Lelkek Kapuja

Tárgy: Lelkek Kapuja Hétf. Jan. 25, 2010 8:56 am

First topic message reminder :

Különös terem ez. Megnyugtató, de mégis rettegést is hozhat. Amint belépsz egy kisebb terem, ahol állsz. Nem nagy ez, csupán néhány négyzetméter, afféle, mint egy oltár szent nyughelye.

Körben a falak mellett kőpadokat találsz, melyekre leülhetsz elmélkedni életedről, utadról ebben a valóságban. Megnyugtató a hely, ha lelkedben nincs vihar, de ha gondjaid akadnak talán épp itt fognak felkorbácsolódni, de lehet, hogy megtalálod a választ a benned dúló kérdésekre.
A bejárattal épp szemközt kőkaput látsz, afféle oltár, melynek faragása rémisztő, de mégis mestermunka. Emberek alakjai törnek fel a föld felől, nyúlnak a kapu felé, lelkek, kik távozni készülnek, vagy épp maradni szeretnének. A kapu kerek, benne zöld, s néha lilás fények kavarognak. Óvatosan lépkedj közel, ki tudja, hogy nem jön-e át valami, vagy nem ránt-e át valami téged a másik oldalra. És, hogy mi a másik oldal? Az még titok, talán a túlvilág, talán egy másik világ, talán a holtak otthona, tán élők lakják. Annyi biztos, hogy keveseknek adatott meg, hogy átkeljenek itt, ami válaszokat ad sok kérdésre. A kavargó fények sokakat löktek már vissza a padlóra, akik megérinteni próbálták az örvényt.
Igyekezz hát csendben lenni, hallgasd a suttogást, mely bejárja a termet, ki tudja, tán meghallod rég elhunyt szeretteid hangját is, kik tanáccsal szolgálnak, vagy csak azt mondják jól vannak, ne aggódj értük. De az is lehet, hogy olyat hallasz, amit nem kellene, sikolyokat, haragos kiáltást, amitől megfagy ereidben a vér.

//A kapun csak mese keretén belül lehet átlépni, mesélő felügyeletével.//

írta Cirelin de Sovalon

Vendég

*A központi termek felé halad egy teljesen feketébe öltözött diák lány. A Holt lelkek tanyájából érkezik egyenesen ideje volt vissza jönni a kúriába, kicsit iszogatott de nem részeg. Hiszen mértékkel tud inni. Egyenlőre, csak jól esett ott lenni. Minden esetre dalolászik, miközben halk léptekkel szeli át a termet és csak a cipője kopogását lehet hallani. Öltözete ugyan az ami a holt lelkekben volt Fekete bőrnadrág, fekete rövid ujjú póló hőburokkal persze nyakán a fekete sál, és a köpeny fején meg a csuklya. Körme természetesen feketére lakkozva csöppet sem anti szoc. Pedig egészen jó a kedve. A Lelkek kapuja felé tarta, még maga se tudja miért talán megnyugtatja a hely. Ahogy belép körbe pillant, még Darwint sem veszi észre szépen lassan sétálgat.. ahogy az oltár mellett megy el akkor veszi észre szőke hajú szaktársát eléggé lenge öltözetben. Felvonja szemöldökét, nem szól be neki végül is ő dolga, hogy öltözik ízlések és pofonok.* - Szia! Boldog Új évet! Rég láttalak, hogy vagy mostanság?*Köszönti a lányt és elmosolyodik, majd neki dől a falnak. Igazság szerint Brenda nem annyira beszédes, de valahogy fent akar maradni , mert kezd álmos lenni szobájában meg unalom van.*

Vendég

*Egy ezüstös, szőke hajú lány ücsörög az oltáron, ruházatát tekintve, talán kissé merész és kihívó, de a lánytól nem is igen várhatunk mostanság mást. Csak letörli a könnyeit, majd a fosszára néz.* -Darwin, ez annyira undorító volt... *Mondja a lány halkan, remegő hangon. Mindenesetre már jó ideje itt ül, smaragd zöld tekintete a zöldes kavargásba mered. Furcsa gondolatok járnak a fejében, mondhatni kissé eluralkodott rajta a szomorúság. A daimon dorombolva bújik oda a lányhoz, mire annak arcán egy halovány mosoly jelenik meg. Végigsimít az állat bundáján, majd csak felsóhajt, kezével kitapogatja a nyakában lévő aranyláncot, mire elmosolyodik. Aztán csak fogja magát, majd hanyatt fekszik az oltáron, egyik lábát kecsesen lógatja, miközben a másikat felhúzza... Érdekes látvány az biztos... Mindenesetre látványnak kifejezetten jó...*

