Lelkek Kapuja

Tárgy: Lelkek Kapuja Hétf. Jan. 25, 2010 8:56 am

First topic message reminder :

Különös terem ez. Megnyugtató, de mégis rettegést is hozhat. Amint belépsz egy kisebb terem, ahol állsz. Nem nagy ez, csupán néhány négyzetméter, afféle, mint egy oltár szent nyughelye.

Körben a falak mellett kőpadokat találsz, melyekre leülhetsz elmélkedni életedről, utadról ebben a valóságban. Megnyugtató a hely, ha lelkedben nincs vihar, de ha gondjaid akadnak talán épp itt fognak felkorbácsolódni, de lehet, hogy megtalálod a választ a benned dúló kérdésekre.
A bejárattal épp szemközt kőkaput látsz, afféle oltár, melynek faragása rémisztő, de mégis mestermunka. Emberek alakjai törnek fel a föld felől, nyúlnak a kapu felé, lelkek, kik távozni készülnek, vagy épp maradni szeretnének. A kapu kerek, benne zöld, s néha lilás fények kavarognak. Óvatosan lépkedj közel, ki tudja, hogy nem jön-e át valami, vagy nem ránt-e át valami téged a másik oldalra. És, hogy mi a másik oldal? Az még titok, talán a túlvilág, talán egy másik világ, talán a holtak otthona, tán élők lakják. Annyi biztos, hogy keveseknek adatott meg, hogy átkeljenek itt, ami válaszokat ad sok kérdésre. A kavargó fények sokakat löktek már vissza a padlóra, akik megérinteni próbálták az örvényt.
Igyekezz hát csendben lenni, hallgasd a suttogást, mely bejárja a termet, ki tudja, tán meghallod rég elhunyt szeretteid hangját is, kik tanáccsal szolgálnak, vagy csak azt mondják jól vannak, ne aggódj értük. De az is lehet, hogy olyat hallasz, amit nem kellene, sikolyokat, haragos kiáltást, amitől megfagy ereidben a vér.

//A kapun csak mese keretén belül lehet átlépni, mesélő felügyeletével.//

írta Cirelin de Sovalon

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Feb. 14, 2012 7:50 pm

//fagyika//

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Feb. 14, 2012 7:43 pm

*Lorrnak elnyeri a tetszését a nyaklánc. És mivel imádja a türkizkéket nagyon megörül neki. Ám amikor megtudja, hogy védelem céljából kell viselnie kicsit szomorú lesz. Aztán a nő elmagyarázza, hogy, hogyan néz ki a kislány. És mivel megtudja, hogy sietnie kell, egy kicsit félni kezd, de egyben izgatottá is válik. Azonnal el is indul, de előtte még megjegyzi a nőnek.*-Nagyon szép neve van a kislányodnak.*-Aztán elkezd futni először is a ház mentén a fűben. Valószínűleg régen nyírták már hiszen az erás lány térdéig ér. Ezért ez nagyban megnehezíti a dolgát.*~ Ez így reménytelen.* Gondolja magában a francia lány, mivel alig van némi információja, így aztán úgy dönt visszafordul a nőhöz, hogy megkérdezzen pár dolgot, de mire visszamegy a nő már sehol sincsen. Lorraine ezután a házba megy, gondolja biztos addig hazament, de a házban nincs senki. Kísértetiessé válik a helyzet, amikor meglátja egy aranyos kislány fotóját az ebédlőasztalon. Mivel a fotó széle véres. Ha nem is vér, de valami vörös színű anyag. Lorr megijed és kifut a házból. Majd mikor vörös fürtöket pillant meg a ház verandáján teljesen bepánikol. Itt többről van szó mint egy nő és egy férfi rossz viszonyáról.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Feb. 14, 2012 7:31 pm

Ahogy átlép Lorr a kapun és ahogy a farmra érnek, a nő elengedi a kezét, majd egy szép talizmánt ad neki, ami egy aranyszálra van felfűzve, és mielőtt Lorr szólna bármit is, már a nyakában is van. Nem érez semmi különöset, hogy a talizmán esetleg rabjává tenné vagy valamire kényszerítené, szóval egyáltalán semmilyen hatást nem fejt ki, és nagyon-nagyon szép bronzszínű kis sárkányt jelképez, melynek a szemei türkizkékek, és szép kimunkálású. Majd a nő elmosolyogja magát ahogy Lorr megnézi a nyakláncot, és magyarázatot ad.* -Ez csak megvéd minden rossztól, ne félj, most pedig menj, keresd meg Asarielat. En itt várlak, nem lenne jó ha meglátna Edward, baj lenne belőle....Asariela pedig egy 3-4 év körüli kislány, hullámos, vöröshajú, mindig eszik valamit, onnan tudod majd hogy ő az, csak kérlek siess....azt hiszem nem sokára hazaér a városból a férjem....*noszogatja a nő a lányt, majd Lorr el is indul, de vajon hol keresi elsőnek a kislányt.*

