Tigris cápa háló

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1.
2.
3.
4.

A szoba lakói - bal oldal:
1. Nemo Blackwell
2. Kyle Peters
3. Matthew Demerest
4. Vaszilij Potrevszkij

Vendég

-A daimón beszél és minimum megharapott volna, ha hozzáérek. Te magad mondtad, hogy Juliette és te is utálnátok, ha hozzáérnék, mert olyan, mintha a bensődet tapogatnám le. Normális, hogy mivel meg sem moccantál, pedig megharaphattál volna, elvetettem a daimón ötletét. *Magyarázza türelmesen. Ő meg ezt nem bírja csak úgy otthagyni. A többire már nem mond semmit, csak felsóhajt és leveszi a szemüvegét, megdörzsöli a halántékát.*
-Fáj a fejem. *Nyögi halkan, miközben újabb sóhajok hagyják el azt a nagyra méretezett száját.*- Igazad van, felejtsük el. *Motyogja még mindig behunyt szemekkel. Végül csak felpillant Noelre enyhén fáradt fejjel.*
-Nyugi, legközelebb felismerlek majd. Ez száz százalék. *Beszéd közben odacammog Noel mellé. Farkasszemnézés, ahogy felé fordul.*
-Tényleg furcsa vagy, tényleg jóféle furcsa vagy, de többet el ne kapjalak, hogy hallgatózol utánam, vagy esküszöm, a fejedre borítok valamit. *He's showing a cute smile. Ilyeneket is tud... Csak aztán Noel most nehogy elbízza magát és viccelődni kezdjen a hallottakkal.*

Vendég

- Üdv a Nezabar világában. *Esetlenül megvakarja a fejét. Ő sem nagyon találkozott még magán kívül animágusokkal, de ebben az iskolában épp elég fura dolgot látott már.* - Különben is, daimónra gyanakodtál, akkor... mindegy. Nem rontom el. Figyelj, tényleg sajnálom. Viccnek indult a dolog, rosszul sült el, most felesleges rajta vitatkozni, kinek a hibája. *Enyhén gesztikulál, látszik rajta, hogy tényleg rosszul érzi magát, és őszintén nem akarta megbántani a fiút. Eltökéli, hogy nem fogja felhozni azt, amit így megtudott Ilyáról... de ugyebár Noel Youngról beszélünk, majd meglátjuk, hogy ez az eltökéltség meddig fog nála tartani.* - Legközelebb alighanem már úgyis észre fogod venni, hogy én vagyok. Bár fene tudja. A kutyák eléggé egyformák.

Vendég

*Hagyja besétálni a szobarészbe Noelt, aztán ajtót csuk maguk mögött és nekidől, a kezeit meg az előbb említett módon rendezi. Egyelőre pókerarc, többre nem futja. Azért arra a bővített sajnálomra felszalad a szemöldöke, ő sem fogja ezt szó nélkül hagyni.*
-Hát, az én világomban a kutyák nem hallgatóznak és főleg nem alakultak át ezeddig emberekké. Első találkozás az animágussal? Fail. Nincs rá mentségem. *Vállat von, továbbra is Noelt nézi rezzenéstelen, már-már zavaró tekintettel. Kezdi halálgyorsan átértékelni, amit mondott az előbb holmi barátságról és miegymásról. Nem, semmi ilyen nem lesz, amíg valahogy meg nem győzi önmagát arról, hogy nem kell haragudni még egy szándékos kihallgatásért sem.*
-De legközelebb emlékezni fogok, hogy aranyszínű spánielek előtt kussoljak, akik Chris hű barátja feliratú nyakörvet viselnek. *Szarkasztikus? Az. Nem könnyíti meg Noel dolgát, de nem is tagadja a felelősségét.*

Vendég

*Mondjuk, hogy az Ethannel való beszélgetések tökéletesek arra, hogy helyrerakják, és helyrerakás közben valami furcsa érzést alakítsanak ki benne. Igen, néha határozottan utálja magát. Feszülten vár arra, hogy Ilya kinyissa az ajtót, miközben azon mereng, hogy mit kéne tennie, ha ez nem történik meg. Nyisson be? Vagy menjen el és próbálkozzon holnap? Várja meg amíg Ilya keresi? A lehetőségek száma majdhogynem végtelen, de fogalma sincs, mit kellene tennie. Viszont nem kell sokáig agyalnia, mert Ilya kinyitja az ajtót, ráadásul beszerzett azóta egy szemüveget. Beslisszol a szobába, zsebredugja a kezeit, szembefordul a másikkal, és felsóhajt.* - Nem, nem foglak piszkálni. Sajnálom, hogy kihallgattalak. Bár lehetett volna annyi eszed, hogy ne pont Chris kutyájának és hű barátjának öntsd ki a szívedet. *Nem is ő lenne, ha nem csúszna ki a száján az utolsó mondat, az előbbi beszélgetés ellenére.* ~ Ezt... nem kellett volna, ugye? - Valahol egy távoli országban Ethan most a falba veri a fejét. ~