Vendég

-Ugyan Connor csak nem fáj, hogy egy kellemes éjszakát töltöttem a bátyáddal? *Kérdezi, miközben vörös ajka egy nagyon szép mosolyra húzódik.* -Igazán? Nos, ezt nem tudhatod. *Mondja a lány, miközben felvont szemöldökkel néz a másikra. Connor újabb szavaira csak sejtelmesen mosolyodik el.* -Abban ne legyél olyan biztos, de mint mondtam nem foglak bántani mégha ilyen nagy a szád akkor sem. *Válaszolja és igaz is. Soha nem ütné meg vagy ártana neki, no meg akárhogy is nézzük Connor egy kisfiú. Lehet, hogy felhúzza a lány agyát, de tudja, hogy egy pimasz kis kölyök, aki szereti és félti a bátyját.* -Nos, akkor viszlát Connor. Szerintem fogunk még találkozni addig is szebb napokat. *Mondja mosolyogva, majd csak vissza sétál az oltárhoz.*~ Remek... Csak tudnám miért utál. Darwin ez az egész annyira kínos...~ *Mondja a lány, miközben kezét a felé közeledő fosszához nyújtja.*~ Hagyd a fenébe, kölyök még.~* Mondja neki, mire a lány csak biccent.* -Tudom. *Feleli, aztán nemes egyszerüséggel felpattan majd elindul valamerre...*

Vendég

- Ó, hidd el, nekem lenne a legnagyobb öröm, ha téged soha többé nem látnálak. *Jelenti ki, majd csípőre teszi a kezeit.* - Gondolod? Azelőtt eltörné a kezed, hogy a pálcáért tudnál nyúlni! *Mondja hetykén, magabiztosan. Egészen belelovallja magát a dologba, és ilyenkor magabiztos. Becca valahogy sokkal nagyobbá nő most a szemében, olyanná, aki pillanatok alatt elintézi Susant, ha kell.* - Jól is teszed. Ha bántanál engem, Dorian azonnal elhagyna! *Vágja Susanhoz. Nem, nem inog meg... Ebben valahogy biztos. Igen, biztos benne, hogy Doriannak fontosabb ő, mint Susan. De persze van valami, amiről Connor nem tud, és ami kicsit borítaná ezt a képletet... Viszont amíg nem tud róla, addig igenis biztos ebben a kijelentésben.* - Persze, mert ezt majd te tudod jobban. *Forgatja a szemeit, és összefonja maga előtt a karjait.* - Megbizonyosodtam róla, hogy egy álnok boszorkány vagy. De ne hidd, hogy ezt annyiban hagyom! *Dacosan néz, majd megfordul, és olyan sietve távozik, dühösen, hogy Keirát kis híján elhagyja útközben.*

Vendég

*Az igazat mondja és ezzel nincs is semmi baj. Miért is lenne? Disney Channelt user már egy jó ideje nem néz, úgyhogy most nem nagyon vágja ezt a részt, de amúgy tudja, hogy a két ikerről van szó. Amikor az felvonja a szemöldökét csak még kedvesebben mosolyog rá a fiúra. Az össze szűkített szemekre csak halványan mosolyodik el, majd válaszol.* -Ha ennyire összeszűkíted a szemed a végén nem fogsz látni. *Mondja a lány, miközben vigyorra húzódik a szája széle. A kérdésre miszerint biztos benne csak biccent.* - Még szép, de ha nem is, akkor Becca bánná a dolgot. *Mondja, miközben szemöldöke egy cseppet megemelkedik. Menne közelebb, és közelebb is megy, de amikor feléje nyúl, akkor ellökik a kezét, mire csak felegyenesedik. Arra, hogy egy boszorkány méghozzá a mugli fajtából csak felvonja a szemöldökét.* -Ne hozd ki a gyufát Connor, tudtommal nem ártottam neked és nem is fogok mégha keresztbe is próbálsz nekem tenni. És nehogy azt hidd, hogy miattad, egyáltalán nem. Dorian miatt nem teszem meg, hogy most nem képellek fel. *Mondja a lány és azt is megkapja, hogy Démon, mire gonoszan elvigyorodik. Szép fehér fogait kivilantja, majd úgy mosolyog.* - Tudod a férfiak már rég nem a szűzies angyalokra buknak. *Mondja válaszképp, Darwin eközben a hátára fordul és "röhög".* -Ki akarja bántani? *Teszi fel a kérdést, miközben félre billenti a fejét.* - Egyáltalán nem bolondítom meg, és szólj ha esetleg bele látsz másnak az érzelmeibe. *Mondja komolyan, arcán már egyáltalán nincsen mosoly helyette teljes merevség uralkodik.*

Vendég

*Mint mondtam, Connor tökéletesen az igazat mondja, az már más kérdés, hogy Susan mit lát be mögé. Az meg még egy másik, hogy Connor szándékosan ezt akarja láttatni... de attól ő még igazat mond, így jogilag teljesen tiszta. Mint mikor Zack azt mondta Cody-nak, hogy a narancssárga papíron káromkodások voltak, ami teljesen igaz volt, de Zack tudta, hogy ha ezt mondja, Cody azt fogja hinni, bókok, és így is történt. Susan szavaira felvonja a szemöldökét.* ~ Ez se normális. Látod, megmondtam! ~ *Jelenti ki Keirának ellentmondást nem tűrően, mire a mókus csak ásít egyet.* ~ Nem is tudom, Connor. Talán engedned kéne, hogy Dorian döntsön. - De Doriant elvakítja a szerelem. Éppen ezért én leszek most a szeme. ~ *A negédes mosolyra egyre inkább összeszűkíti a szemeit.* - És ebben ezer százalékig biztos vagy, hogy csak barátok? *Csak egy egyszerű kérdés, még ez sem hazugság. Nem mondja, hogy nem így van... Csak kérdez. Aztán Susan közelebb sétál, és lehajolna hozzá, Connor azonban ellöki a kezét, és villámló szemekkel hátrébb lép.* - Az, hogy egy boszorkány vagy, tudd meg! A rosszabbik fajtából, a muglik boszorkány-értelmével! *Jelenti ki dacosan.* - Démon. *Sziszegi.* - Megbolondítod Doriant ezzel az édes mosolyoddal, meg a bájoddal, de tudd meg, hogy nem fogom hagyni, hogy bántsd!

