Tigris cápa háló

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1.
2.
3.
4.

A szoba lakói - bal oldal:
1. Nemo Blackwell
2. Kyle Peters
3. Matthew Demerest
4. Vaszilij Potrevszkij

Vendég

-NE MERJETEK KÖZELEBB JÖNNI!!! *Már Nemo ágyára kellett átugorjon, mint a múltkor a macskaboy, mert Chris és Noel a fejükbe vették, hogy őt most lánynak kell beöltöztetni. Lövése sincs, miért, de sajnos pont akkor jöttek, mikor a húga corsetjét és további francait, így hajtű, kendő, más holmik, szóval ezeket csomagolta. Mintha bíztatásnak vették volna, Noel nekiesett, ő meg most menekül, ahogy tud. Ha nem lasszózzák meg vagy valami, még elkergetőznek egy ideig itt. Chris beszólásait azért nem hagyhatja hörgés nélkül.*
-Noelnek kell bemutatnom, hogy csinos lány vagyok? *Annyira fel van háborodva, hogy leugrik és egyenest becélozza a nyugodtan ácsorgó Christ. Elé áll és fújtatni kezd, mint egy dühös kandúr.*
-Na figyelj, a múltkor holtbunkó voltam, ezt tényleg sajnálom, de ez nem jogosít fel titeket arra, hogy marhát csináljatok belőlem. És mi az, hogy nincsenek jó lábaim? Vékonyabb vagyok nálad, aki ki van gyúrva agyig. Kikérem magamnak, a lábaim pont jók. *Talán most követte el a nagy hibát, mert nem védekezik vagy menekül és jártatja a száját is mellé. Könnyen kapható célpont. És lám, Noel el is kapja a kezeit.*
-Eressz el, hallod? Nem leszek lány, neeeeeem leeeeeszeeeeeek lááááááány. *Valakinek eszébe jutott már befogni ennek a szegénynek a száját? Noel? Chris?*

Vendég

*Hogy nem hiszi el, hogy Ilya jó nő lenne? Ez egy eléggé képtelen ötlet, ő viszont mégis határozottan bólogat rá.* - A szoknyához tuti, hogy nincsenek elég jó lábaid... a végén még azt hanyagolnunk kell... *Elhúzza a száját, fitymálva néz végig Ilyán, főleg a lábain. Pontosan ismeri Chris taktikáját, és tudja, hova akar kilyukadni.* - Na, maradj már nyugton. Gyere ide... *Megint Ilya után nyúl, igyekszik elkapni, és megfogni a két csuklóját.* - Chris, azért egy kicsit igazán segíthetnél... nem is tudom, telekinézis? Vagy valami? *Szemrehányóan pillant korántsem segítőkész barátjára, majd visszafordul Ilyához. Határozottan tartja, de azért nem szorítja nagyon, nem célja bántani. Juliette pedig természetesen visszabököd, sokkal szívesebben foglalkozik Lilith társaságával, mint ezzel a három hülyével.*

Vendég

- Fejezd be a nyávogást. Felveszed, és élvezni fogod. Noel nem akarta elhinni, hogy csinos lány lennél. Mondjuk szerintem a szoknyához nincsenek elég jó lábaid... no mindegy. Nyugodj már le. *A helyzethez képest Chrisnek határozottan nyugodt hangja van. Mintha éppen nem is egy szoknyát forgatna a kezében, háttal az ajtónak állva, miközben Noelre bízta, hogy kapja el Ilyát. Nem, nem, ő csak áll, hátát a csukott ajtónak vetve, kezében a szoknyát nézegetve, és várja, hogy Ilya le legyen fogva. Az, hogy abban mennyi az igazság, hogy Noel nem akarja elhinni, hogy Ilya jó nő lenne... nos, erről a másik fél-démont kéne kérdezni. Hogy Chris legalább hatféleképpen le tudná fogni a fiút, hogy ne kapálózzon? No de kérem, abban, hol marad a szórakozás? Lilith eközben hason fekszik, orrával Juliette-et bökdösve, afféle "na a fiaink már megint hülyék de én ezektől elhatárolom magamat"-módon.*

Vendég

*Még mindig bántja a fülét a hang, de azért érti, amit a tündérke mond, és előbb vagy utóbb csak hozzászokik. Na persze ha a tündérke úgy dönt, hogy maradna.* - Filia? Majdnem úgy hívnak, mint Ilyát. *A fiú után pislog, majd felsóhajt. Nem is érti pontosan, hogy mi a baja a másiknak, de most megint mehet bocsánatért könyörögni.* ~ Élmény lesz. ~ *Inkább visszapillant a tündérre, és tovább kutat az asztal fiókjában, a csokis keksz után.* - Én Noel vagyok, ő Juliette, ő pedig Alfie. *Bemutatja a daimónt, majd utána a tűzdémont is, aztán átnyújt egy csokis kekszet a tündérkének.* - Biztos, hogy mind beléd fér? Jó éhes lehetsz. És igen, a tölgyes eléggé esős... ősz van, ilyenkor mostmár sajnos ez lesz. *Megrántja a vállát, majd végre felöltözik, a kekszet az övtáskájába rakja, amit a derekára csatol, és indulásra kész állapotban van.* - Gyere, hogyha már ennyire érdekel az épület, nézzünk meg pár dolgot. *Azzal alighanem a tündérkével együtt elmegy valamerre, azon gondolkozva, ugyan mi a franccal bántotta meg Ilyát. De majd ráér még kiengesztelni.*

