Lelkek Kapuja

Tárgy: Lelkek Kapuja Hétf. Jan. 25, 2010 8:56 am

First topic message reminder :

Különös terem ez. Megnyugtató, de mégis rettegést is hozhat. Amint belépsz egy kisebb terem, ahol állsz. Nem nagy ez, csupán néhány négyzetméter, afféle, mint egy oltár szent nyughelye.

Körben a falak mellett kőpadokat találsz, melyekre leülhetsz elmélkedni életedről, utadról ebben a valóságban. Megnyugtató a hely, ha lelkedben nincs vihar, de ha gondjaid akadnak talán épp itt fognak felkorbácsolódni, de lehet, hogy megtalálod a választ a benned dúló kérdésekre.
A bejárattal épp szemközt kőkaput látsz, afféle oltár, melynek faragása rémisztő, de mégis mestermunka. Emberek alakjai törnek fel a föld felől, nyúlnak a kapu felé, lelkek, kik távozni készülnek, vagy épp maradni szeretnének. A kapu kerek, benne zöld, s néha lilás fények kavarognak. Óvatosan lépkedj közel, ki tudja, hogy nem jön-e át valami, vagy nem ránt-e át valami téged a másik oldalra. És, hogy mi a másik oldal? Az még titok, talán a túlvilág, talán egy másik világ, talán a holtak otthona, tán élők lakják. Annyi biztos, hogy keveseknek adatott meg, hogy átkeljenek itt, ami válaszokat ad sok kérdésre. A kavargó fények sokakat löktek már vissza a padlóra, akik megérinteni próbálták az örvényt.
Igyekezz hát csendben lenni, hallgasd a suttogást, mely bejárja a termet, ki tudja, tán meghallod rég elhunyt szeretteid hangját is, kik tanáccsal szolgálnak, vagy csak azt mondják jól vannak, ne aggódj értük. De az is lehet, hogy olyat hallasz, amit nem kellene, sikolyokat, haragos kiáltást, amitől megfagy ereidben a vér.

//A kapun csak mese keretén belül lehet átlépni, mesélő felügyeletével.//

írta Cirelin de Sovalon

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Jan. 10, 2012 8:40 pm

*Mikor Nikorina sírás közben hozzábújik, majd már csendesebb, értelmes szavak is elhagyják ajkát James kicsit ereszt a tartáson és azzal a kezével, amivel eddig a fejét, haját simogatta, most arcélét emeli meg, hogy a lány szemébe nézzen. Néhány mozdulattal eltörli a könnyeket az arcáról, habár az is lehet, hogy továbbra is patakzanak.* - Minden rendben van, nem te voltál, hanem a kapu. Nem készültél fel rá, nem a te hibád. Ide értem... Nyugodj meg. *A tekintetét nem veszi le a lányéról, igyekszik leplezni azt a mardosó kétségbeesést és kételyt, amit most érez. Ha egyszer előfordult, mi van ha máskor is elő fog, és akkor nem lesz itt...? Talán szüksége lenne, hogy át beszéljék, töviről hegyire.* - Nem szabadott volna magadra hagynom, és nem is beszéltük meg... Rosetta halálát. Akarsz róla beszélni? Talán... Jobb lesz. *A hangjára igyekszik minél megnyugtatóbb bíztatóbb hangot erőltetni, miközben lassan teljesen elengedi a lányt, csak a kezét fogja meg és a kaputól a lehető legtávolabb ül le, és ülteti le Nikorinát is. A szárnyai kipattannak a hátából, kinyitja őket, mintegy paravánként takarva a kaput, kisugárzását erősítve, és démonvadász képességét összpontosítva, hogy elnyomja az utolsó morzsáit is a kapu szavának. Talán jobb lenne elmenniük innen, de nem biztos benne, hogy nem itt, és most kéne erről beszélgetniük. Nikorinán a sor, James nem tud másként segíteni, minthogy melette áll, ahogy ezt mindig is tette, mióta csak megismerte...*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Jan. 10, 2012 8:32 pm