Vendég

*Auror... ahogyan Susan is az... Lehet, hogy mást szűr le, az viszont nem Susan hibája elvégre, ha beetetik, akkor nos... Némán, közbeszakítás nélkül hallgatja a másik beszédét, kezével még mindig az oltáron dobol. Érzi, ahogy belülről valami fura melegség tölti el, egyáltalán nem az a kellemes bizsergető melegség. Nem, ez teljesen más ez düh. No, meg Watson kisasszony sem arról híres, hogy mennyire türelmes. User kacagna rajta egy nagyot, de a szőkeség nem egészen tud rajta nevetni...* -Igen ismerem Deant, bár nem nem ismerem. *Mondja a lány, hogy ezzel mit akar mondani? Azt döntse el mindenki maga. Amikor a srác kijelenti, hogy mennyire jóban van a fiúkkal csak negédesen mosolyog. Olyan akár egy angyal, ahogy a kisfiúra mosolyog.* -Milyen kár, hogy csak barátok. *Mondja a lány, miközben szemei is megvillannak. Kezdi el veszíteni a türelmét, méghozzá a gyorsabbik ütemből. Viszont, amikor Connor kijelenti, hogy Dodónak becézi a lány, szemöldöke a magasba szalad. Emlékek járják át az elméjét, mintha csak megint ott lenne... Csak vesz egy mély levegőt, majd lassan fújja ki, utána szólal csak meg.* -Nem mondták még neked, hogy jó mesemondó lennél? *Kérdezi kedvesen mosolyogva a fiútól miközben lepattan az oltárról, majd közelebb sétál hozzá. Léptei kecsesek, ahogy közeledik a másik felé. Egész közel áll meg hozzá, kissé lehajol, merthát azért magasabb a másiknál. Arcát majdhogynem hozzáérinti a másikéhoz. Kezével Connor álla alá nyúl, ezzel picikét feljebb emelve a fiúcska fejét.* -Csak? *Kérdezi suttogva, mintha csak megérezné azt a levegőben lógó "csak" szócskát. Mostanában elég sokat fogalakozik az emberek elemezgetésével, mindenesetre csak várja a fiú válaszát. Egyébként nem, nem bántaná a fiút, mégha az bármit is hazudozna neki. Túlságosan is szereti, ahhoz Doriant, hogy ártani tudjon neki. Épp ezért Darwin sem szól semmit a lánynak, csak félszemmel pislog feléjük. A lány arcán édes mosoly van, ahogy Connorra néz...*

Vendég

*Auror, kérem szépen... A szemei élesek, bár még eléggé fáradt, de Susan jelenléte magához térítette. Észreveszi a szájrándulást, és magában egy mosollyal kommentálja, de hangosan csak folytatja a beetetést. Dorian ezért igazából ki sem nyírhatja, mert csak a valóságot mondja. Ha Susan mást szűr le belőle, az már nem az ő hibája.* - Igen, Becca. Tudod, Becca Whiteforest. A feketeözvegyben lakik. Dorian-nel együtt nőttek fel igazából, még otthonról ismeri, Londonból, tudod, ahonnan azt az alacsony sötét hajú fiút is. Darkfield unokatestvérét. Szóval Becca nagyon jóban van Filippel meg Dorian-nel, de főleg Dorian-nel. Mindig Dodónak becézi. *Hogy az korántsem szerelmes becézés, inkább baráti cukkolás, gúnyolódás? Mellékes. Dorian hogylétére már nem reagál, csak a kérdésre néz fel nagy szemeivel, amik épp olyanok, mint Dorian szemei.* - Nem utállak. ~ Csak nagyon nem tetszel. ~

Vendég

*A durcás nézésre nem igen reagál ő még mindig mosolyog, sőt talán még kedvesebben még aranyosabban. Hallgatja a fiú szavait, majd amikor az kijelenti, hogy Becca is ott volt, nos csak a szája széle rándul meg.* -Becca?! Az meg ki? *Kérdezi, miközben smaragd zöld szemeit végig Connoron tartja. Amikor a fiú kihangsúlyozza, hogy mennyire nagyonjóbavannak csak biccent. Az igazat megvallva nem kicsit féltékeny, és itt nem a fiúkban nem bízik, hanem inkább Beccában. Bár nem ismeri, vagyis de valamennyire igen. Elvégre, ha user jól emlékszik akkor egy kis ideig szobatársak voltak.* -Remekül? Áh, az nagyszerű... *Mondja, miközben ujjaival könnyedén dobolni kezd az oltáron. Egy ideig csendben marad, majd újra megszólal.* -Miért utálsz te engem? *Teszi fel a kérdést. Hangja, őszintén és halkan cseng...*

