Lelkek Kapuja

Tárgy: Lelkek Kapuja Hétf. Jan. 25, 2010 8:56 am

First topic message reminder :

Különös terem ez. Megnyugtató, de mégis rettegést is hozhat. Amint belépsz egy kisebb terem, ahol állsz. Nem nagy ez, csupán néhány négyzetméter, afféle, mint egy oltár szent nyughelye.

Körben a falak mellett kőpadokat találsz, melyekre leülhetsz elmélkedni életedről, utadról ebben a valóságban. Megnyugtató a hely, ha lelkedben nincs vihar, de ha gondjaid akadnak talán épp itt fognak felkorbácsolódni, de lehet, hogy megtalálod a választ a benned dúló kérdésekre.
A bejárattal épp szemközt kőkaput látsz, afféle oltár, melynek faragása rémisztő, de mégis mestermunka. Emberek alakjai törnek fel a föld felől, nyúlnak a kapu felé, lelkek, kik távozni készülnek, vagy épp maradni szeretnének. A kapu kerek, benne zöld, s néha lilás fények kavarognak. Óvatosan lépkedj közel, ki tudja, hogy nem jön-e át valami, vagy nem ránt-e át valami téged a másik oldalra. És, hogy mi a másik oldal? Az még titok, talán a túlvilág, talán egy másik világ, talán a holtak otthona, tán élők lakják. Annyi biztos, hogy keveseknek adatott meg, hogy átkeljenek itt, ami válaszokat ad sok kérdésre. A kavargó fények sokakat löktek már vissza a padlóra, akik megérinteni próbálták az örvényt.
Igyekezz hát csendben lenni, hallgasd a suttogást, mely bejárja a termet, ki tudja, tán meghallod rég elhunyt szeretteid hangját is, kik tanáccsal szolgálnak, vagy csak azt mondják jól vannak, ne aggódj értük. De az is lehet, hogy olyat hallasz, amit nem kellene, sikolyokat, haragos kiáltást, amitől megfagy ereidben a vér.

//A kapun csak mese keretén belül lehet átlépni, mesélő felügyeletével.//

írta Cirelin de Sovalon

Vendég

*Az óráról kijövet nem is tudja mi kavarog a fejében a fiúnak inkább sétál csendben halk léptekkel a lelkek kapuja felé. Öltözete ugyan az, ami az órán volt pálcája szintén a jól megszokott helyén tőre, meg az oldal zsebében. Egy cigit vesz elő farmerja bal zsebéből és rágyújt. Bizony, a Nekromanta srác egy ideje rászokott a cigarettára. Hogy miért? Ezt még a fiú se tudja, pedig egészségtelen a cigaretta. Belépve a lelkek kapujába, körbe pillant a szemeivel, és szokás szerint fekve találja szőke hajú szaktársát.* - Szia! Gondolatok a fejedben, főleg az óra után, szokás szerint itt fekszel. Hogy vagy rég láttalak.*Kérdezi, meg Susant majd neki dől a falnak és közben szívja a cigijét.* - Egész érdekes volt a mai óra.*Jegyzi meg a lánynak és végig néz rajta.*

Vendég

*Már egy jó ideje a Kúria folyosóit rója az a szőke hajú lány, aki szokás szerint lenge öltözetben mutatkozik a nagyvilágnak. Vagy, ha nem is a nagyvilágnak az iskola tanulóinak és tanárainak... Lényegre törve a mai napja sem volt túlságosan izgalommal teli, csak csinálja azt amit eddig. Mindenesetre egy fekete cicanadrág van rajta, mely szépen kiemeli a lány formás fenekét. Felül pedig, nos egy mélyen dekoltázsolt pántos felső feszül a szőkeségen. Szemei szépen kihúzva, fehéres-szőke haja pedig már a derekát verdesi. Mellette a fossza szuszog, aki csak néha előrerohan...
Léptei egyenesen a lelkek kapujához vezetnek, zöld szemei tompán kissé talán élettelenül merednek előre. A magassarkú élesen hasít bele a néma csendbe. A lány fogja magát és szépen az oltárhoz sétál, fogja magát majd végig fekszik rajta. Fejét a kapu irányába fordítja és úgy bámulja a zöld kavargást. Mostanában mindig ezt csinálja. Magam sem tudja min elmélkedik ilyenkor csupán csak üresen mered előre.*