*Nikorina egész testében remeg, de már nem rúgkapál. Egyetlen gyenge kísérletet sem tesz a szabadulásra. Most, hogy tudatosult benne, hogy ki tartotta vissza… James ellen nem tud küzdeni. Ahhoz túlságosan szereti. Sírva bújik hozzá a fiúhoz, hagyja, hogy az csitítsa, nyugtassa. Kicsit úgy érzi magát, mint aki egy rossz álomból ébred. De nem az a rossz álom, hogy Rosetta meghalt – hanem amit majdnem megtett. Elég régóta itt ücsöröghetett már a teremben, elég régen ahhoz, hogy a kapu suttogásai megbűvöljék. Tágra nyílt, rettegő szemekkel néz fel a fiúra, ahogy rádöbben arra, mi történt. Főleg, hogy Deanne átadja Gradannak James gondolatait, és ezzel együtt Nikorina is rájön a dolgokra. Tényleg kis híján a saját halálába sétált. Mert azt hitte, hogy talán odaát megtalálhatja Rosettát, és visszahozhatja… Őrült, öngyilkos terv.*
- Istenem… *suttogja halkan.* Mit akartam tenni…? Miért…?*Tágra nyílt szemében tisztán látszik a félelem, a rádöbbenés. A korábbi dühnek, haragnak, amivel rátámadt Jamesre, nyoma sincs. Olyan, mintha csak egy őrült, elborult pillanat lett volna az, egy átok. De james megjelenésével semmivé vált.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Jan. 10, 2012 8:23 pm

*Mikor Nikorina rúgkapálni kezd James nem engedi el, még csak arra sem ügyel, hogy a lány ne rúgjon belé, nem tartja el magától, tűri, amikor egyszer kétszer ütköznek a lábak, belé csap a karja, csak az állkapcsát szorítja össze, de nem engedi el. Még mindig meg van mélyen döbbenve, de arcán inkább komorság van, mint a döbbenet, főleg, mikor megcsapja Nikorina torzult hangját... Ilyen volt akkor is, magába zuhant, keserű, amikor találkoztak legelőször. Deanne tekintetéből látszik, hogy megérti a fájdalmat, és mikor Gradanon látja, hogy felfogta a helyzetet, azonnal közel húzódik hozzá és odadugja a fejét az övéhez, itt már nem számít, hogy ki a kutya és ki a macska.
Nikorina összes ereje elszáll egy pillanat alatt, hirtelenségében James is majdnem engedi összeesni, de utolsó pillanatban megtartja a derekánál átölelve, majd maga felá fordítja és megöleli. Igen... Tudta, hogy mi lesz, hogyha a lányban tudatosul, hogy vége, Rosettának tényleg vége, de erre nem számított. Nem mondhatja azt, hogy ne sírjon, ne gyászoljon, ne legyen szomorú, hát csendesen öleli, egyik keze a lány hátán, a másik keze a fején, a haját simogatja, miközben kellemes hangjával csendesen csitítgatja.* - Itt vagyok, semmi baj, én vagyok... Nyugodj meg... *Szembesíthetné azzal, hogy mekkora őrültséget csinált majdnem, hogy valószínűleg a halálába sétált volna, és még ő, Démonvadászként se tudta volna vissza hozni... Hogy itt hagyhatta volna, önszántából, amit Rosetta kényszerből tett meg velük, és mekkora fájdalmat hagyott hátra... Tényleg Nikorina is ezt akarta volna? Ezek a gondolatok többnyire átérződnek a daimonra és Deanne szinte némán, Gradanhoz suttogva adja tovább a másik daimonnak, szeliden, türelmesen.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Jan. 10, 2012 8:14 pm