Vendég

*Durcásan néz fel Susan-re, a kezeit összefonva maga előtt. Nem igazán szándékozik felengedni láthatóan. A lány nem tudta még meggyőzni, hogy rábízhatja a bátyja szívét. Valóban, Dorian a széltől is óvja őt, de néha előjön ez fordítva is. Nem hagyhatja, hogy a bátyja csak úgy akárkibe beleszeressen, neki azt előtte le kell ellenőrizni.* - Mozgalmasan. Filipp is ott volt, meg Becca is nálunk karácsonyozott. Ők nagyonnagyon jóban vannak Dorian-nel. *Teszi hozzá célzatosan, megnyomva, hogy nagyon jóban vannak. Azt kihagyja, hogy csak baráti szinten.* - Remekül van, köszöni szépen.

Vendég

*Gondolkodik, szinte észre sem veszi a közeledő léptek zaját, el van ő a saját kis világában. Amikor ráköszönnek egy pillanatig nem mozdul, de amikor hátra fordul mosoly tükröződik az arcán.* -Szervusz Connor. *Köszönti a lány, miközben teljes egészében a kisfiú felé fordul.* -Hogy s mint? Hogy telt a karácsonyod? *Kérdezi kedvesen, mosolyogva, miközben ő maga felpattan az oltárra, majd onnan mered szép, zöld szemeivel a fiúcskára. Darwin csak a fülét mozgatja a hangirányába, de különösebben nem foglalkozik senkivel sem.* -Hogy van Dorian? *Toldja még hozzá a kérdést, miközben arcán egy lágy, szinte mámoros mosoly jelenik meg. Egyébként a szőkeség karácsonya nem volt túlságosan eseménydús, sőt igazából már várta, hogy újra az iskola falat között legyen.*

Vendég

*Kicsit fáradtan nyújtózkodik, hiszen későn értek vissza az iskolába tegnap. Becca is velük karácsonyozott, Connor meg minden erejével azon volt, hogy belefolyjon az utcai csapat kis életébe, hiszen három tagja is vele volt az ünnep alatt. Ő mondjuk még szívesen maradt volna otthon szilveszterre, de a bátyjáék vissza akartak jönni, egyedül meg nem marad, tehát végül ő is itt kötött ki, már most. Keira is álmosan pislog a vállán, és kis híján leesik többször, de azért kicsit mélán ugyan, de kapaszkodik. Nem is nagyon tudja, merre megy, csak viszi a lába. Ez az oka annak, hogy a lelkek kapujánál köt ki, ahova magától nem igazán menne, de mire feleszmél, már ott van. Sőt, nem csak ő. Megpillantja Susant, mire összeszűkíti a szemeit.* - Szép jó reggelt. *Köszön, kicsit felhúzva az orrát, és gyanakodva méregeti a lányt.*

Vendég

~Te nem is vagy álmos?~ *Teszi fel a kérdést, Darwin aki láthatólag mindjárt bealszik a lány mellett. A szőkeség most egy fekete latex nadrágban feszít, felette a jól megszokott fekete bőrkabát. Egyenletes léptek törik meg a folyosó csendjét, ahogy a Lelkek kapuja felé veszi az irányát. Mintha kissé el lenne gondolkozva, a lényeg, hogy amikor belép némán tekint körbe. Szép, hosszú ezüst szőke haja a hátára omlik, egész szép látvány az biztos. Mindenesetre körbesétál a kőpadoknál, majd végül térdre ereszkedik és belebámul a zöld kavargásba. Arca teljesen merev, ahogy mereng, gondolkozik, Darwin valahol távolabb fekszik tőle.*

Vendég

*És ő egyre és egyre közelebb érzi magát a megváltáshoz... Furcsa érzés járja át testét, agya szinte teljesen leblokkol, nem tud józanul gondolkozni. Csak egy cél lebeg előtte... engedi a hívogató hangoknak, és maga mögött hagyni ezt a káoszt. Ujjbegyei már majdnem megérintik az örvénylő zöldességet, mikor valami, pontosabban valaki megakadályozza pillanatnyi vágya beteljesülését. A mozdulatot félbe hagyj a levegőben és anélkül, hogy a lány arcára nézne szólal meg.* - Tudod Nathaly, mostanra a veszély riaszt meg a legkevésbé... *Elég halkan beszél, ám szavai még így is tisztán kivehetőek. Lassan leereszti maga mellé jobbját, majd csak letörten hajtja süti le szemeit. Úgy tűnik, a lány érkezésével józan esze is visszajött? Hátrahajtja arcát árnyékoló csuklyáját, és szürke szemeit szaktársára emeli.* - Nem tudom mi van velem... néha elvesztem magam felett az irányítást, és meggondolatlanul cselekszek. Azt hiszem túl gyenge vagyok. *Mondja, aztán lemondóan megingatja fejét.* - Túlságosan rosszul érintett ez a harc. *Elfordul az átjárótól, de közben szemeit mind végig Nathalyn tartja. Egy ideig csak némán figyeli, majd végül arcára felszökik egy halovány kis mosoly féleség.* - Örülök, hogy látlak. Legalább tudom, hogy jól vagy, és nem sebesültél meg, mikor ez az egész történt. *Egyébként a nekromanta leányzó, nem az a tipikus gyenge típus, bár az tény, hogy voltak rossz időszakai, de azóta megkeményedett. De ez... a bizonytalanság kegyetlen módra ki tudja készíteni.*