//A kislány: http://www.msccruises.com.au/au_en/Images/ChildrenFavourites.jpg//

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Feb. 14, 2012 7:19 pm

*Lorr elhitte a történetet, úgyhogy a nővel tartott egy másik világba. Sajnos Eira nem hitt neki, ezért az erás lánynak egyedül kell megtennie az utat, ami kicsit félelemmel tölti el. Még ha a nő hangjában nem is volt semmi ijesztő. Egy framra csöppen Lorraine. Egészen meghidt kis telek. Egy nagy ház található itt, ahol talán a család élhet, illetve egy istálló valamint egy nagy földbirtok. Elvétve még néhány fa is található. Majd mivel Lorr nem nézelődni jött, hanem segíteni, így rá is tér a tárgyra és megkérdezi.*-Amúgy, hogy is hívnak? Bocsáss meg ha már említetted. És nincs valami sejtésed, hogy a férjed hová rejthette a gyerekedet?

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Feb. 14, 2012 7:12 pm

A nő kedves és igen lebilincselő szépségű, ezt jól látja Lorr, viszont leginkább az lehet benne ami gyanura adhat okot, hogy egyetlen említett könnycsepp sincs a szemében, és tudja a nevüket. Pedig egyik sem mondta, és ha egy anyának elrabolják vagy bármi módon nincs vele gyermeke, akkor hihetetlenül hiányozhat neki, féltheti, és mindenféle szörnyű dolog kavaroghat a fejében, de ezen a nőn semmi ilyesmi nem látszik, csak az hogy kétségbeesett, de nem feltétlenül azért mert a gyermekét elrabolták. Hát, mindenesetre különös... Majd mielőtt megfogná Lorr a nő kezét, előtte még azért feltesz pár kérdést, amire a nő nyugodtan, szépen válaszol, hangjában semmi idegesség sincs, inkább csak afféle közönyösség, bár a kétségbeesés picit érződik a hangjából. De valahogy nem megszokott módon.* -Szerintem Edward, a férjem rabolta el a gyermekem, mindig is utálta hogy mindenek felett ő volt nekem az első... kérlek segíts nekem, és hozzd vissza.... Majd mivel most már egy könnycseppet valahogy csak kierőszakolt a nő önmagából, amit Lorr észre is vesz, így elhiszi amit az mond, és így megfogja a nő kezét és átlép a kapun, ahol a már említett farmra csöppen. Itt pedig csak a leányzón múlik hogy merre indul, de sajnos a másik lány nem tart vele, mert nem hiszi el a nő meséjét, úgyhogy Lorr immáron teljesen egyedül maradt e rejtély felfedezésével....Vajon sikerül neki?...kitudja....

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Feb. 14, 2012 6:57 pm

* Akkor a leányzó ugyebár elindul a kapuféle ahogy meghallja a hangot ami szólítja irtóra kíváncsi hogy egyáltalán ki az aki ennyire ismeri hogy a nevén szólítja.Meghallgatja a nő kérését és ha már úgyis átviszi őket abba a világba ahol Lorr úgyis már feltett minden használható kérdés így csak vár a válaszokra.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Feb. 14, 2012 6:49 pm

*Lorr egy pillanatra megfeledkezik a csodálatos teremtményről, mivel hirtelen egy nő jelenik meg előttük. Szépsége egészen rendkívüli. Az egész termet beragyogja. Még a szemei sarkában megjelenő könnycseppek sem képesek elcsúfítani ezt a gyönyörű arcot. Majd a nő a két lányhoz fordul, és kér tőlük valamit. Azt akarja, hogy segítsenek megtalálni a gyerekét. Ami azt illeti Lorr sohasem volt oda a gyerekekért, de nem tud ellenállni, hogy ne segítsen neki, így hát igent mond.*-Én szívesen segítek.* De mielőtt átlépne a másik világba megakar győződni róla, hogy nem e valaki csapdába akarja csalni, ígyhát feltesz pár kérdést.*-Ki rabolta el a gyerekedet? És miért?

