Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház

First topic message reminder :

Az érmének mindig két oldala van, tartja a mondás. Nellonddal sincs ez másképp. Egyrészről ott a Palotanegyed csillogása, másik oldalt ott a Sötét negyed mocska, amik közül egy fénysugár kiemelkedik, egy vörös fénysugár. Ha valaki követi, egy kis utcába jut, ami két oldalról ki van világítva vörös lámpákkal. Sok titkot rejt az utca, ha a falak beszélni tudnának, még a nemesi negyed néhány lakójának arcát is képesek lennének visszaidézni.
A főkapun a központi bárba juthatsz, ahol esténként csapodár műsorokkal, tiltott italokkal szolgál a mulató. Nem ritka itt a rúdtánc, vagy egy-egy szépen megkoreografált, de mégis pajkos előadás és szinte mindig hangos zene szól. A pultnál bármit megkapsz, ha elég mély az erszényed. A sötét sarkok asztalainál különös alakok üzleti ügyeiket rendezik, jobb ha nem is nézel arra, még a végén kiszúrnak maguknak, és nem távozol innen élve.
A Madame nem ritkán az éjszakai utcákat járja, a szórakozóhelyeket, csábító mosollyal csalogatva a férfi és női vendégeket egyaránt. Igen, a fényáradat mellett alighanem ez itt Nellond egyik legmocskosabb helyszíne, amit a városbeliek csak Piroslámpás háznak neveznek, de mégis kiemelkedik a kocsmák tömkelege közül. Afféle semleges helynek is mondhatnánk. A Madame maga sem gonosz, csupán e módon képes fennmaradni ebben a környezetben.
Odabent több kisebb ajtó is nyílik, kisebb leginkább boltnak kinéző helyiségekbe. Az üzlethelyiségek ablakai nagyok, és természetesen azok is vörös színben pompáznak. Mindegyik helyiségben tartózkodik egy-egy recepciós, aki fogadja a vendégek óhajait. Tizennyolc éven aluliakat természetesen a Madame sem enged be, még jó pénzért sem. Azon kívül, hogy eléggé erkölcstelen helyről van szó, alvilági alakok gyakran járnak erre, üzleteket kötni, esetenként magával a Madame-mal, vagy csak italozni a csinos lányokkal.

leírás: Cirelin és Christopher

Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház - Page 6 Red-light-district-alley

Vendég

Spoiler:

Vendég

//Első, nyitó hsz, madáreleség

Okkés Smile

- Cir//

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 17 Kaszt :

*A kérdésre felnevet, halkan, de rögtön el is pirul közben. A vörös haj átka, hogy könnyebben vörösödik el. Lebukott, így inkább nem is felel a kérdésre, Allan minden bizonnyal sejtheti, hogy be lett fenyítve.* - Pedig nekem azt mondták, csak ilyen vendég van. *Mosolyodik el, aztán elgondolkozik.* - Meséljek magamról? Nem tudok igazán mit. Egy másik világból származom, de még gyerekkoromban kerültem át. Itt nőttem fel, Bulgáriában, csak egy kicsit messzebb, egy másik részében... Viszont Nellondba csak nemrég kerültem, így még tanulom az itteni szokásokat. Az eddigi lakhelyemen eléggé el voltunk zárva mindentől, mintha az is egy másik világ lett volna. *A házon belüli vendég kérdésre értetlenül dönti félre a fejét.* - Tessék? *Határozottan megnyugszik, mikor hallja, hogy Allan nem éppen azért szokta kérni Ivant, majd bólint.* - Igen, azt hiszem, az itteniek... elég sokat tudnak. Bár az más kérdés, hogy éppen miről.

* Mikor a lány csak bólogat, akkor elvigyorodik a srác.*
- Egy...röpke kérdés. Te...mindenre igent mondanál amit kérdek, és mondok? * Villant egy vigyort. Na ebből mindjárt kiderül a dolog. Majd amikor a lány elmondja, hogy mi és hogyan, akkor félrebiccenti a fejét, és hallgat.* - Mesélsz nekem magadról? Jah... és még annyi. NEKEM nyugodtan mondhatsz nemet is. Én nem az a vendég vagyok, akinek bármire igent kell mondani, és akinek bármit meg kell tenni.
* Aztán arra, hogy ő is Ivánra vár, elmosolyodik.* - Nocsak... házon belüli vendég?* Vigyorog a lányra, majd mikor az felteszi a kérdésnek, hogy Allan őt kéri e mindig, csak elmosolyodik.* - Igen. Őt. De nem azért, hogy... a nemi vágyaimat elégítse ki. Sokkal inkább másféle éhséget... az Információk utáni vágyódásom szokta kielégíteni. Elvégre... nincs más akitől több hírt lehetne megtudni, mint egy itt dolgozó. Nem igaz?
* Kérdi mosolyogva.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 17 Kaszt :

