Lelkek Kapuja

Tárgy: Lelkek Kapuja Hétf. Jan. 25, 2010 8:56 am

First topic message reminder :

Különös terem ez. Megnyugtató, de mégis rettegést is hozhat. Amint belépsz egy kisebb terem, ahol állsz. Nem nagy ez, csupán néhány négyzetméter, afféle, mint egy oltár szent nyughelye.

Körben a falak mellett kőpadokat találsz, melyekre leülhetsz elmélkedni életedről, utadról ebben a valóságban. Megnyugtató a hely, ha lelkedben nincs vihar, de ha gondjaid akadnak talán épp itt fognak felkorbácsolódni, de lehet, hogy megtalálod a választ a benned dúló kérdésekre.
A bejárattal épp szemközt kőkaput látsz, afféle oltár, melynek faragása rémisztő, de mégis mestermunka. Emberek alakjai törnek fel a föld felől, nyúlnak a kapu felé, lelkek, kik távozni készülnek, vagy épp maradni szeretnének. A kapu kerek, benne zöld, s néha lilás fények kavarognak. Óvatosan lépkedj közel, ki tudja, hogy nem jön-e át valami, vagy nem ránt-e át valami téged a másik oldalra. És, hogy mi a másik oldal? Az még titok, talán a túlvilág, talán egy másik világ, talán a holtak otthona, tán élők lakják. Annyi biztos, hogy keveseknek adatott meg, hogy átkeljenek itt, ami válaszokat ad sok kérdésre. A kavargó fények sokakat löktek már vissza a padlóra, akik megérinteni próbálták az örvényt.
Igyekezz hát csendben lenni, hallgasd a suttogást, mely bejárja a termet, ki tudja, tán meghallod rég elhunyt szeretteid hangját is, kik tanáccsal szolgálnak, vagy csak azt mondják jól vannak, ne aggódj értük. De az is lehet, hogy olyat hallasz, amit nem kellene, sikolyokat, haragos kiáltást, amitől megfagy ereidben a vér.

//A kapun csak mese keretén belül lehet átlépni, mesélő felügyeletével.//

írta Cirelin de Sovalon

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Júl. 17, 2012 4:35 pm

*Berker ahogy sétál egy bokor mellett észre vesz egy virág csoportot.* ~ Ez lesz az! ~ *Berker oda megy és kitépi a földből azt az egyet, aminek öt szírma van. Berker a lány kezébe nyomja a virágot.* -Morzsold össze és legyél készenlétben. Ha átalakult a boszorkány sárkánnyá akkor ne tétovázz!* A szellem sárkány abban a pillanatban megjelenik mellettük.* ~Tehát kiirtotta? Rafinált egy boszorkány az biztos. Nem lesz könnyű dolgunk vele.~ *Berker felpattan a sárkány hátára és nyújtja kezét a lánynak ismét. Ahogy felszálltak mind a ketten a sárkány elrugaszkodik a földtől és egy kastély felé veszi az irányt. Berker ismét körülnéz és megint elborzad a látványtól. Harag kezd gyűlni szívében. Tudja, hogy egyik őse is ezek közé a sárkányok közé tartozhatott és most látja hanyatlásukat. Berker megszorítja pálcáját és vár, hogy oda érjenek. A sárkány nem tétovázik betöri az egyik ablakot és le teszi őket a földre. A hófehér hajú boszorkány azonnal feláll és megszólítja őket, majd közelebb lép hozzájuk.* - A nevem Berker Mikolaj, ha érdekel és csupán azért jöttem, hogy a túlvilágra küldjelek. *Mondja Berker egy gonosz mosollyal az arcán, majd pálcáját óvatosan megfogja, úgy hogy ne láthassa a boszorkány, de ha kell azonnal tudjon támadni.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Júl. 17, 2012 4:27 pm

*Valóban a sárkány egyszerűen leteszi őket a szirtre, ahol egy aprócska ösvény vár rájuk. A két diák határozottan megindul a virágot keresve, a sárkány pedig megvárja őket a szirten. A diákok halkan beszélgetve sétálnak az ösvényen. Körülöttük nem sok élet van, néhány kopár fa, amin egy-két levél van, egy-két nagyobb bokor és lilás növények. Egy egész csokor virág található az egyik bokor mellett. Ahogy a diákok közelebb érkeznek, észrevehetik, hogy a sok lilás virág között egy ötszirmú virág van csak, így igen ritka a készlet. Amint megfogja valamelyikük, a fehér sárkány már ott is terem, és hogyha felülnek rá, a távolban lévő nagyobb kastély felé veszik az irányt.*
~Ez a virág igen ritka, az összeset elpusztította a gonosz boszorkány. De szerencsére ez az egy megmaradt, így most el tudjátok pusztítani Gwyeaneth-et. A kastély egyik legnagyobb ablakához repül a sárkány, majd betörve azt, megáll egy trónteremben, ahol egy hófehér hajú, fehér köpenyes-ruhás nő vonja fel az egyik szemöldökét.*
- Kik vagytok és mit akartok? *szólítja meg a diákokat Gwyeaneth a diákokat. Lassan feláll és magához véve varázsbotját, közelebb sétál a két diákhoz.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Júl. 17, 2012 4:19 pm

*Igazából a maga 155 körüli magasságával állva se sokkal magasabb, mint egy magas srác ülve, s ahelyett, hogy állva könnyebebn tudna mozogni, egy nyíl elszáguld az arcánál, felsértve azt. Egy arcseb, legyena kármilyen kicsi, nagyon csúnyán tud vérezni, hát szépen csorog le róla a vér, a ruháját összekoszolva. Ám a varázslat sikeres, habár teljesen lefagy, majdnem el is veszti a koordinációját, lecsüccsen Berker mögé és erősen belé kapaszkodik, ahogy az arcára tapasztja a kezét, a vérző arcára. Vágás, nem mély, de törölgeti és törölgeti, nem tudja eltüntetni a vért az arcáról, ráadásul már a ruhája és a keze is véres. Halkan hüppög, próbál magába bátorságot erőltetni, a vérzés elálltával lassan azért megnyugszik, és elfogadja a fiú kezét, hogy lesegítse őt a sárkányról.* - Tehát a levendulaszín növény kell... *Mondja halkan, még az arcán tartja a kezét, és felpillant Berkerre.* - Kö... Köszönöm. Én nem vagyok ehhez szokva, sosem harcoltam, soha. *Feleli, nem túl bizalomgerjesztő ilyen esetben tudni, hogy Berker partnere a kalandban teljesen tapasztalatlan kislány. Elindul az ösvényen, ahol a sárkány elindította őket, de a léptei kissé lassabbak, nem siet, mert az arcán lévő seb picit ég még, habár nem túl nagy, szóval a vér gyorsan elalvad. Berker mögött megy, mintha csak a védelmében állna, kék tekintetével a virágot keresi, ami olyan színben tündökölhet, mint az Eramires leányzó lila haja.* - Remélem itt már nem lesznek szörnyek... *Suttogja halkan, miközben halad előre, a virágért kutatva tekintetével.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Júl. 17, 2012 4:06 pm

