Üdvözöllek a Nezabar Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában!
Ha Vendég vagy, és még nem tagja az oldalnak, akkor a főoldalon (www.nezabar.hu) felvételizhetsz (Felvételi -> Felvételi teszt).
Ha már tagja vagy az oldalnak, akkor lépj be.
Nezabar Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
Üdvözöllek a Nezabar Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában!
Ha Vendég vagy, és még nem tagja az oldalnak, akkor a főoldalon (www.nezabar.hu) felvételizhetsz (Felvételi -> Felvételi teszt).
Ha már tagja vagy az oldalnak, akkor lépj be.
Nezabar Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Nezabar Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
Bolgár mágustanoda tehetséges tanítványoknak
Belépés
Leírás
Staff
Legutóbbi témák
» Vendégeknek! Vas. Feb. 02, 2014 7:50 pm by Kaen el Jericho
Különös terem ez. Megnyugtató, de mégis rettegést is hozhat. Amint belépsz egy kisebb terem, ahol állsz. Nem nagy ez, csupán néhány négyzetméter, afféle, mint egy oltár szent nyughelye. Körben a falak mellett kőpadokat találsz, melyekre leülhetsz elmélkedni életedről, utadról ebben a valóságban. Megnyugtató a hely, ha lelkedben nincs vihar, de ha gondjaid akadnak talán épp itt fognak felkorbácsolódni, de lehet, hogy megtalálod a választ a benned dúló kérdésekre. A bejárattal épp szemközt kőkaput látsz, afféle oltár, melynek faragása rémisztő, de mégis mestermunka. Emberek alakjai törnek fel a föld felől, nyúlnak a kapu felé, lelkek, kik távozni készülnek, vagy épp maradni szeretnének. A kapu kerek, benne zöld, s néha lilás fények kavarognak. Óvatosan lépkedj közel, ki tudja, hogy nem jön-e át valami, vagy nem ránt-e át valami téged a másik oldalra. És, hogy mi a másik oldal? Az még titok, talán a túlvilág, talán egy másik világ, talán a holtak otthona, tán élők lakják. Annyi biztos, hogy keveseknek adatott meg, hogy átkeljenek itt, ami válaszokat ad sok kérdésre. A kavargó fények sokakat löktek már vissza a padlóra, akik megérinteni próbálták az örvényt. Igyekezz hát csendben lenni, hallgasd a suttogást, mely bejárja a termet, ki tudja, tán meghallod rég elhunyt szeretteid hangját is, kik tanáccsal szolgálnak, vagy csak azt mondják jól vannak, ne aggódj értük. De az is lehet, hogy olyat hallasz, amit nem kellene, sikolyokat, haragos kiáltást, amitől megfagy ereidben a vér.
//A kapun csak mese keretén belül lehet átlépni, mesélő felügyeletével.//
írta Cirelin de Sovalon
A hozzászólást Cirelin de Sovalon összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Okt. 14, 2011 10:33 am-kor.
*Ő már régóta nem menekül ebből a világból - régebben próbált, amikor frissen lett vámpír, de rájött, hogy nincs értelme, legalábbis soha nem sikerült igazán kitörnie, szóval feladta, és inkább próbál érvényesülni a valódi világban... akkor is, ha pontosan ismeri a mocskait, még ha nem is az összeset. A nevét szándékosan nem árulta el, nem titkolja igazán, inkább csak a nagy hatalmasságra nem volt kedve válaszolni.* - Thalia Lester. Ő pedig itt Oberon. *Mutatja be a farkast is, aki furcsa módon most nem szól bele a beszélgetésbe, vagy legalábbis hangosan nem. Gondolatban kommentál folyamatosan, ahogy szokott, de Thalia már megszokta, ki tudja zárni nagyjából ha nagyon zavarná. A kéznyújtásra kicsit megrázza a fejét, finoman. Nem akar túl illetlen lenni, és csak úgy figyelmen kívül hagyni, de valahogy mindig idegen volt neki a kézfogás, túl hivatalos. Önkéntlenül a csizmára téved a tekintete mikor Shannon megigazítja - ő nem hordana ilyet, de nem rossz. A hízelgésre viszont felnevet.* - Most találkoztunk. Semmit nem csináltam még, csak álltam a falnál. Mivel emelkedek ki? *Kérdez vissza kicsit mulatva, majd megvonja a vállát.* - Persze, nem a vér teszi. Nem is így gondoltam. De akkor is furcsa, hogy ennyi nem emberi lény gyűlt itt össze... pedig a világban mégiscsak az emberek vannak többségben, még ha gyengébbek is átlagban.
Shannon Phoenix
Főkarakter : Kaen el Jericho Hozzászólások száma : 37 Kaszt :
*Hiába nem mindennek van visszavezethető oka, a leányzó akkor is mindent továbbgondol, magában kiszínez. A valódi élet számára túl sivár, ezért akarja feldobni újabb adrenalinbombákkal. Talán a gyermekkori rémségek miatt, egy saját világot tervez magának szépen lassan. Mintha átfedésben lenne az általa teremtett világ a reálissal, ő pedig azt látja, amit látni akar.* Csak most érkeztem, túlértékelsz, de a nevedet mégsem tudtam meg. Legyen. *Sóhajt, és közelebb lépve kezet nyújt.* Shannon Phoenix, diákmentor. *Leül Thalia mellé, kicsit meglazítva a térdig érő csizma zippzárját, mert kissé már szorítja, de olyan mutatós. A feltételezésre picit mélyen kavargóvá változtatja az íriszét, ahogyan Thaliára pillant. Picit kimért, már-már mézes-mázos.* Honnan veszed, hogy nem tartalak különlegesnek? Még ha nem is te vagy az ide bezárt hatalmasság, nagyon is különleges vagy. Ezt mindenki látja, de én biztosan. Páratlan erőt birtokolsz. Sokakat láttam már, te kiemelkedsz. *Nem nyalós, sem pedig behízelgő, végülis ha nem gondolná így, időt sem fecsérelne a lányra. Mégsem fejti ki, hogy miben látja az erejét.* Korántsem vagyunk átlagosak. Az nem baj, ha minél többen bírjuk az erőt, amely felemel. Egyébként pedig nem mindig a vérünk tesz azzá, akik leszünk, hanem a döntéseink. Mégis, az emberek hátrányban vannak.