*Az ajtócsapódástól csak Gradan ijed meg, Nikorina szinte meg se rezdül rá. Mintha álomvilágban járna, ahol ezeket a hangokat nem hallaná, nem érzékelné. Azt már bezzeg nagyon is megérzi, amikor valaki elkapja Gradant, majd az ő karját, derekát is elkapja egy-egy kéz, és hátrarántják, szinte fogságba esik. Azonnal rúgkapálni kezd, szabadulni próbál kétségbeesetten. Veszett ügy, mert ő nem tanult verekedni, míg Jamesnek nyilván van harci tapasztalata. De a kétségbeesés nagy úr, és Nikorina minden áron szabadulni akar.*
– Eressz! *Sziszegi a dühtől eltorzult hangon, hátra sem nézve. Egyáltalán, fel sem fogja, hogy James az, aki lefogja, aki nem engedi a kapuhoz. Továbbra is küzd minden erejével, hogy szabadulhasson. Gradan viszont hamarabb felfogja a dolgokat. Amint Deanne elereszti, szembepördül a vadkutyával, és villogó szemekkel mered rá – majd a következő pillanatban a földre kuporodik, és rémülten, segítségkérően néz a másik daimonra.* ~Nikorina, ne… hagyd… James az. *Küldi gondolatban a megvadult lánynak az üzenetet. Kicsit lassan megy át, de hat: Nikorina hirtelen megdermed, majd összecsuklik, mintha minden ereje elhagyta volna. Egy hang azonban tisztán hallatszik: az elfojtott zokogása.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Jan. 10, 2012 7:58 pm

*Szárnysuhogás. Légtömeg keveredik fel a labirintus szárnyába, ahogy James a szűkebb folyosókon ügyesen és fürgén cikázik végig. Sok idő eltelt azóta, mióta ezeket a szárnyakat "kapta". Deanne Gradan illatát követve szalad előre, a mancsai kopogva ütődnek a márvány talajhoz. Van bennük egy furcsa balsejtelem, talán angyal mivoltukból adódik, és ahogy a Lelkek kapujához fut ez az út, egyre erősödik a rossz érzés.
Csapódás. Az ajtó lendületesen vágódik ki, Gradan felé Deanne ugrik, hogy grabancon ragadja, Nikorina pedig egy erős rántást érez, ahogy James elkapja a bal kezét és lendületesen hátra húzza, azonnal derekára fog, magához vonja, erősen és durván. Megijedt, nem akarja bántani, de megijedt, hát nem finomkodik. Szorítja magához, lassan enged, a szárnyak összecsukódnak, a lány a fülében szaggatott lihegést hall. Ijesztő lehetne mindez, hogyha nem tudná ki az, aki hátulról átöleli, ilyen erővel. Nem bír megszólalni, egyszerűen nem bírja elképzelni, felfogni, hogy Nikorina mire készült. Hallgat, szinte sértetten, dacosan, és tartja őt, miközben a daimon lassan engedi el Gradant, érezve, hogy ő a páros "esze". A vadkutya szeme a macskáéba fúródik, aggódva, értetlenül, a füle idegesen csapódik hirtelen hátra, mintha támadni készülne, de csak azért figyel ennyire, nehogy a másik hülyeséget csináljon.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Jan. 10, 2012 7:50 pm

*Este van már, sötét este. A Labirintusban megbúvó kis terem nem néptelen most; a fal mentén körbefutó kőpadon egy lány ül. Fiatal, fekete hajú, kék szemű lány, mellette egy szürke bundájú macska daimon. Majdnem szemben ül a terem túlsó végén lévő kőkapuval – a szemében tükröződik annak sejtelmes, zöldes-lilás fénye. A lány – azaz Nikorina – némán bámulja a kaput, miközben borzongva húzza össze magán a ruháját. Egyszerű, fekete póló, fekete nadrág, a haja copfba van kötve. Feketét visel… a gáysz színét. Nagyon régen nem lehetett látni rajta ezt a színt. De amikor megtudta… amikor megtudta a rettenetes hírt, úgy érezte, valami összetört benne. Nem akarta elhinni. Hogy az ő legjobb barátnője halott… Rengeteget dühöngött az első napokban. Most már elcsitult valamelyest, de így is, könnyes arcán tükröződik valami furcsa keveréke a gyásznak és a dolgok megváltoztatása vágyának. Ugyanaz a dac dúl benne, mint évekkel ezelőtt, amikor Szevért hozta vissza Rosettával.* ~Ha egyszer sikerült, többször miért ne?~ *Töpreng csendesen.* ~Azon az úton nem fog most menni, de más megoldás is létezhet. Túl veszélyes ez az út. Ő is megtenné értünk, Gradan. Ez őrültség, Rina. Öngyilkosság.~ *A daimon nyugtalanul fészkelődik; nem tetszik neki a lány terve. Nikorina azonban hajthatatlan. Lassan, mélyen felsóhajt, majd felállt, elszánt, ám keserű tekintetét a kapura szegezve.* ~Készen állsz, pajti? Muszáj veled tartanom. De ez akkor is rossz ötlet.~ *A daimon idegesen borzolja a bundáját, de mást nem tehet. Nikorina halkan felsóhajt újra, majd lassan megindul a titokzatosan kavargó kapu felé, mintha megbűvölték volna a suttogások…*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Vas. Dec. 25, 2011 2:13 pm