//Nagyon köszönöm, annyira ééédes a tündér *-*//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Lelkesen majszolgatja a kekszet, ami lassan fogyni kezd, nem is lehet elhinni, hogy ennyi elfér egy ilyen kicsi bendőben A fiú szavaira felkapja a fejét és egy picit össze is rezzen, amikor meg Ilya távozik. A csokis keksz nagyon kecsegtető, szóval néhány pillanatig szemezget még az ajtóval és ablakkal, de végül nehezen döntésre jut. Újra rémesen magas hangján szólal meg.* -Maradhatok...ha van keksz Filia jól érzi magát! *Újra nevetgélni kezd, nem is tudni, hogy miért, lehet, hogy egyszerűen csak ennyire jókedvű lényecske.* -A Tölgyesben lakom, aztán érdekel ez a nagy épület, de bent ragadtam pár napja, és nem sikerült kijutnom, bár egészen jó meleg van, kint kissé lucskos és hűvös van mostanában. *Magyarázza, miközben lassan tényleg el is fogy a keksz. Úgy fest, hogy maradna még egy kicsit.*

//Azért kaptok FP-cskét is. Smile

Ilya: 4 FP
Noel: 6 FP és egy hétre veled marad, mint familiáris a tündér.

Csintalan tündérke: Apró általában vörös hajú, csinos, kedves arcú, rendkívül játékos kis repkedő lény. Gazdáját és saját magát is képes teljesen láthatatlanná tenni néhány percre, de a hangokat nem tudja ilyen módon kiszűrni a környezetből, tehát az könnyen leleplezheti őket. Megérti az állatok és mindenféle különleges mágikus, vagy nem mágikus (akár alakváltott vérfarkasok) nyelvét és valamelyest képes lenyugtatni őket, hogy tolmácsolhasson gazdájának.//

Vendég

*Automatikusan a füléhez kapja a kezét, mikor megszólal a tündérke, azért elég hirtelen éri a túl magas hang.* - Az hát, keksz. Finom. Mézes. *Elő is keresi, és odanyújtja a tündérkének, majd reflexből alá tartja a kezét, hogy elkapja, ha esetleg lezuhanna a keksz súlyától, elvégre tényleg nagyobb, mint szegény tündérke feje. Úgyhogy elvezérli az asztalhoz, ahol már visszahúzza a kezét, és hagyja, hadd lakomázzon. Feltűnik neki, hogy Ilya még mindig morcos, de elsőre nem tulajdonít neki jelentőséget... aztán viszont a fiú kiviharzik, és elég hangosan csapja be maga után az ajtót, amire már Juliette is felkapja a fejét az ágyon.* - Na ez csúnya volt. - Ez... nagyon. Most megint mehetek bocsánatot kérni? *Felnyög, majd megrázza a fejét, és inkább visszafordul a tündérhez, csak nem hagyhatja itt, hogy rohanjon Ilya után.* - Tisztára, mint az öcsém. Ő meg fákra mászik fel állandóan, és sose tud lemászni. Ablakot vagy ajtót parancsolsz? *Oda is lép az ablakhoz, és kinyitja a tündérnek.* - De maradhatsz még, ha gondolod. Lehet, hogy van csokis kekszem is. Honnan kerültél ide?

Vendég

*Kezdi megunni az egész beszélgetést. Hol fújnak egymásra és titkon (minimum ő) azt gondolják, a másik idióta, vagy röhögnek a másikon. Ez annyira értelmetlen, hogy már neki is túl értelmetlen, pedig az aztán nagy meló, túltenni az ő abszurdságán önmagában.*
-Nem hiszek én már semmit. *Egyre inkább vonogatja a vállát és kevésbé érdekli már, miről is beszélnek. Főleg, mikor bekerül a képbe a gyanús hang, aztán a randlírozó kis tündérbündérke... Elpattan az idegfonala, s már röpítené is a Stuporokat rá, de Noel szinte azonnal lefogja. Enyhén csúful mered a srácra, de nem kommentál semmit, csak nézi, hogyan édesgeti a kis zúzógépet magához keksszel s még ki tudja, mivel fogja pár perc múlva.*
-Igaz... Majd pakolok máskor. *Szusszant egyet, zsebre vágja a kezét és odalép az ajtóhoz.* - Viszont inkább hagylak romantikázni a tüncibüncivel. A bögre a büféé. Majd vidd vissza. *PUFF! Jó nagyot csattan utána az ajtó. Durcás. Morgós. Megint. Nem kér több tündérből, nem kér Noelből sem. Megy a vízeséshez inkább relaxálni, hátha ott kapja Hannah-t, a szemtulajdonosát.*