*Berker meglepődik a lány tehetségén, hogy milyen ügyesen egyensúlyozik a sárkány hátán. Ennek ellenére nagyon rossz ötletnek találja. Látja, ahogy a lány feje mellett egy vessző suhan el.* ~ Szerencsénk van ~ *Berker kis meglepetésére a lánynak egy varázslattal sikerül megbénítania ellenfeleit, ami lehetőséget adott arra, hogy elmeneküljenek. A sárkány egy ösvénynél teszi le őket és miközben oda repülnek -szintén telepátiával - elmondja, hogy mit kéne csinálniuk.* ~Szóval feldühíteni? Menni fog... azt hiszem. ~ *Berker egy pillanatra kételkedett, de tudja, hogy ki ő és ezt nem engedheti meg magának. A lánynak nyújtja a kezét, aki vagy elfogadja és úgy ugrik le a sárkány hátáról vagy csak szimplán lecsusszan. Berker elindul az ösvényen nézelődve, hátha megtalálja a kék virágot, amit keresnek.* - Ügyes voltál. *Próbál valami kedves mosolyt erőltetni az arcára, de nem sikerül túl meggyőzőre.* -Nem tudtam, hogy nem szeretsz harcolni, de a továbbiakban kérlek, hogy próbáld meg. Szükségem lesz a segítségedre úgy gondolom. * Berker tudja, hogy ha komoly harcra kerül sor, akkor az ő kezében van a sorsuk.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Júl. 17, 2012 3:57 pm

*A négy denevérszerű lény egyre közelebb érkezik a sárkányhoz és a két diákhoz.*
~Ők Gwyeaneth őrei. Öljétek meg őket!~*hallják ismét a fejükben a sárkány szavait. A tanácsa megfontolandó, hiszen a nyilak egyre pontosabbak és egyre több lesz belőlük. Berker pajzsa igen érdekes megoldás, de végül beválik, hiszen ahogy a nyilak beérnek a pajzs körébe, egyszerűen lángra kapnak és a levegőben égnek el. Vagy ha ott nem, akkor a lávában. Valeriel ügyesen feláll a sárkány hátán, ami annyira nem jó ötlet, ugyanis így a feje kikerül a pajzs köréből. El is találja egy nyílvessző az arcát,de épphogy súrolja a bőrét, így akkora gond nincs. A fényrobbanás tényleg jó ötlet, hiszen ahogy a lány elnyomja a varázslatot, a denevérek vinnyogva-visítva a szemükhöz kapnak és látszik rajtuk, hogy totálisan megkerülnek. Másfelé kezdenek repülni és lövöldözni is, így a fehér sárkány gyorsan elhúz a lények mellett, hogy minél messzebb legyenek tőlük.*
~A növény csak sárkányokra hat. Afféle démon-űző keverék. Rá kell vennetek Gwyeaneth-et, hogy változzon át sárkány alakba. Newhyr alakját használja, aki a sárkányok birodalmának hófehér őrző sárkánya volt, de Gwyeaneth gonoszsága beitta magát Newhyr szívébe. Ennek a növénynek a segítségével kiűzhetitek, majd megölhetitek a gonosz boszorkány. De előbb dühítsétek fel úgy, hogy sárkány erejét használja. ~*magyaráz ismét a fejükben a sárkány, majd lassan leszáll egy hasonlatos sziklaszirtre.*
~Kövessétek az ösvényt és az út mellett meglelitek a kék, öt szirmú levendulát. Morzsoljátok össze porrá, por alakban kell ráfújni a sárkányra. Itt várlak titeket!~*indítja útnak a két diákot a fehér sárkány.*

Lelkek Kapuja - Page 6 Images?q=tbn:ANd9GcTkNSCY_Fi-0H_KJYea_DL-fMYb0rnla9Pv4RCeRD1Hmxjph7Es2Q

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Júl. 17, 2012 3:43 pm

*Mikor felszállnak a lény hátára akkor még egészen biztonságban érzi magát, de amikor fel, avgy éppen elröppennek, és látja a pusztuló sárkányokat, a tetemeket lángolni a lávafolyamokban néhány pillanaton belül a szemébe kúsznak a könnycseppek, elhomályosul a látása, Berker fülébe kúszhat halk hüppögése. Nem sok ideje van könnyezgetni, ugyanis egy nyíl fut el a keze mellett, azonnal felélénkül, igyekszik kitörölni a könnyeket a szeméből. Nem, nem kimondottan a fény gyermeke, nem illúzionista, csak mutatványos, de tiszta szívű, eleven lány, és akármennyire áll távol tőle a harc, a hirtelen ijedtségre még is csak godnolnia kell magára. A pálca a kezébe csúszik, akrobatikai képességét kihasználva feláll a sárkányon (akrobata 1. szint és akrobata cipő), hogy több esélye legyen elmozdulni támadások elől és szinte sírva, remegő hangon mondja ki a varázslatot.* - Luxosio. *Rengeteg fény van körülöttük, a tűz fénye, a láva tüzének fénye, akármennyire fekete a föld, a fényt összpontosítja a mágiájában és egyenesen a lények közé küldi koncentráltan, a denevéreknek biztosan nem kellemes egy fényrobbanás, hiszen enm ahhoz vannak szokva, égetheti bőrüket, vagy valami... Nem mintha meg akarná ölni őket, csak védekezik.* - Nem akarok harcolni, Berker én nem akarom ezt! *Nyöszörgi a lány, bár a saját nevét még mindig nem mondta el, és félve egyensúlyozik a sárkányon.*

