Lelkek Kapuja

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Csüt. Aug. 01, 2013 10:20 am

-Akkor tényleg szerencsés vagy, maradjon is így. *Ejtek meg egy apró mosolyt. Én a szerelmemet és a nővéremet és igazából mindenkit, kivéve Kitty-t, amióta ide kerültem. Jó neki, hogy mindenkije meg van, hogy bármikor hazamehet a családjához.*
-Jól van, megkérdezek valakit, de akkor is nagyon furcsa volt. *Erősködöm, de tudom, hogy igaza van, hogy az a megoldás, ha megkérdezem Zachary-t. Ő tanár, neki tudnia kell valamit erről, hogy csapda, vagy átverés, vagy tényleg működik, csak kell valaki, aki felügyel. Vagy másnak megy, de nekem nem, mert másik világból származom és addig már nem ér el a szerkezet keze. Fene tudja. A rajzolásról kérdezek, nem akarom nyíltan, hiszen azt se tudja, hogy másik világból jöttem, az most sok lenne egyszerre. Soha sem tudom, hogy ez mennyire nyílt dolog, ki mennyire ijed meg tőle, vagy lepődik meg. Már épp kérni akarnám, hogy vajon segítene-e, tanítana-e engem, vagy nem is tudom, amikor végül feláll, hogy menjen. Nem akarom ráerőltetni magam, így végül nemet intek, hogy menjen nyugodtan. Szívesen venném, ha elkísérne, tényleg! Ha kicsit erősködött volna, akkor biztosan simán rábólintok, csak hát, hajlamos vagyok először még nemet mondani.*
-Hát jól van, szia! *Köszönök el tőle végül, és csak csendben figyelem, ahogy becsukódik mögötte az ajtó. Most jövök rá, hogy még a nevét sem tudom. Sóhajtok egyet és én is indulni készülök, amikor meglátom az ipodot. Az ajtóra pillantok, majd vissza, de már biztosan messze jár. Magamhoz veszem hát. Hogy fogom megtalálni a gazdáját, ha még a nevét sem tudom? Ez igazán remek kérdés. Egy viszont biztos, az arcom szörnyen festhet, úgyhogy egyszerűen csak kimondom a szobám nevét és máris ott termek, hogy rendbe szedjem magam.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Csüt. Aug. 01, 2013 9:40 am

*A kapuval kapcsolatban elég ellentétes érzéseim vannak, és a lány kérdésére elgondolkozom.*
- Hát... Lehet, hogy igazad van.*csóválom meg a fejemet és hosszan nézem a kapu kavargó örvényét.*
-Szerencsére még nem veszítettem el senkit, a nagy szüleim is élnek, úgyhogy... *vonom meg a vállamat. Nem vagyok egy nehéz sorsú szegény gyerek, és ezért hálás vagyok.*
- Biztos, hogy nem vicc. Csak lehet, hogy még nem jöttél rá, hogyan is kell helyesen használni. Kérdezz meg valakit! *adok tanácsot a lánynak és ismét vetek egyhosszú pillantást a kapura. Lassan elpakolom a jegyzetfüzetemet és a kezemet a zsebembe teszem. A rajzolásról is szó esik és a lány kérdésére elgondolkozom.*
- Nem tudom... A szüleim is művész lelkek, így már ebbe nőttem bele. Az biztos, hogy kell hozzá érzék is, nem rajzolhat bárki ilyen szépen. *mondom kicsit elgondolkodva. Eszembe jut, hogy a hangszerekhez totál nem értek, ahhoz már egyszerűen nincs érzékem, addigra már kifogytam. Ha tudnám, hogy mit is szeretne a lány, akkor bizony örömmel rajzolnám le neki a tájat, az emlékeit. De így nem igazán értem, hogy mire is akar kilyukadni. Rákérdezek, hogy itt marad-e, vagy esetleg elkísérhetem valahova, de csak nemet int.*
- Hát jó. Akkor örülök, hogy találkoztunk. *biccentek, és zsebre tett kézzel sétálok ki a teremből, észre sem véve, hogy az ipodomat ott hagytam a padon...*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Csüt. Aug. 01, 2013 8:36 am

*Igen, sajnos voltam annyira balga, hogy úgy jöttem ide, hogy nem jártam jobban körül a témát. Meg kellett volna kérdeznem Zachary-t, vagy megkérnem Hannát, hogy jöjjön velem, hogy ne egyedül keveredjek bajba. Lehet, hogy ha pont nem jön Marco, akkor valami szörnyű történik, csak azért mert nem tudtam várni, mert nem gondoltam át.*
-Akkor sem, ha még csak el sem búcsúzhattál tőle? Egy barátnőm mondta, hogy talán könnyebb tovább lépni akkor, ha elköszönök és elengedem, de nem tudom. *Sóhajtok egyet és aprót rántok a vállamon. Tényleg fogalmam sincs, főleg mert azt sem tudom, hogy ez a kapu nem egy átverés-e.*
-Csak tudod láttam benne, és nyújtotta a kezét... de tudom, hogy sosem várná el tőlem, hogy kövessem a halálba. Szóval talán ez az egész kapu csak egy... rossz vicc. *Húzom el a szám. Egyre inkább biztos vagyok benne, hogy amilyen szép, épp olyan gonosz is az egész. Talán egyáltalán nem is kellene visszajönnöm ide se egyedül, se máshogy. Csak végre találnék magamnak valami elfoglaltságot. Zachary mondta jól, kellene valami hobbi, de annyira nem ismerem ezt a világot, vagy kereshetnék munkát, ami lefoglal. Talán eladóként egy divatüzletben? Az még menne is. Kicsit elkalandoznak a gondolataim, így visszakényszerítem magam és a rajzát figyelem.*
-Sokáig tartott így megtanulod? Szerinted más is megtanulhatja? Vagy csak az, akiben elég nagy a tehetség? *Jó lenne rajzolni, az emlékeimet papírra vetni, az előtt, hogy a szüleim, a barátaim képe, a kedvenc helyeim teljesen elhalványulnak és már nem fogok rájuk egyáltalán emlékezni. A kérdése térít megint magamhoz, ahogy felidézem a képeket, most még megy, pár hónap távlatából még megy, de mi van ha évek telnek el, amíg nem jutunk haza, vagy ha soha?*
-Nem akarok maradni és kedves tőled, de nem akarlak feltartani, biztos van más dolgod is, mint egy csúnyán szétmaszatolódott szemű, sírdogáló lányt kísérgetni. *Már így is olyan kedves volt és nem akarom kihasználni, talán csak udvariasságból ajánlja fel, hogy elkísér.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Csüt. Aug. 01, 2013 7:57 am

