Nílusi krokodil háló

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

Ez egy diákháló, mely a következő képen épül fel. Amint belépsz az ajtón egy központi kisebb közös szobában találod magad, van itt egy asztal, jó pár szék, ablak, egy kisebb hűtő, ez afféle közös helyiség. Innen nyílik jobbra és balra egy-egy ajtó, melyek 4-4 fős szobákba futnak.

A szoba lakói - jobb oldal:
1. Mike Preston
2. David Branson
3. Theodore Harris
4. Nathaniel Harris

A szoba lakói - bal oldal:
1. Colin Chase
2. Gwilim Jan
3. Isidor Tibor
4. Bradley Chase

Tárgy: Re: Nílusi krokodil háló Vas. Május 13, 2012 3:15 pm

*Megköszöni a vizet, és még a mondandója előtt nagyot kortyol belőle. Látja a fiún is, hogy most ő sem olyan, mint szokott lenni, de megérti, ám az ajánlatán elmosolyodik.*
-Nem, nem áll szándékomban elfelejteni a tegnapot... nagyon jó volt, bár legközelebb viszek kenyérmorzsákat magammal. *Mosolyodik el ismét. Egyáltalán nem akarja elfelejteni a tegnapi napot, hiszen nagyon is jól érezte magát, csak egy kicsit hirtelen jött neki a fiú vallomása.*
-Én csak azt akartam mondani, hogy nagyon jól éreztem magam tegnap, legközelebb is elmehetnénk. És szeretnék bocsánatot kérni, amiért olyan furán reagáltam, de egy kicsit hirtelen jött a dolog, és még mindig feldolgozás alatt vannak az infók. *Mondja mosolyogva, remélve, hogy a fiúnak sikerült kihámoznia a lényeget az össze-vissza hadoválásából.*

Tárgy: Re: Nílusi krokodil háló Vas. Május 13, 2012 3:08 pm

* Keres egy tiszta poharat megtölti vízzel és Liz kezébe adja.*
- Vizünk még a van,a többi tartalékot felelték a drága barátaim.* A szobában helyezkedő ágyakra mutat.Tipikus fiúszoba,persze van egy két rendezettebb ágy a legtöbb lassan már mászni is fog. A sejtése beigazolódott,Liz a tegnap miatt jött.*
- Hmm igen...kéne...* Mondja kicsit zavartan. Nem tudja mit kéne most mondani,ő tegnap kiteregette a kártyáit,de sajnálja szegény lányt,hogy így rázúdított mindent.*
- Figyi,ha gondolod felejtsük el a tegnapot...* Javasolja bár nem túl meggyőző hangnemben. Ő nem akarja elfelejteni,egyáltalán nem,de ha Liz igen akkor ez van,beletörődik*

Tárgy: Re: Nílusi krokodil háló Vas. Május 13, 2012 3:01 pm

*Idegesen áll az ajtóban, talán már kicsit bánja is, hogy idejött, de most már mindegy, nincs vissza út, inkább igyekszik egy mosolyt erőltetni az arcára. A fiú hamarosan ajtót is nyit. Rajta is látszik, meglepődött Liz látogatásán, de ez most cseppet sem nyugtatja meg őt.*
-Szia. *Mondja egy mosollyal az arcán, mely ez alkalommal nem teljesen őszinte, de azért nem lehet rá azt sem mondani, hogy erőltetett, inkább valahol a kettő között. Közben belép az ajtón, majd miután a fiú azt becsukta, megtorpan előtte.*
-Egy pohár víz jól esne, köszi. *Próbál ezzel is egy kis időt nyerni, bár lehet, jobb lenne már túlesni a dolgon de hát nincs hozzá ereje, ez van, ilyen szerencsétlen. Azért végül úgy dönt, nem bírja tovább, belekezd a mondandójába.*
-Öhm, beszélnünk kéne.. tudod a tegnapról. *Kezd bele, bár elég bénán csinálja, reméli, a fiú komolyan veszi.

Tárgy: Re: Nílusi krokodil háló Vas. Május 13, 2012 2:54 pm

* David az ágyon fekve olvas. Elég későn kelt ma,de még így is nyúzott feje van. A szobatársai szétszéledtek,de nem is bánta,hogy elhagyták a kanlakot legalább egy kicsit egyedül lehet. A tegnapi nap eseményeit még mindig nem dolgozta fel teljesen,nem tudta miért tette azt plána nem,hogyan volt hozzá bátorsága,de végső soron még mindig nem bánja.Előbb utóbb el kellett volna mondania és legalább túl van rajta. Nem igazán tudja mit olvas mert az agya teljesen máshol jár,hatszor kezd bele egy mondatba,de sosem jut el a végére így inkább elrakja a könyvet és csak fekszik.Hirtelen halk kopogásra lesz figyelmes.*~ Na melyik észlény jött hagyta itt a kulcsát?~* Lassan és komótosan feláll és az ajtó felé megy,azért kicsit megigazítja magát,farmer és kék kockás ing van rajta. Elfordítja a kulcsot és kinyitja az ajtót. Épp tenne egy csípős megjegyzést a feledékeny szobatársnak,de más áll elötte.*
- Szia Liz* Mondja meglepetten. Az utolsó ember akire számított,hogy ma találkozik vele. Gyomorideg és pillangók támadása. Nem tudja,hogy tudni akarja-e miért jött Liz,bár sejti,hogy a tegnapi dologgal kapcsolatban*
- Gyere beljebb...kérsz valamit inni? * Nem akar célzást tenni a tegnapra,majd ha Liz akarja mond valamit.Becsukja az ajtót és Liz felé figyel.*

