Lelkek Kapuja

Tárgy: Lelkek Kapuja Hétf. Jan. 25, 2010 8:56 am

First topic message reminder :

Különös terem ez. Megnyugtató, de mégis rettegést is hozhat. Amint belépsz egy kisebb terem, ahol állsz. Nem nagy ez, csupán néhány négyzetméter, afféle, mint egy oltár szent nyughelye.

Körben a falak mellett kőpadokat találsz, melyekre leülhetsz elmélkedni életedről, utadról ebben a valóságban. Megnyugtató a hely, ha lelkedben nincs vihar, de ha gondjaid akadnak talán épp itt fognak felkorbácsolódni, de lehet, hogy megtalálod a választ a benned dúló kérdésekre.
A bejárattal épp szemközt kőkaput látsz, afféle oltár, melynek faragása rémisztő, de mégis mestermunka. Emberek alakjai törnek fel a föld felől, nyúlnak a kapu felé, lelkek, kik távozni készülnek, vagy épp maradni szeretnének. A kapu kerek, benne zöld, s néha lilás fények kavarognak. Óvatosan lépkedj közel, ki tudja, hogy nem jön-e át valami, vagy nem ránt-e át valami téged a másik oldalra. És, hogy mi a másik oldal? Az még titok, talán a túlvilág, talán egy másik világ, talán a holtak otthona, tán élők lakják. Annyi biztos, hogy keveseknek adatott meg, hogy átkeljenek itt, ami válaszokat ad sok kérdésre. A kavargó fények sokakat löktek már vissza a padlóra, akik megérinteni próbálták az örvényt.
Igyekezz hát csendben lenni, hallgasd a suttogást, mely bejárja a termet, ki tudja, tán meghallod rég elhunyt szeretteid hangját is, kik tanáccsal szolgálnak, vagy csak azt mondják jól vannak, ne aggódj értük. De az is lehet, hogy olyat hallasz, amit nem kellene, sikolyokat, haragos kiáltást, amitől megfagy ereidben a vér.

//A kapun csak mese keretén belül lehet átlépni, mesélő felügyeletével.//

írta Cirelin de Sovalon

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szomb. Jan. 29, 2011 7:33 pm

//Mert a Csatornáknál, meg a Teleportszobánál is lehet 10 után játszani? Én erről sem tudok.//

Vendég

//Ahogy Chris is mondta. Azt hittük, hogy a Központi termek topikban lehet 10 után játszani itt is. Elnézést kérünk. Ha tudtuk volna, akkor nem tesszük. Többet nem fordul elő. Bocsánat.//

Vendég

//Elnézést kérünk, de úgy gondolkoztunk, hogy mivel a Központi termek között van... de bocsánat, többet nem fordul elő.//

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szomb. Jan. 29, 2011 6:19 pm

//Srácok, én úgy tudom, hogy itt nem lehet 10 után játszani, és ti nem kevéssé túlléptétek ezt az időt...úgy hogy Christ prefi, Susan tanár, Jana pedig tanár volt. Nem a legjobb példa ez úgy gondolom...//

Vendég

*Összeszűkített szemekkel nézi Nate-et amikor az még körbe is járja... Legszívesebben felborzolná a bundáját, de most ugye ez nem igen megy neki... Hallgatja Jhon szavait, mire elgondolkozva nézi meg a két srácot.*~Eh...~*Gondolja, majd amikor Nate bejelenti, hogy távozik csak biccent, viszont az utolsó mondatra leugrik az oltárról.* - Képes lennél kicsukni szegény macskát? *Kérdezi még a lány, majd Jhon felé pislant.* -Neked is. *Köszön el a fiútól, majd megvárja, míg azok elhagyják a terepet, aztán a madárkát elereszti ő pedig a következő lépésben már egy macska alakját veszi fel. Gyors, fürge mozgással lódul meg. Valahol levágja az utat, így amikor a fiúk beérnek a szobába egy összegömbölyödött cicát láthatnak az ágyon.*