*Vagy fene tudja, szimplán fél-véla, fényűzésben nőtt fel, hozzá van szokva az ékszerekhez, és szereti is őket. Nem mindennek van mélyre visszavezethető, lelki oka. Arra, hogy talán nem járnak ide annyira sokan, kicsit elmosolyodik.* - Furcsa, én még téged sem nagyon láttalak itt, pedig én gyakran járok ide. És volt példa szerelmi légyottra is, de mégsem az a legjellemzőbb. Érdekesebbé? *Elmereng a dolgon, hogy mi lenne, ha valóban valamiféle bezárt lélek lakozna itt a lelkek kapujánál, majd kicsit megvonja a vállát és leül az egyik padra, intve Shannonnak, hogy foglaljon helyet, ha gondolja.* - Persze, mindenki máshol keresi a szórakozást. Nekem kellően érdekesek a napjaim enélkül is. Honnan veszed, hogy nem vagyok különleges? *Kicsit félredönti a fejét, majd újra vállat von.* - Attól függ, mit számítasz különlegesnek. Itt lassan már az a szokatlan, hogyha valaki szimpla ember, mindenféle egyéb vér nélkül... mi átlagosak vagyunk errefelé, nem gondolod? *Többesszámban beszél, egyértelművé téve, hogy észrevette a jeleket. Nem igazán ijed meg a démonoktól, egynek rendszeresen fordul meg a házában és az ágyában.*
Shannon Phoenix
Főkarakter : Kaen el Jericho Hozzászólások száma : 37 Kaszt :
*Feltűnik neki hogy Thalia bizony sok ékszert visel, mintha örökösen birtoklási vágya lenne, vagy fel akarná magára hívni a figyelmet. Elfojtott szeretetvágy, mással nem tudja magyarázni. Na nem mintha egy mentál lenne, aki objektíven szemléli az érzelmeket, de valahogy elsőre ez ugrik be neki. Kiváncsi rá, hogy mit is rejt a visszafogott pofika, de sokkal jobb az óvatos puhatolózás, a barátkozás, mintsem az ajtóstul rontás. Egy ilyen harcnak egyébként is kétséges a kimenetele, még nem sok szövetséges van itt, nem kéne már az elején megtépáztatnia magát.* Talán nem járnak itt olyan sokan, mint hiszed. Vagy talán csak szerelmi légyottokra, nem pedig a túlvilági összefüggéseket keresik. Mégis igazad lehet. Szeretek belelátni bizonyos dolgokba többet, mint ami valójában. Izgalmasabbá teszi a hétköznapokat. *Jár a tekintete a farkas és a lány között. Mintha Piroskával szemezne most éppen, holott ő van vörösben. A felvetésen kacagnia kell.* Akkor azt mondanám, hogy különleges vagy, és bár nekem lenne ilyen erőm. Te vagy hát a hatalmasság? Legalább a nevedet hadd tudjam démoni őszentsége. *Komolykodó hangnemben, mégis mosolyogva mondja. Róla lerí, hogy démon, kicsit keményebb az arcéle, a szeme pedig időnként feketére vált*
*Na igen, a gyűrű. Tekintve, hogy azon kívül még van az ujjain négy, nem is annyira tűnik fel elsőre hogyha valaki nem keresi konkrétan. Nem rejtegeti kifejezetten, de azért nem is reklámozza, jól van az ott, jelentéktelenül. Thalia nem kifejezetten tartja számon a vezetőséget, szóval felőle aztán régóta is lehet itt a lány, bár tény, hogy nem látta még erre... de ott van például Ariana is, a szobatársa, aki szintén el volt tűnve elég sokáig, aztán mégis diákmentorként tért vissza, szóval elsőre nem gondol felőle semmi érdekeset. Mikor a másik az oszlopokról beszél, kicsit felvonja a szemöldökét, és ő is megszemléli őket.* - Van egy olyan érzésem, hogyha konkrétan ide lenne bezárva valami, az már rég feltűnt volna valakinek. Sokan járnak ide vissza rendszeresen. Viszont a kapu... nos, annak a másik oldalán még bármi lehet. *Int a kapu felé könnyedén, majd visszapillant a lányra.* - És ha azt hitted, van itt valami, miből gondoltad hogy jó ötlet csak úgy besétálni? Vagy ki tudja, én is lehetnék valami bebörtönzött hatalmasság, csak épp ilyen alakot volt kedvem ölteni.
Shannon Phoenix
Főkarakter : Kaen el Jericho Hozzászólások száma : 37 Kaszt :
*A csevegő hangra elsőre elmosolyodik, és kivár pár másodpercet, mielőtt felemelné a fejét. Sötét szempárját a vélt irányba fordítja, tincsei pedig picit el is takarják az arcát. Nem sokáig akar e kiszolgáltatott helyzetben lenni, ezért gyorsan fel is tolja magát, a ruhája alját pedig leigazítja. A halovány bőrű lányról úgy véli, hogy akár egy butordarabja is lehetne a teremnek. Habár nem tudja róla, hogy vámpír - a gyűrű elfedi - mégis van hozzá érzéke, hogy sejtse, hogy picit más, mint a legtöbb halandó. Oldalra sandít, és erős önuralmat gyakorol, hogy ne röhögje el magát a farkas láttán, de egy visszafogott mosolyt küld a daimon irányába.* Örvendek, mindkettőtöknek. *Párat közelebb lép, végül karbafonja a kezét, melyek felett Thalia láthatja a mentori jelvényt. Biztos fura, hiszen Shannon még alig jött meg, ugye máris a legfelső diákrang birtokosa. Lepillant a helyre, ahol az előbb hallgatózott.* Ja ez? *Rebegi lefitymálóan, mintha evidens lenne a dolog.* Az oszlopok úgy helyezkednek el, mintha idézőkör lenne. Vagyis... bebörtönző varázskör. Megrekedt itt valami, reméltem, hogy szól hozzám. Csak valaki megzavarta a kapcsolatot. Sebaj. *Vonja meg a vállát, nem látszik, hogy bántónak érezné a vámpír jelenlétét.*
- Hárman haladtak el keletre, magasak voltak, fehér ruhát viseltek... ilyesmi, ugye? *Csevegő hangnem - Shannon körülnézett, és valóban nem követte senki, viszont a teremben már volt valaki mielőtt bejött, még ha elsőre nem is látta. Viszont mikor a másik a földre tapasztja a fülét, akkor mégiscsak visszaalakul ember (fél-véla vámpír) alakba a denevérből. Az idegen lány nem éppen az, akire az árnyékok között várt, de határozottan érdekli, mégis mit csinál... bár ki tudja, talán akkor hasznosabb lett volna tovább figyelni némán. Kicsit megvonja a vállát, most már mindegy. Rajta is egyberészes ruha van, méghozzá mélylila, és hasonló színben pompáznak a fülbevalói, a nyaklánca, a temérdek kiegészítője. Shannon kiszúrhatja mellette a farkast is, akinek a nyakába szintén egy sötétlila csokornyakkendő van kötve, ez a maximum, amire Thalia rá tudta venni.* - Nem hiszem, hogy mást nagyon találnál, de majd avass be engem is, mit mesélnek a kövek.
