Betegszoba

Tárgy: Betegszoba Vas. Júl. 12, 2009 3:47 pm

First topic message reminder :

A kúria első emeletén sétálgatva, ha megpillantasz egy bordó akácfából készített ajtót, tudhatod hol jársz. Ez a betegszoba, amit hasznos megjegyezni, hiszen bármikor érhet kellemetlen meglepetés. Az ajtó mindig nyitva áll, így semmi nem akadályoz a belépésben. Ha úgy döntesz, hogy betérsz, ambivalens érzés foghat el. A falak koromfeketék és lehangolóak, az ágyak azonban hófehérek és tiszták. A szoba nem túl nagy, hosszúkás. Két oldalon 7-7 ágy áll, melyek telítettsége esetén van mód bővíteni azok számát. A fekvőhelyek mellett található egy fenyőből készült éjjeli szekrény, mely bűbájjal van zárva. Ide lehet elzárni minden mágikus tárgyat, melyeket meg szeretnél óvni mástól. Ne félj, a bűbáj erős! Nem csoda, hiszen az egyik alapító alkotta meg, méghozzá Cirelin de Sovalon. Furfangos kis bűbáj ez és még a működését is kevesen értik, hiszen ezt a bűbáj csak téged Boris Botevszkijt, és segédjét, Nadin Screwburry engedi hozzányúlni az elrejtett dolgaidhoz. Valakinek a betegekre is figyelni kell! Ezt a feladatot az előbb említett Boris látja el, és Nadin. Azt még tudnod kell, hogyha aprócska gondokkal fordulsz hozzá, hamar megmutatja a helyes irányt, azaz a kijáratot. Nincs nekik idejük kis fejfájásokra és karcolásokra!

A 14 ágyon kívül még található egy nagy szekrény is, mely növényekkel van tele, de ezt Boris kevésbé használja, hiszen ő a mágia híve. Természetesen kisebb jelentéktelen kellékek még találhatóak a szobában, de úgy alapjában véve elég egyszerű az egész helyiség.

Vendég

[Ha mindenigaz kaszt küldetés miatt]

*Nem tudja, hogy került ide. Nem is emlékszik rá. Még mindig eszméletlen jobban mondva mostmár alszik. A lány mellkasa valószínűleg be van kötve. Szépen nyugodtan fekszik az ágyon, néha néha nyekereg valamit magában, de nem nagyon lehet érteni.*~Hol vagyok?~*kérdezi, meg magától, majd csak elindul a sötét folyosón. Pálcája után kutat, de nem talál semmit, sőt csak megdermed, amikor észreveszi, hogy nincs rajta ruha. Ám ezt a körülötte lévő emberek nem érzékelik. A lánnyal ugyanis egy férfi jön szembe. Susan kicsit zavartan néz rá. Annak valószínűleg nem tűnik fel, hogy a lányon nincs ruha.*-Jöjjön már vártuk Miss. Watson! Erre tessék a baba rendben megérkezett nincsen vele semmi gond!*mondja a férfi egy kedves mosollyal. A lány csak elindul a férfi után. Kisebb sétálás után egy kórterembe kerülnek. A lány csak zavartan néz összevissza. Nem ért semmit. Csak végig néz magán és csodálkozva nézi, hogy egy gyönyörű zöld báli ruha van rajta. Pont olyanok, mint a szemei. Egy ápolónő csak kedvesen mosolyog rá.*-Nagyon szép a babája Miss. Watson!*mondja neki, majd csak jobban megnézi azt a férfit akivel az imént találkozott. Észreveszi, hogy a férfin egy fehér orvosi ruha van. És van nála valami. Valami pólyába csomagolt "kis csomag" van a kezében. A lány már nyitná szóra a száját, de az orvos megelőzi. Arcán szép mosoly terül el. Eközben egy másik férfi is közeleg a lány, már ismeri. Arcán csak egy mosoly fut át. De ez csak amolyan erőltetett. Nem ért semmit.*-Lawrence hol vagyok?*kérdezi a lány miközben arcán könnyek, folynak le. A fiú a szőke haja helyett viszont fekete haja van. A lány csak megrázza a fejét, amikor a babára pillant. A lélegzete elakad egy csúf szörnyeteg, van a pólyában. A lány sikítva hátrál. A gyönyörű zöld báli ruhán egy hatalmas vérfolt jelenik. Susan csak odakap, majd amikor a fiú közeledik, feléje megrázza a fejét és hátrál. A lány futni akar, de nem tud. A lány végül újra a sötét folyosón találja magát. Csak síkit ahogy csak bír. Aztán valahogyan megjelenik a fekete hajú Lawrence is.*-Hagyjál utállak!*üvölti a lány, majd csak pálcát ránt és egy tűzgolyót küld a fiú felé.*-Neee!*kiáltja a lány, amikor felébred, majd csak zihálva kap a mellkasához.*-Csak álmodtam ugye?*kérdezi meg magától a lány, majd megpróbál felülni, de nem sikerül neki. Mindenesetre egy ideig még itt lesz az biztos. A lány könnyei csak elkezdenek hullani.*-Hülye barom én tényleg a bolondházában fogok kikötni!*mondja a lány magának, halkan, majd csak lehunyja a szemeit. Megpróbál egy kicsit relaxálni…*