Tárgy: Re: Nílusi krokodil háló Vas. Május 13, 2012 2:43 pm

*Liz idegesen siet le a harmadik emeletről a másodikra, ahol a fiúk szobája van, és elindul a folyosón. A Nílusi krokodil háló felé indul el, miközben kezeit tördeli. Megérkezve aztán egy kicsit elbizonytalanodik, nem biztos benne, hogy mégis ide kéne jönnie. Végül vesz egy nagy levegőt, és bekopog az ajtón, melyet abban a pillanatban meg is bán. ~Talán még elszaladhatok~ Morfondírozik magában, de rá kell jönnie, hogy hiába, ha a fiú itthon van, akkor észrevenné, ahogy fut a folyosón, így hát csak áll ott az ajtóban, miközben továbbra is idegesen tördeli a kezeit.*

Vendég

*Hát ahhoz tényleg nem kell sok koncentráció, bár arra igen, hogy közben édesen és ártatlanul pillázzon. Egyébként ő is bírja Kament. A piszkálódást az nála azt jelenti, hogy így mutatja ki a szeretetét...* -De az vagy. Kis hisztigép. Még a szomszéd ördögfióka se volt ennyire nyafogós. *Nevet fel, bár nem az emlék hatására, csak épp elképzelte Kament egy szál pelenkában ücsörögni a szoba közepén.* -Hát hidd el annyira nem vészes. Én anyámmal éltem egész eddig szóval számomra csak öröm, hogy itt kell lennem. *Vonja meg a vállát. Hát reméljük nem nagyon látszik rajta, hogy cseppet sem érdekli az unokatestvére kiakadása.* -Nem úgy néz ki, de majd valamikor bebizonyíthatnád. * Aztán ugye arról a lököttről beszélnek, mire Lor elvigyorodik.* - Ha nem jöttök össze egy éven belül így görbüljek meg. *Mutatja fel a behajlított kis ujját, és ez valami jóslással kapcsolatos megérzés akart lenni, vagy pedig logikusan kikövetkeztette a két egyén viselkedéséből.* -Várjunk csak. Kizavar az ágyból fél kilenckor? Neee már. Te rosszaság. Csak nem alusztok együtt? Egyébként miért kapná meg a magáét? Szegénykém. Annyira unatkozik mostanság. *És csak beszél és beszél. Csak azért is, hogy kuszálja a szálakat. De hát ő ilyen. Alig egy hete van itt, de máris kavar.* -De ha lenne, ugye elmondod? Ésés ha kiderülne hogy nagynéni leszek akkor időben szóljatok, okés? Segítek, majd színt választani a gyerekszobához. De hé. Ne lökdöss! Jó, oké. Megyek már... De izé Feltétlenül szóljatok, oké? Majd lebeszélem Gis-zel is. Ha muszáj akkor névválasztásban is segítek! Neee. Ne vedd el az üvegeeeet. * Nyafog a lány miközben kifelé lökdösik. Khm. Beindult a fantáziája a lánynak. *- Jó éjt. Holnap ismét benézek. *Szól be a folyosóról, majd szépen elindul visszafelé. Összedörzsöli a két tenyerét, és elvigyorodik.* ~Kiakasztotttaaaam. *Vigyorog magában diadalmasan.*

Vendég

*Azért a beszédre, a cigizésre meg a piálásra nem kell annyira koncentrálni. Általában Kamen is képes egyszerre csinálni a három dolgot. A tény elfogadására felhorkant. Igazából, ha sikerül magához térnie, akkor nem lesz nehéz elfogadnia Lorette-et mint unokatesót, sőt! Vélhetően kimondottan meg fogja kedvelni a lányt, a sok kötekedés ellenére is. A kiakadásra vállat von, és durcásan fintorog.* - Jól van, na. Nem vagyok óvódás. De... Ez akkor is kiakasztó, úgy értem semmi jele nem volt annak, hogy egészen véletlenül létezne egy unokatesóm, akiről nem tudok... *A humorérzékre már elereszt egy olyan félvigyor félét.* - Igenis van. Csak most éppen túl sokkolt vagyok ahhoz, hogy kifejezésre juttassam. Vagy mi. *Amikor Giselle-re terelődik a szó, csak megrázza a fejét, és fintorog.* - Nem tudom, honnét szeded az információidat, de attól függetlenül, hogy szeretek veszekedni azzal az idiótával, akinek az a hobbija, hogy engem idegesít, nekem parancsolgat és engem zavar ki az ágyból hajnali kilenckor, nincs köztünk semmi, és meg is kapná a magáét, ha bármi ilyesmit felvetne *feleli, és látszik rajta, hogy maga is elhiszi, amit mond.* - Egyébként nem tudom, miért mániája mindenkinek, hogy ő meg én... *húzza el a száját. A házaspár dolog... Igen, feltűnt neki, hogy ezt mondta rájuk valaki, talán a Jeniliában lehettek, de... Ő meg a remek memóriája nem biztosak benne.* - Nincs mit elmondani, drágalátos rokon *von vállat, és végre tényleg elvigyorodik. Igen, most már jobban van. Már tudja tenni a fejét. De azért most inkább... Nos, most inkább magára maradna.* - De most, édes unokahugi, ideje eltakarodnod innét *közli, majd feláll, egy gyors mozdulattal elkobozza a lánytól az üveget, majd kiféle tessékeli, ha kell néhány szabályosan löködő mozdulattal. Mielőtt becsapja az ajtót a sarkában, még hallani, ahogyan felkurjant.* - Örvendtem a találkozásnak! *Miután pedig kívül tudja a lányt a szobán, lebámul a kezében tartott üvegre, és kis gondolkozás után alaposan meghúzza. Aztán a szobában található teleporton keresztül egyenest a Jeniliába közlekedik, odalent pedig eléggé alaposan leissza magát. Patric pakolja be a szobájába olyan hajnali négy körül, mindenki nagy örömére... Enyhén hullarészeg. És enyhén üvölt fel minden odabent tartózkodót.*