//fagy//

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szomb. Dec. 25, 2010 11:51 pm

*A szokottnál is gyorsabb léptek zaja követi nyomon Nathaly útjának vonalát, amely a Lelkek Kapuja felé vezet. Maga sem tudja miért, de úgy érzi, ha odamegy az egy kis megnyugvást fog hozni a mostanában egyáltalán nem nyugodt életébe. Vagy éppen most fog rábukkanni valami fontosra, amiről eddig nem tudott? Kár ezen gondolkodni, ő se teszi ezt, inkább megszaporázza a már eddig is nyomon követhetetlenül óvatos és fürge lépteit. Egy két kanyar és máris a céljához ér. Ekkor hirtelen lelassít, mint egy prédára leselkedő párduc, és hosszú haját kiengedve, a szemébe söpörve lép be a terembe nesztelenül. Kényelmes fekete farmert, az ütött-kopott tornacsukát és egy sötét atlétát visel, amelyben könnyedén tud mozogni. Hiába tudja, hogy biztonságban vannak az aurorok mellett, mégis motoszkál benne valami kétely, ami nem hagyja nyugodni. Ki tudja, lehet, hogy valamelyikük áruló.. Szüleitől már kicsi korában megtanulta, hogy rajtuk kívül soha senkiben nem szabad megbízni, olykor pont az hagy cserben, akitől a legkevésbé várjuk... Mindenesetre most egyelőre félretette az aggályait és egyedül császkált az éjszaka kellős közepén a kihalt folyosókon. Amikor lopva szétnéz, rögtön feltűnik neki a szokatlanul magas, csuklyás női alak, de nem ismeri fel az illetőt. Csak hangtalanul mögé lopózik, szépen lassan közeledik hozzá, és már pár lépésre van tőle, amikor végre rájön, hogy ki is az.*
- Karen!* Suttogja a megigézett lányt, aki épp az átjáró felé nyúl* - Szerintem ne csináld! Azt hiszem, ez veszélyes lehet..* Tudja, hogy felesleges amit mond, de meg akarja óvni őt.*

Vendég

*Egy fekete köpenybe burkolózott, csuklyáját egészen az arcába húzott magas lány lépked a törmelékek között. A varázslók szorgosan dolgoznak az iskola újjáépítésén, ám hiába minden igyekezetük, ezt a hatalmas kárt nem tudják egyik napról a másikra helyrehozni. Még a magas fokú mágia segítségével sem. Karennek fogalma sincs, hogy mi vonzotta ide, de valami arra késztette, hogy erre vegye lépteit. Persze prefektusi feladata, hogy járőrözzön, de ez már rég nem az... nem foglalkozik a környezetével, van így is elég auror az iskolában akik szigorítottan felügyelik a környéket. Kezével nagy nehezen arrébb löki az útból a kőpad maradványát, és kis botladozások közepette, de valahogy sikerül eljutnia a Lelkek Kapujához. Mely bár megsérült, ennek ellenére ami megmaradt belőle az fényesen világít felé zöld fényével. A lány felemeli karját, meg akarja érinteni... sápadt arca szomorúságot tükröz, szürke szemei gyanúsan csillognak.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Csüt. Dec. 23, 2010 2:44 pm

*Penny-ke bevágja a durcát, nagyokat pislog és reménykedik, hogy gyorsan túllép rajta. Itt nem lehet mindennek a középpontja, de majd megnevelődik és hozzászokik. Mikor Aeryn elköszön, szépen visszaölel, finoman, majd megrázza a fejét.* - Nem, nem volt elég. Még nincs térdvédőm, kesztyűm, vállpántom, könyökvédőm... de köpenyem kettő is! *Mondja a lány, elkuncogva, igenis még igényt tartana minimum erre a négy tárgyra. Kobold, tárgymágus, mit várnak tőle? Hallja, hogy Ari többesszámba beszél, de a lány ránéz, elég szúrós szemekkel, majd megingatja a fejét. Nem ért egyet. Nem kell az a többes szám. Szóljon csak arról, hogy ő rontotta el, egyedül. Remélhetőleg Penny rendbe jön már ami azt illeti, hogy senki se figyelt rá, aztán néposzlatás, mindenki megy szépen a dolgára. Rosetta azzal a lendülettel fel se kíséri a lányt, hanem inkább át a központi társalgóba, a Jeniliás tükörhöz és áthívja, hogy náluk lakjon az ünnepek alatt. Ha a lány nem szeretné, akkor felkíséri, és csak a karácsonyi bulira hívja meg, de azért reménykedik abban, hogy az ünnepek alatt oda is költözik hozzájuk, hisz a koboldlány éppen otthon lakik.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Csüt. Dec. 23, 2010 2:26 pm