Vendég

*Dühösen bámulja a lapokat, de valójában fel sem fogja, mit olvas. Csak bámul. Mérges de nagyon. Noelre, magára, a világra, a McDonaldsra, mindenkire. Miért kellett járjon a szája? Erre egyszerű a válasz: mert őszintének nevelték és mert most nem állt érdekében hazudni. És mert naiv lélekkel van megáldva. A kopogásra morran egy hallhatóat. Ha Noel nem veszi a lapot, kinyitja az ajtót és.... pararammm: szemüveges Ilya. Csúnyán néző Ilya. Egyenesen Noelt néző Ilya. Végül sóhaj. Félreáll az útból szó nélkül. Egy néma betessékelés, aztán ajtózárás.*
-Lehet röhögni, élcelődni, szívatni. Készen állok. *Mellkason egybefont karokkal néz Noelre, hátát az ajtólapnak veti. Nem sürgős elmenni, elvégre Noel is egy céllal kopogott be mégis. Meg amúgy is dühös. Ha a dühe tárgya itt van, tovább fokozhatja az egészet.*

Vendég

*Először ő is csak pislog, amikor Ilya egyszerűen megfordul, és besétál a saját szobarészébe. Eléggé esetlenül pislog utána, de szerencsére épp időben bukik le a könyv elől.* - Hééé! Könyveket nem dobálunk! Az öcsém ezért már rég megtépett volna! *Fakad ki, felvéve a könyvet, viszont ekkor érkezik az újabb csapás, na meg szóban szinte folyamatosan.* - Miért ne álltál volna velem szóba? Naaa, Ilya! Ne csináld már! Én igenis... miért gondolod, hogy nulla... *Ilya bevágja maga mögött az ajtót, Noel pedig... megszeppenten bámul rá. Igen, néha előfordul, hogy megbánt embereket a stílusával... és ezt soha nem tudja kezelni. Ha a testvéreiről van szó, akkor odamegy, bocsánatot kér, megöleli őket, de... maga sem tudja, hányadán állnak Ilyával, pláne ez a jelenet után. Így egy ideig csak esetlenül áll, a könyvvel a kezében.* ~ És... most? - Passz. Mit csinálunk általában, ha nem tudjuk, mit csináljunk? ~ *Noel elgondolkozik a kérdésen, majd célirányosan leül a fotelbe, előveszi a megbűvölt mobiltelefonját, és megnyomja az egyes gyorsgombot, aztán a füléhez tartja a készüléket, és amint a másik oldalon felveszik, beleszól.* - Mit csináljak hogyha megbántottam valakit, ő pedig hozzámvágott egy könyvet aztán beviharzott a szobájába, és nem merek odamenni bocsánatot kérni? *Rövid beszélgetés, a bátyja helyrerakja hogy mekkora egy idióta volt, és meggyőzi, hogy az egész az ő hibája. Miután elköszönt, kicsit savanyú képpel rakja le a mobilt, és tovább szemez az ajtóval, de nem, Ilya nem jön ki. Így hát nagy levegőt vesz, feláll, odasétál, és bekopog.* - Uhm... Ilya...?

Vendég

-Fúj, Chris nem tanított meg rá, hogy ne nyalj meg idegeneket? Neveletlen kutya. Türtőztesd magad szépen. *Bosszúsan kezdi törölgetni a képét, meg már venné is az ölébe újból az ebet, de az csak kiszalad a karmai közül és begyaszol a fotel mögé... ott meg átvedlik Noellé. Először csak pislog... azt megint csak pislog... Végül bemegy a szobájába, s szinte rögtön ki is fárad. Nála van egy keménykötésű könyv. Amennyiben animágusunk nem ugrik el, fejen lesz csapva és bizony fáj egy keménykötésű, négyszáz oldalas könyv lendülete.*
-Fulladj meg! Disznó! Én meg a marha, hogy szóba álltam veled. És még pofán nyalsz? Nesze! *Megint olyan csapást mér áldozata felé, amekkorának véli a dühét iránta.*
-Nulla tisztelet a másik iránt. Fordulj fel! *Ezzel beviharzik a szobarészébe és alaposan bevágja maga után az ajtót. Másik három lakótársa nem úgy fest, hogy itt tanyázik most. És nem zárta be az ajtót sehogy sem, csak a kilinccsel. Odabent duzzogva előszedi az ágyára ülve az első tankönyvét, ami a keze ügyébe akad. Tanul, szúszáá! *

Vendég

*Sejti, hogy Ilya valóban nem gyanakszik, hiszen erősen máshogy viselkedik, mint mondjuk Chris, aki elég hamar rájött, hogy honnan fúj a szél. És a reakciója is teljesen más volt. Mikor Ilya lehuppan a földre, akkor nem is nagyon kell húzni, szépen elhelyezkedik az ölében, hozzábújva.* ~ Haverkodós. Hát, az biztos. - Szerinted ha még egyszer ágybacibálom, tényleg hoz nekem kávét reggel? - Ki tudja. De nem mindegy? Úgyis meg fogod próbálni, bármit mondok. ~ *Békésen tűri, hogy vakarják a füle tövét, és valljuk be, egy kicsit el is lazul tőle. Kényelmesen fekszik, vakargatják, ő meg most éppen kutya, így határozottan jól esik... valamennyire el is bambul, de azért igyekszik figyelni arra, amit Ilya beszél, pláne, amikor ő a téma. Az igaz, hogy végül nem írt be semmit, de ezt Ilya egyelőre nem tudja, és egy-két napon belül nem is fogja megtudni. Nyüsszög, mikor Ilya kisbabásan fordítja magával szembe, de mással nem ellenkezik, még csak nem is morog rá.* ~ Furcsa vaaagy. - Ez nem új, ezt évek óta mondja mindenki. Lassan kéne szerezni róla papírt, és akkor legközelebb csak felmutatom, hogy "yep, hivatalosan". - Valamikor majd azért közöld vele, hogy te mindig és minden helyzetben képes vagy kikötni a szex témánál. ~ *Mikor Ilya kijelenti, hogy az elejétől kezdve nem volt benne ellenérzés... na akkor először meglepetten dönti félre a fejét, majd hirtelen képennyalja a fiút, jó alaposan. Nem nagyon megy a dolgára, legalábbis először... de aztán a másik nyakon akarja ragadni, hogy fürdetni vigye, mire villámgyorsan iszkol vissza az egyik fotelig, sőt... vissza is változik.* - Kikérem magamnak, én minden nap fürdök, miért, te talán nem?