*A nő érzi, hogy hívják, így a Kapu felé pislog és a csodás mosoly, ami eddig ott ragyogott az arcán, letűnik. Lassan feláll a kőpadról és ellibben a kapu felé, de Alf még kérdez egyet.*
- Itt volt lehetősége, Kicsim! *suttogja a nő, ad egy puszit Alfons homlokára, majd lassan háttal a Kapunak ismét elhomályosul, majd teljesen eltűnik, mintha a sok ember, aki a kapuban szokott lenni visszahúznák őt a saját világába.*
- Szeretlek Alfons! *hallatszik még utoljára a nő hangja, majd ismét ismeretlen árnyak cikáznak a kapuban, amiket Alf nem ismer és köze sincs hozzá, se az anyjához. Az egy óra hamar letelt, ám a galamb még mindig ott ül a kapun. Lassan meglegyezgeti a szárnyait, majd Alfons karjára száll és sárga szemeivel pislog a fiúra. A fiú megtarthatja a galambot, de el is engedheti az udvaron. A galamb tudni fogja, hol a helye. Alf-nak kell döntenie...*

//Köszi a játékot!//

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Vas. Dec. 25, 2011 2:05 pm

*Hát igen sajnos elég gyorsan eltelik az a fránya idő beszélgetnek a múltról,de Alf fejében még mindig motoszkál egy kérdés amit fel is tesz egy idő után.*
-Aha tehát kértél ajándékot,de jobbat is kérhettél volna nálam a lányokat ők jobban megérdemelnek mint én.Miért nem hozzájuk mentél?Ennyit még kérlek árulj el nekem mielőtt elmész.*Mondja miközben a fejében most már tényleg teljes zűrzavar van mert ez a találkozás és a megint elválás gondolata felkavarta a fiút.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Vas. Dec. 25, 2011 1:54 pm

*Az édesanya látja, hogy Alfons egy kis ideig lefagy, majd végül kitör belőle a sok elvesztegetett idő, a sok elvesztegetett szó. Közelebb sétál a nő felé, miközben az édesanya csak mosolyog, lágyan és csillogó szemmel nézi fiút, aki bőven megnőtt, mióta nem találkoztak. *
- Ti is hiányotok neked, Kicsim! Nagyon hiányoztok! *suttogja a nő, majd közelebb libben Alf-hoz és lágyan a mellkasára hajtja fia fejét, aki így akár át is tudja ölelni a nő derekát. A kérdésre az asszony halkan, de sugárzóan felkacag és a Kapu felé néz.*
- Én is kértem karácsonyi ajándékot. Kaptunk egy órát. Tudom, nem sok idő, mégis szeretném, hogyha kihasználnák és beszélgetnénk. Gyere, Kicsim! *libben el az asszony az egyik kőpadra, majd ha Alfons követi, akkor mosolyogva pislog a fiúra. A hófehér galamb mindvégig ott várakozik a Kapu felett. A nő megannyi kérdést tesz fel a fiúnak, a családdal, a húgaival, az apjával és az iskolával kapcsolatban, Alfons pedig készségesen válaszolgat mindegyikre. Az idő gyorsan repül és hamarosan vége szakad az egy órának.*
- Alfons! Mennem kell! *suttogja a nő és lágyan megsimítja fia arcát.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Vas. Dec. 25, 2011 1:47 pm