Vendég

- Úgy van. A Tardissal. De azt úgy sem fogja sosem látni senki, mert a kaméleon rendszer működik...azaz működött... egész amíg a 60-as években be nem ragadt egy landoláskor... de sebaj. Szeretem azt a kék telefondobozt.
*Mondja mosolyogva, majd amikor a szobatársa Nate megindul, akkor a Doki is bólint.* - Azt hiszem jó lenne nekem is mennem, mert komolyan kezdek fáradni. Ami meg az embereket illeti... én szeretem őket. Szerintem... teljesen korrekt a faj. Egyszer majd a ti fajotok is felfejlődik... és talán ti lehettek majd a következő olyan faj, aki uralhatja az időt, mint régen a miénk a Gallifrey-en. Azok az ezüst színű folyók... de szépek is voltak... és a narancs hegyek. Ilyenkor mindig rájövök, hogy mennyire hiányzik...
* Sóhajt komolyan, arcán tényleg a honvágy tükröződik.* - Jó éjt Felicity Eastwood. Örültem a találkozásnak. * Köszön el mosolyogva, majd Nate után ugrik.*
- Na várj már meg te... Mester... csak azt tudnám minek vagy a Mestere. Talán a marhaságnak? * Kérdi villantva a fiúra egy szemtelen vigyort. Felicitynek meg jó lesz sietnie Cicaként, ha nem akar kint aludni a küszöbön... és valamit látni akar.*

Vendég

- Darabban? Nem. Én a kegyetlen valóságból, a múltból idézek. *Vigyorog szélesen, és Jhon morgására csak kacsint egyet.* - Esik az eső, Doktor? *Kacag, jól elvan. Sok filmet néznének? Ki tudja. Arra, hogy hogy jöttek ide, mosolyog csak Nate.* - Járművel. Tardis a neve. Time And Relative Dimension In Space. Ő rendszeresen itt dekkol. *Int a fejével Jhon felé.* - Az igazat megvallva nem értem mi olyan érdekes rajtatok embereken, hogy ennyire... imád titeket. *Végigméri Felicity-t, megkeményedett zöld szemekkel, mintha a lány vizsgálatával akarná megérteni, hogy miért, miért. Még körbe is járja párszor, gyors léptekkel.* - Én meg egyszer lenyúltam a Tardisát, azóta mindig ide lyukadok vissza én is. Unatkozna nélkülem. *Vigyorodik el, szélesen, majd hátat fordít, és elindul, elmenve Jhon mellett, fél kézzel megborzolva a fiú haját.* - No én léptem. Remélem Cica már a szobában van, mert különben ki lesz zárva. *Morfondírozik hangosan, miközben elindul felfele, egyik kezével búcsút intve, és dúdolgatva eltűnik a társalgókba vezető lépcsőn.*

Vendég

*A szemöldökét húzkodja Jhon válaszára, majd amikor Nate drámázni kezd csak a szemeit forgatja meg.* - Csak nem részt veszel valami darabban? *Kérdezi a lány, majd amikor a srác azt mondja, hogy ez szemei elkerekednek, majd Nate-re fújtat.*
- Nem vagyok ez. *Fújtatja a lány meg mindjárt jön a szőrcsomó, na jó nem. Mindenesetre Jhon felé fordul.* -Időlordok... Nem néztek ti túl sok filmet? *Kérdezi a lány, miközben felhúzza a lábait törökülésbe, majd úgy pislog. Kezében ott van a kis kolibri, akit lelkesen simogat.* - Ahham, Időlordok... *Mondja a lány, majd Nate-re pislant. Egy ideig összevont szemöldökkel nézi a fiút, de inkább nem mond semmit.* - Szóval mindketten a Gallifrey-ről származtok... És mégis, hogy jöttetek ide? *Kérdezi meg a lány, miközben a bakancsát kezdi el nézegetni.*

