Társalgó - Játék terem

Diák Hozzászólások száma : 37 Kaszt :

First topic message reminder :

A Társalgó központi terméből összesen három ajtó nyílik, tehát ez is közöttük van. Már maga az ajtó is erősen figyelemfelkeltő, ugyanis a felirat általában random színek között váltogatja magát, néha teljesen megbolondulva mozognak a betűk, villog, szóval szinte önálló életet él.
Ahogy belépsz egy egész méretes termet találsz. Persze nem óriási, de olyan kényelmes méretű. Sok minden akad itt. Egy nagy szekrény, ami szinte mindig zajoktól hangos. Van benne mágikus önping-pong, amivel egyedül is játszhatsz; vagy épp néhány doboz varázslósakk; különleges minikviddics, ahol te irányítod a játékosokat; érdekes társasjátékok; varázsló activity és még amit csak el tudsz képzelni és mágiával bír.
A szobában több asztalt és széket is látsz, itt próbálhatod ki a méretes szekrény különböző játékait, szórakozhatsz barátaiddal. De persze, ha úgy kényelmesebb, a kényelmes szőnyegen is elheveredhettek kipróbálni egy társasjátékot.
Találsz egy zenegépet is, persze nem árammal működik. Sokféle zenét megtalálsz benne, válogathatsz kedvedre, de azért légy tekintettel a többi ittlévőre is, hátha nekik egész más az ízlésük. A terem egyébiránt hangszigetelt, tehát a zene nem zavarja sem a Központi terem, sem a Nyugalom termének élvezőit.
A mágia fontos, de mégis ha jól megnézed találhatsz itt mugli játékokat is. Talán nem ismered őket, ezért akad a falon 1-1 rövid leírás a használatukról, abból megtudhatod mi is a pontos lényegük. Akad itt csocsó-asztal és darts is, no meg egy kisebb minibiliárd, és egy flippergép is helyet kapott, amit úgy fest az iskola külön rendelésére készítettek, mert a pálya kialakítása is a Nezabart idézi. Ezt azért egy kis mágiával megspékelték, így valamivel nehezebb, mint egy sima flipper, ugyanis a golyó van, hogy osztódik, vagy apróbb méretűre összemegy, netán eltűnik és hirtelen egy másik ponton tűnik fel.
írta Cirelin de Sovalon

Vendég

*Az ajánlatra, hogy a lány Görögországba akar menni, felkapja a fejét és hevesen megrázza.* - Nem, nem, nem! Oda nem jöhetsz! *Majd észrevéve, hogy kiabált, sóhajt egyet, és ő is letéve az ütőt, az asztalnak támaszkodik.* - Ne haragudj, de én...én oda nem mehetk vissza...és te sem mehetsz oda! Sajnálom, de...de ha megtudnánk, hogy mi jóban vagyunk, te ugyan úgy éeltveszélyben lennél ott, mint én! *Majd észrevéve, hogy mit mondott, egy nyögés kíséretében a apdlóra függeszti tekintetét és elfordul a lánytól. Azonban mikor felemeli a tekintetét, látja, hogy z odajött hozzá. Ekkor egy groteszk gondolat furakszik a fejébe: ilyen közel még sosem állt hozzá egy lány sem...még a húga sem... De nem, nem, ők nem úgy vannak. Vagy igen? Elvégre ő még sosem volt úgy. De nem, nem, ők biztosan nem. Az kizárt. Az érintésre mégis összerezzen, tekintete a kecses kézre vándorol, majd ismét a lány arcára. A kérdésre ismét sóhajt. Bár legszívesebben elhátrálna, nem teszi.* - Csak...csak tudod, nem volt túl kellemes gyerekkorom. De ez...bonyolult. A lényeg, hogy otthon...vagyis Görögországban van pár ember, aki szívesebben látna engem holtan, csak a vezetéknevem miatt. *Majd halványan elmosolyodik. Most ennyi tellik tőle.* - Nem kell aggódnod. Ide nem fognak eljutni! *majd kezét gyengéden a lányéra helyezi, és lefejti a válláról. Mikor ez sikerült, elengedi, de talán pár pillanattal később, mint az feltétlenül szükséges lenne.*

Tárgy: Re: Társalgó - Játék terem Szomb. Jan. 08, 2011 6:55 pm

*Nyilvánvalóan nem kerülik el a figyelmét a fiú eltorzult vonásai, habár most tapintatból nem bámulja úgy, mint eddig, az a pár gyors pillantás többet ér bármilyen hosszú tanulmányozásnál. Szinte olvas a gondolataiban, vagyis, inkább az érzelmeiben. Nem tudja mi járhat a fejében, hiszen neki fogalma sincs róla, milyen szörnyűségeket élt át a fiú. De egy valamit észrevesz, hogy semmi boldog emléket nem idéz fel ez idő alatt, és ez roppant lehangoló. Mikor úgy véli, eleget nézte, analizálta, nemes egyszerűséggel leteszi a pingpong ütőt, és közelebb megy hozzá. Tekintete együttérzést sugároz és megértést, bármiről is legyen szó. A bátorító mosoly és a kacagás némileg megnyugtatja a lányt, de aggodalma nem hagy alább. Ennyire azért még ő sem naiv, észreveszi, ha valakit bánt valami. Ő maga is bátorítóan mosolyogni kezd.*
- Voltaképpen nekem is hiányzik, egy jó ideje nem láttam, úgyhogy majd a nyáron el is fogok utazni valahova. Legyen mondjuk Görögország!* Mutat Dariusra nevetve, játékosan, de komolyan gondolja az ajánlatot, hogy egyszer majd meglátogatja, még ha ez a hangsúlyából nem is derül ki. Aztán egy kicsit megint elszomorodó pillantással még közelebb lép hozzá, kezét a vállára teszi, és aggódóan feltesz egy újabb, egyszerű kérdést.* - Mi bánt?* Ennyiből áll az egész, de ez mindent magába foglal, amire Seldrit kíváncsi, mivel érzi, hogy valami nagyon nincs rendben a sráccal.*