Vendég

*Hát nem nagyon zavartatja ő magát, miután sikerült kiakasztani Kament fogja magát, és felhúzza az ujjára a gyűrűt, majd ugye beszél, iszik és cigizik. Három az egyben. Úgy látszik elég sok mindenre tud egyszerre figyelni.* -Ahham. Ha tetszik, ha nem sajna muszáj lesz elfogadni ezt a tényt Kamenkém. *Felel vigyorogva, majd felröhög a kiáltáson.* Nyugi van. Nem kell üvöltözni, és bizony Kam rohadtul kiakadtál. Látszik rajtad. Nagyon. * Felel jókedvűen, majd beleköt a fiúba.* -Á, nincs humorérzéked. Pedig Marceau azt mondta hogy van. *Fintorog, majd továbbjátsszák a kérdezz-feleleket.* -Én? Elgondolkoznék rajta, hogy igaz-e, és nem akadnék ki ennyire. Olyan voltál, mint egy nagyra nőtt óvodás. *Csipkelődik, majd hátradől a fotelben.* -Igazán?! *Pattan fel a fotelből, és Kamen elé lép.* Nos tudod drágalátos rokon én ezt másként hallottam. Én úgy tudom, hogy állandóan idegesítitek a másikat, és úgy veszekedtek, mint egy házaspár. *Hm. Házaspár... Ki is mondta ezt? És vajon Lorette honnan a francból tud ilyeneket? * -Nekem aztán elmondhatod. Nem vagyok pletykás. ~Annyira... De nem tehetek róla. Imádok kavarni.~ *Fejezi be magába a mondatot.*

Vendég

*A kamuzásra nem nagyon reagál, aztán ugyebár rendesen ledöbben a gyűrű miatt. Mert annál biztosabb bizonyosságot nem tud szerezni a rokonságra. De akkor sem igazán akarja illetve tudja elfogadni. Unokahúg?! Kitagadott apa?! Mi van még, amiről nem tud?! Igen, Kamen agya kezdi véglegesen felmondani a szolgálatot, kétséges, mennyi infót tud még megemészteni. A macskautálatra bólogat.* - Szóval... Szóval te akkor tényleg a rokonom vagy *nyögi ki, a fejét csóválva. Nem igazán tetszik neki a dolog. Az a része, hogy ő nem tudott róla. Mély levegőkkel próbál lenyugodni, és tisztábbá varázsolni a gondolatait.* - Nem akadtam ki! *kiált frusztráltan. Á, nem. Ő maga a nyugalom... Az utánzásra fintorog, és kezd egy kicsit magához térni.* - Ha-ha. Kíváncsi vagyok, te mit szóltál volna, ha én toppanok be hozzád. *A hülyére ismételten csak fintorog, most nem száll vitába.* - Semmi sincs közöttem és Giselle között, ő csak túlvédelmező *fintorodik el, majd mélyen beleszív a cigibe.*

Vendég

- Jó. Oké. Ott a pont, de fogd már fel, hogy nem kamuzok. *Válaszol Kamennek miközben a zsebében kotorászik, majd ugye odadobja neki a gyűrűt, és eléggé érdekes reakciót vált ki belőle. Felnevet, és kiveszi a fiú kezéből a gyűrűt.* - Jó gyorsan,rokon. Arról nem én tehetek, hogy nem tudjátok, hogy az apámat kitagadták, és ezért a kutya sem tudott rólam. *Vonja meg a vállát, majd cigizve, italozva ő is helyet foglal.* -Aha... Akkor is utálom a macskákat nem tehetek róla.*Motyogja, majd szépen nyugodtan eliszogatva válaszol a kiakadásra.* -Mondtam. Apámat kitagadták, így senki nem tudott rólam. Én is akkor tudtam meg, hogy vagytok, mikor Franciaországba eljutott a Branimir Bútorgyár híre. *Magyaráz tovább, aztán a franciás megjegyzése felnevet.* -Igen. Marceau volt olyan kedves, és említette, hogy ha felismered biztosan kiakadsz. *Szép lassan ürül az üveg, ami így lekerül a földre, egy kisebb hamukupac mellé.* -Te.. Te elviekben nem lehetsz ennyire sokkos állapotban. *Vág vissza Kamen idegbeteg hangját utánozva.* -Te mekkora hülye vagy. *Vihog a lány. Hát valaki legalább jól szórakozik.* - Nem hallucinálsz hacsak nem szívtál valamit. Egyébként mi is van közted meg a csaj között? Nagyon védett téged, és ügyelt arra, hogy semmi fontosat ne áruljon el. *Kérdezősködik Lorette, majd elnyomja a cigijét, és várakozóan tekint Kamre.*