*Ahogy a dallam véget ér, a leányzó arcán halvány mosoly jelenik meg és meg is köszöni a dalt és a segítséget is. Azt természetesen nem tudom, hogy mi is jár a fejében, de ha tudnám, biztosan egyet értenék vele. Hiszen egy szerelmet nem lehet elfelejteni, nem lehet elengedni, egyszerűen csak el kell zárni a szív egy vízhatlan, törhetetlen részébe és mindig emlékezni rá. Lágyan simítok végig a lány derekán, majd végül el is engedem. Furcsa érzés jár végig, és nem is tudom, hogy mi okozta ezt az egészet, így inkább a kapura koncentrálok és rákérdezek, hogy vajon ez micsoda és mire is jó. Nem kapok konkrét választ, úgy tűnik, hogy a lány sincs nagyon tisztában vele, hogy mi is ez a hely.*
- Élők és holtak között? *nézek a kapura és megcsóválom a fejemet.*
- Én hogyha valakit elveszítenék, biztos, hogy nem akarnám újra látni. Csak még jobban fájna. *csóválom meg a fejemet. Előveszem a jegyzetfüzetemet, és igazából késznek nyilvánítom a rajzomat. Látom, hogy Scarletta belekukkant a füzetbe, amire elmosolyodom.*
- Kössz. Volt időm gyakorolni. *teszem hozzá, majd elrakom a füzetet.*
- Nos? Megnyugodtál? Vissza kísérjelek a szobádba? Vagy maradni akarsz még? *nézek rá kérdőn. Szívesen visszakísérem, vagy éppen el bárhová, de azt is megértem, hogyha itt szeretne maradni. Egyedül.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Csüt. Aug. 01, 2013 7:30 am

*Azért ettől függetlenül úgy érzem jól megy neki, nagyon is ügyes, legalább a kedvem egy leheletnyivel jobb, szóval máris elérte a hatást. A dal pedig, amit mutat egyszerűen csodálatos és engem teljesen magával is ragad. A kellemes emlékek, a múlt szép foszlányai szöknek lehunyt szemem elé, amik újra könnyeket csalnak a szemembe, bár már inkább pozitív értelemben, mint negatívan. Talán... talán nincs is szükség rá, hogy elengedjem őt, egyszerűen ott maradhat mindig a szívem egyik szegletében, az emlékeimben, a sok együtt töltött percben, csupán a szívem más szegleteiben kell helyet felszabadítanom. Halkan felsóhajtok, amikor Marco végigsimít a hajamon, és aztán a keze a hátam mögött utat tör a fal mentén, hogy a derekamra csússzon. Közelebb húzódom hozzá és csak hallgatom tovább a lágy dallamot. Egyáltalán nem zavar az érintése, soha sem zavart, sőt határozottan jól esik. A varázst hirtelen töri meg a gyors felcsendülő dallam és egy pillanatra össze is rezzenek tőle, de aztán hálásan pillantok rá.*
-Semmi gond, tényleg. *Eresztek meg egy futó mosolyt, majd újra a kapura pillantok. Nem akarok újra elé állni, nem tudom, hogy hogyan működik és lehet, hogy amit láttam csak valami csúnya tréfa volt, hiszen Duarin soha sem akarná, hogy kövessem őt a halálba, soha... ebben biztos vagyok!*
-Úgy hívják, hogy a Lelkek kapuja, úgy hallottam afféle kapu élők és holtak között, de nem tudom, hogy ez igaz-e. Az is lehet, hogy csak egy csúnya csapda. De azt meg kell hagyni, hogy szép. *Teszem még hozzá, követem a mozdulatát, amikor előveszi a jegyzetfüzetet. Kicsit közelebb hajolok, hogy belelessek.*
-Szépen rajzolsz! Nagyon! *Eszembe jut, hogy Hannával a rajzokról beszélgettünk, felmerült bennem akkor, hogy milyen jó lenne képekben újra látni a világomat. Milyen jó lenne, ha én is ilyen szépen tudnék rajzolni. Megdörzsölöm kicsit a szemem, utálok sírni. Olyankor órákig ég a szemem, és duzzadt az egész, és itt még megmosni sem tudom, és...*
-Jesszus, szörnyen festhetek! *Jövök rá mostmár, hogy a reggeli smink tuti, hogy teljesen elfolyt már.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Csüt. Aug. 01, 2013 7:19 am

*Valóban nem tudok vigasztalni, soha nem voltam ebben jó. Alapból nem szeretem a síró embereket, max. hogyha le szeretném őket rajzolni, vagy fotózni. Eszembe is jut, hogy kár, hogy nincs itt a fényképezőgépem, akkor simán lefotózhatnám a szomorú, könnyes Scarlettát. Csodálatos, ahogy a pilláin megragad egy-egy könnycsepp, hogy aztán halált megvető bátorsággal guruljon le az arcán. Mivel már ötletem nincs, a zenét ajánlom fel és hamarosan elő is kerül az ipod, amit el is magyarázok, hogyan is működik. A lány elég furcsán pislog rám, hiszen úgy tűnik, hogy ő még nem látott ilyet. Persze ezen nem lepődök meg, hiszen nem mindegyik mágus család halad a korral és használja a mugli technikákat is. A hasonlatra elmosolyodom és megcsóválom a fejemet.*
- Igen, kb.*bólintok, majd bepötyögök néhány dolgot és hamarosan felcsendül a dallam is. Habár egy szomorú hegedűdal, engem valahogy mindig megnyugtat és talán még el is fújja a rossz kedvemet. Lerakom az ipodot az ölembe, majd mikor a lány lecsusszan mellém, ránézek és elmosolyodom. A kezemmel segítek neki, hogy lehunyja a szemét, az ipodot pedig a padra rakom, hogy jobban szóljon. Érzem, ahogy a vállamra hajtja a fejét és bujkáló mosollyal nézek rá. Nem vagyok valami nagy tapizós meg minden, de most elgondolkozom rajta, hogy milyen lehet végigsimítani fényes, lágy haján, vékony derekán és mielőtt még végig gondolnám a dolgot, máris mozdul a kezem, lágyan végigsimítok a lány haján, majd a derekánál fogva ölelem kicsit magamhoz. Remélem, hogy nem fog megsértődni és nem fogja kihasználásnak venni, vagy akármi. Hamarosan véget ér a dal, én pedig elengedve a lányt az ipodomért nyúlok, mert felharsan egy újabb dal, de egy pörgős pop zene, úgyhogy gyorsan nyomok rá a stop gombra és riadtan pislogok a lány felé.*
- Bocs... *motyogom. Hallgatom, amit a hölgyemény mond. Elmosolyodom és megvonom a vállam.*
- Szívesen. Amúgy mi ez a kapu? Nem tűnik túl szívderítőnek... *nézek a kapu felé és elhúzom a számat.*
- Viszont gyönyörű! *csillan meg a szemem és előveszem a jegyzet füzetemet, hogy megnézzem, hol is tartok a rajznál.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Csüt. Aug. 01, 2013 6:27 am

