Tigris cápa háló

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1.
2.
3.
4.

A szoba lakói - bal oldal:
1. Nemo Blackwell
2. Kyle Peters
3. Matthew Demerest
4. Vaszilij Potrevszkij

Vendég

*Csak a szemeit forgatja, és a saját ágya felé indul, de ekkor Chris szemei kipattannak, így csak visszafordul.* - Az ember folyton változik, főleg, ha ennyi külső behatás éri. Ez ellen elég keveset lehet tenni. *Visszalépdel Chrishez, leül mellé, és finoman magához vonja a fiút, hogy átölelje. Igazából fogalma sincs, mit mondjon... Ő nem tud Samantha terhességéről, Jack elmenéséről, és ebbe az egész Jack-Samantha dologba sem mászik bele annyira, mint Chris. Aztán a Faith-es tippre felnyög.* - Kivándorlok Afrikába. Vagy nem... Inkább Amerikába, az mégiscsak jobb hely. Las Vegas, Los Angeles, Kalifornia, jövök! *Mondja kicsit irónikusan, majd még egyszer végigsimít Chris hátán, aztán eltolja magától.* - Na gyere, lassan készüljünk össze, és irány az óra. *Összepakolja a cuccait, majd megvárja Christ, és ha az megy, akkor vele együtt lesétál Hangmágiára. Ha meg nem, akkor nélküle.*

Vendég

*Kerek szemekkel néz fel Lawrence-re, majd lesüti a szemeit.* - Én... nem akarok változni. Én... nem tiltok neked semmit, ha változni akarsz, változz... *Becsukja a szemeit, majd hirtelen kipattannak, és megvillanó barna szemekkel néz fel Lawrence-re.* - Szerinted jókedvemből változok? *Csattan fel, majd becsukja a szemeit, és lehajtja a fejét.* - Bo... bocsáss meg. Én... *Felemeli a két kezét, azokba temetve az arcát.* - Sok ez nekem. Nem tudom... meddig bírom ezt az egészet. *Mondja halkan. Jack elmegy. Samantha terhes Jacktől. És nem, a Jana hajában lévő csíkok se kerülték el a figyelmét. Annyira szeretne segíteni a lánynak, de... addig nem tud, amíg önmagát nem teszi rendbe... valahogy.* - Nem akarok változni. *Mondja halkan, majd leereszti a kezeit. Faithre csak vállat von.* - Mittomén. Katonai diktatúrává változtatni Nagy-Britanniát. *A kérdésre meg csak abbahagyja a dúdolást, és énekelni kezd.* - My name is Death, and the end is near... *Mosolyogva felnéz Lawrence-re.* - Mindig is szerettem az ilyen kísérteties számokat. *Mosolyog, majd még egy sort énekel.* - When God is gone, and the Devil takes hold, who will have mercy on your soul?

Vendég

*Megforgatja a szemeit, mikor Chris megrázza a fejét.* - Négy betű, igazán nem bonyolult, vagy nem tart sokáig kimondani. *Jegyzi meg, majd félredönti a fejét.* - Bagoly mondja verébnek. Ha te változol, miért pont nekem nem szabadna? Te mi jogon tiltod meg nekem? Talán az idősebb jogán? A barát jogán? A másodikon megtehetnéd, de akkor vajon én neked miért nem? *Egy lendülettel feláll a székről, és Chris előtt áll meg, lenézve rá, a karjait összefonva maga előtt.* - Óh, tényleg? Mi? *Kérdez vissza morogva Faith jobb dolgára, majd csak kérdőn figyeli a dúdolgató Christ.* - Mi ez, Strife?

Vendég

*Lassan megrázza a fejét, valamiért nem akaródzik neki kimondani a tippjét. Talán azért, mert tudja, hogy Lawrence tippje is ez. Talán csak simán nem akarja kimondani. Ki tudja, ilyenkor nem igazán lehet tudni, hogy mire gondol. Hangulatemberré vált az elmúlt hetekben, ahogy ezt Lawrence is észrevehette... ezt lehetetlen nem észrevenni. Arra, hogy Lawrence rendmániás, csak bólint.* - Jep. De te ilyen vagy. És te így vagy önmagad. Never change, Lawrence. *Mosolyog, félrebillentve a fejét. Mondja az, aki változgat mostanság. No igen.* - Hümmmm... *Bólogat lassan, elgondolkozva.* - Az iskolában nincs mitől félniük, hacsak nem mennek oda hozzá, mint én. Aztán meg... hátha lesz jobb dolga is, minthogy rokonokat hajkurásszon. *Gondolkozik, majd csak bólogat, és dúdolni kezd... egy lassú, kicsit fura dalt. Csak dúdol, halkan, de nem énekel.*