Vendég

*Dar is valahogy így van a család-dologgal, semmiben sem hasonlított a szüleire, akiket csak a pénz érdekelt, meg hogy minél többet megöljenek az ellenség közül... Aztán végül ők haltak bele a csatába. Biztosan elvárták volna Dartól, hogy folytassa a harcot, kockáztatva ezzel a saját, de legfőképpel Sela életét... Márpedig ő nem fogja ezt tenni. Tudja, hogy miatta haltak meg a szülei valamilyen szinten, hiszen ha akkor megöli azt a három nőt...mert meg tudta volna őket ölni...akkor nem ez lenne. De be kell vallania, hogy még itt is jobb, mint ott, ahol kábé rabszolgasorba ment a húga mellett. Persze megvolt mindene, de mégis... mindenki más hibáját rákenték, mindig ő végezte a piszkos munkát. Pedig szíve szerint egy embert sem ölt volna meg. De megtette. Nem volt elég erős, hogy ellenszegüljön. De most, mivel rájött, hogy gondolatai elég szépen kiültek az arcára, kisimítja vonásait, ami nem is nehéz, a lány mondata után.* - Tényleg? Nem gondoltam volna... *Ejti meg a jól ismert félmosolyt a lány felé.* - Köszönöm. Igen ott. Hát...szerettem a tengert. Jobban belegondolva, még hiányzik is. *Ez tényleg igaz. Szerette a tengerbe alábukó napot figyelni, szerette a hullámok zúgását hallgatni a sötétben, mikor már nem bírta tovább, mikor muszáj volt kiszabadulnia abból a házból...* - Az végül is jó, nem? Biztosan sok helyen jártál. *Mosolyog rá bátorítóan.* - Ó, hát akkor nem lehetnek valami kedvesek! *Neveti el magát az ajánlaton. Még mit nem!*

Tárgy: Re: Társalgó - Játék terem Szomb. Jan. 08, 2011 6:16 pm

*Amikor az ő tekintetét kezdik fürkészni, hirtelen nagyobb lesz a zavara, és gyorsan elfordítja a fejét, a labdát kezdi vizsgálni. Nem mintha neki annyira kéne figyelnie a játékra, elég jól tud ő is, úgyhogy nem kell félteni. Mivel ő maguk is elég gazdagok voltak (még mindig azok), mindegyik házukba vettek pingpongasztalt, apjának egyik kedvelt unaloműző elfoglaltsága volt, ahogy a lánynak is. Kb. ez az egyetlen dolog, amiben hasonlít az apjára, mindig is úgy érezte, hogy valahogy kilóg a családból. Őt nem érdeklik az anyagiak, a hatalmas vagyok, neki egyetlen célja van, ami már megszállottá tette, és az a természetvédelem. Pénzének felét mindig adományokra költötte, egy negyedét az egyesületre, amelynek tagja, és csak a maradék huszonöt százalékot magára. Ami abból állt, hogy nagyjából havonta, kéthavonta vett magának egy könyvet illetve ruhadarabot. Vessük össze nővérével, aki az egész zsebpénzét magára áldozza, ami abból állt, hogy szinte naponta új ruhákban jár, a sminkje pedig olyan tökéletes, akár egy hollywoodi sztárnak.
Bátortalanul, de már kissé megvigasztalódva néz újra a fiúra, és halványan elmosolyodik.* - Te vagy az első, aki ezt mondja.* - Arra céloz, hogy szinte senki se szereti hallgatni az értelmetlen fecsegését.* - Szép, görög nevek...* Töpreng gondolataiba temetkezve, majd felcsillan a szeme.* - Tengerpartooon?*Kapja fel a fejét csodálkozva.* - Az csodálatos lehet... Hogy honnan jöttem?* Ekkor keserűen elneveti magát.* - Bár tudnám... Gyakorlatilag a fél világot bejártam a szüleimmel, és sose töltöttünk 2 évnél több időt egy országban.* Tekintete a távolba réved, messze, az emlékeihez.*- Apámnak köszönhető, és a munkájának.* Ennyiből áll a rövid felvilágosítás.* - Igen, van egy nővérem és egy húgom. De szívesen elcserélem veled a két lóért.* Széles mosolya láthatóvá teszi fehér fogait, amelyek olyan tökéletesek, mint egy színésznőnek. Nem hiába hordott három évig fogszabályzót....*

Vendég

*A lány lelkesedésén először meglepődik, majd csak elmosolyodik. Hiszen megszokhatta már. És pont ezt szereti benne...hogy ennyire vidám, hogy mindennek tud örülni, még a legapróbb dolgoknak is.* - Aha. Majd ha gondolod, lovagolhatunk. *Ismétli meg az ajánlatot, látva a lány lelkesedését. A következő mondatra a görögökről csak vállat von. Ő nemigen tapasztalta ezt, mivel nem nagyon barátkozott... pedig bejárta szinte az egész országot. Persze nem nézelődés céljából. Mikor a lány tekintete elkomorodik, Dar fürkészve a szemébe néz. Ért mindent. Úgy tűnik, valamiben mégiscsak hasonlítanak a lánnyal. Minden esetre csak ennyit mond.* - Ugyan. Szeretem hallgatni, ahogy beszélsz. *És megejt egy vigasztaló félmosolyt is. Hát igen. Ő nem nagyon szeret beszélni... mondhatni, kiegészítik egymást. Mikor játszani kezdenek, szinte nem is figyeli a labdát, látszik rajta, hogy ebben is elég jó. Hát igen, a társasági elfoglaltságok helyett ilyesmiket csinált. Eddig is észrevette, hogy a lány zavarban van, azonban utolsó kérdései után már nem bírja ki, elneveti magát, ám csak pár másodpercig. Utána úgy, mintha mi sem történt volna válaszol.* - Niké és Arion. Én, vagyis mi *céloz itt húgára is* a tengerparton éltünk, egy villában. És te? Te honnan jöttél? Van testvéred? *Kérdez immár ő, nehogy bunkónak titulálják...*