*A tegezésre rögtön bólint. Egyrészt neki is kényelmesebb, másrészt Ayame is megmondta... nem mondhat nemet semmire. És a "tegezhetlek-e" még egy finom kérdés, amire nem is olyan nehéz igent mondani.* - Nos, ha nem bánja... bánod, akkor talán tényleg egyszerűbb lenne. *Leül ő is, aztán megkapják a vörösbort is. Pompás, akkor inni fog.* - Köszönöm szépen. Igen, új vagyok, még alig egy hete érkeztem Nellondba, de szerencsére a Madame befogadott. Redrick... *Ízlelgeti a nevet. Hoppá. Ha a férfi így mondja, akkor biztos, hogy valami nagy hírű család, de nem kellene ennyire tudatlannal mutatkozni az itteni dolgokkal kapcsolatban.* - Ivan? Ma még nem láttam errefelé, pontosabban... Mintha reggel láttam volna, de akkor is csak futólag. ~ Neki kötetlen munkaideje van. Majd egyszer... talán én is elérem. ~ - Igazából... én is őt kerestem. ~ De ezek szerint ő férfiakra vár. ~ - Őt szokta kérni? *Csúszik ki a száján a kérdés, majd inkább belekortyol a borba. Ezt lehet, hogy nem kellett volna.*

* Mikor egy kedves kis hang megkérdi, hogy kire vár, vagy csatlakozhat el, felemelkedik, elvégre az illem így kívánja. Majd int a vele szemben lévő helyre.*
- Foglaljon helyet kisasszony. Vagy... tegezhetlek? Mert szerintem úgy mind a kettőnknek egyszerűbb lenne.
* Mondja mosolyogva a lánynak. Majd aztán jelez a pultosnak, hogy még egy pohár vörösbort kérne. Majd mikor kihozzák azt is, a fiú csak odatolja a lány elé.* - Egészségedre kisasszony. No... mesélj. Új vagy itt jól gondolom? Nem láttalak még itt. Morgant mondtál ugye? * Kérdi mosolyogva. * - Allan Redrick vagyok. A Redrick család második legidősebb sarja. * Mondja meghajolva kicsit ültében.* - Ami azt illeti... éppen Ivánra vártam. De... úgy tűnik éppen nincs munkában, és valahol lófrálhat. Fogalmam nincs merre. * Mondja mosolyogva, majd megemeli a poharát.* - Egészségünkre!

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 17 Kaszt :

*Hiába jól ismert, aki újonc, az még nem ismeri... Nemhogy a férfit nem, de még a Redrick név sem cseng neki igazán ismerősen. Narancssárga-vörös ruhájában, kecsesen terem Allan előtt, nem tudván, kire vár.* - Szép estét! *Köszön illedelmesen, és meg is hajtja magát.* - Külön vár valakire, vagy esetleg... csatlakozhatok? A nevem Morgan. *Esetlenül mozog még egy kicsit ebben a körben, nem szokott az itteni szokásokhoz, nem is ismeri őket igazán. De a munkaidején belül van, tehát dolgoznia kell, ha nem akarja, hogy kivágják. Türelmesen vár Allan válaszára, kezeit összefonva maga előtt. Igazából ő is Ivant kereste, hiszen a férfivel valahogy közvetlenebbül el tudott beszélgetni, mint Ayamével... Mással pedig alig váltott még szót itt. De hát úgy látszik, egyikük sem találta meg a Kovalenko sarjat, aki itt persze más nevet visel.*