*A fúi kicsit elfehéredett mikor meg látta és sok minden végig futott a fején ennyi idő alatt mit is vitt véghez és hogy mit is kutatott hát pont azt aki most előtte "áll" vagyis még egy-két dolgot a halállal kapcsolatban de csak töredékeket sikerült kiderítenie viszont most hogy itt van nem tudna ilyen kérdéseket feltenni neki csak örülni tud és azt bánja hogy a két huga nincs itt.*
-Szia anya nagyon hiányzol!*Fakad ki a fiú és közben elkezd közelíteni a nő felé.*
-Neked is!*Majd megöleli miközben csak az jár az agyában hogy milyen önző és a húgai.Majd eszébe ötlik egy kérdés.*
-De te most hogy lehetsz itt?*Kérdezi csillogó szemmel miközben eléggé örül.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Vas. Dec. 25, 2011 1:33 pm

*A hófehér galamb még mindig ott ül a kapu felett. Az asszony pedig, aki testet öltött valóban Alfons édesanyja. Habár a testet öltés az kicsit túlzás, ugyanis csupa fény és báj a hölgy. Lába nincs, és úgy tűnik, mintha csak fényből lenne a nő. Közelebb kúszva a levegőben a fiúhoz, lágyan elmosolyodik. Sugárzóan szép, pontosan olyan, amilyennek Alfons emlékszik rá a legszebb, legboldogabb időszakából.*
- Kisfiam! *szólal meg a nő és lágyan mosolyogva a fiúra, kitárja a kezét. Hogyha Alf megindul felé és megfogja, akkor érezheti, hogy tényleg olyan, mintha teste lenne a nőnek, így akár meg is tudja ölelni.*
- Boldog karácsonyt Alfons! *szólal meg ismét a nő. Mást nem nagyon mond, várja, hogy a fiú lépjen valamit, hiszen nagyon régen nem találkoztak, habár a nő mindvégig figyelte a családját.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Vas. Dec. 25, 2011 1:28 pm

*Alf eléggé szedi a lábát a galamb után már megfordul a fejében hogy leszedi a levegőből mert ez a dolog most eléggé felhúzta hogy tényleg valaki szórakozik/szórakozhat vele de kitartón követi a kis állatot.Majd el is érnek a lelkek kapujához ahol a fiú elé egy elég érdekes látvány tárul amitől szó szerint leesik kicsit az álla mert az még rendben is lenne hogy a lelkek kapujánál néha szellemek jelennek meg de a testet öltő nő az anyja amitől nagyjából azt hiszi a fiú hogy káprázik a szeme mert azért ez eléggé szokatlan számára.Lehet ez a büntetés azért mert egy ideig bérgyilkos volt Japánban?Nem lehet tudni.De az is biztos hogy ezt nem álmodja viszont nagyon megszólalni se akar.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Vas. Dec. 25, 2011 1:06 pm

[Előzmény: Oroszlán háló]

*A hófehér galamb végigvezeti Alfons-ot az útján. A kilincsre szállva a fiú felfogja, hogy bizony vezetni akarja őt a madár, aki, amint kinyílik az ajtó repülni kezd. A fiúnak igencsak szednie kell a lábát, hogyha követni akarja a madarat. A galamb ide-oda cikázva az iskolában úgy repül, mintha pontosan tudná, hogy mi hol van és hogy hova is akarja vezetni a fiút. Érdekes, de az biztos, hogy mondani vagy üzenni akar valamit. Vagy éppen valaki a galambbal üzen a fiúnak. Karácsony van, bármi megtörténhet! Ez állat az aprócska levélben is. A galamb egy utolsó sarkon berepül, majd megáll az egyik ajtó előtt és ismét rászáll a kilincsre, aprócska lábaival ide-oda toporogva, amíg várja az érkező fiút. Aprócska hangot ad ki, hogy bizony megérkeztek. Ahogy a fiú benyit az ajtón, hamar rájöhet, hogy a Lelkek Kapujához érkezett. Ahogy a fiú besétál, a Kapuból feltűnő emberek zavarosan ide-oda cikázni kezdenek. A galamb rárepül a kapura, majd lágyan turbékolni kezd, mire a kapuban lévő alakok lassan eltűnnek és egyetlen egy, női alak jelenik meg a kapuban. Habár eleinte még nem túl tiszta a kép, lassan testet ölt a nő és Alfons szembe találja magát édesanyjával...*