Tárgy: Re: Társalgó - Játék terem Szomb. Jan. 08, 2011 3:28 pm

*Szemei kétszer akkorára kerekednek ki, amikor meghallja a hírt, és arcán széles mosoly fut fel, szinte a füléig ér. Meglepetésében csak csodálkozva hallgat, majd pár másodperc múlva kibukik belőle a lelkendezés.*
- Miiii?? Van két lovad és ezt még nem is mondtad? Ez egyszerűen... Szuper, Dar!* Kacag fel hihetetlen lelkesedéssel, mintha a fiú legalábbis megkérte volna a kezét. Egyik különleges "képessége", hogy a legapróbb dolgoknak is elképesztően tud örülni. Ez hozzátartozik a lényéhez, úgyhogy ideje megszoknia Darnak, főleg, hogy manapság elég gyakran összefutnak. És mivel Seldrit megkedvelte, nem is fog tudni megszabadulni tőle egykönnyen.* - És, és, és Görögországban születtél?* Folytatja csodálatát.* - Az gyönyörű hely, imádom a görögöket, mindegyik olyan életvidám és bátor.* Lelkendezik, majd észbe kap, hogy lehet, hogy ez nem is érdekli a fiút, és pár perc erejéig elhallgat. Aztán megint beszélni kezd, de már igyekszik, hogy ne túl sokat fecsegjen, nehogy megutáltassa magát vele. Szüksége van barátokra, és mivel elég különös lány, nem sokan keresik a társaságát, ezért ennyire lelkes.*
- Oké, befogtam, bocsi, hogy ennyit beszélek, csak olyan jó veled beszélgetni...Te legalább meghallgatsz.* Tekintete kissé elkomorul amíg beszél, majd ismét vidámmá válik.* - Nagyon szívesen mennék lovagolni, egy kicsit tudok is, meg hát ugye nagyon szeretem az állatokat.. Igen, persze, pingpongozzunk.* Tér végül magához, és az asztalhoz lép ő maga is, majd kezdetét veszi a játék. Közben csak úgy, mellékesen megkérdezi.* - És hogy hívják őket?* Itt nyilvánvalóan az állatokra céloz.* - És Görögországon belül hol laktál?* Aztán újra észbe kap, és megint csak elhallgat.*

Vendég

*Most nem kapja el a tekintetét, hagyja, hogy a lány nézze, s meglepődve konstatálja azt is, hogy ez nem igazán zavarja. Érdekes, és meglepőnek kéne lennie, de ő nem lepődik meg ezen. Mintha várta volna ezt a pillanatot, amikor hagyja, hogy valaki a szemébe nézzen, és belelásson a lelkébe, ebbe az oly sokáig épített labirintusba. Ám nem vete együtt a lánnyal, csak elmosolyodik annak gyermekes naivságán. Ő még élvezi is ezt! A kérdése még mindig mosolyogva bólint.* - Igen, igen, van két lovam. Eddig otthon voltak, volt valami gond a lószállítóval. Görögországban lakom...laktam. *Egészíti ki, válaszolva egyben a következő kérdésre is.* - Tudsz lovagolni? Egyszer megmutathatnám őket. Lovagolhatnánk is... *Teszi még hozzá, majd gyorsan kiegészíti.* - Persze, csak ha van kedved. *Mosolyog rá. Ő imád lovagolni. És mivel rengeteg pénzük volt, a legjobb lovakat kapta meg. Mindent megkapott - amit pénzért meg lehetett venni. * - De most mindegy, enmigaz? Elvégre, már sötét van. Addig is...játszunk egyet? *Bök a pingpongasztal felé vigyorogva. Ha igenlő választ kap, máris indul, és szerez ütőt meg labdát.*

Tárgy: Re: Társalgó - Játék terem Szomb. Jan. 08, 2011 2:42 pm

//Olvadunk.. Smile

//

*Hát igen, Seldritnek is feltűnt, hogy Dart sokkal inkább megviselik a történtek, mint őt. Neki az az aprócska heg a kezén csupán egy izgalmas kaland emléke, amit szerencsésen megúszott. A figyelemelterelő hadművelet azonban sikeresen végződött, a lány gyermeki naivságának köszönhetően simán bevette, hogy a fiú érdeklődése a játékra irányult. Hiába, neki is szimpatikussá vált Dar, pedig Seldrit a látszat ellenére csak nagyon kevés embert képes igazán megkedvelni.Habár közrejátszott az is, hogy kétszer megmentette az életét, ettől függetlenül is van a fiúban valami, amitől Seldrit még derűsebb lesz. Mosolyogva nézi diáktársa töprengését, megpróbál az elméjébe látni, mint az előbb a dákónak.*
- Hát igen, nekem is ez az egyik kedvenc termem.* Bólint egyetértően, majd ismét előveszi az idegesítő szokását, mélyen a másik tekintetébe fúrja az övét, és úgy válaszol tágra nyílt szemekkel.*
- Teljesen jól vagyok, és őszintén szólva engem nem viselnek meg a történtek. *Feleli töprengve, majd játékos kacsintással hozzáteszi.* - Már kezdek unatkozni, lassan hiányoznak az életveszélyes helyzetek.* Gondtalanul felnevet, majd agyából hirtelen kipattanó kérdéseket fel is teszi, nem törődve, hogy egyáltalán nem kapcsolódik a témához.* - Neked nincs háziállatod? Itt, vagy otthon? Egyébként szoktál haza járni? Hol is laksz pontosan?* Kíváncsian pislog rá a biliárdasztal másik oldaláról, és ő is szinte ráhajol az asztalra, fél kezén támaszkodva nézi, hogy jobban hallhassa az általa érdekelt válaszokat.*

