Lelkek Kapuja

*A váratlan érkezés bizony mindkettőnket a földre taszít, nekem pedig sikerül eltörnöm a csuklómat, ami habár elég fájdalmat, egyszerűen csak felszisszenek. Na persze, majd elkezdek sírni, vagy jajgatni egy csaj előtt, nem? Na persze... Minden esetre kicsit megforgatom,megmozgatom, hogy legalább igyekezzen a csont normálisan összeforrni. A leányzó bocsánatot kér és látom, hogy végig is mér. Talán horzsolást, törtést, vért keres rajtam, de az is lehet, hogy egyszerűen nőből van és most stíröl. Erre a gondolatra kicsit elvigyorodom, és mélyen a szemébe nézek, nem engedve el a pillantását. Elkapom a szemforgatását, amire nem tudok hova tenni, így szemöldököm kicsit feljebb kúszik, de végül nem jegyzem meg és nem szólok semmit. Még mindig a csuklómat fogom, és mikor a leányzó a kezét nyújtja, hogy felsegítsen, elmosolyodom. A másik kezemet nyújtom oda és kicsit kihasználom a vöröske segítségét, és úgy állok fel.*
- Köszi. *vigyorodom el szélesen és már érzem is, hogy a csuklóm kezd helyre jönni. Mikor végre mindketten két lábbal állunk a földön, körbenézek, hogy hova is kerültünk. A Lelkek kapujához, ahol igazából nincs semmi, csak egy kőkapu, ami világít.*
- Igazából én nem régen vagyok itt a suliban, kb. néhány hete, úgyhogy annyira még nem vagyok otthon a dolgokban. Gondolom... Lehet beszélgetni itt ragadt lelkekkel, vagy... ilyesmi... *meredek a kapura és kicsit közelebb is sétálok hozzá. Érzem, hogy hívogat a kapu, ahogy lilás-rózsaszínes színekkel vibrál. Mintha meglennék babonázva, úgy sétálok egyre közelebb és közelebb a kapuhoz. Lasan felsétálok a kőlépcsőn, de végül Lilia hangja visszarepít a jelenbe. Megrázom a fejemet, és kicsit hátrébb sétálok. Kezeimet lazán a zsebembe nyomom és úgy nézek a lányra.*
- Nem tudom, lehet nem lenne jó ötlet. Lehet, hogy jön valami démon, vagy szellem és leharapja. *kacsintok vigyorogva a lányra.*
- Amúgy Kasey Jake Ellswood vagyok, Eramir. *mutatkozom be és közelebb lépve kezet nyújtok neki. Majd hozzáteszem a szokásos szövegemet:*
- Hívj, ahogy szeretnél, mind a három nevemre hallgatok! *kacsintok a lányra.*

to: Lilia

*Hétvége van, méghozzá vasárnap, ami igen rossz kedvvel tölt el. No persze ki az, aki a Nezában nem várja a tanórákat? De valahogy mégis az agyamban van, hogy tanulni kell és wááá. Baromira nincs kedvem hozzá. Mindegy is, hamarosan úgyis eltereli a figyelmemet Gabriella, akihez éppen igyekezek. Benéztem a Társalgóba, ahol az első légyottunkat töltöttük és ahova igen gyakran megyünk vissza, de a kis fél-démonom nemvárt ott, így habár kissé csalódottan, de izgatottan, felvillanyozva indultam meg a Harmadik emeleti szobájába. A Labirintus folyosói még mindig elég bonyolultnak tűnnek nekem, és igazából elgondolkoztam már azon is, hogy rakosgatok ki bazi nagy színes nyilaka, hogy mi merre van. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan hálásak lennének nekem. Persze nem adizájnerek, hiszen baromira rontaná az összképet a sok színes nyjl, de hát kit izgat egy csupa kő meg fal meg fáklya kinézetű kúriában? Ahogy ezeken gondolkozom, bakancsom pedig erőteljesen kopog a folyosón, egy leányzó robban ki az egyik folyosóból és vetődik rám, majd lök be az egyik ajtón. Egy meglepett kiáltás - vagy üvöltés? - hagyja e a torkomat és igyekszem úgy esni, hogy lehetőleg ne törjön el semmim. No, nem mintha nem gyógyulnék meg azonnal, így amikor éles fülemmel hallom a csuklóm roppanását, a szívem kihagy egy ütemet, de jobban foglalkoztat az, hogy a) ki esett rám, b) miért, és c) hova estünk be? Sajnos a lendület elég nagy, így tényleg a földön kötünk ki, és még csak most ér el a fülembe a lány visítása, miszerint kapjam el.*
- Bocs, váratlanul ért... *morgom, és lassan felülök, óvatosan leemelve magamról a lányt. Kicsit megmozgatom sajgó csuklómat, felszisszenek és látom, hogy kicsit be is dagadt. Igyekszem ezt eltüntetni, hiszen valószínű néhány perc múlva már simán össze fognak forrni a csontjaim, remélem, hogy jól. Mikor a lány megkérdezi, hogy hol vagyunk, akkor emelem fel én is a fejemet és nézek körbe. Nem sok minden van itt, csak egy kőkapu, ami lágyan fénylik. Összevonom a szemöldököm, majd sóhajtok egyet.*
- Azt hiszem, ez valamilyen kapu. Lelkek kapuja, vagy valami ilyesmi. Nem valami izgalmas...*morgom magamban és végre a lányt is megnézem magamnak. Nem rossz, nem rossz... *

//Ruha//