Lelkek Kapuja

Tárgy: Lelkek Kapuja Hétf. Jan. 25, 2010 8:56 am

First topic message reminder :

Különös terem ez. Megnyugtató, de mégis rettegést is hozhat. Amint belépsz egy kisebb terem, ahol állsz. Nem nagy ez, csupán néhány négyzetméter, afféle, mint egy oltár szent nyughelye.

Körben a falak mellett kőpadokat találsz, melyekre leülhetsz elmélkedni életedről, utadról ebben a valóságban. Megnyugtató a hely, ha lelkedben nincs vihar, de ha gondjaid akadnak talán épp itt fognak felkorbácsolódni, de lehet, hogy megtalálod a választ a benned dúló kérdésekre.
A bejárattal épp szemközt kőkaput látsz, afféle oltár, melynek faragása rémisztő, de mégis mestermunka. Emberek alakjai törnek fel a föld felől, nyúlnak a kapu felé, lelkek, kik távozni készülnek, vagy épp maradni szeretnének. A kapu kerek, benne zöld, s néha lilás fények kavarognak. Óvatosan lépkedj közel, ki tudja, hogy nem jön-e át valami, vagy nem ránt-e át valami téged a másik oldalra. És, hogy mi a másik oldal? Az még titok, talán a túlvilág, talán egy másik világ, talán a holtak otthona, tán élők lakják. Annyi biztos, hogy keveseknek adatott meg, hogy átkeljenek itt, ami válaszokat ad sok kérdésre. A kavargó fények sokakat löktek már vissza a padlóra, akik megérinteni próbálták az örvényt.
Igyekezz hát csendben lenni, hallgasd a suttogást, mely bejárja a termet, ki tudja, tán meghallod rég elhunyt szeretteid hangját is, kik tanáccsal szolgálnak, vagy csak azt mondják jól vannak, ne aggódj értük. De az is lehet, hogy olyat hallasz, amit nem kellene, sikolyokat, haragos kiáltást, amitől megfagy ereidben a vér.

//A kapun csak mese keretén belül lehet átlépni, mesélő felügyeletével.//

írta Cirelin de Sovalon

Vendég

*Na ha Jack a padlón ül, akkor csak user volt bamba, és Dean is mellette ül a földön, szóval alighanem Jack lenéz rá, amikor ránéz, és ő is felpillant rá saját fekete szemeivel.* - Könnyen lehet. *Hagyja rá, majd ő is visszafordul a kapu felé. Nem, ő nem olyan, mint egyik-másik ifjú nagyravágyó nekromanta, aki biztos benne, hogy máris mindent tud, és mindent megért. Hiába Jack rokona, hiába mindketten nekromanták, tisztában van vele, hogy azért nem ismeri teljesen, nem értheti meg minden utalását.* - Nem minden ember egyforma. *Mondja halkan, a fénybe nézve tovább, végighallgatva Jack szavait.* - Van, aki eleve úgy köti ezeket a kötelékeket, hogy nem is jelentenek számára semmit. Van, aki ugyan így köti, de mégis hozzákötődik az adott illetőhöz, és van, aki hiába tesz úgy, hogy eltépte, és nincs többé, érzi, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet letagadni, megszüntetni. Tudom, ez nem válasz a kérdésedre... de nincs is rá válasz igazán. Van akinek könnyű, van akinek nem. *Lamentál, gondolkozik, gyakorlatilag pislogás nélkül néz a kavargó fénybe.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Hétf. Aug. 30, 2010 8:41 pm