Erősen jóképű férfi lép be a piroslámpásban. Jól ismert vendég, így már megjelenésekor egy pohár bort töltenek neki, majd az asztalhoz ül, ahova szokott. Majd csak vár. Valószínű, hogy Ivánra, hisz általában vele szokott itt találkozni. Italoznak, és beszélgetnek jókat. De ennyi. A hosszú fekete kabát elmarad most hiszen nincs hideg. Kifejezetten jó az idő, így aztán mi értelme lenne felvenni. Egy borvörös inget visel most, egy fekete mellénnyel, valamint egy szintén fekete nadrágot. Kezében egy sétapálca, mely sosem marad el. Hosszú fekete haja most is kibontva, szépen igényesen, de lóg mögé. Mikor kihozzák a bort, meglötyköli kicsit, majd beleszagol. Tudja ő, hogy minőségit adnak neki... de biztos ami biztos. Keze mozdul, majd egy cigarettát vesz elő. Hosszú ujján egy gyűrű díszeleg, amin a családjának címere díszeleg. Meggyújtja a koposószeget, majd beleszív. Közben vár.*

Vendég

- Egy éve. *Mosolyog továbbra is, őt nem zavarja, ha kérdezgetik. Ha olyasmit kérdeznének, amiről rá lehetne jönni a kilétére, nos, azokat a kérdéseket ügyesen ki tudja kerülni.* - Oh, sehol sem lehet úgy információt keresni, mint itt. *Mutat körbe a fogadóban. Nos igen, és ő már csak tudja... nem véletlen ő az egyik Redrick szeme és füle ebben a kócerájban. Amikor Morgan feláll, akkor felvonja a szemöldökét. Jah kérem, aki kötetlen munkaidőben dolgozik itt ugyebár...* - Ühümm... pedig nem szednék le a fejed. *Kacsint, de azért int, hogy menjen csak. Közben elszívja a cigarettát, majd ő is talpra löki magát. Kezeit zsebre vágja, szokásos mosolya megjelenik az arcán... és megy. És valami azt súgja, hogy bizony ma sem marad kuncsaft nélkül.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 17 Kaszt :

- És mióta cigarettázol? *Kérdezi meg félredöntött fejjel. Ayamétől nem mert volna ennyit kérdezni, a nő mégiscsak a felettese... a Madame helyettese. De egyenrangú féllel szemben jóval könnyebben megy a (vissza)kérdezés, az enyhe faggatózás.* - Én csak néhány napja érkeztem... mindkét értelemben. Úgyhogy eléggé új vagyok errefelé, de már jártam néhány helyen a városban. Előbb vagy utóbb majd arra is rájövök, hol kell keresnem és kit. *Mosolyodik el, majd feláll.* - Ha nem haragszol, én inkább most visszamegyek, nem lenne jó, ha a Madame vagy Ayame meglátná, hogy itt ücsörgök... Az újonc húzza meg magát. *Jegyzi meg, majd biccent, elköszön, és visszalibben a vendégek közé.* ~ Rendes férfinek tűnik. Talán össze tudnál vele barátkozni. Szükséged lesz itt is barátokra, ugye tudod? - Tudom. Talán. ~

Vendég

*Bólint, még akkor is, ha sejti, hogy igazából nem jutott eszébe a lánynak a neve. Semmi gond, elvégre elmondta. És noná, hogy nem játszik Ivan származása, amiről gyakorlatilag senki sem tud amúgy se, a dolgozók közül csak Ayame. Meg persze a Madame. Aztán, mivel Morgan nem kér cigarettát, ő ígyis úgyis rágyújt. Nem szokott mindig, csak ha dolgozik, akkor. És akkor is csak néha. Hogy is mondta Ayának? "Rosszfiú imidzs." - Itt nőttem fel Nellondban, dolgozni kábé egy éve dolgozok itt. És végülis... nem olyan rossz. Meg lehet mindent szokni. Nellondban mindent meg tudsz tenni, ha tudod, hol kell keresned, és kit. *És persze nem árt, ha valamelyik alapító család valamelyik tagjával jóban van az ember fia, de hát az már másik kérdés.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 17 Kaszt :

