Lelkek Kapuja

Tárgy: Lelkek Kapuja Hétf. Jan. 25, 2010 8:56 am

First topic message reminder :

Különös terem ez. Megnyugtató, de mégis rettegést is hozhat. Amint belépsz egy kisebb terem, ahol állsz. Nem nagy ez, csupán néhány négyzetméter, afféle, mint egy oltár szent nyughelye.

Körben a falak mellett kőpadokat találsz, melyekre leülhetsz elmélkedni életedről, utadról ebben a valóságban. Megnyugtató a hely, ha lelkedben nincs vihar, de ha gondjaid akadnak talán épp itt fognak felkorbácsolódni, de lehet, hogy megtalálod a választ a benned dúló kérdésekre.
A bejárattal épp szemközt kőkaput látsz, afféle oltár, melynek faragása rémisztő, de mégis mestermunka. Emberek alakjai törnek fel a föld felől, nyúlnak a kapu felé, lelkek, kik távozni készülnek, vagy épp maradni szeretnének. A kapu kerek, benne zöld, s néha lilás fények kavarognak. Óvatosan lépkedj közel, ki tudja, hogy nem jön-e át valami, vagy nem ránt-e át valami téged a másik oldalra. És, hogy mi a másik oldal? Az még titok, talán a túlvilág, talán egy másik világ, talán a holtak otthona, tán élők lakják. Annyi biztos, hogy keveseknek adatott meg, hogy átkeljenek itt, ami válaszokat ad sok kérdésre. A kavargó fények sokakat löktek már vissza a padlóra, akik megérinteni próbálták az örvényt.
Igyekezz hát csendben lenni, hallgasd a suttogást, mely bejárja a termet, ki tudja, tán meghallod rég elhunyt szeretteid hangját is, kik tanáccsal szolgálnak, vagy csak azt mondják jól vannak, ne aggódj értük. De az is lehet, hogy olyat hallasz, amit nem kellene, sikolyokat, haragos kiáltást, amitől megfagy ereidben a vér.

//A kapun csak mese keretén belül lehet átlépni, mesélő felügyeletével.//

írta Cirelin de Sovalon

Vendég

- Már van halott. *Morogja, mindegy emlékeztetésképpen, igen, emlékszik még a lány megcsonkított holttestére, akit Nikorina hátára kötöztek... ha most azokat nem is számolja, akiket azóta visszahoztak.* - Bár ki tudja. Lehet, hogy mi, a Nezabarosok leszünk anblokk kollektív bűnösöknek kikiáltva, ha egyszer itt volt az Úrnő igazgató. *Morogja, elvégre amilyen szerencsétlen irányokat tudtak venni eddig a történések, már lassan ezen se lepődne meg, ha ez lenne a vége.* - Akik eddig nem csalódtunk, ezután se fogunk. Akik ismertek, ezek miatt nem fognak. Fejtörést? Na azt talán. De csalódást aligha. Akik meg nem ismernek, nem tudják mit hagynak ki. *Mondja egy apró félmosollyal, amit nem láthat a lány az ölelés miatt... aztán lassan elengedik, mire elhúzódik, és hagyja, hogy homlokon csókolják.* - Megpróbálok. *Mondja halkan, majd figyeli a lány kezét, ahogy az kicsúszik az övéből, majd felnéz rá, szemeiben ott a mérhetetlen fáradtság, fásult, kimerült, szomorú. Megtört.* - Good night. *Köszön el halkan, majd még egy kicsit ül ott az oltáron, mielőtt spánieljével együtt felsétálna a teleportokhoz, és onnan irány a szobája. Aztán valószínű, hogy a próbálkozása miatt, az éjjel a híresen rossz alvó Lawrence fogja már belekönyörögni az álomitalt, hogy legalább valamit aludjanak...*