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Feb. 14, 2012 6:44 pm

*A két leányzót valami mintha erre a helyre vezérelte volna, de egyikőjük sem tudná megmondani hogy mi vezette őket. Talán eleve a terem különös aurája ami mindig körüllengi, csalogatta, hívogatta őket, de az is lehet hogy a lelkükben tomboló megannyi kérdés, nem tudni. Ahogy itt beszélgetnek, ismerkednek, egyszercsak a bejárattal szembeni kőkapuból hallják amint szólongatja őket névszerint egy igen kellemes, lágy hangú nő. S amint lassan odasétálnak közelebb a gomolygó, mindenféle színben játszó kavargó kapuhoz, egy nő jelenik meg előttük.* -Lorraine és Eira, ha nem tévedek....kérlek segítsetek nekem....elrabolták a gyerkem, és csak ti segíthettek....kelljetek hát át e világba, s derítsétek fel a rejtélyt....*kérleli a két lányt, majd esdeklő arccal néz rájuk, miközben két kezével kinyúl a kapuból, hogy besegítse őket, ha azok úgy döntenek természetesen, hogy segítenek, de nagyon szép a nő, és iszonyú nagyon kétségbeesett, de csak a diákokon múlik mit felelnek.

Majd ahogy megfogják a nő kezét, egy nagy lökést éreznek a hasukban, majd egyenesen a földre csúsznak, mintha kiöntötték volna őket. Ahogy körülnéznek, egy nagyobb farmot pillantanak meg a távolban, és körös körül állatok, és egyéb érdekes lények legelnek, miközben néhány gyerek sárkányt ereget.*

//A nő: http://cdn.designrfix.com/wp-content/uploads/2010/02/2d-cg-girls-12.jpg//

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Feb. 14, 2012 6:31 pm

*Lorraine Betranche ezen a hűvös téli estén a lelkek kapujánál sétálgat. Egy 19. század beli ruhát visel, amire most rávett egy vászon kabátot, hiszen mégiscsak tél van. A lány semmi különösebb ok nélkül van most itt. Ám egyszercsak a sebbiből előtte terem egy szörös kis állat, aminek olyan feje van, mintha unikornis lenne, de mégsem lehet az hiszen ember teste van. Lorraine nem ilyed meg tőle, inkább aranyosnak találja, úgyhogy meg is szólítja.*-Szia. Mi szél hozott erre?

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Feb. 14, 2012 6:27 pm

* Eira lép be erre a nem nagy de nem is kicsi helyre unalmában tipegett le ide picit már fáradt,de még elég éber bár az érzelmek rendesen kavarognak benne azt se tudja Calebbel mi a helyzet ő sincs most toppon.Na de nézegeti az oltárféleséget és rendesen el is mélázik nem is tudja miért jött le ide de most itt van.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Csüt. Feb. 09, 2012 6:50 pm

//Fagy.//

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Csüt. Feb. 09, 2012 6:46 pm

*Úgy tűnik, hogy a mese nem jön be, mert azonnal elkönyveli az a bizonyos hang rossz válasznak a cselekedeteit a Halál, és új helyszínen találja magát. Az egy dolog, hogy mugli, de ő sose tanult mugli felsőoktatásban, hirtelen fogalma sincsen, hogy ez milyen óra lehet, de mivel nem tud megszólalni és tábla van, így krétát vesz elő - nála is van, hogyha itt lerakva nem talál - és megpróbál felírni néhány szót, de mivel fogalma sincsen, hogy mi a környezet, jókat kérdez a diák... Olyanokat amikre nem tudja a választ.*

Az utolsó reménysugár. Kinek mit jelent ez a kifejezés, és tudja e valaki ennek a latin alapú spanyol megfelelőjét?

*A keze csak úgy fut a táblán, gyakorlottan, gyorsan, a kréta kell a nekromágiához, jósmágiához, rúnamágiához is, szóval egyértelmű, hogy sokat használja és mindig van nála. De hogy egy-egy elgondolkodtató kérdésen kívül - főleg némán - mit tehetne... Nem tudja. És a Halál egyre csak sürgeti a gondolataiban.* ~ Nem könnyű támpontok nélkül két óra alatt, ismeretlen környezetben maradandót alkotni! Mit kéne tennem, elrabolni egy életet az életemért? ~ *Hogyha hallja a hangját a halálnak, feltételezi, hogy célzatosan rágondolva és talán fordítva is működik, közben a diákok felé fordul, és végignéz rajtuk, utolsó esélye, hogy kiszúrjon egy pasit és Vélaként, Csábmesterként elérjen valamit, hogy az a fiú a szószólója legyen, az uralma alá hajtva őt, ahogy rájön mit is kéne mondani. Egyelőre csak magára vonja a figyelmet, csábmesterként-vélaként különleges kisugárzással csillogva.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Csüt. Feb. 09, 2012 6:37 pm

