Lelkek Kapuja

Tárgy: Lelkek Kapuja Hétf. Jan. 25, 2010 8:56 am

First topic message reminder :

Különös terem ez. Megnyugtató, de mégis rettegést is hozhat. Amint belépsz egy kisebb terem, ahol állsz. Nem nagy ez, csupán néhány négyzetméter, afféle, mint egy oltár szent nyughelye.

Körben a falak mellett kőpadokat találsz, melyekre leülhetsz elmélkedni életedről, utadról ebben a valóságban. Megnyugtató a hely, ha lelkedben nincs vihar, de ha gondjaid akadnak talán épp itt fognak felkorbácsolódni, de lehet, hogy megtalálod a választ a benned dúló kérdésekre.
A bejárattal épp szemközt kőkaput látsz, afféle oltár, melynek faragása rémisztő, de mégis mestermunka. Emberek alakjai törnek fel a föld felől, nyúlnak a kapu felé, lelkek, kik távozni készülnek, vagy épp maradni szeretnének. A kapu kerek, benne zöld, s néha lilás fények kavarognak. Óvatosan lépkedj közel, ki tudja, hogy nem jön-e át valami, vagy nem ránt-e át valami téged a másik oldalra. És, hogy mi a másik oldal? Az még titok, talán a túlvilág, talán egy másik világ, talán a holtak otthona, tán élők lakják. Annyi biztos, hogy keveseknek adatott meg, hogy átkeljenek itt, ami válaszokat ad sok kérdésre. A kavargó fények sokakat löktek már vissza a padlóra, akik megérinteni próbálták az örvényt.
Igyekezz hát csendben lenni, hallgasd a suttogást, mely bejárja a termet, ki tudja, tán meghallod rég elhunyt szeretteid hangját is, kik tanáccsal szolgálnak, vagy csak azt mondják jól vannak, ne aggódj értük. De az is lehet, hogy olyat hallasz, amit nem kellene, sikolyokat, haragos kiáltást, amitől megfagy ereidben a vér.

//A kapun csak mese keretén belül lehet átlépni, mesélő felügyeletével.//

írta Cirelin de Sovalon

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Hétf. Aug. 20, 2012 5:46 pm

*A lány nevetni kezd a kérdése hallatára, ami két dolgot jelenthet: vagy tökéletesen jól van, vagy pedig épp ellenkezőleg, annyira beverte a fejét az esésnél, hogy már nem is gondolkozik tisztán. A következő szavak viszont inkább az elsőre utalnak, így kicsit megkönnyebbülve foglal helyet a padon, újra szétterítve a térdein a tanmenetet. A festmények minden bizonnyal megint csak pletykák alapján tájékozódtak, így jutottak el odáig, hogy a lány megsérült.*
- Bízzunk benne, hogy azért ez nem fog egyhamar bekövetkezni. Talán tartasz tőle, hogy elveszted a fejedet az iskolában? *Jóval derűsebben viszonyul máris a dologhoz, habár szeme sarkából idegesen méregeti a kaput.* - Mondd csak, hová is keveredtem pontosan? Nem is vagyok benne biztos, hogy ez a hely rajta volt a térképemen. *Bizony, térkép alapján tájékozódik... vagyis hát főleg fejből, az alapján, ami megragadt, mikor alaposan áttanulmányozta azt a bizonyos térképet.* - Üdvözletem, idegen. Talán nem ártana felállnia a földről, ugyanis van egy olyan érzésem, hogy borzalmasan el fog gémberedni a nyaka, ha még egy ideig így marad. Mióta is fekszik egészen pontosan ebben a pozícióban? Egyébként meg nem hiszem, hogy sok dolog van, amit csak egy diák tudhat ebben az iskolában... pontosabban amit minden diák ugyanúgy tud. Te talán tudsz nekem ilyet mondani? *Váltogat a tegezés és a magázás között, ami igazából megszokott nála, akárkivel is beszél... Kivéve, ha az az akárki jóval magasabb rangú nála.* - Szóval te vagy a kapuőr, aki megválik az esetleges perverz delikvensektől? *Nem árulja el egyelőre, hogy kicsoda, habár ő eddig meg volt róla győződve, hogy azért egy itteni diáknál idősebbnek néz ki. Ha pedig a lány esetleg felülne, akkor felhajtja a tanmenetet, a mellkasához, hogy ne tudjon abba sem belelesni.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Hétf. Aug. 20, 2012 5:34 pm

*A lány igencsak „zavart érez az erőben”, s nem is téved nagyon: egy új arc toppan be a misztikus és horrorfilmbe illő helyszínre, szerencsésen megzavarva a lány unalmas – és csigolyát kínzó – időtöltését, de persze illene némileg felháborodottnak tűnnie, ha már ő ilyen erkölcstelen nemes. Vagy inkább erkölcstelen, de nemes? Esetleg erkölcstelenül nemes? Nos, valószínűleg mind igaznak minősül, legalábbis Yekaterina esetében. Mindenesetre bizonyos, hogy a Daliás Herceg láttán igencsak megugrik a szája sarka, s már tör is ki belőle az „oroszos” nevetése, ami egyáltalán nem hölgyhöz illő, mély, s mindenféle érzelem kihallható belőle: szórakozottság, egy csipetnyi gonoszság és a hasonszőrű barátaik.*
- Azért annyira retardált nem vagyok, hogy csak úgy leessek egy padról! Azért kedves, hogy így aggódik, de az effajta szentimentalizmust nyugodtan tartogathatja akkorra, mikor már a fejem gurgulázik a földön, miközben koboldok fociznak vele. *A lány vállat von, majd pedig természetesen észbe kap, hogy hoppá, ez valaki vad idegen, s annak ellenére, hogy így fejjel lefelé egész máshogy fest a világ, valahogy nagyon nincs kedve felkecmeregni. Az éles kék szempár viszont újult fényben látja a férfit, de így, fejjel lefelé a tekintet nem annyira szúrós, mint eredetileg és általában.* - Üdvözletem, idegen! Volna szíves azonosítani magát, hogy tudjam, Ön nem egyike az iskola területén jogtalanul mozgó delikvenseknek, akik a diákokat zaklatják és molesztálják? *Nos, látható tehát, hogy a tettetett felháborodáshoz jelen pillanatban túl fáradt (és másnapos), s így marad a diplomatikus megközelítésnél, ami önmagában aligha megnyugtatóbb jelenség.* - Mondjuk megpróbálhat olyat mondani, amit csak diák tudhat, s akkor nem kell majd kikísérnem a kapun.

