Társalgó - Játék terem

Diák Hozzászólások száma : 37 Kaszt :

First topic message reminder :

A Társalgó központi terméből összesen három ajtó nyílik, tehát ez is közöttük van. Már maga az ajtó is erősen figyelemfelkeltő, ugyanis a felirat általában random színek között váltogatja magát, néha teljesen megbolondulva mozognak a betűk, villog, szóval szinte önálló életet él.
Ahogy belépsz egy egész méretes termet találsz. Persze nem óriási, de olyan kényelmes méretű. Sok minden akad itt. Egy nagy szekrény, ami szinte mindig zajoktól hangos. Van benne mágikus önping-pong, amivel egyedül is játszhatsz; vagy épp néhány doboz varázslósakk; különleges minikviddics, ahol te irányítod a játékosokat; érdekes társasjátékok; varázsló activity és még amit csak el tudsz képzelni és mágiával bír.
A szobában több asztalt és széket is látsz, itt próbálhatod ki a méretes szekrény különböző játékait, szórakozhatsz barátaiddal. De persze, ha úgy kényelmesebb, a kényelmes szőnyegen is elheveredhettek kipróbálni egy társasjátékot.
Találsz egy zenegépet is, persze nem árammal működik. Sokféle zenét megtalálsz benne, válogathatsz kedvedre, de azért légy tekintettel a többi ittlévőre is, hátha nekik egész más az ízlésük. A terem egyébiránt hangszigetelt, tehát a zene nem zavarja sem a Központi terem, sem a Nyugalom termének élvezőit.
A mágia fontos, de mégis ha jól megnézed találhatsz itt mugli játékokat is. Talán nem ismered őket, ezért akad a falon 1-1 rövid leírás a használatukról, abból megtudhatod mi is a pontos lényegük. Akad itt csocsó-asztal és darts is, no meg egy kisebb minibiliárd, és egy flippergép is helyet kapott, amit úgy fest az iskola külön rendelésére készítettek, mert a pálya kialakítása is a Nezabart idézi. Ezt azért egy kis mágiával megspékelték, így valamivel nehezebb, mint egy sima flipper, ugyanis a golyó van, hogy osztódik, vagy apróbb méretűre összemegy, netán eltűnik és hirtelen egy másik ponton tűnik fel.
írta Cirelin de Sovalon

Vendég

*Egy fiatal lány érkezik a játékterembe. Ruhája egyszerű, ám mégis egész csinosan mutat rajta. Egy kopottas csőfarmert visel, mely szorosan rátapad combjaira, és ehez pedig egy fehér, egyszerű inget. Lábán szürke teniszcipő. Körülnéz, majd miután megállapítja, hogy rajta kívül per pillanat nem tartózkodik itt senki - legalább is úgy tűnik - csak könnyed léptekkel a zenegéphez lép és berak egy lassú számot. Ám pár másodperc múlva már vált is, most valahogy nincs kedve a romantikához, így a következő dal már egy mugli rockbandától származik. Leül egy fotelbe, kényelmesen elhelyezkedik, majd csak élvezi az egyedüllétet. Ma egész nyugis napja volt, semmi extra, furcsaság, ilyesmi. De azért várja ki a végét... még nincs vége a napnak.*

Vendég

* Hallgatja a fiút, és a szemébe lassan könnyek gyűlnek. Nem. Most nem fog zokogásban kitörni. Még csak sírni sem. De az, hogy tudja, hogy bolond volt, és az a tudat, hogy ezzel megbántotta valamennyire Faithet... az fáj neki.*
- Tudom... tudom hogy ostoba voltam. Tényleg... de mostmár nem tudok mit csinálni. Ez sajnos megtörtént... Hülye voltam, hogy nem rohantam hozzád. De így is... csak azért nem őrültem még meg... csak azért nem rohantam még egyenesen fejjel előre bele valamibe, mert Te itt vagy. *Mondja komolyan a srácnak a szemeibe tekintve. Nem nagyon tud már rá mit mondni. Szereti Faithet... nagyon. Ő az egyik olyan, akiért ha kellene, akkor az éltét is oda adná. De sajnos vannak ilyenek. Ő hajlamos elgyengülni. És ha elgyengül, akkor meggondolatlan. Nem azért, mert nem számít másra. Hanem azért mert olyankor blokkol az agya.*