Vendég

- Valóban pontatlanul fogalmaztam. Sajnálom. *Hajtja meg kissé magát, bocsánatkérően, majd hallgatja a szavakat, és elgondolkozva nézi Nate-et. Mintha tényleg Ő állna itt mellette... a fene tudja, hanyadik testében.* - Tényleg fantáziátlan. A Nate Sonet sokkal remekebb. *Előre elhatározza magában, hogy utána fog nézni ennek a névnek... Megközelíti minden oldalról. Eredet, meg egyebek. Ha annyira fantáziadúsnak jellemzi a fiú, akkor valaminek lennie kell benne. Vagy simán szépen cseng...? Meglehet.* - Nem tudok róla sokat. Magam elé tudom képzelni, milyen volt, mikor úgy láttátok, hogy lángolt az erdő... de azt hiszem, nem elég hiteles a kép. Valami hibádzik. Nem valós. Segíthetnél talán, hogy jobban el tudjam képzelni. *Mosolyodik el halványan. Aztán az elharapott szónál kuncog.* - Sok sikert hozzá. Majd még találkozunk... Mister. *Erős a kísértés, de mégsem változtat meg egy betűt. Csak integet Nate után, majd hamarosan ő is távozik.*

Vendég

*Ari kérdésére bólint.* - Igaz volt. Ma már nincsenek napjai, mert nincs a bolygó. De tényleg így volt. *Mondja elgondolkozva, majd félrenéz, belenézve a kapuba.* - Barát? Jó kérdés, hogy az-e. Valamikor az volt. Régen. Fiatal korunkban. Milyen néven futhat? John Smith talán. Vagy annak valamilyen változata. Mindig azt a nevet használja. Szörnyen fantáziátlan, nem gondolod? Minden másban brillírozik, de névválasztásban... szörnyű. A Nate Sonet mennyivel jobban hangzik, nem? *Somolyog az orra alatt.* - Gallifrey... mit mesélhetnék? Elvégre ha tudod, hogy két napja volt, tudhatod, milyen volt. *Gondolkozik, majd felpattan, gyorsan, és megpördül egyszer a tengelye körül, 360 fokos szögben.* - No, szerintem én még körbenézek pár helyen, hátha rátalálok arra a vén csavargóra. Majd még találkozunk. Viszlát! Allon... nem, az nem az én szövegem. Nem lopom a szövegét. *Morog egy kicsit az orra alatt, majd int párat, és felfut a lépcsőn.*

Vendég

*Nem válaszol arra, hogy igaza van-e a fiúnak, csak zavartan megvonja a vállát. Aztán Nate egyszerűen felugrik az oltárra, Ariana pedig közelebb sétál.* - Tényleg igaz, hogy két napja van, és az egyik délben kel fel? *Kérdez vissza csípőből. Viccnek veszi a dolgot, így nem is nagyon lepődik meg rajta.* - Hogy hívják? Talán tudok segíteni. *Ajánlja, miközben ő maga az oltárnak támaszkodik Nate mellett, de nem ül fel rá. Már komolyan várja azt a választ, hogy "Doktornak", vagy valami hasonló.* - Mesélsz nekem erről a bizonyos Gallifrey-ről? Meg a barátodról?