// Illúziómágia, elsődleges, Fényrobbanás:
Leírás: Az illuzionista a környezetében már meglévő fényt használja fel főkuszáltan, mely a kiválasztott helyszínen fizikai robbanást idéz elő. Kezdők eleinte 3*3 méteres területen képesek robbantani, évfolyamonként ez 1*1 méterrel nő, valamint illuzionistáknak még +1*1 méter. A robbanás fizikai sebesüléseket okoz, igen hatékonyan alkalmazható támadásra pl. sötét lények ellen is, de ha csak rá akarunk valakire ijeszteni, akkor is bátran használhatjuk, és csak a közelébe irányítjuk a varázslatot. Alkalmazható továbbá akár figyelemfelkeltésként, ha viszonylag sötét van, vagy magunkra akarjuk fordítani a tekinteteket (vagy magunkról másra terelni).
Varázsige: Luxosio
Pálcamozdulat: pálcánkat függőlegesen felfelé tartjuk az ige kimondása közben, majd lendületesen a célzott terület felé suhintunk
Hatás: Azonnali //

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Júl. 17, 2012 3:34 pm

*Berker-t nem különösebben izgatja, hogy a sárkánynak mi a története, a lényeg, hogy már ég a vágytól, hogy harcolhasson. Bár kicsit izgul azért mégiscsak bízik magában. A lánynak kinyújtotta kezét, hogy segítsen, hiszen illedelemre nevelték. Amint a lány felszállt a sárkányra az elrugaszkodott a földtől és repülni kezdett.* ~Micsoda gonosz mágia ez? ~ *Berker ahogy lenézett látta a sárkány tetemeket, a kihalt élővilágot. Nem ehhez szokott. Nem sokkal elindulásuk után egy csapat denevér szerű lény támadja meg őket.* ~Király! Végre valami izgalom!~ * Berker pálcáját sebesen előkapja és az első közeli denevért megcélozza*- Conterio Flamma *Érzi, hogy a szenvedélye és tehetsége most megmutatkozik, mert ahogy kimondja a varázsigét testén bizsergés fut végig és egy hővel járó tűzfal jelenik meg előtte. Tisztában van azzal, hogy azok a vesszők, amik elindultak felé veszélyesek lehetnek.* -Figyelj! Megvédelek a támadásoktól, ha tudlak, de ezeket a lényeket rád bízom!*Berker reméli, hogy a vesszők nem jutnak át a védelmén és a lány képes lesz gyorsan hatástalanítani az ellenségüket.*

//
Elsődleges mágiaág:
Conterio Flamma:
Leírás: A kereszt megrajzolása közben kimondott varázsige következtében a kereszt elkezd nőni és pajzsformát vesz fel, ami pont akkora, mint a varázslat végrehajtója. Sehol sem lóg ki a pajzs mögül. Ott lebeg majd előttünk, s a pajzs igazából nagyon erős, ha valaki jól végzi el. A fenntartásához folyamatosan rá kell tartanunk a pálcánkat, amiből végig tűzcsóva jön ki és táplálja a pajzsot. Előnye, hogy konkrétan sehogy nem lehet áthatolni, se levegő elvonásával, se föld elemmel. A víz csak akkor hat rá, hogyha az a mágus, aki használja jóval hatalmasabb annál, aki a tűzpajzsot vonja fel. Viszont a hátránya hatalmas. Míg ez a pajzs fennáll, a pálcánkkal nem lehet semmit sem csinálni, csak ezt fenntartani, nem lehet közben varázsolni, tehát érdemes meggondolni, hogy milyen varázslat ellen használjuk fel. Elemi varázslatok ellen hatásos kizárólag, így más féle varázslatokat nem képes kivédeni. Míg egy kezdő pár percig képes fenntartani, addig egy tapasztaltabb akár órákon keresztül is. Ha meg akarjuk szüntetni a pajzsot egyszerűen a pálcánkat leengedjük és automatikusan eltűnik előlünk.
Pálcamozdulat: Varázsige kimondása közben egy keresztet kell a levegőbe rajzolni, ami a levegőben marad, s ezek után rápöccinteni
Hatása: Azonnali-átmeneti
//

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Júl. 17, 2012 3:25 pm

*Valeriel feltesz néhány kérdést, mire a sárkány-szellem morrant egyet.*
~Valóban szellem vagyok, de mivel ti a segítségünkre siettetek, őrző-védő szerepet töltök be. Azonban a szilárd testem csak illúzió.~*válaszol a sárkány a kérdésre, amit ismét a fejükben hallhatnak. A diákok felugranak a sárkány hátára, aki tényleg megszilárdul nekik, hogy repülni tudjanak rajta. Mikor mindenki kényelmesen elhelyezkedik, a sárkány elrugaszkodik a szirttől és sebesen száguldani kezd a meleg láva felett. Tényleg láthatják a diákok, hogy milyen kopár ez az egész föld, mennyire fekete itt minden növény és élőlény. Lentebb láthatnak néhány sárkánytetemet a lávában, vagy éppen a sziklákon egy-egy haldokló sárkányt. Valószínű, hogy az illúzió, amit a kapunál láttak a régi területet tárta a szemük elé. A messzeségben feltűnik egy fekete hegy, ami folyamatosan ontja magából a lávát, illetve a fekete füstöt. A füst fölött pedig mozog valami... És közeledik. Ahogy a sárkány is halad, az a valami is közeledik, és hamarosan megláthatják, hogy négy darab denevérszerű ocsmány lény támadja őket a levegőből. Valeriel keze mellett suhan el egy nyílvessző és biztosan lehetnek, hogy van ott több, ahonnan az jött.*