Vendég

*A lehülyézésre elhúzza a száját. A baromságokra meg még csúnyábban fintorog.* - Szerinted az a baromság, hogy nem hiszem el, hogy a semmiből előkerült unokahúgom vagy, aki elvben nem is létezhet? Érdekes gondolkodásod van... *Aztán a csaj beletúr a zsebébe, és feléje dob valamit, amit reflexből el is kap, hogy aztán jobban megnézze. Egy Branimir-gyűrű az. Első pillantásra az jut eszébe, hogy ezt igenis Yan találta ki, és ő adta oda a gyűrűjét a lánynak, de aztán eszébe jut a megbizonyosodás egyetlen módja. A sajátjára pillantva ki tudja venni a jól ismert K betűt, ezért a tekintetét az előbb elkapott ékszer kövére fordítja, és rövid tanulmányozás után meglátja a halványan belevésett L betűt. Döbbenten hátradől a fotelben. A második megszólalásra már nem is reagál, csak sokkoltan figyeli a lámpafényben meg-megvillanó követ, és rajta az betűt. Lorette...* - De... hogyan? *Ennyi minden, amire képes, semmi több. Amennyire meg van lepődve, válaszol az utolsó kérdésre.* - Yan leszedné a fejem. Nem érdemes próbálkozni vele. És ha az ember megszokja, akkor már nem vészes.... Hogy a francba vagy te az unokatesóm? De most komolyan, úgy értem sosem tudtam róla, hogy lenne még egy unokatesóm, meg ötletem sincs, hogy mégis melyik ágról származol, meg egyébként is, hallom, hogy francia vagy, ismerem ezt a típusú akcentust, és te... Te... Te elviekben logikus következtetések alapján nem is létezhetnél. Hé! Csak azt ne mondd, hogy ezt az egészet csak beképzelem! Lehet, hogy most hat Giselle főztjének a gyilkos hatása... Megöli az agyamat *pislog megrettenve. Egyébként olyan fehér, mint a fal. Enyhén kiakadt. De csak enyhén.*

Vendég

*Hát a lány egyáltalán nem színészkedik, és tényleg a rokona. Csak azon csodálkozik, hogy ilyen unokabátyja van.* -Dehogy ismerem. Ne legyél hülye. Mondom, csak most sikerült kiszednem a haverodból, hogy hol vagytok. Áruld el nekem honnan a francból tudsz ekkora baromságokat kitalálni?! *Kezdi kicsit felidegelni magát, majd ismét megszólal.* - Nem lennék olyan szemét, ~Jó talán mégis...~ hogy kiadjam magam másnak csak azért, hogy szórakozzak. Ha nem hiszed el akkor tessék..* Mondja, beletúr a dzsekije zsebébe, elővesz egy gyűrűt, és Kamen ölébe dobja.* -Még mindig nem vagy hajlandó nekem hinni? *Kérdi a sráctól, majd elővesz a hűtőből még egy üveg piát, hogy azért mégiscsak megvendégelje magát valamivel.* -Nem is kell sajnálni. Mondom, hogy nem ő találta ki. Veled találkoztam először kettőtök közül.* Magyaráz, de úgy látszik, hogy a másik nem akarja fel fogni. Aztán rágyújt, hagyja, hogy a fiú is vegyen, majd miután először kifújta a füstöt megszólal.* -Ne legyél már ekkora seggfej Kamen. *Mondja, és lehuppan a másik fotelbe. Aztán szép csendesen iszogat, és figyeli, ahogy a másik is odébb rugdossa a macskát.* -Nem lenne egyszerűbb kirakni? *Kérdi elgondolkodva, és továbbszívja a cigit.*

Vendég

*Oké, a lány vagy rettentő jó színész, vagy tényleg az unokatesója. Ami nem lehet. Mert mégis hogyan lehetne? Neki csak Yan van. Illetve volt Emiliya, de ő már rég meghalt, és egyébként is idősebb lenne, mint ez a valaki itt előtte, meg mégis hogyan lehetne rokona egy francia személy? Jó, ő is valahogy kikeveredett Angliába, de az más kérdés. Senki nem lakott Franciaországban! Az agya persze már gyártogatja az összeesküvés elméleteket.* - Ismered Yant! Ő találta ki, hogy idegyere és szórakozz velem? *kérdezi felvont szemöldökkel, fenyegető hangon. Grozdan és Rosica ismeretéből is csak azt következteti, hogy a másik Yannal szűrte össze a levet.* - Nem sajnállak, bocs. És látod, mondtam én, hogy Yan találta ki! *jelenti ki diadalmasan. Az az opció, hogy higgyen a lánynak, nem igazán hatja meg. A cigire vállat von, és a kínálást is elfogadja.* - Kösz. És nem vagyok a rokonod. *A barátnőd és a barátosnéd kifejezéseket igyekszik nem túlreagálni, mert semmi szüksége nincs arra, hogy most még erre is ki kelljen térni. Szóval egyszerű barát barátnőnek érti, és nem gondol arra, hogy milyen lehetne még... Egyébként ha megkapta a cigit, rágyújt, és lehuppan az egyik fotelbe. Abba, ahol Lorette is ült. A hozzá sompolygó macskát pedig "szelíden" arrább rugdossa.* - Kopj le, Maya *fintorog rá.*