Tárgy: Re: Betegszoba Szomb. Márc. 27, 2010 1:40 pm

*Nem mintha számítana, de Mariya elég elveszettnek érzi magát. Ezen pedig a feketére mázolt falak se segítenek sokat. A lába iszonyúan fáj, de nem lát senkit aki segíteni tudna. Aztán a szoba tulsó végéből egy ápolóféle közelít hozzá. Nem kérdez. Valószínüleg tudja, hogy mennyire fájhat a lába, vagy csak nem valami beszédes tipus. A fejével int hogy kövesse. Mariya engedelmesen kullog utána. Leülteti egy székre, a lábát sínbe rakja, vagy amibe ilyenkor szokás. A mugli világba se volt soha eltörve semmije, de ott valószínüleg nincs ilyen fura szaga a ködszernek, mert ennek bor és rohadó állattetem szaga volt. *~ Inkább nem kérdem meg mi ez. Ma már elég volt ennyi kellemetlen meglepetés~ *Pikk- pakk elkészül, a lábába kellemes bizsergető érzést érez. Amint a nő elkezdi mormolni a varázsigét. Halk sóhaj tör ki belőle, amit a nő úgy értelmez, hogy beszélnie kell.*- Mi történt?-*Ezek a kérdések. Amióta itt van mindenki csak kérdésekkel bombázza.~Hát nem lehet békén hagyni~ De inkább elmondja mi történt vele.~- A Ködfenyvesben sétáltam, túlzottan elmerültem a... Szóval elbambultam. Elestem egy kiálló gyökérbe-~Azok a gonosz fák!~- utána már kilehet találni mi törént. Ide jöttem.~Nagy nehezen~-Maga bekötötte a lábam, és most végre nem fáj.-~Eszébe jut, hogy mondania kéne még valamit~-Köszönöm.-*Az ápoló elhadarja a nevét, amit Mariya egyáltalán nem hall. Pedig érdekelné. Azután szabadkozik, hogy nincs mit megköszönni és neki ez a dolga és szereti is csinálni. Uasításokat ad, egy ideig óvatosan fürödjön, hogy ne menjen víz közelébe, mert a varázslat szertefoszlik, és megint fájni fog a lába.-És hogy fürdök???- *Kap észbe* -2 napot csak kibír, a fiúk általában örülnek ha nem kell fürdeniük. Bár maga olyan finom hölgy...-*A nőből csak úgy dőlt a szó. ~Mégis beszédes tipus!~ Mariyának erre viszont igazán nincs ideje.-Viszlát-*Azzal kint is van az ajtón. A nő észre se veszi a hiányát, tovább ecseteli a pasik és csajok közti különbségeket. A többi beteg jó hallgatóságnak bizonyul, de Mariya tojik az egészre.*