Vendég

- Totális kudarc... Jana, mit vársz, hogy minden megy, mint a karikacsapás? Nem mehet az embernek minden. Van, amiből felsül az ember, van amiből mindenkit aláz. Nehogymár egy órai kudarc miatt bújjál el a kriptába. Még ha nekromágián vallottál volna kudarcot, na akkor azt mondanám, hogy oké, jogos a kiborulásod. De kit érdekel a drágakőmágia? És azt hittem azért vagyok itt én, hogy megtartsalak, hogy ne menjél már mélyebbre. Így hogy tartsalak vissza, Jana? *Kérdezi, kék szemeivel továbbra is a lány arcát nézve.* - Igen, bolond voltál. *Szögezi le, nem fogja áltatni, hogy "ááá, dehogyis, nem voltál az", mert igenis így gondolja, hogy ostoba cselekedet volt ez Janától. Zira meg csak dörgölőzik Lagmarhoz tovább, elvan.*

Vendég

*Hatalmasat sóhajt arra a mondatra, hogy három feles szilva, és Gaea elég e a kiboruláshoz.*
- Nem tudom. nem jött ki jól a dolog. Volt...valami ami miatt kiütött az amit mondott... meg... aznap kicsit kiborított az órán elkövetett totális kudarc... nem tudom. Valahogy... nem éreztem magam...biztosnak. Labilis voltam. Vagy... nem is tudom. Tényleg nem tudom mi volt... nem tudom mi volt velem.
* Rázza a fejét. Amikor Faith leül mellé, akkor csak nézi annak nagyon kék szemeit. Mikor Lagmar pofája megint végig lesz nyalva, akkor a hiéna felvihog, mint ahogy szokott ilyenkor. Ez nem olyan... hülye dolog. Ez leginkább valami kifejezés, hogy boldog. Máshogy nem igen tudja.*
- Mit tudnék mondani Kedvesem? Bolond voltam, és... nem tudok mást mondani. Sajnálom.
*Mondja halkan, miközben a srác szemeit figyeli. * - Nem is vagy kutya... De... tudom hogy ezt nem érted. Én sem értem magam. Sokszor nem. *A hangja halk, és bocsánatkérő. *

Vendég

- Nos, ezt örömmel hallom, hogy legalább ennyi az eszedbe jutott. De az előbb említett probléma még áll. *Mondja, majd hallgatja a szavait a lánynak.* - De az vagy. *Jegyzi meg, hogy de, igen, kisállat, majd megint mély levegőt vesz.* - Három feles szilva, és egy harcolni akaró, de mégis panaszkodó lánnyal való beszélgetés, és te egyből a kriptába rohansz magadba roskadva? *Kérdezi, hagyva, hogy a lány húzza, és leül mellé, kék szemeit nem véve le róla, fürkészi, mintha a lelkébe látnának azok a valószínűtlenül kék szemek.* - Azt. Butaságot. És kutya legyek, ha értem, márpedig határozottan nem vagyok az. *Mintegy megerősítésként Zira félig morgós, félig dorombolós hangot ad ki, mielőtt megint megnyalná Lagmar pofáját. Ő elvan ott magának a hiénával, majd az emberek elintézik a gondokat, ő nem nagyon figyel oda. Majd utólag úgyis kifigyeli Faith fejéből, hogy mi volt hogy volt pontosan a beszélgetés folyamán.*

Vendég

*Faithnél a pont, szerva ott. Mondanák egy tenisz meccsen. Valóban nem a temetőben tört rá... ám az volt a legközelebbi, és legeldugottabb hely, ahol lerogyhatott.*
- Most nem leszek beteg... ígérem. Vagy hőburkot, vagy tűzalakot használtam. * Mondja halkan, mint aki tudja mire gondol a srác. Nos... ez valamilyen szinten így is van. Amikor Faith magához öleli, és elsuttogja azt a pár szót, akkor csak még szorosabban bújik hozzá, majd halkan megszólal.*
- Nem vagyok állatka... * A hangja megint visszavált abba a nagyon aranyos, kicsit morgós, de tündéri tónusba, és csak bújik. * - Volt...előzménye...három feles szilva. És egy beszégetés... egy kellemetlen beszélgetés... Gaea-val. * Mondja komolyan Faithnek, majd csak lassan leereszkedik, és leül a z egyik babzsák párnára, és húzza magával a fiút. Nem fekszik el. Ül, és tartja Faithet magához húzza a fejét.* - Tudom... butaságot csináltam. * Suttogja halkan a fiúnak.*