Egy kis aláfestő zene

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Júl. 17, 2012 3:06 pm

*Mikor Berker lekoptatja magáról hatalmas kék szemeket vet rá.* - Ne legyél ilyen undok, nem tettem ellened semmit! És persze, hogy segítünk, milyen gyönyörű ez a sárkány. *Pillant a sárkány felé és végighallgatja a sztorit a fejében, de aztán kicsit megdönti a fejét értetlenül. Közelebb lép ő is, a sárkányra teszi a kezét, de aztán picit megrázza a fejét.* - Nem, nem értem. Hogyha minden sárkányt megfertőzött, téged hogy került el, a szellemekre nem hat a mágia? De hogyha fel tudunk ülni rád, akkor szilárd tested is lehet, miért nem tudsz cselekedni? *Kérdezi, érdeklődve, néhány technikai kérdés, a hangja lelkes, és vidám, tehát így is hallatszódik, hogy nem utasítja el a dolgot, mindenképpen segíteni fog.* - A gonosz Gwyeaneth-nek pusztulnia kell, és mi mindent megteszünk, ami tőlünk telik! *Mondja ünnepélyesen, de eközben azért mikor fel kell szállni a kezét felnyújtja Berkernek, hogy segítsen, és ha a fiú segít, akkor könnyedén felrugaszkodik, alig kell tartani, ha nem, akkor is felmászik, épp olyan könnyedén. A baj az, hogy valójában egyáltalán nem ő a hős, de azért a drámai nagy szavak kiférnek a száján.* - Denevér, sötét banya, egy varázsnövény... A banya és a növény tiszta Rapunzel. *Jönnek a fejébe a gondolatok, kívülről kissé összevissza beszél, de sebaj, felőle mehet a menet, csillogó szemekkel pillant le a sárkány hátáról, amennyiben tényleg az volt a célaj, hogy felüljenek a hátára és elrepíti őket valamerre. De azért szépen kapaszkodik, Berkerbe természetesen.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Júl. 17, 2012 2:56 pm

*Berker ahogy átlépett a falon egy sziklaperemen találta magát. Mindenhol láva és hőség. Egy templomot látott nem messze tőlük - mert közben valami kislány rá kapaszkodott. -, amiből egy szellem sárkány repült egyenesen eléjük.*~Fertőzés? Fekete mágia? Miért segítenék? Nincs semmi okom rá... habár, ha egy ilyen mágiát használt az illető talán tud nekem átadni valami tudást. Végülis talán még a hasznomra lehet. Berker gondolataiba mélyedve nem mutatkozott be a lánynak így hirtelen oda fordult hozzá.* - Ohh... szia! Berker Mikolaj vagyok. Jobb lenne ha tartózkodnál a fogdosásomtól, mert ki nem állhatom az ilyet, de most, hogy már belerángattalak ebbe, gondolom kötelességem is lesz kivinni téged innen, szóval gyere csak velem. Feltéve, ha te is úgy gondolod, hogy segítünk. * Berker kihúzta a kezét a lány kezei közül és oda ment a sárkányhoz, aki mintha hívná őket, hogy szálljanak fel a hátára. Legnagyobb meglepetésére Berker amikor a sárkányhoz ért egy szilárd dolgot érzett.*~Ez működni fog remélem. *Majd felugrott a sárkány hátára.* - Akkor jössz vagy sem?

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Júl. 17, 2012 2:49 pm

*A kapu lüktetni kezd, amikor a két diák beérkezik a terembe és hívogatóan vibrálni. Valeriel művész lélekként tudja, látja, hogy tényleg illúzió az egész, de azt is észreveheti, hogy az illúzió mögött valóban egy térkapu helyezkedik el. A két diák besétálva a kapuba egy furcsa helyen érezheti magát. Egy emelvényen állnak, afféle kiálló sziklaszerűségen, mint az oroszlánkirályban. Alattuk lávafolyam, itt-ott áll ki csak néhány szikla, ameddig a szemük ellát.

A szikla üreges, odabent egy afféle templomot láthatnak, benne egy sárkányfej oltárral. Az oltárból hirtelen egy hófehér sárkányszellem száll ki, lebegve állva meg a diákok előtt.
~Meghallottátok hát hívó szavam! Norat'her vagyok, a Sárkányföld védőszelleme. Földünk szörnyű vírustól bűzlik, minden sárkányt betegségbe dönt. A ti feladatotok, hogy megmentsétek a sárkányok népét, hogyha van bennettek ennyi könyörület. A fertőzést egy gonosz boszorkány, Gwyeaneth hozta a világunkra, fekete sárkány képében. A lávafolyam határán van a kastélya. Gwyeaneth-et kell hát elpusztítanotok, sárkány formájában. Ehhez egy különleges növényre van szükségetek, melyet útközben megtaláltok, de vigyázzatok! A gonosz boszorka szeme és keze mindenhova elér és ellát. Óvakodjatok a denevérektől és mindentől, ami fertőzött!~*hallják a fejükben a hangot a diákok, majd a fehér sárkány melléjük repül, mintha azt akarná, hogy üljenek fel rá.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Júl. 17, 2012 2:36 pm

*Egy alacsonyabb termetű - 160 centit nem éri el - karcsú leányzó jelenik meg, kimondottan balett ruhában van, de nem tüllszoknya van rajta, hanem egyszerű rövid selymes anyagú szoknya, eléggé rövid, de hát balettruhák nem szoktak hosszúak lenni. Könnyű akrobata cipő van a lábán, a pálcája a ruhájának oldalára van erősítve, láthatatlanul mintha csak egy kis bevarrás lenne rajta, pedig bizony oda van eldugva a pálca. Még soha az életben nem járt erre, de távolabb meghallotta azt a furcsa üvöltést, amiben ő speciel nem ismerte fel a sárkányt, de bármi volt az, különleges és érdekes,hát a tánclépésekből, amivel haladni szokott futás lesz és néhány pilalnat múlva be is nyit a kapuhoz, megnézve , hogy mi történt itt.* - Jézusom, milyen bámulatos és gyönyörű, húúú meg haaa... *Álmélkodik, kicsit eltúlozva, aztán már Berker mellett is terem, teljesen nyíltan megfogva a srác kezét.* - Ugye veled tarthatok, ugye igen? *Kérdezi, mintha csak kisgyermek lenne, pedig azért kinéz egy... 14 évesnek a 18 évesek között. Mindegy. Átlép ő is, Berkerbe kapaszkodva, hiszen bár a kalandvágya nagy, még is inkább a kishercegnő típus, akit kimentenek a várkastélyból, nem a hős kalandor, aki legyőzi a sárkányt.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Júl. 17, 2012 2:21 pm