//Köszi a tündérkét ^^ . Sjnálom, hogy ilyen kutyafuttában kell lelépnem, de ez is nagyon jó volt ^^. Hátha, még betoppan majd Kalandmester néni máskor is Smile

//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A kis tündér ide-oda röppen, aztán előkerül Ilya pálcája is, ami már épp szórná a támadásokat, amikor végül Noel lefogja. Mintha egy pillanatra azért befagyott volt az apróság, de végülis nem egy ijedős fajta, de legalább a rombolást úgy tűnik abbahagyja. Hát elég ügyes és gyors, de azzal tisztában van, hogyha netán ketten kezdik el szórni rá a varázslatokat...akkor lehetséges, hogy problémássá válik majd a helyzet. Noel szavaira csak valami ultra magas hangú válaszféle érkezik, azért nagyjából érteni lehet, de egy egészen hangyányit azért fülbántó, mintha valaki nagyon sok géliumot nyelt volna, és hosszan beszél magas hangon utána.* -Keksz? *Közelebb röppen, kicsit tördeli az ujjait, egyébként egészen aranyosnak tűnik így látva is az arcát, mert ugye eddig inkább csak a színes csíkot lehetett megfigyelni, amit majdhogynem maga után hagyott a gyorsaság miatt. Azért persze gyanakvóan figyel oldalt Ilya irányába, de mégis csak közelebb röppen Noelhez. Elő is kerül a finomság, ami nagyobb, mint a kis tündér feje, de azért naná, hogy kiragadja a fiú kezéből, és elcipeli az asztalig, hogy ott falatozzon belőle.* -Hogy jutok ki innen? *Úgy fest, lehetséges, hogy valamikor véletlenül berepült az ablakon, ajtón, mint egy bogár és nem nagyon sikerült kijutnia, közben persze ezt elfelejtette és jól kiélte viccelődő szokásait a fiúkon, de most hogy egy kis nyugalom és kaja is van, eszébe jut az apró probléma.*

Vendég

- Ez igazából csak arról győzne meg, hogy nem kell veled szóbaállnom. *Valóban kap szemforgatást a másik, majd Noel egyszerűen nevetni kezd a nagy litániára.* - Látod, így mindjárt jobb. Van benned költői véna. Ezt le fogom írni, és vissza fogom olvasni neked néhány hónap múlva. Na de mesélj, miféle ismerettségeket szereztél be? Csak nem Arianát, akit állítólag rád küldtem behajtónak? Csak mert ő diákmentor, és mint olyan, meg kell büntetnie a szemtelen kissrácokat akik azt hiszik aludhatnak más szobájában. *Lassan viszont csak ráakadnak a szekrényre, a tündérke pedig előbújik belőle. Ugyan nem tűnik tűztündérnek, de azért szép piros, így Noel rögtön érdeklődve figyeli. Nem feltétlenül nagy rajongója a tündéreknek, de egy apró bajkeverő, aki ráadásul még piros is, elnyeri a tetszését. Viszont mikor előkerül Ilya pálcája, reflexből kap oda, lefogva a fiú kezét, hogy megakadályozza a varázslatban még mielőtt a tündérkére szegezhetné.* - Hééé! Ne bántsd már szegényt! Heló kislány, tudsz beszélni? Kérsz kekszet? Szerintem van kekszem. *Továbbra is nadrág nélkül siet oda az asztalhoz, a felöltözésről ilyen események után valahogy elfeledkezett. Kutat a fiókban, és valóban talál egy csomag kekszet. Kivesz egyet, és barátilag nyújtja a tündérke felé, miközben fél szemét Ilyán tartja, nehogy megint átkozódni akarjon.* - Csak szórakozni akar. Ez pedig az én szobám, én területem, és amúgyis pakolni akartál. *Intézi szavait a fiúnak, persze.*