//Fagy//

Vendég

*Aggódik, hogy a fenébe ne aggódna. Bármennyire is azt hiszik róla az emberek, hogy ő másképp működik, mint a többi ember, igenis képes az aggodalomra. Csak kicsit másképpen látja a világot, mint a legtöbb ember... talán tisztábban, racionálisabban? Hát... az lényeg, hogy ha Jana egy csata kellős közepében lenne, mint nyáron volt, kevésbé aggódna. De egy tüdőgyulladást nem lehet katanával elzavarni, és nem tudhatja, hogy most a lány eszébe jutott-e a pálcáját használni, elvégre legutóbb mindenféle varázslat nélkül feküdt a hideg kriptában.* - Hirtelen történt, de valami azt súgja, hogy nem ott a temetőben tört rád vagy igen? De akárhol is tört rád, a temetőbe rohantál. De ha máshol jött rád ez az állapot, akkor még elrohantál oda... pedig ha már oda rohantál, futhattál volna hozzám is. *Hangja ugyanolyan, mint eddig. Halk, felszínes figyelő számára higgadt, nyugodt, de néha megremegő. Hagyja, hogy Jana hozzábújjon, átöleli.* - My stupid, stupid pet. *Mondja halkan, karjaiban tartva a lányt.*

Vendég

*A fiú aggódó tekintete, hangjának remegése, és a tény, hogy látja...Faith aggódik érte, valamilyen szinten most zuhan csak rá. Amikor a fiú a kezei közé fogja az arcát, nem próbál meg ellépni. Sőt. Közelebb lép. Lassan megfogja a fiú kezét.*
- Szerelmem. Nem csak jókedvemben kereslek. De ez egy olyan hirtelen...roham volt, hogy már nem tudtalak felkeresni. És... ezt magamnak kellett most megoldanom. Nem csinálom ezt rendszeresen. Tudod jól. És tudom, hogy ez nagyon hülye dolog volt. És nem akarlak vele bántani... már azzal, hogy hülyén viselkedek. Ez megtörtént... ennek meg kellett lennie... egy mindent elsöprő...nem is tudom. Ne haragudj.
*Mondja halkan. Magyarázza, holott nem is érzi szükségét. Egyszerűen... tudja, hogy Faith aggódik, tudja, hogy szereti... És ezért nem tudja szó nélkül elengedni. Közelebb bújik ha a fiú hagyja. * - Tudom, hogy nem haragszol... de most nem tudok mást mondani... csak hogy ne haragudj.*

Vendég

- De az vagy. *Ennyit mond még arra, hogy szerinte Jana igenis állatka. Aztán a lány átfordul, és megáll vele szemben. Nem mond semmit, bár tény, hogy tényleg nem tudna kitérni a válaszadás elől Jana. Áll, nem mozdul, kifejezéstelen arccal néz a szemeibe, hallgatja, hol volt Jana, és miért... pontosabban, hogy nem tudja, miért. Végighallgatja, az utolsó szót is, mire kifújja a levegőt, becsukja a szemeit, és fél kézzel a saját hajába túr.* - Mit kezdjek veled, Jana? *Kérdezi, kinyitva megint a szemeit, ultrakék tekintetével megint a lányt nézve.* - Amikor összejöttünk, megkérdezted, hogy ugye nem foglak cserben hagyni. Megígértem, hogy nem foglak. De kérdem én, mihez kezdjek veled, hogy legyek melletted, hogy ha gondod van, akkor inkább magányodba mész zokogni a jéghideg kriptába? Nem csak azért vagyok itt, hogy akkor ugorj a nyakamba, ha éppen jókedved van. *Lendületesen előrelép, megáll Jana előtt, két keze közé fogja a lány arcát, úgy nézve le rá, belenézve a zöld szemekbe.* - Hogy segítsek, ha nem hozzám jössz segítségért, Jana? És az nem válasz, hogy de te se tudtad mi bajod van. Tudod, ahogy a házassági esküben is szokták mondani, "jóban és rosszban". *Hangja nem tükröz idegességet, a felszínen ugyanolyan higgadt, mint általában, de Janának feltűnhet, hogy ritkán meg-megrezzen Faith magabiztos hangja.*