Shannon Phoenix
Főkarakter : Kaen el Jericho Hozzászólások száma : 37 Kaszt :
*Alig pár napja költözött csak be, de még saját magát sem sikerült beosztania. A sötét angyal most már bizonyos, hogy ál néven mutatkozott be, ugyanis nem talált ilyet a diákok aktái között, azt pedig kétli, hogy valami elzárt titkos akta lenne. Majd utánanéz, hogy ki is lehet az impozáns idegen, aki akár ékköve lehetne a kincseinek. Egyenlőre tehát egy magányos vendégszobában szállásolta el magát, a hétvégén majd szándékozik birtokba venni egy lány lakosztályt, nem is baj, hogy ha nem egyedül lesz, ismerkedni mindig bőven megéri. Most viszont tovább ismerkedik a hellyel. A hely ahova igyekszik, olyan, hogy már a neve is magáért beszél. Shannon ugyan nem nekromanta, de minden komoly mágiaágat felsőfokon űz, így tisztában van a sötét oldal mibenlétével is, érdekesebb látnivaló lehet, mint mondjuk egy képtár. Egy vérvörös egyberuhában van, körmei feketére lakkozva, az ajkán pedig rózsaszín ajakír. Hollófekete haja szinte kéknek tetszik, annyira szerencsés koronával áldotta meg az ég. Diákmentorként máris nagy tekintélynek örvend, legalábbis azok között, akik viszonylag passzív résztvevői a lassan nagy múltúvá váló intézetnek, de az neki bőven nem elég, hogy a jellegtelen varázslók és boszorkányok szétrebbennek az útjából. Leér tehát a kapuhoz, hátrafordul, senki nem követte. Álomba illő lassúsággal suhan végig a faragások, a kőpadok mellett, hogy aztán leroskadjon az oltár előtt. A földre tapasztja a fülét, mint az indiánok, és hallgatózik.*
Kasey Jake Ellswood
Főkarakter : Isabella Newton Hozzászólások száma : 441 Kaszt : Üzenőláda :
Made by Clína
Este 10 után is bárhol játszhatok!
*Vészesen közel kerültünk egymáshoz, és habár tudom, hogy engem vár egy csábos-bájos fél-démon leányzó a Társalgóban, vagy a szobájában, vagy bárhol, mégis eljátszogatok a gondolattal, hogy Lilia ajkai vajon mennyire édesek, puhák és... És itt áll meg a gondolatmenet, ugyanis Lilia megszólal ,néhány másodpercnyi hatásszünet után. Megismétli a kérdést és lágyan magához húz, hogy még közelebb legyünk egymáshoz. (Jézusom, lehetünk még ennél is közelebb?) Érzem, ahogy a lány édes lehelete az arcomat, és a fülemet súrolja és egy pillanatra lehunyom a szemem. Érzékeny fülemmel hallom, milyen hevesen dobog a lány szíve és az enyém is hamarosan felveszi azt az ütemet. Megborzongok, elérte a hatást a leányzó és érzem, hogyan fut végig a testemen az áram, a feszültség és a vér. Az arcunk még közelebb kerül egymáshoz, már szinte tényleg csak pár milliméter választ el minket. Az agya totálisan elködösül, minden vér elkúszik belőle és alig tudok gondolkozni. Nyelek egyet és igazából valamit mondanom kellene, de nem találom a hangom.* - Az... *szólalok meg rekedten, így a lány is érezheti az arcán a leheletem.* - ... az nagyon jó. *jelentem ki megbabonázva, majd pislogok kettőt és kimeredt szemmel nézek Lilia arcába. Mintha most venném észre, hogy ott van és riadtan lépek hátrébb és fordulok el tőle. Zavartan megköszörülöm a torkomat és nem nézek rá.* - Öhm.. Azt hiszem... *kezdem még mindig kicsit rekedten, majd végre ránézek. Így néhány lépés távolságból már nem is annyira összezavaró a lány pillantása.* - ...késő van és... Szóval mennem kell. Örülök, hogy megismertelek Lilia! *biccentek a lány felé totálisan vörös fejjel és se szó, se beszéd, kiviharzok a teremből, esélyt sem adva a lánynak, hogy visszatartson.* ~Jövök már Gabi!!~
Lilia Radoslava
Főkarakter : Noah Karl Pavel Hozzászólások száma : 1314 Kaszt : Üzenőláda :
Este 10 után is bárhol játszhatok!
*Hogy miért is gondolok olyan dolgokra, melyek nem következnek be? Fogalmam sincs, azonban azt tudom, hogy a fiú ajkai igazán csábosak. Hófehér fogai vakítanak, én pedig önkéntelenül is megnedvesítem a számat. Igen, bírnám, ha rátapadna, ha hozzápréselne a falhoz! Bár valószínűleg nem őt akarom, hanem magát az intimitást, azt hogy valakit magam mellett érezzek. Lou több mint egy éve lelépett, egyszerűen csak otthagyott. Egy szó nélkül lépett ki az életemből. Próbálok túl lenni rajta, és lehet hogy éppen ezt a fiút látom kellően tökéletesnek arra, hogy átvegye valaki helyét a szívemben, a lelkemben? De miért pont őt akarnám tönkretenni? Kapcsolatot nem rombolok szét, hacsak nem jön egy olyan érzés, ami feloldoz a bűnök alól. Vajon megérné a kellemetlen perceket, órákat? * - Hogy mennyire vagyok vad? * ismétlem meg a kérdést, majd ujjaimmal lassan a pulcsijához nyúlok. Kezem belemarkol a puha anyagba, közelebb húzom magamhoz, ha pedig nem mozdulna, magamat préselem oda hozzá. Lágyan suttogok a fülébe, akarom, hogy szavaim és leheletem hatására megborzongjon, ahogy a tüdőmből kiáramló levegő meglebegteti hajának finom tincseit az arca mellett. - Hidd el, pont annyira, amennyire szükséges, és talán még egy kicsit! *suttogom, majd immár pár milliméterre az arcától farkasszemet nézek vele. Próbálok nyugodt lenni, és megállás nélkül mondogatom magamban, hogy ez az egész csak egy játék és nem szabad félrenéznem, meghátrálnom, hiszen semmi nem történhet. - Kíváncsi vagy még valamire? *suttogom már-már az ajkába, miközben arcomra pír ül ki és kezdek erőteljesen szívinfarktust kapni. Közel kell kerülnöm, de nem annyira, hogy a helyzet kínossá váljon! Ő kell hogy félrenézzen, hogy lássa, bátor vagyok és erős! Mint egy idióta úgy viselkedem... Szánalmas! *
Kasey Jake Ellswood
Főkarakter : Isabella Newton Hozzászólások száma : 441 Kaszt : Üzenőláda :
Made by Clína
Este 10 után is bárhol játszhatok!