Tárgy: Re: Betegszoba Szomb. Márc. 13, 2010 3:37 pm

*Végighallgatja a szavait, jól esik neki, hogy a fiú törődik vele, és tényleg tetszik neki. Legalább is úgy érzi. Mikor akérdésre a válasz is elhangzik, a lány kicsit sóhajtva lebiggyeszti az ajkait egy pillanatra, majd elmsolyodik, és kedvesen felpislog a fiúra.* - Rendben, megpróblok türelems lenni, ígérem! *Hát, nem éppen erről híres, de próbálkozni szabad. Aztán megjelenik egy gyógyító, és miután a lány rájön, hogy a válla fáj, egy szolíd mozdulattal kitessékeli a fiút, hiszen a bekötéshez le kell vennie a felsőtestén a ruhákat.*
- Köszönöm, hogy megvártad velem a gyógyítót, majd biztosan összefutunk, ha máshol nem, akkor a Bálon! Álarcos bál lesz az Eramir toronyban. *Mondja a lány, aztán elköszön, és tényleg kidobja a fiút, hogy a gyógyító csinálhassa a dolgát, bekötözhesse.*

Diák Hozzászólások száma : 76 Kaszt :

*Daniel ránéz* -Jól vagy?* közbe elengedi a lány * - Igen emlékszem. Nem tudom.. Úgy mindened* kicsit hülyén hangzik de hát nem sikerül mindig mindent úgy mondani ahogy ő szeretne, majd miután a értelmetlen válasza után hallgatja tovább a lányt * -Tényleg?.. tényleg..* kicsit utána gondolva emlékszik vissza*- Igen igazad van mondtam iet …hát…nehéz elmondani vagyis megfogalmazni meg elkezdeni.. de ígérem majd ha összeszedtem a gondolataimat akkor elmondom neked* válaszolja kicsit halkabban majd megpuszilja megint a lányt *

Tárgy: Re: Betegszoba Szomb. Márc. 13, 2010 3:10 pm

*Mikor kap egy puszit, szíve röpdes, majd pózt vált, hogy ne kelljen nagyon tartania őt a fiúnak, az ölelés közepette. Épp ugyanazon jár a gondolatuk, de a Valeriel kicsit felnyög, mikor a vállába egy jó nagy adagnyi fájdalom hasít.*
- Auh... *Ejti ki a száján hangosan, habár nem akar olyan gyengének mutatkozni. * - Emlékszel, hogy milyen voltál, amikor először találkoztunk? Mi változott meg? Talána túlzott esetlenségem, és a bénaságom miatt öleltél meg, amikor újra találkoztunk a bálon? *Kérdezi a lány, hiszen a bálon találkoztak, és akkor meg is ölelte őt a fiú. Akkor először. Soha nem fogja elfelejteni, ahogy a mai napot sem. Első esésénél a fiú karjaiba esett, másodiknál az fgalmazódott mega szívében, hogy magába a fiúba esett bele... * - Amikor az Eramir főhadiszálláson voltunk... Mondtál valamit, ami azóta sem hagy nyugodni. Mi volt az, amit nem akartál elmondani? Pontosan ezt mondtad... "Adj időt kérlek és majd eljön az idö, hogy elmondjam mi van a lelkemben. " Pontosan ezt mondtad... De mit jelent ez? *Kérdezi a lány, érdeklődve felpillantva a fiúra. Reménykedik, hogy ezzel nem rontott el mindent... Remélhetőleg nem. *

Diák Hozzászólások száma : 76 Kaszt :

*Daniel a lányt figyeli majd kicsit meglepődik *-Igen.. tényleg..* válaszol a lány kérdéseire , Daniel kicsit meglepődig majd ő is megöleli a lányt és kicsit megnyugodva nézi a lány és ad neki egy puszit és még mindig öleli majd tovább nézi, s mikor meghallotta Valeriel szavait elmosolyodott és tovább nézte s közbe azon gondolkozik mikor is kedvelhette meg eggyire a lányt*