*A gyerekek furán néznek rá, hát nem a kentaurokról kellett volna elkezdeni nekik beszélni.* - Hát ezzel nem jutsz semmire. *Csendül fel a halál hangja a fejében. Majd újra színes örvény és egy újabb teremben találja magát, egy előadószerűség lehet, ez is mugli. Egy egyetemista csoport ül padokban. Ha a lány körülnéz láthatja, hogy a teremben az ablakokon és az ajtókon kívül csak egy tábla van.* - Tehát mit akar? Dolgozatot írat? Tanít valamit? Maga az új tanár? *Szól az egyik diák, Speranza semmit sem változott, nem néz ki úgy mint egy diák és ha meg akar szólalni nem jön ki hang a torkán. Valamit csinálni kell, mert a két órából, már háromnegyed elpergett. Hiszen az idő miatta nem áll meg.* - Nosza csinálj valamit! *Szól ismét a halál hangja.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Csüt. Feb. 09, 2012 6:14 pm

*A nevetésre a tekintete összeszűkül és végigméri a vele szemben állót, mintha meg akarná jegyezni magának a hangját, és arcát, mert hogy így van.* - Elkerülni, nem, nem célom. Eltolni néhány évtizeddel még? Igen, az már jól hangzana... *Feleli, és ahogy eltűnik az alak, a talaj is eltűnik a lábai alól, a színkavalkád összezavarja a halál fekete-fehérsége után, és a hangot hallva kissé elhúzza a száját.* - Jobban tetted volna, hogyha bemutatkozással kezded és nem névtelenül szólongatsz engem. *Válaszolja félhangosan, még is úgy érzi, hogy bármi is az, ami ide hozza hallani fogja feleletét. Kicsit olyan érzése van, mint amikor a karácsony szelleme körbekíséri a főszereplő férfit, ő is más helyre kerül, méghozzá a Nezabarban bemutatott énjének eléggé ellentétes helyszínére... Ám testvérkéi okán a gyerekek nem is állnak tőle olyan távol. A kulcs a kezébe kerül, végignéz rajta, és illedelmesen meghajol, semmit se kérdezve.* - Speranza, és minden rendben lesz. *Biccent a nőnek, de ahogy kilép, azonnal végignéz magán, hogy testet is váltott, vagy mi a fene történt, majd az odafutó gyerekekhez egy kedves mosollyal szól, hangja mítikus érdes hangon szól.* - Eljött a perc, hogy elmondjak nektek egy régi-régi de annál igazabb történetet a hatalmas Demirtasról, és a kentaurok erdejéről... Hát érdemesek vagytok, hogy megtudjátok a titkokat, amit a történet magába foglal, s halljatok a hős Búsarcú lovagról? *Rögtönöz, de mimikája sokatmondó, a keze néha az ég felé mutat, mintha csak csillagfények között intene fel, és szépen maga köré gyűjti a gyerekeket, végig nézve rajtuk, valamit keresve, ami hibádzik, nem illik ide... Próbál rájönni, hogy miért is van itt, fogalma sincs, csak végzi a feladatát... Alkalmazkodik. Vándorcirkuszoknál fellépett jósnő-mesemondóként pedig az előadásmódja talán elég ilyen kicsik lekötéséhez is.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Csüt. Feb. 09, 2012 5:58 pm

*Csupán annyit érez előre a lány, hogy kényelmetlenül érzi majd magát. A halál is azonnal felnevet.* - Hidd el leányzó a halált nem lehet megakadályozni. Persze velem lehet alkudozni. 2 órát kapsz, hogy bemutass valamit amiért élhetsz. Na viszlát! *Azzal köddé válik. Majd a lány akármit akar is, a kapu beszippantja és belülről ezt a hangot hallja.* - Jobban tetted volna, ha magadtól jössz! *Mint egy tornádó úgy forog egy színes alagútban a lány. Majd egy teremben köt ki ahol egy csapat gyermek játszik, muglik ez könnyen megállapítható. Egy nő jön be a terembe és egy kulcscsomót nyom a lány kezébe.* - Akkor én megyek is Speran azaz Speranza. Vigyázzon a kicsikre, háromkor alvás nekik. *Majd kiviharzik a teremből. Ha a lány körbenéz néhány ágyat és polcokat lát tele játékkal, néhány ablakot és egy ajtót ahol a nő kiment. A gyerekek azonnal hozzáfutnak.* - Óvónéni mit játszunk? *Kérdezik gyerekes nyávogós hangon.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Csüt. Feb. 09, 2012 5:21 pm