*Berker éppen vissza ért az iskolába Evendrusal való találkozása után, hogy letegye a könyvet a szobájába. Indult volna már a második emeleti szobájába, amikor egyszer csak valami furcsa zajt vélt hallani.* ~Lehetséges lenne? *Berker megtorpant. Várt és fülelt. Megint hallotta a hangot. Most már biztos volt benne, hogy jól hallotta: Sárkányok. Berker családjának van egy legendája miszerint volt sárkány őse. Azt gyanítja Berker, hogy innen ered az, hogy a tűzmágiát könnyen sajátítja el. Berker várt még egy kicsit, majd amikor már meg tudta állapítani, hogy a hang merről jön megpróbált elindulni az irányába. Egyenesen egy ajtóhoz érkezett.* ~Lelkek kapuja? Nem jártam még itt, de hallottam már erről a szobáról. Nem igazán érdekelt, de ez nagyon furcsa.~ *Berker benyit a szobába, majd körülnéz. Furcsa a látvány számára, de már öt év alatt hozzá szokott, hogy ebben az iskolában semmi sem normális. Ahogy jobban bemegy a szobába hallja - most már tisztán -, hogy ez bizony sárkány üvöltés. Közelebb megy az átjáróhoz, majd kezét végig simítja a kapu oldalán. Kíváncsiság gyötri.* ~Nagy bajom úgy sem lehet... remélem. *Majd belépett az átjáróba.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Júl. 17, 2012 9:55 am

*A Lelkek Kapuja háborog. Az aprócska teremből hangos kiáltások, morgások hallatszódnak ki a folyosóra, így aki elsétál a terem előtt és bizony kíváncsi jellemmel van megáldva, az biztos, hogy benyit a terembe. Aki már járt itt, annak furcsa lehet a változás, ugyanis egy újfajta kaput pillanthat meg a kőoltár helyén. Látszik, hogy illúziómágiával van átitatva ott: van a kapu, de más alakot vett fel. A kapu egy gyönyörű szép tájon helyezkedik el, mindenhol csodálatos patakok, folyók, erdőségek és zöldellő tisztások. A kapu ez a táj felett van, de vezet hozzá egy lépcső, amire bárki könnyedén fel tud lépni. Azonban hogyha valaki a kapu közelébe ér, akkor sárkányok fájdalmas üvöltését hallhatja meg. Aki már hallott sárkányüvöltést, az egyből felismerheti. De hogy mit rejt a kapu és miért kiáltanak segítségért a sárkányok? Azt csak odaát tudhatják meg a diákok!*

//5 órakor teszem be a következő hsz-t, addig kérlek igyekezzetek írni. Kikötést most nem teszek, annyit kérek, hogy másodlagos mágiaágakat ne használjatok, lehet, hogy rosszabbul sül el, mint gondoljátok. //

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Hétf. Május 28, 2012 4:52 pm

*Ő pedig bármennyire is igyekszik önző, és öncélú lenni, mégsem tudja lemosni a közel húsz évet, amiben felnőtt. Tudatosan érdekli a sötétség, ám ha reményvesztettet talál, akkor erőnek erejével kell magát kényszeríteni, hogy ne segítsen. Ne tegye, mert kötődni bárkihez, csak fájdalmat okoz, és még a régi sebeket is felszakítja. Akkor pedig mi értelme lenne? Azon kapja magát, hogy Cecile merőn őt bámulja, mintha azt latolgatná, hogy mennyire valós az alakja. Legalább Jacob erre tippel, ami teljesen esélyes egy sötét túlvilági kapu közelében, ő még nem annyira gyakorlott nekromanta ahhoz, hogy ilyen kétségek ébredjenek benne.* Én sem hiszem, hogy bármit is vissza lehet csinálni, a döntéseink visszaütnek ránk, abban a formában, amilyen súllyal megtettük őket. *Neki is szembe kell majd nézni azoknak a családjaival, akiket bántott, megkárosított az elmúlt hónapokban, csak azért, hogy nyerészkedjen, növelje a hatalmát. Már így is pokolra fog kerülni, nehezen tudják érdekelni a következmények, afféle bukott hős, aki számára már aligha van megváltás. Hacsak nem egy olyan valaki személyében, aki mindent el tud vele feledtetni. Ha nem is szó szerint, de valaki, akiért érdemes küzdeni. Persze eszébe sem jut, hogy Cecile lehetne ez. A válaszra ismét visszanéz a tükörbe, és értetlenkedve megrázza a fejét.* Valahogy mégsem te..? *Nem érti a dolgot, de válaszokra most úgy tűnik nincs is idő.* Semmi... baj. *Válaszolja, de Cecile már távozni is készül. El sem tud köszönni, bemutatkozni pedig végképp nem. Amikor a távozó lány még riadtan visszapillant, furcsa indíttatásból az ajkaira téved a tekintete. Aztán csak megrázza a fejét, az ostobaságokat gyorsan száműzi. Vet még egy gyors pillantást az abbamaradt gomolygásra, aztán indulatból belenyom még egy villámot a tükörbe, s olajra lép.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Hétf. Május 28, 2012 4:39 pm

*Ő igazából soha sem tartozott végletesen egyik oldalhoz sem, mindig is semlegesnek vallotta magát. Nem lenne hős, nem áldozná fel magát senkiért, de ok nélkül nem is végezne senkivel. És hogy mindig is ilyen volt-e? A gyerekek kiskorukban nagyon befolyásolhatóak, és neki konkrétan nem volt egy felhőtlen gyerekkora, volt ami kialakítsa benne azt, hogy ilyen lett, amilyen. Nem egy világmegmentő alkat, soha nem volt és nem is lesz az, nem az ő dolga a világ, az túl nagy falat. Inkább csak saját magát védi meg, az bőven elég, akkor van a baj, ha nem elég egyedül erre. A címert tényleg kiszúrhatja mostmár a fiú mellkasán, tehát ténylegesen diákról van szó. Akkor mégsem csak valamiféle képzeletbeli lény, és nem a démonai kísértik. Szerencse. Bólint a srác szavaira, és újra a repedésre pillant. Lassan abbamarad a füst, talán lenyugszik a valami, ami eddig odalent háborgott, vagy talán csak egy kis idő kell neki, amíg újra erőt gyűjt?* -No igen, ám nem biztos, hogy minden kiváltó ok valaha is megváltoztatható. *Teszi hozzá csendesen, ő már soha nem lesz jó...soha ez biztos. Ha most baj lenne, akkor minden gond nélkül otthagyná a srácot és felhúzná a nyúlcipőt. Az zökkenti ki az enyhe mélázásból, amit a tükörképen látott, hogy a villám becsapódik. Egy pillanatra mintha össze is rezzenne. Nem hagyhatja csak úgy, hogy lehulljon a kemény páncél, túl sokáig építette, mégsem törhet át rajta valami ilyen könnyen. Megrázza a fejét, majd a srácra pillant. Segíteni akar...neki? Mindig magától oldotta meg az életét, már kiskorától fogva.* -Azt hiszem én voltam ott...de valahogy mégsem... *Értetlenkedve megrázza a fejét, majd a megremegő kapura pillant. Nem lenne jó, ha kijönne onnan valami, aminek nem kellene és ez miattuk történne.* -Ne haragudj, de... *Nem is tudja, hogy mit kellene mondania, még mindig nem mutatkoztak be egymásnak, és erre most talán nem is kerül sor. Nem ismeri a másikat még, maga sem érti, hogy mi történik, hogyan is mondhatná hát el másnak? Egy pillanat alatt sarkon fordul. Visszapillant még a helyre, ahol a tükörképet látta, majd mint aki legalábbis üldöznek futva távozik a teremből.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Hétf. Május 28, 2012 4:28 pm