Vendég

*Felicity nem válaszol a feltett kérdésre. Hogy ismeri e Charles bácsit, hát nem mondd semmit. De amikor megkérdi, hogy emberek lakják e a Gallifreyt, csak felsóhajt.*
- A Bolygó egy háborúban elveszett. Nem. Nem emberek lakták... hanem Időlordok. Mondhatod, hogy olyanok vagyunk mint az emberek... de én erre inkább azt mondanám, hogy Ti vagytok olyanok mint az Időlordok.
*Vonja meg a vállát, majd amikor a Mester nekiáll drámázni, Jhonnak határozottan lefagy az arcáról minden kifejezés, majd kicsit olyan feje lesz, hogy "Na ezt nem akartam hallani".
- Kuss... nem tudom miről beszélsz.
* Morogja az orra alatt... majd csak szimplán másfelé kezd nézni. Jól láthatóan kerüli a srác pillantását.*

Vendég

*Elgondolkozik, hogy nem kívánt-e, majd megrázza a fejét.* - Nem, ha nem kívánt lenne, páros lábbal rúgtam volna ki. Vagy rázárom a farkára az ajtót. Nincs vele gondom, hogy ott van. *Rázza meg a fejét, és valóban, ezt Jhon is tanusíthatja, hogy ő nem igazán tűr meg olyat a közelében, amit nem akar. Aztán amikor a másik fiú szemei összeszűkülnek, és a szavaira, ő is összehúzza a szemeit, és ha ő lenne a macskaanimágus a szobában, biztosan elkezdene fújni, vagy valami hasonló. Nem szól egy szót se, a száját is összeszorítja pár pillanatra. Aztán viszont arra, hogy ne cseszekedjen a kung-fu doktorral, felkacag, fejét is hátravetve.* - Ó az már rég volt. Nekem közelebbi emlékek jutnak mindig eszembe. *Drámaian az ég felé nyújtja a karjait, arcán látványosan könyörgő arckifejezés jelenik meg, láthatóan imitál... valakit.* - Kérlek ne menj el többé! Hadd segítsek! *Leesnek a karjai, és már megint vigyorog aztán, arra, hogy Gallifrey-en is emberek élnek, felhördül.* - Doktor! Hallod ezt! Ez... leemberezett minket. *Megrázkódik, mintha ez lenne a legszörnyűbb dolog, amit elképzel, hogy ő ember legyen.*

Vendég

-Na perszeee. *Mondja a lány Nate szavaira. De, majd elhiszi, hogy arról a fura bolygóról jött... Mindenesetre Nate felé pillant, miközben egy apró mosoly is megejt.*- Szóval nem kívánt háziállat? *Kérdezi a lány, miközben továbbra is az oltár oldalán dobol.* - Gallifrey... *Ismétli meg a nevet, majd csak hümmög valamit az orra alatt.* - És az milyen? Ott is emberek élnek akkor? *Kérdezi meg, hát ami az illeti kicsit bánja, hogy nem macska alakot öltött a mai estére.*

Vendég

*Falicity kérdésére elmosolyodik.*
- Jhon Smith. De amit mondtam, az úgy van. Ahogy "Ez" is mondta. * Mondja villantva egy vigyort, majd a kioktatásra csak összeszűkülnek a szemei.* - Nem igaz...Nate. Én csak nem akartam nekik fájdalmat okozni rendben? Te is tudod, hogy ez milyen...
* Mondja morogva, majd amikor Nate elmegy előtte, és megpöcköli az orrát, csak elkapja a karját, és meglódítja odébb.*
- Megtanulhattad volna, hogy ne cseszekedj a Kung-fu doktorral. *Mondja villantva egy vigyort. Majd csak megvonja a vállát.* - A macskák akkor sem jönnek csak úgy utánam... hmpf...
* Morogja a srác felé, majd Felicityre pillant.* - Tudod ki az a Dickens? Mert én találkoztam vele. Annyira Fantasztikus figura volt... nagyon kedveltem. De tényleg. * Hadarja tovább. Látszik, hogy pörög.*