Vendég

*Dar viszont annál inkább...ő nagyon is érzi a dolog súlyát. Neki elég sokmindent ki kellett állnia az évek során, s mondhatni, semmi szüksége rá, hogy még itt is folyton bajba kerüljön! És sodorjon másokat is... Persze, igazából nem a játékra figyel, dehogy, ez csupán figyelemelterelő hadművelet. Tudja, mi jönne. Dar, ne magadat hibáztasd. És jön is, de ő már "nem figyel". És végül be is válik a dolog, a lány leszáll a témáról, látszólag belenyugodott, hogy Dart jobban érdekli most a játék. Na ja. Nevetséges feltételezés! Az egséz csak arra volt jó, hogy... hát igen, be kell vallani, ez a mindig vidám lány igen jó hatással van rá. Tudja, hogy sosem hazudna neki, és bár először furcsa volt, mostmár inkább megnyugtató, hogy van valaki, aki a legrosszabb dologban, a legzárkózottabb emberben is képes meglátni a jót. Olyan érzése van, mintha az életéből kimaradt "legjobb barát", vagy csak egyszerűen egy barát talált volna rá. Mert ugyebár neki ilyesmije...nemigen volt. Nem volt rá ideje, kedve, energiája...engedélye. De ideje lenne válaszolni a kérdésre is.* - Megvagyok, kössz a kérdést. Kezdek hozzászokni itt a dolgokhoz... eddig ez tetszik a legjobban. *Mutat körbe vigyorogva.* - És te? Veled mi újság? *Sétál át ismét a másik oldalra, és dől neki a biliárdasztalnak, úgy figyelve a lányt.*

//Fagyunk.//

Tárgy: Re: Társalgó - Játék terem Pént. Jan. 07, 2011 9:24 pm

*Halkan felnevet a fiú színpadias viselkedésére, és csak ingatja a fejét, majd a Dar által említett mágikus dákóra szegezi tekintetét. Ezt nézi egy darabig, mintha csak megigézni készülne, vagy a gondolatait kiolvasni. De hogyan is tudna egy dákó agyában olvasni?! Ezen tűnődik egy pár perc erejéig, majd derűsen ismét Darius felé fordul, nem izgatja annyira a biliárd, a fiú mondanivalója viszont annál inkább. A falnak dőlve hallgatja, s nyilvánvalóan ki lehet olvasni tekintetéből, hogy éppen milyen hírt hall. Hiába, sose volt az a titokzatoskodó típus, elég az arcára nézni, és ha valaki elég jól ismeri, úgy olvashat belőle, akár egy nyitott könyvből.*
- Köszi, teljesen jól vagyok.* Válaszol vigyorogva.* -Hát igen, úgy tűnik elég veszélyes párost alkotunk!* Kacag könnyedén, valahogy nem képes felfogni a dolog súlyát. Olykor hajlamos a világot egy ötéves szemével látni, neki semmi sem számít véresen komolynak, mindent játéknak tekint, amin meglepően jól tud szórakozni, még akkor is, ha az az életét fenyegeti...* - Szerintem volt az hetven százalék is.* - Kacsint rá, de amikor Dar arca szomorúvá válik és saját magát hibáztatja, lehervad arcáról a gondtalan mosoly. Megvetően, hitetlenkedve nézi ahogy eltávolodva tőle a játékot kezdi fürkészni, de félreértés ne essék, nem ezért haragszik, hanem azért, amit ezelőtt mondott.*
- Darius! Mégis mit sajnálsz? Nehogy magadat kezdd el okolni a történtek miatt, mert mindjárt megbolondulok!* - Dorgálja le mérgesen. Karját keresztbe fonja mellkasán, így olyan hatást kelt, mint egy mérges kisgyerek, aki amiatt duzzog, hogy szülei nem engedik, hogy csokit egyen ebéd előtt. Pár perc után viszont megenyhül, vonásai ellazulnak, de ábrázata még mindig nem mondható vidámnak.* - Dar, kérlek ne magadat hibáztasd, hiszen...* Mondata azonban abbamarad amikor észreveszi, hogy a fiú már láthatóan megfeledkezett a témáról, és a játékra figyel. Ekkor csalafinta mosoly jelenik meg az arcán.* - Úgy tűnik mégse volt méltó ellenfél hozzád!* Kacsint rá, és szépen lassan visszanyeri optimista kisugárzását.* - Gratulálok! Egyébként mi újság veled, hogy vagy?

Vendég

*Hát igen, való igaz, hogy mostanság nem sokan járnak errefelé. Dar nem így van vele. Ő úgy gondolja, hogy ha már annyi rossz dolog történik, miért ne lehetne egyszer csak..kiszakadni? Még ha csak pár óráról is van szó. Pár, gondtalan, felhőtlen óra. Játék. Mert mindenkiben ott van erre az igény, csak mindenki másképp éli ki. Dar már akkor észreveszi a lányt, mikor az belép, azonban előbb végrehajtja az ütést, és csak felemelkedve néz rá. Rávillantja féloldalas mosolyát.* - Szia. *Majd az átható pillantástól zavarba jőve a mágikus dákóra emeli tekintetét, ami most a golyók helyzetét vizsgálgatja nagy szakértelemmel. A fiú a kérdésre csak megcsóválja a fejét.* - Hát, nem túl jól. Nem tudok kifogni ezen... *Bök a lövéshez készülődő botra.* - Borzalmas. *Csóválja meg színpadiasan a fejét, majd ismét a lányhoz fordul.* - Hogy vagy? Komolyan mondom, nekünk nem kéne találkozni... Eddig, ha jól emlékszem, ötven százalékos aránnyal történtek furcsa dolgok, ha mi ketten egy helyen voltunk! *Csóválja a fejét, immár nem a hatás kedvéért, az asztalnak támaszkodva. Majd halkan teszi hozzá.* - Sajnálom... *Aztán, még mielőtt a lány mondhatna bármit is, ellöki magát, átsétál az asztal túloldalára, és a fekete golyót egy jól irányzott ütéssel a megfelelő lyukba téríti.* - Na végre... *Vigyorogja meg az eltűnt golyó helyét, mintha arról is megfeledkezett volna, hogy Seldrit is jelen van.*