*Tudom én, hogy igaza van. Nem akarok meghalni, nem vagyok az az öngyilkos típus, sokkal jobban kötődöm az élethez, mint ahogy az most látszik, csak hát abban a pillanatban egyáltalán nem gondoltam bele abba, hogy mik lehetnek a következmények. Hálás lehetek neki, hogy elkapta a kezem, akkor is, ha épp akkor ez nem volt még világos számomra. Azért akármennyire is úgy érzi, hogy nem megy neki a vigasztalás, egyáltalán nem csinálja rosszul. Amikor felajánlja a zenét egyből kibukik belőlem a kérdés, hogy mi is az, amiről beszél, hiszen fogalmam sincs. Amikor felnevet kicsit elhúzom a szám, lehet hogy butának néz, mert nem tudom és ez egyértelmű. De nekem itt semmi sem egyértelmű. Mindenesetre követem a mozdulatot és már-már kíváncsian figyelem, hogy mit vesz elő a zsebéből.*
-Áh, értem... azt hiszem. Akkor ez hasonló, mint egy telefon, csak nem beszélni lehet rajta, hanem zenét hallgatni? *Törlöm meg közben a szemem, amitől persze a smink végképp menthetetlenül elmaszatolódik. Nem, bele sem akarok gondolni, hogyan is nézhetek ki, azt hiszem sikítva menekülnék most egy tükör elől. Felcsendül a dallam, miután kicsit bíbelődött a kis szerkentyűn, én pedig csodálkozva pillantok rá, hiszen furcsa, hogy egy ilyen kis dologból ennyire szép hangok tudnak áradni. Letornászom magam a padról és leülök mellé a földre, hogy közelebb legyek a dallamhoz. Aztán lehunyom a szemem, amikor végigsimít az arcomon. Egy apró sóhajt is felszakad egész mélyről, majd csak hallgatom a dallamot. Nem is veszem észre, hogy lassan a vállára hajtom a fejem és hagyom, hogy teljesen magával ragadjon a zene. Emlékek és kellemes képek szaladnak a szemem előtt és azon veszem észre magam, hogy megint potyognak a könnyeim, de közben mégis apró mosoly bújik meg a szám szegletében. Amikor lassan véget ér a dal felemelem a fejem a válláról és egy halovány mosollyal pillantok a fiúra.*
-Köszönöm... a dalt és hogy nem hagytad, hogy hülyeséget csináljak. Tényleg köszönöm. *Újra megtörlöm a szemem, annyira csodálatos volt!*

//Konkrétan megkönnyeztem a dalt én is. ^^//

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szer. Júl. 31, 2013 7:55 pm

*Érthető, hogy a lány kiakad és haragszik rám, de én csak jót akartam. Ki tudja, hogy mi lehet az a kapu mögött? Talán majd idővel megérti, és nem fog rám haragudni. Bár lehet, hogy szívesebben halt volna meg azért a valakiért. Azt sem tudom, hogy kit láthatott odaát, de az igazat megvallva nem is érdekel. Biztos vagyok benne, hogy valaki, akit nagyon szeret, vagy szeretett. Így hát teljesen megértem azt, ahogy viselkedett velem. A kőpadra leülve zokogni kezd, én pedig lassan leguggolok elé és - habár vigasztalni nem tudok - megpróbálom megnyugtatni őt. Néhány másodperc múlva kicsit csendesedik is a zokogása, amire halványan elmosolyodom és egy sóhaj is elhagyja az ajkaimat. Vörös, duzzadt szemét nézem és összeszorul a szívem. Még így is mennyire gyönyörű! Felajánlom neki a kedvenc, nyugtatós számomat, ő pedig egy furcsa kérdéssel válaszol. Annyira meghökkenek, hogy halkan felnevetek, el is felejtve, hogy miért is ücsörgünk itt egymással szemben.*
- Hát... *állok fel és kutakodni kezdek a zsebembe, majd előhúzok egy fehér ipodot.*
- ... ez. Zenék vannak rajta, meg videók és van benne hangszóró. *mutatom körbe. Egyszerűen leülök a földre a lány mellé török ülésbe, majd nyomkodni kezdem a gombokat, amik halkan pittyegnek. Egy ideig csend lesz, majd felhangzi kegy gyönyörű, ám kissé szomorkás hegedű nóta.*
- Csukd be a szemed! *súgom, és lassan végighúzom a lány arcán az egyik tenyeremet, lehunyásra késztetve ezzel a szemeit.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szer. Júl. 31, 2013 7:43 pm