Vendég

*Nevet, és miközben elsétál Jhon előtt, megpöcköli az orrát.* - Bókolsz. Azt hittem a Dalekokat jobban rühelled. *Nevetgél, majd Felicity kérdésére elgondplkozva bólint.*- Asszem... ja. Lehet ezt mondani. Úgy hívom, hogy Cica. És nemtom, valami zenés teremben kattant rám... *Gondolkozik, félrebillentett fejjel, Jhon panaszkodására meg felkacag.* - Mert hülye vagy, jó Doktor. Miután Rose-al elszakadtatok egymással hányan is akartak az ágyadba mászni, és hányon léptél át, és néztél keresztül rajtuk, mintha észre se vennéd, mit éreznek irántad? Én veled ellentétben tudok élni a lehetőségekkel, te vagy bamba. *Igen, remekül elvan, köszöni szépen, azzal, hogy piszkálgathatja nemezisét. Felicity következő kérdésére félrebillenti másik irányba a fejét.* - De hiszen mondta... Gallifrey-ről jött, mellesleg én is, de a Doktor helyett valami szuuuuper fantáziadús néven fut. *Gúnyolódik, igen, határozottan büszke, hogy ő nem ilyen standard néven létezik, no. Ellentétben Dr. Smith-el.*

Vendég

*A lány dettó meghallja az ismerős hangot, mire a hang irányába pislant. Hogy neki mi a jó abban, hogy macskaként koslat Nate után...? Hát azt user sem tudja, mindenesetre Jhon szavaira is figyel persze.* -Oh, akkor maradsz Doktor... *Mondja a lány, miközben lebiggyeszti az ajkait. Amikor Jhon kijelenti, hogy Natenek van egy macskája a lány csak csillogó szemekkel néz rá a szőke fiúra.* -Igazán? Felicity vagyok...*Mondja a lány bemutatkozásképpen.* -Hol találtad? *Kérdezi meg a lány. Hát igen agybaj nagybaj a lány se lehet már ennél hülyébb... Jhon kérdésére csak bólint egyet.* -Igen. *A széles gesztikulálásra csak félrebiccenti a fejét.* -Na, de most komolyan honnan jöttél? Meg mi a neved? *Kérdezi a lány Jhon felé fordulva.*

Vendég

*Amint meghallja a mögötte felhanzó szöveget, a sarkán pördül meg, és megszólal.*
- Az én ősi nemezisem... a... létező gonoszok leggonoszabbja... Mester...
* Mondja komolyan. Ám valahol a szája szélén egy meg nem született félmosoly bujkál. Majd csak visszafordul a lány felé.*
- A Kasterborous konstellációban. Nagyon nagyon messze a földtől.
* Mondja mosolyogva. Majd arra, hogy ő a Doki, félig vállat von.* - Igazából a Doktort jobban szeretem. De... akár. * A macskás kérdésre csak félredönti a fejét.*
- Nem. Nekem nincs. Ennek itt... *bök a fejével Nate felé.* - ...van egy Mauja. Itt találta az iskolában. Nem értem... komolyan nem értem... ragadnak rá a macskák, és a nők... pedig... én vagyok az emberközelibb... szerintem...
* Morogja maga elé.* - Örülök a találkozásnak... Flicity Eastwood. Tudod, hogy a Felic a ragadozó macskák egy ága? * kérdi mosolyogva, és szélesen gesztikulálva. Nate valószínűleg most fogja majd a fejét fogni, hogy "Már megint kezdi".

Vendég

- Te neked se Nate, se Saxon, de még Yana se. Te csak egyféleképpen hívhatsz engem. *Csendül egy harmadik hang, ahogy egy fekete öltönyt viselő szőke fiú sétál le. Nos igen, ha Jhon maga a Doktor, akkor ő itt Nagy-Britannia egykori miniszterelnöke, sőt, egy soha-meg-nem-történt év erejéig az egész Föld ura... mondhatni Mestere. Igen, Felicity gazdája sétál le, habár nem tudja, hogy a lila hajú lány lenne a nyomába szegődött macska. No hát ez van, na. Lényeg a lényeg, hogy lesétál, unottan nekivetve a falnak, lenézve a körmeire, és csak tátogja maga elé Jhon szavait, hogy "Gallifreyről származom", és még a szemeit is forgatja. Mintha ő nem ezzel szokott volna indítani, ha valakivel találkozik, és eddig ötből négyen hóthülyének nézték. Az ötödik passz. A macska meg akár hülyének nézte, akár nem, követte. Most vagy nem nézte hülyének, és elhitte, vagy a hülyékre bukik, lehet választani...*