Vendég

- Mi van? Marceau? Marceau, mikor rólatok kérdeztem nem volt hajlandó beszélni. Tudod milyen idegesítő volt?! A barátnőd nagyon jól tudja tartani a száját. Vasárnap óta piszkálom, hogy daloljon a madárka, de nem volt hajlandó. Most sikerült csak kiszednem belőle amit akartam. *Felel a fiúnak. Nem teljesen világos neki, hogy ezt honnan szűrte le. Lorette-nek semmi köze Giselle-hez azon kívül a szobatársa és prefektusa.* -Yan, Yan. Ejnye, hát hányszor mondtam, hogy nem kell rohadt állatokat tartani. Mondtam én a szobatársaknak is, és mi lett belőle? Rám ugrott az a bazi nagy rottweiler. *Fintorog, igazából magára sem veszi Kamen gyanúsítgatását. Arról meg Lorette nem tehet, hogy nem tudnak róla.* - Figyi, megkérdezheted Grozdan bát és Rosica nénit, de nekem lesz igazam. Én szegény szerencsétlen. Nem hiába. Mégis csak jók voltak a megérzéseim.* Mondja a fiúnak, majd megint irónikus hangnemben sajnáltatni kezdi magát.* - Amúgy mondtam. Marceau-nak semmi köze az ügyhöz, de neked meg Yannak annál inkább. *Vonja meg megintcsak a vállát. Szerencse, hogy ért angolul, bár nem szívesen beszél úgy. Aztán elvigyorodik, elhúz a bőrdzsekijéből egy dobozt, és felmutatja.* -Szabad? Tudod A barátosnéd nem hagy a szobámban bagózni, és kimenni meg lusta vagyok. Na meg van egy olyan érzésem, hogy sok mindenről kellene beszélni kedves rokon. *Szövegel tovább, ha hagyják rágyújt, és akkor Kament is megkínálja cigivel. Ha nem akkor is rágyújt csak akkor nem kínálja meg az unokabátyját vele.*

Vendég

*A lány első szavaira felvonja a szemöldökét, és elvigyorodik.* - Marceau küldött, hogy szórakozz velem, mi? *kérdezi, a lány következő szavaira pedig ismét csak a szemöldökét vonogatja. Túl sok időt tölt mostanában Yannal, tőle tanulta el. Amúgy Yan is ilyenkor tűnik el valahova... De még az is lehet, hogy ebben az egész buliban ő is benne van, és Angyalkával együtt tervelték ki, hogy megszívatják egy kicsit. A magazinokra ömlő sört elnézve határozottan érzi, hogy az unokaöccse nem fog örülni, ha találkozik az újságjaival. Enyhén nem fog örülni. A macskára vállat von, és kárörvendően vigyorog.* - Az unokaöcsémé. És nem fogod tudni elkergetni, ha valakihez valamiért ragaszkodni kezd, akkor levakarhatatlanná válik. *Aztán a csaj ismét arról kezd szövegelni, hogy ő az unokatesója, amit egyszerűen... Nem tud komolyan venni. Mert mégis honnét lenne neki még egy unokatesója? Az ő szülei meghaltak, Sergej szintén - erre gondolni sem szeret -, noha talán ő lehetne esélyes, bár arról tudna, Yan szüleinek meg biztos nincsen több gyereke. Ennyi a család... Legalábbis ő nem tud többről.* - Gyenge szöveg. Tudnék róla, ha lenne még egy unokatesóm, szóval hiába próbálkozol, nem fogsz tudni átejteni. Megmondhatod Gisnek, hogy kútba esett a remek terve. *Szinte észre sem veszi, olyan könnyedséggel vált át angolra. Talán mert megszokta, hogyha franciás kiejtést hall, beszélhet angolul, mert minden francia ismerőse beszéli a nyelvet.* - Egyéb óhaj-sóhaj ezen a maszlagon kívül? *érdeklődik. Szívesen a szobán kívül tudná a csajt, mert valahogy... Valahogy érzi, hogy sántít a szívatás elmélet.*