*Hát persze, hogy kiakadok, hiszen megzavart, az egészet tönkretette. Persze ez nem így van, hiszen ha nem lép közbe, akkor lehet hogy már nem élnék, vagy legalábbis eltűnnék ebből a világból is és ki tudja, hol lyukadnék ki megint. Segített nekem, csak ezt most még nehéz feldolgozni. Muszáj lesz beszélnem Zachary-val, és nem egyedül ide jönnöm következőre, mert ha elkezdtem, akkor be kell fejezni! Láttam őt, a halványan áttetsző arcát, de akkor is láttam és mosolygott és én akarom, hogy sikerüljön lezárni ezt valahogy. Hangos sírásban török ki végül, utat adva az érzéseimnek és leroskadok a padra a fal mellett, a fiú pedig pár pillanat hezitálás után végül oda jön hozzám és leguggol elém. Vörös szemmel pillantok fel rá, leeresztve a kezeimet. Jó ég, szörnyen festhetek feldagadt, kisírt szemekkel. Tuti, hogy a sminkem is teljesen elfojt, vastag fekete csíkban a szemem alatt. A kérdésére csak némán bólintok egyet szipogva még párat.*
-Mi az... mi az az ipod? *Bukik ki belőlem aztán a kérdés. Az is valami, hogy már sok minden világos is, de a modern technika még nagyon nem, hallottam már mobilról, meg ilyesmi, de ez még nagyon új. Legalább az értetlenkedés is elvonja kicsit a figyelmem. Ösztönösen megigazítom kicsit a szoknyámat, hiszen térd felett érő vörös rakott szoknyáról van szó, a srác pedig előttem guggol. Összekulcsolom a bokámat lent a földön és úgy pillantok rá... tényleg szörnyen festhetek!*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szer. Júl. 31, 2013 7:33 pm

*Néhány pillanatig figyelem a lányt, ahogy búcsúzik, vagy csak vallomást tesz? Nem is tudom, de mikor a kezét a kapu felé nyújtja, néhány trappogós lépéssel ott termek mellette és egyszerűen elkapom a kezét, hogy észhez térítsem. A szavak, melyeket elsuttogok, nem a kívánt hatást keltik, így egyszerűen csak kirántja a kezét a kezemből a vörös leányzó és rám kiált, majd az egyik kőpadhoz sétál és hangosan zokogni kezd, arcát a kezei közé temetve. Tanácstalanul ácsorgok a kapu mellett, és a kezemet, amely néhány másodperccel ezelőtt még a lány kezét markolta, most a zsebembe kúszik. A kapura pillantok, ami most csak lilás kékes fénnyel kavarog és fogalmam sincs, hogy mit is zavartam meg, és hogy mit is látott a lány. Csak hangosan zokog, nekem pedig fogalmam sincs, hogy mit is tegyek. Lassan közelebb sétálok hozzá, megállok előtte, majd leguggolok és megszólalok:*
- Hogyha szomorú vagyok, akkor mindig egy hegedű játékot szoktam hallgatni, és az kicsit megnyugtat. Megmutassam? Itt van az ipod-omon.*hangom halk, megnyugtató, de biztos vagyok benne, hogy a zokogástól azért hallja a lány. Fogalma sincs, hogy hogyan kell vigasztalni, mit is mondhatnék, ebben soha nem voltam jó. Így most is a művészethez, a zenéhez fordulok segítségül. Remélem, hogy beválik...*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szer. Júl. 31, 2013 7:24 pm

*Előre nyúlok és meg sem fordul a fejemben, hogy ez akár csak egy kegyetlen tréfa is lehet, amit azért talált ki valaki, hogy becsaljon másokat, afféle lélekgyűjtő, ami letapogat, és tudja, hogy mivel vonzhat magához. Én csak Duarint látom és azt tudom, hogy vele akarok lenni újra, mert akkor minden sokkal könnyebb volt, otthon... azokkal, akik szeretnek. Mintha álomból ébrednék, szinte belém csap a villám, amikor valaki megfogja a kezem. Kipirosodott szemmel, könnyes arccal pillantok oldalra, és amikor visszanézek a kapura már újra csak a kavargó színeket látom ott, semmi többet. Eltűnt... eltűnt! Eddig csak hang nélkül sírtam, de most érzem, ahogy a gombóc erősen gyűlik a torkomba, és nem tudom, hogy mennyire leszek képes ellenállni neki.* -Nem... nincs jogod eldönteni, hogy hol van a helyem! *Összeszorítom a szám, és elrántom tőle a kezem, majd hátrébb lépek és leroskadok a padra. A kezembe temetem az arcom, és mostmár hangosan ráz a zokogás. Nem sikerült és azt se tudom, hogy igazi volt, vagy sem, hogy nem csak valami csapda... Nem egyedül kellett volna jönnöm igaz?*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szer. Júl. 31, 2013 7:09 pm

*Lassan rajzolgatom a térképemet a jegyzetfüzetembe, ahogy belépek a terembe. Természetesen én észreveszem a lányt, de nem sok pillantást pazarolok rá, inkább a hely gyönyörű elrendezését és a kavargó kaput, ami ki tudja, hogy mit is rejt. A lány beszélni kezd, én pedig lassan felemelem a fejemet és hallgatom a szavat. Most már sejtem, hogy talán az egyik elveszített szerettét rejti a kapu és hirtelen furcsán feleslegesnek érzem magam és zavarban vagyok. Mit is keresek itt? Mért hallgatom végig ezt a furcsa vallomást, ezt a gyönyörű, szívszaggató búcsút? Látom, hogy a lány a kapu felé nyúl, én pedig nem is gondolkozva odalépek és lágyan megfogom a másik kezét.*
- Az nem a Te helyed. *suttogom a szavakat. Tudom, hogy vélhetőleg halálra fog ijedni, lehet, hogy sikítani is fog, vagy éppen arcon képel. Meg tudom érteni, hiszen itt állok és hallgatom gyönyörű búcsúbeszédét ahhoz, akit szeret. De nem hagyhatom, hogy belépjen a kapun. Nem is értem, hogy miért nem...*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szer. Júl. 31, 2013 6:57 pm