*Jack arcán halvány mosoly suhan át, ahogy őrült szemeit leemeli a zölden kavargó mindenségről, és törökülésbe tett lábaira nyugtatja a kezét. A földön ül, a márványpadlón, közvetlenül a kapu előtt. Lenéz Deanre, vagy fel, vagy egyszerűen csak rá.* -Nem érted. *csak ennyit súg, majd visszafordítja a fejét a kapu felé, miközben jbob kezét finoman felemeli, és vágyakozóan int, nyúl a kapu iránt. Valami felsejlik benne. A fiú erősen koncentrál, miközben ugyanazt az arcot idézi maga elé, akin az agya már jó ideje kattog. Zakatol a fejében a név, az arckép, és az első emlék. Az a bizonyos emlék. Az Árnyékgyűrű törött opálján érdekesen, furcsán villan meg a fény, miközben a fiú továbbra is a kapu felé nyúl, de nem mozdul semmilyen más része, csak a keze. A kapu mögött valami furcsa világ kezd el feltárulni, suhanó képekkel, kietlen, sík mezőkkel. Jack arcán halvány mosoly fut át, szemeiben megcsillan az opálról visszavert zöldes fény, majd a jelenés eltűnik, ahogy Jack leejti a kezét.* -Nem csak ember és ember között lehet fogadalom. Kapcsolat lehet Mester és Tanítvány között is. Vagy két barát között. Miért szegik meg sokan az esküket, és miért nem tudja más ezt olyan könnyedén megtenni? Mi köt még mindig egy eltépettnek hitt, elvarrt s mégis elvarratlan szálhoz? *hangja ugyanolyan hideg, száraz, és komoly, mint eddig volt, testmozgása sem árul el belőle semmit, pedig a lelke.. viharos, zúgó tenger ami válaszokat akar.*

Vendég

*Ha Jack nem néz fel, akkor csak simán felül mellé, maga mellé felfektetve botját, gyakorlatilag kettőjük közé, és csak néz a fénybe, a nála jóval magasabb fiú mellett. Kistermetű, nah. A szavakra ő sem néz Jackre, csak kicsit félrehajtja a fejét, de továbbra is a fényt nézi, szinte megbabonázva.* - Az emberi természet. Bármennyire is legyünk alapjáraton magányosak, mindenkiben benne van a társra való vágy. És ha úgy érzi megtalálta, akkor próbálja magához láncolni, megtartani. De hogy jó-e... *Nem fejezi be, csak kicsit megvonja a vállát, és ott lóg a levegőben a befejezés. Lásd őt is, ő is nekromanta, mégis ott szunnyad benne a társra, a párra való vágy.* - De veheted akár biológiai ösztönnek is, elvégre az ember is csak egy állatfaj... *Fejezi be kicsit cinikus hangon, de továbbra sem néz Jackre.* - Annak veszed, aminek akarod.

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Hétf. Aug. 30, 2010 8:19 pm

*Érzékeli az érkezőt, valahogy, pedig hátra sem néz. Fel sem figyel a révedésből, csak figyeli hosszasan a kerengő lelkeket, amik előtte őeregnek le, a régi emlékeket. Talán a kopogás eljut a tudatáig, és újabb emlékeket csalogat elő, amikből felismeri a fiút. A bicegésének a hangját, a kimért bicegését. Talán csak megérzés, talán maga sem tudja pontosan, miből tudja, ki is van mellette, mert nem néz fel. A durva az, hogy meg se mozdul, mintha egy szobor lenne az egész fiú. Neki már nincs olyan gyűrűje, és úgy tűnik, jóban van a lánnyal, egy ideig még biztosan. A jövő pedig messze van.* -Mi értelme van az ígéreteknek, esküknek és fogadalmaknak? Miért láncol egy személy magához egy másikat? Mire jó mindez? *szólal meg a maga hideg, halk, mégis intenzív, hallható hangján, miközben fel sem néz, de szavait erőteljesen Deanhez intézi.*

Vendég

*Egyenetlen léptek koppannak az idevezető lépcsőn, ahogy egy alacsony nekromanta biceg le. Alacsony, biceg, ugyan ki más is lehetne. Gyakorlott léptekkel sétál le, hozzászokott már a hosszú évek alatt a bottal közlekedéshez, még lépcsőn is. Leér, és megpillantja, hogy biza nincs egyedül... őrajta fekete, rövidujjú ing van, így látszik bal alkarján az a bizonyos jel, ami miatt az iskola nagy százaléka legszívesebben rajta gyakorolná az anatómiát, de úgy boncolással együtt, fekete farmer, és edzőcipő. Fekete haja a válláig ér, nemrégiben lett ugye levágva, az ő ujján még ott egy vékony gyűrű, egy olyan névvel, akivel... más kérdés. Lassan biceg közelebb a fiúhoz, de szót sem szól, csak egyszerűen felül az oltárra, és unokatestvére mellett néz bele a zöld fénybe ő is, a fekete, mély szemekben tükröződnek az árnyak. Szót sem szól, csak ha Jack ránéz, akkor biccent egyet, köszönésképpen, de ennyi.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Hétf. Aug. 30, 2010 7:52 pm