Tárgy: Re: Társalgó - Játék terem Pént. Jan. 07, 2011 8:35 pm

*Hamarosan egy másik diák közeledik a Játékterem felé, ami valljuk be, sokat veszített a népszerűségéből az utóbbi időkben a borús hangulatból kifolyólag, ami járványként szántott végig a diák- és tanárseregen, és alig pár ember kivételével mindenkit rettegésben és depresszióban tartott. A kivételek közé tartozik „hősünk” is, Seldrit, a szertelen és vidám lány, akinek szinte semmi sem szegheti kedvét. Habár mostanában még ő is kevesebbet nevet, mint eddig, a nemrég ért támadások enyhén sokkolták a jókedvű leányzót, és már óvatosabban lép ki az iskola falai közül. Egy hosszabb sötétbarna blúz és egy világosabb cicanadrág van rajta, lábfejét pedig egyszerű lapos talpú csizma takarja. Sötétszőke haját kivételesen laza copfba kötötte, így ez most nem lóg a szemébe, kezét viszont már nem borítja kötés, teljesen meggyógyult. Fütyörészve nyit be a bizonyos terembe, ahol „áldozattársa” játszik épp egy golyót üt be a lyukba a dákójával. Mágikus biliárd a játék neve. Seldrit nem igazán szereti ezt a játékot, ő inkább a pingpongot preferálja, ott legalább mozogni is kell. Mindenesetre azért amint észreveszi a sötét hajú srácot, egy féloldalas mosoly keretében halkan odaballag mellé.Most egyedül van, cicáját otthon hagyta, aki most nagy valószínűséggel épp a vacsoráját fogyasztja el.*
- Heló Dar!* Köszön rá lelkesen, és fürkészni kezdi a tekintetét. Gyakori szokása, amit a legtöbben ki nem állhatnak, hiszen ki szereti, ha valaki hosszabb ideig szemébe bámul?* - Mágikus biliárd? Hogy állsz?* Kérdezi érdeklődve.*

Vendég

*Igen, ide is elkeveredett újonnan jött diákfiúnk... S be kell vallani, amint felfedezte ezt a termet, tudta, hogy még sokszor meg fog itt fordulni. Na igen, nem is tévedett, már harmadszorra van itt a héten. Jelenleg egy biliárdasztal mellett áll, és nézi, ahogy a megbűvölt biliárddákó céloz, majd elüti a fehér golyót, ami szépen bele is taszít egy másikat a lyukba.* - Hm..nem rossz, nem rossz... *Dünnyögi, csak úgy magában, majd körbejárja az asztalt, megfelelő pont után kutatva. Végül meg is találja, és egy ütéssel két csíkos golyót is belelök a lyukba. Ez a harmadik játszmája ezzel a fránya megigézett bottal, és még egyszer sem tudta megverni. Na majd most! Amúgy társadalmi szinten nem jutott előrébb, ismeretségi köre, amely eddig a húgából, Chleoból és Seldritből állt, még egy lánnyal bővült. Kezdi azt hinni, hogy ide egy vele megegyező diák sem jár... Na nem mintha zavarná, csak... kicsit feszélyezi a dolog, annak ellenére is, hogy eddig egyik sem akarta felmosatni vele a tyúkólat. Ami kész csodának számít. De itt legalább biztonságban vannak. Főleg Sela. Bár, a két támadás, amit Seldrittel átéltek... kissé megingatja ezt a tételt.*

Vendég

-Hát azt hiszem, igen... De tudod, végig rajta voltam, hogy nyírja ki és, ha nem ő akkor én tettem volna meg. *Mondja, miközben felszegi a fejét, majd úgy pislant a fiúra. Figyeli, ahogy az járkál, de mintha különösebben nem zavarná, viszont amikor lepattannak mellé, egy mosoly kúszik az arcára.* - Hasonló jellegű? Ugyan kik, azok? *Kérdezi a lány, miközben szemöldökét egy kicsit a magasba húzza. Nos, valóban kíváncsi rá, elvégre most őt...Khm...* -Tudod kedves, úgy vagyok vele, hogy a magánéletembe ne szóljon bele senki. Bár, ha valakinek jól esik, akkor csinálja csak, de nem biztos, hogy jól jár. *Mondja, halkan duruzsolva a fiúnak, miközben szemei újra megcsillannak. Ég, akár a nap lángjai. Mindenesetre csípőjét egy kicsit kibillenti, így láthatóvá válik, hogy mennyire jó alakja van a lánynak. A kérdésre csak elmosolyodik, miközben egy kósza tincset eltűr az arcából. Egy kis ideig hagyja, hogy csend boruljon rájuk, majd aztán megszólal.* - Tudod, fogalmam sincs. *Mondja a lány, ami igaz is egyébként.* -Nem vagyok én annyira nagy szám... Vannak nálam sokkal jobbak... *Feleli a lány, miközben fejét édesen félredönti. Hangja is egész kellemes, félig suttogva, búgva beszél a fiúhoz.* - Ha gondolod, valamikor körbevezethetlek az iskolában. Meg talán mesélhetek is pár dolgot. Viszont, ha nem haragszol én most távoznék, késő van... *Mondja a lány, miközben még egy pár pillanatig áll, majd, ha nem állítják meg akkor távozik és megindul valamerre...*