Vendég

*A lány úgy látszik valamin igen elgondolkodott, merthogy csak akkor figyel fel a fiúra, amikor az beszélni kezd. Annak szavaira csak elmosolyodik, aztán amikor a fiú neki megy csak felpislant rá.* -Semmi gond. *Mondja mosolyogva, miközben kék szemeit a fiúra veti. Végignéz rajta, mintha még nem látta volna, majd csak felpattan és az oltárra csüccsen.* -Felicity Eastwood vagyok részemről a szerencse! *Mutatkozik be a lány, miközben lóbálni kezdi a lábait. Amikor meghallja a "Gallifreyről" csak bólogatni kezd.* -Áá, és az hol van? Szóval hívjalak úgy, hogy Doki? *Kérdezi a lány, miközben magához inti a kis madarat.* - Ha jól hallottam csak nem valami macskáról beszéltél? *Kérdezi meg a lány, miközben félrebiccenti a fejét.* - Én is szeretem őket. Neked is van? *Kérdezi a lány, igen kicsit sokat kérdez...* -Nekem az Abesszin az egyik kedvencem, de a Mau se rossz... *Mondja a lány. Nem rossz mi? Höhö...*

Vendég

*Nem sokkal a lány után Jhon sétál be. Maga a Doktor. Kezében ott a pálcája, amit ő személy szerint szonikuscsavarhúzónak hív.*
- A franc beléd... hogy mindig akkor mondassz csődöt amikor kell... mint amikor... hümpf... *kopogtatja az oldalát, majd besétál. Látszólag nem igen figyel, de sétál nyugodtan.*
- Te is... Nate... vagy... Saxon... tudom is én hogy mikor milyen nevet használsz... mennél a fenébe... naná, hogy neked még a macskák is csak úgy jönnek az út széléről. Egy... egy fajtatiszta Mau... hát rohadj meg...
*Morog folyamatosan, ahogy figyeli a pálcáját, majd a lányba ütközik.*
- uhhh bo...bocsi. Nem...nem akartam. Helló a Doktor vagyok.
* Mondja villantva egy vigyort, mint ha mindenkinek tudnia kéne, hogy ki is az a doktor.* - Gallifreyről származom. * Mondja mosolyogva.*

Vendég

*Egy lilás hajú lány léptei verik fel a folyosó csendjét, lehajtott fejjel rója a folyosókat. Mellette egy apró kis kolibri repked a lány néha rápislant, de aztán végül tekintete mindig a földön köt ki. Úgy látszik felhagyott a macska léttel, de persze nem sokáig. Nem akarja Ő, hogy a kis gazdája aggódjon miatta. Acélbetétes bakancsai egyenletes koppanásokat hagynak a folyosó néma csendjén. Mindenesetre egy fekete hosszú szoknya, és egy tölcséres ujjú póló van a lányon, a nyakában ott a kis kereszt. Szeme most nincs kifestve, épp elég ha a feje világít lilán...Khm... Mindenesetre nem nagyon mondaná meg róla az ember, hogy egy úrilány hacsak be nem mutatkozik. Mindenesetre léptei egyenesen a Lelkek Kapujához vezetnek. Talán macska alakban járt már itt, de az akkor sem ugyanolyan. Zafír kék szemeit körbefuttatja a helyiségben, majd csak az oltár irányába indul meg. Körbe sétálja majd a kaput célozza meg. Annak a környékét is szépen körbejárja, majd csak fogja magát és leül elé. Elmélázva nézi a zöldes kavargást, a kis kolibri, pedig valahova leszáll.* -Nem akarom látni...*Mondja maga elé, miközben csak nézi a kavargást, no meg a suttogásokra is felfigyel.*