Vendég

*Azért viszi a spánielt a kezében, mert az élőlényeket komálja, főleg ha boncolni kell őket. Na jó, egy Chris-féle spánielt nem akar boncolni már csak a következmények miatt is. Komótos tempóval szállítja fel a dögöt a hálóba, végül az leugrik a karjaiból, ő meg felkucorodik a fotelbe. Fogalma sincs róla, hogy ez itt Noel. Persze, hogy nem vette komolyan a célzását, hogy talán animágus. Inkább folytatja a gondolatmenetét. Pontosabban lecsusszan a földre és ölébe húzza a kutyát, miután az odatrappol hozzá és lepacsizza a térdét.*
-Vajon a kutyák mind ilyen haverkodók, mint te? Komolyan, valahogy emlékeztetsz Noelre... Rossz ötlet volt visszaadni neki az adjonistent azzal a táblás marhasággal. De nekem akkor is tetszett... Viszont most vakarhatom a fejem, ha beírt oda valamit- megint. Mikor az előbb bementem a Társalgóba, ott volt... *Beszéd közben teljes lelki nyugalommal vakarássza a kutya füle tövét. Noel, tűrj és szenvedj az igazságért! Lehet, hogy valóra válik a vágyad és kiönti itt ez a félkegyelmű a lelkét neked.*
-Tudod, pajtás *És itt megfogja a kutyát úgy, ahogy a kisbabákat szokták a hónuk alatt szembefordítani magukkal az anyukák.*- Noel baromira furcsa... A jó értelemben... talán. *Összeszűkült szemekkel nézi nézi a spánielt, mintha röntgenezné.*
-Vegyünk egy példát: ha iszik vele az ember, menthetetlenül kiköt a szex témánál. Ha normálisak vagyunk,... oké, azt még nem teszteltem, talán ideje lenne. De akkor is furcsa. Ha Chris a gazdád, tudhatod, miről beszélek. Olyan jóféle furcsa. Amolyan meg-akarod-ismerni-furcsa. Kezdek attól félni, hogy beválnak egy nap a jóslatai és tényleg úgy ébredek az ágyában, hogy megfektetett... Ebben a szörnyű az, hogy az elejétől nem volt bennem ellenérzés a gondolat iránt. *Na jó, itt már elereszti a kutyát, hadd menjen a dolgára.*
-Az a vicces, hogy hiába lehurrogom folyton, nem zavar a jelenléte egyáltalán. Jó haver, miegymás lesz még valamikor... Na jó, ezt mi a büdös francnak tárgyalom ki egy bolhás kutya előtt? Fürödtél te ma már? Viszlek a zuhany alá. *Ha Noel nem sprintel el vagy változik át sürgősen, megint ölbe veszik és viszik a fürdőbe a csap alá mosakodni...*

Vendég

*Valóban nem válaszol a szavakra, csak félredönti a fejét, a fülei lekonyulnak, és nagyon okosan pislog. Mivel animágusalakban egybeolvad a daimónjával, így nem árulja el az erszényes ördög sem. Halkan vakkant, majd hagyja, hogy Ilya megnézze a nyakörvét, és levonja a megfelelő következtetéseket. Mikor a másik rákérdez, hogy Chris-e a gazdája, akkor lelkesen vakkant, és csóválja a farkát, mintha csak felismerte volna a gazdája nevét. Mert hát köszöni szépen, felismerte.* ~ Hú de nehéz kutyát játszani. Nem vagyok egy színészalkat... bolhááák! ~ *Vakarózik egy kicsit, a földre ülve, majd megrázza magát, és hagyja, hogy a másik felvegye. Először kényelmetlenül fészkelődik, de nem akar leesni, úgyhogy inkább nyugton marad.* ~ Höh. Ez most lekövérezett? - Azt mondta, nehéz vagy. Egy korodbeli fiú persze, hogy nehéz, akkor is, ha nem kövér. Pláne, hogy olyan vézna. ~ *Tovább csóválja a farkát, elvan, és hagyja, hogy Ilya cipelgesse, ha már annyira akarja. Bár nem érti a dolgot, elvégre tudna menni a saját lábán is, de nem panaszkodik. A szobában leugrik Ilya karjaiból, újra megrázza magát, és körbejár a szobában, szimatolva. Kutyát játszik. Aztán Chris ajtaját kaparja egy kicsit, nyüsszögve, majd visszasiet Ilyához, rátámaszkodik a térdére, és az orrával bökdösi a fiú kezét, hasát, ahol éri.* ~ Azért a gyilkos fejűért majd még kap. De igazááán kiönthetné a lelkét. - Nem lesz olyan szerencséd. ~