Vendég

- Túlzás? Ugyan. Legalább olyan híres vagy az iskolában, mint Kate lassan az egész világon. Igazam van, vagy igazam van? *Hunyorog, majd végül elengedi a lány kezét. Miközben ő a témaváltáson gondolkozik, ő nyugodtan felugrik az oltárra, lábait lógatva róla. Aztán jön a kérdés, hogy honnan jött.* - Jepp. Vadiúj. És Gallifrey-ről. *Veti oda félvállról, akár tudja Ari, hogy mifán terem az a Gallifrey, akár csak egy távoli városnak veszi. De ha rákérdez, hogy hol van, hát ő biza lelkesen elmagyarázza neki.* - És keresek valakit. Aki szintén onnan jött. Tudom, hogy itt van, de nem tudom hooool. Egész nap őt keresem, de elkerül. Szerintem direkt. Pedig régen láttam már. *Magyaráz, lábait lóbálva, zöld szemeivel a cipőit fikszírozva.*

Vendég

- Nem is rossz ötlet. *Mosolyodik el, majd a névre bólogat, és nevet.* - Igenis, Mister. *Aztán hirtelen a fiú megragadja a kezét, mire csak döbbenten pislog, reagálni nem nagyon tud. Hallgatja a szavait, és igyekszik értelmesen pislogni, miközben fülig vörösödik. Oké, előfordult már, hogy valaki megkérdezte, hogy hé, te festetted azt a képet a bálon, ugye? Vagy hasonló. Éppen a közelmúltban is. De olyan még nem volt, hogy valaki ilyen lelkesedéssel viseltessen iránta, ráadásul Lady Dee...!* - Héhéé, azért túlzásba ne ess! *Hebegi kicsit zavarban, de annyira le van sokkolva, hogy nem is jut el a tudatáig, miszerint még mindig szorongatják a kezét. Így nem is húzhatja el ugyebár.* - Igen, Kate, Middleton. Igazán megtisztelő, hogy jobbnak tartassz nála, de az az évfolyamelső nagyon régen volt... *Próbál kicsit mentegetőzni.* - Huh, azért nem hittem volna, hogy ennyire terjed a nevem. De... tényleg köszi. És... öhm... *Kétségbeesetten próbál témát váltani, de hirtelen nem jut eszébe semmi.* - Honnan érkeztél, Nate? Nemrég, ugye? Mintha láttalak volna az újoncok listáján.

Vendég

- Akkor átesek. Legalább felfedezek pár új világot... talán tanulok is pár dolgot. *Vigyorodik el, majd a név elemzésére bólint.* - Bezony. Jó név, mi? Nekem is tetszik. Illik rám. Mr Nate Sonet, ha hivatalosak akarunk lenni. *Mosolyog, majd félrebillenti a fejét, összehúzott szemekkel méregeti a lányt. Ariana... nemrégóta van itt, és a párbejversenynél császkált, meg az elbeszélésekből összekapcsolja, hogy az az Ariana ez az Ariana, és elkerekednek a szemei, két kézzel megragadja Ari egyik kezét, és hevesen megrázza.* - Ariana Ravenwood? Az az Ariana Ravenwood? Az aranypálca győztese, az utolsó évfolyamelső, a festő lány? Komolyan? *Totál belelkesül, mint egy fanboy, ha megkapta a kedvenc játékát karácsonyra.* - Ez olyan dolog, mintha megérkeznék Angliába, és összefutnék Lady Dee-vel... *Lefagy, és félrebillenti a fejét, elgondolkozik, de Ariana kezét még mindig a kezeiben tartja, hacsak el nem húzódik.* - Nem, rossz példa, Ladi Diana csúnya véget ért... akkor mintha Kate... hogy hívják Vilmos menyasszonyát? Nem jut eszembe. Mégis jobb vagy, mint Kate, neked tudom a nevedet. *Nevet fel.*