Vendég

*Figyeli és érdeklődve hallgatja a lányt, majd szemöldökét felvonja.. na igen. Biztos nem egy álom hely, de a srác pontosan tudta mit vállal azzal, hogy ide jött. Ő sokkal erősebb lelki szempontból mint Brenda és sok mindent eltűr.. ez által ő harcosabb teremtés is. Előbb céloz aztán kérdezz... * - Remek, akkor gondolom a fiúra sokan haragszanak.. az iskola miatt.. gondolom én.. Ugye?*Seth kérdezi meg, és figyeli a lányt és fel alá járkál a srác.* - Hmm.. nem hiszem, de csoda nem történt bajotok.*Jegyzi meg csendesen, majd a témát el is akarja terelni mert bizony rossz emlékek fűzik a lányhoz.* - Tapadni azért túlzás, de igen akadnak hozzád hasonló jellegű lányok...*Mondja miközben látja, hogy az arcát félre biccenti Susan, a srác leteszi a dákót, kicsit unja már a játékot. Oda sétál a lányhoz, majd fel ül az asztalra egy laza mozdulattal. Hátra dől kezeivel hátul megtámaszkodik az asztalon és úgy néz a lányra. Igen.. ez az a tekintet, amikor próbálja felhívni magára a figyelmet Alex.. * - És rád a fiúk, hogy tapadnak? Mint méhek, a bibére?*Kérdezi meg, majd elkuncogja magát, na jó kicsit már kezd fáradt is lenni ez a srác, de egyáltalán nem látszik rajta.*

Vendég

Figyeli a fiú arc kifejezését, sőt ha úgy tetszik akkor magában elemezgeti a srácot. De persze ebből nem látszik semmi, sem ugyanis az ő arcán csak a kacér mosolyok virítanak.* -Bizony tudom, ki a testvéred. *Mondja egy csalafinta mosollyal az arcán, miközben egyszerűen neki dönti a dákót a falnak ő maga pedig az asztalnak dől neki. Csípőjét szépen kibillenti oldalra, majd úgy nézi a másikat, miközben az beszél.* -Magam is nemes vagyok, bárha aranyvérű vagy, akkor könnyen kitalálhatod. *Mondja egy megvillanó mosollyal az arcán. A sulis részre viszont csak elhúzza a száját.* -Na, igen nem egy álomhely az biztos. Pedig az iskola nem rossz, bár szerintem ezt te is tudod, elvégre akkor nem jöttél volna ide. Igazából a szakvezetőnk fia robbantotta fel az iskolát, mivel megölte az erőforrást, aki drága igazgatónőnket éltette... *Mondja a lány, miközben újra megcsavarja a nyakában lévő szép láncot.* -És persze szokás szerint nem cselekedtem, bár kétlem, hogy pont nekem kellet volna megölnöm. *Mondja, miközben smaragd zöld szemei kemény fényt kapnak a terem világításában. Arcizmai megfeszülnek, miközben visszaemlékezik, sőt voltaképp az egész teste megfeszül. Szemeit egy pillanatra sem veszi le arról a pontról, amit épp néz. Fáj, neki vissza emlékezni, fáj neki, hogy azt hitte, hogy meghalnak a barátai... Végül újra a fiúra pillant, szemei még mindig lángolnak, furán csillognak ahogy rá néz. Akár bódítónak is mondhatni, igazából tényleg az...* -No, de rád már biztos tapadnak a lányok. *Mondja egy csábos mosollyal az arcán, miközben a fejét is félrebiccenti.*

Vendég

- Igen kifejezetten jól áll a kezedben, főleg ha le fel mozgatod...*Csak humorizálni próbál, de az arc kifejezése mást sugall. Bizony a srác próbálja kontrollálni a látottakat, és Susan valóban nem zavartatja magát. A lány kérdésére, szemei össze szűkülnek, majd megszólal.* - Okosan találtad ki akkor gondolom tudod ki a tesóm. *Feleli egy laza mozdulattal, miközben Seth beletalál a lyukba.* - Na igen valakinek van érzéke hozzá.. koncentráció kell hozzá, bár régen biliárdoztam.*Feleli egy őszinte mosollyal, de gondolatai egészen rosszak... a lány neve szép és a származása is. Angol..* - Anglia gyönyörű hely.. a királyok városa.... és a lordoké... *Jegyzi meg csendesen. Ő maga már járt, kint de csak pár hetet töltött Londonban barátaival aztán mentek is haza.* - Tetszik, bár napokban jártam itt, elég ronda látvány volt... *A romokra gondol, mert szépen újítják fel az iskolát.* - Mi történt itt?*Kérdezi meg, de nagyjából tudja hiszen meséltek róla neki odahaza, de azért mástól is jó lenne hallania.*

Vendég

*Bizony nem talál be a lyukba, a fiú megjegyzésére csak felnevet. Mondhatni szép nevetése van a lánynak, csak hát eddig nem igen használta...* -Nem, igazán de ugye azért a dákó jól áll a kezemben? *Kérdezi meg, miközben angyalian rámosolyog a fiúra. Bedől a srác, pedig megnézi. Bőrdzseki van rajta, bár az nincs össze gombolva, alatta pedig a melltartó, mindenesetre az ráfeszül a lányra, meg amúgy is olyan mint egy fürdőruha. A lány csak összevonja a szemöldökét, amikor a fiú közli, hogy honnan is való.* -De várj, nem véletlenül Scoop a vezetékneved? *Teszi fel a kérdést, majd figyeli ahogy Alex golyója a lyukba talál.* -Ahogy elnézem, neked már van. *Feleli, kimérve, miközben egy vadító mosolyt küld felé. Ő meg csak kacéran csavargatni kezdi a nyakában lévő szép, aranyláncot.* -Na jó, tényleg mondták már egy jó páran... *Mondja, miközben újra ő jön. Ezúttal elszambázik Alex előtt, majd úgy céloz, aztán pedig lő. A golyó ezúttal bemegy a lyukba, mire megint céloz egyet. A kérdésre csak félre biccenti a fejét. Oh, hát ha mondta volna a vezetéknevét, akkor biztos tudná a srác, de így...* - Anglia, London, Watson- Kúria. *Mondja tagolva, miközben ismét egy csábos mosolyt küld a fiú felé. Az összeszűkült szemekre nem is mond semmit, inkább csak magában somolyog.* - És, hogy tetszik az iskola? *Teszi fel az újabb kérdést, elvégre valamivel fent kell tartani a beszélgetést.*