Vendég

-Mert abszurd és kiismerhetetlen vagyok. *Természetesen van rá válasza, replikája, bár nem a legmeggyőzőbb és valószínű, erre is szemforgatást fog kapni, de istenem. Egyelőre nem célja Noel figyelmét a magáénak tudni vagy ilyesmi.*
-Aaaahh, könyörgöm. Rendben! Bámulatos kisugárzással bírsz, néha eláll a lélegzetem ha az állad egy bizonyos szögben mutatod felém, az arcod valószerűtlenül gyönyörű, mintha szobrász faragta volna. És így tovább, és így tovább. Nem fogom az egész litániát végigzengeni, mert rámegy a napom. *Most ő forgatja a szemét erőteljesen, száznyolcvan fokosan. Az irodalmi vénáját igyekszik elapasztani, ha egyszer semmi szüksége nincs rá hullapreparáláshoz vagy éppen szökőár gerjesztéséhez. Mindkettő arrébb van ugyan időben, mire képes lesz rá, de a remény hal meg utoljára, ő pedig elkötelezett vízmágus-jelölt! *
-Fenét. Nem is tudod még, milyen profin kerülök el bizonyos személyeket, ha muszáj. Ha kell, elmegyek csövezni a lányhálókba. Már beszereztem pár hasznos ismeretséget. *Peckesen kihúzza magát. Persze barátnőről szó sincs, de joviális ismeretségi kör esélyéről annál inkább. Persze ezt nem feltétlen kell Noel orra alá tuszkolni.
Jöhet hát a nadrágkeresés, közben egy kis leskelődés, ádámcsutka ugráltatása, s végül egy különös hang felfedezése. Ő nem szokott kislányosan kuncogni, Noel nem kislány és éppen nem kuncog... tehát behatoló van a szobában. Szusszant, keres, megáll a szekrény előtt, majd ajtót kiránt és... semmi.*
-De lehet! Én nem értek az ilyenhez. *Azért is, azért is rá akarná bírni Noelt. Hát végül is bekövetkezik, s az eredmény: köpni-nyelni nem tud. A kis tündér, ami előkerül a szekrényből, vidáman, bűntudatlanul repkedve. Lassan kezd derengeni neki valami főleg a könyvpotyogtatás miatt. Ezzel egyidőben előkerül a pálcája is, ami a kis mócsingra irányul. Az idegességi ere a halántékán már lüktet.*
-Remélem, ismered a szabadesést. *Sziszegi gyilkos pillantásokat szórva a kis randalírozóra, mert most elkezdi szórni a Stuporokat. Pontosítva: addig lövi Stuporral a kis szemetet, míg el nem találja, vagy Noel le nem üti. Szabad választás.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A kuncogás újra és újra felhangzik, mintha nagyon vissza próbálná fogni valaki, de nem akar sikerülni. Aztán az ajtó feltárul és a nagy semmi néz velük farkas szemet, mégis mintha újra hallani lehetne a nevetgélést, és az egyik ruha is megmozdul. Noel varázslatának hatására viszont lassan derengeni kezd, ami eddig láthatatlan volt. A szekrényből rájőve, hogy már látják egy apró vörös hajú kb. 15 centi magas kis pajkos tündérke röppen ki. Megpiszkálja Noel haját suhanás közben, aztán felröppen az egyik könyvespolca, bizonyára lehet azért itt ilyesmi, és szép könnyed mozdulatokkal kezdi el leverni a könyveket, időnként felröppenve egészen a plafonig. Jókat kacag közben, úgy fest, hogy egyértelműen a bohó apró tündérek közül való, akik kifejezetten élvezik, ha mindenféle csínyeket követnek el. Sejthető, hogy a kávé és persze Ilya érzései is neki köszönhetőek.*

Vendég

- Lassan kezdem nem érteni egyáltalán miért állok veled szóba. *Rosszallóan csóválja a fejét. Na tessék, ő itt jófej, még Ilyát is kísérgette a városban hogy tudjon a húga pasija után kémkedni, erre majomnak van nevezve.* - Akkor nem ártana bővíteni egy kicsit a szókincsedet. Mit fogsz csinálni, ha majd te leszel a világ legsikeresebb vízmágusa, vízmágusi Merlin díjat kapsz, és beszédet kell mondanod, te pedig annyit fogsz majd tudni kinyögni, hogy "igazán jó és szép hogy megkaptam ezt a díjat"? Ki fognak röhögni. Ott leszel az összes újság címlapján, és az egész varázsvilág rajtad fog röhögni. *Nem túl szép jövőképet fest fel, de határozottan komolyan adja elő, szemrebbenés nélkül.* - Drushov, nem akarok belegázolni a lelkedbe, de egy szobában lakunk. Szó szerint öt méter választja el a két ajtót. Jó, talán nem annyi, de elég várható volt, hogy találkozunk még. *Drámaian szemforgat, majd tovább keresi a nadrágját. Persze nem a szekrényben, ahol normális ember, hanem a szék karfáján, meg az ágy alatt... a tegnapi farmert igyekszik előszedni, és végre meg is leli, de mielőtt felvehetné, meghallja a kuncogást. Megdermed, és daimónja az élesebb fülével könnyebben beazonosítja az irányt, így a szekrény felé néz.* - Ha megint Chris szöszi barátnője bújt el a szekrényben, én esküszöm kirakom. *Jelenti ki határozottan, majd hagyja, hogy Ilya feltépje az ajtót... és szembesül a nagy semmivel.* - Minek? Láthatod, hogy itt nincsen semmi... hagyd inkább. *Megcsóválja a fejét, és épp csak véééletlenül pöccinti meg az asztrál-mentál medált a nyakában a körmével.* ~ Mens Obscuris... ~ *Mielőtt becsukná a szekrényajtót, azért még körülnéz benne, felvértezett szemeivel.*

//AMM, Láthatatlanság észlelése II.: Akkor hasznos, amikor már a tudomásunkra jutott valami módon, hogy valaki, vagy valami láthatatlanul tartózkodik a környezetünkben, akár a Láthatatlanság észlelése I. tárgy miatt, akár zajok okán. A varázslat egy pásztázó mágia, mely a szemünkre van befolyással, azaz a látásidegekre. Hatására külső szemlélő számára egy hófehér mágikus hártya jön létre a szemünkön, melyen át képesek leszünk érzékelni a láthatatlanságot.//