*Egy jó ideje csak ül, és figyeli a kavargó lelkeket. A sikolyok negédes dallamként csendülnek fel, már teljesen kizárta őket, nem figyel rájuk. A pad egy része mintha más anyagból lenne, mint amiből lennie kellene, de csak néhány foltban. Mezitláb, fekete nadrágban, fehér ingben ül a Lelkek Kapuja előtt, közvetlenül, teljesen megszokotan, bár a cipő és a jelvények, meg a talár hiánya mégis másra vall. Szemei üresen, szürkén merednek előrefelé, miközben az agya vadul kattog, valahol mélyen, és a lelkében hatalmas viharok dúlnak. Ismét, még mindig. Mintha szugerálná a kaput. Az előbb valamit látott odaát, mintha sikerült volna valamiféle kaput felvillantania.. De talán mégsem. Agyában egy név zakatol folyamatosan, egy arc, egy kép, régi emlékek. Fekete, rövid haja jólfésült, ha lehet ezt mondani, ez az egyetlen normális benne. Egyedül, békésen ücsörög, mintha senkit sem támadhatná meg, mintha itt kiléphetne a világból. Mellette, jobb oldalán egy szál, édes illatú levendula pihen békésen.*

Vendég

- Ott fogok lakni. Faithel. Így aztán nem lesz gond. Ott is találkozni fogunk... meg miután Faith Lordprotector lett, és feloszlatta a parlamentet, akkor már úgy is az ő kezében lesz London. és ő lesz az egyedüli irányító, és nekünk jó dolgunk lesz.
* Mondja mosolyogva a lány, majd mikor Susan megfogja a kezét, akkor simán enged. A varázslat hatására a sebek lassan beheggednek. A kezén legalábbis. Mikor Wanda kerül szóba, Jana megvonja a vállát.
- Szerintem nem változna a véleménye. És mit mondjak? Velem kapcsolatban még régebben igaza is lett volna. *Vonogatja a vállát csöndesen, majd a fejét a lány vállára dönti.* - Jó lesz ha már Faith lesz anglia kormányzója.

//Fagy//

Vendég

*Egy halovány mosoly szalad át az arcán, amikor értetlenül néznek rá. Hamar el is tűnik ez a kis satnya mosoly. Csak végig hallgatja a lányt. Szemei kissé felcsillannak,a mikor végig hallgatja a lányt.*-Ott lakom hát.*mondja egy apró mosollyal az arcán. A roxfortos dologra csak bólint.*-Persze.*válaszolja halkan, a sírás is kezd abbamaradni. Egyébként, ha a víz enm párolgott volna el, az sem jelentene gondot. Amikor Jana rámosoylog a lány valahogy megnyugszik. Fejét kissé félrebillenti, majd egy halk dallamot kezd énekelni. Jobban mopndva abból is csak egy mondatot. hangja tiszta és szép.*-I can't breathe without you, but I have to...*mondja a lány, majd csak tovább dúdolja halkan a dallamot. mAjd csak féloldalasan nekidől a lánynak. Véres kezét a sajátjába veszi, amjd csak elmormol egy Ferulát.*-Hm...Wanda múltkor a társalgóban lezbikusnak nézett. Akkor szerinted most mit mondana?*kérdezi meg, miközben arcán egy mosoly szalad át.*

Vendég

*Jana értetlenül nézi Susant, miközben az kifakad.*
- Susy... Drága egyetlen Susym. Hova kéne nekem mennem? Nekem ez itt az otthonom. Még legalább 4 évig. Utána meg Londonba költözök. És ha jól tudom, már pedíg jól tudom, te is ott laksz nem igaz? Aztán átmegyek Skóciába tanítani a Roxfortba, mint igazgatónő. És akkor viszem magammal Estellát, és Téged is. Nos? Így jó lesz? Nem megyek én el sehova.
* Rázza meg a fejét. A víz már elpárolgott belőle, így az nem jelent gondot. Csak figyeli a lányt.* - Én is szeretlek téged nagyon. * Mosolyog Susanre. Ez most olyan normális mosoly. Nem az általános Janás, hűvös mosoly.