Vendég

~ Hmm.. Jól van, Alex jól van megtaláltad az első szembe jövő lányt..~*Ösztönei veszekednek a fiúval, mert tényleg nem jó összezárni egy lánnyal, mármint ha így öltözködik és a köpeny nincs rajta gondolatai kicsit kuszák vagy is... próbálja elterelni a fantáziáját.* ~ Basszus...~*Igen gondolatai sugallják és meglesi a lányt ahogy bedől teljes testével, és céloz lő. Ezúttal nem talál a lyukba.. höh...* - Lyuk érzéked, nem a legjobb mi? *Kérdezi meg Susantól, és vigyorog rá, majd végig hallja a Franciára tett megjegyzését.."elszaporodtak" szóra felvonja a szemöldökét.* - Igazából, Amerikai vagyok Phonexi csak el költöztünk a családdal.*Mondja, a srác bizony ő amerikai, de Franciaországban lakik, ahol jól is érzi magát. Susan visszaül az asztalra, majd Seth meghegyezi céloz és lő. Most a fiú ügyes volt az ő golyója telibe talált... majd megint célozni kezd a fehér golyóval és lő. De ezúttal elbaltázta.* - Nem mondták még? Persze, nem hiszem el.. Te már régebb óta vagy az iskola tagja, mint én szóval biztos akad egy egy egyén aki mondja. Mellesleg, amúgy is.. *Feleli a lánynak miközben bókolt neki, persze ez alap a srácnál.* - hm.. Te hova valósi vagy?*Érdeklődik Susan felől, majd neki dől a falnak és összeszűkült szemekkel figyeli a lányt.*

Vendég

*Frappáns poén, amire egy nem is annyira frappáns válasz, no mindegy. A lány felhúzza a lábát, mire Alex szemei rátapadnak, a kérdésre miszerint melyik játékot kedveli félrebillenti a fejét.* -Hááát, talán a flipper meg a biliárd. De túlzottan egyikben sem vagyok valami jó. *Válaszolja a lány, miközben egy mosolyt küld a fiú felé. Na, vajon miért ezt a két játékot szereti...khm...? Mindenesetre, amikor a fiú felpattan egy szemérmetlen mosoly kúszik végig az arcán. Csak ül az asztalon, egyik lábát lógatva a másikkal meg ugye a földön támaszkodik. Hátra dobja a haját, amikor a fiú közelebb lép hozzá, majd csak figyeli, ahogy az lő.* Áh, te is francia vagy? Mostanság annyira megszaporodtak... *Feleli kedvesen, de mégis érezni rajta azt a tipikus csábos kisugárzást. A kijelentésre, miszerint csinos csak beleharap az ajkába.* -Valóban? *Kérdezi, miközben egyik szemöldöke egy kissé megemelkedik.* -Nem igazán mondták még... *Feleli a lány, miközben fogja és ellöki magát az asztaltól. Kezébe veszi a dákót, kicsit befekszik az asztalra, miközben céloz aztán lő. A golyó ezúttal nem megy be, mire csak fiúra néz.* -Te jössz. *Feleli neki, miközben ő maga újra visszaül az asztalra, persze hogy azért a fiú tudjon lőni.*

Vendég

*A flipper játék automatát mondja, hogy milyen vele játszani, ugye a legtöbb varázsló nem tud vele. Persze itt az iskolában van gondolja a srác, itt mindenki ismeri. Nem kezdi el elemezni. Szóba hozza a biliárd asztalt igazából, Alexander.. azt akart volna játszani így azért akadni fog reméli játszó társ. Egy frappáns poénnal rukkol elő, persze csak viccesl a dákós részre, majd szemei Susanra tapadtanak és figyeli ahogy a lány felhúzza a lábát.* - Rendben van, próbáljuk. Te melyik játékot szereted itt?*Érdeklődik Susan felől, majd miután leül, a lány fel áll és a billiárd asztalhoz sétál. A srác reflex szerűen felpattan mint egy gumi labda, és sétál az asztal felé, és leveszi a kabátját onnan a párnák közé dobja le, majd ő is a kezébe veszi a dákót.* - Valóban igaz itt nincsen hideg, és okos megoldás a hőburok. Gondoltam, hogy e csinos hölgy mögött egy okos is rejtőzködik.*Mondja, barátságosan. Szimpatikus neki Susan, nem zavartatja magát a lány látja, hogy rakosgatja a golyókat. Gonoszra húzza még mindig az ajkait, bár rég biliárdozott Seth.. kicsit felejtett is a játékban. A lány kérdésére fel pillant, majd fel ül Susan félig az asztalra. Hogy új e? Ami igaz, valóban új a srác..a napokban érkezett meg az iskolába.* - Hát, ami azt illeti... *Nyel egyet, majd folytatja a mondatát.* - Igen. A testvérem még Franciaországban dekkol ő majd csak szerintem két ünnep között jön vissza az iskolába.*Feleli a srác a lánynak, majd Alex is célozni kezd, miután meg hegyezte a dákót és lő.* - Csinos, vagy.. *Mondja kedvesen Susannak, nem zavartatja magát Alexander.*