Vendég

*A válaszra kinyitja a szemeit, és halványan elmosolyodik.* - Olyasféle akad nekem is. De a jelzés nem mindig elég ahhoz, hogy meg tudj kapaszkodni. Hiába érzed előre, hogy baj van, ha már nem tudod elkerülni. *Kissé előredől, a térdeire támaszkodva.* - Nate... Szép. Az unokatestvéremet is így hívják, bár nála csak becenév. Sonet... igen, valóban szép. *Hümmög kicsit a fiú nevén, ismételve, véleményezve, majd bemutatkozik.* - Ariana. *Kihagyja a vezetéknevet. Egyrészt egyre kevésbé tartja szükségesnek megemlíteni, másrészt... talán bízik benne, hogy keresztnévről még nem ismerik annyian. Ő maga pedig nem igazán néz ki annak a nemeslánynak, aki a születési alapján lenne. Farmer, kék póló... kopott tornacipő.*

Vendég

*Kinyitja a szemeit, és lassan a lány felé fordul. Még egy hölgyeménnyel hozta össze a sors, ma már a negyedikkel. Pedig nem is nőnemű, akit keres, na, és bár határozottan csinos ez a megjelent hölgy is, már kicsit morog magában, hogy más is lesétálhatott volna. De ebből nem látszik sok minden az arcán, csak ellöki magát a fényes kaputól, előresétálva.* - Ugyan már. Van nekem harmadik szemem, az majd szól, ha át akarnék esni. *Vigyorodik el, megkerüli a kőoltárt, és megáll Ariana előtt.* - Nate Sonet volnék. *Mutatkozik be, háttal nekidőlve az oltárnak. Öltözéke mellesleg egy fekete öltöny, fehér inggel és fekete nyakkendővel. Man of wealth and taste...*

Vendég

*Valahonnan a közelből fütyülés hallatszik. Angol nyelvű szám dallama, és a lány maga sem tudja, miért éppen ez jutott eszébe. Nincs célja, arra megy most, amerre a lábai vezetik, és így lyukad ki a lelkek kapujánál. Belépve egy szőke fiút pillant meg a kapura tapadva, mire felvonja a szemöldökét.* - Vigyázz, bele ne bucskázz. *Szól oda neki egy halvány mosollyal, majd leül oldalt egy padra. Hátradől, a falnak támasztja a fejét, behunyja a szemeit, és némán bámulja a szemhéját belülről. Nem nagyon akarja zavarni a fiút. Ha az szeretne vele beszélgetni, itt van, de ha nem... akkor mindketten elmélkednek magukban, és kellemesen elvannak.*

Vendég

- Hoool vaaagy? Tudom hogy itt vaaagy, gyere elő, akárhol is vaaagy! *Elnyújtott hangon szólongat valaki valakit, és lefele sétálgat a kapu felé, majd megtorpan, a fényre nézve.* - Na jó, itt tuti nem vagy. Ha itt lennél, rá lennél tapadva a fényre, hogy mégis miez, és honnan jön, és mitől világít. *Csóválja a fejét, majd lesétál, a fény elé, belenézve, és konkrétan nekidől a kapunak. Igen, konkrétan ő tapad rá, fülét nekinyomva, becsukva a szemeit. Hallgatva a suttogást.* - Mit mondtooook? Nem érteeem... *Morogja, továbbra is hallgatózva. Mintha értelmet keresne a túlvilági suttogásban.*

Vendég

*Jana hallgatja a lány kérdését, majd felnevet.*
- Miért te? Hát... nem tudom. Miért ne? * Kérdi nevetve. Hogy mi értelme a kérdésnek? Nem sok. Dehát... ez már csak így van. Nem lehet mindig mindennek tökéletes értelme. Majd aztán a lány megkérdi, hogy honnan tudhatná, hogy hová ment a srác, Jana csak megvonja a vállát.*
- Te mostanság többet tudsz az iskolában történtekről mint én. De komolyan. Én meg... nem vagyok egy nagy kijáró mostanság. Kezdek olyan lenni mint Estella, aki csak a szobájában ül nagyrészt.
*Mondja mosolyogva, majd amikor a lány feláll, és elköszön, akkor ő is int utána. - Szia drága. Aludj jól. Bár nemsokára én is megyek. * Int a lánynak, majd vissza fordul a zöld örvénylés felé. Még egy jó fél óráig ül, Srődingert simogatva, majd feláll, és ő is vissza ballag a szobájába.*