Van. *válaszol Arinak, de biztos azért benne, hogy a legtöbb elekronikai eszköz még így sem működik majd az iskola területén, de legalább ennyi igen.* Így talán majd jobban tudjuk tartani a kapcsolatot egymással. *Figyeli ahogy a többiek egymással beszélgetnek, aztán bólint.* Én nem hiszem, hogy megyek a bálra, hazamegyünk Patrickkel és Ginnyvel Angliába, azt hiszem most rám fog férni a pihenés, túl sok minden történt, hogy itt táncikáljak.
*Elneveti magát Rosetta beszúrására.* Miért, nem elég neked a druida köpeny, amit a kamrában találtál? *Megölelgeti a kislányt, hiszen most sokáig nem fognak találkozni. Nem igazán érti, hogy Penny mit durcizik, hiszen nem az ő otthona dőlt össze. Ezért inkább gyorsan elköszön mindenkitől, mielőtt robbanna a bomba. Gyorsan végigölel mindenkit, nem hagyja ki az újonckát sem, aztán búcsút intve távozik a szobájába.*

Vendég

*Végül meghallja, hogy Bianca is jól van, majd Aeryn hirtelen előkap egy telefont.* - Van olyan izéd? *Pislog meglepetten. Neki mobiltelefon még a kezében sem nagyon volt, körülbelül a tévéig jutott, mint elektronikus eszköz.* - Az istenítés azért túlzás, de ha jobban belegondoltok... A bálra helyrehozzák az iskolát, vagy ha addigra nem teljesen, nemsokára olyan lesz, mint újkorában. És akkor ott fogunk tartani, mint a robbanás előtt, annyi különbséggel, hogy Nordmed lekopott rólunk. Így a romok között nehéz ezt elhinni, de hosszútávon jól tette Alex, amit tett. *Aztán Rosetta szavaira a homlokára csap.* - Basszus, tééényleg! Lecsúsztam az őspszionikus drágakőről! *Siránkozik, de azért eléggé kiérződik a hangjából az irónia. És valóban... Nem tudja, nem fogta még fel, mi lett belőle. De azért a kontrollra figyel. Ha az okát nem is tudja, a megnövekedett fizikai ereje feltűnt neki, és éppen ezért óvatosabban viszonyul mindenhez.* - Én szerintem megyek. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz rajta... Hogy hogyan mennek tovább a dolgok. *Mikor Penny kiakad, akkor röviden megpróbálja összefoglalni a dolgokat.* - Az erőforrásból táplálkozott Deneira, meg arra vadászott Nordmed is, de most elpusztult. És mikor lementünk a csatornákba, láttuk a neved a falon, fel volt írva, hogy Penny cellája... Azt gondoltuk, oda vagy bezárva, mert egy szellem azt mondta, két koboldvérű kell hozzá, hogy megnyissuk az energiaforrást. Szóval úgy gondoltuk, logikus, hogy bezártak téged, hogy ezt megakadályozzák. Tehát ki akartunk szedni, de csapdának bizonyult. *Direkt mond mindent többes számban, erősen megnyomva a személyragokat, Rosettára nézve sokszor. Jelzi, hogy nem az ő hibája, mindannyian vakon rohantak a csapdába, nem csak a koboldlány.* - Ne haragudj, csak eléggé zavartak vagyunk most mindannyian. *Teszi még hozzá, megmagyarázva, miért nem figyeltek rá annyira.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Csüt. Dec. 23, 2010 2:04 pm

*Na igen, azért eléggé csodálkozik rajta, hogy kb. mindenki úgy üdvözli, mintha legalább távoli ismerős lenne, pedig ugye csak Rosettának rokona. Szóval nem nagyon érti a dolgot és eléggé kapkodja a fejét.* -De mi az az erőforrás? Milyen erős forrása? *Még mindig nem nagyon érti a dolgot és mostmár csípőre is vágja a kezét, toppant egyet, mert előzőleg sem válaszoltak rendesen a kérdésére. Valami lány lehetett, és valaki megölte, de hogy most akkor mihez adott erőt, vagy ilyesmi, azt még mindig nem érti, hiszen nem járt ide eddig. Aztán Aeryn szavaira végképp kezd valamiféle harag gyűlni benne, hogy egyszerűen semmit sem ért.* -Milyen víz alatti csapda és hol volt a nevem. Nem értem, miről beszéltek! *Toppant egy újabbat, és mostmár tényleg láthatóan tűz gyúl a szemében, a tenyere körül is finom tűznyelvek játszanak, ez elég jól mutatja, hogy a tűzmágus leányzónál kezd mostmár betelni az a bizonyos pohár. Na igen, mondjuk nála ezt nem is nehéz elérni. Így aztán Chleo bálos kérdésére sem válaszol, hiszen ő még a bálról sem tud, hiszen nem régen érkezett csak, kb. fél órája. Végül egyszerűen ledobja magát a földre a rádió mellett, és dacosan hallgatni kezdi, nem figyelve a többiek beszélgetésére. Nem mondhatni, hogy hisztizne, hiszen nem ét éves, inkább picit zokon veszi, hogy ennyire nem tájékoztatják, csak dobálóznak itt mindenféle szavakkal, rá meg senki nem figyel. Pedig azt szokta meg, hogy otthon a család szeme fénye volt, külső adottságai miatt, no meg a képességei miatt is. Nehéz megszokni, hogy mostmár ez nem ugyanúgy van, mint régebben volt, de majd túlteszi magát rajta biztosan.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Csüt. Dec. 23, 2010 1:53 pm