- Ivan, hát persze. *Nem, nem emlékezett a férfi nevére, de azért úgy tesz, mintha igeen, éppen most ugrott volna be neki is. Határozottan örül, hogy társasága van, ráadásul nem kuncsaft, így nem kell minden óhaját teljesítenie, stb. Tulajdonképpen egyenrangú fél... Elvégre itt Ivan származása nem játszik. Csak kolléga, semmi más. A tegezést is felajánlja a férfi, mire csak biccent.* - Rendben, hogy akarod. De köszönöm, nem kérek. Nem cigarettázom. *Megrázza a fejét, de nem kéri meg a másikat, hogy ő se tegye, kibírja a füstöt, ha nagyon kell.* - Való igaz, tényleg jóval gyakrabban fordul meg itt, de hát... Minden bizonnyal mert ő dolgozik is. És te régóta vagy itt, Ivan? Hogy bírod? Milyen ez az egész hely? Nem csak a mulató, hanem a város. *Kíváncsi, hiszen nem régóta van itt.*

Vendég

*Amikor felpattan, akkor Ivan csak nyugalomra inti fél kézzel. Ő aztán nem szid le senkit se. A múltkor ő kapott kisebb "beszólásokat" Ayamétól a dohányzás miatt, de hát istenem. Előferdül. Levetődik Morgan mellé, rápillantva a nőre.* - Ugyan, nekem nem kell magyarázkodni... és tegezzél nyugodtan. *Kacsint egyet, átdobva egyik lábát a másikon, cigarettát véve elő, a nő felé tartja. Aztán ő rágyújt egy szálra, de vigyázva, véletlenül se fújja rá a füstöt.* - Amúgy a nevem Ivan. És Ayamét én is ismerem... bár ki nem? Többet látjuk, mint a Madame-ot.

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 17 Kaszt :

*Összerezzen, mikor a férfi előtte terem, és rajtakapottan pattan fel. Látta itt Ivant, méghozzá egyedül, és hamarabb jutott arra a következtetésre, hogy kolléga, mint arra, hogy nem talál magának megfelelő lányt, így tudja, hogy aligha megvenni akarják... rögtön szidásra gyanakszik. Aztán Ivan csak a társaságát ajánlja fel, mire meglepődve ül vissza.* - Jó estét. Igazából csak néhány percre ültem le, de... persze, nyugodtan. Kolléga, igaz? *Na és akkor most lesz ciki, ha nem... de szinte biztos magában, így meri megkérdezni.* - Valóban, így hívnak, de ha nem haragszik... elárulná az Ön nevét? Annyian mutatkoztak be, nem tudtam mindet megjegyezni, örülök, hogy Ayame sikerült, hiszen vele találkoztam először. *Halványan elmosolyodik.*

Vendég

*Valaki márpedig észrevette, és ruganyos léptekkel a lány felé siet. Rendezetlen, félhosszú fekete haj, világító zöld szempár, fehér póló, farmer, cipő nincs rajta.* - Szép estét. Társasággal szolgálhatok? *Mosolyodik el, fejét félrebiccentve. Igen, jól tudja, hogy a lány itt dolgozik, és Morgan is ha más nem, láthatta már a fiatal férfit a kevés férfi "munkaerő" között.* - Morgan... ugye? *Tippel, mintha gondolkoznia kellett volna azon, hogy most hogy hívják a lányt. Más kérdés, hogy elég jó a memóriája, szóval... de hát az álca az álca. Mindenesetre csak áll ott Morgan felett, és addig nem ül le, amíg a lány rá nem bólint arra, hogy igen, nem zavarha Ivan társasága.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 17 Kaszt :

*Kecsesen vág át a mulatón, és a haját a füle elé simítja. Így is túlságosan hangosan hallja a zenét, mire felsóhajt, de nem lenne szép dolog csak úgy befogni a fülét... munkaidőben pedig nem távozhat innen, hacsak egy kuncsaft azt nem kéri. De hát most éppen szabad, szerencsére... De hajnali ötig hosszú még az éjszaka. Egy félreeső sarokba ül le, pihenni egy kicsit. Aki akarja, az megtalálja itt is, aztán majd nemsokára visszamegy a vendégek közé. Csak éppen... ehhez a kavalkádhoz még korántsem szokott hozzá, nemrég érkezett ide, eddig sokkal csendesebb helyen nevelkedett. Szinte a hangos zene szívja el legjobban az energiáját, nem is a vendégekkel való foglalkozás. De azért persze reméli, hogy nem veszik észre, ha leül néhány percre... Félénken pislog körbe, a többieket figyelve.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 17 Kaszt :