Vendég

*Seth eltalálja bizony, hogy van barátja Susannak, de a srác nem tudja, hogy 2 is ráadásul. Karenre tett kijelentésén mosolyog jókat, nem is nyomulós fajta Karenre, pláne barátként tekint a lányra.* - Barátként tekintek rá, ugyan..*Mondja Susannak majd, szemeit lesüti amikor a lány feltesz egy kérdést Alexnek.. Bizony, miért nincs egy helyes fiúnak barátnője? Talán nem találta meg még az igazit, vagy is aki hozzá illik. Persze, azért élvezi az életet mint a többi fiú vagy lány..*- Egyszerű az oka, még nem találtam meg azt a hozzám illő személyt akivel el tudok beszélgetni hülyéskedni, meg minden. De persze, hozzá teszem ezek alapvető dolgok élvezem az életet ahogy kell.*Ennyit mondd, Susannak, majd fogja magát a fiú oda sétál ahol a lány fekszik, és ha megengedi Susan akkor a lány lábához, ül és onnan figyel a lányra.* - Úgyhogy nagyjából ezért, miért úgy nézek ki mint akinek nem lenne barátnője? *Teszi fel a kérdést, igazából, egészen bonyolultan vagy is kicsit össze zavarja szaktársát, hogy még is van barátnője, de közben nincs.*

//Fagyikehely//

Vendég

*Amikor a srác kijelenti, hogy Karennel volt csak elvigyorodik. Sőt, még hangosan fel is nevet, de persze csak módjával, mondhatni szép nevetése van a lánynak.* -Karennel csak vigyázz. Russel eléggé odafigyel az ilyen dolgokra. *Mondja a lány, mosolyogva, de persze Alex úgysem fog Karenre nyomulni. Hogy megnézik-e biztos, de igazából már rég nem érdekli a lányt, hogy mit gondolnak róla. Sokkal fontosabb dolgok is vannak az életében, minthogy ilyen apró kis pletykákkal törődjön... No, persze nem apró, de... Aztán, ha valakinek nem tetszik a dolog az majd szépen kap a képére...Khm... * - Senki nem tiltja meg nekik, hogy úgy öltözzenek mint egy piroslámpás házból való szajha. *Mondja a lány vigyorogva, de egyébként teljes mértékben komolyan gondolja, amit mond. A következő kijelentésre, csak leszegi a fejét, minek hatására hosszú derékig érő haja az arcába hull. Lágy mosoly jelenik meg a szép vonású, fehér arcon.* - Van-van. *Mondja a lány, miközben újra felnéz a fiúra.* -Viszont egy ilyen helyes fiúnak miért nincs barátnője? *Kérdezi meg miközben egy ravasz mosolyt villant a másikra.*

Vendég

*A fiú a lány zöld szemébe néz, és elvigyorodik. Valóban nővel volt de tény és való nem történt semmi, csak beszélgettek Karennel meg egy kis baleset történt oszt ennyi.* - Igazából is-is, Karennel futottam össze az étkezőben aztán beszélgettünk, meg stb. Vagy is a stb, az azt jelenti, hogy történt egy aprócska baleset de semmi komoly.*Mondja Susannak, majd a lány dobogni kezd a lábaival. Ezen jókat mosolyog Seth. Nem is igazán tűnne fel, a barna hajú fiúnak Susan kurva lenne, de az öltözékéből ítélve sok lány biztosan, megnézi irigykedve... Nem csoda.. hiszen, van mit megnézni és tapogatni a lányon.* - Szépek.. Nocsak.. *Jegyzi, meg csendben fejcsóválva és gunyorosan jókat mosolyog. Ismerje meg Seth ha tudja, a srácnál általában ezek az ismerkedések tartanak 2 percnél tovább.* - Hát.. Jó..*Mondja, a srác majd, szemeivel megint a lányra tapasztja végig nézz rajta.* - Londonban laksz, a lányok zöme irigykedik a külsőd miatt.*Vigyorog még mindig, majd a szemébe pillant, Susannak.* - És ha jól kiveszem egy ilyen csinos teremtésnek, biztos van barátja.*A srác, elszokta az ilyeneket találni, hiszen jó ember ismerő, de ez mindjárt kiderül.*