Vendég

*Csak hümmög pár sort a lány szavaira, amikor az felkacag csak félrehúzza a száját...* -Miért én...? *Kérdezi az össze illő dologra, viszont a következő dologra felszalad a szemöldöke.*- Én nem is ismerem... Honnan tudjam hova ment. *Válaszolja, miközben a vállát vonogatja.* - Megyek... Késő van. Szia. *Köszön el a lánytól, miközben lepattan az oltárról, majd még int a lánynak és elindul valamerre.*

Vendég

*Amikor a lány közli, hogy vigyáznia kellett volna Janára, a fekete hajú lány csak felkacag.*
- Ugyan már. Nem állhatsz őrt mellettem mindig. Majdnem felnőtt nő vagyok. Tudom mit csinálok... legalábbis nagyrészt. Az a múltkori dolog...nos az ....véletlen volt.
* Mondja a lány mosolyogva. * - Ne aggódj. Nem fogsz elveszíteni. Nem olyan könnyű engem hidegre tenni ezt te is tudod. Majd meglátod, hogy nem lesz itt gond. *Mosolyog Susanra folyamatosan Jana, majd a kérdésre, hogy hallotta e, hogy Holden elment, csak megvonja a vállát.*
- Nem ismertem a srácot. Chleo? Hát... én aztán nem tudom kivel illik össze, vagy kivel nem. Nem az én tisztem megítélni. Bizton rám is sokan mondják, hogy nem illek össze Faithel, mert ő magas, és szőke, én meg középmagas, és fekete hajú.
*Vonja meg a vállát, majd csak félrebiccenti a fejét.* - És... miért ment el nem tudod? * No igen... őt inkább érdekli ez, mint hogy ki kivel hányszor, és hogy. No persze... ezt nem arra értve, hogy Susant ez érdekli. Sokkal inkább hogy ki kivel van együtt.*

Vendég

-Kicsit rámenős voltam... *Válaszolja egy mosollyal az arcán, majd, amikor Jana közelebb húzza csak vigyorog, mint a vadalma.* - Brutál mi? *Kérdezi, majd ugye leül a lány mellé, amikor az megszorítja a kezét csak nyel egyet. Aztán csak fogja magát és magához öleli a másik lányt. Össze vissza puszilgatni kezdi az arcát, ahol éri aztán pár pillanat után ő maga is megszólal.* -Nem...nem szeretnélek elveszíteni. Sajnálom, vigyáznom kellett volna rád. *Mondja, miközben elengedi a másikat, majd kicsit hátrébb húzódik. Nem, nem depressziózik csak, csak kicsit sokként érte a múltkori dolog. Hosszú szőke haját, mely már lassan a derekát verdesi hátra dobja, miközben nyújtózik egyet. Tekintete egy pillanatra a kezén lévő gyűrűre siklik, ha akarná sem tudná levenni... Zöld pillantása igen lassan újra Janára siklik.* -Hallottad, hogy elment Hol..Holden? Azt hiszem így hívják, nem igazán illenek össze Chleoval... *Ecseteli a lány, miközben a vállát vonogatja.*

Vendég

*Amikor Susan majd hogy nem bocsánatot kér, mert megijesztette Janát, a lány csak megcsóválja a fejét.*
- Semmi gond. Tényleg semmi. Az én hibám mert nagyon elmerültem a gondolataimban.
* Mondja a lány mosolyogva, majd amikor a lány körbe fordul, Jana csak felvont szemöldökkel figyeli, majd amikor meglátja a tetoválást, azonnal nagyra nyílnak a szemei. Megállítja a lányt, majd kicsit maga felé húzza, hogy jobban láthassa a tetoválást.*
- Az mekkora fíling... rohadt jól néz ki. Nagyon nagyon rohadt jó.
* Lelkesedik már-már fangirl sikollyal, a tetoválás iránt. Nagyon bejövős neki az a kép. Majd aztán csak vállat von. * - Jól vagyok. Nincs okom, hgy azt mondjam, hogy nem. Bár lehetne jobb is. * A mondat végén elmosolyodik, majd csak ő is megszorítja kicsit Susan kezét. Nem bánja, hogy barátnője most itt van. Sőt. Örül is neki.*