Vendég

-Hát majom az sokszor vagy, de hogy cirkuszi, azt nem tudom. Mondd meg te. *Húzzuk Noel agyát, húzzuk? Nem tudni, fogja-e még látni azokat a sárga szemeket, csak reménykedni tud, hogy ismét bedühödik annyira áldozata, hogy megvillantsa különleges íriszpárosát.*
-Csitulj már. Lánynak nézel, vagy mi? Az én fantáziám a szépig terjed, örülj neki. Nem írónak készülök, hanem vízmágusnak. Slussz. A poétika maradjon a te területed. Felőlem lélegzetelállító meg anyám kínja is lehetsz, de nekem szép voltál az előbb. Szerintem meg a kevesebb több. *Ezzel be is fejezte a hosszas filozofálást a "Minek nevezzelek" tárgyról. Noel az szép és pont, ne ragozzák túl, elvégre nem óhajtja isteníteni- még.*
-Á-á, a legközelebb az a legközelebbi viszontlátás. Már az is kérdéses volt. Ne gondolj bele túl sokat. *Fejet ingat, ujjat ráz és bizony igyekszik kimagyarázni a nyilvánvalót: hogy Noel igazat szólt és valóban egy közös alvás után kellett volna ennek a kávézásnak megesnie.*
-Én? Direkt? Ugyan ugyan... *Rázogatja a kezét tagadólag, de közben küszködik, hogy a vigyora visszafojtásában. Egyelőre elnézi Noelt, s bizony előjön az a zavar-első-jele kép, viszont a továbbiakban igyekszik tapintatosan elfordulni, ha már a másik éppen átvedlik más gúnyába. Azt azért nem állja meg, hogy néha oda-oda ne pislogjon. Jókorát nyel az egyik ilyen villantás során akaratlan is, pedig csak a fenékvonal halvány kontúrját, ha elcsípte nadrágkeresés közben.
Egy adott ponton fura zaj üti meg a fülét: mintha valaki kuncogna...*
-Hallod? *ha Noel netán beszélni akarna, csendre inti, hogy füleljen. Megint. Megint hallani.*
-Nem mintha egy lányrötyögést hallanál? Nem, nem is rötyög, nevetgél, kuncog... *Rámutat némán a szekrényre, mert ahogy az előbb elhaladt mellette, ott volt a legerősebb úgymond a zaj. Ha Noel rábólint, felrántja az ajtót és... szembenéz a nagy büdös semmivel.*
-Tudsz valamit, ami megmutatná a kis dögöt? *tátogva beszél visszafordulva a srác irányába, de a szekrényt továbbra sem csukja be.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Hát igen Noel szegény kénytelen gatyót cserélni és hát Ilya persze erre az alsónadrágos manőverre is kénytelen-kelletlen felfigyel, időnként a pakolás közben akaratlanul is oldalra pillantva. A két fiú viszont ha elég jól fülelnek, pakolás, illetve nadrág keresés közben meghallhatják az egyik szekrényből a néha elhaló, de mégis hallható kuncogást. Elég magas, vékonyka, de egyértelműen leányzó hangról van szó, de hát mit keresne egy lány egy fiú szobában? Ha kinyitják a szekrényt, akkor elsőre az ég világon semmit sem találnak benne.*

Vendég

- Minek nézel, cirkuszi majomnak? *Finoman megrúgja Ilyát, jelezve, hogy nem nagyon szándékozik direkt szórakoztatni a szemeivel. Különben sem nagyon reklámozza, hogy fél-démon, hiszen még csak nem is ismeri az apját, büszke nem nagyon tud mire lenni... sok hasznot nem hozott neki ez a faj, sőt, bár az olasszal szemben ez alighanem főként azért van, mert valaki másnak a gyerekét kellett nevelnie miután a felesége elhagyta, nem azért, mert épp egy démonét.* - Szééép? Azért ezt hagyjuk már. Mondjuk... jóképű. Szexi. Szívdöglesztő. Lélegzetelállító. Annyi rengeteg gyönyörű melléknév van, és te annyit tudsz kinyögni, hogy szép? Legalább egy kis fantáziát vigyél bele. Ez még rosszabb volt, mint a karácsonyos szóviccek. *Kiölti a nyelvét Ilyára, és hallgatja az okfejtést az ágybakávéról.* - Azt mondtad, legközelebb. Vagyis a legközelebbi olyan alkalomnál, amikor az ágyamban alszol. Ami egyébként eddig csak részegen történt meg. *Megrántja a vállát, és ez a mozdulat elég ahhoz, hogy a bögre egyszerűen kicsússzon a kezéből, a ruháján landol, és remekül beteríti a paplant, na meg a nadrágját. Ilya pedig mosolyog.* - Átmentél Nemoba? Kezdem azt hinni, hogy direkt csináltad. *Elhúzza a száját, és lerúgdossa magáról a paplant.* - Tessék, most küldhetem el a manókkal. *Nem kezdődik jól a reggele, az biztos. A hajába túr, összeborzolja, hogy egy kicsit megnyugtassa magát, majd arra jut, hogy kénytelen lesz lecserélni a nadrágot, úgyhogy lerúgja magáról, és alsóban indul keresni egy másikat a szekrényben. A zavart így ő maga észre sem veszi, Juliette viszont határozottan, és fel is jegyzi magának, hogy miről fognak pletykálni, amint Lilith előkerül.*

