolatban.* -Mikor szabadulsz? *lógázza tovább a lábát, miközben a fiút figyelgeti zafírkék szemeivel.*

Vendég

- Mi a ...ördög és pokol! -*Kiáltott fel Tamás aki egészen meg ijedt a hirtelen megjelenő lány látványára. Tamás nem volt gyáva. De rettenetesen meg lehetett ijeszteni. Az ijedtség hatására pedig egy újabb köhögő roham tört rá és egy újabb adag vérjelent meg a szája szélén. Amit gyorsan le is törölt az Arianától kapott zsebkendővel.* - A frászt hozod rám. -*nyögte Tamás. És vissza hanyatlott az ágyra. * - De... miről is beszélsz? Nem értelek.

Tárgy: Re: Betegszoba Hétf. Jan. 18, 2010 7:41 pm

*Halkan ücsörög már egy ideje, de nem bírja tovább. A kiábrándító bűbáj egy pukkanássa eltűnik, miközben eléggé kétkedő, értetlenkedő tekintettel figyeli a fiút, a szomszéd ágyon ücsörögve. A ruházata egészen egyszerű. Sztürke póló, rajta egy kavargó, színes metropolisz, nadrág narancssárga, cipője kockás, csuklóján a kockás csuklószorító, nyakában egy színes kristályt viseli, haja összefogva pihen a hátán, miközben kéz ekzével maga meleltt támaszkodik.* -Hogy lehetsz ennyire őrült? Ostoba bolond vagy.. Meg is halhattál volna. *forgatja meg a szemeit, miközben felsóhajt, idegesen kifújva a levegőt, miközben Tamást figyeli.*

Vendég

- Jaja, elég sok mugli dolgot. *Bólogat egyetértően.* - És valóban. Ha valaki utólag akar lemondani a mágiáról, ahhoz hatalmas akaraterő kell, hiszen pálca nélkül is bármikor varázsolhat, akaratlanul. Nekem például vigyáznom kell, ha muglik közé megyek. Néha, ha nagyon hirtelen rám ijesztenek, vagy zavarba jövök, a hajam spontán színt vált. De tényleg. Van, akinek már csak eleve vörös hajjal merek a közelébe menni, mert az tök praktikus, nem vörösödik tovább, és nem kerülök kínos helyzetbe egy-egy pirulás miatt. *Kissé félredönti a fejét, miközben lelki szemei előtt lejátszódik egy rövidke jelenet. Hirtelen rázza meg a fejét, ami Tamásnak furcsa lehet, de a lány nagyon gyorsan ki akarja verni a fejéből az egészet.* - Hát, akkor... jobbulást, azért lehetőleg ne dobd fel a talpad. A zsebkendőt majd úgyis visszaküldöd... vigyázz a manókkal, és jó éjt. *Feláll az ágyról, hiszen ő nem beteg, nem maradhat itt takarodó után. Már ígyis baja lenne belőle, ha elkapnák az őrdémonok. Csak ugyebár a főprefektusi jelvény miatt könnyedén mondhatja, hogy járőrözött. Mindenesetre összeszedi állatait, és a főnix-szel a vállán, meg a vadmacskával és a mókussal maga mellett visszasétál a harmadikra.*

Vendég

- jah tudom. Az a valami ami hajtja a ... mugli dolgokat. -*Mondta mert hirtelen akart mondani valamit. De nem jutott eszébe a dolog mugli neve. És ahogy elgondolkozott eszébe jutott, hogy talán a mugliknál mindenhez köze van a "Elekrlónak". * - Nos nekünk a mágia használat olyan mint a levegő vétel. Ha akarnánk sem tudnánk leszokni róla. Hiszen így kezdődik nem? Gyerek korban vad varázslatokat csinálunk. Ha nem használnánk a pálcánkat direkt. Az érzelmeink akkor is elő idézhetnék a mágiát. Nem mintha hallottam volna olyanról aki lemondott róla. -*Mondta Tamás. És újabb köhögő roham jött rá. Ezúttal azonban vércseppek nélkül.* - Átkozott vérbagoly.