Vendég

*Egy kicsit nagyon meglepődik, amikor a lány "meg akarja fojtani", mindenesetre sóhajtva fújja ki a levegőt. Rögtön elhúzódik a lánytól, majd úgy áll mögötte, így Jana gond nélkül hátra tud fordulni. Amikor megjegyzik, hogy jól néz ki, csak egy ördögi vigyor jelenik meg az arcán. Mindenesetre csak körbefordul, szépen lassan és hopsz ott villan ki a lány oldalán futó tetoválás. Szépen mutat a hófehér bőrön az biztos, mindenesetre csak fogja magát és leül a lány mellé.* - Nem akartalak megijeszteni. *Mondja egy halovány mosoly keretében, miközben kezét a másikra teszi és egy picit meg is szorítja. Nem veszi el a kezét, legalább, ha nem lökik el akkor ott marad. A lényeg, hogy magától nem veszi el, egyébként a lány észrevehette, hogy amióta majdnem meghalt azóta Susan sokkal bújósabb lett.* -Örülök, ha jól vagy. *Mondja halkan, majd csak elhallgat...*

Vendég

*Amikor a látása hirtelen elsötétül, és fogakat érez a nyakán, azonnal mozdul. Keze egy fojtás szerű tartásba dermed, így Susan azonnal érezheti a torkára kulcsolódó "kezeket", melyet a lány a telekinetikus erejével aktivál. Ez nem szándékos. Sokkal inkább egy ösztön szerű mozdulat. Az elmúlt időben kétszer halt meg, így nincs kedve újra. Ám amint meghallja a hangot, azonnal elengedi Susant.*
- Bo...bocsánat. Csak... Mostanság kicsit... túlreagálok néha. Bocs.
* Szabadkozik a lány, majd ha amaz elengedi, akkor hátra fordul felé, a macskáját cirógatva.* - Nem sok. Meg vagyok most. Fáradt vagyok, és alig van kedvem bármihez is. * Sóhajt halkan, majd végig nézi Susant.* - Jól nézel ki.
* Konstatálja a végeredményt, majd csak félrebiccenti a fejét. * - Tényleg bocs. Nem akartalak bántani. Csak a frászt hoztad rám. * Sóhajtja halkan. A hiéna a nála kisebb macska támadását nem veszi fel túl komolyan, és mivel már így is feküdt, az max ráugorhat, és úgy nyalhatja képen.*

Vendég

*Marijana látását két kéz takarja el, miközben a nyakánál forró leheletet érezhet. Hogy, hogy került ide a lány? Jó kérdés, mindenesetre eddig kiábrándító bűbáj volt rajta... Fehér fogait egyenesen a lány ütőerére tapasztja, persze nem erősen harap bele barátosnéja nyakába, hanem csak úgy mondhatni kellemesen...* - Mhizuh Cuncikhám? *Kérdezi a lány, ám továbbra sem ereszti el a lány nyakát. Az Ő öltözete, nos elég legyen annyi, hogy meglehetősen hiányos, mint mostanában oly sokszor... Darwin is itt van valahol a fossza a hiénát rohamozza meg, szépen leteríti majd szokás szerint képen nyalja. Egyébként ami Susan napját illeti nem volt túlságosan eseménydús. Ma leginkább kiábrándító bűbájban mutatkozott. Úgy látszik nem igen volt kedve másokkal találkozni...*