Vendég

-Csináld megint. *Máris elkezdi a kuncsorgást, még oldalra is döntötte a fejét és szabályosan úgy mosolyog Noelre, mintha az volna az ügyeletes cukros bácsi. Nagyon élvezi az ilyen mutatványokat, mint a szamár, mikor répát lógat a gazdája az orra elé. Egyvalamit azért nagyon meg akar jegyezni és nem is türtőzteti magát.*
-Így tényleg szép vagy. *Pislogás, zavar, semmi nyom, csak nyers őszinteség az arcán. Ne feledjük: abban a percben, hogy sikerül zavarba hozni, vonzódása első jelein üthetünk rajta.*
-Azért, mert nyilvánosan megígértem. Emlékszel? A táblán. Ígéret volt. Legközelebb reggeli kávé. Én nem mondtam, hogy melletted fogok ébredni. Egy szóval sem. *Ez tényleg így van, nem beszélt ottalvásról. Még a veszekedésük során sem. Csak ágyba kávé, reggel és legközelebb- ennyi hangzott el fő vonalakban. Ez a bonyolult benne, hogy túl egyszerű. Ezért sem szokták megérteni, mire gondol, hogyan gondolja.*
-A puszta léteddel? Ez azért erőős... *Kénytelen vigyorogni és a fejét ingatni, ám ezt az idilli eszmecserét hirtelen megzavarja, hogy Noel leönti magát szó szerint reggeli ajándékával. Szájszeglete sejtelmesen megremeg, mintha egy mosolyt próbálna visszatuszkolni több-kevesebb sikerrel saját kis dobozába, mielőtt megint nyakon lesz verve. Rejtélyes az egész kilöttyenési história, de egyelőre nem kívánja kommentálni. Ennél sokkalta érdekesebb dolgot talált, ami már fúrta egy ideje az oldalát: mintha most látná igazából Noel arcát. A szemek vágása, színe, az ajkak formája mind-mind hívogatóak, elbűvölőek szinte. Már-már szóvá tenné a dolgot, de helyette csak megrázza a fejét és elmosolyodik. Majd a következő pillanatban bekövetkezik a várva-várt első jel: zavartan elfordítja a fiúról a tekintetét, miközben lekászálódik az ágyról. Rendet kellene rakni itt... *

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Noel nyugodtan kortyolgatja a kávéját, a csésze pedig egy szemvillanás alatt egyszerűen kifordul a kezéből, mintha csak ügyetlen lenne, vagy megcsúszott volna és egyszerűen az összes sötét színű lé a takarójára ömlik, azon keresztül pedig pillanatok alatt átázik a ruhájára is, no persze, ha nem elég gyors, hogy felpattanjon. Amikor felpillant, mintha csak Ilya szája szegletében látna egy apró mosolyt megvillanni...na most akkor kinevetik, netán eleve direkt nedves poharat adott a kezébe, hogy leöntse magát? Ehhez hasonló gondolatok kerülnek elő valahonnan a fejecskéjéből, miközben igyekszik megszabadulni minden bizonnyal a nedves takarótól. Ilya ellenben egészen más dolgokat érez, egyszerűen bevillan neki, hogy Noelnek olyan kellemesen szép metszésű a szája, a szeme is finoman csillogó ez a sárga pedig kifejezetten passzol is hozzá. Talán ettől még tényleg mosolyra is húzódik a végén a szája.*

Vendég

*Mikor a másik csak a szemeit mereszti, akkor ő a sajátjait forgatja. A falnak dől, jó alaposan bebugyolálva magát, a fejére is ráhúzva a takarót, így szinte csak az arca látszik, úgy pislog ki a fiúra. Nem kifejezetten fázós, hiszen valamiféle belső tűz ég benne, démonként és tűzmágusként, mikor aludt, akkor is alig volt rajta a takaró, de most ez így jó puha és kényelmes. Szinte már meg sem lepődik, hogy Ilya nem ijed meg a szemeitől, de nem fogja megismételni a mutatványt, inkább bosszúsan seper ki egy tincset a szemeiből.* - Áh, alighanem úgyis csak babona. Még sosem próbáltam. *Megrántja a vállát, és belekortyol a kávéjába. Szerencsére még nem hűlt ki.* - Eléggé elaludtam... már mindenki eltűnt. Na de azért próbáld meg. Szóval miért is hoztál kávét az ágyba? *Valóban érdekli Ilya logikája. Folyton azt mondja neki, hogy nem fog belészeretni, és nem akar tőle semmi olyat... és mégis, mintha folyamatosan ellentmondana magának. Arra lebiggyeszti az ajkát, sértődötten, hogy Ilyának nem lenne oka belészeretni.* - Azért ez csúnya volt. A puszta létemmel el kellene ezt érnem. *Utána megint felnevet, és megrázza a fejét.* - Nem. Hiába mászol be, nem aludtál itt, és nem ébredtél itt. Szóval nem.