Vendég

- Áhááá... szóval összefutottál a démonbagollyal. Nos, az valóban nem kellemes, mások is járták már meg vele. *Elhúzza a száját, miközben a gyógyító már vissza is vonul a saját szobájába, a lány pedig tovább ücsörög az ágy szélén, és lóbálja a lábát. A hálás tekintetet látva csak visszamosolyog. Nem, ő valóban nem haragtartó. Mintha... képtelen lenne sokáig haragudni emberekre. Könnyen haragszik meg, de ez könnyen is száll el, villámgyorsan. Mintha... gyűlölni sem tudna senkit. Furcsa, de így van. Gabrielt tiszta szívéből utálta az első találkozás után, most pedig...* - Áh... kétlem, hogy a gyógyító keze alatt meghalnál. Szerintem maximum holnapra rendbehoz. És... ha abba születsz bele, valóban könnyebb, de hidd el, ha már tudod, milyen a varázslólét, sokkal nehezebb átszoknod a mágia nélküliségre. Mondjuk aki meg muglik közül jött, annak az elektromosság hiányára nehéz átszokni, és anélkül nem tudja elképzelni az életét. Van ilyen. Én... szerintem nem lennék meg mágia nélkül. *Elgondolkozva tekerget egy tincset az ujjai körül, és az az egy tincs lassan mogyoróbarnává sötétül.*

Vendég

- Jah valami madár démon volt. És persze.... olyan volt mint egy átkozott szfinx. nehéz rejtvényekkel traktált minket. -*Mondta Tamás a lány kérdésére. És hállásan tekint fel rá. Úgy Látszik Ari nem olyan harag tartó vagy elutasító mint Lawrence. * - Köszönöm a zsebkendőt. ha elmúlik a köhögésem akkor ígérem vissza küldöm tisztán. Vér nélkül. persze ki tudja, lehet addigra meghalok, és a zsebkendő hagyatéki ügy részese lesz. Minden esetre tényleg köszönöm. -*Mondta Tamás és fintorogva felhajtotta a rapidot. Az íze kommentár nélkül is pocsék volt. Így inkább hallgatott, és kíváncsian nézte ahogy Arit vizsgálják.* - Sáska..nagyszerű....néha azt gondolom a muglik élete egyszerűbb lenne.

Vendég

- Démonnal? *Egészen kikerekednek a szemei, és ugyan Christől meg Lucastól hallott eleget a démonbagolyról, mégsem ő az első, aki beugrik neki. Inkább a Solmyr által emlegetett Medea, meg a fellegvár, meg persze az, hogy egy bizonyos idióta errefelé mászkál, hozhatott magával többet is. Egy bolond százat csinál, ugyebár.* - Mifélével, merre? *Mikor a fiú köhögni kezd, ráadásul vért, akkor reflexből nyúl a zsebkendője után, majd Tamáshoz hajol, és megtörli a száját, aztán a kezébe nyomja a kendőt.* - Tessék, aztán majd mosasd ki és küldd vissza, Feketeözvegy. Bár ahogy a manókat elnézem, könnyen lehet, hogy rózsaszínen kapom vissza, de túlélem. Várj... a köhögéseddel nem tudok mit kezdeni, de... *Ekkor jelenik meg a gyógyító, Ariana pedig rögtön pótcsont-rapidot kér tőle. A nő ad is neki egy üvegcsével, amit Ariana átad Tamásnak.* - Hajtsd fel. Rossz íze van, de hatásos. Reggelre a csontod ép lesz. *Közben ő maga sóhajtva leül a szomszédos ágyra, és hagyja, hogy a gyógyító néhány bűbájjal ellenőrizze, van-e valami maradandó sérülése.* - Velem csak órán bánt el egy sáska.