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Hétf. Aug. 20, 2012 5:23 pm

*Kezd zsongani a feje a rengeteg információtól és papírmunkától, pedig még el sem kezdődött a tanév... Ráadásul nem is teljesjogú tanár itt. És mégis, rengeteg dolga van, habár maga sem tudja, hogy miért kell ennyi mindent elintézni, átolvasni. Éppen a tanmenetet böngészgeti, de már nem volt képes egy helyben ülni, így sétálni kezdett az iskolában, amikor néhány festmény megszólította, és kétségbeesetten újságolták neki, hogy egy diák megsérült odalent a labirintusban. Először igyekezett kihúzni magát a feladat alól, hiszen a labirintus... igazán nem szívesen merészkedik a föld alá, annál már csak a levegő, a magas helyek a rosszabbak. Mélyeket lélegezve merészkedik le, és meg is érkezik a központi társalgóba, de a labirintus hatalmas, és fogalma sincs, merre van a gyakorlóterem az elvileg sérült diákkal. Arra egyelőre nem gondol, hogy a festmények csak szórakoztak vele. Szitkozódva néz körbe, majd benyit az egyik ajtón, és meg is pillant egy leányzót a földön. Hát nem épp egy gyakorlóterem, de mégis miért feküdne csak úgy a hideg földön?* - Mi történt? Csak nem leestél a padról? *Felvonja a szemöldökét, és úgy siet be, a tanmenetet összehajtva egyik kezében.* - Fáj valamid, megsérültél?

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Hétf. Aug. 20, 2012 5:16 pm

*A lány kísérteties némasága aligha tűnik annak, ami – ebben a kis teremben legalábbis biztosan nem. Itt talán még egy alvajáró zombi sem lenne különösen különleges, sem pedig rémisztően libabőröztető. Mi több, a hely alapvető definíciója aligha lehet más, mint „bizarr”. Persze, könnyen felmerülhet a kérdés, hogy ki az az eszement őrült (akinek az esze igenis elment), aki ezt ide tervezte, vagy legalábbis itt hagyta a drágalátos és minden lében kanál-kés-villa diákoknak. Noha tény, hogy az a bizonyos valaki feltételezhette, hogy nem sokan babrálnak majd vele, mi több: a lehető legtöbben el is kerülik ezt az elme- és gyomorforgató helyszínt. A barna hajú orosz kisasszonyka viszont nem csak elveszni szeret, de felkavaródni is – ami általában nála másodperces szinten jelen van, hiszen az ő buksijában a gondolatok és az érzések talán a legkuszább változatban vannak jelen. Az arcán egy unott kis fintor ékeskedik, s egy igencsak érdekes pozícióban helyezte el magát, mikor ide betévedt. Tulajdonképpen a földön fekszik, a kőpad felszínén pedig a csizmás lábait pihenteti, míg ő hóangyalt készít – hó nélkül persze. A madárszárnyakként kiterített karjai petyhüdten lazsálnak a hideg kövön, s a fejét teljesen hátrafordítva nézi a zöld kaput, vagyis annak fényeit. A koponyáját igencsak molesztálja a kövezet keménysége, ennek ellenére persze még mindig ott heverészik, mint akinek semmi dolga nincs… Várjunk csak – tényleg nincs.*

Vendég

*Először csak a szemeit forgatja Damon mondatára arról, hogy ő is segített, majd még mindig csípőre tett kézzel, félredöntött fejjel nézi, ahogy közelebb lép. A kijelentésére csengően felnevet, majd előrehajol, és csakazértis puszit ad Damon arcára, aztán hátrébb lép.* - Köszönöm a tippet a patkányról, Ó, Sötétség Prófétája. Egyébként meg a te szöveged körülbelül annyira férfias, mint amennyire a kézfogás nőies, ha már nagyon ragaszkodsz a hagyományos nemi szerepekhez, amit egyébként ne tegyél, mert még orrba talál vágni valaki. *Angyalian mosolyog és rezegteti egy kicsit a szempilláját. Hogy magára gondolna? Ő? Ugyanmár. Ezután viszont sarkon fordul, és a patkányt simogatva, kopogó magassarkúban távozik. Patkányt tartani mondjuk megint csak nem a hagyományos nőiesség jellemzője.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Vas. Aug. 12, 2012 5:23 pm

*Christianna "sajnos" elhatárolódik tőle, amire Damon csak elvigyorodik, amit ugye a háttal levágódott lány amúgy se lát, bár szemtől szembe is ugyanígy vigyorogna. De hogyha akarná se tudná levakarni a vigyorát, hiszen Thalia tüstént ezután szólal meg a facebookkal kapcsolatban, mire már nem csak vigyorog, hanem hangosan fel is nevet.* - És ha azt mondom még is? *Feleli, ugyanis tényleg facebookra nyomta fel, ami itt valljuk be, kicsit meglepő, Thalia az egyetlen, aki pontosan tudja, hogy miért mobilozik, de talán nem csak a szobából, hanem az iskolából is csak 10 embert gyűjthetünk össze, aki tudná.* - Jó étvágyat, Christianna Faraday, és szép napot. *Szól direkt kiemelve a lányt, Amúgy egyértelmű, hogy Damon sem tiszteletlenségnek szánta a kézfogásmellőzését, ez az a dolog, hogy vagy így veszi az ember, vagy úgy, nem ismeri senki, gondolhatták volna, hogy nem csak bunkóságból nem foghat kezet, hanem mert rohadtul nem ehhez van szokva. Mert ugye nem ehhez van szokva. Kézfogás fiúknak, puszi lányoknak, ennyi, nincs keveredés, éppen csak a csaj nem úgy nyitott, hogy meg akarja puszilni.* - A kapukat, nagyokos. *Mondja vissza zsigerből, hiszen a kapukra gondolt, már az lefárasztja, hogy ezt magyarázni kell. Kicsit homlokon csattintja magát, jelezve, hogy ez a felvetés csöppet fájt neki, majd mivel felhúzta a lábát, ketten pedig távoztak - Cirdantól intéssel köszön el, ugyanis a vándor se tűnik, hogy fontosnak tartja a távozásnál a kézfogást, és ő se hajlandó feltápászkodni, nem ő távozik. - egy picit elmolyol a telefonnal, nincs mit csinálnia, csak csendben marad, hogy előkerüljön a patkány.* - Az, hogy itt van a teremben, smafu. *Mondja félhangosan, mikor hallja, hogy búcsúzásnál csak Cyrdannak köszöni meg Thalia, majd nyújtózik egyet, talpra ugrik, és elgondolkozva néz végig a véla lányon... Nem, nem azért, mert olyan sármos gyerek, hogy ráinduljon, bár az, hanem azért, mert fél-véla és vámpír, ráadásul a boszorkány egy eléggé vonzó kaszt egy nekromantának... Legalább is ennek a nekromantának. Szolidan végig tekint hát búcsúzóul rajta, majd közelebb lép.* - Megsértődsz, hogyha csak biccentéssel köszönök, vagy megfelel? Mert puszin kívül mással én aztán nem szolgálok. Kézfogás... hú de nőies. *Szemforgat magában, és persze elköszön, ez volt az első hely, ahova betért, lehet, hogy szobát kéne keresni.*