Vendég

*Nézi, ahogy a vér folyik rá a kezére. A könnyek egyre jobban folynak le a lány arcán. Kezével elkezdi jana kezét cirogatni. Nem egyáltalán nem undordik a vértől. Janáétól meg főleg nem. A kérdésekre csak elmosolyodik. Vagyis inkább kijelentés, de ez most teljesen mindegy. Amikor közelebb húzzák csak ránéz a lányra. Szemeit egy ideig lehunyja. Még mindig nem tud megszólalni. Végül felpattannak a szemeit, majd a lányra néz. Kicsit kirázza hideg, amikor átkarolják a derekát.*-Én csak..félek, hogy..*mondja a lány, majd csak szuszogva kifújja a levegőt, utánna folytatja.*-Hogy itt hagysz. Hogy egyszer csak el kell menned. És tudom, hogy én szúrtam el akkor mindent, de..Tudom csak szavak. De ne haragudj rám kérlek. Nekem te vagy a legjobb barátnőm. Legjobb inkább az egyetlen.*mondja a lány a komolyan. Majd átöleli a lányt. Kezével óvatosan végig simít annak az odalán, amjd kicsit elhúzódik tőle, hogy a szemeibe tudjon nézni. Könnyes szemekkel mered a lányra. Egyszerűen nem tudja abbahagyni a sírást.*

Vendég

*Jana csak csendben tartja a másik lány kezét, amire lassan folyik rá a vér. Makacs kis repedéseknek tűnnek, hogy nem áll el a vérzés. De Janát nem igen zavarja ez az egész. Csak nézi Susant.*
- Valami más baj is van. Nem akarod elmondani? Lehet tudnék segíteni.
* Mondja halkan, majd kicsit közelebb húzza a lányt, terpeszbe tett combjai közé, az oltár pereméhez. Kezei lassan átcsúsznak a lány derekára, és a szoknya személyére. Ujjai ugyan rálógnak Susan fenekére, de semmi szándékosság.*
- Mondd csak el. Meglátod, jobb lesz. Mi bánt téged?* Kérdi halkan.*

Vendég

*Amikor letörlik a könnycseppet az arcáról csak némán éz fel a lányra. Zöld szemei semmitmondóan csillognak. Mondhatni üressek. A vörös maszattal nem is törődik. A kérdésre némán megrázza a fejét.*-Semmi. Nem laszom jól.*mondja elcsukló hangon. Nos, hogy ez mennyire igaz? Tény, hogy igaz, amit mond, de most nem ez a baja. Majd úgye megfogják a csuklóját megáll. Mást úgysem nagyon tudna tenni. Egy ideig mered előre, majd visszafordul a lányhoz. Végignéz a kezén, majd újra Janára siklika tekintete.*-Jó.*mondja halkan, majd csak szembe áll a lánnyal. Némán mered bele a szemeibe. Keresi a szavakat, de nem tud megszólalni.*

Vendég

* Itt a körülmények egymásra játszásáról van szó. Jana hangja noha hideg, nem kerüli ki Susant. Hagyja, hogy az megfogja, és elkezdje húzni, és úgy sétál magától. Tehát nem kell erőlködnie. Így azonban a könnyekre félrebiccenti a fejét, és vérmaszatos ujjával letöri a lány arcáról a cseppenő könnyeket. Azonban így vörös maszatot hagy az ujja. A hangja árnyalatokkal lesz enyhébb.*
- Mi a baj? Miért nem mondod el?
* Hallatszik a lány hangja, miközben az éppen indulni készülő Susan csuklóját megfogja, így rendesen véres kéznyomot hagyva a hófehér csuklón.* - Ne menj.* hallatszik a lány sóhajtás szerű kérése.