Vendég

*Tamás meglepetten pillant fel a szőkés lányra. Arra számított a legkevésbé, hogy vele fog itt találkozni. * - Azt hiszem elájultam a fájdalomtól miután találkoztam valami démonnal. -*Mondta a lányra pillantva de inkább az állat sereglettet veszi szemügyre komolyabban. Kicsit meg is van döbbenve rajtuk. De ahogy előre görnyed köhögni kezd és a szája szélén meg jelenik egy pár csepp vér. Na igen az az átkozott madár nem csak a lábát törte el. Hanem azóta rejtélyesen köhög. Ráadásul néha vért is. Néha nem tudta mi fáj jobban. A csont törése, vagy a köhögés. Minden esetre egyik sem volt leány állom. * - Na persze sokat lendített a dolgon, hogy előtte meg átkozott. és eltörte a lábam. Valamint valamit még csinált a tüdőmmel is.

Vendég

*Lemondó sóhajjal ugrálgat le a lépcsőn, de csak lassan. Leugrik az előtte lévő lépcsőfokra, ott megáll egy kicsit, majd továbbdöccen a következőre. Nem tetszik neki, hogy vissza kell mennie a betegszobára, de hát a gyógyító megmondta, ha nem megy magától, annak rossz vége lesz. Szőke haja fel van tűzve, egyébként pedig fekete farmert, pólót, és narancssárga kardigánt visel. Meg persze a liliomos tornacipőt, és az ékszerei is rajta díszelegnek, a vállán pedig egy kifejlett főnix csücsül, aki minden ugrásnál méltatlankodóan csap a szárnyával, és méltatlankodó hangot ad ki magából, de egyszer sem repül fel. A vadmacska már rég előre szaladt, és sokkal hamarabb ér a betegszobához, mint Ariana. Kész mozgó állatkert van vele, a mókus is ott van Pereus mellett. Mind a két kisebb állat beszökik mellette, mikor kinyitja az ajtót, Kanesha pedig csak ül tovább a vállán. Tamást megpillantva meglepődik, majd zsebredugott kézzel közelebb sétál, a gyógyítót úgyse látja most sehol.* - Heló! Hát téged meg mi lelt, hogy szintén itt esz a fene?

Vendég

*Tamás ébren figyelte a gyengélkedő plafonját. Hála a kapott fájdalom csillapítóknak nem érzet fájdalmat és sok más mindent sem. Egy kicsit még kába is volt. De nem vet volna rá mérget, hogy az nem a kialvatlansága miatt van. Hiszen még mindig nem tudott aludni. Csak ébren bámulta a plafont. Más dolga úgy sem volt feküdni gyógyulni. És bámulni a plafont. Persze ez már egészen jól ment neki. És ha nála lett volna a vázlat füzete akkor már az egészet tele rajzolta volna egy bizonyos illetővel. Az biztos, hogy egy életre megutálta a baglyokat az elmélkedése közben.*

Vendég

* Ari tovább folytatja az ellenkezést. Jana meg csak forgatja a szemét.*
- Majd legközelebb te hozol be. Vagy nem. De legfeljebb lekísérsz. * Mondja mosolyogva, majd amikor az extrát emlegeti, akkor csak legyint. * - Mindegy na... * Ezeknek utána Ari feláll, és belekarol a lányba, aztán sóhajt egy nagyot.* - Na te makacs lány... akkor indulj lefeküdni. Egy kettő. Ebből viszont én nem engedek. Ha meglátom, hogy felkelsz az ágyadból, és nem csak a wc-re vagy vízért mész, akkor vissza átkozlak az ágyadba. Értve vagyok? * Kérdi kuncogva barátnőjétől, és megy visszafelé a szobába. Leonának már csak int egyet, noha a lány már valószínűleg alszik.* - Nem ajánlom, hogy elindulj kifelé. Tudod... mágkusan lehet be tudod csapni az embert a láthatatlanná tévő köpenyeddel. de az biztos, hogy Lagmar szaglását nem. És ő ott lesz az előtérben. Értve vagyok? * Kérdi fenyegető hangsúllyal, de természetesen viccelődve. Majd aztán visszasétál barátnőjével a szobájukhoz.*

