Déli Torony - Madárposta torony

*Bella elgondolkozik egy kicsit azon, amit Noel mond, majd el is neveti magát kicsit.*
- Akkor már adjunk nekik vodkát vagy whiskey-t. Minek hozzá még a hús is? *villantja meg kék szemét a lány szélesen vigyorogva. Persze, Bella is tudja, hogy vannak daimónok, de nem igazán szokta még meg ezt, hogy vadállatok is rohangálnak a diákok mellett. Elég furcsa egy hely, az biztos. Az előző iskolájában nem voltak ilyenek, így először nem is igazán tudta, hogy mik is ezek, de végül utánaolvasott/érdeklődött és végül rájött, hogy ezek lélekdarabok. Érdekes, bár neki is lenne egy ilyen társa, de úgy tudja, hogy a születéstől fogva vannak az emberrel, így ő erről már lecsúszott. Sebaj, majd vesz egy macskát. *
- Persze, hogy akarok. Különben nem jöttem volna a Toronyba *neveti el magát Isabella és húzza elő a zsebéből a kissé gyűrött levelet. Az árvaházba akarja/akarta küldeni, de most már kétséges, hogy fog-e innen valaha is levelet küldeni. *
- Saját madár. Az cool lehet. Bár nem tudom, nem rajongok a szárnyas állatokért. Maradok az emlősöknél *suttogja a lány, majd vigyorogva a feljárat felé int, mintha attól félne, hogy a keselyűk és a sasok meghallják a dolgot.
Isabella hamarosan Noel háta mögött terem és úgy pislog az erszényes ördögre, akiről hamarosan kiderül, hogy bizony daimón és Juliette a neve.*
- Nahát! De szép neved van! *mosolyodik el kedvesen a lány és lassan ki is lép Noel háta mögül és a fiúnak is bemutatkozik. *
- Uhh... Hát... Nem is tudom. Inkább megkérdezem, hogy a szobában van-e valakinek madara. Nem szeretnék összetűzése kerülni a manókkal, hátha nem kapok vacsorát *neveti el magát a lány, majd búcsút int és elindul. Néhány lépés után még visszafordul:*
- Köszi a húsos infót! *nevet, majd eltűnik az egyik sarok mögött.*

//Köszi a játékot, de ne haragudj, mennem kell órára!//

*Még szerencse, hogy nem esett el a lány, de nem is lett volna sok esélye rá, hiszen ő is tartotta az egyensúlyát és Noel is vigyázott rá valamilyen szinten. Persze azért elég könnyen kitörhette volna a bokáját, ahogy a fiú húzza le a lépcsőn, de szerencsére nem történt nagy baj. Leszámítva azt, hogy Bella most már folyamatosan szívrohamokat kap a különféle lényektől, akik jelen pillanatban körbe veszik. Először a sasok és keselyűk, akik hatalmasak, hegyes csőrük van és nem is valami barátságokat, aztán pedig ez a kis tűzdémon, akit habár Bella megpróbál megszólítani, Noel közli vele, hogy elég primitív lények, nem tudnak beszélni. Erre a kis démon csapkod egy kicsit a farkával és látszik rajta, hogy dühös Noel megjegyzésére. Bella elneveti magát, ahogy a kis démonkát figyeli, majd a lépcsőfeljáró felé pislog.*
- Sörben áztatott húst? *pillant vissza a fiú felé Bella, majd megvonja a vállát.*
- Pompás. Ezt valahogy mindenki elfelejtette mondani nekem, pedig három embertől is megkérdeztem, hogy hol van a torony * jegyzi meg kissé dühösen, neheztelően a lány.*
- Sebaj, most már tudom *sóhajt egyet. Ekkor jelenik meg a daimón is, ismét frászt hozva Bellára, aki hirtelen reflexből Noel háta mögé ugrik és úgy pislog a lényre.*
- Jesszusom... Ez micsoda? *halkítja le a hangját Bella, hátulról Noel fülébe suttogva, hiszen nem tudja, hogy ez a lény értelmes-e vagy sem. Hamarosan azonban megkezdődik a párbeszéd és Bella rájön, hogy bizony egy daimónról van szó.*
- Ó, szóval egy daimón. Helló! Van neved? *szól Bella a démonhoz és rájön, hogy még a fiúnak sem mutatkozott be.*
- Öhm... Isabella vagyok *nyújt kezet a fiú felé mosolyogva a lány.*
- És ha megcsinálnánk nekik azt a húst? Itt vannak házimanók?*

*Habár Bella a Madártorony felé tart, az ajtóban éppen csak arra van ideje, hogy megálljon és megtorpanjon egy kicsit a hatalmas madarak láttán. Száját elhagyja az apró, csodálkozó szavacska, majd már érzi is a karján egy másik erős kar szorítását, ami lefelé húzza a lépcsők felé. Nem igazán tud ellenkezni, így hagyja magát vonszolni és igyekszik nem eltaknyolni a lépcsőn, ami azért ilyen rántás közepette igen nagy teljesítmény. Megtámasztja magát a falban, majd végre fel is néz, hogy ki is volt ez a vonszoló Őrült.*
- hé, csak óvatosan, oké? Te mégis ki a ... *néz fel az idegen arcába, majd elharapja a mondatot és a kis repkedő, tűz-valamire pislog.*
- Jézusom... *ismét ez a szó, ejnye Leányzó, csak ezt a szót ismered? Bella kicsit hátrál a lénytől, hiszen fogalma sincs, hogy mi is az. Hallott már ilyesféle tűzdémonokról, de igazából még nem látott egyet sem ilyen közelről.*
- Ez egy... *kezdené a kérdést, de nem tudja, hogy hogyan is szóljon a démonhoz.*
- Te egy tűzdémon vagy? *pislog a kis lényre, és Noel igen csak frusztrálónak tarthatja, hogy igazából Bella őt nem is nagyon vette szemügyre. De hát megesik az ilyesmi. Hogyha választ kap, akkor fordul ismét Noel felé, majd felpillant a feljáróra.*
- Húst? Nekem nem mondták, hogy hús is kell * szólal meg a lány kissé vékonyabb, hisztérikusabb hangon és hallgatózni kezd. A madarak igen csak mozgolódnak, valószínű, hogy nem nyugodtak még meg.*
- Mit csináltál odafent azokkal a hatalmas madarakkal?*