Vendég

- Hm? *Pillant fel, egyértelműen a tippre rákérdezve. Pontosabban... neki egyértelmű, hogy arra kérdez rá, kire tippel Chris. Na nem mintha neki nem lenne tippje... És természetesen ugyanaz, főleg, miután Chris kijelenti, hogy az övé földmágus.* - Nathaniel pedig elvan a drámáival. *Bólint, és hátradől a széken, elfordítva azt, hogy szemben legyen Chris-szel.* - De hát én már csak ilyen rendmániás vagyok. Tudom, mondták. *Vonja meg a vállát, majd felsóhajt.* - Neked minden jól áll. Ez is. Egyszerűen csak... Valahogy hosszabban jobban állt. De ígyis jó. *Előrehajol, és kis híján leesik a székről nyújtózkodás közben, de azért felborzolja Chris haját, már ha az nem menekül előle Gabriel-módra. Aztán visszahúzódik a székre, vigyázva, hogy le ne zuhanjon.* - Összefutottam Larissával, és említette, hogy ő meg Faith-szel. Persze, tudtam, hogy előbb vagy utóbb ez is el fog jönni, de azért... *Megcsóválja a fejét, és talán már érthető, miért volt enyhén gondterhelt.* - Bár amíg az iskolában vagyunk... Ők minden bizonnyal meg fogják úszni ezt az egészet, legalábbis határozottan jobban, mint... *Nem fejezi be a mondatot, csak hátradől a széken, kezeit újra összefonva a tarkója mögött.* - Egyébként kint járkáltam, átnéztem pár dolgot a mai órára, meg ilyenek.

Vendég

- Tippem van, hogy ki küldte... *Mondja halkan, miközben visszaveszi az ajándékokat.* - És ő földmágus, és... nem kifejezetten egy versíró alkat, de... szerintem képes lenne rá, ha akarna. Pláne ilyen verset. *Bólint lassan, majd elmosolyodik.* - De valahogy sejtettem, hogy te seperted föl. Vagy Nate. Gabrielt nem hiszem, Lucast meg pláne nem. *Rázza meg a fejét, majd kezével végigsimít rövid haján.* - Nem áll jól? *Pislog fel nagy kiskutyaszemekkel Lawrence-re, zavartan csavargatva a hajtincsét. Persze már nem tudja annyira rátekerni, mint régen, hamar lecsúszik újra meg újra az ujjáról. De azért csavargatja tovább.* - Nem tudom... egyszerűen csak rám jött, hogy mégsem akarom megnöveszteni. *Vonja meg kicsit a vállát, majd az éjjeliszekrényére teszi a lapot, de kezében még forgatja a kutyát, bár nem néz rá, Lawrence felé néz.* - És te merre jártál?

Vendég

- Ki nem találtam volna, hogy kaptad. *Jegyzi meg, de nem gúnyosan, hanem normál hangsúllyal, miközben leül az íróasztal mellé a székre. Óvatosan elveszi a kiskutyát, és a tenyerére rakva megvizsgálja.* - Szép... Mivel lehet ilyet csinálni, cseppfolyósítás, aztán kézzel szobrászkodik? Esetleg földmágus? *Tippelget, majd visszanyújtja Chrisnek az ajándékot. Egyik kezével a térdére támaszkodik, előredől, és úgyis marad.* - Akkor gondolom nem tudod, ki küldte. Ha tudnád, akkor azt is tudnád, hogy mennyire írogat verseket, nem? *Elveszi a lapot is, átfutja, majd megrázza a fejét, és visszaadja.* - Nem ismerős. Egyébként pedig lehetett volna Nathaniel, vagy akár Gabriel, esetleg ha nagyon túlozni akarunk, Lawliet is. Bárki, aki rendet akar tartani a szobában. Rendben, ez Lawliet-re nem igazán illik, de ki tudja... *Megvonja a vállát. Ő Nathanielből könnyedén kinézi, és Gabrielt meg leütné, ha megtudná, hogy képes még Chris hajától is ennyire félni. Az viszont tény és való, hogy Lucas a legteljesebb nyugalommal hagyta volna ott a hajat, és kerülte volna ki, mintha ott sem lenne.* - Szerintem akkor sem kellett volna levágnod a hajad.