Vendég

*A morzsák megteszik a hatásukat, hamarosan ugyanis előkerül a csuklyás patkány, méghozzá a lyukban, amire Cirdan is felhívja a figyelmét.* - Hát itt vagy, te átokfajzat. *Macskaügyességgel kaparintja meg a patkányt hosszú ujjaival és éles körmeivel, most, hogy már tudja, hol van, kibányássza a lyukból, nem kell megvárni amíg magától előjön. Akkor viszont értetlenül néz, mikor Damon előveszi a telefonját.* - Kérlek, mondd, hogy nem facebookot vagy twittert frissítessz csak mert valaki a Sötétség Prófétájának hívott. Eddig még gondolkoztam rajta, hogy talán szimpatikus vagy. *Talán meglepő, hogy ennyire ismeri ezeket a dolgokat, de mégiscsak emberek között kényszerült élni valamennyire az elmúlt években is, és nem csak varázslók között... sőt, jobban kedvelte a muglikat, ők jóval nehezebben ismernek fel egy vámpírt, mivel nem sokan hisznek bennük. Egyébként meg enyhe ferdítés a mondat, eddig sem vélte túl szimpatikusnak a fiút, furcsa módon valamiért még a világos ruhájú leányzó is jobban elnyerte a tetszését.* - Ó, szóval ezek szerint a pasikat is? *Válaszol reflexből arra a mondatra, hogy "nem csak a nőket", egy kicsit szemtelen és kihívó mosollyal, csípőre téve a kezeit. Ha ennyire nagy nőcsábásznak akar tűnni, hogy mindenbe a nők tapogatását viszi bele, Thaliának készen van a válasza.* - Köszönöm a felajánlást, de nem igazán vagyok éhes. ~ Másfajta vacsorát preferálok, mint te. ~ *Visszautasítja a felkérést, de az korántsem igaz, hogy nem éhes... csak épp még nem kínozza igazán, és nem nagyon akar kimozdulni vadászni amíg nincs teljesen sötét.* - Köszönöm még egyszer a segítséget. *Biccent Cirdan felé. Nem osztogat mindenért köszönetet, de azért annyira mégsem kövült meg a szíve, hogy ne reagáljon a barátságos segítségnyújtásra. Még egyszer végigméri Damont, majd a patkánnyal az ujjai között távozik.*

Hozzászólások száma : 50 Kaszt :

*Ahogy Thalia szétszórta a morzsákat, nem sokkal később érzékeny füle lehelletfinom cincogásra lesz figyelmes.* Azt hiszem meglesz a kis barátod. *mutat oda egy nagyobbacska lyukra, ahova bemenekült a "szörnyeteg".* Úgy vélem, hogy most túlságosan sokan vagyunk itt, ám ha távoztunk, elő fog bújni a morzsákra. *Mosolyog a lánykára bíztatóan, végülis őrül, hogy sikerült segítenie. A válaszra belenyugvóan bólint, és immár elteszi a pipát, főleg, hogy Damon sem vevő rá.* Megtalál bizony, de mindig akadnak olyan bátran, akik elé mennek. *Nem magára utal, hiszen az dicsekvés lenne, inkább a lányokra, akik talán ismerték az iskola hírnevét, és mégis ide jöttek tanulni. Átfut arcán egy sötétebb, merengőbb árny, mintha átérezné Thalia mélységeit, itt többről lehet szó, mint amit a boszorkány elsőre mutatni akar. Ám Cirdan nem a tapintatlanság bajnoka, annyiban hagyja. Nem igazán válaszol Damon felvetéseire, ő túlságosan ódivatú, konzervatív. Ismeri ugyan a technikát, de sosem élt vele, és nem is fog, hiszen a tündék példának okáért a technika előtt is éltek már, és fognak is, akkor ő minek vesződjön ilyen múlandó dolgokal. A szőke lány sértettsége azonban nyilvánvaló, szinte atyai kötelességének veszi, hogy védelmébe vegye, ugyanis ő nem tiszteletlenségnek szánta a kézfogás mellőzését.* Gyere csak bátran Christianna, foglalj helyet. *A puszis dologra jóízűen felnevet. Nos igen, az ő világában minden vagy fehér, vagy fekete, helye nincsen az ilyen cinikus alakoknak mint Damon, így hát borzasztóan meglepődött volna, ha a jólelkű lányka megenyhülve ad két puszit a srácnak, jól van is így ez. Mivel Damon telefonjára nem hajlandó még egy pillantást sem vetni, inkább a lányra sandít, és feláll.* Eegen, azt hiszem ideje hagyni Thalia kisasszonyt patkányfogó fejvadásszá avanzsálódni, úgyhogy a hölggyel tartok, ha megengedi. *Segíti fel Christiannát, mert remélhetőleg még megelőzte a felpattanásban. Aztán megvárja, míg a szőkeség előresiet, ő pár lépéssel a nyomában lépdel, mint valami gólem-testőr, a másik kettőnek pedig búcsút int.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Vas. Aug. 12, 2012 4:40 pm

*Nem is menne bele semmiféle filozofikus fejtegésbe, annyi szent. Aztán végül a másik fickó sem fog vele kezet, bár neki nem is ajánlotta felé, ezért nincs benne elutasítás, de azt határozottan nem értékeli, hogy Damonnel kezet fog. Viszont a meghajlás már valamelyest fény lop a szívébe, így végül egy mosollyal bedob egy pukedlit Cirdan irányába. A megnevezés szerint túlságosan is felemelő egy ilyen személy számára, de inkább nem teszi szóvá.* -Igen, úgy fest nagy pechemre. *Húzza el picit a száját, aztán amikor a fiú még mindenféle puszit is emleget, akkor aztán végképp karbafonja maga előtt a kezét, és egyszerűen hátra arccal levetődik a földre Cirdan mellé. Úgy festett, hogy akad ott szabad hely, legalábbis szépen leterítette a köpenyt. Kicsit kifújja a levegőt, egyértelműen nem szimpatizál a fiúval, aztán amikor még mobilozni is kezd, végképp elkezd szemforgatni, de már nem mondd rá semmit. A patkány kérdésre fókuszál inkább.* -Drukkolok! *Kiált Thalia után, aki megpróbál a morzsákkal vadászatot indítani, ami tényleg kimondottan jó ötletnek tűnik. De hát Cirdanon látszik is, hogy nagy erdőjáró, mert így jobban megnézve szép míves a ruházata, bár ő annyira nem ért sokat a tündékhez. A kérdésre viszont csak megrázza a fejét.* -Halált? *Thalia rákontrázására csak egy pillanatra suhan át kellemetlen keserűség az arcán, amit gyorsan tovább is űz. A halál tényleg az a fajta dolog, ami bármikor utolérheti az embert, ő már csak tudja. Viszont neki nincs akkor "szerencséje", hogy ki is játssza azt, mint a vámpír lány.* -Azt hallottam, hogy ez az iskola nem a legbékésebb hely, de ha mindentől csak félnénk, akkor sose vágnánk bele semmibe, nem de? *Kacsint egyet Cirdanra és bár csak pár perce ült le, most feláll megint és a kijárat felé pillant.* -Azt hiszem valami vacsora után nézek, ki tart velem? *Thaliára és Cirdanra pillant, következetesen kihagyja a szórásból Damont, aki ha vele akarna tartani, akkor bizonyára hirtelen elmenne az étvágya és inkább a manók titkos konyháját célozná meg az étkező helyett végül. Amennyiben egyedül távozik, akkor persze elköszön.* -Örülök a találkozásnak, sziasztok! *Újfent kihagyja a szórásból a sötét ruhás fiút, egy kis pukedli Cirdan elé, és egy biccentés Thaliának.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Vas. Aug. 12, 2012 4:28 pm