*Szinte groteszk helyzet alakul ki, hiszen ahogy az a véres kéz kinyúl, a kaszájával, Speranza kénytelen-kelletlen, de felnevet. Lehet, hogy ezzel tovább bonyolítja a szálakat, de a szavakra, a mozdulatra, arra, amit ő eddig a halálról képzelt, csak egy nevetéssel tud reagálni.* - Nem leszek ilyen fiatalon a halál martaléka, s ha te vagy a Kaszás, élni szeretnék az alku jogával, hogy korai végzetem elkerüljem. *Hogyha a lény, mert másképpen nehéz lenne nevezni, továbbra is közelít, akkor reflexszerűen kerül a kezébe a vékony pengéjű rúnázott tőrkardja és csapja arrébb a kezeket, mielőtt hozzáérne. Lehet, hogy ezzel most már végképp elhozta saját sorsának a halált, még is képtelen lenne elhinni, hogy így végezné, hogy egyszer csak megjelenik a kaszás, és követeli az életét.* - Életem nem került veszélybe, testem ép, nem követelheted a lelkemet még. *Szavai furcsán ritmusosak, nem csoda, ugyanis egy rímelés tűnik ki belőle, ami zsigerből jön, ő maga észre se veszi nagyon. A lány körül fodrozódni kezd kék köpenye, ahogy látnok-jós energiái feltámadnak, ahogy az esetleges támadások ellen tér ki, ügyesen. Már ha ez a bizonyos lény támad ahelyett, hogy figyelembe vegye szavait. Hihetetlen, de igaz, hogy inkább társalog a halállal, mint sem a kapuból jövő csábító szavaknak engedjen.*

//Látnok, 4. szint:
Előrelátás: Megérzi pár másodperccel előre a felé irányuló rossz szándékot, így képes az elől kitérni kellő időben. Pontosan tudja, hogy milyen irányból és kitől származik a fenyegetés. //

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Csüt. Feb. 09, 2012 5:10 pm

*A varázslat csak részlegesen sikerül, mert csupán egy véres kezet lát meg azt, hogy a néz a kapu felé. Aztán sötétség és visszakerül a kapu elé. S mikor hátrapillant egy sötét alakot lát, aki valószínűleg egy kést tart a kezében és ott valami csöpög is. Az alak egyre jobban közeledik és mikor már egy öt méterre van Speranza-tól.* - Üdv leányka. A halál vagyok és jöttem magáért.* Nyúl a lány felé a kaszás és a véres kezével a lány felé. Talán jobb lenne ha átlépne a kapun. Amelyből hirtelen különleges hangok szűrődnek.* - Gyere! Kíváncsi vagy? Tudni akarsz mindent? Hát gyere? A jövő? A múlt? A kezdet? A vég? Mi érdekel? Én mindenre választ adhatok. Talán félsz? Vagy vele tartasz? Pedig itt mindent megtudhatsz! *Majd elhallgat. És a halál egyre jobban közeledik. Már szinte a lány előtt van. Majd lendül a keze. Talán itt a vég? Csinálni kéne valamit.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Csüt. Feb. 09, 2012 4:45 pm

*A meleg tapintás nagyon is felkelti a figyelmét, majd a hangyák elvándorlása is, de amikor az állatok távolodnak egy helyszínről, akkor az mindig azt jelenti, hogy nem érzik magukat biztonságba, és menekülnek, hát nem nagyon megnyugtató ez a tény. Kicsit felvonja íves szemöldökét, és éppen összefonná maga előtt a karjait, mikor egy tekercs röppen el előtte, amit sietve elkap, majd gondosan kiteker.* ~ Meghívás a halálba... ~ *Konstatálja, kicsit talán negatívan hozzáállva, ám ilyen egyszerűen nem lehet, főleg egyedül, egy veszélyes, akár halálos helyre átcsábítani. Neki itt még feladata van, és biztosan nem az, hogy ilyen korán, botorságból halálozzék el. És ha már a Sorsról esett szó...* - Fortis. *Suttogja félhangosan, furcsa, hogy nem a jósmágiára, vagy látnok képességére támaszkodik, de most még is a medáljához csúszik a keze, és nem az előbbiekkel él. Látni szeretne néhány momentumot, igazán nyomós érvet, hogy egyedül miért is lépjen át az ismeretlenbe. Térérzékhez annyira nem ért, pedig nagyon hasznos lehetne az is, de nem berögzült varázslata.*