Vendég

*Felpillant, amikor nyílik az ajtó, és kezével félbehajtja a kezében lévő lapot.* - Ajándék. Kaptam. *Mondja, kinyújtva a kiskutyát előre, hadd nézze meg Lawrence.* - Meg egy vers... nem igazán ismerem, szóval passzolom, hogy ő maga írta-e, vagy híres vers... versekben nem vagyok otthon. *Rázza meg a fejét, majd előrenyújtja a lapot is, hadd olvassa el a fiú, ha akarja.* - Ja, és... láttam, hogy feltakarítottál a fürdőben. *Elmosolyodik, szégyellősen.* - Bocsi... fel akartam takarítani másnap reggel, csak... már fáradt voltam akkor este... szóval bocsi. *Igen, meg se fordul a fejében, hogy más lett volna. Gabriel nem merne a hajához nyúlni, mer fél, hogy átkot hordoz, Nathaniel passz, Lucast meg tudjuk, hogy nem zavarja a rendetlenség... Faithről se tudja elhinni másik oldalról, hogy takarítana, a többieket meg nem ismeri odaátról. Marad Lawrence.*

Vendég

*Kezeit a tarkója mögött összefonva, elgondolkozó, kissé talán gondterhelt arccal halad a folyosón. Saját ajtaja elé érve leengedi a kezeit, benyit az ajtón, de arckifejezése nem változik. Egy pillantást vet Faith ajtaja felé, majd a másikon sétál be, és megpillantja Christ, kezében a kutyával.* - Nocsak. Az meg micsoda? *Vonja fel a szemöldökét, majd tekintete átvándorol a versre.* - Megnézhetem? *Teszi fel a kérdést, miközben beljebb lép, az ajtót becsukva maga mögött. Az asztalhoz sétál, addig nem nyúl az ajándékok után, amíg Chris nem ad rá engedélyt.* - Mi a helyzet? *Kérdez még, de látszik, hogy lélekben kicsit távolabb jár.*

Vendég

*Ül az ágyán, hátát a falnak vetve, jobb kezében a kapott vers, balban a kiskutya.* - Nekem mindenki kutyát ad...? *Suttogja, halványan elmosolyogva, ránézve Lilithre, aki csak összegömbölyödve felmorrant, a fiú pedig visszafordítja tekintetét a versre. Mintha már nem olvasta volna el annyiszor, hogy már jóformán kívülről tudja.* - Halál rokona... ugyan vajon ki lehetsz. *Mosolyodik el kicsit szomorúan. Az, hogy a kutya fémből készült, és a vers jellege... nos, csak egy valakire enged a fiúnak következtetni. Újra és újra csak olvassa a verset, mintha valami vigasztalást keresne, hogy "mégse megyek el" vagy valami. De ilyet... nem kap. Nem is kaphat.*

Tárgy: Re: Tigris cápa háló Pént. Május 07, 2010 8:22 am

*Egy levél jelenik meg Chris párnáján. Nem elrejtve, de mégse olyan könynedén felfedezhetően. Egyszerű, átlagos tinta, egy könnyed boríték, a címzett teljes neve olvasható, de feladó, vagy egyéb nincsen. Csak a fiú teljes neve, és a szoba neve alatta, kisebb betűkkel. A levélben egy vers található, valamint egy apró, kissé amorf, fémből készült kutya-szerűség lappang. Ha valaki jobban megfigyeli a kutyát, akkor mintha az egyik szeme szív alakot mintázna, míg a másik szeme alatt könnyek futnak végig, legalbábis a vonalak erre engednek következtetni. Eléggé fércmunka, de éppen ettől felismerhető.*