Vendég

*Szerencsére sikeresen le tud lépni a társalgóból és bizony beveti magát a labirintusba érdekességképpen, na meg fő a változatosság is ugyebár. Úgy tűnik viszont egy idő után, hogy társasága akadt. Megáll, lepislog a spánielre, felhúzza az egyik szemöldökét, leguggol.*
-Ha valami daimón vagy, transzportállak vissza a tulajdonosodhoz, csak hogy légy tisztában vele. Vagy kiraklak a társalgóban. Ott tuti összeszed valaki. *Mivel semmi válasz nem érkezik egy perc szemezés után sem, megnézi a nyakörvet.*
-Chris... Neked Chris a gazdád? *Átlagosan a "hű barát" megnevezés kutyák esetében a társat, gazda-eb viszonyt jelenti. Átlagosan, hangsúlyozzuk. Ebben az iskolában már jobb, ha nem gondol semmi átlagosra. Inkább felveszi ölbe az ebet, de rögtön meg is bánja úgymond.*
-Hallod, olyan nehéz vagy, mint Noel. Na jó, őt se szoktam az ölemben cipelni. Hmmm... Fogalmam sincs, hol lehet Chris, úgy hogy viszlek a hálóba, öcsi. Egyáltalán fiú vagy? Ehh, tökmindegy, inkább nem ellenőrzöm le. *Végül is Chris dolga, miféle ebeket tart, viszont meghalni nem akar csak azért, mert hagyta az igenis halálos aurájú szobatársa kutyáját megdögleni egy labirintusban.
Úgy fél óra kódorgás, lépcsőmászás és folyosógyúrás után sikeresen eléri kutyástól-mindenestől a Tigris cápát, fél kezébe veszi át a teljes súlyt, benyit, belép, bezár és ledobja magát egy fotelbe. Előzőleg a dögöt is leeresztette a szőnyegre.*
-Na mire vársz? Shh, shh, menj Chrishez. Vagy engedjelek be? Tényleg, nem vagy elég nagy, hogy lenyomd a kilincset. De a te bajod, máskor ne kóvályogj el a gazdádtól. Amúgy is, miért nézel rám ilyen bárány pofával? Nincs kajám, csóró vagyok. Felesleges kunyerálnod. *Felkucorodik a fotelbe teljesen, szusszant kettőt és fél kézzel alátámasztja az állát, de azért továbbra is a spánielt bámulja.*
-Nehezen tudom elhinni, hogy annak a gyilkos fejű Chrisnek ilyen jópofa kutyája lenne. Sokkal inkább valami harci ebet kellene. *Hangosan morfondírozik, még a szabad mutatóujját is a szájába veszi, úgy nézi a spánielt.*

Vendég

-Őőőőőő *Ennél értelmesebb hirtelen nem jön ki a száján. Ki a fene gondolta, hogy ennyi mindentől függ, fogyókúrázz-e vagy sem?*
-Jó jó, vácsi, szerintem nem vagyok kövér. Így rendben vagyunk? Csak ne kapd fel a vizet ilyesmin. *Tényleg nem érdemes, meg aztán ő igazából senkit nem lát kövérnek, aki nincs százon felül. Kilóban persze.*
-Nem is vitatkoztam, mennyire vagy macska vagy mennyire nem. Hátrább a... macskákkal. *Majdnem agarakat mondott, de aztán észbe kapott, hogy macskát ne riogass kutyával, mert na... izé... nem szívatunk szobatársat feleslegesen.*
-Nem, a srácok mondták, hogy vigyázzak a szöszivel és a macskával. Vagyis veled. A Szöszi meg a kleptomániás, gondolom. Tudatalatti kleptomániás, ha jól vettem ki? Anyway, már rájöttem egy ideje, hogy te te vagy, Kitekat. *Ugyan nem tudja, mi lehet ilyen sürgős, de hát biztosan. Felvont szemöldökkel nézi, míg szobatársa távozik, meg biccent-köszön neki, aztán szusszant egyet, másik oldalára fordul, behempereg a takaró alá, miután a csukáit ledorongolta magáról és befészkel aludni. Végre.*

Vendég

*Mikor a másik megkérdezi, hogy hány kiló, azonnal kihúzza magát, leengedi a pólóját, és felhúzza az orrát, sértődötten.* - Ez a leghülyébb kérdés a világon! Ugyanaz a tömeg teljesen máshogy fest különféle embereken vagy egyéb lényeken, függ a magasságtól is, a kortól is, na meg az izomzattól, a testalkattól is, meg az egész eloszlástól... a legnagyobb hülyeség a kilók alapján megítélni, hogy kövér vagy-e. *Magyarázza, láthatóan eléggé belelovalja magát. Köszöni szépen, előadta már ezt épp elég embernek odaát, az árvaházban. Vagyis embernek pont nem, inkább elég sok fél-embernek.* - Inkább azt kellene megnézned, hogy szerinted hogy festek, és az alapján kövérnek tűnök-e. Ami egyébként nem. Köszönöm szépen, határozottan vékony és akrobatikus vagyok. Egyébként pedig tökéletesen igazi macska vagyok, köszönöm szépen. *Fújtat. Még úgyis, hogy csak félig, de akkor is macska. Van épp elég macskás tulajdonsága, csak a többi nem látszik azonnal a külsején. Aztán nevet, mikor a másik bocsánatot kér a gyanúsítgatásért, összeborzolja a haját a fülei között, és megrántja a vállát.* - Fene tudja. Lehetnék valami őrült aki igazából nem is itt lakik csak megszívat titeket. *Az órára pillant, kicsit vágyakozóan, majd láthatóan felderül az arca.* - Azt hiszem, a legjobb, ha én most megyek... már csak előkerült. Örülök, hogy megismertelek, Ilya. *Integet, de már csak futólag, ugyanis kisiet a szobából.*