*Hát igen, természetes, hogy Penny nem ért semmit, hogyha csak most érkezett. Hallgatja a lányt, magában mérlegeli, hogy milyen, és már most eldönti, hogy nem az ő hibája. Na jó, nem most, ezt már réges-régen eldöntötte. Semmi sem Penny hibája, hanem az övé, aki meggondolatlanul követte a nyomokat. Amikor a lány mondja, hogy unokatestvér, csak bólint, igen, így van. A hír, hogy az ellenállás erősödik csöppet felébreszti, hiszen ez határozottan jó hír. Aztán Ari beszámol arról, hogy mit hallott Susantől.* - Alex? Megölte? Ne... Nem az apjára ütött. *Mondja, majd Aeryn felé fordul, és bólint Egyetért, ő is úgy tudja, hogy Nordmed elment. Halkan felsóhajt és mosolyt csikar az arcára.* - Pedig a tárgyait itt hagyhatta volna. *Mondja, egy mosollyal, majd többet nem nagyon szól. Hogyha Aeryn hangosan mondaná ki a dolgokat, tuti közbe szólna, de hát itt van Penny, itt van Chleo, akik nem tudhatnak erről. Nagyon nem. Ariana felé pillant, a lány neki furcsa, mintha még nem is fogta volna fel, hogy mi történt. Jó, Rosetta sem ért mindent, de a szőke lány Tényleg olyan, mintha nem is tudna semmit. Pedig tudnia kell, mielőtt még nem tudja visszafogni magát, mielőtt valamit tesz, mert elveszti az önkontrollját.* - Az iskolának újra lesz esélye. Hogyha külföldön tovább erősödik az ellenállás, és a nagyúrnő arra tekint, akkor van esély... És a bál? Most valahogy nincs bálozós hangulatom, eddig mindig egyedül mentem bálba, de most szerintem ha nem hívnak, kihagyom. a

Vendég

*Na igen, sorra végigölelget mindenkit. Pennynek tényleg kicsit furcsa lehet, de hát ez van. Ha már benne is van vélavér, pacsizzanak össze. Bár ezt nem tudja Chleo, leginkább csak sejti, mert hát azért látszik az ember lányán. Mikor a lány megmondja a nevét, felszalad a szemöldöke, és Rose-ról Penny-re pillant, meg vissza és megint vissza... Szóval tetszik érteni. Rosettához fordul, és már kezdené is magyarázni, csak akkorra már Ari és Aeryn is elmondják, amit tudnak.* - Hm. Nem szeretném még jobban összekuszálni a dolgokat, valóban ennyi volt a lényeg nagyjából a mi részünkről. Kerphina felrobbantotta a sulit... Meg megölte az erőforrást. És... Gondolom mindenki hazateleportálódott... Én legalábbis Palmyránálkötöttem ki Dar-ral és Selával együtt, és még aznap este találkoztam Samuel Redrick-kel. *Magába mélyedve mesél, majd végül ő is közelebb ül a rádióhoz.* - De hát... Ha meggyengült... Akkor... Az iskola... *Nem, nem tud most értelmes mondatot kinyögni. Vagyis megfogalmazni nem tudja a dolgot.* - Nordmednek az erőforrás kellett. Nem tudom, hogy utálni kéne Alexet, vagy pedig isteníteni. De mondjuk... Térjünk át vidámabb témára, olyan rossz napok múlva is erről beszélni, főleg, hogy mindenhonnan körülvesz adolog. Jöttök a karácsonyi bálra. *Csillan föl a szeme, és arca is rögtön élettel telibb. Na igen... Ha Holden nem jön haza addig, akkor öldöklés lesz.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Csüt. Dec. 23, 2010 1:35 pm

*Felemeli a kezét, hogy Chleo is bele tudjon simulni. Aztán csak megrázza a fejét.* Én nem tudom. *Ez persze nem teljesen igaz, nyilván nem fogja felfedni magukat* Jana, illetve valaki csapdába csalt minket, az már nem ő volt. Azt hiszen éppenhogy megúsztuk. *Válaszolja fürkészően a lánynak, és furcsa mód most nem érez lelkiismeretfurdalást a hazugság miatt, talán ezzel tudja legjobban védeni a naxist.* Én beszéltem Biancával telefonon, már ő is itt van az iskolában Rose, és hasonlóképpen van, mint mi. *Utal arra, hogy mi is történt ott a sírbolt mélyén.* Az erőforrás felszabadult, illetve elpusztult, viszont már lehet elekronikus eszközöket használni itt is, megszűnt az a mágia, ami ezt gátolta. Jut eszembe... *Kapja elő a vadiúj telefont, és küld egy smst a harcoslánynak, hogy megtudakolja, hogy hol is van jelenleg.* Tehát te vagy Penny, aki miatt sokan lementek a víz alatti csapdába. Hogy kerülhetett oda a neved? *Kérdezi kiváncsian, bár vélhetően Penny az egészről nem tud. Aeryn nem vádló, csak érdeklődik, hátha a kobold tud valamit. végighallgatja a kislányt, és félrefordítja a fejét.* Legalább ennyivel előrébb vagyunk, hogy a nő folyamatosan gyengül. Ez is valami. Nordmed pedig elment ahogy halottuk, most már nem vagyunk neki érdekesek. *Elneveti magát, legalább ebben felszabadult tud lenni. Aztán magára gondol, hogy milyen szörnyeteg lett, Szevér most még jobban elutasítaná, Hamon pedig rá sem fog tudni nézni. Olyanokkal kell majd beérnie, mint az amúgy is sötétséggel teli Darkfield. Inkább a halál... mégegyszer. *