Vendég

*Csak némán figyeli a fiút, miközben a játékkal van elfoglalva, ő eközben az arcára varázsolja a legvadítóbb mosolyát. Darwin inkább csak távolabb húzódik, mancsait a szemére tapasztja és úgy les ki a lányra. Susan szép vonású arcán egy mosolyka jelenik meg, miközben válaszol is a fiúnak.* - Az élvezetes... *Ismétli meg a fiú szavát, miközben ő maga felhúzza a lábait, a dákos dologra csak egy kacér félmosoly jelenik meg az arcán.* -Ha velem jössz akár ki is próbálhatjuk. *Feleli, nos, hogy így öltözködik-e... Igen, csak eddig nem hangsúlyozta ki ennyire... No, meg mértékkel csinálta, de mostanra mintha elszabadult volna. A kérdésre miszerint, hogy nem fél-e csak megrázza a fejét.* - Csalánba nem üt a ménkü, meg egyébként is hőburok a másik meg a kúriában nincs is hideg. *Válaszolja, majd amikor a fiú le akar mellé ülni, fogait kivillantva mosolyog a fiúra.* -Felőlem... *Mondja, miközben ő maga abba a minutumban feláll és a biliárd asztalhoz lép. Kezébe veszi az egyik dákót, majd úgy pislant a fiúra.* -Nos? *Kérdezi, miközben elkezdi felrakosgatni a golyókat, aztán krétáz, majd lő. Bele a közepébe, miközben el is rak egy teli golyót. Mindenesetre elég egyértelmű, hogy mit szeretne.* - Új vagy igaz? *Teszi fel az egyszerű, kérdést, miközben félig felül az asztalra. Ezzel elérve azt, hogy feszes combjai kivillanjanak.*

Vendég

*A srác letámadja a flipper játék gépet és elkezd vele játszani. Bizony észre sem veszi, hogy egy szőke bombázó ücsörög a szobában aki laza öltözetben van. Nem is figyel fel a hangra megvárja míg a golyó pontot ért, a játék gépben majd utána fordul a lány felé. Gonoszra húzza ajkait, és nézz végig a lányon mogyoró barna szemeivel. Kabátját, egy hanyag mozdulattal ledobja a billiárd asztalra, majd közelebb sétál a lányhoz.* - Egy gondolatunk volt. A flipper játék automata gépben az az izgis mugli játék, valaki játszani se tud vele.. pedig nem olyan bonyolult játék. Élvezetes... jó itt játszani ezekkel a dolgokkal, bár a biliárdozni magamban nem szeretek. Az én kezemben nem állna olyan jól a dákó mint a tiédben..*Feleli és még mindig vigyorog.* ~Hm...biztos nem így szokott öltözködni.. vagy igen..?~*Gondolkozik el és felvonja a szemöldökét. Igen csinosnak tartja Susant.* Egyébként Alexander vagyok. Nem félsz, hogy megfázol és tüdő gyulladást is kaphatsz? Engem nem zavar,nem az.. de ez felettébb nem nyári öltözet..Egyébként mi járatban itt?*Válasza barátságos, és a kérdése itt. Egy hanyag laza mozdulattal lehuppan a párnák közé, a lányhoz persze ha nem bánja, és nem utasítja vissza.* - Ugye nem bánod ha ide ülök?*Kérdezi meg Alexender, kedves mosollyal.*

Vendég

*Szőke bombázónk is visszatért az iskola falai közé most pedig a Játékteremben ücsörög. Unottan vágja hanyatt magát a párnák között miközben Darwinra pislog. A daimon egyébként nem látja, sőt a lány sem látja a lányt ugyanis kiábrándító bűbáj van rajta. Hogy miért? A válasz egyszerű, ahogyan a kérdés is, szimplán megunta a botránkozó suttogó diákokat... Mindenesetre egy tépett necc harisnya egy fekete bőrdzseki, az alatt pedig egy csipkés melltartó van... Hát, igen nem egy meleg öltözet, de mivel boszorkány a kedves épp ezért bármikor magára tud varázsolni egy hőburkot. Egyébként a harisnya felett egy fekete tépett miniszoknya van. Hosszú ezüst szőke haja, pedig hullámosan omlik a hátára. Amikor meglátja, hogy belép valaki, némán zölden megvillanó szemeivel fürkészi a srácot. Vérvörös ajka egy mosolyra görbül, majd búgó hangon szól oda a fiúnak.* -Nocsak, látom nem csak én szeretem azt a játékot. *Mondja duruzsolva a lány, miközben láthatóvá válik. Egyébként meg kinyújtott lábakkal ül, hát ejgen kissé érdekes látvány...* -Egyébként Susan vagyok. *Mondja a lány még mindig mosolyogva, de továbbra sem áll fel...*

Vendég

*A labirintusban halad egy jó vágású és kinézetű fiú. A testvéréhez képest ő a napokban vissza jött az iskolába, de nem nagyon mászkál.. igen, tudja a srác mi történt, de azért nem foglalkoztatja az egész mert nem érzi magát még ide valónak. Akár mennyire is szereti az iskolát még nem nőtt a szívéhet mint Brendának. Hát na. Egy sötét farmer nadrág fehér rövid ujjú póló és fekete kabát van a srácon. Haja felzselézve, igen jól néz ki ez a srác ma.* ~ Szokásos egom meg van de hát na...~*Gondolkodik el, még a kedve is tökéletes.. egy dalt dúdolgat és halad a játék terem felé. Hogy minek? Kicsit játszadozzon a játékokkal.. belépve körbe pillant, mogyoró barna szemeivel és megcélozza a flipper játék gépet és azzal kezd el játszani.*