*Azt hiszem vannak események az ember életében, amikor valahogy minden más megszűnik létezni. Ez lehet egy mindent elsöprő csók, valakinek a halála, tehát valamilyen nagyon pozitív vagy negatív esemény. Én most épp egy ilyet élek át, körülbelül semmi sem jut el hozzám a külvilágból, tehát egyáltalán nem tűnik fel, amikor mögöttem belép valaki más is az ajtón, pedig azért magának a bejáratnak van hangja, még ha rajta amúgy nincs is cipő. Meredten nézem a kaput és teljesen elveszem a kavargásban, ami előttem fodrozódik, majd amikor kivehetővé válik Duarin halovány alakja teljesen lesokkolok. Alig tudom, hogy mit mondjak, patatokban folyik a könny az arcomon, de azt se nagyon veszem észre. Ő pedig csak halványan elmosolyodik, de nem mondd semmit, talán nem is tud? Talán csak én beszélhetek?* -Annyira sajnálom, hogy Ruby oda vitt. Nem szabadott volna, nem kellett volna vele menned! *Nem ez így nem jó, nem az a cél, hogy leszúrjam.* -Olyan egyedül vagyok... el kellene, hogy engedjelek, tudom, de nagyon nehéz. *Szipogok, ő pedig továbbra is csak áll és mosolyog, miközben a kezét nyújtja felém, én pedig követem a mozdulatot. Nem is fogom fel, hogy talán nagyon is veszélyes, ha belenyúlok az örvénybe, talán beránt és nekem is végem. De ha együtt lehetek vele...?*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szer. Júl. 31, 2013 6:40 pm

*Kóválygok az iskolában álmodozva, sétálgatva, zsebre dugott kézzel. A szürke farmerom zsebében - a pálcámon kívül persze - ott lapul egy jegyzettömb és egy ceruza is, hogy bármikor tudjak rajzolgatni, bármikor meg tudjam örökíteni az iskola egy-egy gyönyörű, csodálatos pontját. A jegyzettömbön amúgy egy komplett térkép van, művészi elrendezésben, minden egyes helyhez van rajzolva valami, ami a teremre jellemző. Lassan sétálgatok és észre sem veszem, hogy még cipőt sem húztam fel, mezítláb járom a kúria folyosóit egészen addig, amíg a labirintus eddig ismeretlen részéhez érkezem. Megállok az ajtó előtt, fellapozom a jegyzet füzetemet, és lassan rajzolni kezdek, miközben benyitok az ajtón. A füzetbe mélyedve rajzolok, és felírom a terem "címét", miközben meghallom a lágy, nyöszörgős, fájdalommal teli hangot. Felnézek és ámulva nézem a gyönyörű, vörös hajú lányt, és a furcsa, kavargó kaput, amiben persze én nem látok senkit. Nem tudom, hogy a lány észre vett-e engem, de a térképre lázasan rajzolni kezdem a kaput, minden csodájával és pompájával együtt.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szer. Júl. 31, 2013 6:33 pm

*Napokba telt mire rászántam magam és még mindig nagyon nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet, hogy képes leszek rá. Tudom, hogy Hanna eljönne velem, ha megkérném, de mégis valahogy úgy érzem, hogy nekem kell ezt meglépnem, egyedül kell végigcsinálnom, úgy érheti el az igazi célt, vagy legalább valami hasonlót. Félek... szó szerint rettegek és még Zachary-hoz sem mentem el, pedig tudom hogy azt kellett volna, hogy legalább felmérjem a terepet erről a kapuról. Legalább tudjam, hogy nem lesz valami baj, hogy mire számítsak, mennyire veszélyes stb. Enyhén remegő kézzel lököm be az ajtót, és percekig csak állok a kaputól pár centire. Kavarog az egész előttem, én pedig csak nézem és próbálok arra koncentrálni, hogy erre szükség van, hogy muszáj megtennem. Lehunyom a szemem és Duarint képzelem magam elé. Azt a kedves mosolyt, a barátságosan csillogó szemeket, ahogy mindig nézett rám, amiből tudtam, hogy mennyire szeret és amiért én is úgy imádtam őt. Majd kinyitom a szemem és a kavargó űrben lassan kirajzolódik az alakja. Én pedig csak állok és észre sem veszem, ahogy a könnycseppek lassan elkezdenek lefelé gördülni az arcomon.* -Annyira... annyira hiányzol! *Finoman elmosolyodik, én pedig nem tudom, hogy mit tegyek, vagy mit mondjak még. Mit lehet egyáltalán ilyenkor? Hogy kellene elbúcsúznom?*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szer. Május 01, 2013 6:41 am

*Erre már inkább nem is reagál, a leányzó esetlennek és butának fest így elsőre, a sok kérdéssel, naivitással és kapkodással. Leginkább a szemét tudná forgatni rá, de attól már tuti, hogy végképp kiborulnak, bár aztán végül így is úgyis megtörténik ez, akármennyire is visszafogja magát.* -Nem gond, Jacob szeret viccelni. *Teszi azért hozzá, amikor a leányzó a kezeibe temeti az arcát és onnan les ki. Legalább ő is tisztában van vele, hogy mennyire sok butaságot hord össze és kissé gyorsabban beszél, mint ahogy kéne. Amint mondd persze nem igaz, nem szokott Jacob igazán viccelni, szóval nem kifejezetten érinti jól ez a kis megjegyzés a férfitől, de képes még ezt is lenyelni, már meg tette sok mindennel. Mégis csak ő mentette meg az életét, ennyivel tartozik neki nem? Aztán jön a finom pofon, amikor Savannah visszavág és kissé magára talál mármint legalább értelmi szinten. Kicsit összeszűkíti a szemét, aztán csak felhúzza a szemöldökét és úgy mered a leányzóra, amint akit mostmár tényleg nyíltan butáz le.* -Mindenkivel vigyázz, miért lennék én ez alól kivétel. És teljesen logikus, hogy vigyázz velem, hiszen mégis csak feletted állok, én kommunikálok vele, ritkán, és nem élőben, de mégis. Te pedig még csak egy lelkes kölyök vagy... *Arrogáns, igen, kissé, de hát épp erről beszélt Jacob. Ő most viszont nincs itt, így miért ne tehetné meg, hogy kihangsúlyozza, hogy ő igenis valaki, ne egy kis csaj osztogassa már itt ki. A már nem neki szóló szavak, viszont elég rendesen betalálnak, de ezt nem fogja csak úgy kimondani. Bőven vannak benne kétségek az utóbbi időben, főleg hogy ez az egész ügy bejött. Ő sem tudja, hogy minek a többi követő, minek kell toborozni, és ez az egész iskola...* -Tudok annyit, amennyit kell, nem csak akkor ismerhetsz valakit, ha láttad is. *Mondja végül szárazon, majd feláll a padról és lepillant még a lányra.* -Az épületrész a keleti szárnynál lesz, pár nap múlva már lakhatóvá válik. *Teszi még hozzá, majd egy biccentés után egyszerűen szó nélkül távozik.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Ápr. 30, 2013 7:54 pm