Vendég

*A fürdőszoba ajtaja résnyire nyitva, és fény szűrődik ki onnan. A háló jobb oldalának egyetlen nem szőke alakja áll a tükör előtt, félmeztelenül, mezítláb, csak egy fekete rövidnadrág van rajta, mellkasán látszik a lángoló pentagramm, fekete haja, amit gyakran összefogott mostanság, most simán a vállára omlik. Jobb kezében tőrét fogja, tőrét, amihez már vér tapad, ember vére, és ami már lassan egy éve jó szolgálatot tesz neki. Lilith mellette ül, felnézve rá.* ~Biztos ez...? Nem ezt tervezted. De mégis.~ *Mintha átment volna hangulatemberbe az elmúlt hetekben. Megforgatja kezében tőrét, lassan felemeli, a pengét finoman a torkához érintve, elmosolyodva, szinte ábrándosan húzva végig a nyakánál a fegyvert, de az meg sem sebzi a bőrét. Aztán gyors mozdulat, bal kéz felemel, vágó mozdulat, és az első fekete tincs a földre hullik. Ahogy mondom, hangulatember. Eddig lelkesen növesztette a haját... most meg... egyik tincs hullik a földre a másik után a dús, fényes, fekete hajból. Barna szemei alig-alig rezdülnek meg, arca sem, ahogy tőrével vágja a haját... többé-kevésbé sikerül egyenesre, nem lesz belőle egy második Matt Noir. De a korábbi, vállig érő hajból csak egy relatíve rövid, kicsivel a füle alá érő frizura marad. Elmosolyodik, elégedetten az eredménnyel... majd megy a szobába. Hajtincsek a földön maradnak... majd reggel feltakarítja. Talán.*

Vendég

*Fáradtan csukja be maga mögött az ajtót, majd megdermed, mikor megpillantja a csokitortát az ágyán. Felvont szemöldökkel közelebb lépdel, és felemeli a papírt, majd átfutja. Igen, ez Susan kézírása, és igen, kinézi belőle.* ~ Ha ez normális, akkor én vagyok az angol királynő. Vagy William Shakespeare. Esetleg Kleopátra. ~ *Felsóhajt, és elgondolkozva méregeti a csokitortát. Méreg nincs benne, ebben biztos. A nemrégi állapotokat észben tartva átfut az agyán az Amortentia, de végül egy morranással elhessegeti a gondolatot. Kivágtat, le a konyhára, elkunyerál hét tányért meg egy kést, aztán a szobába visszaérve nyolc szeletre szedi a tortát. Egy megy Nathaniel ágyára, egy Chrisére, egy Gabrielére, egy a szekrénybe... Kis séta után egy kerül Valeriel ágyára, egy Merielére, egy pedig Arianáéra. A nyolcadikkal letelepszik a saját ágyára, törökülésben, és aki nem kapott, az így járt, tovább nem darabolja szerencsétlen süteményt.*

Vendég

*Egy aprócska manó érkezik meg a szobába, majd csak elindul Lawrence ágya felé. A manó azt a mini csoki tortát hozza amit kedves Susanka csinált a délután folyamán. Mindenesetre az biztos, hogy a fiú jobban járt, hogy a lány nem személyesen adta át a sütit. Kicsit túlságosan is happy a csaj ki tudja mit csinálna szegény gyerekkel...Khm mindenesetre a manócska lerakja a fiú ágyára a sütit ami egy torta tartó papír dobozkában van. Valamint egy lap is van még mellette.Ha a fiú elolvassa bizonyára meg fog lepődni a lány stilusán. Legalábbis feltűnhet neki, hogy kicsit happy a lány*

Sziaaa^^

Mostanában sokat unatkozom hehe ez vicces mi? Mindegy unatkoztam és hát ez lett az erdménye. Nyugi nincsen benne semmi méreg....hehe...Hát igen lehet, hogy nem lett a legjobb, de mindegy...

Üdv: Susan ( tudod az a kibírhatatlan.)

Vendég

- Ismerlek hát... *Suttogja vissza az egyik bukott angyal a másiknak. Azt mondja egy szép mese, hogy minden gyermek, aki a világra jön, angyal... de arról már nem szól a fáma, hogy hányan buknak el közülük. Az meg már megint más kérdés, hogy ezek közül a bukottak közül hányan bánják azt, hogy elbuktak. Chris a bukottak közé tartozik, de a bűnbánók közé... nos, nem igazán. Pláne nem itt, és nem most. De úgy általában sem. Átkarolja Jacket, amikor az megint a mellkasára hajtja a fejét, majd csak becsukja a szemeit. Lilith nem akarja hagyni, hogy barátosnéja kint aludjon a földön, hát odacsoszog, talpra bökdösi, és ha az ocelot feláll, akkor a kutyaháza felé lökdösi, elégre elférnek benne kényelmesen. Ha Odron nem jön, akkor csak odakucorodik ő is mellé, és ő is odakint alszik a másik daimón mellett.* - Bezony. Londont nem hagyhatjuk ki semmiképp... poénból kéregessünk már a Trafalgar Square-en, Nelson bácsi szobra alatt... *Motyogja a fiú, és ebben a motyogásban már felsejlik mélyről a régi Chris... aki szépen lassan ismét álomba merül.*