Vendég

*Aeryn is megérkezik, de láthatóan elég csendes. Vele vajon mi történhetett...? Ugyanolyan furcsaságok? Ariana még nem jött rá, hogy mi van vele, egyelőre abban a hitben van, hogy a robbanáskor felszabadult mágia egy része beléjük áramlott... De majd szééépen kiürül belőlük. Egyszer. És akkor minden rendben lesz, bizonyáám. A szőke druidalányt óvatosan visszaölelgeti, már le tud nyugodni annyira, hogy ne tegyen kárt öleléskor barátaiban. Aztán Chleo is befut, őt is óvatosan visszaölelgeti, majd megrázza a fejét.* - Én is ezt kérdezem, de igazából nem hiszem, hogy bárki tudna rá rendesen válaszolni. *Rosettára pillog, de valahogy érzi, hogy talán most nem kellene megölelni.* - Ha mind jól vagyunk, alighanem Bianca is. Legalábbis nagyon remélem... Már írtam neki levelet, de nem tudom, megkapta-e. Susan azt mondta, hogy Alex Kerphina megölte az erőforrást, azt a nőt, akit láttunk... *Néz Aeryn felé.* - Ezért robbant fel az iskola. De hogy mi történt, arról fogalmam si... *Mikor Rosetta kiejti Penny nevét, a másik koboldvérűre kapja a tekintetét, elkerekedett szemekkel.* - Penny...? *Félhangosan ejti ki a nevet. Az eramiros lányt figyeli, a rezdüléseit... Nem érzi, hogy hazudna. Lehet, hogy tényleg nem tud semmiről, nincs köze semmihez, csak a nevét használták fel? Nem tudja mire vélni a dolgokat, így végülis közelebb telepszik a rádióhoz, és hallgatja a híreket.* - Nordmeddel szerintetek mi lett?

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Csüt. Dec. 23, 2010 1:16 pm

*A megforduló kobit mostmár ő is felismeri. Lelkesen bólogat.* -Én persze, mondták is anyuék, hogy te is itt leszel valószínűleg. *Aztán picit összehúzza a szemöldökét, nem nagyon érti Rosetta fura reakcióját, ami őt illeti, aztán többen is érkeznek még, akik nagy hévvel vetik magukat egymás nyakába. Chelotól még ő is kap egy ölelést, amit nem tud hova tenni, de nyújtózkodik picit és viszonozza, hiszen alapvetően kedves teremtésről van szó.* -Na milyen kis tömeg lett. *Mosolyodik mostmár el teljesen és nézelődik körbe, igyekszik megjegyezni a neveket, elvileg elég jó a memoriája, így csak menni fog majd neki a dolog.* -Én Penelope Waylan vagyok, de hívjatok csak nyugodtan Penny-nek, azt jobban szeretem. Igen-igen Rosetta unokatesója, bár picit távolabbi, azért is nőttem ilyen nagyra. *Kacsint egyet, hiszen annak ellenére, hogy fél-kobiként ő is alacsony, Rosettánál azért legalább egy fejjel, hanem másféllel magasabb. Aztán csak csendben hümmög, hiszen ő végképp nem nagyon tudja, mik történtek mostanság, csak hallott a robbanásról, meg hogy a világ több pontján is meggyengült Deneira serege, és erőre kapott az ellenállás, ami eddig nagyobb elnyomásban volt.* -Az újság annyit írt ma reggel, amikor olvastam a vonaton, hogy az iskola felrobbant, de nem írtak részleteket, hogy mi történt. Mi az az energiaforrás? Egyébként képzeljétek azt hallottam, hogy Párizst majdnem teljesen visszafoglalták múlt éjjel Deneira embereitől, az ellenállás új erőre kapott. Gyorsan terjed a híre, hogy a Sötét úrnő meggyengült, bár biztosan vissza fog még csapni, és nem fogja hagyni egy könnyen, hogy elvegyék a hatalmát. *Magyarázza, miközben felcsapja a táskája fedelét és egy kisebb rádiószerűséget vesz elő belőle, amit tekergetni is kezd, és néhol be is jön egy kissé sercegő adás, ahol olyasmiket mondanak, hogy visszafoglalták Szófia miniszterelnöki házát, de sok embert veszítettek az ellenállók stb.*