Vendég

*A lány csak néz a fiú háta mögé, majd amikor az elmond mindent, és elhallgat, akkor szólal meg.*
- Ti lesztek az áldozatok, akiknek el kellett viselni ezt a tortúrát ami itt volt. Ha netalán lesz addigra halott, akkor azokat szépen mártírrá avatják, akik vérüket adták az iskoláért, még akkor is, ha kő omlott a fejükre, mert a barmok egy barlangban a fejük fölé bombardáztak. Mert van olyan akiből ezt kinézem. Akárhogyan is... a történelmet mindíg a győztesek írják. És mint ahogy mondtad, meg fog dőlni előbb utóbb a hatalmas. Sajnos nem tartható fenn. És akkor mi már nem kellünk ide... nem fogunk kelleni, és szépen mint a kutyákat összeszednek, és elzárnak. Lessznek akik arra hivatkoznak majd, hogy megtévesztették őket. Ám én ezt sem mondhatom. Azért álltam át, mert itt láttam a nagyobb lehetőségeket... illetve... részben. A másik részét tudod. De ez most mindegy.
* Sóhajt komolyan, és kissé keserűen a lány, majd bólint.* - Igen... Faith elkap majd, ha túlmegyek. Akkor szól, hogy ennyire nem kéne. És én remélem, hogy vissza tudok majd jönni. Vissza tudok jönni annyira, hogy ne csalódjatok bennem. Mert tudom... hogy sok fejtörést okozok...okoztam eddig is... és fogok is még.
* Mondja szomorkásan, majd lassan kibontakozik az ölelésből, és homlokon csókolja a fiút.*
- Menj vissza a szobádba. És ma éjjel próbálj meg altató nélkül aludni. Az én kedvemért. Kérlek.
* Néz nagy könyörgő szemekkel a fiúra.* - Csak a legvégső esetben használj álomitalt. Jó? * Kérdi halkan, majd egy darabig még fogva a fiú kezét, lassan elindul kifelé. Ahogy távolodik, úgy csúszik ki a keze Chriséből.* - Good Night. Sleep Well.
*Köszön el halkan a fiútól, majd ő is lassan a saját szobája felé veszi az irányt.*

Vendég

*Érzi a húzást, mire végre-valaháza felpillant, és a lány szavaira kifújja még a füstöt, és csak utána indul el, a csikket a kőre pöckölve, következő lépésével eltaposva azt, majd lassan a lányhoz sétál, leül mellé, hagyja, hogy az átölelje. Felemeli a kezeit, és visszaöleli, tartja, elnézve a válla fölött, a falat fixírozva, tartva a lányt, és hallgatja a szavait.* - Nem mintha Faith mellett annyira lenne majd időd nyugodtan ülni... *Morogja, de azért Jana pontosan értheti, hogy mit mond.* - De ha valaki, akkor őrá aztán biztosan számíthatsz, hogy vállon fog ragadni, és megrázni, ha túl messzire mennél. Vagy ő maga cibál vissza. Azt hiszem te vagy az, akit igenis visszacibálna. *Mondja, majd a jövőt illető szavakra a tekintete megrezzen, hiszen pont ma került szóba fenn a kilátóban is ez... Ari realista volt, Wanda túl optimista, Kam meg... nem is nagyon tudja, hova kéne változnia, hiszen nem tudja, milyen volt régen az iskola.* - Egyszer. Mindig van egy nagyobb hal, mindig van egy erősebb úr, egy erősebb mágus. A nagy birodalmak mind bukásra vannak ítélve, ez törvényszerű, a történelemkönyvekben látszik. A zsarnokok, a diktátorok uralma mindig megdől. Ez alól Daronel Deneira sem lesz kivétel. Hogy utána mi lesz... *Nem fejezi be a mondatot, mert nem is lehet.*

Vendég

* Jana a fiú szavaira kissé feljebb emeli a tekintetét. A haja emelkedni kezd, ami azt jelzi, hogy nagyobb mennyiségű telekinetikus energiát készül felszabadítani. Chris érezheti is a húzást, ami Jana irányába "terelné" őt.*
- Gyere ide... légyszíves... *Hallatszik a lány kérlelő hangja. ha a fiú oda sétál, abban a pillanatban ahogy elindul, megszűnik a húzás. Ha odaér, Jana csak átöleli. Álla a fiú vállánál támaszkodik, így a srác mögé néz.*
- Tudom. Apa büszke lenne bármit teszek majd... vagy bármit csinálok. Mindíg az ő kicsi angyalkája voltam... még akkor is, ha a legrosszabb dolgokat művelem. És... talán az is maradok. Talán. Nem...kell azt tennem, amit Szépnagyanyám akart... nem kell...de valami mégis arra húz. Arra vinne, hogy tegyem... kísérletezzek azzal. Nincs messze a célom. Én meg... nem tudom mit kéne tennem. Faith mellett nem tudok úgy megmaradni, hogy ne csináljak semmit. Az nekem...nem menne. Ismersz. Tudod, hogy valamit mindíg csinálnom kell, mert megőrülök. Bár... sokszor már kétlem, hogy ennél jobban meglehet. Anyu...anyu nem ismerne rám... hogy mi lett belőlem.
* Mondja keserűen, a fiú vállán nyugtatva továbbra is az állát, és ölelve őt szorosan. Ebben az ölelésben nincs már semmi olyan, ami régen volt. Mostmár csak egy baráti ölelés, mi egyszerre segélykérő, és segítséget ígérő. * - Nincs fekete...nincs fehér...szürke van... ebben az esetben.. én nagyon a sötétszürke felé sodródok. És nem tudom meg fogok e tudni állni. Ha egyszer Faith azt mondja, hogy meg kell állnom...természetesen meg fogok próbálni... ha te azt mondanád, hogy meg kell állnom, megpróbálnám... de nem tudom meg tudnék e. Sötét a jövő, ami most előttünk áll. Lesz ez valaha jobb Chris? Lesz ez valaha annyira fényes, mint amennyire annak tűnt régen?
* Kérdi halkan. Nagyon halkan. Szinte a fiú is alig hallja a szavakat.* - Azt hittem... értem mi történik... de nem. Felborult minden... nem értem az Úrnő dolgait. Mindennek oka van amit csinál... de nem értem. * Sóhajt keserűen.