Vendég

*Néma léptekkel közeledik a lelkek kapúja felé a Naxeldiresek Fekete Angyala. Ahogy egy páran nevezték már. Ő nem erősíti meg ezt a nevet. De nem is veti el, hiszen hízelgő. A katana mint mindig most is az oldalán lóg, ám a haja most nincs kiengedve. Fekete köpeny van rajta, egy bőrnadrág mint mindig. Fekete pulóver, hiéna, zombimacska. Elvégre Shrődinger mostmár mindig mellette lóg, még ha a hiéna néha morog is amiatt, hogy egy négylábú dögöt kell maga mellett elviselnie. Lassan sétál az oltárhoz, és belepillant a kavargásba. Szemei messzire révednek. Olyan időkre, amik elég régen... fél éve talán... elmúltak. Olyan pillanatokra, amiken akkor még jókat mosolygott. A macska felpattan az oltárra, és a lány elé sétál, és a karjainak kezd dörgölőzni, amiken támaszkodik. Dorombol hangosan berregve, majd nyávog egyet porlepte hangon. A lány csak rápillant, felül a kő emelvényre, majd az ölébe húzza a zombi macskát, és simogatva bámulja tovább a zöld örvényt.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Vas. Jan. 02, 2011 12:24 am

*Shiwo nem volt itt, mikor Báthory-ról dumáltak, tehát sajna nem tud ehhez a témához hozzászólni. Pedig kedveli azt a figurát... Susan nevére viszont felkapja a nevét. -Watson? Csak nem? Londonból? Emlékszem, a politikai viharokban a Watsonok szép kis summát kapartak össze... persze mi is... mondhatni a kedves királynőt is megvettük, ezért kaptuk vissza a nemesi címet, ami már akkor megvolt, amikor Írországban még csak kelták éltek. Nem gondoltam volna, hogy itt találkozok egy angol nemesi sarjjal... Hála Istennek, akkor nem vagy sárvérű. *Ránéz a másik lányra. Nem tudja a vérminőségét, de kedvesnek tűnik. Ha ez így marad, ő sem fog előhozakodni azzal, hogy kíváncsi a vérminőségére. -Hogy mi járatban? Nem tudok aludni és nincs kedvem altatóbűbájt mondani magamra. Nem akarok most álomtalan álmokat. *Na igen, azok az álmok nagyon szemetek... Azaz a nemlétező álmok.
Shiwo az órájára néz, majd úgy dönt, hogy elindul. -Úgy látszik ma fogok álmodni. Elmentem hölgyeim, majd találkozunk. De most kezdenek leragadni a szemeim. Nos, jó éjszakát! *Köszön el és elindul hálókörletébe.

//Fagy//

Vendég

*Brenda a szemöldökét fel is vonta, mert számára tényleg feltűnt, hogy valahogy más Susan, de nem fog megjegyzést tenni rá. Hogy miért nem? Talán mert azért úgy gondolja a diák lány, hogy ez a szőke szaktársa dolga és ahhoz neki nincsen köze. Csak megvonja a vállát, mikor Báthoryt mondta.* - Báthoryval? Mert? Olyankor meg kell átkozni vagy finoman oda szólni bocsánat, de foglalt vagyok.. című téma.. nem tetted meg? Vagy ha részeg volt akkor simán tökön rúghattad volna...*Feleli a lánynak vigyorogva miközben egy fiú hangra lesz figyelmes, és fejét a hang felé fordítja. Íriszeivel megnézi a fiút még nem igazán találkozott szaktársával, sőőt... amikor meghallja Susan teljes nevét, a második nevére fel figyel, mert még soha nem hallotta Dorothy nevét, pedig szép név. Shivonál, a mugli szóra csak biccent egyet és gyilkos pillantással néz, de nem szólal meg semmit. Elviseli a muglikat, de azért hát na...* - Brenda Scoop.*Mutatkozik be és mosolyog hozzá egyet, de még mindig a falnak neki dőlve figyeli két szaktársát.* - Amúgy Susan én meg vagyok Holt lelkek tanyájában voltam Karennel, csak nem akartam a szobában lenni, mert aludni bizony ilyenkor? Ugyan.. és te Shivo, mi járatban erre?*Kérdezi, meg szaktársát is miközben felelt Susannak feltett kérdésére, a "te?" szócskára..*