*A gyenge bocsánatkérésre csak megvonom a vállam, de nem szólok semmit és nem is nézek a lányra. Igenis sértő volt és habár nem vagyok haragtartó típus és valószínű, hogy az este végére totálisan el fogom felejteni, hogy miért is kéne haragudnom Liliára, azért rosszul esett, amit mondott. Minden esetre most kicsit játssza még a sértődöttet, majd hamarosan kihasználva a lány lágyabb hangvételét és a meglepetés erejét, ott termek előtte, közelebb, mint gondolná, közelebb, mint amennyire megengedhető lenne és közelebb, mint ahogy ő volt hozzám. * - Márpedig immár a tiéd kerül terítékre. *súgom pimasz mosollyal és elégedetten nyugtázom, hogy Lilia szava is elakadt, és hallom, ahogy egyre gyorsabban ver a szíve, szinte a képet is látom a fejébe, ahogy elképzeli, hogy megcsókolom. Ez persze nem fog megtörténni élőben, de az én fejemben is lejátszódik egy ilyen aprócska kis videó, amit gyorsan ki is törlök onnan, hiszen mégis mi a frászért csókolnám meg ezt a számomra ismeretlen lányt? Gabi vár rám, én meg itt szórakozok Liliával. Persze jól érzem magam, az nem kérdés, de akkor is. Farkasszemet nézünk - ismét, és Lilia rákérdez, hogy mire is vagyok kíváncsi. Egy kis hatásszünetet tartok, majd ismét kissé lágy, csábos hangon szólalok meg:* - Te mennyire vagy vad?
Lilia Radoslava
Főkarakter : Noah Karl Pavel Hozzászólások száma : 1314 Kaszt : Üzenőláda :
Este 10 után is bárhol játszhatok!
- Nyugi! Nem kell megsértődni! Nem áll jól neked! És én sem akartam sértő lenni! * mondom a fiúra nézve és mosolyogva. Igazából soha nem gondoltam volna, hogy talán sértő is lehetek. Pedig de, az voltam. Nem is ismerem a barátnőjét és kritizálom. Holott lehet, hogy egy tök kedves lány, egy igazán frappáns jellem, aki mint természetesen mindenki, félti a kapcsolatát. Annak idején én is ölni tudtam volna, mikor valaki csak ránézett Lou-ra. Milyen régen is volt istenem! Már azt sem tudom milyen érzés valakit félteni, valakinek az érzéseit félteni. Kár hogy nem tudunk eltenni egy darabkát a másikból és annak érzéseiből. Néha lehet, hogy a kínzóan fájdalmas perceket boldogabbá tenné! * - Köszi! Pedig lehet, meg sem érdemelném! * mondom én is elhalkuló hanggal és most a földet fixírozom. Mikor bejelenti, hogy mi is a barátnője csak elvigyorodom, és egyből felkapom a fejem. Nos, a vadságot én eddig nem ebben mértem, mert hát egy fél démon lány is lehet nem túlzottan vad. De hát, az biztos, hogy kell hozzá energia, sőt, az ágyban sem árt ám kitenni magunkért, hogy az elemi erőt kicsit megzabolázzuk. - Még nem unom a magánéletedet! *pimaszkodom továbbra is, majd próbálok magamra nyugalmat erőltetni, mikor egyre közelebb sétál hozzám. Felém magasodik termetével, szemei megbabonáznak. Mély levegőt veszek, így szívom magamba a pórusaiból áradó pézsma illatot, mely kellemes parfümjével lehengerlő párost alkot. Egy pillanatra lecsukom a szemem, átadom magam a külvilágnak. Agyam egy apró zuga kellemes kis moziműsort rendez az agyamban, és talán pár másodpercig elképzelem, milyen lehet a csókja, milyen, mikor megérint. Mindig is kedveltem az olyan férfiakat, akik ilyen elemi erővel rendelkeznek. Mikor rólam kérdez íriszeibe bámulok és próbálok összefüggően beszélni anélkül, hogy ne az ajkait nézzem megállás nélkül. Mégis mi a francot csinálok? Nem kell pasi, nem kell senki! Nem akarok senkihez sem tartozni! * - Mire vagy kíváncsi?
Kasey Jake Ellswood
Főkarakter : Isabella Newton Hozzászólások száma : 441 Kaszt : Üzenőláda :
Made by Clína
Este 10 után is bárhol játszhatok!
*Az apró, cinkos megjegyzésre elhúzom a számat.* - Haha, nagyon vicces. Szerintem igazán csinos állkapcsom van, úgyhogy nincs is min vitatkozni. *húzom ki magam büszkén és sértődötten fordítom el a fejemet. Hogyha Lilia jó emberismerő, akkor észreveheti, hogy kicsit idegesebb lettem, de végül tovább sétálgatok, így csak néhány tizedmásodperce marad megfigyelni az arcomat és a reakciómat. Kijelentem, hogy fél-démon a barátnőm, mire Lilia egy igen idióta kérdést tesz fel, amire megint úgy meredek rá, mintha nem lenen normális. Igazából kicsit sért ez a kérdés, ez meg is csillan a szememben és néhány másodpercig komolyan, szinte haragosan nézek a szemébe.* - Nincsen se farka, se szarva.*jelentem ki daccosan, felszegett állal és ismét karba fonom a kezemet, ahogy nekidőlök a furcsa kapunak.* - De igen, vélhetőleg megvédenélek, hogyha fel akarna darabolni minden ok nélkül. *jelentem ki halkabb hangon és lesütöm a szemem. A kérdésre ismét kicsit megdöbbenek, majd titokzatosan, pajkosan elvigyorodom.* - Fél-démon a nőm. Szerinted? *kacsintok a lányra és sóhajtok egyet, majd megcsóválom a fejem.* - Lassan megunod, hogy kicsevegjük a magánéletem? *jelentem ki, majd most én lépek oda hozzá közel, váratlanul és lenézek rá. A testünk majdnem összeér, az orrunkat és az ajkunkat is csak néhány centi választja el. Lassan titokzatos, csábos mosoly jelenik meg az ajkam szegletében.* - De te még semmit nem meséltél magadról. *halkítom le a hangom, és igyekszem megbabonázóan hanti a lányra.*
Lilia Radoslava
Főkarakter : Noah Karl Pavel Hozzászólások száma : 1314 Kaszt : Üzenőláda :
Este 10 után is bárhol játszhatok!