// Látnok, jós, elsődleges, Sors:
Varázsige: Fortis
Leírás: A varázslat a jósmágia irányába nyúl el a Lélekszimpátia segítségével. Mivel ez esetben a lélek vonalára fókuszálunk térben és időben olyan módon, hogy ezzel képesek lehetünk előre jelezni eljövendő eseményeket. A sorsunkat kutathatjuk fel, tehát arra kaphatunk választ mi fog velünk történni az eljövendő időkben. Minél erősebbek vagyunk, annál távolabbra tekinthetünk és annál inkább kutathatjuk ki más lelkének jövőbeni lenyomatát.
Fókuszhasználat: Jobb kisujjunk körmével pöccintsük meg az asztrál-mentál medált, miközben kimondjuk az igét és célszemélyre koncentrálunk.
Hatás: Azonnal is időleges. A varázslat képek formájában azonnal megadja a választ, hogy mi vár ránk a közeljövőben. Nem olyan hatékony, mint egy jósmágia, mivel célszemélyre koncentrál, azonban épp e miatt távolabbra tekinthetünk. Ha saját magunkat alkalmazzuk, nagyobb hatásfokot érhetünk el, míg ha másra, akkor kisebbet. Kezdők 10 perccel tudnak előre tekinteni az időben, elsődleges lélekszimpátiával rendelkezők, jósok, látnokok, mentalisták +5 perc, évfolyamonként +5 perc. Ha másra alkalmazzuk a mágiát homályosabb képet kapunk, de így akár ellenségeink jövőjét is felkutathatjuk. //

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Csüt. Feb. 09, 2012 4:34 pm

*Kellemes idő van. Nincs hideg. S még a szél se fúj. A lány mégis érezheti, hogy valami nincs rendben. Amikor megérinti a kaput. Érzi, hogy nagyon meleg. Talán az melegíti fel a környezetét? Mindenesetre a lány azt veheti észre, hogy egy hangya csoport sietős léptekkel távolodik a kaputól. Aztán azt veheti észre, hogy mintha kint a fák is elhajlanának a kapu irányától. Így biztosra lehet venni, hogy itt valami készülőben van. És alig, hogy ez a gondolat az agyába eljuthatna. A szél egy kicsit felkavarodik és a lányhoz fúj egy tekercset. A tekercsen a következő áll: Belépsz vagy elmész? A kérdés egyszerű. A lányon áll, hogy mihez kezd. Belép a kapuba vagy elmegy? Az ő döntése, mint ahogy mindenkié, aki belép a lélek kapuján.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Csüt. Feb. 09, 2012 4:18 pm

*A Lelkek Kapuja... A mágusok úgy tartják, hogy ez a kapu ezernyi rejtélyt hordoz magában, és ezernyi kaput nyit a világ minden dimenziójába, létsíkjára. Még is akárhányan jártak erre, akárhányan léptek át, sosem meséltek a túloldalról... Talán vissza se tértek. És hogy egyáltalán ki volt az a nagyhatalmú mágus, aki építette, és ki volt az, aki éppen a Nezabar falai közé zárta? Speranza nyugodt, elnyújtott léptekkel érkezik ide, cipője monoton kopog a márvány padlón, köpenye csendesen suhog. Kék tekintetét gyorsan végighordozza ezen az ellentétes helyen, de szívében annyi minden dúl, hogy nem tudja a hely nyugtatóbb hatását kiélvezni, tekintetét leköti a kapu, az illusztrációk, a felkavaró képek. Szinte gomolyog a szeme előtt a jós-látnok lánynak a sok-sok kép, amit ezek mögé képzel. Kicsit közelebb lép, és halk sóhajjal érinti meg a kapu szélét, majd azonnal hátrál kettőt, hiszen tudja a rendet, hogy nem tudhatja merre visz a kapu, vagy mit hozhat ide.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Vas. Jan. 15, 2012 6:59 pm