Tárgy: Re: Betegszoba Szomb. Márc. 13, 2010 2:37 pm

*A lány zavartan az ajkába harap, várakozás közben, hiszen Daniel habozik, és nem nagyon felel. A szíve jó gyorsan ver az izgatottságtól és talán a félelemtől is. Ez az egész nagyon nem illik hozzá. * ~ Mit szólnak majd a többiek, ha én... Én... ~ *Már a gondolataiban is dadog, majd sikerül felemelnie a tekintetét egyenesen Danielre, várakozón, reménykedőn nézve. A fiú ugyanúgy dadog, ami egyértelműen a bénaságukra jellemző. Semelyiikük nem volt még szerelmes, Valeriel a gyerekessége miatt, a fiú pedig valami más okból, hiszen nem mondható gyerekesnek. *
- Valóban? Igazán? Tényleg? *Buknak ki a kérdések a lányból, aki tökéletesen megfeledkezik a fájdalmairól, és egyenesen a fiúra vetődik, megölelve őt. Kislányos, ez van, meg kell szokni. Hozzábújik a fiúhoz, és a mellkasára hajtva a tüzelő arcát szólal meg, bátortalanul.* - Azt hiszem... Én is nagyon, nagyon kedvellek. *Mondja ki a kishercegnő, majd felemeli a tekintetét, és a fiúra néz.* ~ De mikor? És hogyan?... ~ *Az arcát figyeli, a tekintetét, azon gondolkozva, hogy mikor is kezdődött el ez az egész. Sunyi ez a szerelem, sunyi ám. *

Diák Hozzászólások száma : 76 Kaszt :

-jó bent maradok* válaszolja majd közbe a lány szavait, hallgatja és figyeli, hogy mit akar mondani, és mikor elkezdi.. Daniel kicsit meglepődve nézi lányt majd miután figyelmesen, végighallgatta, felcsillan a szeme és továbbra is halkan, hallgat, próbálja összeszedni a gondolatait, majd eljut végre odáig, hogy végre megszólaljon * -Én… na..gyon ked..vellek….és s…..szeretlek..* kicsit nehezen mondja ki hisz még egyszer sem hagyta el a száját ilyen szó , majd Daniel elhallgat és a lányt nézi miközben vele szemben ül*

Tárgy: Re: Betegszoba Szomb. Márc. 13, 2010 1:34 pm

- Gyere be velem! *Mondja gyorsana lány, amikor a fiúban felötlik, hogy kint várja e meg. Valeriel sincs oda az ilyen helyekért, talán csak akkor, hogyha egészségesen jön ide, megnézni, hogy milyen kötszerek, meg varázstrutymók vannak. De akkor se jó, hogyha egy szerette, vagy ismerőse van itt, és őt látogatja. Tehát neki sem a kedvenc helye. Daniel a zavart szavakra csak érdeklődve figyeli, amitől még jobban zavarba jön. Miért is ne? Ilyenről még sosem akart beszélgetni, senkivel.*
- Szóval... Te... és én... Tehát Te... Mi... *Nyögdécsel, pirulgatva, aztán egy nagy levegővétel után kinyögi.* - Mit érzel irántam? *Mondja ki végül, felemelve a tekintetét a cipőjéről, de még mindig nem mer a fiú szemébe nézni. * ~ Ha csak én... És ő nem... Olyan buta vagyok. Nem megy ez nekem. Nekem még sosem volt senkim, és talán nem is ismerjük egymást és... Vááá... ~ *A lány a két kezét összekulcsolja, és nyugalmat színlelve tördeli a kezét.*

Diák Hozzászólások száma : 76 Kaszt :

*Daniel segít neki és közbe még mindig gondokozik kicsit szinte elmélyedt a gondolataiba* - szívesen, lehet de azért jobb megnézetni egy orvossal * s köbe a lányt nézi majd ő is bejut az ajtón és korbenéz nem nagyon szereti se a korházakat se a betegszobákat* -itt maradjak vagy megvárjak.. Kint ?* Daniel ránéz a lányra* -mondjad, mit szeretnél kérdezni?* és még mindig a lányt nézi és figyeli ahogy a lány a cipőjét bámulja*