Vendég

*Csak bólint, hogy igen, ő is. Két függőséget is összeszedett az utóbbi időben, de csak az egyiket alkalmazza a szobáján kívül is, a másikról alighanem csak a szobatársai tudnak, illetve azok, akik betévednek oda. Esetleg. Csak némán hallgatja Jana szavait, maga elé nézve, miközben kiabálni lenne kedve. Hogy mit? Maga sem tudja, hát alighanem ezért is nem kiabál, pedig azt lenne kedve. Inkább csak megint az ajkához emeli a cigarettát.* - Miért ugyan mi a fenének kéne fehérnek vagy feketének lennie mindenkinek? Frászt. Ez a legnagyobb baromság. *Tárgyilagosak a szavai, és kicsit talán hidegek is, de ez csak egy árnyalatnyi felhang. Nem, rázza a gondolattól a hideg, pedig neki is van nekromanta oldala, és bár eléggé úgy érzi magát, mint akit elzártak a sötétségbe, nem mondaná magát "feketének". Ő átmenet. Szürke. Svájc.* - Hallottam. Sajnálom. *Mondja halkan, továbbra is lefelé nézve, szívva tovább a cigarettát.* - De attól, hogy ő ezt szeretné, nem kell azt tenned. Mint ahogy a szépnagyanyád nyomdokait se kell feltétlenül követned, az a régi prófécia ide vagy oda. Te nem ő vagy. És nem az apád vagy. Te Báthory Marijana vagy, aki majd megtalálja a maga útját. *Magyaráz, de nem néz fel, tovább cigarettázva. Ő sem teszi éppen azt, amit a szülei elvárnak tőle... apjától azt se tudja, mit várna el, a leveleit rendre nem olvassa el, anyja meg... azt szeretné, ha hazamenne, és ott maradna, de... azt nem teheti. Nem tudna otthon ülni nyugodtan, ezek után visszailleszkedni, ott élni. Nem menne.*

Vendég

- Én... én...megvagyok. Kicsit többet dohányzok mint annak előtte... De ezt látom te is megteszed...
* Mondja komolyan, majd mikor a srác felé nyújtja a dohányt, kihúz magának egy szálat telekinézissel, és elkapja. A szájába veszi, majd a belső zsebéből előszedi a kis sárkányt. Az meggyújtja a dohányt, mint szokta, majd körbe repül, és élvezi a teret.*
- Nem. Nem tudsz becsapni. Elég közel voltam hozzád ahhoz, hogy tudjam mikor nem mondasz teljesen igazat. Vagy, mint most is, mikor játszol mást mint ami van. Ne érts félre. Tudom, hogy nekem mindig igazat mondtál. Pont ezért felismerem, mikor nem.
* Mondja halkan, majd ő is lefelé fordítja a tekintetét. Bele szív mélyen a dohányba. Majd megszólal.*
- Tudod Chris... furcsa ez az egész... egy időben szentül hittem, hogy lehetek úgy nekromanta, hogy nem kell hogy elemésszen a sötétség. De az utóbbi időben... egyre jobban kívánom, hogy magába öleljen. És mielőtt magad hibáztatnád ezért is feleslegesen... nem miattad van. Valószínűleg... ha akkor nem történik meg az, akkor most két világ között vergődnék. Nem lennék sem fehér, sem fekete. Egy időben apám útját akartam követni... hivatali nekromanta akartam lenni. Aki megállapítja a halál időpontját, és cseveg a halottal, hogy megtudja mi történt. Mostmár, hogy megvan minden képességem... nem akarom ezt. Más akarok lenni... mást akarok csinálni. Pedíg apám ezt akarná... *felpillant Chrisre, kissé fáradt szemekkel. Bár ebben a pillantásában inkább egy kifacsart, megtépett elme köszön ki. - Meghalt. * Mondja komolyan. Lehet hogy Chris már hallotta, ha mástól nem Aritól. De Jana nem valószínű, hogy mondta már.*