*Igen, kezd kicsúszni James kezei közül. Nem fizikai értelemben… hanem mentálisan. Amikor eljön a kritikus pont, már Gradan is felpattan.*
- Vidd ki innen! A kapu az oka… vidd ki, hogy magához térhessen! *Nyávog a daimon riadtan. Úgy tűnik, ő még az ép eszénél van, de ki tudja, meddig… és ki tudja, meddig tántorog még Nikorina a szakadék szélén. Hogy sikerül-e visszarántani, mielőtt belezuhanna.*
- Őrültség, meglehet… de honnan tudhatod, ki az őrült, és ki nem? *Kérdezi elrévedve. Amikor James előveszi a gitárt, kissé felcsillan a szeme.* Most akarsz zenélgetni? Megold az valamit? Halál vesz körül, és mégis, te… *Eddig jut el kábé, de aztán elakad a szava, mert James bűbája kezdi legyőzni. Ha időben fel is ismerte volna, akkor sem lett volna esélye. Szép lassan elgyengül, majd teljesen elernyed a teste, és békés sötétség öleli magához, ahol nincs se félelem, sem őrület. Gradan is a bűbáj hatása alá kerül természetesen, de utolsó gondolatával megnyugszik – a daimon tudja, hogy James segíteni fog. Amint kint lesznek a természetben, és nem ezen a nyomasztó helyen, Nikorina biztosan jobban lesz…*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Vas. Jan. 15, 2012 6:48 pm

*Megérti a lány fájdalmát, hogy ne értené. A hangja kissé rémisztő, de tartja magát, erősen. Hiába mentalista, még is úgy érzi, hogy Nikorina kezd kicsúszni a kezei közül, és ennél rosszabb talán nem is történhet. Próbálja érintésekkel, kézszorításokkal felrázni őt, de érzi, hogy jönni fog egy kritikus pont, amivel már nem tud megbirkózni ő sem.* - Nem törődhetsz ennyit a halállal, Nikorina... Nem nekromanta vagy, és nem is tér-időmágus, hogy megmenthesd őt. Ez őrültség... *Suttogja félhangosan, közben a szemkontaktust nem szakítva meg, egészen addig, míg az utolsó kérdések el nem jönnek. Nem felelhet őszintén, nem felelhet logikusan, mert azzal mindent elronthat, Mindent. Hát válaszok helyett a gitárja kerül elő, a keze már a húrokon, csendesen penget, és kristály-tisztán énekel.*

Mikor napnyugtakor az éj leszáll,
S a szemekre álompor hull alá,
Egy új ajtó megnyílék
S egy határ újra eltűnék.

Új birodalom az hol mostan állsz,
Tégy itt akármit is, csak rajtad áll.
Egyedül vagy nincs választás
És élsz vagy halsz, nem látja más.

A tengerén úszol álmoknak,
Felhőin repülsz álmaidnak.
Ez a világ végtelen,
Kiismerése képtelen.

*És Nikorina másodpercről másodpercre gyengébb, míg nem eléri az Álom dala. Ahogy ennek vége, James azonnal átfogja a lányt, Deanne szájába fogja a daimont, és elkezdi őket kihurcolni, hogy még hova, nem tudja, de egy druidának a természetre van szüksége, nem az őrület szavára, ami a Lelkek kapujából záporozza.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Vas. Jan. 15, 2012 6:36 pm

//Olvad//

*A fájdalomtól nem lehet csak úgy elmenekülni, ez igaz. Lehet, hogy James közelsége nagyon jótékony hatással van Nikorinára, még ő sem tudja enyhíteni a lányban a gyászt. Hüppögve, szipogva hallgatja James szavait Rosettáról, az egészről, hogy hogyan történt. Igen, az leesik neki, hogy Rose hősként halt meg, megmentve mindannyiukat az önfeláldozásával, de azért… nehéz ezt elfogadni.*
- Hogy pont neki kellett ezt tennie… ez annyira igazságtalan! *suttogja nehezen.* Nem arról van szó, a helyében én is megtettem volna. De… ez nem változtat azon, hogy meghalt. Nem változtat azon, hogy hiányzik, hogy minden utamba kerülő dolgot össze akarjak törni, vagy hogy megkeressem a gyilkosát és bosszú álljak. *Van valami a hangjában, valami fura, ami Gradannak nagyon tetszik; a daimon ezt egy halk nyávogással ki is fejezi. Nikorina üres tekintettel bámul maga elé, és nyel egyet.*
- Vissza kell hoznom. Vissza kell őt hoznom az életbe. Ha egyszer sikerült… miért ne sikerülhetne még egyszer? *tűnődik. Gradan riadtan néz rá; ő sejti, mennyire közel áll a lány az őrület szakadékához. Nem sok hiányzik ahhoz, hogy lezuhanjon – és esetleg olyanná váljon, mint az ikertestvére. Vagy hogy újabb öngyilkos dologra adja a fejét.*
- Ha egyszer minden érzés eltompul… akkor ez a szerelemre is igaz, nem? *Kérdezi csöndesen, és felnéz James arcába tágra nyílt szemekkel.* Egy napon te is el fogsz engem hagyni. Mint a többiek… mindenki egyforma. Mindenki elhagy, egyedül maradok… *A szavai elcsuklanak, és lehajtja a fejét. Fura ez a váltakozás: hol ez a higgadt beszéd, hol a sírás. Talán a kapu hatása ez, James bármennyire is próbálja őt védeni.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Jan. 10, 2012 9:12 pm