Tárgy: Re: Betegszoba Szomb. Márc. 13, 2010 10:45 am

*Egy lány biceg fel a betegszobára, miközben kicsit Danielre támaszkodik.* - Ó, értem. *Mondja egyszerűen arra, amikor a fiú elmondja, hogy mégis mikről gyűjtött a könyvtárba. Természetesen egyáltalán nem ért hozzá, illetve alány csak olyasféle tudományokhoz ért, amit a színpadon tud érvényesíteni. Odáig nyúlik el a fizikai tudása. Mikor ide érnek, a lány kicsit felsóhajt, elengedi Daniel kezét, és elkezdi dörzsöli a fájós vállát. *
- Köszönöm, hogy elkísértél. Biztosan nem lesz semmi baj, már ezerszer estem el, ez csak egy kis húzódás, úgy is gyorsan elmúlik. Cska most... Fáj. *Mondja a lány, kicsit elhúzott ajkakkal, aztán kinyitja az ajtót, és belép, de persze megvárja, míga fiú is belép, csak akkor csukja be. Lecsüccsen egy olyan felfekvős vizsgáló asztalra-ágyra, ilyesmire, és nem óhajtja siettetni a doglokat csak várja, hogy az orvos előkerüljön. Valójában nem is akarja, hogy megnézze, úgy is tudja, hogy majd borogatnia kell, fáslizni, meg talán egy gyógyító kenőcsöt kap rá.*
- Valamit... Szerettem volna kérdezni tőled. *Kezd bele, szégyenlősen a lány, miközben kicsit lehajtott fejjel bámulja a cipőtalpát. NEm folytatja, csak szégyenlősen hallgat.*

Tárgy: Re: Betegszoba Hétf. Feb. 15, 2010 8:50 pm

[Rosetta]

-Előttünk a tiszta víztükör... csepp hullik rá, s mindent összetör... *Dúdolja Nikorina nagyon halkan, bár valószínűleg fogalma sincs róla.*
-Persze... *Bólogat, bár arra, hogy megbeszélhetik majd a dolgot, egy egészen picit összerezzen. Gradan közelebb megy az ágyhoz, mellső mancsaival feltámaszkodik, elgondolkozva nézi a fiút, majd visszasétál Nikorinához.*
-Persze... Menjünk... *Suttogja Nikorina kissé kábultan, és hagyja,hogy Rose felvezesse a szobájáig. Ott elköszön, jóéjt kíván, majd Gradannal együtt besétál, az ajtót becsukják, Nikorina pedig lefekszik a saját ágyára, bár még sokáig elkerüli az álom, de ajd végül csak elalszik...*

Tárgy: Re: Betegszoba Hétf. Feb. 15, 2010 8:45 pm

[Nikorina]

*A lány bekíséri Nikorinát, amikor már nagyjából úgy fest, hogy nyugodtan tud menni. Persze nem megy az a megyugvás túl jól, de legalább már haladnak. Csendesen lépked mellette, nem tud már mit mondani, mit kérdezni. Mikor látja a sérült fiút, akkor kicsit felsóhajt, már minden bizonnyal le lett kezelve minden sebe, ami látható volt rajta, és ami nem, az is. *
- Rendbe fog jönni, nyugodj meg. Jó kezekben van. És holnap, hogyha elengedik, mindent megbeszélhettek. *Mondja a lány, kedvesen, és elhúzza újra Nikorinát, el a pihenő fiútól. Nem kéne felkelteni, had pihenjen.*
- Menjünk. Későre jár már. Felkísérlek a Delfinbe, aztán megyek én is a Hiúzba, mert az óra kiemrített. Gyere Nikorina, gyere Gradan. *Mondja a lánynak és csendesen kihúzza a szobából, és becsukja az ajtót, elindul fel. Persze ha a lány maradni akar, akkor hagyja, és egyedül megy fela harmadikra.*

Tárgy: Re: Betegszoba Hétf. Feb. 15, 2010 8:36 pm

[Rosetta]

*Hagyja, hogy Rosetta simogassa, ölelgesse, nyugtatgassa. Mélyeket lélegez, próbál erőt venni magán, lecsillapodni. Szívből reméli, hogy Rosenak igaza van, és feleslegesen borul ki ennyire... A kobold hangja nyugtatja, majd amikor Rose megkérdezi, hogy bemenjenek-e, és elereszti, bólint, kissé bátortalanul, és feláll. A keze fejével töröli le az arcáról a könnyeket, mint valami kisgyerek. Kihúzza magát, és a szemét az ajtóra szegezi. nem hátrálhat örökké... Óvatosan a kilincsre helyezi a kezét, és halkan, amilyen halkan csak tud, benyit. Egy őz óvatos félénkségével közelít az ágy felé, ahol Szevér fekszik, eszméletlenül, ha még nem tért magához. Két lépésre azonban megáll, nem nagyon tud továbbmenni.*
-Nem akartam... nem tudtam, mit teszek... ne... ne haragudj... *Suttogja halkan, bár a fiú valószínűleg nem hallja, nem is tudja, hogy látogatói vannak. Nikorina szaggatottan felsóhajt, és tétován ácsorog.*