- Tizenkét órára nem. *Mosolyodik el, hiszen annyi szabadideje van, és valóban kevesebb alváshoz van szokva. A pult felé néz, mikor Ayame arrafelé bök, és bólint.* - Értem, köszönöm. *Követi a nőt a Madame szobájáig, ahol el is köszönnek egymástól, úgy látszik, ideiglenesen elválnak útjaik.* - Köszönöm a segítséget, majd még biztos, hogy fogunk találkozni. Akkor... további jó rendfenntartást. *Köszön el kedvesen, majd halkan benyit a Madame-hoz. Még nem találja bent a nőt, így csak megáll a fal mellett. Nem ül le, hiszen nem kínálták hellyel, csak türelmesen vár, hogy a főnöke megérkezzen... Gondolatban pedig megvitatja a történteket Neirinnel.*

- Szabad? Nos... Ha nincs szükséged alvásra. *Kissé megvonja a vállát egy mosollyal, mert a lány úgy osztja be az idejét, ahogy gondolja, de azért valószínűleg alvásra lesz szüksége egy munkaidő után. Mikor a lány a kulcsról kérdez a kezével visszafelé bök, a pult felé, ahonnan eljöttek.* - A pult alatt, a pultnál álló lány majd kiadja neked. Én öt éve vagyok itt, és természetesen megmutatom a szobáját, kövess. *Elindul a lépcsőn, ugyanis a Madame az emeleten van, nem a mulató szintjén. A legszélső ajtó, a legnyugodtabb, leghalkabb hely, nem szűrődik át oda semmi. Lehet, hogy nem óhajtja az ágyak nyikorgását, a nők sikoltását és a férfiak zihálását hallgatni. *
- Menj be nyugodtan, lehet, hogy már vissza is ért. Örvendek a találkozásnak, még biztosan összefutunk, hisz én itt lakom. Viszlát, Morgan. *Köszön el, egy kedvesebb mosollyal, majd Slo is meghajol előtte, megdöntve a fejét és visszafordulnak az "őrhelyükre", le, a bárpulthoz, figyelni az ajtót és hogy mi folyik a mulatóban. *

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 17 Kaszt :

*Halvány mosollyal biccent, és megjegyzi... Ha pedig lenne itt valaki, aki ismerné, az megmondhatná, hogy megszokás ide vagy oda, Ayame előtt többet nem fog meghajolni. Alkalmazkodik... Ha a nő nem szereti, akkor nem teszi. Bér, teljesítmény, kimenő... Információk egymás hegyén és hátán, de mindet megjegyzi, bár ezekre még lehet, hogy vissza fog kérdezni. De hát úgyis beszél hamarosan a Madame-mal, tőle meg tudja majd érdeklődni, amit elfelejtett.* - Tehát egész délelőtt és koradélután szabad vagyok? Ez remek. *Mosolyodik el halványan.* - Akkor bőven lesz időm bejárni a várost, azt hiszem. Nagyon érdekel, még nem voltam túl sok helyen, pedig ha itt fogok élni, meg kellene ismernem. És értettem, mindig kulcsra zárni. A kulcsot hol találom? *Kérdezi még meg, majd bólint.* - Köszönöm a körbevezetést. Ha esetleg még a Madame szobáját megmutatnád... És akkor ott meg is várom. Te régóta vagy itt? *Az utolsó kérdés bizonytalanul bukik ki belőle, mielőtt megállíthatná. Nem szokott visszakérdezni, maximum az elmondottakkal kapcsolatban, de hogy magáról faggasson valakit... Csoda, hogy nem kapja a szája elé a kezét, mint akinek valami nagy titok, vagy valami nagyon csúnya szaladt ki a száján.*