- Pedig az állkapcsod kicsit kiálló, és mintha a fogaid is … * mondom vigyorogva. Igazából abszolút úgy gondolom, hogy ki kell állnom magamért. Nem, nem akarok magyarázkodni senkinek, neki sem, csak nem szeretem, ha egy törékeny hercegnőnek gondolnak, aki nem képes semmire. Lou is állandóan engem féltett, mintha összeroppannék egy kis nyomás alatt. Komolyan, erős vagyok, kiálltam Lya mellett, érte és harcoltam! Rengeteget harcoltam. Lehet, hogy könnyű lelkűnek tűnök, de kiállok magamért, és nem hagyok cserben senkit. Képes vagyok az utolsó leheletemig küzdeni, ha arról van szó, úgyhogy igen, nem érezem túlzottan helyénvalónak a velem szembeni viselkedését. És mivel itt is eszembe jutott Lou, inkább nem válaszolok kifejtősen a baráttal kapcsolatos kérdésére. Nem akarom vele megvitatni hogyan is tűnt el, hogy lépett ki az életemből egy szó nélkül… * - Fél-démon? És farka van, vagy szarva, mint az ördögnek? Már bocsi, de tényleg ennyire nem nézel ki belőlem sokat? Amúgy meg, ha jönne, biztos vagyok benne, hogy megvédenél… * húzom ki magam, és szinte lelki szemeim előtt látom, ahogy egy vörös bőrű, patás lány berobog, Kasey pedig elé áll és magyarázkodik, hogy mennyire kedves vagyok, és hogy most ismerkedtünk meg, és hogy ez egyáltalán nem az, aminek látszik. Mert minek is látszik? Adott egy vörös lány, egy barna fiú, és közöttük lévő kevéske távolság. Sőt, ha azt vesszük, hogy ráestem, akkor bevallhatom végig is tapogattam minden egyes izmát és csontocskáját. Micsoda izgalmas helyzet… és még erotikus is…* - Vad? Mit jelent számodra a vadság? * firtatom a kérdést kacéran, ha már ennyire belementem a dologba lelkileg. Vagyis, a sok képzelgés után egyértelműen tudnom kell mire is számíthat az ember lánya, ha esetleg mondjuk, megcsókol valakit, vagy hozzáér… vagy lehet, hogy veri a nőket és ebben nyilvánul meg az elfojtott agressziója? *
Kasey Jake Ellswood
Főkarakter : Isabella Newton Hozzászólások száma : 441 Kaszt : Üzenőláda :
Made by Clína
Este 10 után is bárhol játszhatok!
*Lilia értelmes és logikus magyarázatára elnevetem magam és bólintok.* - Igazad van. De lévén, hogy a szellemeknek nincs foguk, gondoltam a démon elég ijesztő. No meg elég sok démonfajta van, tuti van olyan is, ami leharaphatja az ujjadat. *kacsintok a lány felé vidoran. Élvezem ezt a társalgást, habár a helyszín nem a legjobb. A Piroska becenév igen találó, habár elég sok vörös hajú diák futkározik a folyosókon, így nem biztos, hogy itt is tényleg kitűnik a lány. Vagy legalábbis nehezen tudom elképzelni. A Farkasos dologra titokzatos mosollyal jegyzem meg, hogy talál itt farkast az ember, hogyha elég szemfüles.* - Hát...Én max vad vagyok, de nem farkas. *vigyorodom el, de a szemem furcsán csillog és ismét megérintem a gyűrűmet a zsebemben. Igyekszem tartani a szemkontaktust a leányzóval, végül elfordulok és sétálgatni kezdek a teremben. Mikor megjegyzem, hogy jobb is, hogy Gabriela nem sétálgat errefelé, Lilia kicsit kiakad és közli, hogy őt bizony nem kell megvédeni senkitől. Elnevetem magam és felemelem a kezemet, a lány felé tartva két tenyeremet és vigyorogva hátrálni kezdek.* - Oké, oké, bocsi. Elhiszem... Pszichopata nem, de.... Fél-démon. *tartok egy kis hatásszünetet, majd letörlöm a vigyoromat és úgy nézek a lányra. Kíváncsi vagyok a reakciójára. A kérdésemre ő is elkomorul és egy szóval válaszol. Biztos vagyok benne, hogy kósza emlékek törtek a felszínre, amit jobb nem bolygatni. Ezért nem is teszem.*
Lilia Radoslava
Főkarakter : Noah Karl Pavel Hozzászólások száma : 1314 Kaszt : Üzenőláda :
Este 10 után is bárhol játszhatok!
- Mivel kiemelted a fogakkal kapcsolatos dolgokat, vártam, hogy majd elkezdesz egy kellemes kis értekezést arról, hogy milyen fogazattal is rendelkeznek ezek a lények… *Mintha különösképpen érdekelne… Hiszen tudom, hogy közöttünk is megfordulhatnak és nem, nem vagyok hülye… csak vártam valami érdekfeszítő történetet, némi izgalmat.. persze ezek szerint ez csak az én hülyeségem ismét. Megvonom a vállamat, majd miután kigyönyörködtem magam a kinézetében, és meghallgattam a kabátos dolgot elmosolyodom. * - Nem, nem a vörös kabátom miatt aggatták rám! A hajam általában mindig kiemelt a tömegből.. * mondom, majd ismét sétálok egyet a teremben. Ujjaimmal eközben lágyan végigsimítok a falon, majd ismét ránézek. * - Mondjuk téged? * szegezem neki a kérdést kihívóan tekingetve rá, és persze egyáltalán nem játszom el a gondolattal, hogy esetleg ő is az lehet. Valahogy nem tűnik annak. Túl kiegyensúlyozott, túl nyugodt. Mikor Lou átváltozott ő vad volt, és teljesen más emberré változott. Képtelen vagyok elhinni, hogy lehetnek olyanok is, akik ezt kellő komolysággal, higgadtsággal kezelik. * - Az én érdekemben? Már bocs, hogy ezt mondom, de szeretem magam eldönteni mit is tegyek! Nem kell engem megvédeni senkitől… hacsak a barátnőd nem egy pszichopata gyilkos, aki fogpiszkálónak használ mindenkit! Bár kétlem, hogy ilyen lenne! Mellesleg honnan tudod, hogy nem szoktam mások arcát a nem létező botomra akasztani? Hogy nem én vagyok az, akitől épp őt kell megvédeni? * vigyorgok mintegy figyelmeztetésképpen. Nem szeretem, ha helyettem intézkednek, ezzel nem fog jó benyomást tenni rám, az már biztos. Még akkor sem, ha ezeknek a szemeknek a gazdájára nem lehet haragudni és nem lehet tőlük távol maradni. Kicsit megrázom a fejem, majd mikor a barátnőjéről beszél elkomorulok. Kezem még mindig a falak mellett elhelyezkedő szobrokon nyugszik, majd mikor felőlem érdeklődik szám apró vonallá szűkül. Akaratlanul is eszembe jut Lou, az iskolában töltött boldog pillanatok, és a szívem egyik sebe, láthatatlanul is felszakad. Arcom fehérre vált, majd inkább úgy döntök lerendezem ezt az egészet egy egyszavas válasszal. * - Nincs…
Kasey Jake Ellswood
Főkarakter : Isabella Newton Hozzászólások száma : 441 Kaszt : Üzenőláda :
Made by Clína
Este 10 után is bárhol játszhatok!