Tárgy: Re: Betegszoba Hétf. Feb. 15, 2010 8:28 pm

[Nikorina]

* Amikor hallja Gradan dorombolását, haogy próbálja megnyugtatni a gazdáját, már érzi, hogy nem lesz egyszerű ez a menet. Közelebb oldalaz a lányhoz a falnál, és zöld tekitnetével fürkészőn hallgatja az okokat... Hogy miért van ennyire kiborulva. Amikor meghallja, hogy miről is van szó, a szíve nagyot dobban, és összezavarodva figyeli a lányt.*
- Jaj, Rina... Nyugodj meg... Nyugodj meg. *Közelebb lép, és finoman végigsimít a haján, elkezdi simogatni, és ha engedi, megöleli a lányt. Lehet, hogy ezzel a gugolásból térdelés lesz, de nem bírja így látni.* - Ő nem tudja, hogy szereted... Nem tudta, hogy azzal is megbánthat, hogy mással táncol, ne vedd így magadra. Csak táncoltak! Kérlek, nyugodj meg, hiszen nem tettek semmi természetellenest. Én is táncoltam már fiúkkal, de a barátnőik még se ütötték le őket másnap. Biztosan nem akart megbántani... Nem szép dolog a féltékenység, Rina. *Igen, így hívja, nagyon ritkán szokta így hívni, de most muszáj... Amikor így hívja valahogy más, közelibb viszonyt teremt. Igazi baráti viszonyt.*
- Bemegyünk? *Kérdezi Nikorinát, eleresztve, mert eddig igenis ölelgette, és simogatta a hátát, nyugtatgatva.*

Tárgy: Re: Betegszoba Hétf. Feb. 15, 2010 8:15 pm

[Rosetta]

*Hagyja, hogy Rose vezesse a Betegszobához, és hallgatja a kobold lányt. Nem nyugtatják meg teljesen a hallottak... Félve pillant az ajtóra, majd a falnak dől, és fájdalmas arccal hallgatja a kérdések tömkelegét, amit a barátnője rázúdít. Mélyeket lélegzik, nyugtatgatja magát, Gradan is bátorítóan dorombol neki. Végül nagy levegőt vesz, és megpróbálja elmondani, mi is történt...*
-A tegnapi bálon borultam ki... Gradan nyaggatott, lementem. Tudtam, hogy nem fogom jólérezni magam... És... és.. megláttam Szevért, ahogy a könyvtárosnővel táncol... meg ahogy vele van... Rose, én féltékeny vagyok! *Tör ki belőle, bár kicsit szaggatottan.* Azért támadtam rá az órán, mert a dühöm meg a kétségbeesésem egy pillanatra elvakított, nem is tudtam, mit teszek... Szeretem őt, és nem tudtam elviselni, hogy... hogy... *A végére már nem bírja tovább, leroskad a fal tovébe, és halkan sírdogál, fejét a karjára hajtva. Reméli, hogy Rose nem fogja tovább nyaggatni, így is eléggé kivan már.*

Tárgy: Re: Betegszoba Hétf. Feb. 15, 2010 8:07 pm

[Nikorina]

* A lány végig fogja Nikorina kezét, és nyugtatgatja, de méf mindig nem tudja, hogy mi is történt.*
- Nyugodj meg, nem lehet baja, nem halt meg, miért halt volna? Szívósabb! Erősebbre... teremtettük. *Mondja a lány, habár vicc lenne ez az egész, ha nem lenne ennyire letörve Nikorina. Most inkább komolyan csengenek a szavai, hiszen igazából igazat is mondd. Lassan, bátorítón a Betegszoba felé húzza a lányt, abból nem lesz baj, ha benéznek. *
- Mostmár... Elmondanád, hogy mi történt? Mirét támadtál rá? Miért nem akartad, hogy lásson? Összevesztetek? Mit tett ellened? *Kérdezte a lány mindenre kíváncsi, amiről szó lehet, őszinte szavakat vár, őszinte választ, és nem félre beszlést. Még nem engedi be a lányt Szevérhez, nekidől a Betegszoba ajtajának, és úgy várja a választ.*