*Újra és újra felsír, a könnyeket hiába törölné, de a lány akárhányszor is hozzábújik ő átöleli szeretettel, óvva, mintha ettől az egésztől megóvhatná, pedig ettől a fájdalomtól nem lehet. James is az iskolában volt, ő se tud többet Rosetta haláláról, mint bárki más az iskolában... Talán csak egy lehelletnyit többet, mert Nikorina miatt igyekezett utána járni, hogy egészen pontosan mi is történt.* - Szeretett téged Nikorina, és ez volt az egyetlen út... Figyelj rám. Rosetta megmentette az összes nezás diákot, aki ott volt akkor, és talán még többeket is a világon, hogyha nem hal meg, akkor mindenki más oda veszik. És ennyire... Ennyire önző nem lehetett, és senki sem lehet. Nem tudott mást tenni, ez volt az egyetlen út. *Próbálja elfogattatni a tényt, hogy nem volt egyszerűen más lehetőség, habár ahogy Nicolas sem törődött bele - habár erről már tényleg nem tudnak -, úgy valószínűleg Nikorina se fog egy könnyen.* - Én itt vagyok, itt vagyok... *Súgja halkan, újra magához vonva, és a nevek hiába hatnak rá tőrdöfésként, nem szól, meg se nyikkan, át se fut az arcán semmi, csak valahol mélyen bántja meg mindez, és úgy érzi, hogy önzőség lenne, hogyha most magával törődne, mikor Nikorina ilyen rosszul van. Nem, ezt majd lenyeli, és később egyszer majd, ha még mindig benne lesz, kiadja magából. Curtist valóban nem ismeri, csak annyit tud így névből, hogy fiú, de hát ezzel sokra nem megy, vagy inkább... Nem akar kombinálni, mert most nem kéne egy ilyen témán kilyukadniuk.*
- Majd eltompul... Minden érzés egyszer eltompul. *Súgja, azzal újra elengedi a lányt, hogy megnézze az arcát, végignézzen rajta, hogy milyen állapotban is van.*

// Fagy //

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Jan. 10, 2012 8:52 pm

*Valahogy elhiszi James szavait, hogy csak a kapu miatt történt ez. Gradan szinte végig józan volt; talán a daimon valamivel jobban ellenállt a kapu mágiájának, mint Nikorina. Viszont megnyugodni nem nagyon tud. Túlságosan fel van zaklatva. Az elmúlt időszak nagyon felkavaró volt számára. Rose halála nagyon megviselte, bár azt még mindig nem fogta fel, miért történt, mert nem volt ott. Most meg ez… a kapu kis híján a végzetébe csalogatta. James jól mondja: még nem állt készen. Nem kellett volna idejönnie. James kérdéseire a könnyei újra elerednek, és a fiú mellkasába fúrja az arcát. Gradan halkan, panaszosan felnyávog, de egyébként ő is remegve hozzábújik Deanne-hez. Mást nem tud tenni.*
- Nem… ez nem történhetett meg… nem hagyhatott itt! *Sír fel a lány halkan.* Miért hagy el mindenki, akit szeretek? Miért? *James szárnyai és a fiú ereje megvédik őt a kapu kisugárzásától, de ez még nem jelent nagy megkönnyebbülést. Igaz, a veszélyes pillanat elmúlt, de szegény lány labilisabb idegileg, mint amikor megismerte Jamest. Ellökni nem fogja a fiút magától, mert már túlságosan magához láncolta. Néha már úgy érzi, hogy csak az őrangyala maradt neki az apján kívül.* Anya, Szevér, Curtis, és most Rosetta is… miért történik ez velem? *Suttogja erőtlenül a kérdést, szinte magának. A felsorolásból egy név kapásból ismeretlen lehet Jamesnek, egyen meg nagyon felhúzhatja a szemöldökét. De Nikorinában nem tudatosul ez, hogy esetleg olyat mondott, amit nem kellett volna.*