Vendég

- Tökéletesen fel vagyok épülve. *Forgatja a szemeit Jana szavaira, és valóban, a gyógyító szinte már kész is van. Azt mondja, még takarodó előtt elmehet a lány, ha nem akarja az éjszakát a betegszobán tölteni.* - Szóval mást találj ki extrának. És igenis panaszkodok, mert tudok járni... *Jack ismerheti már ezt a kicsit zsémbes Arianát. Ilyen volt akkor is, mikor a lábával volt baj, és a fiú próbálta meg leápolni. Eléggé morcos hangulatban van, még ha jól is esik neki, hogy Jana simán lecipelte idáig... az mégsem, hogy tényleg szüksége volt a támogatásra. Leona mosolyát viszonozza azért, bár kissé élettelenül, majd sóhajtva feláll. Nyújtózik, majd felszisszen, mert ez azért még fájdalommal jár.* - Nem vitatkozom veled, én most visszamegyek a szobába, akár akarod, akár nem. Maximum annyi engedménybe megyek bele, hogy ma nem járőrözök, hanem zuhanyozok és bedőlök az ágyba. *Belekarol Janába, és ha az engedi, akkor úgy húzza el Leonától, hiszen a lány aludni szeretne, ahogy látja.* - Jó éjt! *Köszön azért még el az allidonostól, majd szépen visszamennek Janával a szobába, elvileg. Kivéve persze, ha a szaktársa mást tervez.*

Tárgy: Re: Betegszoba Szer. Jan. 13, 2010 8:18 pm

*Leona hallgatja Janát. Nem vág neki vissza, türelmesen várja, hogy bekössék a kezét és a többi részét. Úgy tervezi hogy minél hamarabb kimenne innen. Mondjuk most, vagy holnap reggel. Sóhajt egyet. vagy holnap reggel. Inkább nyugodtan fekszik és gondolkozik. Nem jó ötlet, megint elkezd remegni. Inkább kinyitja a szemét és janát hallgatja. nem érdekli a lény. Maximum az, hogy hogyan lehet megölni. Sóhajt egyet és rávigyorog Janára.*
- Kösz a segítséget!
*Rámosolyog Arianára. A lány úgy tűnik jól van, legalább annyira hogy kiharcolja a szabadulását. leona az oldalára fordul, lehunyja a szemét majd elalszik.*

Vendég

- Ari drágám... Psszt. Ne panaszkodj. Örülj inkább, hogy kényelmesen elvagy, és lejutsz ide. * Mondja kedvesen, mikor a lány elkezd panaszkodini, hogy de ő tud járni. Tud ám... hát hogyne. Ha letennék valószínűleg nem jutna el a gyenguszig. Ám Leona replikáját hallva oda pillant.*
- Az lehet hogy én keresem a bajt... az is lehet, hogy rajtam több seb van, és nagyobbak mint ez... de én még nem kerültem gyengélkedőre. Pedíg Rowan profnál mérgeződtem meg kétszer, meg medvével is találkoztam... meg mittudom én... Cruciatus, tőr, meg törés meg fene tudja. De én akkor is itt még csak egyszer voltam. - Vág vissza Leonának, majd aztán elmosolyodik. - Jól van. Úgy látom nincs problémája. * Monda mosolyogva, miközben nézi a lányokat. * - Jó... az az extra legyen az, hogy először felépülsz rendesen.* Válaszol a lánynak, majd nyújtózik egyet. Ekkor kicsit belehasít egy gyenge fájás a hátába, mert neki lapocka magasságán sikerült sáska bácsitól szerezni egy kis emléket.*
- Ez Leonám... egy nagy kétlábon járó Mantis volt. Nem tudom hogy ez e a pontos neve... de valami sáskaharcos volt. Érdekes lények... és mint láthattátok nem épp kedvesek.* Mondja mosolyogva. Majd aztán lagmart kezdi el vakargatni. - Én nagyon élveztem. Hát... ha felrobban, hát felrobban. Túl sok bajunk abból nem származna. A múltkor ne feledd, hogy az összes felrobbant, amikor én szabadítottam el valami lidérckét. * Mondja mosolyogva a lány. Igen mind a két csaj emlékezhet arra az órára, mikor Jana hullájából kitört egy lidérc.*