Vendég

*Úgy néz ki, nem lesz más választása, mint hogy ő is furcsa szerzetté váljon. Erre az esélyek nagyon magasak! Főleg, hogy a szobája maga megtestesíti a fura definícióját. Na mindegy, előbb ezzel kell itt megbirkózzon az orra előtt, mert nagyon aktív egy macska és rengeteget jár a szája. Lassan fejfájást fog kapni tőle.*
-Fogalmam sincs. Hány kiló vagy? *Ugye innen indul a fogyási cécó. Megnézed, hány kilót nyomsz, aztán szörnyülködsz egy kicsit és nekiesel diétázni és tornázni. Ha nem tudja, hány Senki hány kilós, azt se tudja megmondani, sok-e az vagy kevés.*
-Ha farkad is lenne hátul, igazi macska lennél. Meg, ha nem beszélnél ennyit. Csak vicceltem. *Teszi hozzá gyorsan, mielőtt megint lelket gázol, mint tegnap. Nem igazán van kapacitása sok sértett embert összeszedni egy napon belül, aztán rohangálni a bocsánatkérésekkel. Ajh, Chrisnek még mindig tartozik. Remek.*
-Majd egyszer úgyis kiderül. Az ilyesmi csak kibukik és akkor... remélem, nem felejtem el addig. *Erre most megvakarja az állát tűnődően, hogy vajon tényleg emlékezni fog még az esetleges bosszúhadjáratára vagy sem? Nem, nem hiszi, hogy fog.*
-Az, baltás gyilkos. Jövök legyakni titeket éjjel. Viszont ha jól el akarod tussolni a dolgot, a magadét is leszakasztod. Bár.... Ááááhh, felejtsd el. Komolyan mondom, mellettetek az ember paranoiát növeszt a feneke bejáratára is. Miért is akarnád a plafont leszakítani a helyéről, miért? Ennek semmi logikája nem volna. Ne haragudj a gyanusítgatásért. *Ilya meg egy végtelenül áldott jó és kissé naív lélek mégis, a jelek szerint. Van egy-két dolog, amiben nem, de ha normális helyzetben van szó emberekről és a velük való kapcsolatáról, akkor igen. Beszéde végére már le is vetette magát az ágyára, amennyiben az éppen szabad és a szép, ép plafont még megszemléli a biztonság kedvéért. Nehogy már tényleg leszakadjon. Neeem, miért is?*

Vendég

*Tulajdonképpen Ilyának egy furcsa szerzetekből álló iskolához kell hozzászoknia, a helyzet ugyanis a szobából kilépve sem javul sokat. Ahogy egy okos ember egyszer mondta, mindannyian furcsák vagyunk, és ha találunk valakit, akinek a furcsasága kompatibilis a miénkkel, azt hívjuk szerelemnek... de arra alighanem még ő sem számított, hogy ebben az iskolában mennyi a kinti társadalomból magasan kilógó fura figura gyűlik össze.* - Nem mondtam, hogy fogyni próbálok. Vagy szerinted kéne? *Kritikusan végignéz magának, és összecsippenti ujjai között a hasát. Bár nem nagyon van mit.* - Nem szökdécselek. Nem vagyok én szöcske. Macska vagyok. Vagy talán nem látszik? *Újra a füleire bök, majd megvonja a vállát.* - Az is lehet, hogy nem innen. Egyrészt más is belóghatott éjszaka, más diák, másrészt néha különböző varázslények is szeretnek cseszekedni velünk... szóval elég nagy a választék, hogy ki volt. Baltás gyilkosok meg... áucs. *Megrántja a vállát, nem nagyon hatotta meg a lehetőség. Az átszellemült fejet szerencsére nem látja, mivel összeszorítja a szemeit, és csak akkor les ki, amikor a másik már elengedte.* - Akkor rám is szakadna, nem? *Magában megjegyzi, hogy mivel lebukott, talán nem árt jó pár nappal átidőzíteni a bűbájokat. Addigra elfelejti.*