Tárgy: Re: Betegszoba Hétf. Feb. 15, 2010 6:55 pm

*Egy fiú alakja jelenik emg az egyik szabad ágyon. Nincs a legrosszabb bőrben, mégis eszméletét vesztette az órán, így egyből ide rendelték, mondhatni, ideteleportálva. A fejének jobb oldalán, a halántékánál zúzódás látszik, és az arcát alvadt vér keretezi, mely még mindig szivárog egy kissé. Egy őzápor találta el, és eprsze mind e mellett csupa víz, emg kissé sáros is, mert a vízből kijutva egy homokdűnébe vetették, miközben eltalálták a kavicsokkal. Ha a gyógyító előkerül, minden bizonnyal hamar rendbejön, az azonban még rejtély, hogy huzamosabb agykárosodása, nagyobb, súlyosabb agyrázkódása van-e, mert nagy kavicsok estek rá. Aztán ki tudja?

Vendég

*Tamás eddig is sajgó szívébe mintha még egy tört döftek volna az eddigi ezer mellé. A jelek szerint a lány igen is élvezte őt kínozni. Be sokallva a lelkét dúló fájdalomtól, nem törődve semmivel el lógott a betegszobáról.*

Tárgy: Re: Betegszoba Hétf. Jan. 18, 2010 9:05 pm

*A kérdéseket csak hallgatja, de úgy peregnek le róla, mint az emberek a siratófalról. Könnyedén, hangtalanul. Csak halványan elmosolyodik, lehajtja a fejét, és megrázza aranyszínű üstökét.* -Nem érted. Nem baj, majd megérted. *mondja egy sanda félmosollyal, majd felnéz zafírkék szemeivel a fiúra.* -Te hagytál ott, amikor rámtaláltál. Meg se találtál igazán. Csak hitted, hogy rámtalálsz. De nem láttad meg a drágakövet. Egy voltam a sok közül, és így sosem voltam a tiéd. Ami nem a tiéd, nem hagyhatod el. *mondja, majd feláll az ágyról.* -Most megyek. Idd meg, segít. Jóéjt, szerelmem. *villantja még emg zafírkék szemeit, majd eltűnik az ajtón túl. Ahogy a fiú otthagyta a színházteremben, úgy köszön el ő is tőle. Had tudja, mit érez, és milyen érzés az..*

Vendég

*Tamás megrázta a fejét.* - Miért törődsz velem ha már egyszer elhagytál? neked is könnyebb lenne ha már dobtál, hogy nem foglalkozol velem. Eldobtad a szerelmem mint egy használt papírzsebkendőt. Ezek után mit akarsz még tőlem? Imádod nézni ahogy szenvedek? örömödet leled a fájdalmamban? Mond akkor jól esik látni, hogy miattad nem alszom? Azt, hogy már élni sincs kedvem? - *Kérdezte elgyötörten Tamás a lánytól rengeteg fájdalom halmozódott fel benne, és ennek egy része kitört belőle.*

Tárgy: Re: Betegszoba Hétf. Jan. 18, 2010 8:47 pm

*A fiú szavaira csak megforgatja a szemeit.* -Fiúk.. *mondja egy halk sóhajjal, és egy ideig szorosan lehunyja a szemeit.* -Nos, az orvosokkal, és medimágusokkal ellentétben én tudom, hogy miért vagy ilyen, ráadásul azt is tudom, hogy nem alszol. És, ha nem alszol, nem tudsz regenerálódni. Úgyhogy idd csak meg szépen. Aztán, ha holnap is köhögsz, akkor majd kérek neked valamit, ami feloldja ezt az egészet. Vagy keresek egy természetes gyógyítót. A lényeg, hogy nem hagyom, hogy kiköpd a tüdődet, ha tetszik, ha nem. Az okok meg ne érdekeljenek. Ha nem jössz rá magadtól, akkor nem jössz rá magadtól. Ha kíváncsi leszel rá, egyszer talán majd elmondom. *vonja meg a vállát, majd hátrább lépdel, és visszaül az ágyra, lábait lógázva, figyelve, hogyan issza vagy éppen nem issza meg a fiú a fiolát. Nem bántja, vagy egyszerűen csak nem mutatja.*