*Elsőre nem is érti, hogy miért köhögcsél a srác, meg miért mutogat, de végül a kimondott szavakra észbekap, és automatikusan kapja fel a fejét, amivel jól le is fejeli a mögöttük lévő támfalat. A mozdulattól könnybe lábad a tekintete, hiszen van keringése, ha már vért iszik. Az utána következők sem enyhítik a dolgot, a vér ellenben szerencsére gyorsan alvad a göndör tincsek alatt. Megrökönyödve hallgatja Kilian bemutkozását, és szörnyen lesújtva, ostobának érzi magát. A kezébe temeti az arcát, riadtan tekint ki az ujjai közül, ez borzasztóan kínos. Nem is tudja, hogy mit mondhatna hirtelen, nem akarta, hogy a srác rosszul érezze magát, és most még a negatív érzések ellopására sincsen ereje. Ellenben a hirtelen hangulatváltozástól kissé kitisztul az elméje, és egy óvatlanul megválasztott riposzttal, talán, hogy enyhítse azt, hogy mennyire rosszul esik neki a lekezelő hangnem, visszavág.* Nem köt sok mindent az orromra, de azt igen, hogy vigyázzak veled, na ehhez mit szólsz, he? *Az állandó he-zést nem tudja levetkőzni, otthon Kanadában még az utolsó favágó is így kérdez vissza. Most már késő lenne bocsánatot kérni a mondatért, főleg, hogy Kilien még kifejti, hogy cseppet se érezze magát különlegesnek, mert miért pont ő lenne jobb, és több mint bárki más. Savannah már csak felhúzza a térdeit, átkulcsolja őket, és magában beszél* Persze, tíz éve van vele, és nem tud róla semmit, a nagyokos. Akkor talán éppen ezért kellünk neki mi, hogy talán valakinek tényleg megmutatkozzon. *Az eddig nagyon is életvidám tündérlány teljesen szétcsúszott, ide jött lelkesen, és most kiderül, hogy még a meg sem alakult kis családjukon belül is titkok vannak.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Ápr. 30, 2013 7:37 pm

*Számára azért az is manipulálásnak számít, ha valaki az érzéseit befolyásolja. Köszöni szépen nagyon jól megvan a negatív érzésekkel, nem kell őket csak úgy elvenni, azok az övéi. Szóval amennyiben tisztában lenne azzal, hogy ezt a leányzó csinálja, tuti, hogy rászólna, hogy hagyja szépen abba. A határtalan lelkesedést fogalma sincs, hogy meddig fogja viselni, néha a kapura pillant, már-már megfordul a fejében, hogy talán az lenne a jobb, ha beszippantaná mondjuk, mint itt ülni és hallgatna a leányzót.* -Igen veletek, olyasmi. *Azért akaratlanul is felszökik a szemöldöke, amikor a leányzó behajol és csak pasiból van, nem tudja nem megnézni magának. Végül köhint egyet, és előre mutat célzatosan, kicsit felfelé intve a mutatóujjával.* -Kissé sokat adsz magadból így elsőre Savannah. *Ad rövid magyarázatot is, mert ahogy elsőre tűnt, nem biztos, hogy a leányzó csak az intéséből felfogna bármit is. Aztán a következő szavakra finoman szólva is kissé megütközik. Végül csak összeszorítja a száját.* -Én, Kilian Aimes. *Mondja ki mostmár a teljes nevét. Még hogy istent játsszon... de hát ilyenek felett nem nehéz. Ez a lány is, olyan lelkes, mintha valami pompom csapat tagjává választották volna, vagy Jacob minimum megkérte volna a kezét. Jó ég!* -Jacob nem az a fajta, aki sok mindent az orrodra köt, erre ne számíts, mint ahogy arra sem, hogy találkozni fogsz vele. Nem halt meg, nagyon is, ha jól tudom, amennyire mi is. *Mennyire mondható rá egy vámpírra, hogy él ugye?* -Nem szokása személyesen találkozni, én lassan tíz éve ismerem, azaz hallok róla, de még sosem láttam. Nem hiszem, hogy pont neked mutatná meg magát. *Eléggé magabiztosnak tűnik, lehet hogy ez lesz a veszte.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Ápr. 30, 2013 7:26 pm

*Dehogy manipulál ő bárkit, vagy bármit, csak úgy tekeregnek a képzeletbeli kis csigacsápjai, és ha rosszat érez, akkor szipp, már rebben is a haja, és töltődik fel erővel. Ez ugyan kinek fáj? Csak jobbá teszi a világot, ez biztosan nem baj. Nem igazán érti, fel sem fogja a kioktató hangsúlyt, úgy bólogat, hogy a sértettségnek a szikrája sincsen benne, hálásan a sok-sok infóért.* Ahha, akkor te is velünk vagy, eddig csúcs! *Tér vissza a jól megszokott körömrágcsáláshoz. Nem igazán rágja a körmét, inkább azzal piszkálja az ajkait, pótcselekvés gyanánt, közben pedig feszülten figyel. Rákönyököl a térdeire, cseppet sem véve észre, hogy szinte teljes belátást engedélyez így, de hát ez izgalmas téma.* Kilian, tök jó név. Ha már listád is van, mondd már meg, hogy ki az az Aimes? Azt írta nekem drága Jacob, hogy..."ne hagyd, hogy Aimes istent játszon". *Idézi szó szerint, rongyosra olvashatta a meghívót. Várakozóan mered a srácra.* Biztosan cuki alak, csak Jacob bután fogalmazott, de kétlem, hogy istent játszana, ugye? *Pillog Csimmás-kandúr módra.* De-de-de...*Hadarja le egyben.* Én... nem vagyok túl kiváncsi. Csak kiváncsi. Baj? *A különös szavakra elhúzza a száját, mosolya lefagy.* He? Mert miért? Meghalt? Ne szédíts már. Biztosan nem.