*Azért ennyire nem összetett lélek. Jó volt, nagyon jó, védett mindenkit, hitte hogy hős lehet, és amikor ez nem sikerült, egyetlen út létezett számára, az önző megadás, hogy átálljon arra az oldalra, aminek az elpusztítására esküdött fel, azóta pedig nem filozófál ezeken, csak ha valaki meggyőzi, hogy van értelme továbbra is hinni a jóságban. Bár kérdés, hogy ha ez megtörténne, nem lenne-e egyszerűen semleges? Hiszen ha meghasonlik mindkét oldaltól, már csak az arany középút marad. Az nem jutott eszébe, hogy még be sem mutatkoztak egymásnak, valahogy jó érzés egy idegennel cseverészni, aki tökéletesen névtelen, mégis meg lehet a véleménye. Mint egy második én. Abban azért Cecile biztos lehet, hogy Jacob diák, hiszen van naxeldires címere, talán elsőre nem látszódott, de ha tanár vagy egyéb vendég lenne, akkor nem lenne ilyen. Karba font kézzel hallgatja a választ, és kénytelen igazat adni.* Az okot mindig megelőzi valami kiváltó esemény, és mindig követi valamilyen okozat. Senki sem születik gonosznak, kivéve a démonok, azoknak a vérében van a pusztítás. *Ezzel most kicsit magát is kiadta, hiszen ezzel nyíltan megmondta, hogy ő is csak átsodrodott, viszont így nyilvánvaló, hogy Cecile is valami miatt választotta a halálmágiát. Talán meghalt valami helyes fél-véla srác, akit vissza akart hozni? Visszapillant a kapura, és bólint* Én is úgy érzem, hogy kár lenne játszadozni vele. *Aztán a lány arcát vizslatja, még mindig rajta ül a komorság, látott valamit.* Mintha? *Felébred benne valami a régi énjéből, hogy itt és most meg kell védenie a lányt. És nem Cecile csábereje miatt. Egyszerűen csak. Megpördül, és levegőmágusi képességei egyikével egy villámot ereszt oda, ahol a valamit sejtette. Tehát a tükröződő felületbe. A kapu persze nem dől össze, ám morajlás harsan fel, a bezárt lelkekkel nem jó viccelni. Talán távozni kéne?*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Hétf. Május 28, 2012 4:11 pm

*Hát igen, végülis nem lehet mindenki különleges, kellenek átlagok, hiszen akkor maga a különleges sem lenne különleges többé. Ez ugyanolyan, mint hogy jó nélkül gonosz sincsen, hiszen végletekről beszélünk, melyek egymás nélkül nem képesek létezni. Ezért is van, hogy a világban a jó és gonosz harca örök, bármelyik eltűnése egy nem létező utópiát hozna össze, mely végül úgyis megsemmisülne, hiszen soha sem valósítható meg olyasmi ami mindenkinek jó. Valaki mindig fellázad, valaki mindig képviseli az ellen oldalt. A fiú szavaira csak csendesen bólint. Furcsa dolog, ahogy itt beszélgetnek egy repedés felett, és még egymás nevét sem tudják, pedig értelemszerűen iskolatársak, évfolyamtársak. Valósznűleg a szőke lovag nem érkezhetett még túl régen, hiszen eddig még nem látta az arcát egy órán sem. Talán...talán nem is diák? Elhessegeti a gondolatot. A vég, ha utol akarja érni, akkor utol éri, maximum késleltetni tudja ezt. Egyébként is egy nekromanta nem fél a haláltól, hiszen a halál csupán a kezdet.* -Így van, mindig az ok a kérdés, mégis a legtöbben úgy gondolják csak egy nekromanta hajtóereje lehet a gonoszság, vagyis inkább úgy, hogy az övé biztosan. *Elgondolkozva figyeli a srác reakcióját, ahogy elkapja a fejét. Rossz emlékek törhettek fel, amiket biztosan mélyre el akar ásni magába. Végülis érhető, a múlt a múlt, mi értelme lenne visszagondolni rá? Bár sokakat épp a múlt az, ami éltetni képes, legyen az rossz, vagy jó. Ez emlékek fontosak, legalábbis sok esetben. Nem teszi szóvá a dolgot, nem az ő feladata hogy rákérdezzen, főleg hogy alig ismerik egymást. A további szavakra csak bólint.* -Igen, nem véletlenül, ha jól tudom ez a kapu a Naxeldir régi főhadiszállásáról került át ide, nem is tudom mi a pontos története, de nem ajánlott közel menni hozzá, átlépni rajta pedig szigorúan tilos. Kétlem, hogy lenne visszaút. Észre sem veszi, amikor a fiú rákérdez baj van-e?* -Hogy baj? Nem csak mintha...mintha... *Megrázza a fejét, és megpróbálja elhessegetni a furcsa gondolatot. Fogalma sincs, hogy hol volt és mit csinált délelőtt, és most ez. Mi történik vele?*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Hétf. Május 28, 2012 4:00 pm