*Annyi bizonyos, hogy Damon sose hajtott arra, hogy gyűjtögesse a barátokat, vagy a szimpatizánsokat. Nem, nem tartja, hogy a barátság és a szeretet gyengeség, éppen csak tettekben nyilvánul meg, hogy ő igazából nem is annyira gonosz, nem a szavakban. Ugyebár ismerünk olyat, aki mézesmázos, de a tettekben talán elmaradna a megmentésünktől... Damon inkább fordítva. Lehet, hogy tüskés, arrogáns, talán gúnyos, de nem hagyna lógni, hogyha nem tettél ellene. Hogyha tettél... az egy másik kérdés.* - Ne menjünk filozófiai mélységekbe, hogy mi a szín és mi nem, és mi is igazából maga a szín. *Válaszolja félvállról a nem éppen szimpatizáló szőke lánynak, meg sem említi, hogy éppen véletlenül szőke a lány, mert az csak koholt gyenge szurkálódás lenne, olyan mélyre pedig nem süllyed, hogy ilyen hülyeséggel csesztessen valakit, hogy milyen a hajszíne. A kézrázás megesik, nem egy aprócska termet ő se, izmos, ámbár inkább sporttól, mint harctól, hát egy markáns, férfias kézfogásának lehet tanúja a két leányzó.* - Mentalevél... Jól hangzik, nem élsz rosszul, bár cigi párti vagyok, a pipa nekem túl ódivatú és felesleges nyűg a tömés. Akkor már inkább egy szál, meggyújtod, szívod, elpattintod a mentakapszulát és voila. *Mondja a srácnak, észreveszi a tünde hímzéseket, az elegáns ruhát, a beszédből is érezte, hogy nem ilyen köznapi dolgokhoz szokott, csak hát leszarja, ő így beszél, közvetlenül, nem válogat szavakat. Mikor észreveszi, hogy Cirdan se fog kezet, elvigyorodik, és az Eramiros lány pofijára nézve észreveszi a még fel irányuló sértődöttséget... Vagy inkább abból, hogy hogyan válaszolgat neki.* - Nyugi kislány... Néhány puszival szolgálhatok, ha ragaszkodsz hozzá. *Mondja a lánynak, szándékosan szemöldök vonogatva, de azért kellő távolságban, hogyha pofonra lendülne a kéz, kitérjen. Ki tudja mennyire hirtelen a szöszi.* - Sötétség prófétája... ha nem baj ezt lopom. *Szól a sráchoz, aztán a keze a zsebébe nyúl és előkap egy apró, lapos, téglatestet: egy telefont, méghozzá eléggé új darabot, hogy okos e vagy sem, tudja a fene, de az tuti, hogy van rajta a világ minden pontján ingyenes facebook. Na jó, Afrika közepén nem, de Bulgáriában igen, még ha a közvetlen közelben nincs is torony. Ahogy mondta, tényleg lopj a aszöveget, két másodpercen belül olvasható az üzifalán: "LOL első nap és már új nickem van: Sötétség prófétája. Cool, nem?" Thalia halál dolgára csak elvigyorodik, a like-olást inkább kihagyja de azért odaveti az egyetértését.* - Ámen. És köszi az infót, ezek szerint ti se vagytok otthon a kapu rejtelmeiben, senki nem tud semmit. Átlépni kösz nem, az a fajta vagyok, aki előbb letapogat, és nem csak a nőket. Meg persze hölgyeké az elsőbbség. *A szájából a hölgyek valahogy egész máshogy hangzik, valahonnan nagyon mélyről jön, talán ez a hölgyek az első, amiből tényleg gúny sugároz. Speciel ő a falak menti kőpadokat választja, leül szépen hosszában, tehát nem úgy, ahogy szokás, feldobva a lábait lazán.*

Vendég

*Újra felvonja a szemöldökét mikor Damon arról kezd beszélni, hogy a patkányát már benyelte a kapu. Nem igazán hiszi el, sejti, hogy csak szívatja a fiú, viszont mikor az kijelenti, hogy balra látta, az már meggyőzőbbnek tűnik. Tesz arra néhány lépést, de ekkor Cirdan mellé lép, mire felnéz a nála magasabb férfira, várva, hogy mit akar tőle. A morzsákon eléggé meglepődik, nem számított ilyen segítségre, de egy halvány félmosollyal engedi, hogy a másik a markába szórja.* - Köszönöm. Nem járhat messze, nem szokott annyira elszaladni. Amíg nincs macska a közelben, addig nem gond... *Arrafelé lépdel, balra, amerre Damon mondta, és egy kicsit szétszórja a morzsákat a földön. Itt egyébként sincs olyan patyolattisztaság. Christianna szavaira még fel is nevet egy kicsit, röviden, egészen őszintén, ami elég ritka alkalom, de ezt a lány egyelőre nem tudhatja.* - Touché. Egyébként a nevére nem különösebben hallgat, de Anubisznak hívják. *Damon döglődös mondatára már csak azért sem válaszolt, de látja, hogy a másik lánynak sem tetszik a fogalmazás. Utána viszont Cirdan szintén a halált emlegeti.* - A halál ha akar, bárhol megtalál, akár olyan helyen is, ahol máskor ezerszer mentél már végig sértetlenül, olyan helyeken, amiket jobban ismersz, mint a tenyeredet... és előbb vagy utóbb úgyis meglel. Így igazából mindegy, hol várod be. *Azt persze nem említi meg, hogy személyes tapasztalatból beszél az elején.*

Hozzászólások száma : 50 Kaszt :