Vendég

* Amikor közlik, hogy olyan mint aki egy anime képernyőjéről mászott le, csak megint nyafizni kezd.*
- De én nem vagyok állatkaaaa. * majd jön a kérdés, miszerint merre volt. Erre csak vesz egy levegőt, majd a hangja is komolyabb lesz.* - És gondolom most van az a pont, hogy nem térek ki a kérdés elől. * A mosolya fakul, majd lendületet vesz a srácon, és átfordul felette, aztán onnan talpra áll. Szembe a sráccal, és a csuklyát is hátra veti.* - Emlékszel hol voltam amikor megtaláltál félholtan a temetőben? A kripta. Oda szoktam vissza-vissza térni, ha valami...káosz van. Most is ott voltam. Két napot...két éjszakát. *Sóhajt halkan, miközben felpillant a fiúra. * - Nem tudom mi volt a bajom... csak... kirobbant belőlem. Nem találtam semminek az értelmét... nem tudtam mi miért van. Te voltál az egyetlen biztos pont. Minden más szétszakadni látszott. Vagy... szét is szakadt. Nem tudom. Elszakadtak láncok. *Mondja halkan a fiúnak. Ám nem teszi meg azt, hogy kerüli a tekintetét. Igen is végig a srác szemeibe fúrja saját mély zöld pillantását. Nem tart tőle. Ő nem Ravenwood, aki sikítófrászt kap, ha Faith erős hangnemben beszél. Akkor ő is ezt teszi. Ám a fiú kérdezett, így Jana nem tagadta meg a választ.* - Szeretlek. *Mondja halkan a fiúnak. Lagmar eközben kényelmesen elhelyezkedik az oroszlán puha bundája mellett, és a fejét annak meleg, és puha, selymes hasához nyomja.*

Vendég

*Csak kicsit megforgatja a szemeit Jana szavaira.* - Néztél már tükörbe? Olyan vagy, mint aki egy anime képernyőjéről mászott le. *Jegyzi meg határozottan, fél kezével átkarolva a lány derekát, mintegy megtartva magán, hogy lógjon rajta. No nem mintha nem tudná, hogy ha le is esne, akkor se ütné meg Jana magát, mert jók a reflexei, meg minden, tuti nem esne szerencsétlenül.* - Igazából nem sok helyen. De a kérdés ott van, hogy te hol jártál? *Kérdezi felvonva a szemöldökét.* - Találkoztam nemrég a szobatársaddal, ő mondta, hogy nem jártál odafenn. Merre jártál, Jana? *Hangjában érezhető az az enyhe felhang, amitől a Ravenwoodok hátán felállna a szőr, és pontosan tudják, hogy egy dolgot jelent: Faith választ vár. Persze koránt sem olyan éles jelenleg, nincs az a "megfagy a levegő" effektus, Janával szemben tudja, mennyire követelőzhet. Nem is követelőzik. Kérdez, és választ vár. Közben Zira visszabökdösi Lagmart, szinte dorombol, dörgölőzik a hiénához, nem igazán törődve a két emberrel.*

Vendég

*A becsapódás nem volt olyan erős. Naná... Janának sem volt érdeke, hogy fejjel előre zuhanjon. Valszeg nagyon csúnyát koppant volna a padlón, ha a fiú elzuhan. Így azonban csak pislog iszonyat nagy zöld szemeivel a srácra, majd amikor az közli hogy My Pet, akkor még nagyobb, még aranyosabbak lesznek a szemei. Animés Chibi-figura lehetne belőle. *
- Neeeem is vagyok az állatkád. Azaz a tiednek tied... de nem vagyok állatkaaaa. *Mondja aranyos, elnyújtott hangon a srácnak, majd csak pislog rá továbbra is nagy szemekkel, miközben feljebb mászik és még előrébb helyezkedik, hogy jobban láthassa amúgy nagyon is jóképű barátját. * - Merre jártál? *Kérdi továbbra is azon a nagyon édes, és tündéri beszívott hangon. Lagmar közben a doromboló oroszlánt nézi, majd megszólal. * - Szia Kimba. *Na igen. Már nem Szimba. Legalább a nemek egyeznek. Csak épp Zirah nem fehér, és semmiképpen nem sem a szőre, sem a szíve. De az mellékes. A hiéna is szépen elkezdi az oroszlánt abajgatni kedvesen. Böködi, meg hasonló apróságok, amivel kedveskedik neki.*