Vendég

*Amikor hidegen fogadják, nos a lány legalább úgy érzi magát, mintha pofon vágták volna. Pluszba még, mintha egy vödör vizet is kapott volna a nyakába. Dermedten áll, hagyja, hogy a lány kikerülje. Nem fordul meg egy darabig, hagyja, hogy egy könnycsepp végig gördüljön az arcán. Csak utánna fordul meg, de akkor sem néz a lányra. Némán végig halélgatja a lány mondatait, majd csak hümmög valamit.*-Aha.*mondja a lány, amjd csak újra elfordul. érzi,a hogy a forró könnyek elöntik az arcát. Alapból könnyű megbántani, de tizenötödike környékén még könyebb.*-Jobb, ha most megyek.*mondja a lány, miközben próbál nem a lányra nézni.*-Szia.*mondja elcsukló hangon, amjd int Darwin-nak, hogy kövesse, de az nem nagyon akaródzik menni.*

Vendég

*Amikor a lány megugrik, Jana arcán nem szalad végig mosoly. Amikor Susan felpattan, és azt tudakolja hogy mi van vele, akkor csak megvonja a vállát.*
- Edzettem egy kicsit reflexekre.
* Mondja megvonva ismét a vállát. majd leül ő magától is az oltárra. Csak lógatja mezítlábas lábát. Attól apró cseppekben hullik alá így a vér. Keze is apró pettyeket szór az oltárra. - Miért nem aludtál a szobába? Én egyszer voltam így... hogy a temetőben aludtam. De akkor iszonyatosan lázas voltam. És tüdőgyulladásom is volt.
* Magyarázza mosoly nélkül.* - Akkor vitt fel Faith a szobámba... és... szerintem akkor kezdődött felé az imádatom... bár akkor még nem volt ennyire erős. Akkor ekzdett el minden elromlani...
* Sóhajt egy nagyot. Majd mutatóujjával a lassan összegyűlt vércseppeket elkezdi elmaszatolni ábrándosan az oltáron. Lagmar fogadja a hiéna közeledését, de látszólag tartja a távolságot Janától.*
- Fájnak a lábaim.

Vendég

*Csak mered bele a nagy zöld semmibe. Darwin már tudja, hogy kik érkeznek, de csak azért sem szól a lánynak. Összerezzen, amikor ráköszönnek. Arcáról eltűnik a hideg kifejezéstelen tekintet, majd oda fordul a lányhoz. Végig néz rajta, majd felvonja az egyik szemöldökét.*-Te neked meg mi bajod?*kérdezi meg a lány, miközben felpattan és a lány mellé siet.*-Meg fogsz fázni Jana.*mondja neki, miközben megcirógatja a lány arcát. Arcán egy röpke mosoly szalad, de csak egy másodperc töredékéig. A lány kijelentésére idegesen rándul meg az arca.*-Nem aludtam a szobámban.*mondja, miközben vállat von.*-De te mi csináltál?*kérdezi meg aggódva. Darwin is közben oda megy a hiénához.*-Na mizu Pajtikám?*kérdezi meg, miközben játékosan oda dugja az orrát a másikéhoz. Susan meg csak szépen oda vezeti a lányt az oltárhoz, amjd felülteti rá.*

Vendég

* Lassú léptekkel közeledik a lány a lelkek kapuja felé. A por ami a földön felverődik, rozsdabarna, csúf maszatot terít a lábára, ami a vérrel keveredik. Igen. A lába és a keze egyfolytában vérzik. Hét óra óta egyfolytában azt a reflexfalat ütötte, és bár sikerült összehoznia 500 feletti leütést. Azt nem amit eltervezett. És ez arra késztette, hogy még erősebben, és még intenzívebben csépelje a falat. A kezéből is már-már apró csermelyként csorog le a vér. Arcán ború fellegei. Szemében düh. Kezében a katana, amire szintén csordogál a vér. Narancs-fekete nadrágja az izzadtságtól szinte átlátszó. felső toppja szintén. Bőrén csillog a veríték. Hajából is csöpög a víz.
Meghallja a lány énekhangját, majd besétál a lelkek kapujának hűvös csarnokába.
- Szia Susan. Nem láttalak már pár napja.
* A hangja komoly. Arcán nincs mosoly. Érdekes látványt nyújt a csillogó bőrű, majdnem átlátszó ruhás Jana, mellette/mögötte pár méterrel lemaradva Lagmar. Pedíg ilyet nem szokott.*