*Dehogy van ő sötét ruhákban, csak kapucnisban, zöld és barna keverékben, afféle terepszinűben. A ruházata azonban tünde varrás, igazi nemes gúnya, kissé bő is, elrejti, hogy milyen félelmetes magassággal és testtel rendelkezik, de nem is baj, nem egy hivalkodó alkat. A véla hölgy ellép mellette, ő pedig lélegzetvisszafog egy pár szívdobbanásnyi ideig, amíg lehull róla a káprázat, hiszen vándorként ha nem is tudja, hogy vámpír, némi ellenérzése lehet, amivel kompenzálja a bűverőt. Így afféle semleges érzetbe csap át a kapcsolat, bólint az érkezőnek. Nem akarja támasztani az ajtófélfát, inkább beljebb lép, és merőn megnézi magát a nekromantát, aki gyárkéménynek cédulázza.* Mentalevél, igazán ízletes aroma, ha kérsz, akkor csak bátran. *Hárítja a riposztot, és keményen megrázza a fickó kezét, nincs benne tüske, azt kiszúrja azonban, hogy Christianna látványosan ki van hagyva a körbeköszöngetésből. Bár kezet ő sem nyújt, maximum kezet csókolna, attól viszont a modern népek zavarba jönnek, így az áthidaló megoldást választja, lovagiasan összeüti a bokáját, és fejet hajt, jelezve tiszteletét.* Ah, szóval itt leltél csak rá a sötétség profétájára? *Kérdezi bársonyos kellemességgel a hangjában, Damonre utalva, kétértelmű, hogy a beállítottságára, vagy a ruházatára gondol. A patkányos kérdésre szétnéz a padlózaton, és odalép Thalia mellé, vagy két fejjel fölé magasodik, tartása azonban nem fenyegető. A zsebeiben turkál, és amikor kihúzza hatalmas lapáttenyerét, akkor apró morzsák vannak rajta, afféle cipó maradványai.* Gyakran az erdőt járom, és amikor az elkószált vadakat kutatom, akkor válik nyilvánvalóvá, hogy csak az étek az, ami előhozza őket. Talán belebújt egy lyukba. *Mutat a falak melletti repedésekbe, és barátságosan pakolássza Thalia kezébe a morzsákat, ha az hagyja, aztán felnéz a kérdésre.* Egy ideje. Egy jó ideje. *Susogja határozott mélységgel a hangjában, aztán lehuppan itt is a földre, és nekiveti hátát a falnak, míg Thalia patkányt üldöz.* Már sokmindent megéltem itt, de mindig tanulok valami újat. *A különös felvetésre megrázza a fejét, és tiltón emeli fel ujjait* Ne zavard meg a holtak békéjét. *Leteríti maga mellé a köpenyét, ha valamelyik leányzó szintén a hideg kőpadlót választaná, és szándékozik leülni mellé.* A hölgyek talán a halált vágyják, hogy pont ebbe az iskolába jöttek?

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Vas. Aug. 12, 2012 3:49 pm

*Hát igen, annyira a cetlit fixírozta, hogy észre sem vette a sötét sarokban az újabb sötét ruhás alakot? Ma mindenki ennyire borús színekbe van öltözve? Hátra fordul hát, amikor meghallja a hangot, majd egyszerűen elkuncogja magát, amikor Cirdan arra céloz, hogy ők itt valami találkát beszéltek meg. Nem is ismeri a fiút, és egyébként is annyira komikus páros lennének, a sötét nekromanta és a jólelkű haldokló.* -Beléd is! És persze félre érted, csak annyira elgondolkodtam, hogy ide keveredtem, nem ismerjük még egymást. *Ezzel az épp betoppanó végre valami színesben tetszelgő lánynak is választ ad, bár egyébként sem az a skatulya, aki mindig csak fent szeret lenni. Picit oldalra dönti a fejét.* -De akkor te ezekben a színekben csak a... *Morfondírozik néhány pillanatig.* ...lila vattacukor árusok között vagy fellelhető? *Mosolyodik el, de nem egy kötekedő, cinikus mosoly ez, sokkal inkább teljesen naiv, viccelődő kijelentéshez tartozó arckifejezés. Egyáltalán nem zavartatja magát, hogy Thalia nem neki tette fel a kérdést, hanem a két fiúnak.* -Oh, én nem, de mintha lett volna a folyosón cincogás, de simán betudtam annak, hogy idelent biztos van pár patkány és egér. Valami állatkád? Nem tudod idehívni, a nevén, vagy...varázslattal? *Tippelget, javasolgat. Damon válaszára csak hümmög egy sort.* -Nem is gondolom, hogy a szín határozna meg bármilyen lelket is, csak a fekete olyan...nem is szín igazán, de te tudod, ha neked ez tetszik. *Apró mosoly, kisebb vállrándítás. A srác végül nem fogadja el a kéznyújtást, ez azért picit rosszul esik neki, de végül nem mutatja ki.* -Hát...jó. *Nem fog hosszas fejtegetésbe kezdeni, hogy ez mennyire megkülönböztetés, sosem tartotta fernek, amikor egy pasi megérkezik egy társaságba, minden pasival kezet fog, aztán a lányoknak meg csak kollektíve biccent. Ez olyan...lealacsonyító, tucat számba vevés. Így hát érdeklődő arckifejezéssel pillant Cirdan felé, hogy vajon elfogadja-e a fiú kéznyújtását, főleg miután még le is gyárkéményezte. A srác kérdéseire csak picit felhúzza az orrát.* -Én nem döglöm ebben a suliban, hanem itt vagyok pár hete. *Nem igazán tetszik neki a stílusa és a szóhasználata. Valahogy olyan látványosan lekezelő, és lenéző.* -Hát próbáld ki, majd nagyon fogunk drukkolni. *Vágja csípőre a kezét kissé mostmár dacos az arca. Tény, hogy nehéz kihozni a béketűréséből, és nehéz a lelkébe gázolni, de hát azért mégis csak...ha az embernek rövid az élete, akkor nem tölti olyanokkal, akiket nem szívlel.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Vas. Aug. 12, 2012 3:43 pm

*A lány hahózása elkerüli a figyelmét, na nem azért, mert ennyire nem szemfüles, hanem azért mert a füle megtelt a lelkek kapujából suttogó hangokkal, amik kellően lekötik a figyelmét. Mikor végül befut a lány, nem fordul azonnal felé, pedig tudja, hogy más is bejött, vár néhány pillanatot, és amikor megfordul, akkor is először lassan végigméri a lányt és csak azután válaszol.* - Hey, rám a színek nincsenek hatással, gyenge lélek, akit az határoz meg, hogy milyen szín van körülötte. *Vonja meg a vállát, olyan nyelven válaszol, amilyen nyelven Christianna szólt hozzá, de mindenképpen amerikai akcentussal, lazán, nem spilázza túl a fogalmazást.* - Damon, de a kéznyújtás elég pasis, csak mondom. *Feleli, és nem fogadja el a kezet, nem szokott nőknek, lányoknak kézfogással köszönni, csak bemutatkozik és biccent. A borostás vándor-csávóra nem szívja fel magát, lehet, hogy ellentétesek kasztban, lélekben, de egyáltalán nem riasztja meg a kardja, nem is fogja vissza semennyire, de hát nem is kell nagyon visszafogni, nem fog nekirontani, miért tenné? Akkor meg ha párbaj robbanna ki, igazán nem az ő hibája lenne.* - Béke beléd is, gyárkémény. *Utal a megszólítással a pipára, még mielőtt a fiú bemutatkozott volna, akkor persze közelebb sétál, és pimasz mosollyal karját nyújtja, na ő férfi, vele már kezet fog, akár. A megjelenő Thaliara, aki két lábon járó lilaság speciel nem mondd semmit, inkább a patkány foglalkoztatja.* - Vagy már bekebelezte ez a drága átjáró és ki tudja milyen síkra távozott a patkányod. Mintha hallottam is volna egy nyekkenést, durva is volt, mint aki magasról talajt fogott... Nem szívatlak, balra láttam. *Bök hátra a teremben, aztán hogy tényleg ott van e az állat, neki aztán mindegy. Most erre nem fog kereső varázslatot nyomni, hogy előkerítsen egy... patkányt. Pedig megtehetné.* - Mióta döglötök ebben a suliban? Merre vezethet ez a kapu, volt már aki visszatért? *Kérdez, elfordulva tőlük, de csak félig, hogy félszemmel mind a hármójukat lássa, hogyha mozdulnak, beszélnek, azért ne forduljon teljesen el. Pletyka-éhes nyugati, érdekli az átjáró.*