Vendég

*Hallja, hogy nyílik az ajtó, Zira érzi, ki jön, és Faith nyakában-hátán a következő pillanatban egy szkunk-Jana lóg. Kicsit meggörnyed előre a "becsapódástól", meg a hátára kerülő súlytól, de talpon marad, nem terül el. Szép is lenne... no de mindegy, oldalra fordítja a fejét, és nézi a lányt, végigméri az öltözékét, meg minden, adatfeldolgozás folyamatban...* - Hello, my pet. *Köszön vissza, hangsúlyában semmi lekicsinylő, inkább valamilyen szinten becéző hangsúly. A Faithtől Janának már ismerős enyhe becézés, nem az a szerelmesektől megszokott lágy hangú gügyögés meg minden, nem. De határozottan lágyabb, mint a szokásos hangszíne. Zira csak pár pillanatig mered pislogva a berontó jelenségre, majd a daimónra fordítja a figyelmét, és nemes egyszerűséggel végignyalja a hiéna pofáját.* Szervusz Senzi *Dorombolva, csipeklődő hangsúllyal mondja a "gúnynevet", amivel még régen cukkolta a hiénát, de barátságosan hunyorog mellé, és valószínű, hogy ha tudna, akkor mosolyogna is.*

Vendég

*Nemsokára Faith mögött kinyílik az ajtó. Aztán bedugja a fejét egy...Szkunk?...egy...Szkunk szerű...ember. Vagy kétlábon járó szkunk... katanával az oldalán... vagy...valami... Jana aki szkunk jelmezben van? Nem. Egy fekete-fehér csíkos köpenyt visel, aminek csuklyás része a fejére húzva, azon két fül díszeleg. Azok is ugyan ilyen csíkosak, csak a belső részük szép világos rózsaszín. Vagyis.. .egészséges rózsaszín... ha lehet ilyet mondani a bársonyra. A köpeny hosszú, egész a földig ér, a vége pedig mintha egy farokban végződne, egy nagy bolyhos pamacsot húz maga után. De az is csíkos. Amikor meglátja a magas srácot, nem kell tovább várnia, tudja hogy ki az. Meglódul, és iszonyatos sebességre gyorsul fel, hála a telekinézisnek is, amit bevet, majd elrugaszkodik, és a fiú hátára ugrik, oldalról félig előre lógva a vállánál.*
- Sziaaaaaaaaaaaaaaaa * Köszön elnyújtott, vidám... vagy sokkal inkább flúgos vékony hangon. Lagmar is besétál, ő csak odabilleg Zira mellé, és leül vele szemben, aztán hozzádörgöli a fejét az oroszlánhoz.*

Vendég

*Két alak sétál be a játékterembe, a labirintus folyosóiról. Kijárási tilalom van odakint, ő meg eleget hallott már egy bizonyos replikázó őrdémonnéniről, nem akar az útjába kerülni. Nem hiányzik neki, hogy vérezni kezdjen a füle, köszöni szépen. Egyébként magas, nagyon magas, mondhatni az egyik, ha nem a legmagasabb diák a Nezabarosok között. És azon kevesek egyike, aki szemüveget visel. Hát igen, úgy fest, a legtöbben tökéletes látással rendelkeznek, de ő már csak ilyen. Fél kézzel feljebb tolja szemüvegét, ahogy szikrázó kék szemeivel végignéz az üres játéktermen. Ki tudja, talán az embereknek még mindig nincs kedve játszani? Pedig már nem most volt nyár... Egyébként ruházata a tőle teljességgel megszokott, és ahogy kell, persze a szép nőstényoroszlán is mellette sétál. Kesztyűs kezével végigsimítja a billiárdasztalt, ahogy elsétál mellette, és a zenegép felé veszi az irányt. Maga sem tudja, mit akar elindítani... vagy mégis? Nem éppen arról híres, hogy céltudatlanul kolbászolna ide-oda. Lényeg a lényeg, a zenegép irányába tart.*