Vendég

*Tamás egy újabb köhögő rohamba kezdett, és egy újabb adag vért törölt le a szája széléről. * - Nos... nem értem ez téged miért érdekel. Semmi közöd hozzá. De talán igazad van. Én a jelen pillanatban talán azt sem bánom ha meg halok. Igazán nem érdekel. Nem értem téged miért érdekel akkor. -*Mondta a fiú, és az üvegcsét meg vissza tette az éjjeli szekrényre az ágy mellé.* - Annak viszont örülök, hogy le tetted az orvosi vizsgát. Elvégre te biztos jobban tudod mi a bajom mint a gyógyító. -*Nem akart bántó lenni a lánnyal. De nem tehetett róla a szakítás fájdalma rosszabb volt mint az amikor köhögött és az egész tüdeje lángolt. *

Tárgy: Re: Betegszoba Hétf. Jan. 18, 2010 8:27 pm

-Talán jelentkezzek be a titkárnődnél? *dönti félre továbbra is a fejét, majd csak emgrázza a fejét, és leugrik az ágyról, hogy egészen légies léptekkel sétáljon át a betegszobán, egészen a szekrényig, amiben a gyógyszerek és alapvető alkoholos üvegek, fertőtlenítők vannak. Közben halkan hümmög egy sort a fiú szavaira, kinyitva a szekrényt, végigmérve, mi is van benne, ujjait végigpörgetve a neveket, cimkéken. Aztán elmosolyodik, és műkacajt hallat.* -Ha. Ha. Ha. Inkább bájkeverő vagy, semmint bajkeverő. Minden esetre a gyengélkedőn pár nap alatt meg szokták gyógyítani az embereket.. Úgyhogy azt hiszem, van itt.. valahol.. *egyre tagoltabbak és elnyújtottabbak a szavai, miközben hevesen keresget, majd elmosolyodik, és felderül az arca, homloka kisimul. Megtalálta amit keresett. Leemel egy furcsa színű fiolát a vitronből, majd becsukja az ajtót, és visszatér a fiúhoz, ujjai között pörgetve az üvegcsét.* -Tudom, hogy nem akarsz meggyógyulni. Ha akarnál már rég nem lennél itt, mert képes vagy hamar gyógyulni. Nem alszol, ez látszik. Úgyhogy ezt idd meg. *mondja, és a fiúnak dobja a fiolát, egy könnyed, laza mozdulattal. Nem hozzávágja, inkább lepasszolja neki, nem messze állva. Álombájital.*

Vendég

*Tamás értetlenül nézett Merielre. Nem tudta most mit gondoljon. Azt eddig is tudta, hogy a lány arra céloz, hogy megsebesült. Ő azt nem értette miért érdekli mindez a lányt.* - Szóval ez.... váratlan látogatás nagyon. Minden esetre köszönöm. -*Mondta Tamás száraz hangon. A legutóbbi elválásuk óta sem aludt. Annak ellenére, hogy a gyengélkedőn volt. Az alvás hiány persze rá nyomta a bélyeget a köhögésre is. Ki tudja. lehet azért nem akart gyógyulni. Minden esetre nem tehetett róla. De kissé fel bosszantotta, hogy a lány ki oktatja a ködfenyvest illetően. Nem akart ő bajba kerülni.* - Nos ismersz.. bajkeverő vagyok.... -*Bár ez nem igazán fedte a valóságot. De ha Meriel ismeri akkor tudja, hogy ő nem bajkeverő csak olyan aki folyton eltéved.* - Azt nem mondták meddig kell maradnom. Azt hiszem addig amíg meg nem szűnik a köhögésem és amíg nem köhögök fel egy csepp vért sem.

» Betegszoba