Vendég

- Hová lettél, te átkozott? Ajánlom, hogy gyorsan kerülj elő! *Egy fiatal női hang zengi be a labirintus folyosóit, na meg magassarkú cipők kopogása. Méghozzá lila magassarkú cipőké. A lány, akinek a lábán díszelegnek, egy szintén lila, térdfölé érő ruhát visel, ami fodrokban végződik, valamint a derekánál is fodrok találhatóak egy sorban. De bármit is keres, láthatóan nem találja, hiába lát be tökéletesen még a félhomályos sarkokba is. Fintorogva fordul be a Lelkek Kapuja felé, ahol a bejáratnál rögtön megpillant egy fiatal férfit, aki hamar el is lép az útjából. Biccent neki, majd belép a többiekhez, és megpillantja a másik két diákot is. A leányzó láttán egy kicsit felvonja a szemöldökét.* - Nem tévedtél el egy kicsit? Ilyen színekben általában a föld felett parádézik az ember. *Utána megvonja a vállát finoman, végülis neki mindegy. Csípőre teszi a kezeit, és inkább Damon és Cirdan között jár a tekintete.* - Nem láttatok errefelé véletlenül egy csuklyás patkányt? Nem találom sehol. A végén még valakinek a macskája megeszi.

Hozzászólások száma : 50 Kaszt :

*Szürke eminenciás az a kósza, aki szinte észrevétlenül szolgálja a békét, és a dicsőséges jót. Klánját illetően semlegesnek mondhatnánk, de mindig is a puritán igazságosság vezérelte, amolyan névtelen jótevő, aki nem kér viszonzást a szolgálataiért. Az elmúlt közel két évben igenl sokszor volt a tündéknél, ám érzi, hogy sötét vihar közeledik, nem árt ha a közelben van, hogy segíthessen a rászorulóknak. Külhoni emberként nehezebben viseli meg az idő múlása, mintha csak húsznak nézne ki, pedig már a harmincat is betöltötte. Hosszú, kissé ápolatlan haja ziláltan és csapzottan tapad az arcára, borostája pedig nem arról árulkodik, hogy tényleg sokszor van a tündéknél, akik legendásan szépségesek. A kósza egy kapucnis köpenyben üldögél a folyosón, és pipázgatva sodorgat valami elszáradt levéldarabot az ujjai között, amikor elsiet mellette a szőke leányzó, őt nem is véve észre. Feltolja magát álló helyzetbe, és a nyomába ered. Megáll a bejáratnál, amely a lelkek kapujához vezet, egyenlőre nem lép beljebb, csak mered a fiatalokra.* Béke veletek. *A fekete ruhás idegen valóban nem túl bizalomgerjesztő, de a másfél kezes szívkereső remélhetőleg fékentartja, ami a vándor combját verdesi.* Örvendek a szerencsének. *Mormolja, és lomhán megforgatja ajkai között a pipát.* Pont itt beszéltek meg találkát e riasztó hely bölcsőjében? *Kérdezi vontatottan, és hátrapillantva arébb siklik, látja, hogy közeledik valaki, majd ő is bemutatkozik* Cirdan, remélem ennyi megfelel. *Lorienst már igen régen nem látta, vélhetően visszament az övéihez, eddig tartott hát a sírig tartó fogadalom.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Vas. Aug. 12, 2012 3:15 pm

*Nos hát, hogy hogyan is került ide az egy igazán remek kérdés. Valószínűleg az lehet az oka, hogy egyszerűen nem nézte merre megy. A kezében a kék cetli, amin pár napja vette észre, hogy a tinta el volt mosódva történetesen a dátumnál is, nem augusztus, hanem szeptember, amiről szó van. Még jó, hogy nem csődített a fekete piachoz többeket szombaton, elég ciki lett volna. Az már más kérdés, hogy a többségnek tudott szólni, de Alyssának nyoma sincs egy ideje, úgyhogy csak remélte, hogy a fél-angyal nem ment el netán egyedül. Ha miatta baja esett... Elhessegeti a rémképet, majd felpillant, hogy nagy gondolkodása közepette hova is sikerült elkeverednie. Még éppen lát egy elég sötétbe öltözött fiút besuhanni az egyik ajtón, úgyhogy ő is arrafelé indul.* -Hahó! *Kiált utána, kérdés, hogy vajon meghallja-e ha annyira el van mélyedve a kapu és a terem fixírozásába. Mindenesetre eléri végül a célt és hát a sötét alakhoz képest ő szép színesen van öltözve. A felsője világos zöld, majdnem már túl élénk is, de azért még nem szemet bántó. Alul most egy térdig érő farmert visel, mert hűvösebb van az utóbbi napokban, a farmer azonban virágmintás hímzéssel van ellátva, hogy kicsit feldobja valami. A haja kiengedve, egy virágos fejpánttal fogja kicsit hátra, arcán a megszokott kellemes mosoly, a lábán pedig lila edző cipő.* -Szia! Igazán csempészhetnél valami színt a ruhatáradba, ez a fekete iszonyat lehangoló nem? *Dönti oldalra picit a fejét, miközben egy gyors mozdulattal a zsebébe süllyeszti a kék cetlit. Végül közelebb lép és kezet nyújt.* -Christianna Faraday, Eramir, hát te?

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Vas. Aug. 12, 2012 3:08 pm

*Egy egészen egyszerűen öltözött srác jelenik meg, fekete nadrág, bakancs, halálfejes póló, kicsit elüt attól, hogy tekintete pedig eléggé nyíltnak Tűnik, helyes, kék szemű srác. Körülbelül negyed órája érezett a kúriába, de ez egyáltalán nem látszik rajta, magabiztosan bolyong a kúriában, mintha pontosan tudná, hogy merre tart, egyszer sem fordul vissza... És kiköt itt. Mikor beér a kapuhoz, azonnal felcsillan a szeme, féloldalas mosolyra húzza az ajkait és összefonva a kezét közelebb sétál a kapuhoz. Valamiféle hívogató szót hall, s oly sokat nem tud erről a helyről, hát nem csoda, hogy túl közel nem sétál, nem célja, hogy egy kar egyszer csak elkapja és átrántsa, bármennyire érdekelné azért a dolog.* - Lám-lám, elég gyorsan belebotlottam valami érdekesbe itt ezek között az ódivatú falak között.*Szólal meg csendesen, ugyanis ő a legmodernebb technikákhoz van szokva minden fokon, építészet, gépek, ruhák, bár a halálfejes pólóból nem rí le. A fülében egy fekete fülbevaó "virít", bár virítani a fekete szín nem szokott. Az amerikai srác kissé lenézi az aprócska Bulgáriát, hát kritikus szemmel nézi az iskolát is, de olyan nagy híre van, hogy nem tudott ellenállni annak, hogy egy fél évre minimum átiratkozzon... És átvették. Tehát kék tekintetével tüzetesen átnézi a helyet, mintha szakavatott kutató szemek lennének... Hát, afféle nekromanta-auror, végül is.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Júl. 17, 2012 5:26 pm