Vendég

- De engem nem kell cipelniiii... *Hallatszik a nyöszörgés, viszont ettől függetlenül hozzábújik az őt cipelő Janához.* - Tudok járni. Tényleg. Csak a lépcső volt húzós, de sík terepen megy. És ez a sáska nagy volt, és csak elemi varázslat jutott eszembe, amivel ellene mehetek, és abból nem vagyok jó... meg kiszabadult a rabláncból. *Reklamál, még mindig, közben pedig minden bizonnyal inkább a földön maradna ülve, ha Jana letenné. Rendben, tényleg tudna járni, csak éppen semmi kedve hozzá. Túl sok erőfeszítésbe kerül. Pereus a szemét forgatja Lagmar morgására, de nincs hangulata veszekedni és hangoztatni, hogy ő ugyan nem kérte, hogy cipeljék. Különben is tudja, hogy Lagmar nem gondolja komolyan.* - Drágám... ezért lógok neked valami extrával a következő randin. *Mormogja még, miközben Jana már a betegszobán leteszi az ágyra. Aztán a Leonának intézett szavakra és a válaszra felsóhajt.* - Lányok, kééérlek... És igyekszem vigyázni, Jana, de ez nem mindig elég. Elhagyott az őrangyalom, úgy látszik. *Csalódottan biggyeszti le az ajkait, miközben hátradől. Persze nem gondolja komolyan... ha meghalt volna ott, akkor tényleg sérelmezte volna az őrangyal távollétét, de így, ilyen könnyű sérülésekkel úgy van vele, hogy kibírja. Meg is érdemelte, talán.* - Jó neked... *Nyögi Jana áradozására, miközben hagyja, hogy a gyógyító leápolja.* - Én nem örülök ennyire ennek az egésznek. Órán belegondoltam, hogy akár szét is robbanhat a feje... brrr. *A hideg is kirázza, mire a gyógyító rosszallóan néz rá, és rászól, hogy ne mozogjon ennyire. Ariana szemforgatva teljesíti a kérést.* - Én asszem inkább Dean-re hagyom a nekromantulást minden vele járó cuccal együtt. Én maradok a tanárkodásnál. És kössz Leona, asszem rendben vagyok. *Pillant a végén a lány felé.*

Tárgy: Re: Betegszoba Szer. Jan. 13, 2010 7:54 pm

*Leona szörnyen érzi magát. Jana segít neki eljutni a gyengélkedőre. Nem akar, de muszáj rátámaszkodni a lányra. Fáj minden tagja, a karja gyanúsan sajog. Amint jana kirúgja az ajtót és szabad útja van, elengedi barátnőjét és önerőből mászik az egyik ágyhoz. A végén nincs sok ereje bedől az ágyba. Hangosan felszisszen majd morog egy sort. lehunyja szemét. Próbál mélyeket lélegezni hogy elmúljon a hányingere és a fájdalmai. Egyik sem csökken. Szemei is felpattannak amikor meghallja a lány szavait. összevonja a szemöldökét és próbál valami kifogást találni, holott tudja, hogy Janának igaza van. *
- Más kérdés ha valaki keresi és élvezi a bajt és más kérdés, hogy valaki béna és rossz helyzetekbe keveredik akaratán kívül. Előbbi te vagy, utóbbi én...
*Halkan beszél, közben sorra veszi a bajait.*
~ Fáj a lábam és talán kicsit vérzik is... ugyanez a hasam tájékán, a kezem pedig kifordult egy kicsit... ~
- Mi volt az egyáltalán? Valami mutáns...
*Utóbbit magának jegyzi meg, egész halkan. lehunyja a szemét és próbál kicsit pihenni. nem tud, úgyhogy kinyitja a szemét és sorstársára néz.*
- Ariana igaz?... Vele mi van?
*janától kérdezi mert nem tudja, hogy a lány ébren van-e*