Tárgy: Re: Tigris cápa háló Kedd Ápr. 20, 2010 8:07 pm

-Fallen angels lose it all, rollin' the dice of Life.. *súgja halvány félmosollyal, miközben a fiút nézi, és érezhető, hogy igen, ebbe az álláspontba beleegyezik, sőt, Chrissel együtt még szívesen is lesz efféle bukott. A hálóban alvásra csak elmosolyodik.* -Hisz ismersz, nem? Sosem alszom otthon, ha valami bajom van.. És sosem alszom ugyanott. De még szerencse, hogy ilyen remek eb a társad? *int fejével Lilith felé, majd a fiú mozdulatát csak szemeivel követi, miközben némán figyeli Christ, és mondhatni nagyon örül, hogy a fiú tényleg itt van neki. Csak kényelmesen nyugtatja a fejét immáron ismételten a fiú mellkasán, és halk, egyenletes légzéssel lassan kezdi lehunyni a szemeit. Fáradt, és az elmúlt egy hétben kb semmit sem aludt.* -Akkor vár ránk Anglia. *súgja még elhaló hangon, majd lassan lecsukódnak a szemei, és légzése teljesen egyenletessé válik. Az ocelot halkan dorombol valahol összegömbölyödve a földön. Jack szavai eprsze végig halkak, akárcsak Chrisé, hiszen ki msához is beszélt volna? Míg el nem szunnyadt eprsze, és talán azon is túl. Végre békés, nyugodt menedékre lelt.*

Vendég

*Arra, hogy nem ő bukott el, hanem igazából Jack, csak megint elmosolyodik.* - Akkor egyezzünk ki abban, hogy mindketten bukottak vagyunk. *Suttogja, majd végre valami csillan a szemében, valami játékos hamisság.* - És ha tudnád milyen nehéz volt megtalálni téged. Nem tudtál volna a hálódban aludni, nem... Lilithnek kellett téged kiszagolni, mert nem akartuk, hogy teljesen kómásan térj magadhoz, miközben azt se tudod mi van... *Ingatja a fejét szintén.* - Ha nem kutya lenne a daimónom, nem tudom, mihez kezdenék veled, hallod-e... *Somolyog, felemelve bal kezét, kisimítva pár hajtincset Jack arcából. Ő is halkan beszél, gyakorlatilag épphogy Jack hallja, de Lilith, ha nem lenne az elméjük összekapcsolva, még ő sem hallaná jelenleg talán amiket mond.*

Tárgy: Re: Tigris cápa háló Kedd Ápr. 20, 2010 7:41 pm

*Jack pontosan érti, legalábbis sösze tudja szedni, tenni a szavakból, félmondatokból, hogy nagyjából mi játszódhat le Chrisben. Ha nem is érti meg teljes mértékben, de a zűrzavarból képes egységes káoszt teremteni magában. Amikor Chris végre kinyitja a szemeit, majd elmondja, amit elmond, és a végén megjegyzi, hogy elbukott, akkor Jack csak megrázza a fejét, egészen lassan, inkább csak ingatja azt.* -Egy pillanatig sem. Inkább én buktam el.. de Te akkor is mellettem voltál. Ki mellett ébredtem fel pénteken szerinted? *kérdezi, miközben egy kicsit fészkelődik Chris mellkasán, nem akarja nagyon nyomni ám a fiú bordáit, erre azért félig-meddig figyel is.* -Többet senkitől sem kaptam életemben. *súgja ismételten egészen halkan, mintha félne, hogy egy teljes világ kihallgatja ezt a pillanatot.*