*Az félig átváltozott sárkányalak kissé megrémiszti, de nem annyira, hogy elfelejtsen cselekedni. A növény hatásos, a sárkány felszabadul és azonnal el akarja pusztítani ezt a kastélyt, amit az a gonosz boszorkány teremtett magának. Mikor Berker a kezét nyújtja a sárkány hátán azonnal odaugrik, megfogja és könnyedén fellendül mögé, ezt a mozdulatot ma már legalább harmadszorra játsszák el, s már egészen belejöttek. Hozzábújik a fiúhoz, ahogy a törmelékek a fejük fölött elszabadulnak, de szerencsére sikerül kiszlalomozniuk még mielőtt rájuk szakad a hely. Kint látva a hatalmas Newhyrt eltátja a száját, még ki is csúszik rajta egy hű, meg egy ha, majd a lény pusztulását fájdalommal nézi végig, ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy belepusztult a megpróbáltatásokba. A szentélyre pillant, mikor meghallja Berker kérdését, és egyik kezét rátapasztja az arcán lévő vágásra.* - Ó, igen, persze... Valeriel, Valeriel Ravenwood. *Mosolyodik el, picit látszik szemének csillogásán, hogy ismét majdnem elsírta magát... Egy varázslény pusztulása a legrosszabb látvány a világon. Átlép a kapun, meghajolva még drámaian a hátra hagyott világ előtt, és ott, a túlvégen elköszönve Berkertől azonnal az egyik rokonához szalad, hogy szedjék rendbe az arcát, vagy a Betegszobára, ráadásul ahogy egy tükör jön vele szembe azonnal megborzongva véres arctól, ruhától, és persze a kezétől. De hogy ő ebből milyen varázslatos és szívszorító színdarabot fog összetenni...!*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Júl. 17, 2012 5:17 pm

*Berker látja, ahogy varázslata megszakítja kicsit az átváltozást. Ezen kicsit megijed, hiszen ha nem változik át, akkor a por nem fog működni, de ahogy Valeriel rászórja a port, mégiscsak történik valami. A sárkány újjá születik fehér színekben és kirepül az ablakon, hogy rendbe tegye a rothadásba öntött világot. Berker ráugrik a sárkány hátára a kezét nyújtja a lánynak. A sárkány vissza repül a szirtre ahonnan indultak. Nem sokkal később megérkezik a sárkányuk, aki most megint feketében van, de már azért mert magába szívta a gonoszt. Berker egy csöpp sajnálatot sem érez a sárkány iránt, amikor meghal, hiszen nem a szimpátia miatt jött ide, hanem új tudás reményében, de nem kapta meg. Viszont, ami ritka, hogy időközben Berkernek megtetszett a fiatal lány.* ~Talán...talán...~*Berker a lányhoz fordul.* - Sajnálom, hogy miattam ezen keresztül kellett menni, de jól megálltad a helyed. Elárulod a neved? *Berker megvárja a lány válaszát, majd elköszön tőle és átlép az átjárón, de mielőtt átmenne hátrapillant a sírra, majd hasonlóan mint a sárkányok beszéde, de inkább a szívében szólalt meg valami.* ~Fiam! Tárd ki szíved a világ előtt és élj boldogan!~ *Berker megtorpan. * ~Ez vajon ő lenne? Lehetetlen...~ *Berker nem gonosz, de fél attól amivé válhat. Berkert mindig is arra tanította az apja, hogy a jó úton járjon. Attól, hogy fekete mágiát vett a kezébe ő nem lesz maga gonosz. Bár a halált nem tartja nagy dolognak. Vagy talán így próbál elmenekülni az emléktől, hogy az öccse élete az ő lelkén szárad.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Júl. 17, 2012 5:07 pm

*Berker tűzgolyója az átváltozás közepébe csapódik, ami mintha megrekesztené a változást. A nő végül sárkány szárnnyal, és testtel pislog rájuk. Kitátja a pofáját, de ekkor kapja az arcába Valeriel által a halálos port. A boszorkány teste egyszerűen megfeszül, majd éles sikolyt hallat. Fennakadnak a szemei és a testéből apró füstfelhők kezdenek szállingózni, végül a nő teste felrobban. A fekete sárkány lehull a trónterem padlójára és látszóik, ahogy a füst kiszáll belőle és a bőre, a szárnya és mindene hófehérré válik. Lassan kinyitja a szemét és Newhyr a két diákra néz. Halkan morrant egyet és lassan feláll. Mélyen a diákok szemébe néz, majd lehunyja a szemét.*

~Köszönöm, hogy megmentettétek a népem életét ettől a szörnyű némbertől. Visszaállítom a rendet és többé nem hagyom, hogy bárki bántsa a sárkányok nemes népét!~*hallják immár Newhyr hangját a fejükben, majd a sárkány kirepül az ablakon. Odakint hatalmassá válik, és döngetni kezdi a kastélyt. Megjelenik az őrző-védő szellem, aki ismét a hátát tartja a diákoknak. Newhyr nem nagyon akarja megvárni, amíg a megmentői kirepülnek a kastélyból, így a fehér sárkány-szellem sietteti őket. Mikor mindketten a hátán vannak, gyorsan kirepül a kastélyból, aminek a falai már omlani kezdenek, így a diákoknak vigyázni kell a fejükre a törmelékektől. Mikor végre kijutnak a kastélyból, láthatják, ahogy Newhyr egyszerűen a lávába borítja a kastélyt. A sárkány iszonyatosan hatalmasra nőtt és ahogy körberepüli az egész területet, maga mögött hagyja a gyönyörű tájat. A vulkán, a láva mind eltűnik és látszódik, hogyan szívja magába a gonoszságot a sárkány. A teste ismét feketévé válik, majd lassan a szirthez repül, ahova a diákok is megérkeztek, és ahova ismét tartanak. A fehér - immár fekete - sárkány lihegve hunyja le a szemét és végül a lelke felszáll az égbe.*
~Megtettem, amiért megszülettem.~*hallatszik még a hangja, majd a kőben egy gyönyörű oltár jelenik meg, rajta a fehér sárkány képével. A sárkányok védelmezőjének állítottak szobrot. A diákok is leróhatják tiszteletüket, majd végül a szellem sárkány átlibbenti őket a kapun. Az illúzió eltűnik és az alap Lelkek kapuján megjelenik egy kicsinyített mása a sárkány oltárának. A sárkányok népe megmenekült!*