Vendég

*Majd csak hamar bele fog szokni, hogy Nemoval és a vicceivel néha vigyáznia kell, mert lehet megint Joker feje lesz és annak ma sem örült, a jövőben sem örülne. A többibe talán beleszokna. Ki tudja. Majd csak alkalmazkodik ehhez a furcsa szerzetekből álló szobához, ami amúgy egyrészről izgatja, másfelől pedig zavarja, hogy nem tudja a ritmust felvenni. Azért meghökken a semmiből jött szóáradatra, csak pislogni tud egy pillanatig. Végül megrázza a fejét.*
-Minek töltsem olyasmivel a mondatokat, aminek nincs semmi értelme. Csak jeleztem, hogy felfogtam, hogy tornázol... még, ha a rendes, mezei ember lent is tornázik a padlón és nem matracugrálással próbál fogyni. *Vállvonogatással és ezzel a magyarázattal zárja le a gondolatmenetet részéről, helyette máris megint ugrálni kezd Kitekat. Ez mozgékony beszélgetés lesz, az egyszer szent.*
-Ne szökdécselj már annyit. Nem, befestették... innen valaki. De amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten is. Egyszer megtudom, melyik volt és visszaadom a kölcsönt. *jelenti ki bájos mosollyal, bár van egy olyan halvány sejtése, hogy a tettes talán pont előtte áll. Talán-talán. Vádolni azért nem vádol.*
-Akár lehetnék egy baltás gyilkos is, ugye tudod? *Csak, hogy kontrázzunk. Elvégre miért ne sétálhatna be ide egy tök idegen, akinek köze van Ilya Drushovhoz? Ezt félretéve inkább a fültapogatásra áll rá, azaz előbb kikönyörgi nem éppen könyörgős, de inkább rábeszélős szóhasználattal a dolgot, aztán tapogat. Rövid ideig. Olyan átszellemült fejet vág, mintha karácsony lenne és élőhullát postázott volna a Jézuska.*
-Basszus, mennyi irigyed lehet. Ez állati vagány. Szó szerint állati. Amúgy most komolyan, mi a jó eget csináltál az előbb? Remélem, nem a plafont lazítottad a fejem felett. *Hirtelen úgy mered rá Senkire, mintha gyilkos volna, ő meg a vallató.*

Vendég

*Nem, úgy látszik, az információáramlás nem a legjobb... bár úgy eleve nehéz, hogy sem ő, sem Noel nem töltik az egész napjukat a szobában, sőt. Nemo speciel alig tud megmaradni a fenekén, van, hogy napokig nem jön vissza. Macska, ugyebár... független, szabad, és van, hogy egyszerűen eltűnik, aztán majd valamikor előkerül. Ehhez jobb, ha minden szobatársa hozzászokik... de persze nem jár vele használati útmutató, így mindenkinek magának kell megtapasztalnia az összes hülyeségét. Mint mondjuk most Ilyának, az aktuális újfiúnak. Aztán a másik röviden válaszol, csak egy szóval, amit persze ő nem tűrhet. Rosszallóan ingatja a fejét, és ugyebár lepattan Ilya elé.* - "Aha"? Milyen szó az, hogy "aha"? Nem is jelent semmit. Felesleges töltelék. Egyáltalán nem viszi előre a beszélgetést. *Az más kérdés, ahogy amiket ő szokott összehordani, az se mindig viszi előre a beszélgetést, de az legalább hosszabb, és legalább folyton jár a szája. Szerinte ez a jó. Más szerint nem mindig. Aztán hirtelen teljesen elkerekednek a szemei.* - Joker? Valaki felvágta a szádat? Wow! *Visszaugrik egyet, egészen jól játszva a szándékos meglepődést.* - Persze, tudom mi a neved, ki van írva az ajtóra. *Aztán a másik rögtön nyúl a füleiért, mire azért reflexből kitér előle, de aztán felsóhajt, és összeszorított szemekkel hagyja, hogy a másik megfogdossa. Naná, hogy nyafog közben.* - Csaak nyugodtan. Mintha valami kiállítási tárgy lennék. Mindig mindenki megfogdossa. Jó, kivéve Jeremy. *Persze azért akadnak még kivételek, de most nem sorol fel mindenkit. Inkább túloz.*

Vendég

*A kedves szobatárs szerencséje, hogy nem nyitotta ki a száját, mert ott helyben rátekerte volna a vízvezeték csöveket a nyakára és pont. Iskolai erőszak ide vagy oda, megmondta, hogy ő nem feltétlen rugalmas mindennel és mindenkivel szemben. Megmondta Noelnek, aztán az már nem az ő hibája, hogy Noel nem adta tovább a többieknek. Elvégre miért is tette volna? Főleg valamiféle viccmesternek nem fogja lelőni a poént.*
-Aha. ~Szóval te vagy a két lábon járó macska...~ *Magában levonja a konzekvenciát, hogy kezdi kapiskálni, miért is figyelmeztették erre a srácra. Süt róla, hogy mindig valamiben töri a fejét. Hogy jóban-e vagy rosszban, az édesmindegy. A lényeg, hogy az agya sosem alszik. Természetesen a tornázással kapcsolatos megjegyzésre elég ferdén gondol, de inkább nem teszi szóvá. Tornázni a hagyományos ember a földön, egy szivacson vagy takarón vagy valamin szokott, nem ugrálva más ágyán.*
-Ó, csak valami Mr. Beanre, aki viccesnek gondolta, hogy reggel úgy nézzek ki, mint Joker. Nem állt jól a smink, ezt mindenképpen elmondanám neki két fojtogatás között. *Fejti ki teljesen nyugodt, csevegő hangnemben. Még a joviális mosolya is megjelenik a szája sarkában. A fülekre egyre nagyobb hódolattal pislog, persze közben nem felejt el bemutatkozni.*
-Ilya Drushov, a friss hús. Szia. *elfogadja a felé nyújtott kezet és határozottan rázza meg, röviden. Ezek után se szó, se beszéd, a srác fülei felé nyúl: ha sikerül, megtapogatja őket, ha nem...*
-Csak meg akarom fogni őket. Sosem láttam még macskafülű embert. Nem fogsz belehalni, ígérem. *Tök őszinte fejet vág, mondjuk lehet, hogy ront ezen a kissé perverz érdeklődő-csillog szempáros, ami Senki szemeiébe fúródik.*