Hozzászólások száma : 5 Kaszt :

*Darehl-t a feje előtt elsuhanó női haj finom illata csapja meg, erre biztosan emlékezni fog, még ha a rossz névmemóriájának köszönhetően a lány nevére nem is. Mosolygva nézte, ahogyan Ayla kisiet a teremből. Szemmel láthatólag tesztett neki a lány kemény stílusa, amelyet talán a kapu befolyása okozott. Biztos volt benne, hogy hamarosan ismét találkoznak. Megfogta a barna kabátot, majd a karjára akasztotta.Felvette a táskáját, majd elindunlt az ajtó felé. Mielőtt kilépett volna még egy utolsó pillantást vetett a fényes objektumra. Becsukván maga után az ajtót egy meleg folyósra ért, amely igazi megkönnyebülés volt számára. Itt kicsit sétálgatott még, nézegette a szebbnél szebb frescokat. Majd egy szimpatikus padra leterítette a puha barna kabátot és álomra szenderítette a fejét.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Hétf. Dec. 05, 2011 8:20 pm

*Furcsa a srác viselkedése, de ezt már sokszor megemlítettem, jóformán úgy tűnik, mintha kicsit félvállról venné a dolgokat, lazán viselkedik, ami nem túlságosan bejövős Aylának. Felhúzza a szemöldökét a válaszra, szándékosan mellőzi azt, hogy válaszoljon a lánynak. Nem túlságosan tetszik a stílusa neki, habár néha valami figyelmesség szikra felpattan, de hamar kigyúl belőle.*
-Ahogy látom, nem túlzottan akarsz velem normálisan diskurálni, tehát jobbnak látom, ha most megyek és ténylegesen magammal foglalkozzak.
*Jegyezte meg, majd szépen levette hátáról a kabátot, odasétált Darelhhez, majd odanyomta a kezébe. Arca komor, és éles a tekintete.*
-Köszönöm. Örvendtem. Szia!
*Köszön el, majd hátatfordít neki, lehet a vörös haja megcsapja a fiú arcát egy cseppet, de nem foglalkozik vele, gyorsan elsiet, mielőtt meggondolná magát.*

Hozzászólások száma : 5 Kaszt :

-Tudom *Válaszolja egy magabiztos mosolyal az arcán, miután Ayla felált a táskájából elővett még egy kabátot, mert ő a sok réteg ruha ellenére is fázott. Miközben veszi fel a kabátot, addigra Ayla már a kapu előtt állt és mintha megijedt volna valamitől. Majd a kaput nézve feltesz egy kérdést Darelnek, amelyre ő egy kis sunyi mosollyal válaszol.*
-Én is ezt akartam kérdeznii

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Hétf. Dec. 05, 2011 7:19 pm

//Olvad//

*Ahogyan a semmi tekint egyszer csak azt veszi észre, hogy a fiú nevezetesen Darelh a hátára terít egy kabátféleséget. Meglepődik rajta, amit persze jól titkol, csak furcsállja a helyzetet. Először, mikor idejött meg sem kérdezte, hogy csatlakozhat e most meg ennyire figyelmes lenne? Nem érti az egészet, de talán jobb is így. Sok emberrel találkozott már és szó mi szó sok érdekes szokással rendelkeznek.*
-Köszönöm, de miből gondolod, hogy fázom?
*Kérdezi, ugyanis nem rázkódott meg, sőt egészen melegen van felöltözve. Már majdnem elgémberedtek a tagjai, így úgy dönt, hogy feláll és kicsit sétálgat. A fiú kabátját magán tartja, bár nem tudja miért. Valahogyan rajta felejtődött. Közelebb lép a Lelkek Kapujához, majd elkezdi alaposan szemügyre venni, s meg is érinti. Ekkor valami látomás villan be neki a gyermekkoráról, amikor is játszik a többi társával együtt. Hirtelen elkapja a kezét és mellkasához szorítja. Azt a helyet nézi, ahol megérintette a tárgyat. Nem lát semmit, mégis valamiféle erőt érez.*
-Amúgy, te milyen céllal jöttél ide?
*Szólítja meg újra beszélgetőpartnerét, aki most jelenleg valamit csinálhat, de azt én nem tudom.*