Vendég

* Kemény léptek koppannak a gyengélkedő felé, majd egy lány löki be lábbal az ajtót. Ölében egy másik, egy szőke lány fekszik, elég ramaty állapotban. *
- Pokolba. Arról nem volt szó, hogy egy lidércet lenyomsz, de egy ízeltlábú ki fog rajtad Drágám... - Mondja a lánynak, de hangjában nem túl sok megrovó van. Sokkal inkább aggodalom csendül benne. Ha minden igaz, Leonát is ő támogatja ki... illetve a lány támaszkodik rá. No persze... Janácskánal elég jó a teherbírása, lévén mégis csak a saját testsúlyát fejjel lefelé, félkézzel meg tudja tartani. De így azért kicsit kezd fáradni. Lagmar üget mögöttük, Pereust a grabancánál fogja, ahogy az anyamacskák szokták a kölyköket, így valószínűleg Pereus az ősi reflex miatt összehúzza magát, és a farka a lábai közé kunkorodik. * - Igafa vav...nem vavok mafka, hof íf fifeljek valakit... No pefe ef nem femrehánáf... fak afé mégif... * mondja tele szájjal a hiéna. Persze hogy szívesen hozza barátját. Csak azért tényleg kicsit kellemetlen lehet a vadmacskának is hogy így ebben a pózban kell gömbölyödnie.
- Ami meg téged illet Leona... te aztán igazán vigyázhatnál magadra. Nem érdekel a kifogásod. Te papolsz nekem mindíg arról, hogy nem tudok vigyázni magamra, meg hogy én mindig bajba keveredek. De érdekes mód, én csak egyszer voltam még itt... te meg most másodszor ha jól tudom... és amúgy is...a Dumstrangban is te tűntél el elsőnek, ha jól rémlik. * Dohogja a lány, majd Arit óvatosan lefekteti az egyik ágyra, Lagmar meg mellé teszi Pereust. * - Jajj Ari drágám... Azért... máskor kicsit jobba vigyázz magadra. * Mondja komolyan a lány, majd leül egy székre.*
- Olyan jóóóó... van zombim. Nagyon örülök neki. Jenyffer végre életre kelt. Úgy vártam már ezt a pillanatot. Egyre jobb, és jobb lesz. Annyira várom a következő halottas órát.* Áradozik a lány végül.*

Tárgy: Re: Betegszoba Hétf. Nov. 23, 2009 2:49 pm

-Jól vagy?*kérdezi a lány, lefordulva hátra híddal a korlátról, hogy gyorsan odaérjen.*- Feküdj le. Várjál, hogy is volt.....Intermium Momentum.*sütty, egy hordágy jelenik meg a lány mellett.*-Na gyere, feküdj fel erre.*mondja neki, komolyan.*- Az ilyennel nem játszunk. Veszélyes lehet. Felviszlek a gyengélkedőre, majd a gyógyítók segítenek.*mondja a lánynak mosolyogva, majd suhint a pálcájával, mire a hordágy felemelkedik, és a lány az ajtót kitárva vezeti be. nincs messze a szoba, ha odaérnek, betessékeli, és leteszi egy ágyra, majd elindul megkeresni a gyógyítót.*-Maradj itt, hozok segítséget.
//fagy//

Vendég

-Ááááá. De jót aludtam. *mondja Adam majd feláll de a zúzódásai még mindig rohadtul fájnak így inkább előveszi pálcáját amit tegnap este a párnája alá rakott és megszólal* -Invito ruháim és fegyvereim. *mondja mire az összes cucca mellé száll ő pedig lassan és óvatosan felöltözik és felébreszti rottweilerét majd daimonja és kutyája kíséretében kissé botorkálva kitántorog a szobából hogy keressen egy helyet ahol relaxálhat*

Vendég

*Adam kissé bágyadtan érkezik a betegszobára. Csupa zúzódás és horzsolás a szakadt ruháról nem is beszélve hisz nem rég majdnem felrobbant. Övén ott áll a tőr amit a deridion kiképzőktől vagy miktől kapott nem szól túl sokat csak lefekszik egy ágyra és ghagyja hogy a gyógyító helyre hozza.*