*A leányzó cukkolására csak megforgatom a szememet és sóhajtok egyet, de nem tudom megállni vigyorgás nélkül. Megcsóválom a fejemet és a lányra nézek.* - Önbizalomban soha nem volt hiányom, köszönöm szépen. *hajtom meg a fejemet Lilia felé vigyorogva. Mikor megjegyzem, hogy nem tudom, milyenek a démonok fogai, Lilia halál komolyan rákérdez. kissé idétlenül meredek rá és mikor látom, hogy nem költői kérdés volt, pislogok néhányat.* - Öhm... Hát... Gondolom ugyan olyan, mint az embereké. Legalábbis a fél-démonoknak normális foguk van. *válaszolok és tényleg totál dilisnek nézem a lányt. Jézusom, csak nem azt gondolta, hogy a démonok valami nagy acsargó, hegyes fogú lények? Bár ki tudja, biztos van olyan is. És hogy honnan tudok a fél-démonokról? Történetesen a barátnőm fél-démon, és köszöni szépen, egész szép fogsora van. Mikor a leányzó a nevemen gondolkozik, elvigyorodom.* - Remek. Kb. senki nem hív Kasey-nek. Gyanítom azért, mert unisex név... *húzom el a számat fintorogva. Habár szeretem a nevem hangzását, nem gyakran nőnek hisznek. Hinnének, ha nem tennék oda a Jake-et is. Az már kevésbé unisex... Mikor rákérdezek a Piroskára, Lilia meglengeti előttem vörös haját, mire elvigyorodom.* - Azt hittem, van olyan menő köpenyed. Mellesleg... Úgy hallottam, hogy van itt a suliban pár vérfarkas. Kereshetsz magadnak farkast bőven. *kacsintok rá pajkosan vigyorogva, és a zsebemben észrevétlenül forgatom meg a gyűrűmet. A gyűrűt, amely megkímél az átváltozás fájdalmától és vérengzésétől. Kellemetlen ugyan, hiszen ha elveszítem... De ebbe inkább nem is gondolok bele. A leányzó hamarosan belemászik a privát szférámba,sőt talán az intim szférámba is... Szóval mindenféle szférámba és szemezni kezd velem. Nem igazán értem, hogy mit akar, de végül vigyorogva szólal meg.* - A te érdekedben... *kacsintok egyet vigyorogva, majd kicsit hátrébb lépek. Ismét az emelvény felé sétálok még mindig zsebre tett kézzel, mikor Lilia kérdése elér hozzám. Megfordulok és értetlenül nézek rá.* - Hogy mi? *végül leesik, hogy nyilván a barátnőmre gondol.* - Ja, hát fogalmam sincs.... Igazából csak néhány hete jöttünk össze és még nem nagyon ismerem. Szeretek vele lenni, jó fej lány. De egyelőre ennyi. *vonom meg a vállam lazán és a kőfalnak dőlök.* - Na és te? Régóta itt vagy, azt mondtad. Van pasid? *kérdezek rá a dologra. Jézusom, tényleg ilyen tizenéves dumákat nyomunk? *
Lilia Radoslava
Főkarakter : Noah Karl Pavel Hozzászólások száma : 1314 Kaszt : Üzenőláda :
Este 10 után is bárhol játszhatok!
- Én ilyet nem mondtam! Gondoltam már a feltételezés is romba döntené a férfiasságodat… bár, hogy magadról ilyet gondolsz, ejnye, ejnye… hol itt az önbizalom kérem szépen? * vigyorgom az arcába, majd körbejárom a helységet. Közben persze azon gondolkodom, hogy miért is nem teszi bele az ujját abba a micsodába. Pedig engem annyira érdekelne, hogy mi van a túloldalon! Vajon ha bedugná, kibújhatna az ujja, mondjuk a fülem mögött? Lehet ez valami tér-idő kapu és ha bemegyünk, akkor máshol leszünk időben és térben és … Gondolataim kissé elkalandoznak, majd érdeklődve kapom fel a fejem, és nézek az arcába. * - Lehet, én vagyok túlzottan figyelmetlen az órákon, de megmondanád miért is fontos milyen a foga egy démonnak? Ha leharapja az ujjad, nem tök mindegy? * meredek rá és totálisan komolyan választ várok minden kérdésemre. Engem igenis érdekel, hogy miért fontos ez, és magyarázza meg! Legalább megmutathatja azt is, hogy esze is van, nem csak kiállása… majd vállon veregetem, hogyha jó dolgokat mond, és megengedem, hogy megnősüljön, hiszen aggyal, és jó külsővel már félig elért mindent az életben. Legalább is a sok pénzhez közelebb került… egy lépcsőfokkal.* - Ó, hiszen te tudsz bókolni! * lepődöm meg, majd óriásira tágult pupillákkal próbálom az arcát fürkészni. Vajon mennyire gondolta ezt komolyan? Vagy ez is csak a már megszokott kandúr dolog? Hiszen a férfiak egy csinosabb nő látványától azonnal elalélnak, és be kell vallanom őszintén, soha nem tartoztam azok közé a csitrik közé, akiknek ez bejön. Vagyis bírom az udvarlást, de zavarba hoz, és Lou-nak annak idején, nagy mázlija volt velem kapcsolatban. Azóta komolyodtam és lazultam is bizonyos dolgokban, úgyhogy valószínűleg bárkit megizzasztok most már. Gyertek csak fiúk, tegyetek próbát! A „hercegnő” kezét nem osztják ám olyan könnyen! Lou-nak is kár volt ilyen könnyen adnom… Arcomon egy pillanatra egy fintor fut keresztül, majd a mikor megjegyzem melyik nevét is akarom használni, inkább visszakozom. * - Igazából nekem Jake-es az arcod, de tudod mit? Dacolok a megszokással, úgyhogy Kasey leszel innentől kezdve. * vigyorgom, majd közelebb lépek hozzá. - Nézz rám! Szerinted? – mondom óriási mosollyal, majd kezemmel beletúrok vörös tincseimbe és meglengetem a fiú előtt. Vörös, piros=piroska… * - Kár, hogy farkas nincs hozzá… * mondom megadóan, majd ismét eszembe jut Lou, aki vérfarkas volt, és belegondolva ketten tökéletesen összeillettünk. Lehet, hogy egy újabb vérfarkasra lenne szükségem?! A gondolatot próbálom elhessegetni, majd még közelebb araszolok a sráchoz. Már csak centiméterek választanak el tőle, úgy nézem lélektükreit. Íriszeinek mélysége magába szippant, és őszintén, élvezem, hogy fogva tart. Persze ennél csak azt jobban, mikor megijed. Hiszen nem tudja mire vélni a közeledésemet. Lehet, nem bírja az auráján taposó cipőket. Én azonban nem adom fel és nem távolodom. * - Ó, igazán kedves vagy! Örülök, hogy így megtaláltuk az összhangot! Csak nehogy a barátnőd erre járjon… *suttogom, majd vigyorogva arrébb lépek. Nem játszom tovább vélát, csábmestert, semmit! Hiszen nekem aztán egyikhez sincs közöm. Ember vagyok, a vonzerőm maximum az orosz emberek vonzerejével mérhető… * - Szóval? Amíg a halál el nem választ? * nézek rá érdeklődve.. *
Kasey Jake Ellswood
Főkarakter : Isabella Newton Hozzászólások száma : 441 Kaszt : Üzenőláda :
Made by Clína
Este 10 után is bárhol játszhatok!