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Ápr. 30, 2013 7:13 pm

*Az a nagy helyzet, hogy igen nehéz dolga lesz a leányzónak, ha az érzéseit próbálja manupulálni, hiszen elég ritkán jellemző rá a felhőtlen boldogság. Meg is lepődik egy pillanatra, amikor a kellemetlen érzés úgy száll el, mintha ott sem lett volna. Összehúzza a szemét és úgy szemléli meg a lányt, de végül nem teszi szóvá a dolgot. A kérdésére lazán szemforgat. Aztán a többi... nem tűnik valami okosnak a kis bongyor. Jó ég, kiket válogatott ki Jacob? Most komolyan ilyen valakikkel kell egy levegőt szívnia és a férfi bennük fog bízni és... ? Mi a franc? Már majdnem ki is ül az arcára a megrökönyödés a tesztet illető kérdésre, meg hogy ő-e Jacob, aztán a többi kérdés. Ráncolja kicsit a homlokát és ha nem lenne annyira megalázó a lány számára a mozdulat, akkor tuti, hogy homlokon csapná saját magát. Nagy levegőt vesz, aztán nekiáll magyarázni kb. mint anya a hülye gyerekének.* -A fajtánk, a vérszívól, vámpírok, nevezd, ahogy gondolod. És nem vagyok Jacob, és ez nem egy teszt, nem tudtam, hogy itt vagy. Azt sem tudom mi van a leveledben, de tudom, hogy kaptál, ismerem a neved, rajta vagy a listán. *Ennyije van egy lista nevekkel, de nem tudja, hogy miért pont azok vannak rajta, akik és hogy nem lesz-e olyan, akit majd le kell húzni, mert teszem azt nem él a lehetőséggel.* -Kilian vagyok. *Mutatkozik be mostmár, hogy ebből ne legyen gond.* -Nem mondhatom, hogy személyesen, de ismerem Jacobot, de ha azt várod, hogy találkozni fogsz vele, már most megnyugtatlak, hogy erre nulla az esély. *Ki is akadna, ha valaki találkozna vele, egy új, akinek még csak köze sincs az egészhez.* -Az épület már nem sokára kész, ahova beköltözhetünk majd, a többit én sem tudom, túl kíváncsi vagy.

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Ápr. 30, 2013 6:57 pm

*Az elkomorulásra meg is hökken, de hajának lebbenése jelzi, már szívja is el a negatív gondolatokat, ösztönösen, nem mintha akarná ezt manipulálni. A fülei enyhén hegyesek, ahogy kivillannak a bongyor fürtök közül, ahogyan próbálja értelmezni a hallottakat.* A fajtánknak? Mármint a pasiknak? *Vonja meg a vállát, sosem komálta, ha lenézik azért, mert lány. Kissé hímsovinisztának tűnik a srác. Nem baj, majd Lenával felveszik valami kisinasnak életfogytig, aztán megnevelődik. Mármint a srác élete végéig, merthogy ő örökkön örökkön örökkön örökké élni fog. De szegény Lena nem biztos. Ő pedig nem olyan szimpatikus egyéneket megharapva vámpírrá tevő tipus. Awww... Tehát mereng, mereng, aztán levélről esik szó. Hoppá... De már az elején elveszti a fonalat, még annak ellenére is, hogy Kilian maga ismeri be, hogy buta kérdés. Hát és tényleg. Vagy inkább össze akarja zavarni? Sikerült? Homlokán gyöngyöződni kezdenek a ráncok, forgatja a szemeit, ahogy próbálja az infót feldolgozni, ajkaival akaratlanul is csücsörít, ahogy rámarkol a pad szélére.* Ez... valamiféle... teszt? *Aztán mereszti a szemeit, és beugrik neki.* Jacob? Úristen, ugye te vagy Jacob? *Ismerkedős fajta, de azért nem szokott érzelemkitörni, de ez most annyira... annyira...* Úgy köszönöm, én olyan hálás vagyok, mit csináljak, hova menjek, kik jönnek még? Miért pont én? *Dobálja a haját össze vissza, letörölni sem lehet a képéről a boldog vigyort.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Ápr. 30, 2013 6:44 pm

*Néhány név, ennyi van csak meg neki, akikről tudja, hogy már a kör tagjaivá váltak, vagy idővel azok lesznek, amennyiben elfogadják a meghívást. De az tuti, hogy nem fog nekiállni keresgélni őket, ezt nem kapta feladatba, nem kell útbaigazítani, mint valami komornyiknak. Hál' istennek, akkor aztán tuti, hogy nagyon padlót fogna az önbecsülése, ha valaki teszem azt a kezébe nyomná a bőröndjét, hogy vigye, akkor biztos, hogy minimum kivágná helyből az ablakon... igen a bőröndöt is. Rövid merengését az ajtó nyílása zavarja meg, úgyhogy felpillant, és megnézi magának az érkező lányt. Annyira már tájékozott, plusz vérmágus is, hogy érezze ha egy fajtárs van a környezetében, gyűrű ide-vagy oda. Nem hallani a vér áramlását, nem ver erősen a szív, nem sugároz semmiféle hőt. Ha valaki álcázza ezeket, akkor könnyebben rejtőzhet el előle, de e nélkül azért nehéz.* -Szervusz! *Int a leányzónak, aki közben szintén leül a padra. Úgy fest, hogy fel sem merül benne, hogy esetleg nem lenne kívánatos, bár lehet, hogy csak az a logikája, hogy ha zavar, akkor majd úgyis szólnak neki. Végülis ebben is van ráció. A kérdésre akaratlanul is elmosolyodik, olyan butuska megnyilvánulásnak hat. Amikor aztán meghallja a nevet, akkor visszavált az arca a kissé komor állapotra.* -A kavargást, ez a Lelkek kapuja, kíváncsi vagyok látni-e benne valamit a magunk fajtának. *Ezzel igenis egyértelművé teszi, hogy tudja mi a másik lány.* -Megkaptad már a levelet? Buta kérdés, ha itt vagy, akkor bizonyára igen. *Az hogy esetleg akad másik Savannah is, aki vámpír... hát lehet. De akkor majd visszakozik, nem említette Jacob nevét és azt sem, hogy pontosan milyen levélről van szó.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Ápr. 30, 2013 6:30 pm