Tárgy: Re: Betegszoba Kedd Okt. 06, 2009 6:40 pm

*Leona nem tud mondani semmit a fiú szavaira. *
- Nem haragszom. de egy nyakast beígérek, hogyha kint találkozunk - ezt már mosolyogva teszi hozzá.*
Int egyet, majd kimegy az ajtón. Felsiet a szobájába, és nekilát házi feladatának.*

Tárgy: Re: Betegszoba Kedd Okt. 06, 2009 6:34 pm

*Rayko nem lepődik meg a lány rakcióján. Sokszor célzott már rá, hogy ha nem vigyáz magára és baja esik, akkor ő majd befejezi, amit a másik félbe hagyott.*
- Ne haragudj rám.
*Ilyet még soha sem tett talán. Bocsánatot kért. A lány győztesnek érezheti magát, elismerte a srác, hogy neki van igaza, és hibázott.*
- Igazad van. Nem vagy hallhatatlan. De mióta az eszemet tudom hajt valamit. Nem tudom mi. Nem kérek semmit. Köszönöm. Jól esett, hogy meglátogattál. Igazán. Nem vethetem a szemedre, hogy haragszol rám. Lerí rólad. És igazad van.
*És szavaiból kiérződött az őszinteség. Minden egyes szavát komolyan gondolta.*

Tárgy: Re: Betegszoba Kedd Okt. 06, 2009 6:28 pm

*Leona meglepődik, hogy Rayko nem viszonozza a csókját. De döbbenete elszáll, amikor hallgatja a fiú szavait. Mérgesen elfordul. Nem, egyáltalán nem akar Rayko mellé feküdni. Odasétál a másik ágyhoz, és felemeli a párnát. Összehúzott szemöldökkel méregeti a fiút.*
- Nem vagy hallhatatlan, ezt jól jegyezd meg. - mondja összehúzott szemöldökkel. - Legszívesebben megvernélek. - emeli fel a párnát, de aztán csak az ágyra csapja le.*
Mégis úgy dönt hogy leül az ágyra. Összeszorítja öklét. Még nem tett le arról teljesen, hogy üssön.*
~ lehet hogy akkor kéne mikor jobban lesz... elvégre megsérült.. rosszabbul is járhatott volna. ~ elszomorodik a gondolatra, majd halványan rámosolyog a fiúra.*
- Ne haragudj. Nem vagyok jó paszban. Ha kiszabadulsz innen, akkor majd ...- lehajol hogy adjon egy búcsúcsókot. *
Indulni készül. Még megigazítja Raykonak a párnát.*
- Kérsz valamit inni vagy enni? - kérdezi.*
Ha nem a válasz, akkor int egyet és elmegy, ha viszont a fiú kér valamit, akkor hoz neki, és megvárja míg elfogyasztja, nehogy megfulladjon.*

Tárgy: Re: Betegszoba Kedd Okt. 06, 2009 6:15 pm

- Ez a baj a zárt közösségekkel. Túl gyorsan terjednek a hírek.
*A csókot is hidegen fogadja és nem is viszonozza, kicsit mérges, hogy barátnőjének ilyen állapotban kell őt látnia. Bár szívét melegség járja át, hogy Leona itt van mellette.*
- Ne aggódj kedves. Csak egy karcolás, mint a többi. A gyermekkorom első medvevadászata, hidd el, súlyosabb volt. Ez csak egy karcolás. Különben is én hívtam ki egy híresen jó harcost. Csak arra nem számítottam, hogy ennyivel jobb nálam.
*A fiú megöleli a lányt, majd arrébb csúszik, hogy ha akar, akkor felfeküdjön melléje. A bal kezét a mellkasán nyugtatja, így csak a jobb oldalára tud feküdni a lány.*
- Azt hiszem kicsit öntelt vagyok. Túl sokra tartottam a múltamat, hogy megedzett az erdő. Igen. Megedzett. Bármikor életben maradok egy mugli erdőben. De a varázsvilág az más. És nyarankénti kardvívás oktatásom nem veheti fel a versenyt a hoszú évek kemény munkájával és tényleges harcban szerzett tapasztalattal.

» Betegszoba