*Látom, ahogy Liliat is vonzza a kapu, ahogy lassan az ujjaival egyre közelebb nyújtózkodik a kapu furcsa kövéhez, de valahogy én sem vagyok a toppon és nem tudom és nem is akarom megállítani. A furcsa hangot, a furcsa vonás engem is elkap, de végül sikerül visszalépnem egyet és immár kitisztult fejjel pislogok a lányra. Megjegyzem, hogy nem lenne jó ötlet bedugni oda az ujjá, mert talán a végén még valami leharapja, mire a leányzó egyszerűen hátrébb ugrik. Felnevetek és határozottan megrázom a kezét, elárulva a nevemet is a kézfogással együtt. A lány kézfogása is határozott, ami tetszik és néhány pillanatra a kezemben tartom az övét és a szemébe nézek.* - Heló Lilia! *ismétlem meg a nevét egy biccentés kíséretében. Így könnyebben megjegyzem a neveket, úgyhogy gyakran szoktam ezt csinálni. Zsebre dugott kézzel ácsorgok tovább, mire a lány felkuncog. Értetlenül fordulok felé és meredek rá, szemeben egy hatalmas kérdőjel rajzolódik ki, hogy mi is volt ez a kuncogás. Hamarosan megkapom rá a választ, miszerint a leányzó piszkálódik velem.* - Ennyire beszarinak nézek ki? Hát köszi... *morgom kissé sértetten, de azért a szemem nevet, így Lilia láthatja, hogy nem vettem komolyan a dolgot. Remélem, hogy ő sem.* - Még szükségem van az ujjaimra, köszönöm szépen. Amúgy meg... Nem is tudom, hogy a démonoknak milyen foguk van. *vigyorodom el szélesen. A furcsa kérdésre megvonom a vállam és felnevetek.* - Hát, hogyha ilyen csinos lányok repkednek errefelé, akkor többször fogok ide jönni. *vigyorodom el szélesen, de közben eszembe jut Gabriella is. Ha ezt hallaná... Azt hiszem, Lilia nem élné meg a reggelt. Mikor választásra kényszerítem a leányzót a nevemmel kapcsolatban, kíváncsian várom, hogy melyik nevemet választja. Végül a Jake-nél lyukad ki, mint általában mindenki. Nem is tudom, hogy az iskolában van-e valaki, aki Kasey-nek hív. Talán mert kicsit unisex név. Szívtam is vele, mikor fiatalabb voltam, de hát ez van.* - Piroska? Jesszusom, miért? *kérdezek rá nevetve, és elhatározom, hogy ezentúl tényleg így fogom hívni a lányt. Csak el ne felejtsem! Mikor Lilia közvetlenül előttem megáll, kissé hevesebben kezd elverni a szívem. Semmi hátsó szándékom nincs, és gyanítom, hogy a lánynak nincs, mégis... Azért elég furcsa érzés, hogyha valaki - méghozzá hogyha egy csinos lány - belemászik a képedbe.* - Öhm... Mit csinálsz? *csúszik ki a számon egy kérdés, mielőtt még Lilia megszólalna. Mikor azonban megszólal, határozottan elvigyorodom.* - Te sem panaszkodhatsz. *szólalok meg, habár furcsa, mert a hangom mintha kicsit halkabb lenne. fél-véla a lány, vagy csábmester, vagy mi a ...??*
*Mondjuk, hogy máshoz vannak szokva, másban bíznak... Ariana valahogy mindig is jobban húzott azokhoz tanácsért, akik talán fiatalnak tűnnek, de mégis, közben annyira, de annyira idősek, és száz évek tapasztalata áll mögöttük. Ez alól persze van egy igen csinos kivétel, akit most nem emlegetünk, de a kivétel csak erősíti a szabályt.* - Nem vagy menthetetlen. Senki sem menthetetlen. Most is itt vagy, pedig gondoltad, hogy visszajössz majd, miután eltaposott a sárkány? Na ugye. *Felel a megjegyzésre rögtön, könnyedén. Aztán hagyja, hogy a másik átkarolja, bújik is, és úgy válaszol.* - Tudom, tudom, de annyira még nem vagyok látnok, hogy mindig rögtön kitaláljam, mi bánt. Hogyha kapcsolatban vagyunk, igenis meg kell beszélnünk az ilyeneket... meg a mindent. Érted? Mert ha ennyire csendben vagy, a végén még azt hiszem, az én tökéletességemmel van bajod. *Még nyelvet is ölt Zakariásra, hogy elvegye a mondat komolyságát, ami amúgyse volt.* - Úgyis tudom, hogy valahol még ott van a régi Zaki... majd megtaláljuk.
Toportyán Zakariás
Főkarakter : Jack Darkfield Hozzászólások száma : 465 Kaszt : Üzenőláda : Animal I have Become
Néha pont azon az úton találkozunk szembe a sorssal, melyen megpróbáljuk elkerülni azt.
*Direkt nem válaszol, érzi, hogy jobb ez. És, hogy melyik a nagyobb gond hrtelen? Talán nem is a démon miatt akar vele beszélni, talán a másik miatt, ami ügyesebben tud kitörni. Vagy talán, csak.. össze kéne hangolnia a két "belső démonát" egymással, valahogy, és akkor máris jobb lenne. És valahogy a fiatalabb tanárral szívesebben edzene ilyen téren, mint mondjuk Jerichoval. Valaogy a professzor neki túlságosan is mélyre ásta magát a nekromanciában, a szemei túl furcsán csillognak mindig, és az ereje is.. túl nagy ahhoz, hogy a fiú elbírjon vele, hiába van itt Ariana.* -Aztán amikor egyedül hagysz vele, akkor feltálal a Jégdémonának vacsorára, mert az egyszerűbb, és én úgyis mentheteztlen vagyok! *csipkelődik egy cseppet, majd a férfi dolgs dologra csak dohog halkan egy sort, miközben átkarolja leányzót.* -Jó, persze, rendben, de na.. Néha annyira kuszák a gondolataim, hogy nem egyszerű ez a mondd el mi a baj dolog. *igen, dohog, kellőképpen, emrt azért nem olyan könnyű ez neki sem, meg amúgy sincs hozzászokva ilyen szintű kötődéshez, bár tényleg igényli, és szeretné is, nagyon, mindennél jobban, csak még picit botladozik.*
*Mikor idekerült, ő sem gondolta volna, hogy így fog folytatódni az élete... hogy olyan dolgokat tud meg és él át, amiket. De mégis így van, és bár sokszor fel akarta már adni, mégis mindig feláll, és valahogy megy tovább, vagy ha nem, akkor valaki húzza... vagy esetleg néha ő húz valaki mást, ahogy éppen kijön a lépés.* - Arra próbáltam célozni, hogy igen, a dolgok néha elég egyszerre és gyorsan szakadnak az emberre. Főleg itt. Lehet valami a vízben... *Rázza meg a fejét, elgondolkozva. Azt nem teszi szóvá, hogy a fiú végülis nem válaszolt, hogy a démont vagy a farkast tekinti önmagában szörnyetegnek, mivel minden bizonnyal jól tette, hogy csendben maradt. Mikor Reed professzor kerül szóba, halvány mosoly szalad át az arcán.* - Oh, Zachary. A névrokonod. Viszont nem hiszem, hogy benne démoni energia mozgolódna, és valljuk be, neked azzal van problémád. *A gyanakvásra nem válaszol, mivel a falka ideköltözése előtt volt róla szó, hogy neki és a tanárnak kell szemmel tartania Jeremyt és a többieket, neki biztosabb alapjai vannak rá, de nem árulja el, amíg nem muszáj. Elvégre nem az ő titka.* - Én viszont bízom benne. És már mondtam, hogy engem nem küldene el... *Ebben bízik, biztos benne, aztán maximum nagyon pofára esik.* - Tisztelem Reedet, biztosan sokat tud, de nem biztos, hogy a démonokról is. *A csókra csak Zakariás vállára hajtja a fejét, és persze, érti már, hogy ez volt a probléma, de mégis...* - Máskor ha baj van, nyugodtan mondd el hamarabb. Nem kell a "férfi dolgaidat" megtartani magadnak. *Kicsit kihangsúlyozza a kifejezést, amit a fiú használt még mikor megtámadták.*
Toportyán Zakariás
Főkarakter : Jack Darkfield Hozzászólások száma : 465 Kaszt : Üzenőláda : Animal I have Become
Néha pont azon az úton találkozunk szembe a sorssal, melyen megpróbáljuk elkerülni azt.