Vendég

- Igen, tudnék példát mondani arra, hogy ki az, aki valószínűleg a hátsó padban alighanem elbújni fog, nehogy véletlenül is észre legyen véve. *Kuncog kicsit, majd arca észrevehetően megrándul Rose elköszönésére... ő nem is köszön el, amit Jana érthet, hogy miért, Rose viszont kevésbé. Persze ráfoghatja arra, hogy Chris is, mint a Nezabarosok nagy része, mostanság fúj Jackre a tettei miatt, és ezért nem szereti hallani az általa használt köszönési formát... mindenki azt gondol, amit akar.* - Én is téged. Én láttam őt egy párszor. Nem sokszor. Elégszer, hogy tudjam, hogy él, most, hogy a gyűrűk már nem léteznek, és Laurán keresztül nem tudom ezt ellenőrizni. *Mondja, kifejezéstelen hangon. A következő szavakra keserűen mosolyodik el, majd a kabátja zsebébe nyúl, cigarettásdoboz elő, szájba vesz, majd a dobozt kínálóan előre nyújtja. Nem lép közelebb, továbbra is a falnál áll, de tudja, hogy Jana így is tud venni, ha akar. Aztán ha vesz, ha nem, ő rágyújt.* - Téged nem tudlak becsapni, mi? *Mondja, bár inkább csak költői kérdés, miközben kifújja a füstöt, és valóban, az álarc le is hullik, és arcán is kiütközik az a rettenetes fáradtság. Nem fizikailag fáradt, nagyon nem... lelkileg. Megtört tekintetét a föld felé fordítja, ahogy megint a szájához emeli a koporsószöget.* - Éldegélek, hiszen mi mást tehetnék? Túlélek. *Mondja egyszerűen.* - És te...?

Vendég

* Igen Hogy Chris ott lesz, abban szinte biztos. A srác megjegyzésére csak felnevet.
- Lelkileg gondoltam. Lelkileg. Mert az hogy testben mindenki ott van, nem jelenti, hogy lelkileg is.
* Rázza meg a fejt fekve. Majd mikor Rose feláll, és elköszön, felül és úgy int felé.* - Neked is nyugodalmas jó éjszakát. * Köszön el tőle egyszerűen. Ő ugyan nem használja ezt a formulát. Az ő köszönése más. De azt is ritkán helyezi használatba. Mikor kettesben marad Chrissel, sóhajt egy nagyot.*
- Régen láttalak. Rég láttam Őt is. * Mondja komolyan. Az Ő természetesen Jacket takarja. Nincs a hangjában semmi rosszallás, semmi negatív érzelem. Csak közlés, hogy régen látta. Az hogy a fiú mennyit alszik éjjelente, számára rejtély. Mostanság Chrissel sem igen futott össze órákon kívül. Ennek talán az az oka, hogy elkezdett ő is bezárkózni, akár Estella. Mostanság Jana is inkább olvas, és tanulmányoz, mint sem oda kint lófráljon. - Mi van veled mostanság? Ne haradgudj... de nagyon úgy nézel ki ahogy érzem magam. * Céloz cseppet sem burkoltan arra, hogy Chris elég szarul néz ki. Legalábbis ami a szemein átcsillog, az nem árulkodik épp a legjobb közérzetről.*

Vendég

*Csodálkozó tekintettel nézi a hiénát, de végülis nem szól bele. Azért Diego mégiscsak nehezebb valamivel, bár tény, hogy a tigris nem is túl mozgékony... Na mindegy, a lényeg, hogy nem igazán erőlteti meg magát, csak akkor mozog, ha kell. Rose egyébként kezdi magát kívülállónak érezni a beszélgetésben, így csak felkel, és a köpenyt felveszi a földről, és lazán magára teríti, a fejét azért szabadon hagyva.* - Nekem több tippem is van. *Közli tárgyilagosan, majd az ajtó felé lépdel. Persze még visszafordul.* - Sokan vannak, akik inkább ellógnának. Én most megyek, még meg kéne írnom egy levelet. Árnyas estét. *Köszön el egy biccentés kíséretében, Jana felé egy halvány mosolyt is küld, végül int Diegonak, és elindulnak. A köpenat még ráhúzza a fejére.*

Vendég

*Ha nem zavar, akkor meg csak lazán nekidől a falnak, tovább törölgetve véres kezét, miközben Lilith engedelmesen elterül, amikor Lagmar ráveti magát, még nyekken is egyet. Jana szavaira csak egy félmosoly jelenik meg az arcán, ahogy felpillant az oltáron fekvő lányra.* - Jó hely az, szeretem. *Mondja vidám hangon, tovább törölgetve a kezeit, majd egy fejmozdulattal kirázza a szeméből a fekete tincseket.* - Ugyan nem értem miről beszélsz. Kötelező bejárni minden órára. Szerintem nincs olyan bolond, aki ellógna az Úrnő órájáról. *Mosolyog, bár, ha Jana nem néz rá, akkor nem láthatja, viszont Rose igen.* - Viszont ha ezzel arra akartál célozni, hogy várom is azt az órát... nos, igen. *Vallja be, igen, erőteljesen várja. Bár a két lánnyal ellentétben ő nem nekromanta, hanem mentalista, nem tagadja, hogy vonzza a nekromancia. Nem hiába vérmágus...*