*Na igen, de skatulyák igenis vannak, mert a tetteink befolyásolnak minket, és azért van csak 1-2 kivétel, hogy kivételnek hívjuk, ne legyen annyira káoszos az egész. Jacob szinte egész életében úgy élt, hogy másoknak segítsen, és mire ment vele? végül mindenkit elveszített, akit megpróbált megmenteni, utána már csak a sötétség várta, jelezve, hogy az lehet a helyes út. Ám ha a sötét út ösvényén járunk, az alapvetően egy bizonyos irányban torzítja a jellemet, és csak nagyon kevesek azok, akik képesek megtartani eredeti gondolatvilágukat, talán Cecile is ilyen. Bár Jacob nem ismerheti, vélhetően már kislányként ilyen volt, amin a halálmágia nem változtatott. Legalábbis ez derült ki eddig, és még bőven meglehet, hogy ez egy szép álca, és a lány valójában teljesen más, amit mutat. Lesz még ideje megismerni, már ha ha jövője egy ilyen beszélgetésnek.* Egy ártalmatlan légycsapóval is lehet ölni, kérdés, hogy miért tennénk? Pénzért, hatalomvágyból, szerelemért? Vagy hogy megmentsünk valakit? *Az utolsó szavaknál már elfordul, még mindig érzékenyen érinti a múlt. Hányszor gondolkozott rajta, hogy mi lett volna ha... Ha meg tudná változtatni a múltat, megtenné, ám mindaz, amit azóta elért, semmis lenne. Bólint amikor a lány a kapuról fejteget, és megdörzsölgeti a nyakában fityegő koponyát.* Olyan masszív negatív eszencia kavarog itt, hogy bármit képes lenne örökre elemészteni. És ahogy érzem, egyre nő az ereje, mintha az élőkből táplálkozna. Az érzéseinkből. *A lányra vet egy pillantást, akiből eddig nem sok érzelmet tapasztalt. Talán ezért ennyire erős, mert mindentől független, így vesztenivalója sincsen. Miközben a lány arcát vizslatja, az elkapja a tekintetét, de nem tőle. De ha nem tőle, akkor...? Odakapja a pillantását, de nem lát semmit.* Baj van?

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Hétf. Május 28, 2012 3:46 pm

*Végülis igen, sok nekromanta kifejezetten felvett már egy sablont, de mi értelme is van sablonok szerint élni? Az merőben unalmas és végképp semmi meglepő nincs benne. Sokkal érdekesebb, ha a jóskislány támad az ember arcába, mert a sötét csuklyás gonosztól eleve ezt várják. Félmosoly jelenik meg az arcán a burkolt bocsánat kérés hallatán, majd a további szavakra csak finoman megrántja a vállát.* -Az emberek buták, ugyanúgy lehet támadni és ölni egy tűzgolyóval is, mégsem néznek minden elemi mágust gonosz gaztevőnek. Ki nem állhatom a skatulyákat! *Magyarázza, bár a fiú végülis elhessegeti a témát, úgy fest nem kimondottan van jó véleménye az emberi kapcsolatokról, nem sok jót tapasztalhatott az életében. De végülis Cecile inkább kissé cinikus néha, de nem kimondottan gonosz, vagy ellenséges, és végképp nem mondható arrogánsnak, sőt időnként kifejezetten kedves. Maximum, ha arról van szó, hogy ő megy a halálos csapdába, vagy mást lök oda, akkor gondolkodás nélkül a b megoldás mellett dönt. Nem véletlenül nem egy gyengék védelmezői típus. Feláll, mielőtt elzsibbad a térde a guggolás közben, és mostmár úgy pillant lefelé, időnként a kavargó kapu felé pillantva.* -Igen, lehetséges, hogy a kapu miatt van. Nem nagyon tudni hova nyílik, talán valamiféle démoni síkra, és azért érezni a szagot is, bár nem tudom hogy kerül a repedésbe. Nem szívesen lennék itt, amikor valami átjön... *Húzza el picit a száját és egy leheletnyit hátrébb lép. Kezében morzsolgatni kezdi a ruhájáról lelógó apró kis rojtot, hiszen azért nem egy nyugodt helyzetről van szó a kénszaggal és a repedéssel. A kapu fényes fém oldalán lévő tükörképben ekkor lát meg valamit...saját magát, de éppenséggel tökéletesen más helyzetben, komoly tekintet, karba font kéz, merő tekintet. Elkapja a fejét, majd újra visszanéz, de már nincs ott a villanás. Talán a kén zavarta meg az elméjét?* -Talán jobb lenne nem belefolyni...

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Hétf. Május 28, 2012 3:33 pm

*Az elmúlt másfél évben, amióta a szörnyűségek történtek, már teljesen magával ragadta a felvett arrogáns jellem, amit a magáévá tett, és ezzel együtt ilyennek véli a sötétség szolgáit is, ehhez hasonul. Előitéletei vannak, az unikorniskoponya viselőit azonosítja a lélek nélküli szociopatákkal, és erre csak rájátszott, hogy Cecile köszönés nélkül felelősségre vonta. Ám azt is látja, hogy a lány gyorsan visszavonul, sőt talán nem is volt támadó. Ezen Jacob is megütközik, és nagyot nyel. Szokott ok nélkül nyers lenni, de miért tegye meg azzal is, aki aztán végképp nem ártott neki.* Nincs? Akkor... rendben van. *Közli vontatottan, és szabadkozó fejet vág, felérhet egy bocsánatkéréssel is, ám azt is tudja, hogy a nekromanták nagyrészét úgysem lehet semmivel kiengesztelni, talán feleslegesen próbálkozna. Nem ül le a lány mellé, de ha már megtört a kezdeti jég, válaszol a saját maga által elindított fonalra.* A nekromancia eredetileg csak megismerésre szolgált, olyan volt, mint a jósmágia. Ám jöttek olyanok, akik ebből is támadást, gyilkolást alkottak. *Ráébred, hogy sokat fecseg, értelmetlenül, hiszen nem is ismerik egymást.* Befogtam, téged ez úgysem érdekel. *Inkább visszasandít a repedésre, és Cecile mellé gugol.* Furcsaságok? *Keserűen felnevetve dörzsöli meg az állát.* Furcsaságok? Erről szól az életem. *Beleszimatol a levegőbe, és Cecile-re pillant.* Te is érzed? Kénszag...