//Köszönöm szépen a részvételt, remélem, hogy tetszett. //

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Júl. 17, 2012 5:00 pm

*Mikor a sárkány-boszorkány-istentudja milyen nő beszél kicsit megszeppen, ahogy közeledik hátrál egy lépést, de a sárkány aki mind-ezidáig kísérte őket kiveri a kezéből a mágus botot, és kissé felgyorsulnak az események. A nő bedühödik, elkezd átalakulni, Berker pedig belerobbant egy tűzgolyót. Először Valeriel oda se bír nézni, igyekszik kitörölni az emlékezetéből a halott sárkányok égő tetemét, de ahelyett, hogy elnyomná felerősödik benne, és az a tudat is, hogy mindezért ez a lény itt, ez a hibás. Néhány pillanatot vár a lövés után, hogy a tűzgolyó lángja ne semmisítse meg a különleges port és egy kis szélmágiát latba vetve (elemi harcművészet, lég és villámbefolyásolás) kitárja a tenyerét és ráfújja a virág összemorzsolt virágát a lényre, pontosan ráirányítva az éppen megalakuló sárkány testére, habár a következményt azt... Azt nem akarja annyira végignézni, habár nem tudja, hogy pontosan mit várjon.*

// EHA elsődleges, villám és légbefolyásolás, csak odafújja a lényre az összes morzsolt izét, mind egy szálig. //

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Júl. 17, 2012 4:54 pm

*Berker végighallgatja a szövegét a boszorkánynak, majd a mellettük elsüvítő sárkány szele kiveri a kezéből a botot. Most védetlen!* ~Cselekednem kell.~* Berker felemeli pálcáját, de látja, hogy már fölösleges. Elérték, amit szerettek volna, hogy a boszorkány átváltozzon sárkánnyá. Óvatosan odafordul a kislányhoz és megszólal halkan.* -Figyelj, ahogy látom ez az átváltozás egy pici időt igénybe vesz. Várj egy kicsit még azzal a porral. Rejtsd el, hogy ne lássa! Én majd elvonom a figyelmét. *Berker felemeli pálcáját és becélozza a sárkányt. Kivárja amég az átváltozás teljes nem lesz és koncentrálva a varázslatát ráküldi a boszorkányra.* Orbus Ignem! *A tűzgolyó kirepül Berker pálcájából, bár óvatosan idézte meg a varázslatot, ha a boszorkány valahogy vissza küldi rájuk, akkor könnyedén ki tudja védeni. * ~Elterelésnek megteszi!~

//elsődleges mágiaág
Tűzgolyó:
Leírás: Ki az aki nem szeretne a jól ismert tűzgolyóval lövöldözni? Az egyik leghatékonyabb és legkedveltebb varázslat a világon. Előnye, hogy bárki számára igen könnyen elsajátítható, ugyanis hatásfoka már az elején igen pusztító. Egy apró golyócska pattan ki pálcánk végéből, mely elérve célpontját hatalmas detonációval robban szét. Akit nem szakít szét a robbanás ereje, azt az égési sérülések ölik meg. Veszélye, hogy nem tanácsos túl közeli célpontra lőni, mert akkor a varázsló is beleeshet a robbanás sugarába. Nem csak párbajban használatos, hanem pusztításra, ajtóberobbantásra. A lehetőségek adottak.
Pálcamozdulat: Egy fektetett nyolcast rajzolunk a cél irányába, majd kimondjuk az igét.
Hatás: Azonnali. Az epicentrumban egy tűzkitörés robban, melynek ereje a varázslóétől függően változik, ám kezdők esetében is másodfokú égési sérüléseket okoz, a detonáció pedig képes végtagokat is leszakítani, bár ezutóbbi csak magasabb szinten. A hatósugár 3 méter, aki ezen belül van az epicentrumhoz képest, elszenvedi a tűzgolyót. Aki 4-5 méteren belül, az csak elsőfokú égést szerez, és megdobja a detonáció szele. Haladóbb elemistáknál a hatósugár akár 15 méter is lehet, a tűzgolyó sebzése pedig méterenként csökken.
//

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Júl. 17, 2012 4:47 pm

*Gwyeaneth végigméri a két diákot és Berker megjegyzésén nevetni kezd.*
- Hogy mi? A túlvilágra? Ti? Két ostoba varázslótanonc nem fog engem legyőzni. Én vagyok a sárkányok királynője, nemcsak egy hófehér boszorkány. Sok erőm van, amivel egy szempillantás alatt le tudlak titeket győzni. Röhejes, hogy úgy érzitek, majd ti legyőztök engem. A sárkányoknak pusztulniuk kell. Én leszek az utolsó sárkány és létrehozom a saját népemet: a fekete sárkányokat! *harsogja a nő és egyre jobban belelovallja magát a dologba. Kezeit az ég felé tárja és a két diák hallhatja, ahogy dörögni kezd az ég, és villámok cikáznak át az égen. Közelebb sétál a diákokhoz és mélyen a szemükbe néz.*
- Láttatok már fekete sárkányt? Egyszerűen gyönyörűek, hatalmasak és erőteljesek. Ez a szánalmas varázsbot semmi ahhoz képest, ami egy sárkányban van. Egyszerű őket megszállni, igazából bolond lények... *a nő hangja lenéző és gonosz vigyor van az arcán, de eddig jut a beszédében, ugyanis a fehér szellemsárkány elhúz mellette, így a huzat, amit okoz, kivágja Gwyeaneth kezéből a varázsbotot. A nő riadtan pillant a botja, majd a diákok felé. Most bizony védtelen... Kivéve, ha átváltozik sárkánnyá és ez természetesen neki is eszébe jut. Megpördül a sarka körül és fekete füst kezdi körüllengeni a nőt. Lassan felemelkedik és habár látszik, hogy valamit mormol, a diákok nem érthetik, hogy mit. A levegőben megjelenik a fekete sárkány és végignézhetik, hogy a sárkány és Gwyeaneth eggyé válik. Azonban ez a folyamat elég lassúnak tűnik...*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Júl. 17, 2012 4:42 pm

*Mikor meglelik és Berker a kezébe adja, akkor finoman elkezdi morzsolgatni a tenyerébe, hogy tökéletes legyen a por, mire odaérnek, hiszen azonnal itt is a sárkány, és már szemben is állnak Gwyeaneth-tel, méghozzá az ő terepén, egy trónteremben.* - Az a kérdés, hogy te ki vagy, és miért sanyargatod a Sárkányok földjét, te gonosz, gonosz teremtmény! *Hallatszódik a gyengébb női hang Berker pimasz válasza után. Még nincs a nő sárkány alakban, még nem dobhatja el a morzsolt levendulát, valahogy neki is fel kéne mérgesítenie, segítenie a fiúnak... Összeszorított öklében van a por, szorítja erősen, miközben beszél.* - És... És nem áll jól neked a fehér haj! Sápaszt! *Ennyi. Ennyi telik tőle. Slusszpássz, nekik itt végük, hogyha nem tudják felmérgelni, mert tuti, hogy ebben az alakban is van valamiféle hatalma., varázsbot van a kezében. Aggódva néz Berkerre, de nem bújik mögé, igazából jobb, hogyha most távolabb vannak egymástól mert... Mert egyszerre kettőjüket akkor nem tudja egy varázslattal kilőni. Legszívesebben rázendítene a tanácstalanság melódiájára, de se a hangszere nincs itt, se nem szabad mind a két keze a pengetéshez.*