Vendég

*Jana fülét ugyan nem üti meg a zaj, amit Chris és Daimonja üt. Ám Lagmarét annál inkább. A szag is ismerős neki, noha kissé elnyomja a vér semmivel össze nem téveszthető illata. Ám Lagmar csak lassan start pozícióba helyezkedik. Egy hatvan kilós hiéna, egy ilyen pózban viccesen fest... viszont nem szabad elfelejteni, hogy mekkora erőt képvisel a beérkezésnél. És nemsokára megjelenik Chris is.
- Helló Chris.
* Köszön Jana oda sem nézve. Őt bizony Lagmar azonnal "riadóztatta" hogy vendég jön. Nem is akármilyen. - Gyere csak gyere. Látom mostanság álmatlan éjjszakáidat te is a boncteremben töltöd. * Oda sem nézett. No igen... valószínűleg Lagmar közvetítette a képeket. Ám a Hiéna kilő, és eltarolja a kis spánielt, és maga alá gyűrve elkezdi nyalogatni.*
- Hát igen. Egy tippem van, hogy biztosan eljön a hétfői órára. * Bök a fejével a megérkezett fiú felé Jana.*

Vendég

*Jana szavaira meglepetten vonja fel a szemöldökét. Na igen, valóban nem erre számított, de ha már ennyivel megelégszik, ő nem fog tovább magyarázkodni. Nincs is miért. Majd csak tovább hallgatja, amit a lány mond, végül pedig halkan felnevet.* - Úgy tűnik, ez a nekromanták rossz szokása. Érdekes módon a tündéknek sem vagyok épp a kedvence. De azért kösz. *Na igen, nagyjából hetente változtatja a stílusát, de ha ez áll neki jól, talán marad így. Mármint nem ebben aa ruhában, hanem ennél az irányzatnál. Az órát illető szavakra kissé kajánul elmosolyodik.* - Na igen... Kiváncsi vagyok, kik jönnek el. Van néhány tippem... *Ennyit mond, aztán elhallgat, mert fülét furcsa zaj üti meg. Karmok és kő találkozása... Ismerős, de ebben az iskolában bárki tartozhat a hanghoz. Aztán befut a spániel... Igen, most már tudja, hogy Chris az érkeő, aki ugye szintén nem a szíve csücske. Azért még nem kezdi kényelmetlenül érezni magát.* - Heló. Öhm, asszem nem. *Feleli a fiúnak, majd tekintetét ide-oda járatja közte és az oltáron fekvő Jana között.*

Vendég

*A következő érkezőn is lopakodó lábbeli van, viszont a két daimón, sőt, akár Rose hegyes tündefülei is meghallhatják az egyenletes karomkopogást a kövön. És főleg Lagmar, de akár Diego is felismerheti a szagot, az illatot, ami a párost körbelengi. Annak idején hogy is jellemezte Lagmar? "Szertelen szellő". Hogy mennyire igaz ez még rá... azt döntse el a hiéna. Mindenesetre a fiú szinte oda sem figyelve sétál le. Lilith tudja-e, hova jönnek, kik vannak itt? Noná, hogy ő tudja, az ő orrát nem lehet becsapni, de célirányosan jön le, leérve pedig csak leül a földre, félrebillentett fejével Lagmart figyelve. A fiú pedig, aki lefelé sétál, libben utána fekete bőrkabátja, és láthatóan véres kezét törölgeti egy rongydarabbal. Aztán leér, felkapja a fejét, és ő tényleg csak most veszi észre, hogy nincsen egyedül, eddig totál Lilith vezette.* - Ó, bocs. Zavarok? *Kérdezi, továbbra is törölgetve a kezeit.*

Vendég

- Oké. Megbeszéltük. Akkor erről ennyit.
* Mondja Jana mosolyogva. Rose most talán ledöbbenhet, hogy ennyivel el is intézi a dolgot, de... ennyi. Jana többet nem akart hallani csak, hogy Nem esik baja egy barátjának sem. Legalábbis Rose keze által nem. Ez neki már bőven elég. Ahogy amaz leveszi a láthatatlanná tévő köpenyt, csak végignéz rajta.*
- Nem szeretem a tündéket... de neked jól áll ez a félig más faj.
* Mondja a lány komolyan, majd nekidől az oltárnak, aztán csak felfekszik rá, mint akit éppen áldozni akarnak. Milyen kár, hogy már nem lenne belőle jó szűzáldozat... sőt... egyáltalán nm lenne belőle szűzáldozat. Csak áldozat. Lagmar leül az oltár elé.*
- Hétfőn végre mi jövünk. Hétfőn a mi nagy óránk lesz. - Mondja a lány komolyan, de ajkán egy mosoly játszik.*