Vendég

*Természetesen ott volt reggel a fürdőben, hiszen csak figyelni kellett a reakciót a csínyre, és határozottan bejött a dolog. Persze nem tervezi elárulni, hogy ő volt... nem, jobban szeret a háttérben maradni. Amikor lépteket hall, akkor befejezi a bűbájokat, és inkább csak rugózik az ágyakon, vidáman átugrik egyikről a másikra, persze zokniban, nem cipőben. Arról nem tud, hogy valamennyire Ilya már figyelmeztetve volt rá. Mikor a másik belép, akkor megáll az aktuális ágyon, éppenséggel pont a sajátján, egy szerencsés véletlennek köszönhetően.* - Tornázok. *Vágja rá rögtön, és egy laza ugrással landol Ilya ágyán. Láthatóan azért kellően ügyes, jól tud mozogni, és egyáltalán nem véti el a dolgot.* - Kire vagy ennyire dühös? Nem hiszem, hogy nagyon tolerálják az iskolán belüli erőszakot. *A lábujjhegyén egyensúlyozik, előre-hátra dől egy kicsit, majd átpattan Vaszilij ágyára.* - Ugye? Szerintem is. Ráadásul egész tartósak, már születésem óta megvannak. *Nem kezd el tiltakozni, hogy nem műfülek, de azért valamennyire mégis sugallja, hogy nem azok. Majd azért nem bunkó, szóval leugrik, megáll Ilyával szemben, és kezet nyújt.* - Senki lennék, szervusz.

Vendég

[Bal oldal... Gyilkos késztetéssel]

*Reggel, mikor felébredt, még nem tudott semmiről. Egészen gyanútlanul indult el arcot meg fogat mosni a közös fürdőkbe. Akikkel ott találkozott, mind kegyetlenül elkezdtek röhögni, amint meglátták. Ez keltette fel benne a szimatoló kopót. Amikor aztán tükörbe nézett.... "TI BÜDÖS VADÁLLATOOOOOOOOK!" na valamilyen ilyen hangorkán és üvöltés szállt fel a torkából. Bőszen elkezdte dörzsölni a képét, míg vörössé nem vált és még akkor sem jött le teljesen. Egész nap úgy járt-kelt, mintha ő lenne Joker, csak ő nem mosolygott.
Most is eléggé morcos és ronda arckifejezéssel caplat be az ajtón, lendületesen bevágja az ajtót és az ágya mellé hajítja a táskáját.*
-Ha elkapom azt a kis görcsöt, tekerek kettőt a nyakán. *Az Egész napi dohogásból még mindig nem fogyott ki, ám most végre észreveszi az egyik ágyon ácsorgó srácot. Nem, nem tudatosul benne...*
-Te mi a francot csinálsz? *Némi érdeklődéssel a hangjában meg a képén fordul immár teljes testével az alak felé. Az arca szinte rögtön felderül, amint megpillantja a macskafüleket és már szaladna is ki a száján, hogy megfoghatja-e, mikor felötlik benne a gyanú.*
-Vagányak a műfüleid. *Ezzel teszteli, hogy felháborodik-e a másik és valódiak-e (akkor fogdosást kér), vagy csak megjátssza magát.*

Vendég

[Bal oldal]

*Békésen dúdolgat, miközben az egyik lábon áll, és láthatóan valamin nagyon ügyködik. Éppenséggel olyan időzített bűbájokat igyekszik a plafonra szerelni, amik majd jelzésre szépen eláztatnak festékkel mindent, amikor éppen ő akarja. Hiába szavazta le Jeremy, neki még mindig a festék a legjobb trükkje. A saját ágyát sem védte le semmivel, elvégre gyanús lenne, ha az tiszta marad... na nem mintha nem tudná alighanem mindenki, hogy ő csinálja a csínyeket. Bár lehet, hogy az új fiú még nem. Szemtől szemben nem találkoztak még, csak a nevét látta az ajtón - Ilya Drushov -, na meg persze mikor éjszaka visszajött, a másik már aludt, így remekül tudott bajuszt rajzolni az arcára, és vörösre festeni a száját. Az persze azóta már csak lekopott, vagy legalábbis eléggé elhalványodott, de ez eltartott jó néhány óráig, a dörzsölés mértékétől függően. Jelenleg viszont remek kedve van. Valóban a fellegekben jár, nem is lép le a földre, csak egyik ágyról a másikra ugrik át, ha épp közlekednie szükséges. A fején látszanak a macskafülek, azok a tényezők, amik a leggyorsabban elárulják, hogy nem egy hétköznapi srácról van szó.*