Vendég

*Merengve, fekszik a kőoltáron, zöld szemei lehunyva, olyan akár egy szobor. Egy gyönyörű márványszobor, amikor meghallja a lépteket nem mozdul meg. Ugyanúgy fekszik lelógó lábát néha megbillentve, mindenesetre Brenda hangjára egy kis megnyugvás költözik belé.* -Üdv Brenda, neked is. *Mondja a lány, miközben szemeit egy pillanatra kinyitja és rápislant a lányra. Nos, ami a ruhát illeti, Susannél ez még korántsem lenge.. Ekhm..*- Meg vagyok, csak Báthoryval van gondom... A minap elkezdett tapogatni. *Mondja a lány, miközben felsóhajt.* -Te? *Kérdez vissza. Amikor meghallja a férfiú hangot csak összevonja a szemöldökét. Még pár pillanatig erejéig fekszik, aztán ülő helyzetbe tornássza magát. Végignéz a fiún, miközben megszólal.* - Altolos? *Kérdezi a lány, miközben nyújtózik egyet, mindenesetre a mugli szóra nem mond semmit. Helyette inkább bemutatkozik.* -Susan Dorothy Watson. Ő meg Darwin. *Bök fejével a daimon irányába. Hogy miért mondta a második nevét is...? Nos, nem szokta hangoztatni a származását, ám ezúttal kivételt tesz.* - Mi jártaban erre felé, eme késői órán? *Kérdezi, kissé ironikusan a lány. Brenda, észreveheti rajta, hogy most nagyon nem olyan mint szokott lenni. Na, igen eléggé szeszélyes a lány, nem egyszerű kiismerni.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szomb. Jan. 01, 2011 11:40 pm

*Ugyan mit csináljon az ember éjszaka? Ha nincs kedve aludni? Maradjon a szobájában és nézze a plafont, vagy inkább nyomjon magára egy altatóbűbájt? Esetleg menjen sétálni oda ahova lehet? Shiwo ezeket latolgatta, míg végül a harmadik mellett döntött. Most itt sétál, szokásos fekete farmerjében, fekete ingében és Naxeldires talárjában. Kezén az Altolos család arany pecsétgyűrűje, mely jelzi, hogy végleg övé az örökség. Anyja elhalálozott, nagynénje pedig végleg kiköltözött a családi kúriából, melyet már csak az a habókos Worny nevű házimanó lakja. És persze tisztán tartja. Shiwo szereti azt a manót. Vén már, de még érti a dolgát, jó erőben is van, csak már mániája lett az állandó motyogás, amit a manó hallatt. Na igen, szerencsétlen Worny már kezd dilis lenni...
A Lelkek Kapuja. No igen, Shiwo kedvenc helye. Szeret ott ülni egyedül, olvasni, vagy csak kardját fényezni. (Természetesen most is nála van másfélkezes ezüstkardja... Soha nem hagyja ott, sehol).
De most, beérvén, látja, hogy nincs egyedül. Két szaktársa is ott van, az egyik meg valami beosztással is bírhat... legalábbis a jelvényét illetőleg. Természetesen látta már mindkettőt, de Shiwo nem szeret túlságosan nyílt lenni, ezért nem ismer meg évek alatt embereket. Múltkor is olyannal találkozott aki szintén négy éve idejár, de csak most tudott bemutatkozni neki. -Üdv. *Szólal meg, mély, bariton hangján. -Shiwo Altolos, ha valamelyikőtök nem ismerne. És szabad tudnom a ti neveteket is, vagy hadititok? *Az utolsó szónál némileg elmosolyodik, mutatva, hogy csak viccelt egyet ezzel a különös mugli szóval... pedig szinte nem is használja ezeket, a muglikat is megveti, nemhogy a sárvérűeket és úgy an block a muglivilágot is.