Vendég

*Nem is nagyon lehet rajta változtatni. Már nem. Korábban talán lehetett volna, de most már biztosan nem. A lány szavaira sóhajt egyet. Őszintén szólva sejtette, hogy ez lesz, csakhogy szokása nem gondolkodni. Most sem gondolkodott... És valóban, egyiküknek sem lenne jó. Még kölcsönösen megfojtják egymást. Keserű fintorral hallgatja meg Jana mondandóját, majd egy szemforgatás kíséretében válaszol.* - Mondtam már: semmi bajom Arianával. Tudom jól, hogy megvédi magát, tulajdonképpen jól elszórakozgatok vele, ő meg hárít. De nem akarok kárt okozni benne. Akárki mást is csesztethetnék, de nem sok izgalom lenne benne. *Ő is komolyan beszél, és őszintén. Az, hogy Jana ezek után mit gondol róla... Nos, őszintén szólva nagyon is érdekli, de ez nem látszik rajta. Összevont szemöldökkel méregeti a lányt, végül ledobja a köpenyt, egész testét láthatóvá téve ezzel.*

Vendég

* A hangszín változását érzékeli ám a lány. Hogy a fenébe ne érzékelné. Az meg hogy Rose ilyen hűvös, azt tudja régóta. Nem is akar változtatni rajta. Elkönyvelte már, hogy a lány olyan amilyen. Ám így is halkan szólal meg, és a lány feje felé fordul.*
- Óvatosan azzal, amit Átváltoztatáson csináltál. Nem szeretem, ha a barátaimat bántják, vagy bántani akarják. Figyelj Rose... én nem akarok veled haragban lenni, mert az egyikünknek sem lenne jó. Pláne nem most, és nem ebben az időben. De van aki nem állt át, de a barátaim. És tudod miért? Mert elfogadnak annak, ami vagyok, és amivé lettem. Nem szeretném, ha egy is elveszne közülük. Még egyszer mndom. Ezt ne vedd támadásnak. Sokkal inkább kérlek, hogy hagyd őket békén.
* A hangja komoly, és hallatszik belőle az őszinteség, és cseppet sem támadó hangszínben adja elő amit előad.*

Vendég

*Nem hallja a lány lépteit ugyan, a lopakodó lábbeliken még egy fél-tünde hegyes fülei sem fognak ki. Ha tiszta vérű tünde lenne, talán... De így semmiképp. Mindenesetre Diegonak hála időben értesül az érkezőkről, és jelen esetben nem is használja képességét. Egyszerűen nincs rá oka. A tigris Janát és Lagmart megpillantva, tőle szokatlan fürgeséggel pattan fel, és szalad a lány elé, jevesen bólogatva a kérdésre. Nem, nem tagadja le, hogy Rose itt lenne, hiszen jól tudja, a lány sem akarja ezt. Mégiscsak egy elméjük van, vagy mi.* - Meg hát... *Feleli, természetesen hideg hangon, de érezni lehet, hogy most más. Kicsivel melegebb, mint bármikor máskor. Mint amikor Susan-nel beszélt átváltoztatástanon. Más kérdés, hogy a lány akkor elment... Lerántja a köpenyt, de csak a fejéről, így olyan, mintha az a levegőben lebegne, és meg is fordul. Szemeiben felcsillan valami. Valami, ami más, mint máskor.* - Hello.

Vendég

Néma léptekkel sétál be a lány. Tényleg némákkal, hiába a bakancs. Rúnák tarkítják az ő lábbelijét is, és noha ő nem hord magával láhatatlanná tévő köpenyt, azért eléggé feltűnés mentesen tud közlekedni. Lassan sétál be a lelkek kapujához.
- Lámá lám Diego. Hacsak nem vergődik valahol a másik feled, akkor ő is itt van nem igaz?
* Kérdi félmosollyal. Lagmar egy színes gumilabdát rágcsál. Azt, amit Átváltoztatás tanon kapott. Szimatolni kezd, majd csak oda sétál közvetlen Rose lába elé, majd leül, merőn bámulva a lányt.*
- Megvagy. * Közli Jana mosolyogva. Nos igen... most nem úgy viselkedik, mint a tegnapi órán. Akkor kifejezetten sokan utálhatták. Feszülős bőrnaci, fekete pulóver, és a katana, ami mindíg az oldalán lóg. Most is így néz ki. Csak a haja van kibontva.