Diák Hozzászólások száma : 77 Kaszt :

*A lány mosolyogva figyeli a fiú reakcióit, bár ő sem igy képzelte el a nagy viszontlátást, próbálja a maximumot kihozni a helyzetből.*
-Ha mindenkinek lehet rossz napja, akkor mindenkinek lehet nyomulós kedve is, nemigaz?- kérdezi, majd kacéran kacsint. Szőke haját hátra dobja, majd mosolyog*[
~isten vagy sátán, vagy valami hatalom most segítsen nekem könyörgöm~*gondolja a lány, és egy pillanatra a fájdalom sugara fut át szemein. Leszáll a flipperről majd a fiú elé ballag.*
-Ne legyél ilyen, kicsit nyxugodja, meg, vonatkoztass el a köznap dolgaitól, amúgy meg, ha lány miatt vagy ideges, akkor azt csak egy másik lánnyal tudod elfelejteni-*mondja sokat sejtető mosollyal, és dúdolni kezd.

//Szerintem FAGYI//

Vendég

*A magas, barna hajú lány könnyed léptekkel közeledik a játékterem felé. Épp most jött barátnőjétől, aki hála az égnek elmondása szerint elég jól viseli a történteket. És még a palacsinta sem maradt rá. A korai zavartság ellenére, mostanra hangulata egész nyugodttá vált, és bár kissé már fáradt mivel nem sokat aludt az éjjel, úgy gondolta, hogy még egy kis lazítás belefér. És ha szerencséje van, akkor senkit nem talál a játékteremben... Kopogás nélkül nyit be, és amint észreveszi, hogy vannak bent, már rögtön köszönésre is nyitná ajkait.. * - Szia... sztok. *Harapja el a szó végét, olyannyira, hogy azt már szinte hallani sem lehet. Ledermedve áll, az ajtóban és csak néz a párosra. A látvány elég bizarrul fest: egy szép szőke lány ül a szőke fiú előtt és biztosan nagyon jól elvoltak. Gyomra fájdalmasan rándul össze, majd ő a pillanatnyi sokból felébredve ismét megszólal.* - Ööö... bocs. Nem akartam megzavarni semmit. Már.. már mentem is. *Mondja zavartan, kapkodva és villámgyorsan kifordul az ajtón. Hátát a hideg falnak támasztva hunyja le szemeit és vesz egy mély levegőt. Hét ez kész...*

Vendég

*Amikor a lány felteszi a kérdést megforgatja a szemeit, majd csak a játékra koncentrál. Persze azért válaszol a lány kérdésére.* - Nos, mindenkinek van rossz napja nemde? *Teszi fel a kérdést, miközbe az arcán egy lágy finomkodó mosoly jelenik meg. Na, igen neki aztán van nyugalma az biztos. Na, meg azért mégis csak egy nemesi családból származik a fiúcska. Sötét acélkék szemeit továbbra is játékgépen tartja, viszont amikor szaktársa felugrik a flipperre nem szól semmit. Egy rezzenés nem látszik a fiú helyes arcán, szemei viszont megvillannak. Köhhint egyet, majd csak hátrébb lép a flippertől.* - Látom nyomlós kedvében van a kisasszony..*Jegyzi meg, de hangján érezni, hogy kezdi elvesztenia türelmét mindenesetre csak a fotelhez sétál.*

Diák Hozzászólások száma : 77 Kaszt :

~Hát ha te igy játszasz, akkor oké~*gondolja sátáni vigyorral az arcán Rose*
-Miért vagy ilyen kis morcosharcos?-*kérdezi a lány nevetve*
-Amúgy meg hiányoztál NEKEM vagy mi a szösz, kcisit mutathatnál nagyobb lelkesedést szerény személyem fel-*mondja tündéri mosollyal az arcán majd a flipper tetejére felpattan, és acél szemeit a fiú szemeibe fúrja, és mosolyog, érzi, hogy ma jó napja van.*