Vendég

*Elmélyülten mered rá a zöld kavargásra. Szeme színe is kezd felvenni azt az árnyalatot. Mindenesetre halkan énekel.*-Yesterday, today, tomorrow. Fade away like frozen photographs. Remember, forget. The stakes, the ways you take, the ways you make the moments pass. For every regret, I tell a beautiful lie. And I would die if you find out. I tell a beautiful lie every time that I did not open up my mouth. All the same, it's a game, it's a play, it's a war, it's a shame that we're always fighting for. I don't mean to cast no blame, I don't intend to pretend, I could, never loved you more. But in the blink of an eye, everything you ever knew can change And it's a beautiful lie if you think everything will always stay the same....*énekli halkan meg még tovább is csak user nem tudja teljesen kívülről a számot. A barna fossza csak idegesen köröz a lány mellett.*~Menjünk már vissza a szobádba. Már megint itt aludtál..~*mondja idegesen. Bár a hisztizik szó jobban megfelel rá. A lány csak tovább énekel, majd rápislnat a daimonra.* Csak néz bambán, majd visszafordul és tovább nézi a zöld gomolygást. Kezén még mindig rajta van a fekete csipkés kesztyű. A lányon egyébként egy fekete szoknya és egy vörös fűzű van. Csak halkan énekli a dalt. Tekintetét egy pillanatra sem veszi le a zöld gomolygásról.*

Vendég

-Ne..ne haragudj.*mondja a lány, miközben megszorítják a kezét. Mindenesetre kissé bűnbánó arccal pislog a fiúra.*-Reménytelen vagyok..*suttogja a lány, majd ugye a fiú ölébe ül. Mindenesetre, amikor átkarolják csak még jobban bújik a fiúhoz. Annak szavaira egy halovány, őszínte mosoly szalad át az arcán. Kezével a fiú hasát kezdi el cirógatni. Paró kis köröket ír le rajta. A lány szemeiben valami kis fura fény csillan meg. Csak szembe ül a fiúval, majd lábaival átkarolja annaka derekát. ( Persze, hogy most van egyberészes ruhában a lány.) Mindenesetre csak odahajol hozzá, majd egy finom kis csókot nyom annaka szájára. Nem még mindig nem meri megcsókolni egyik srácot sem.*-Te Amo..*suttogja a fiúnak, miközben kezével megint csak Dorian hasát kezdi el simogatni, cirógatni, amelyik tetszik. Darwin csak morran egyet. Persze játékosan.*-Oh, hogy miylen udvariatlan vagyok...Hercegnőm volna kedves ide fáradni?*kérdezi meg, miközben játékosan rávicsorog a kis mókusra. A lány csak egy ideig nézi a fiút, majd félrebillentett fejjel néz rá*-Ééés mit szólnál, ha mi most elmennénk valahova?*kérdezi, meg, miközben kezével a fiú comját kezdi el simogatni. Arcán egy sunyi mosoly suhan át. Mindenesetre a lány feláll és természetesen húzza magával a fiút is. Hogy hova mennek? Nos, ez inkább maradjon az ő titkuk...Mindenesetre a társalgó irányába kezdenek el menni. Legalábbis a lány*

Vendég

*A felé nyújtott kis kacsót finoman megfogja, finoman meg is szorítja.* - De kételkedtél bennünk. *Mondja halkan, felnézve a lányra, majd sűrűn pislogni kezd.* - Ari? Mármint...? *Lassan megvilágosodik, eltátja a száját, és megrázza a fejét.* - Ari a húgom! Vagyis... afféle. Olyasmi. De nem, semmi... olyasmi. *Mondja, és ez nem Penthesilea-tagadás, ez őszinte. Mert itt nincs is több érzelem. Hagyja, hogy a lány az ölébe üljön, úgy is helyezkedik, hogy kényelmesen elférjen, átkarolja, végigsimít a haján.* - A legjobb dolgok általában váratlanul érkeznek. *Mondja halkan. Chrona viszont hátrálni kezd.* Nem vagyok öcskös, nőnemű vagyok, blőőő. *Még nyelvet is nyúlt a fosszára annak rendje és módja szerint.*

Vendég

*Csak némán figyeli a fiút. Fejét is leszegi. Aztán, amikor a fiú azt feleli, hogy franc essen belé ránéz.*-Jó nyugi van..*mondja a lány, miközben egyik kis kacsóját odanyújtja a fiúnak.*-Nem mondtam, hogy hazudtok.*válaszolja kissé letörten. Az Aris dologra csak vállat von.*-Én azt hittem, hogy neked..szóval érted..*mondja a lány kissé zavartan. Igen arra akart kilyukadni, hogy a fiúnak a másik szöszke jön be. Mindenesetre csak fogja magát, majd odamászik a fiú ölébe, márha az egyáltalán megnegedi.*-Ne..ne haragujd én..nem kételkedek bennetek csak, olyan hirtelen jött ez az egész.*mondja, miközben egy finom csókol lehet a fiú nyakára. Darwin meg csak félre döntött fejjel néz a mókusra.*-Na mi van öcsém kérvényt kell benyújtani, hogy ide gyere?*kérdezi meg, persze nem gondolja komolyan.*