Vendég

*A fekete köpenyét most hanyagolja, helyette egyszerű farmer és fekete, alálfejes topp van rajta. Meg persze rúnákkal teli, edzőcipő, egy lopakodó lábbeli. És ezúttal még újonnan készített láthatatlanná tévő köpenyét is magára terítette, úgy lép be a lelkek kapujához. A daimont természetesen nem takarja a köpeny, szóval a fél-tünde ugyan rejtve van a kíváncsi tekintetek elől, ám a szibériai tigris nagyon is látszik. A lány lehuppan a hideg padlóra, a kapu közelében, és merengve figyeli azt. Diego pedig, mintha őrködne. A földön fekszik, nagy fejét mellső mancsain nyugtatva, nagyokat pislogva. Borostyánsárga tekintete mindenesetre a bejáratot fürkészi, vagy mi is van itt. A kapuval ő nem törődik, csak azzal, hogy ki érkezik.*

Vendég

*Nézi a Jack által fel-felvillantott síkot, de nem szól semmit, nem is nagyon tudja összerakni a képeket, mondom, hiányoznak számára az információk, csak a sejtései vannak, de azokba egyelőre nem illenek bele ezek. A két latin szóra, a kifejezésre biccent egyet.* - Ahogy mondod. *És ha így vesszük, ő is az alapján él, a saját túlélésére játszik. Illetve már van valaki, akire még figyelnie kell, habár ő meg tudja védeni magát, plusz az a maréknyi ember, aki fontos neki, köztük Jack. Az újabb mosolyra ő is elmosolyodik, az ő arcán talán még ritkább látvány, majd bólint, és amikor Jack feláll, ő még ül a földön, úgy néz fel rá.* - Igazán nincs mit köszönnöd. És aztán maradjon is az. *Ennyit mond, majd búcsúzóul biccent még egyet, majd kezébe fogja botját, bal karjával hátranyúl, belekapaszkodik az oltárba, és úgy húzza fel magát relatíve fürgén a földrő. Majd ugye botjára támaszkodva még egy utolsó pillantást vet a kapura, majd lassan ő is elindul felfelé, valamerre.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Hétf. Aug. 30, 2010 10:02 pm

*Finoman megmozgatja az ujjait, miközben továbbra is a Lelkek Kapuját szuggerálja, egy kis ideig felvillantva egy általa választott démoni síkot a kapun túl, néhány sötét folttal, ami nem illik bele. Hát igen, ő a centrumba került, bele a kellős közepébe, de maga vetődött bele, és talán senki nem kérte rá. Csak elvárták tőle. Vagy képzelte, hogy elvárták tőle. Magának választotta a sorsát, és hisz abban, hogy végig tudja csinálni, amit eltervezett. Rengeteg változott. Napról napra változik, és veszít régi önmagából, de azt az egy valamit képtelen elveszíteni ami miatt mindezt végigcsinálja, és jelen pillanatban ez számít neki a leginkább.* -Carpe Diem. *leheli a szavakat, majd felnéz Deanre, és egy kis ideig némán figyeli, a fiút, majd ismét elmosolyodik, és megrázza a fejét. Nem, valóban semmi keserű nincs a mosolyában. Hosszú idő óta, és talán még hosszabb ideig. Feláll a földről, kezeit békésen tartva maga mellett, miközben az óra elüti az éjfelet. A fiú széttárja karjait, mélyen beszívja a levegőt lehunyt szemekkel a plafon felé fordítva tekintetét, pontosabban csukott szemeit, mintha csak nyújtózna egy hatalmasat, de semmilye nem roppan, nem feszül. Leejti kezeit maga mellé, és lenéz Deanre.* -A szellemek ideje elérkezett. Ideje nekem is mennem. Köszönöm Dean. Mitril szál lett a szalmából. *hajtja finoman meg a fejét, hálás szemvillanással, majd egyszerűen elsétál, mezitláb, békésen, eltűnve az árnyak között, bár pontosan maga sem tudja, hova is megy. El.*

Vendég

*Ő is felhúzza a lábát, bár ő értelemszerűen csak a jobbat, és csak a jobb karját fekteti rá, pihenteti rajta, felsőtestét sem fordítja Jack felé, csak a fejét, úgy figyeli. És lehet, hogy nem ismeri annyira, de azért feltűnik neki a különbség... de nagyon sokan megváltoztak ez még neki ott, a perifériákon is feltűnt. De hát ez a változások nyara volt, ha úgy tetszik. A következő szavakra csak biccent egyet, majd elfordítja a tekintetét Jackről, vissza a kapura.* - Itt tényleg nem segíthet rajtad senki. Most nem, még nem, egyszer majd talán megkapod a választ a kérdésedre, de akkor lehet, hogy túl késő lesz. A jelennek kell élned, úgy választanod, döntened, hogy tovább csinálod, elmenekülsz, vagy a saját javadra fordítod. Esetleg találsz áthidaló megoldást, ha van. *Persze, no igen, nem tudja, hogy pontosan mi a probléma, bár halovány sejtései lehetnek.* - Bár nem igazán keserű a mosolyod. Talán megtaláltad a szalmaszálat, amibe kapaszkodhatsz? *Pillant megint rá a másik fiúra a szeme sarkából.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Hétf. Aug. 30, 2010 9:36 pm