Vendég

*Le is lehet őt zavarni, nem kötelező helyet hagyni neki az ágyon. Viszont, ha már fel lett engedve, ott is marad, mint egy engedelmes iskolás. Technically speaking, he IS a student, so... Azért arra a "Noel szeme sárga lett" mutatványra kimereszti rendesen a szemeit, még hüledezik is némán egy sort, hogy aztaaa. Végül csak fejet ráz, hogy visszakanyarodhasson az előbbi gondolatmenetéhez.*
-Mondom, nem tudom, az mire jó, szóval nem is csinálom. Nekem semmi értelme nincs a vízbe mártott kéznek. Slussz. *És szussz. A megijedés erős lenne, mivel imádja a bizarr dolgokat és egy sárgába forduló szem már kategorizálható bizarrnak. Ha Noel szarvas démonná vedlene át, na akkor esetleg elkezdene frászolni, de addig ül a babérjain vidáman és legelteti a szemét a pár másodpercnyi kellemes jelenségen.*
-Kérdezhetsz nyugodtan, csak szerintem nem igazán értenéd a logikámat, miért hoztam ágyba kávét. *Vonja meg a vállát nemtörődöm módon. Tényleg hiszi, hogy a legtöbb ember nem megy el a dolgain, hiába elmagyarázza, szájba rágja, anyanyelven mondja. Ehhez úgy kellene gondolkozzanak, mint ő és tudjuk, hogy az unalmas volna, ha mindenki Ilya Drushovként közelítene meg mindent.*
-Egyelőre nincs okom romantikázni veled. Nem csináltál semmit, amiért head over heels legyek érted. *Pimaszkodik csak tovább teljes csigavérrel meg hidegvérrel. Legfeljebb megint nyakon csapják. Csak LE ne csapják a csinos kobakját, ami mellesleg még használható ésszel is van megtöltve.*
-Ejh, hát ha arrébb mész, bemászok az ágyba melléd és akkor legközelebbnek számít majd. Hogy neked mennyi kifogásod van egy finom aromájú, kolumbiai kávé ellen korán reggel. *... Azaz déli tizenegy-tizenkettő körül lassan. De nála persze még reggel van, hogyne.*

//Fagy//

Vendég

*Ilya a nyakonvágástól sikeresen belebukik az ölébe, és...* ~ NEM. ~ *... Noel pedig csak szimplán felemeli a kezeit, időt hagyva a másiknak, hogy kikászálódjon onnan. Igen. Morcosan húzza arrébb a lábait, majd ásít egy nagyot, beleburkolva magát a takaróba. Nem szívesen ad helyet az ágyán, hogyha ez azzal jár, hogy neki arrébb kell másznia. Juliette is felugrik melléjük, elhelyezkedve Noel mellett.* - Azt hiszem, nem jött át a lényeg. NEM kellene hogy vízbe lógasd a kezem. *Hangsúlyozza a tiltást, miközben szigorúan néz Ilyára, pislogás nélkül, és a szemei még sárgába is váltanak néhány pillanatig, hátha akkor a másik túlságosan megijed ahhoz, hogy megcsinálja.* - Akkor a legjobb, ha veled kapcsolatban már nem is kérdezek semmit... és az ágybareggeli sokkal romantikusabb, tudd meg. *Csóválja a fejét, majd elveszi a kávét, megszokásból megkavarja, de nem nagyon nyúl sem a tejszínért, sem másért.* - Egyébként köszönöm, bár ez tényleg nem számít legközelebbnek. A karácsonyos szóvicceket pedig légyszi inkább hagyjuk.

Vendég

*Most nagyon röhögne, ha beleláthatna Noel álmába. Hogy micsoda egybeesések vannak, ez elképesztő. Jó tíz-tizenöt másodpercen keresztül bírta a srác, aztán elkezd itt most kapálózni, ő meg olyat kap a nyakára, hogy belebukik Noel ölébe. Kicsit sem ciki, tényleg. Morog valamit ugyan, de a paplan jótékonyan elnyomja, ha szitok volt és érthetetlenné teszi, ha egyéb. Végül feltornázza magát és felvont szemöldökkel pislog le áldozatára.*
-Ébresztelek... És miért kellene vízbe lógassam a kezed? *Nem érti. Ő csak annyiról tud, hogy ha vizet csörmölnek egyik tálból a másikba egy alvó ember füle mellett, rájön a vécézhetnék. A tálas trükkről fogalma sincs. Időközben elnavigálja magát az ágy másik végébe, arrébb lökdösi Noel patáit és felül törökülésbe a papucsa levétele után.*
-Szoktam olyan dolgokat csinálni, amiket nem fognak fel mások, miért teszem. Nem kell mindent megkérdőjelezni. *Csak enyhén szarkasztikus, de amúgy lepereg róla a megfektetős rész.*
-Reggelit szedj magadnak. Én csak a kávéról ejtettem szót. Most már ne legyen karácsony is... Noel. *Oké, ezen a kényszeredett szóviccen ő is kényszeredetten vigyorodik el és csak megingatja saját hülyeségén a fejét. Lame.*
-Inkább idd. Az illata jó volt, gondolom, nem mérgező. A többi cucc ott van hozzá. *Bök az asztal felé, ahol valóban ott sorakozik a kiskanál, a cukor és a tejszín. Önkiszolgáló van.*