Vendég

- Jana noná, hogy ott van. Ha ő ne lenne ott gyakran, akkor ugyan ki? *Kérdezi, vizsgálgatva a lány combját, majd felnéz, felvonva a szemöldökét.* - Noná, hogy nem, látnok vagyok. *Válaszol, majd leül a földre, felsóhajt, és felnéz Susanra, komolyan.* - Susan, a franc essen beléd, szerinted foglalkoznék veled ennyire, ha nem? *Kérdezi, nézve a lányra aranyszín szemeivel, teljesen komolyan. A mókus az lemászik Dorian válláról, és a fosszához megy, bár vele még közel sem olyan közvetlen, mint Dwalinnal.* - Jacta sok minden, de nem hazug, ahogyan én se. Amit mi mondunk, annak hihetsz. De... mi köze a dolgokhoz Arinak? *Kérdezi értetlenkedve, megrázva a fejét, nem, ezt tényleg nem érti.*

Vendég

*-Csak kiváncsi voltam mi van ott és ott volt Jana is.*mondja a lány. A kérdésre csak megrázza a fejét, majd lehajtott fejjel válaszol a fiónak.*-Nem, valóban nem véletlenül volt...*mondja halkan. Amikor a fiú végigsimít rajta egy kicsit kirázza a hideg. Odahajol a fiúhoz, majd elmosolyodik.*-Neked aztán nem lehet hazudni ugye?*kérdezi meg, majd az előbb megkezdett mondatához tér vissza.*-Te, te szeretsz engem?*kérdezi meg a lány. hangjában talán némi aggodalom hallatszik. Bódító zöld tekintét a borostyán szemekbe fúrja.*-És én már beszéltem Filipp-pel, de akkor is tőled akarom hallani. Meg ott volt Ari is..*motyogja kissé remegő hangon. Kezét óvatosan végig futattja a fiú arcán majd kicsit távolabb hajol tőle. Darwin meg csak valahol, persze nyolcméteren belül van. Ha ott van vele a kis mókus akkor azzal szórakozik.*

Vendég

*Felvonja a szemöldökét Susan szavaira.* - Kell neked olyan helyekre járnod, látod-látod. *Dorgálja, de persze nem gondolja komolyan. Naxis ő is, csak nem az élveboncolós fajtából, de azért megérti az olyanokat is. És ha az kell, akkor bizony felhúzza a lány szoknyáját, nem szívbajozik, és a kezét végigsimítja a kötésen, homlokát ráncolva, majd felnéz a lányra.* - Véletlenül, mi? *Kérdezi szkeptikusan. Nem veszi el a kezeit a lány combjáról, csak fürkészi az arcát, a vonásait, talán még látnoki képességeit is riadóztatja. Egen, neki már nem tud hazudni a lány, akárhogy is nézzük...*

Vendég

*A köszönésre egy halovány mosoly szalad át az arcán. Már kérdezné is, hogy hogy vana fiú, de az rögtön rákérdez, hogy mi baja van a lábának. Zavartan nyel egyet, majd idegesen tördelni kezdi a kezét.*-Én..én csak, hát..öhm a boncteremben véletlenül megvágtam magam...*mondja a lány, majd, amikor felkapják csak megcsóválja a fejét. Aham, persze véletlenül. Mondjuk az öntudatlanul jobban jönne most, de lényegtelen. Nem véletlenül vágta meg magát. Egyébként, ha Dorian a lány sebét akarja viszgálgatni, akkor bizony fel kell húznia a lány szoknyáját. Mivel a combján van egy mély vágás, ami nem látszik, mert ugye be van kötözve. Mindenesetre csak némán néz bele a fiú szemeibe. Kicsit, olyan varázsos neki ez az egész.*-Dorian..*mondja a lány, de végül csak elhallgat.*