Vendég

*Csak csendben mered maga elé, amikor a lány megszólala nem nagyon mond semmit, még vissza sem kérdez, pedig háát.*- Ja jól..Egyébként meg csak 16 vagyok...*Feleli a lánynak, majd felsóhajt. Nem, nem emgy ki a fejéből. Egy barna hajú lány jár a fejében, csak nyel egyet, majd Rosalinre pillant. acélkék szemei vadul égnek, nem lehet eldüönteni, hogy mi van benne csak azt látni, hogy ég. Kezei egy pillanatra ökölbe szorulnak, majd csak utánna válaszol a lány kérdésére.* - Most nem igazán...Flipperezni jöttem..*Mondja, és valóban ahhoz jött. Csak odasétál, majd meglökia gépet, mire az villogva megindul. Agya folyamatosan jár, száz meg száz gondolat kering benne...*

Diák Hozzászólások száma : 77 Kaszt :

*A lány, ahogy megpillantja a belépő fiút felcsillan a szemme*
~Tudtam, hogy lesz ma valami jó~*elmosolyodik a gondolatra*
-Szia Russel, kétezer éve nem láttalak, hogy vagy mostanában?-*kérdezii mosolyogva, majd feláll és odasétál a billiárdasztalhoz. Látja, hogy a fiú az asztalt nézegeti ezért megszólal.*
-Játszunk?-

Vendég

*Egy szőke hajú fiú rója a folyosókat, mellette pedig egy fekete dog lépdel. Haja kissé kócos, de kifejezetten jóláll a fiúna, amikor belép a játékterembe egy szőke hajú lányt pillant meg.*- Szia! *Köszön neki, de sehol sem hallani azt a kifinomult fiút. Az valahol most mélyen elveszett benne.* - Nem fázol? *Kérdezi, miközben felvonja az egyik szemöldökét. Na, igen tud ő ilyen is lenni főleg, ha...Mindenesetre odalép a biliárd asztalhoz, majd a gyolókat kezd el nézegetni.*

Diák Hozzászólások száma : 77 Kaszt :

*A lány lép be a terembe, mosolyogva, jó előérzettel. Szőke haja kiengedve leng körülötte, és mezítláb van mint mindig. Körbe néz a zeremben, majd leül egy kényelmesnek tűnő fotelba, és mosolyogva mereng. Nem álmos, teljesen éber, nagyon kipihent. Rég volt már ennyire kipihent, és gondtalan...nah az azért nem is, de most kivált képp jókedvű. *

Diák Hozzászólások száma : 77 Kaszt :

*Rose csak mosolyog, élvez, hogy itt, normálisak vele, nem ítélik el, és önmaga lehet. CSak sokat sejtetően mosolyog, és figyeli a fiú nyereségét. Mikor a többiek távozóra foggják ő is az eltűnés mellett dönt*
-Jóéjt-*köszön, majd egyenes háttal, kecses léptekkel távozik a teremből*

Tárgy: Re: Társalgó - Játék terem Hétf. Okt. 18, 2010 8:38 pm

*Könnyed, finom, kecses mozdulattal teszi odébb egyik bábut a másik után, amint ő jön éppenséggel.* ~Ha tudnád mennyire.. Jó tanárom volt.~ *szemei megvillannak, ahogy a bábukat nézi.* -Izland, messze van. De az otthon nem mindig természetes, és unalmas. Csak annak, akinek tényleg van otthona. *kissé ködösen, sejtelmesen beszél, de ez tőle akár megszokottnak is tekinthető. Az elmúlt időszakban. Ami világos, az már rég nem az ő terepe. A két lány szavaiba nem igen szól bele, figyel a táblára, végül megteszi az utolsó lépést, és a királynő már el is dől, mármint Arianáé.* -Matt. *villantja meg ismét szemeit, majd kezet fog a lánnyal.* -Majd belejössz. Jóéjt.. Azt hiszem, lassan én is távozom. Majd még találkozunk, Rosalin. Ami meg a kitagadást illeti.. Itt ez sem számít. Itt csak a jelen létezik. *halvány félmosollyal áll fel, lassan fordulva el a lánytól.* -Az itteni múltad. Árnyas estét! *fordul meg teljesen, majd lépdel el a szobájába zombijával.*