*Jack arcáról semmit nem lehet leolvasni. De más ez a semmi, mint az oly sokszor megszokott titokzatosság, vagy rejtőzködés. E mögött mintha félelem, vagy valós érzelmek lennének. Jobban elrejti minden egyes érzelmeit, mint bármikor. Hallgatja a fiú szavait, miközben belenéz annak fekete szemeibe, és arcán egy halvány mosoly suhan át, majd leszegi a fejét, és csak mosolyog, magában, lábait felhúzva egy kissé, egyik kezével ráfogva saját csuklójára, kezeivel így átkarolva a lábait, nagyjából. Ahogy hallgatja Dean szavait, úgy rémlenek fel benne azok a bizonyos dolgok. Az emlék, a gesztus, a személy, az arc.. Amikor fent állt a Kilátóban, és úgy döntött, véget vet mindennek, egy bizonyos levél húzta vissza. Azon a végzetes éjszakán is egy kedves mosoly volt az, ami mindenen átlendítette. Mindent tudott. Engedte, hagyta.. Jack megtette, mert nem viselte volna el, ha más teszi meg. Védte? Az is lehet. Csak mosolyog, ahogyan az emlékek sorjáznak előtte, ugyan a körül a személy körül. Mosolyog, halkan talán kuncog is. Aztán a kuncogás visszaszelidül egy halvány félmosolyig, és felnéz a kapuban kavargó zöld fényre, szürke, tiszta szemekkel.* -Pont ettől tartottam. *súgja, miközben rég nem érzett boldogságot érez, mely egy kissé kitölti azt a hatalmas űrt.*

Vendég

*A kérdés feltevése mindig a legnehezebb, főleg, hogy Dean nem is tud mindent a történésekről, nagyvonalakban tud, meg azért vont le magának különféle következtetéseket, de ő inkább mindvégig a háttérből, az árnyékokból figyelte az eseményeket, vagy éppen a távolból. Ebből következik, hogy megúszta a dolgokat eddig, de ki is maradt belőlük rendesen, nem áradt el hozzá az információ igazán. Csak éppen a legfontosabb alaptények, de azok is elegek neki, hogy kombináljon. A kérdésre megint felnéz Jackre, és bár az arca neki sem árul el sokat, fekete szemeivel fürkészi a másik fiú arckifejezését.* - Erre magadnak kell válaszolnod. *Mondja lassan.* - De már elindultál, és túlmentél egy olyan ponton, ahol nincs visszaút. Csak kétféleképpen dönthetsz. Úgy döntesz, hogy nem éri meg végigszenvedned a dolgot, és inkább menekülsz, esetleg kihasználod a helyzetedet, hogy a magad malmára hajtsd a vizet... vagy pedig találsz valamit, ami azt mondja neked, hogy igenis megéri. Egy emlék, egy gesztus, egy személy. Egy apró fénypont a sötétségben, egy szalmaszál a fuldoklónak. De ezt magadnak kell megtalálnod. *Hangja halk, de az üres teremben azért pontosan hallhatja Jack, hogy mit is akar kifejezni a másik fiú.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Hétf. Aug. 30, 2010 9:16 pm

-Egészen biztos vagyok benne. *felel vissza a fiúnak, hiszen ő maga sem érti pontosan, mire akar ezzel kilyukadni. Tudja, mit akar krédezni, de nem tudja, hogyan kérdezhetné úgy, hogy semmit ne mondjon, mégis mindent, és választ is kaphasson rá. Talán attól a bizonyos valakitől kellene megkrédeznie, hogy mit is vár el tőle. Minden perccel újabb és újabb dolgokat veszt magából el, és újabb és újabb elvárásoknak akar eleget tenni. Újabb próbák, újabb, kilátástalan éjszakák.. Ugyanazon az egy célért. És az egyetlen egy kérdés motoszkál a fejében, miközben Dean szavait hallgatja. Nem tud rá mit mondani. Lehunyja a szemeit, és lehajtja a fejét, halkan, egyenletesen véve a levegőt, noha legbelül nagyon is vívódik, nap nap után, perc perc után, másodpercről pillanatra, mégis megy tovább, töretlenül. Hallva, hogy nincs válasz a kérdésére, egy apró sóhaj hagyja el a száját, szinte észrevétlenül, ahogyan kinyitja a szemeit. Hideg, üres, szürke szemekkel bámul maga elé.* -Megéri? *kérdezi, szinte lehelve a szavakat, majd lassan felemeli a tekintetét, kérdőn, mégis érzelemmentesen figyelve Deant.*