Vendég

*Zöld szemeit a fiún nyugtatja, mit is szoktak rá mostanában mondani? Zöldszemű démon, hát persze... Mindenesetre szép, hosszú lábaival dobolni kezd az oltár oldalán.* -Nocsak sok volt a tegnapi? Biztos valami nővel voltál mi? *Kérdezi, miközben hófehér fogsorát a fiúra villantja. Tekintete a kezén lévő gyűrűre vándorol, melyet nem tud levenni. Halványan mosolyodik el, amikor elolvassa a két nevet. Már oly sokszor olvasta, de újra és újra megteszi. Valamiféle nyugodtsággal tölti el a lányt. Viszont egyet tudni kell, soha de soha nem lenne hűtlen a két sráchoz. De hát, ha már kurvázzák a kisasszonyt, akkor miért ne viselkedjen úgy? Elvégre mondják akkor joggal a lányra. Nos, visszatérve a beszélgetéshez a lány csak némán pislant Alexanderre. Annak kérdésére csak magasba szalad a szemöldöke, ám most kivételesen jó értelemben.* - Nem tudom... Valahogy szeretek itt lenni. Szép emlékeim vannak innen. *Mondja a lány ám utóbbinál egy csábos mosollyal gazdagodik a fiú.* - Most mit mondjak? *Kérdezi a lány, miközben fejét is félre dönti.* -Ismerj meg ha tudsz. *Mondja komolyan, miközben zöld szemeit a másikra veti.*

Vendég

*Seth bizony megbámulja a hátsófelét a lánynak, hiszen arcát még nem látja csak gondolja, hogy a gondolatok vannak a fejében Susannak. Akár csak Sethnek, aki ma pöppet fáradt az óra kissé kimerítette, de legalább ma nem fog pörögni annyira mint tegnap este amikor Karennel beszélgetett az étkezőben és sajnálja, hogy nem tudta kipihenni magát a lány.* - Köszönöm, tegnapi túl hiperaktívitásom, mai naphoz viszonyítva fáradtságba ment át. Kicsit elfáradtam a mai napon, de legalább végre tudok aludni.*Feleli a lánynak, majd gunyoros félmosoly jelenik meg az arcán, amikor a szőkeség is végig néz Alexen. Láthatja, az arcán a fáradtságot, és máshol jár az agytekervénye (az userét nem kell beleszámítani XD) Szemeit egy kicsit, becsukja majd szívja a cigit tüdőre.* - Mi járatban erre felé? Mostanában többet vagy itt, ha jól emlékszem... azon kívül mesélj valamit a "jól vagyok mellett" nem igen ismerlek még igazán...*Vallja be őszintén, majd tovább fürkészi a lányt és hangja az most is barátságos és nyugodt.*

Vendég

*Időközben a zöld kavargás felé fordul a testével is így formás feneke pont a bejárat felé néz... No, hófehér hátáról már nem is beszélve, merthogy az szépen kivillan a felsőből. Agyában a gondolatok keringenek, mint hópelyhek a messzeségben. Mostanában mindig csak a fiúkkal akar lenni, szinte nincs olyan este, hogy be ne nézne hozzájuk. Bár user nem hiszi, hogy ez a két srácnak gond lenne... Mindenesetre lépteket hall meg, mire felsóhajt. Csak hallgatja a fiú szavait, majd amikor Susan úgy véli, hogy az már megcsodálta a hátsófelét, akkor szépen fogja magát és a fiú felé fordul, arcán ott a pimasz, kacér mosoly.* -Szép estét az úrnak is. *Mondja mézédes, hangon, miközben ragadozó mozdulattal tolja magát ülő helyzetbe és úgy mered lábát lógatva a fiúra.* - Köszönöm jól vagyok. *Mondja, miközben végignéz a fiún, majd csak eltűr egy kósza tincset az arcából és úgy szólal meg.* -No és te? Érdekes volt. *Kérdezi a lány, miközben a fiú kijelentését is megerősíti. Igencsak kacér a lány...*