- Semmi gond. Lehet, hogy majd találkozol olyannal, aki elvárja. De én nem. *Mondja egy apróbb mosollyal és kísérgeti a lányt, akkor csak kézmozdulattal terelve, hogyha hozzá sem kell érnie. Figyeli a lány tekintetét, hogy melyik szavára hogyan reagál, de furcsa mód nem tud olyan sok mindent leolvasni. Minden esetre kutatja a tekintetét. *
- Értem. Remek. *Mondja röviden, amikor a lány azt mondja, hogy bérel szobát. * - A béred a teljesítményedtől függ. Hogyha panasz van rád, akkor alacsonyabb, ha dicséretet hallunk, akkor magasabb, hiszen a híred el fog szállni, ami további kuncsaftokat is jelent. Kimenő... Azt nem én szabom meg. Hogyha olyannak ítél a Madame, mint bármely más kezdő, akkor a műszakod 12 órás. Este öttől hajnali ötig. De ezt nem én szabom meg, majd biztosan ideér a Madame. Átöltözni pedig arra lehet, a második ajtó jobbra. Van bent egy zuhanyzó is, kulcsra kell zárni mindig, ugyanis az ittas állapotú férfi könnyedén besétál a zuhanyzóban fürdő nőkhöz... Szokásuk volt beszédülni legalább is. *Egyet sóhajt, régi "szép" emlékek. Még jó, hogy egy róka daimonja van és nem valami pinty. Ez azért jóval ijesztőbb, meg tudja védeni.*
- Ha nincs kérdésed, szerintem a Madame lassan vissza is ér, megvárhatod a szobájában. Ha gondolod majd bemutatlak néhány lánynak, esetleg fiúnak.

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 17 Kaszt :

*Felpillant, mikor Ayame megfogja a vállát, és meghallgatja a szavait, majd elmosolyodik.* - Elnézést. Belém nevelték, ennyi az egész. Megszokás... de majd igyekszem itt, Nellondban leszokni róla. *Követi a nőt, nem kell még a jelzésszerű karfogás sem, megy anélkül is. Hallgatja az instrukciókat, az információkat, és gondosan elraktároz minden. Mikor Ayame a "valóban itt akarsz dolgozni" részhez ér, halványan elmosolyodik, de nem szól semmit. Nem mutathatja ki a nemtetszését, nem mondhat nemet... Nem tehette meg eddig sem, ez túl sok változást nem fog hozni az életébe, az egyszer biztos. Nem szakítja félbe a beszámolót, csak a kérdésnél szólal meg.* - Egyelőre a fogadóban szálltam meg, még csak néhány napja érkeztem. Tudok lakást bérelni, ha kell, annyi pénzem van kiindulásnak. *Fűzi hozzá néhány másodperces gondolkozás után a második mondatot is.* ~ Lakást? Esetleg szobát. - Szoba! Egyetlen, teljes, saját szoba, amiben csak egyedül vagyok! Ó, Neirin, hiszen még az is hatalmas ahhoz képest, ahogy eddig éltünk. Egyelőre bőven elég, ha csak annyi jut. A lakás... majd később. ~ - Egyéb szabályok? Kimenőre mikor és mennyire van lehetőség? *Szerényen kérdezget, ha elsőre semennyire, neki az se baj. Alkalmazkodik ahhoz is.*

*Mikor a lány kissé meghajol, egy halk felnevetés hagyja el a száját és finoman megfogja a lány vállát.* - Habár személyiség még nem vagyok, csupán egy személy, nem kell ilyen komolyan venned a posztomat. Csupán amit mondok, azt vedd úgy, hogy a Madame, a főnököd mondja, de attól még nem kell a hajlongás, felesleges. *Mondja, kedvesen egy kis mosollyal, és a nevet elraktározza magában, tudjon a lányról még kérdezni a későbbiekben a Madame-tól. Nyugodtan megfogja a lány karját, és csak jelzésszintileg elkezdi húzni, hogy akkor nézzenek körül. Egyelőre minden üres, csak egy-egy vendég van itt elvétve. *
- A földszinten egy egyszerű mulató van, kocsmaszerű, ahol a megfáradt férfiak kipihenhetik magukat. Az itteni lányok dolga a csevegés, a kényeztetés, és esetenként az emeleten... *Fel int a lépcsők felé* - ... folytatni a kényeztetést, hogyha a vendég úgy kívánja. Hogyha valóban itt akarsz dolgozni... Készülj fel, hogy a ranglétra legalján kezded. Sosem mutathatod ki a nem tetszésedet, sosem mondhatsz nemet. A pénzt mindig a Madamenak adják a kuncsaftok, ám van rá lehetőség, hogy "borravalót" szolgáltassanak a te kezedbe. Ettől függetlenül persze mindig megkapod a részesedésed, sosem fordult elő olyan, hogy valakit nem fizetett volna ki a Madame. *Nyugodtan beszél, arca márvány, mintha semmit sem jelentenének ezek a szavak. Neki már lassan semmit sem jelentenek... Csak mélyen. Úgy taszítja. Nagyon, nagyon mélyen... *
- Van lakásod? Sajnálom, de a Madame nem tájékoztatott az érkezésedről így kénytelen vagyok most kérdezni.