Vendég

*Hát igen. Tehetsége van ahhoz, hogy másokat felverjen. Meg persze ahhoz is, hogy kiidegeljen. A labda elrakása, a hűtő átkutatása után ő szép nyugodtan eliszogatna, de valakinek a macskája ott sündörög körülötte.* Takarodj a közelemből te dög. *Sziszegi franciául, elég halkan, hogy csak a macska hallja meg. Aztán miután megunta a macska elhessegetését folytatta az ivást egészen addig, amíg az előbb keresett személy ki nem támolygott a szobából.* -Hello uncsitesó. *Köszönti a fiút egy széles vigyorral, és enyhe francia akcentussal.* -Ne parázz. Tristanka nem esz meg. Amúgy is egy erdőben dekkol egy fának a tetején. Szóval egy darabig nem jön. *Vonja meg a vállát, majd lerakja az asztalra az üveget, és feláll. Csakhogy sikerül kiborítani a söröcskét így az valószínűleg a sáros magazinokra ömlött.* Hoppácska. *Nevet fel, majd megint a macskára szegezi a tekintetét.* Figyelj, nem tudod kié ez a dög? Mert jó lenne, ha leakadna rólam...*Morog a lány, és a lábával igyekszik odébb rugdosni a macsekot.* - Amúgy meg se öleled drága jó unokahúgodat? Hát ilyet. Idejön az ember erre... Ha nem tetszik vissza is mehetek csak az a gáz, hogy a másik rokon ősei nem néznék jó szemmel. Amúgy ha nem esne le ki vagyok hát akkor bemutatkozom. Lorette Branimir a becses nevem. *Szövegel, és a vigyor egyre nagyobb lesz az arcán.*

Vendég

*Ütemes dobogásra ébred. Zavartan pislog párat, majd felnyög, és az arcát a párnájába temeti. Lövése sincs, ki a fene az, aki éppen kellemes délutáni szunyókálásából akarja felkelteni. Igaz, egyébként is tervezett felkelni olyan nyolc körül, mert el tervezi rángatni Patet a Jeniliába, csajozni meg piálni. Mert ilyesmire már régen volt lehetősége. Néhány percig még hallgatja a dobolást, majd nagy nehezen kitámolyog az ágyából. Természetesen ruhában dőlt le, mint mindig, mikor délután beugrik neki, hogy ő most aludni akar egyet. A hang elhal, ő pedig az ajtó felé indul. Kicsit még álmos, de a szokásoshoz képest azért eléggé ébren van. Kilépve egy rettentően kényelmesen elhelyezkedő nőszemélyt pillant meg, aki sáros bakancsait Yan kedvenc magazinjain nyugtatja. Meg egyébként az említett druida idézett macskája is ott ténfereg körülötte, nagyjából úgy, ahogy Kamen körül is szokott. Yan valami olyasmit magyarázott, hogy azért ragaszkodik hozzá ennyire, mert érzi, hogy köze van a gazdájához... Ezeket a gondolatokat elhessegeti a fejéből, és jobban végigméri a csajt, kiszúrva a kezében az üveget.* - Helló, csajszi. Szerintem azt inkább tedd le, mert ha Tristan megtudja, akkor már áshatod is a sírodat.

Vendég

*A Nílusi krokodil hálónak a bal oldali ajtajának egymás után, ütemesen egy teniszlabda csapódik. A labda a közös helyiség egy bizonyos pontjából érkezik, ami nem más, mint szoba közepén álló fotel. Ebben a fotelben ugyanis egy fekete hajú lány terpeszkedik a lábait az asztalkára feldobva, és magában duzzog.* ~ Mikor akar felébredni az az idióta? Giselle elhozott idáig – nagy nehézségek árán –, és megmutatta hol van ez a hülye. Erre mit csinál?! Alszik. Hogy a francba képes valaki ennyit aludni? Mondjuk Gis megmondta, de nem hittem neki. Azt hittem hazudik miután beadta a derekát, hogy beszéljen róluk. Na mindegy. Ha nem kell fel akkor a fejéhez vágom ezt a szaros labdát. *Csapkodja a lábát az asztalhoz, és egyre erősebben vágja az ajtónak a labdát csak Kamen ki ne találjon támolyogni, mert akkor homlokán csattan Lorette játéka… Aztán tíz perces játék után a leányzó zsebre vágja a labdát, és neki áll körülnézni a szobában. Először a hűtőt támadja le, és kivesz onnan egy "NEMERJAPIÁMHOZNYÚLNIMERTMEGBÁNOD!" feliratú sörös üveget, majd az előbbi helyre visszaül, és ismét csak feldobja a sáros bakancsát valakinek az újságjaira. Amiknek természetesen az asztalon kell hevernie. Sebaj, majd az illető háborog egy sort aztán majd elnyugszik. Felbontja az üveget, és vígan iszogatni kezd. Szóval nem zavartatja magát a francia Branimir leányzó.*