Vendég

*Előadja, ami mondanivalója még van. Szabályosan megkönnyebbül, mert azért tényleg nem szokása meg hobbija lealázni így az embereket, elvégre semmi haszna belőlük legtöbbször. Persze akadnak kivételes esetek, de azok aligha ezek a lakók lesznek. Ahogy elnézte, nem igazán azok a fajták, akiket lealázással kell és lehet helyretenni, ha bepofáznak. Erre Chris az élő példa. Keményen lerendezte őt már első kézből, ahogy letámadta Noelt.*
-Majd lesz valahogy. Beleszokok. Asszem, mellettetek nem lesz más választásom. *Ezen már kénytelen elvigyorodni és hozzáütni az öklét Noeléhez.*
-Majd holnap elnézéselem ... Christ mondtál? Szóval holnap. Valamelyik kanyarban. Nem szeretem elvarratlanul hagyni a sértéseimet. *Mert azért Christ is megbántotta, szóval ő is tányérra kerül. Ha nem holnap, hát holnapután. Most már egy szobában vannak, valamikor csak összefutnak.*
-Jó éjt és oké. *Bár nem igazán érti, mire célzott Noel, azért egy darabig tuti ellesz: kipakolás ezúttal rendesen, berendezkedés, a mai napi ruha széthajigálása... belakja ő a szobát, nem vészes, de utána úgy kidől, hogy reggelig halálos átokkal se keltik fel, pardon, kínzóval.*

Vendég

- Kölyök? Vigyázz a szádra, az apád lehetnék. *Na jó, ez azért nem igaz, de az tény, hogy Noel az idősebb, így eléggé szemrehányóan pislog Chrisre. És ő sem tud haragudni Chrisre. Eléggé érdekes a barátságuk, hiszen szinte rögtön sikerült áttörnie azokat a falakat, amiket Chris maga köré épített, és ami mögé csak azok kerülhettek be, akik már eredetileg is ott voltak. Szóval mondhatjuk, hogy ha már így bejutott, nem tervez kimászni, és ez a barátság egy életre szól. Mikor a másik átvált angolra, hátraveti a fejét és felnevet.* - Of course. It's so fancy I'm gonna dieee~ *Aranyosan utánozza a kislány hangját abból a meséből, majd azért neki is feltűnik, hogy Ilya még akar valamit. Christől nem köszön el, mindjárt megy utána, dehogy mászik le ő Nellondig, most viszont az erás srác felé fordul. A szája feletti kontrollal neki is szoktak bőven bajai lenni, az biztos.* - Nos, a legjobb az lesz, ha hozzászoksz. Christől meg tőlem eléggé gyakoriak az ilyen jelenetek, meg a többiek sem valami merevek. Mondhatni bekerültél a laza szobába. *Megvonja a vállát, majd megcsóválja a fejét, és feltartja az öklét, hogy Ilya hozzáüthesse a sajátját.* - De nincs harag. Megleszel itt. Na jóéjt. A macska meg a szöszi nem hiszem hogy hamar előkerülnek, de igyekezz éber maradni még egy ideig. *Azzal felkel, a jótanács végeztével, és ő is megy Chris után. Nagyon utána.*

Vendég

*Körbepislogásának csak volt eredménye: a barmozós srác, alias Chris lelép lassan, ő meg végre kimegy. Mintha ugyan félne Christől, neeem. Egyszerűen bocsánatot nem a nagy nyilvánosság előtt szokott kérni. Ennyi az egész.*
-Mondhatjuk. *Rátelepszik a Noellel szemközti fotel karfájára és onnan kezd vele farkasszemet nézni.*- Az előbb... Szóval nem akartalak megbántani. Néha kijönnek dolgok a számon, amiknek nem kellene és nem is úgy gondolom. Te tényleg rendesnek nézel ki, csak... én nem vagyok megszokva ekkora lazasággal és vannak hülyéim. Anyway, sajnálom, amit mondtam. Ahogy a haverod is szóvá tette, egy barom voltam.... Ne haragudj. *Egyszerűen kér bocsánatot, de komolyan is gondolja. Onnan is látszik, hogy gyerek még, hogy nem képes mindig uralmi, mi hagyja el a száját. Van még hova fejlődnie bőőőven.*

Vendég

*Amikor Ariana elmosolyodik, és homlokon csókolja, akkor elmosolyodik, és egy kicsit becsukja a szemét.* - Jóéjt, Tennyo. *Köszön el a lánytól, majd ugye Noel pofátlanul lenyúlja Chris pólóját és Lilith helyét.* - Pofátlan kölyök vagy Noel Young, bár ezt eddig is tudtuk. *Forgatja meg a szemeit. Nem, Noelre nem tud haragudni. Bár nem ismeri olyan régóta, mint a többieket, akiket barátjának nevez, de mégis. Amikor a fiú megjegyzi, hogy indul Nellondba, csak szemforgat.* - Peeersze. You and your fancy little house. *Vált hirtelen angolra, hiszen neki mind a bolgár, mind az angol anyanyelve. Majd pláne, amikor Ilya visszadugja a fejét és körbepislog, csak szemforgat. Mentalista, de nem is kell igazából belemélyednie ebbe. Egész jó logikája van, össze tudja rakni, hogy ő most nemkívánatos személy lett hirtelenjében. Normál esetben nem nagyon érdekelné, de... Noel. Szóval talpra löki magát, és elindul a szoba felé.* - Azt hiszem én is nyugovóra térek. I don't have a fancy house like others. *Csipkelődik megint, majd eltűnik a hálószobában, persze Lilith is leugrik a fotelből, és siet utána.*