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 17 Kaszt :

*Na puff. Belép az ajtón, a Madame nincs itt, ő pedig az első lendülettel belefut a helyettesébe. Kissé bocsánatkérően mosolyodik el, és meghajtja magát.* - Elnézést, nem gondoltam volna, hogy rögtön ilyen fontos személyiségbe futok. De hát még nem ismerek itt senkit, és a városban is csak néhány embert, nem régóta vagyok itt. *Jegyzi meg, aztán persze be is mutatkozik, ahogy az illem megkívánja.* - Morgan vagyok, Morgan Fawn, a második nevem Athena. Örülnék, ha körbevezetnél, és esetleg elmondanád az alap dolgokat, szokásokat, ha vannak ezek közül olyanok, amiket mindenképpen tudnom kell. Nem tudom, a Madame pontosan mit akarhatott mondani... De akkor majd öt órakor biztosan előkerül, vagy esetleg később. Mostmár... úgyis itt maradok, nem terveztem elmenni, úgyhogy nyugodtan meg tudom várni. Ezek szerint a főnököm leszel, Ayame? Hiszen a Madame helyettese vagy. Különleges neved van.

*Mikor valaki belép, méghozzá egy nő, a daimon azonnal szól a gazdájának és Aya egy futó pillantással méri végig a lányt és a szürke köpenyt, amit most levesz magáról. Kissé elmosolyodik, hiszen neki is épp ilyen egyszerű köpenye van, amit a ruhájára vesz, hogy a sima emberek között néha-napján előforduljon. Egy-egy vásárlás, egy-egy hírvivés... Egy-egy tárgyalás vagy házhoz menés. Mikor hogy. Ahogy odalép hozzá, kissé ellöki magát a pulttól és kiegyenesedve figyeli őt. Szépen ívelt szemöldöke kissé felszökik és érdeklődve méri végig újra a lányt.*
- Üdv Madame Chanturill mulatójában. Még sosem láttalak... Viszont a Madame házon kívül van, a mulató addig az én kezemben forog. *Daimonja érzi, ahogy ezen a gondolaton Aya eljátszadozik... Hogyha nem bízták volna rá a fogadót, akkor még most is a szobájában lehetne. Minden esetre Ayame tekintete jobbára kedves, és igéző, habár ezt olyankor, mikor egy nővel beszél, talán nem kell elmondani. *
- Ayame vagyok, és minden esetre, ha elmondod hogyan is hívnak, szívesen segítek neked, esetleg körbevezetlek, amennyiben még nem láttad az épület minden zugát.

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 17 Kaszt :

*Halkan oson az utcán, egy egyszerű, szürke köpenyben, aminek kapucniját a fejére hajtja. Vékony ruhadarab, nem melegít, csak takar, de most éppen ez a célja. Persze, ebben a munkában éppen hogy nem az a lényeg, hogy az ember takargassa magát... A köpeny alatt az ő ruhája is merőben másmilyen, de most mégis így érkezik. Belép a mulatóba, és itt már rögtön le is veszi a köpenyt, a karjára hajtja, és bizonytalanul körülnéz. Az első napja, a Madame azt mondta, majd beszélni is akar vele... De hát fogalma sincs, hol találja. Eléggé elesettnek érzi magát, de megpillant egy nőt, leendő - vagyis már mostani, javítja ki magát gondolatban - kollégáját, és hozzálép.* - Szervusz! Ne haragudj, csak láttam, hogy úgyis egyedül vagy, gondoltam, hátha nem zavarok. Nem tudod véletlen, hol találom a Madame-ot? Azt mondta, keressem meg, ha megérkeztem, de fogalmam sincs, ráér-e most. Igazából egy órával előbb érkeztem, ötre várt engem. *Felszegi a fejét, belenéz a másik nő szemébe, de még enyhén látszik rajta a bizonytalanság, az idegen környezet miatt érzett félelem. Emiatt vette fel a köpenyt is még az első nap... holnap minden bizonnyal már nem fogja megtenni.*