Hozzászólások száma : 5 Kaszt :

*A lány kissé szűkszavúan és halkan válaszol a kérdésre, talán csak fél az idegenektől, de lehet, hogy csak a hely teszi ezt az emberrel. Darehl is érzi magán a hely a fura befolyását egy fura közérzet formájában, amit igazából nemtud hova tenni, nem érzett még ez előtt semmi hasonlót. Ő volt az első személy, akivel megismerkedett eddigi nem túl hosszú itt tartozkodás során, de máris ,valami olyan érzése támadt, hogy ez nem véletlen. Végignézett a lány libabőrös karján, amint ő éppen a kapu felé vetette tekintét, didergett a hidegben mégis itt ült. Darehlnél volt még a nagy táskája, az összes holmijával, amellyel ide jött a suliba. Mivel még el sem jutott a szobájáig, amelyet kijelöltek számára. Elővesz belőle egy barna hosszú ujjú kabátot és miközben Ayla tekintete a messzibe néz, ráteríti a lány törékeny kis hátára.*
-Így jobb lesz.

//fagy//

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Vas. Dec. 04, 2011 10:52 pm

*Észre sem vette, hogy más is lehet bent eme helyen. Valójában körbe sem nézett, csak elkábította a tudatában rejlő gondolatok valamint szűk látása. Kicsit magába volt mélyedve annyi szent. Talán ezért is lepődik meg annyira, mikor tünde jellegű füleit megüti lépések zaja. Felkapja fejét és egy kicsit komorabb tekintetű fiút lát maga előtt, vagyis már mellette, mivel olyan hirtelen jött, hogy mire észbe kapott már le is ült mellé. Meg sem kérdezte szabad-e vagy zavarja-e a lány társaságát. Eléggé határozottan szólítja meg. Kis hezitálás után, s egy jó adag végigmérés után válaszol a maga kellemes hangján.*
-Üdvözöllek.
*Köszönti, azonban nevét nem árulja el rögtön, inkább az információt tárolja magába, ez esetben a fiúnak a nevét. Hiszen jó megjegyezni, ha későbbiekben is összefutnak. Annyi szent, hogy nem sűrűn látta, bizonyosan új lehet. Ebben nem szokott tévedni, nem vall Aylára, a neveket és az arcokat könnyedén megjegyzi.
-Tulajdonképpen semmit sem tudok. Mondhatni most vagyok itt először csupán csak hallottam róla. Ami biztos, hogy az a kapu *Közben mutat az említett tárgy felé.* eléggé rejtelmes dolgokat tudhat magáénak.
*Osztja meg az összes információját, amivel rendelkezik erről a helyről, Vajmi kevés, de hát, ha egyszer nincsen több, akkor nincsen több. Kicsit megigazgatja a haját, rossz szokása, így kivillannak hegyes fülei. Kék szemeit most levette a fiúról, és egészen a kapuig terelte őket.*
-Ayla
*Nyögi ki kis idő múlva a nevét. Eléggé nyersen mondta ki a szót, de mosolya annál inkább könnyítette a helyzetet.*

Hozzászólások száma : 5 Kaszt :