Vendég

*Antoine nem igazán örül annak, hogy Pat ilyen jól szórakozik, de ez van. Még mindig jobb mintha kinyírná... Amúgy tényleg önmagával vitatkozik. A bosszantó hülye énje a bosszantó, de valamelyest értelmes énje ellen. Lehet találgatni ki melyik. *- Hát jó. Te tudod bár a kutya se nyúlt volna hozzá max Gis odébb rakta volna őket, de na. Nem kell felkapni a vizet.*Emeli fel védekezésképp a kezét miközben Spy azt hajtogatja, hogy ha támadna akkor térjen ki. Elmebeteg népség...* -Minek takarít? Mert rohadtul unatkozik, hogy minket bosszantson meg asszem azért is hogy átrendezze a szobát. Bár amikor a kutyája a szoba középére sz*rt azt persze nekem kellett eltakarítanom. Angliába? De hát... Ja tényleg. Basszus, elfelejtettem. Hát nem tudom, de arra a főzést gyakorolja. Egész tűrhetően főz, és Kament is fel kell készíteni rá, hogy decemberben bizony nem ússza meg szárazon. *Megint csak megfeledkezik magáról a Belsis, majd hirtelen felkapja a görény a fejét.* -Hányadika van? Asszem tizenegyedike... - Akkor egy hónapod van, hogy kitalálj valamit Antoine. -Mire? Gis születésnapja... Tényleg. Ezt is elfelejtettem. *Antoine hol Patre, hol Spy-ra néz, majd röhögni kezd a másik srác megjegyzésé.*-Á, igazán nem szükséges... Amúgy, ha nem haragszol mi most visszavonulunk, mert van egy kis dolgunk. Ha gondolod megvárhatod Kamet, szolgáld ki magad, de fontos tárgyalnivalónk van. Ja... Hát csak bosszantó... Szeva Pat. Ha kellenénk a hálóban vagyunk. *Elmés társalgás után Antoine és Spy visszavonul tervezni, mert nekik egy teljes hónapig tart mire kitalálnak valamit...*

Vendég

*A beszélgetést vigyorogva hallgatja, igazán jól szórakozik. Ez neki mindig is úgy jött le, hogy az ember lényegében önmagával vitatkozik. Hm. Na, igen. A belepofázáson felkuncog, érezhetően felettébb jól szórakozik a srácon. Igaz, ő a legtöbb emberen csak jól szórakozik - vagy kinyírja őket. Vagy-vagy, ugyebár. Khm. A bájital dologra megrázza a fejét.* - Még mit nem. Nem, ezeket személyesen adom oda neki. Igazából egyáltalán nem szeretem a célszemélyen kívül bárki másnak odaadni az általam készített bájitalokat. Igaz, itt mérgekkel nem tudok kísérletezgetni, szóval veszélyesnek nem veszélyesek, de... Akkor sem, na *von vállat. Nem akarja ennél jobban túlmagyarázni, egyszerűen csak nem szereti magára hagyni a bájitalait.* - Amúgy minek takarít itt Giselle? Gyakorol, hogyan csinálja majd Angliában, vagy mi van? *vigyorodik el. Aztán a srác bemutatkozik rendesen, mire ismét elvigyorodik.* - Ha annyira imádod, használhatom... Csak a kedvedért *nevet fel. ÉS most már a daimon nevét is tudja, remek. Az utolsó szavakon felhorkant.* - Látom, imádjátok egymást...

Vendég

*Antoine örül a társaságnak, Spy annál inkább. Bár az csoda a görénynél, ha ennyire közvetlen, és meg is szólal.* -Lemenni? Nellondba? Haver, mi csak akkor járunk le, ha elfogy a piánk, vagy ha bulizni akarunk, bár ezeket nem hagyja Marceau... -Mert nem akar két holt részeg idiótát felrángatni idáig. - De Spy! Kament persze felrángatta a tizedikre... - Az más. - Nem más. Pofa be Spy! *A csendes vita hangossá válik így Pat is fültanújává válk ennek a szócsatának. Majd Antoine észbe kap, és Patrick felé fordul, aki vélhetően megtalálta a hűtőt.* -Bocs haver csak ez állandóan belepofázik mindenbe, és az agyamra megy. A bájitalokat itt hagyhatod, majd odaadjuk neki, vagy az ágyára is leteheted. Mondjk, ha itt hagyod számolni kell a Giselle nevezetű hurrikánnal, aki a héten csupán háromszor takarított a szobába a házimanók után, de sebaj...*Megint megered a nyelve, és neki áll dumálni, persze a damon beleharap Antoine lábába, amit mindketten éreznek, de legalább elhallgat a fiú.* -Hah. Kis hordozható memóriám. *Vigyorog továbbra is, mint a vadalma. Aztán az ő nevük kerül szóba mire gyorsan megejt egy bemutatkozást.* -Jaja. Antoine. Antoine Sébastien Crine, bár Antoine, vagy Crine. Érdekes módon a Sébastient senki nem használja... Ez a görény itt mellettem meg Spy, akit, ha elmentél agyonvernék, de nem tehetem... *Felkászálódik a fotelből, odalép a hűtőhöz, és ő is kivesz egy újabb üveggel.*

Vendég

*A srác válaszára amolyan "Ez igaz." típusú biccentéssel reagál, aztán ugye a srác szól a daimonjának, aki felé Pat így elenged egy biccentést, de többre nem nagyon méltatja, egyelőre. A válaszra elhúzza a száját.* - Nyavalya. Áh, ez van. Pedig le akartam vele menni iszogatni egyet *húzza el a száját.* - Meg oda kéne adnom neki egy-két bájitalt... Mindegy, majd legközelebb *von vállat. A nyelvvel kapcsolatos szavakra elvigyorodik, és innéttől eszébe sem jut bolgárul megszólalni. Még mit nem. Aztán ugye pia, mire szélesen elvigyorodik, és otthonosan mozogva kitárja a hűtőt, kicsit nézelődve, majd végül egy üveget előkapva visszasétál a sráchoz, és lehuppan az egyik székre. Aztán a daimon megszólal, úgyhogy kénytelen foglalkozni vele.* - Igen. Patric Morgan *biccent.* - Én mondjuk a te nevedet abszolút nem tudom, de te *pillant a srácra.* - ha jól emlékszem, Antoine vagy. Jól emlékszem? *dönti oldalra a fejét, majd nagyot kortyol az időközben felbontott italból.*