*Jó hely. Elit iskola helyett lelki gondozó, ahová vagy rokkantan és sérülten kerül be az ember, vagy az lesz. Bíztató jövőkép. Minden esetre a lány történetét elhallgatva egy kissé feljebb kúsznak a szemöldökei.* -Most komolyan azzal szándékozol megnyugtatni, hogy a hely vonzza be az ilyen eseteket, vagy a hely generálja az ilyen helyzeteket? *kérdezi kellőképpen szekptikusan és cinikusan, majd emgrázza a fejét, hevesen csóválva.* -Nem bántás, nem azért, csak. Ilyenkor az az érzésem, hogy nm a szekrényajtót, hanem az alapkövét kellett volna ennek a helynek kiszedni. *morog meg dohog, mert nem járja, hogy itt mindenki lelkirokkant lesz, vagy érzéketlen mire elvégzi a sulit. Arra, amikor a lány megkrédezi, ki lehetne az, akkor kissé feszengve dörzsöli egyik kezével másik karját.* -Van egy fura érzésem Reed professzorral kapcsolatban, de nem merem biztosra mondani. Mintha.. néha egész olyan.. mintha olyan lenne, mint mi. De nem akarom vádolni, csak, egy halvány érzet. *mondja, miközben kissé bele is borzong ebbe az egészbe.* -Az a baj, hogy Jerichoban nem bízom. Előbb küldene el melegebb éghajlatra, de.. megpróbálhatjuk, ha gondolod. É köszönöm. *mosolyodik el lágyan, finoman, lehelve egy csókot a lány homlokára, majd az utolsó kérdésre nem is felel, csak finoman elfordítja az arcát, lesüti a szemeit, és érezhetően igen, ezért volt olyan, és mostmár nagyon is tudja, hogy ostobaság volt. De a szerelem bolonddá tesz.*
*Hallgatja a fiú szavait, hogy mitől ennyire nehéz ez. Persze, elhiszi, hogy nehéz, csak valahogy... ebben az iskolában mindenkinek nehéz, ami Zakariás problémáját nem teszi éppen kisebbé, de ad rá reményt, hogy túl lehet esni rajta. Előbb vagy utóbb.* - Persze, elhiszem... mikor én farkas lettem, kitéptem a szekrényajtót... aztán megtudtam hogy mesterségesen vagyok létrehozva... majd nem sokkal azután hogy visszajöttél, viszont úgy tudtam, Nicolas és Rosetta halott, bedugtak egy arénába kilenc hónapra. Aranyélet. *Húzza el a száját, és kicsit megcsóválja a fejét.* - Itt az sem lenne csoda, hogyha kezdenél megőrülni, de azért igyekezzünk kitartani. *Mondja végül, felpillantva a másikra, majd mikor a kutya a hívásra jön, akkor már jobb a helyzet, mint eddig.* - És ki lenne az? *Kíváncsiskodik, amikor Zakariás megemlíti, hogy valakivel beszélhetne, majd eltöpreng.* - Nem tudom. Te érzed, te tudod, mennyire komoly. Hiába ismerlek, nem tudhatom pontosan, mit érzel. De hogyha beszélni akarsz róla... én is itt vagyok. És igazán megkérhetnénk Jerichot, hogy segítsen. *Tartja magát az elméletéhez, aztán úgy dönt, ideje szóbahozni a bálos dolgot is.* - Ezért voltál karácsonykor is olyan? Mert azt hitted, a falka miatt elveszítessz?
Toportyán Zakariás
Főkarakter : Jack Darkfield Hozzászólások száma : 465 Kaszt : Üzenőláda : Animal I have Become
Néha pont azon az úton találkozunk szembe a sorssal, melyen megpróbáljuk elkerülni azt.
*Zakariás meg csak hallgatja a lány szavait, és igazából igaza van. De nah, tini, fordult vele egyet a világ, jött egy másik falka, ahol egy csomó helyes-aranyos-kedves-önmagátjobbanvisszafogniképes farkas van, hogy miért, az kb lényegtelen, démonvadásznak tanult, és mégis félig azzá vált, amit üldözött. Nem olyan könnyű meg egyszerű ezt feldolgozni, kellőképpen nagy törés, nah. De igaz, ami igaz, hogy Ariana mellett azért klasszisokkal könnyebb, mintha egyedül lenne. Talán ezért is fordítja vissza a fejét a lány felé.* -Igazad van.. *hangos sóhaj* -De nem olyan könnyű. Valahogy.. az a baj, hogy túlságosan is más ez, mint ami előtte volt, és túlságosan egyszerre jött.. Lehet, hogy csak azért látok mindent ilyen borongósan. Vagy kezdek megőrülni! *kacsint még a lányra, egy sármos félmosolyt villantva, aztán csak egy még nagyobb sóhaj jön, majd halkan füttyent Kászonnak, aki szinte reflex-zerűen rázza meg magát, és baktat oda a fiúhoz, finoman csóválva a farkát, fejét a fiú lábára hajtva. Zakariás pedig megvakarja a kutya füle tövét.* -Azt hiszem, van valaki, akivel talán beszélhetnék. És szerinted nem olyan vészes a helyzet, csak én vagyok kellőképpen őrült és kombinálok? *sandít fel kissé félszegen a lányra.*
Vas. Feb. 02, 2014 7:50 pm by 
Körben a falak mellett kőpadokat találsz, melyekre leülhetsz elmélkedni életedről, utadról ebben a valóságban. Megnyugtató a hely, ha lelkedben nincs vihar, de ha gondjaid akadnak talán épp itt fognak felkorbácsolódni, de lehet, hogy megtalálod a választ a benned dúló kérdésekre.