Vendég

*Hát igen, a bájital az bájital, de aludni kell, és Chrisnek nem jutott jobb megoldás az eszébe. Érzi, hogy Jack már felkönyököl a mellkasán, de még mindig nem nyitja ki a szemét, csak ugye beszél, felszínre jön belőle mindaz, amit nagyrészt visszatartott... egyszer kibukott ugyan Janának, egyszer Arinak, de... most valahogy felszínre jön teljesen benne, minden, mégha megfogalmazni most se tudja tökéletesen. Talán soha nem is fogja tudni. Amikor érzi, hogy barátja a szájára teszi a kezét, akkor elhallgat, szépen, engedelmesen, és akkor nyitja ki barna szemeit. Az egyetlen szóra alig láthatóan, halványan elmosolyodik, és hasonlóan halkan válaszol.* - Ugyan mit...? Vigyázni akartam rád, de azt se tudtam... olyan sokszor vigyáztál te rám, és én... I've failed... *Suttogja, szemeit nem véve le Jack szemeiről... mintha pislogni is ritkábban pislogna, mintha nem tudná rávenni magát, hogy megint becsukja a szemeit.*

Tárgy: Re: Tigris cápa háló Kedd Ápr. 20, 2010 7:27 pm

*Csak felvonja egyik szemöldökét a szavakra, mely szerint a fiú nem függő, és nem is néz a palackok felé. Amikor aztán hallja, hogy Chris mondani akar valamit, majd egyszercsak emgindul belőle a szó, akkor, mint valami macska, aki éppen a zsákmányát lesi, olyan lustán, és olyan ruganyos mozgással támaszkodik fel, könyököl fel a fiú mellkasán. Az ocelot diegesen járatja a farkát, Jack szemei pedig békésen, mégis furcsán villannak meg, miközben próbálja összetenni a képeket. Kicsit feljebb tápászkodik, kezeibe támasztja az arcát, majd egyik kezét a fiú szájára teszi, ezzel próbálva elcsitítani, amikor rézi, hogy már csak puffogna, és semmi értelmes nem jönne ki belőle. Amikor kezdi elhagyni a szavakat. Egy pillanatig ott tartja a kezét, majd lassan visszahúzza, és csak ennyit mond, egészen ragyogó szemekkel, pontosabban halvány, félvöröses izzásban levő szemekkel.* -Köszönöm. *súgja egészen meleg hangon, szinte hang nélkül, szemeit egy pillanatra sem elvéve Chris szemeiből.*

Vendég

- Én se vagyok függő! *Tiltakozik erőtlenül, de ugye a sok palack ennek ellentmond. Anglia említésére pedig csak továbbra is pislog, majd felsóhajt, a plafon felé nézve.* - I'm such a mess... *Morogja, kicsit fáradtan nézve vissza Jackre.* - Most csak nézz rám... Én... tényleg nem tudom... *Mondja tétován, becsukva a szemeit, majd ömleni kezd belőle a szó.* - Amikor megláttalak titeket együtt, már akkor enyhén rosszul lettem, aztán beszéltem vele, és eldurrant az agyam, vörös köd, totál, teljesen. Húr elpattant, amikor ugye felpofozott, de nem is azért ütöttem vissza igazából. Aztán, amikor megtudtam, hogy... *Elakad, nem tudja befejezni, de nem nyitja ki a szemét.* - Akkor meg akartam ölni. Fel tudod ezt fogni, Kuro? Én. Ölni. Valakit. *Felsóhajt.* - De most nézz rám. Felőlem ilyen állapotban be is szambázhatna hozzám, dicsekedve, az se tudna zavarni. Meg se tudnám ütni megint, mert ahhoz hozzá kell érnem, de attól is undorodok, hogy hozzáérjek, hacsak addig is. Egyszerűen... nem értem néha magamat. *Ömlik belőle a szó, azt se tudja ugye biztosra, hogy Jack érti-e, amit mesél a srác... csak a viselkedéséből szűri le, hogy igen, tudja már mi volt, meg hogy. És most kijött belőle minden.*

Tárgy: Re: Tigris cápa háló Kedd Ápr. 20, 2010 7:05 pm

-Akkor majd alszok veled, ha ezen múlik. Az énekhangom borzalmas, de tudok meséket felolvasni, esetleg tejes mézet itatni veled. Az finom is, a hangodnak is jót tesz, és altató hatású. Nem addiktív. *teszi még hozzá, egészen barátságosan, miközben a fiúra pislog. Amint megpillantja a fiú szemeiben azt a furcsa, életjelnek is nevezhető fényt, akkor csak sejtelmesen elmosolyodik, és egy darabig emg sem szólal, kiélvezi a pillantot, amikor Chrisből megint érzelmeket csikart ki.* -Természetesen. Anglia. *mondja, lassan, tagoltan, miközben továbbra is a fiún támaszkodik.* -Ha nem voltál ott, akkor itt az ideje! Nem mellesleg, ezt a helyet ismerem, ígyhát ide tudlak könnyen bejuttatni, akár féláras jegyekkel. Amúgyis, itt az ideje, hogy világot láss, vagy máshogy véled? *fordítja kissé oldalra a fejét, csibészesen.*