*Tegnap egészen jól elbeszélgetett a butuska kis hercegnővel. Aztán észbe kap, kár így degradálnia Lenát, hiszen ő maga sem egy észlény. Szóval kellemesen elvoltak, és nem is volt baj, hogy senki nem sietett a fogadására. Nem kell elsietni a dolgot, de awww... már úgy látná, hogy hova is hívták, miért, és végre itt érhet valamit. Na nem mintha kisebbségi érzése lenne, de mégiscsak milyen jól hangzik, ha meghívják az embert, izé, az árnytündért valami elit klubba. Otthon az államokban az egyetemeken voltak ilyen szövetségek, de miután ő emberi léptékkel még nem volt egyetemista, esélye sem volt ilyesmibe belekerülni. Sok értelme nem is lett volna, hiszen gyorsan kiderült volna, hogy tizenhét éves, de már nagyon régóta tizenhét, mint az a nyálas, és undormányos Edward. Savannah egyszer ült csak be a rémfilmre, hogy végigviháncolja a fajtájáról szóló filmet, de tizenöt perc után már kiszaladt volna, annyira borzalmasan minőségtelen volt a dolog. Mindegy, elmondhatja magáról, hogy egyszer végigülte, de a folytatásokért már nem adott pénzt. Pénzt, merthogy modern technika ide vagy oda, fizet azért, amivel mások dolgoztak, nem fog online ingyen mindent töltögetni, mint ahogyan sok korabeli fiatal teszi. Miután leszállt az éj, jobb híján az erdőben kóválygott, elriasztott egy szarvast, de ezen felül nem történt túl sok minden vele. Létezik egyátalán ez a klán, vagy ócska vicc volt? Fejcsóválva lép be a terembe, ahol végre ismét talál valakit, aki a zöld kavargást figyeli. És valamin nagyon tűnődik.* Ah.. helló! *Int a kezével amolyan béke jelet. A háta mögé tekint, most már nem lehet csak úgy elsasszézni, egyébként pedig ismerkedős fajta. Matis még alszik, de hamarosan kel, éjszakai állat, a válltáskája rejtekében szunnyad. A lány nem feltételezi, hogy megzavart volna bármit is, ez eszébe sem jut. Leül ő is a padra, és értetlenül bambul ő is előre.* Mit is nézünk? *Kérdezi zavartan, aztán kiböki.* Savannah.

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Ápr. 30, 2013 6:18 pm

*Pár napja érkezett meg és esze ágában sincs beköltözni egy szimpla szobába, szimpla diákok közé. Az hogyan venné már ki magát, hogy kölykökkel kelljen megosztani a szobáját, és hallgatni az üres fecsegést, a napi értelmetlen problémákról? Nem, inkább addig meghúzza magát a Fogadóban, amíg végre meg nem épül az az átkozott szárny, ahova Jacob tervezi a rezidenciájukat. Nem ismeri a pontos tervet, de nagyon reméli, hogy lesz külön szobája, csak kell, hogy legyen. Ennyi év szolgálat után... bár azért lássuk be Jacob esetén semmi sem egyértelmű. Az sem lepné meg, ha épp azért nem kapna külön helyet, hogy ne tűnjön úgy, mintha kiemelkedne a többiek közül. Pedig így van! Ez egyszerűen tény, hiszen sokan közülük friss vámpírok, még alig tudják kontrollálni magukat, és igenis figyelni kell rájuk valakinek, ha egyszer a közelben van egy farkas Falka is, akik úgy fest, hogy szövetségesek, de na... akkor is ősi ellenséges, veszélyesek egymásra nézve. A farkasok sok teliholdkor képtelenek kontrollálni magukat, olyankor nagyon is résen kell lenni egy vámpírnak, mert pórul járhat. Nem sokára visszatér majd Nellondba, de azért kicsit itt is körülnéz, legalább nagyjából meg kell ismerni a helyet. Rettentően kíváncsi, hogy mi a pontos ok, ami miatt itt vannak, és idegesítő, hogy alig van információja, de majd... majd idővel biztosan megtud még pár dolgot. Belépve a terembe, egyszerűen csak leül a padra és elgondolkodva figyeli a kavargó zöld folyamot. Lelkek kapuja, ezt hirdette a tábla odakint. Lelke végülis van, csak tényleges élet nincs, de még mindig jobb ez a helyzet, mintha igazából meghalt volna annál a csúnya támadásnál. Jacob jót tett vele, akármit is mondtak utána a szülei...*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Vas. Márc. 10, 2013 9:10 am

*Végre a véla is bemutatkozik, mégsem rázzák meg egymás kezét, sebaj, mindenki más dolgokra fogékony. Nem érzi a hidegséget, ami Thaliából árad, bizonyára a gyűrű fedi el jótékonyan. Mégis, elég impozáns az a titokzatosság, ami körüllengi a másik naxeldírest. A farkasnak is bólint, végülis azonos jog illeti meg őket, daimonoknál sosem lehet tudni, hogy mekkora rész csúszik át belé a gazdája lelkéből. Valahogy úgy érzi - lehet hogy rosszul - hogy Thalia egy picit kívülálló, de nem tudja megmagyarázni az érzést. Mindenesetre a hízelgést igyekszik visszafogni, nehogy túlzásba vigye.* Nem kell ahhoz bármit csinálni, hogy kiemelkedj. Olyan ez, mint a fáknál az évgyűrűk. Valami olyan tapasztaltság árad belőled, amit nem tudok hova tenni. *Sustorogja, ez végülis igaz. Észreveszi, hogy Thalia tekintete is letéved a csizmára, ezen már ő mosolyodik el.* Tetszik? Elég sok van, kölcsönadhatok egyet, ha szeretnéd. *Most már felpattan, és visszasétál a kőszobrokhoz, hátha elkap ismét valami sóhajt, amit a holtak küldenek. Fél szemmel azért hátrasandít.* Erős mágiák központja ez, talán idevonzza a kevertebb vérűeket. És persze a speciális fajokat. Mint amikor a bogarak a fény felé törnek. *Karbafonja a kezét, ahogyan próbál azonosulni a hely aurájával* Mikor érkeztél?