Vendég

*Békésen alszik, teljesen kinyúlva, a hasán. Nem éppen látnok, na meg mélyen alszik, így nem számít arra, hogy valaki esetleg merényletet tervezne ellene. Álmában is béke van, egy szobában vannak, ahol éppen beszélget valakivel, majd... víz kezd befelé ömleni az ablakon. Mivel ez egy álom, a víz pillanatok alatt megtölti az egész szobát, hiába van nyitva az ablak. Elzárja az orrát, és hiába próbál, nem tud levegőt venni... hirtelen kapálózni kezd, félálomban csapkod össze vissza, és levegőért kapkod a száján át. Könnyen lehet, hogy éppenséggel nyakonvágja Ilyát ha az nem hajol el időben, majd lassan felfogja, hogy mi történik.* - Te meg mi a francot csinálsz? *Kérdezi morcosan, az orrát dörzsölgetve.* - Legközelebb egy tál vízbe fogod lógatni a kezemet, vagy mi? *Megnyomorított orra lassan érezni kezdi a kávé illatát, mire szimatol, és körbenéz.* - Most komolyan? Nem is aludtunk együtt. És akkor már reggelit is hozhattál volna.

Vendég

*Ahogy ígérte: reggel van, alkalom van, tegnap este látta Noelt elmenni aludni. Ami azt jelenti, ideje pofátlan ígéretét beváltani: reggeli kávét az ágyba. Ő maga béna a kávéfőzéshez, de a büfében ráakadt egy mennyei aromájú feketére. Frissen pörkölt illata van, ami felér egy Nirvánával a kávékedvelők körében. Most pedig éppen becsukja a Tigris bejárati ajtaját maga után. Van itt nála cukor meg tejszín, ha netán ilyen finnyái lennének Noelnek. Fogalma sincs, hogyan issza a kávét, nem figyelte meg.
Kinyitja a másik szobarész bejárati ajtaját, fél kézzel becsukja, mivel a másik felében egyensúlyozza a kávét meg az egyebeket, aztán az egészet odateszi Noel asztalára és befogja említett alany orrát. Közben a karóráján számol, hány másodperc, míg fulladozni kezd. Ha most lehetne, egy erősen vigyorgó képpel illusztrálnánk a helyzet komikumát, de a szíves közönségnek így is nagy és erős képzelőereje van.*

Vendég

-Nem, csak aludnom kell és elmúlik. Mindig kialszok mindent és elmúlik. *Ami fejfájás, hasfájás, lábfájás és egyéb fájás. A náthát azt már nem alussza ki, de ez részletkérdés. Értékeli a segítőkézséget, a szándék a fontos. Meg az, hogy az orrát nyomkodják, hogy figyeljen. Figyel hát és enyhén meglepett arcot vág először, végül viszont bólint egyet.*
-Oké, nem gonosz. Majd próbálom... megismerni, vagy mi. Oké? *Bizonyára bólintást kap válaszként vagy valamit, a lényeg hogy Noel tuti egyetért ebben vele.*
-Béke... *Azért egyvalamit nem áll meg. Belevigyorog Noel képébe és még elsüti az ígéretét.*
-Legközelebb a kávé az ágyba megy. *Ezek szerint LEGYEN legközelebb. Határozottan. Vagy csak ugrat. Vagy ki tudja. Erre aludni kell. Jó éjszakát gyerekek.*

Vendég

- Persze, persze... *Csak legyint a daimónokról szóló hosszas kifejtésre. Elvégre pontosan tudja, mit tudnak a daimónok... éppenséggel van neki egy.* - Hozzak neked valami bájitalt a betegszobáról? Vaaagy szerezzek neked természetes gyógyítót? A francba hogy Lawrence hazament, mindig kéznél volt. *Megcsóválja a fejét, majd figyeli ahogy a másik láthatóan egyre álmosabb. Talán lassan nem ártana aludni. Még mindig esetlenül húzza ki a kezeit a zsebéből... talán küldeni kéne Ethannek sms-t, hogy meg lett bocsátva. Elvileg. Visszamosolyog, amikor megkapja, hogy jóféle furcsa, és nem, egyelőre nem kezd el viccelődni azzal, hogy a fiú kijelentette, hogy nincsenek ellenérzései... de valami másra, amit hallott, nem árt kitérni. Egyik ujjával finoman megnyomja Ilya orrát.* - Chris nem gonoszképű, semmilyen tekintetben. Egyrészt határozottan dögös, másrészt pedig a legkevésbé sem gonosz. Ne kezd amit az a Gabriel gyerek, mert az is csúnya volt. Maradjunk ennyiben. Béke...? *Ha megkapja a választ, akkor alighanem el is köszön, és elmászik aludni a saját szobarészébe.*