*A terem hűvös, mint egy szép fényes téli reggel, azzal a különbséggel, hogy itt sötét van. Egyetlen egy világos fénypont van az egész helységben, amelyehez, ha egyre közelebb érünk olyan, mintha megállna az idő. Amint az ijfú egyre és egyre bentebb téved, közelebb a fényforráshoz rájön, érzi, hogy elkezdi vonzani ez a relytéjes dolog. Ahogy elég közel ér látja, hogy ez egy kapu, amely valahová vezethet* ~Ez az első éjszakám itt és máris egy fura helyre tévedtem, vajon milyen erők uralkodhatnak eme kapu túl oldalán?~ *Közben leül, elé és méllyen beleméllyed, észresem veszi, de már ott ül egy-két órája, amikor hirtelen topogást hall meg a háta mögött. Valaki más is belépett a szobába. Úgy csinál egy darabig, mintha tudomást se venne róla.Egy idő után azonban feláll és megfordul. Ekkora a személy már egy padon ül az egyik sötét sarokban. Orcájának jobb felét, viszont megvilágítják a kapu fényesen ragyagó sugarai, amely csak félig látszik hosszú vörös haja miatt. Mikor közelebb ér hozzá, egy pillanatra megpillantja a lány mélysötétkék szemeit, azonban az hamar elkapja fejét, mintha megijedt volna* ~Vajon mit kereshet itt ez a szépséges lány az éjszaka közepén egy ilyen kisérteties helyen?~ *Leüll mellé a padra és megszólítja* -Szia Darehl, vagyok. Mit tudsz erről a helyről?

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Vas. Dec. 04, 2011 10:07 pm

*Ayla lép be az oltárhoz. Fura egy helyre tévedt az egyszer biztos, de valahogyan még nem képes aludni. Sok-sok gondolat kering fejében, amit szeretne helyre tenni. Túlzottan eddig még nem sikerült neki, így hát elkezdett sétálni, habár tudja, hogy kijárási tilalom van, próbált e szerint bolyongani. Nem sok időbe tellt, mire kilyukadt itt. Még nem járt itt, csak hallott erről a helyről, de az bizonyos, hogy a hallottak mind igazak voltak. Van valami különleges és mégis borzongató ebbe, talán az a kapu teszi, ami majdhogynem a terem egészét kitölti. Meg is torpan előtte, úgy bámulja egy darabig, majd egy sugallatra helyet foglal az egyik padon.* ~Talán nem egyedül kellett volna jönnöm ide...~ *Igen, lehet, hogy nem, de gondolkodni az ember egyedül tud, más nem segíthet neki.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szomb. Okt. 15, 2011 9:21 am

// És akkor fagy//

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szomb. Okt. 15, 2011 9:13 am

*Daranból ez a szoba kihozza a legrosszabb énjét. Most meg hogy ez a lány itt van még tovább fő az agya. Feláll a helyéről de állja a lány tekintetét. Már éppen mondani akar valamit amikor halk, vérfagyasztó suttogást vél hallani.*-Daran, Liziuzayani baljós érzésem van. Vigyázzatok. A szellemek feldühödtek.* Daran nem mozdul.*- Hallottad ezt?* kérdi és várja a lány válaszát.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szomb. Okt. 15, 2011 9:09 am

*Hát ez a játék tényleg sokáig tart. Mindegy, Lizit nem zavarja. Neki ez is szórakozás, sőt kezd egyre vidámabb lenni. A lány válaszai egyre jobban nem tetszenek neki.*-Veled már normálisan sem lehet beszélni?Kérdezi mérgesen.*-Mindegy, én megpróbáltam, de ha te nem akarsz együttműködni...*Sóhajt fel, de még mindig állja az eramiros lány tekintetét.*-Hogy én mit keresek itt?*Kérdezi egy gonosz kacajjal.*-Csak úgy idetévedtem. Mily megleő, igaz?*Nevet továbbra is, Kissé hátborzongató. Nem biztos, hogy bárki kinézné, hogy tud ő kedves is lenni. Persze csak ha akar. Továbbra is a lányt szemébe néz. Azért már kezd unalmas lenni. Mást is csinálhatna. Azon gondolkozik, hogy jobb lenne menni.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szomb. Okt. 15, 2011 9:01 am

* Daran nem nevet. Nem szereti hallatni a lenéző nevetést. Inkább komor arccal állja a lány tekintetét. A lány mondatát válaszra se méltatja.Inkább megválaszolja a kérdést.*- Ülök, nem látod? * feleli érezhető közönnyel.*- Én meg sem kérdezem hogy mit keresel errefelé. A válasz is biztos olyan bizarr lenne mint te magad.