Vendég

*Sűrűn pislog Jackre, amikor rátámaszkodik, és csak néz rá a barna szemeivel.* - De anélkül nem tudok aludni... vagy ha el is alszok, akkor hamar felébredek... *Mondja halkan, és ez így is van. Általában felriad, ahogy rémálmokból szokott az ember... más kérdés, hogy sose emlékszik, hogy mit álmodott előtte. Úgyhogy inkább átállt a bájitalra.* - Nem te vagy rám rossz hatással... *Morogja, tiltakozásképp, és a plafon felé fordítaná a tekintetét, ha rá tudná venni magát, hogy elvegye a tekintetét Jackről - de nem tudja, szóval csak néz rá. A vidámpark említésére elkerekednek a szemei, és végre érzelem költözik beléjük: csodálkozás.* - Anglia...? *Hápog, pislog, minden.* - Még nem jártam Angliában... csak a Roxfortban, de az is Skócia... de... miért pont oda...? *Hápog, továbbra is Jackre nézve.*

//fagy kedd estig elvileg//

Tárgy: Re: Tigris cápa háló Vas. Ápr. 18, 2010 1:31 pm

*Amikor emghallja a fiú szavait, majd látja, ahogy az végignyúlik az ágyon, csak némán elkuncogja magát, és megrázza a fejét, majd lesandít Chris felé.* -Tudomám. *mondja egészen sejtelmesen, és az intésre, majd a szavakra a bájitalok felé néz. Felsóhajt, emgforgatja a szemeit, emgrázza kissé a fejét, majd lenéz Chrisre, és cipőit lerúgva felmászik az ágyra, és végignyúlik, kezeivel kényelmesen megtámaszkodva Chris mellkasán, összefont karokkal nézve a fiút, fejét letámasztva kezeire.* -Akkor itt az ideje, hogy kitakarítsak nálad! Elég volt ebből a sok eszméletlenségből. Ideje, hogy visszatérj az életbe! *mondja, miközben csak figyeli a fiút, le nem véve róla a szemeit.* -Azt eddig is tudtam, hogy rossz hatással vagyok rád, de ez már egyszerűen sok. Szépen szocializálunk Téged, visszatöltjük beléd az életerőt és életkedvet, és mondjuk még ma.. ma.. ma pedig.. *erőteljesen elgondolkozik, majd csak elmosolyodik, sejtelmesen, amiből érezhető, hogy ennek nem lesz jó vége. Már-már vészjósló a tekintete.* -Elviszlek az Angliai vidámparkab! És nincs apelláta, véve? *kérdezi egy sunyi félmosollyal, bár szemei még mindig egy cseppet kihaltak, de eltervezte, hogy felvidítja Christ, ha törik, ha szakad. Ha mást nem, ő maga fog cigénykereket hányni és lufit hajtogatni.*

Vendég

*Lilith bólogat, ő is csak remélni tudja, hogy Jack ki tudja húzni a gödörből Christ. Ha ő nem, akkor körülbelül senki és semmi, attól meg az égiek óvják meg a világot, hogy Chris így maradjon. A találós kérdésre Chris felvonja a szemöldökét, majd a csattanóra csak felnyög, és hanyatt elnyúl az ágyon.* - Au. Ez... fáj. De nem épp az évszázad vicce. *Mosolyog fel Jackre, de szemei még mindig nem árulnak el sok életet.* - Egyébként nekem mostanság sok eszméletlen buliban volt részem. *Bök itt az asztalán lévő palackokra.* - Ezt már elég jól megtanultam főzni. Kábé az egyetlen bájital, aminek még tudom fejből a receptjét... és milyen jól jön. Ez egy elég hasznos bájital. *Akaratlanul is megnyomja az "ez" szót... pedig tényleg nem állt szándékában.*