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Hétf. Május 28, 2012 3:23 pm

*Csendesen figyeli keresztbe tett lábakkal ücsörögve, ahogy a fiú szinte nekiesik szavakkal. Visszadobja a kérdést eléggé harcias hangnemben. Kivételesen pedig egyáltalán nem is próbált arrogáns lenni, semmi ilyesmi nem volt szándékában, sőt tekintete sokkal inkább valamiféle tanácstalanságot sugároz a komolyság mögött, mintsem arroganciát, vagy más egyebet, amit a szőke fiú kilát belőle. Finoman oldalra dönti a fejét, miközben a másikat szemléli, időnként a repedésre pillantva, ahonnan a füst szivárog ki.* -Nem csináltam semmit, és ahhoz sincs közöm...azt hiszem. *Teszi hozzá a végére, egy pillanatra, mintha elcsuklana a hangja, de aztán megembereli magát és kihúzza a hátát ültében. Nem mutatkozhat gyengének egy vadidegen előtt, főleg aki ilyen erővel támad neki majdhogynem.* -Végülis igen, bár nem is tudom mit nevezel a halál ösvényének? A nekromanciát, vagy egyszerűen a gyilkolást, hiszen akkor sokan járhatnak rajta. *Feláll végül úgy dönt, hogy közelebb lépdel a repedéshez. Újra a szőkére pillant, aztán a kapura.* -Annyi furcsaság van erre, hogy nem lep meg, ha egy ilyen dolog képződik csak úgy...vagy hát nem csak úgy, hanem minden okkal, csak nem tudni miért. *Magyarázza, bár ő sem érti pontosan.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Hétf. Május 28, 2012 3:16 pm

*Bele sem gondol, hogy a közelben éppen érkezik valaki, aki hozzá hasonlatosan filozófikus személyiség. Csak nézelődik, és odakapja a fejét, amikor a másik nekromanta is belép a terembe. Igen egyedi a kinézete, az unikorniskoponya ismerős, ám külsőre egy törékeny virágszáll, akiben pokoli erő lapulhat. Az ilyenek miatt lett olyan a világ, amilyen. Jacob nem szól egy szót sem, főleg mivel látja, hogy az idegen lány távozni is készül. Inkább visszakoncentrál a repedésre, amiből most sötét füst gomolyog. Erre már a lány is visszafordul.* Én mit csináltam? *Kérdezi szárazon, és összeszorítva ajkait, végigszánt szőke tincsein, amik utána ismét aláhullanak a homlokába. A szép barna szempár zsarnoki hidegséggel szűkül össze* Te érkeztél, és pont előtted szakadt fel a padló. Tehát inkább én kérdezhetném: mit csináltál? *Jobban megnézi magának a lányt, szintén fél-véla, azoknak is az arrogáns fajtájából. Feláll inkább a repedéstől, és hátat fordít neki, úgy kérdez a válla felett.* Szintén a halál ösvényét járod, nemigaz? *Aztán szembenéz vele, és abba gondol bele, hogy most a másik biztosan céllal jött ide, ő pedig teljesen felesleges lehet.* Mindegy is, nem az én dolgom. *Mormolja, és karbafonja a kezét, jelezve, hogy ő itt nem fog zavarni.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Hétf. Május 28, 2012 3:01 pm

*Mi végre is születtünk erre a világra? Mi az a közös sors, mely egy helyre vezényel, minket ugyanabban az időben? Talán csak a furcsa véletlen, vagy valamiféle felsőbb hatalom irányítása? Lehetséges, hogy akadnak akik soha nem is találkoztak volna, ha ezek a különös dolgok nem vezénylik egy irányba útjukat. Egy erélyes lökéssel taszítja meg az ajtót. Nem túl békés az ábrázata, kissé morcos fejet vág, ami igazán nem illik az egyébként nyugodt külsőhöz. A megszokott rózsaszín ruhadarabokat lecserélte, de végülis a változatosságra is szükség van. Azért továbbra sem tűnik sötét nekromantának, mivel a hajában virágok, és egy narancs színű kendő. Hosszú tengerzöld ruha borítja a testét, amiből szinte csak vékony bokája villan ki, lábán kényelmes, vékony narancs szín ballerina cipő. Az ábrázata mégsem azt mutatja, hogy túlzottan jó kedve lenne, a kiegészítői pedig felettébb furcsák. A jobb kezében unikornis koponya virít a nekromanta bot tetején, mellkasán a ruha alatt alig-alig kitűnve csontpáncél feszül. Érdekes kiegészítők egy virágos hajú szőke leányzóhoz, bár már inkább a szőkés barna felé hajaz. Amikor meglátja a fiút, aki a kaput figyeli, majd valamit a földön matat, először majdnem sarkon fordul. Gondolkodni jött most, nem társalogni. Végül mégis közelebb lépdel és leül a kapuval szemközti padra. Keresztbe teszi a lábát és onnan figyel.* -Mit csináltál? *Pillant a repedést vizsgáló srácra, simán el tudja képzelni, hogy ő csinálta.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Hétf. Május 28, 2012 2:54 pm

*A kapunál nézelődik, próbálja felfedezni azt, hogy a sötét mágiák mennyire működnek a közelben. A sok lélek, amely a térmágikus berendezésben ragadt, szinte észlelhető számára, nem mintha ki szeretné szabadítani azokat. A fiú továbbra is az a festői görög hősök alakját viseli, mint eddig, csak a sötét ruházat, és a zsugorított unikorniskoponya ami rontja az összképet. Nem lő túl a célon, nincsen áldozókés, sötét köpeny, vagy bármi teátrális az öltözetében, csak a fekete ing, és a vászonnadrág. Szőke haja kivilágít ennyi sötétből. Karbafont kézzel nézi a kaput, miközben a közelmúltban megismert családján tűnődik. Vajon miért nem ismerte őket eddig? Talán pont az átok volt az, ami távoltartotta apját attól hogy összeismertesse a Beawereket? A hely sötét szikrázása még az ő kárhozott lelkét is érzékenyen érinti, hogy szépen hátrálni kezd, mire egy repedés fut végig a padlón. Hősünk kiváncsisága nagyobb az óvatosságánál, ezért közelebb lép, és lehajol. Végigfuttatja ujjait a repedésen, érdekli, hogy mi szándékozik feltörni a résből.*