Vendég

*Igazából a saját és a görénye gondolataitól nem is hallja a trappolás így csak a kopogásra reagál.* -Gyere be! Viszont, ha Marceau vagy akkor inkább menj el, mert nem vagyok lelkisegély szolgálatban! *Mordul fel a fiú, majd mire kimondja addigra Pat már be is ront a hálóba.* -Hello. És nincs itt. Ha itt lenne akkor nem ülnék, és innék egyedül miközben a házimról filózok. *Jelenti ki röviden és tömören a híreket, majd néhány szót vált a görénnyel.* -Spy, told ide a képed. Vendégünk van. *Rikkant a vadászgörénynek, aki rámordul mindkét srácra, majd lemászik a fotelből, és Antoine mellett foglal helyet.* -Öhm nem igazán. Vagy elmászkált, vagy Marceau, esetleg Tristan rángatta magával. Passzolom a kérdést. *Vonja meg a vállát beszédközben, majd a kiürült üveget lerakja maga mellé a földe, az ölében lévő füzetet meg hátradobja.* -Á nem mond. Épp javasolni akartam. Hiába van két nyelvzseni haverom nekem is könnyebb a francia, vagy az angol.*Szélesen elvigyorodik, majd mikor a sörről kérdezik a hűtőre mutat.* -Szolgáld ki magad. Nem tudom mit szeretsz úgyhogy van választék.*Hát Antoine se a vendégszeretetéről híres...* - Amúgy Patrick vagy, igaz? Mármint valami ilyesmit mondott Giselle, na meg láttunk Londonban.*Szólal meg Spy egész kedves hangon pedig ő szinte mindenkit utál.*

Vendég

*Jókedélyű trappolás hallható kintről, majd egy gyors kopogás az ajtón, de vélhetően az illető csak puszta udvariasságból ejtett meg egy kopogást, ugyanis máris nyílik az ajtó, és egy hangos kiáltás szeli át a Nílusi krokodilt.* - Kamen, itt vagy? *érdeklődik hangosan Patric, majd beljebb robog, és int Antoine-nak - legalábbis reméli, hogy jól emlékszik a nevére.* - Helló. Nem tudsz Kamról? *kérdez, kissé tört bolgársággal, szóval megrázza a fejét, és angolul szólal meg.* - Gondolom nem gond. Elképesztő ez a nyelv, agyamra megy. Az angol sokkal jobb. Hé, egy olyat kérhetek? *biccent a fejével a sör felé. A daimont eléggé figyelmen kívül hagyja, talán mert rossz emlékeket ébreszt benne. Egyetlen embert ismer, akinek van, vele meg... Hát, igen. Nem tökéletes a viszony.*

Vendég

*Az elmúlt hetek alatt egészen beilleszkedett az új helyre, bár még ígyis sok ember agyára megy, de ez van. Antoine mindig ilyen volt, és mindig ilyen lesz. Most épp a közös helyiségben ücsörög egy üveg sörel a kezében miközben a lábai az asztalon pihennek, az ölében pedig egy füzet van, amit erősen szugerál hátha rávarázsolódik a házija. Antoine nyakában egy szőrös valami van, ami elsőránézésre valami bundának tűnik, de ha megfigyelik akkor észrevehető, hogy egy élő és lélegző görény az.* ~ Antoine, attól hogy szemmel vered azt a retkes lapot nem lesz jobb hidd el. ~ Deeee Spy. Én. Ezt. Nem. Tudom. ~ Ne hiszitizzél már! Fárasztó vagy. Kérd meg Giselle-t, vagy Kament, hogy segítsen a Lélekszimpátiában. ~ Énnn?! Marceau-t? Na nem. Az kizárt, és punktum. Legutóbb is kértem tőle valamit aztán azóta is ezzel piszkál.*Antoine duzzogni kezd, mint egy óvodás, a görény meg annyira kikészül ettől a bszélgetéstől, hogy inkább átugrik a közeli fotelra, hogy minél messzebb legyen a társától. Hát ez Antoine... Mindenesetre a Belsis iszik az üvegből, és a gyogyós daimonjával farkas szemezik (pedig a daimon nem is farkas...).* -Na jó. Lesz*rom. Nem lesz kész. Majd, ha Kamen megjön könyörgök neki, hogy segítsen. Basszus, igazán jöhetne már valaki. Nem bírlak elviselni Spy.* Kezd hangosan beszélni a srác, majd a Spy-ra tett megjegyzésen a görény felemeli a fejét, és rámorog a másikra.* -Te csak ne morogj nekem! Ha te nem találod ki, hogy másszunk le Nellondba akkor most tudnánk hol vannak a többiek! *A vadászgörény szépen hátat fordít a másiknak, és igyekszik nem reagálni a provokálásra.* ~ Miért nem Giselle daimonja vagyok?! *Ezt valószínűleg élete során még párszor hallani fogjuk tőle...*