Lelkek Kapuja

Tárgy: Lelkek Kapuja Hétf. Jan. 25, 2010 8:56 am

First topic message reminder :

Különös terem ez. Megnyugtató, de mégis rettegést is hozhat. Amint belépsz egy kisebb terem, ahol állsz. Nem nagy ez, csupán néhány négyzetméter, afféle, mint egy oltár szent nyughelye.

Körben a falak mellett kőpadokat találsz, melyekre leülhetsz elmélkedni életedről, utadról ebben a valóságban. Megnyugtató a hely, ha lelkedben nincs vihar, de ha gondjaid akadnak talán épp itt fognak felkorbácsolódni, de lehet, hogy megtalálod a választ a benned dúló kérdésekre.
A bejárattal épp szemközt kőkaput látsz, afféle oltár, melynek faragása rémisztő, de mégis mestermunka. Emberek alakjai törnek fel a föld felől, nyúlnak a kapu felé, lelkek, kik távozni készülnek, vagy épp maradni szeretnének. A kapu kerek, benne zöld, s néha lilás fények kavarognak. Óvatosan lépkedj közel, ki tudja, hogy nem jön-e át valami, vagy nem ránt-e át valami téged a másik oldalra. És, hogy mi a másik oldal? Az még titok, talán a túlvilág, talán egy másik világ, talán a holtak otthona, tán élők lakják. Annyi biztos, hogy keveseknek adatott meg, hogy átkeljenek itt, ami válaszokat ad sok kérdésre. A kavargó fények sokakat löktek már vissza a padlóra, akik megérinteni próbálták az örvényt.
Igyekezz hát csendben lenni, hallgasd a suttogást, mely bejárja a termet, ki tudja, tán meghallod rég elhunyt szeretteid hangját is, kik tanáccsal szolgálnak, vagy csak azt mondják jól vannak, ne aggódj értük. De az is lehet, hogy olyat hallasz, amit nem kellene, sikolyokat, haragos kiáltást, amitől megfagy ereidben a vér.

//A kapun csak mese keretén belül lehet átlépni, mesélő felügyeletével.//

írta Cirelin de Sovalon

Vendég

- Mi más lennék? Talán úgy nézek ki, mint egy házimanó? *Vágja rá rögtön a lány. * -A daimon? A daimon hogyan véd meg? Inkább hátráltat.*Fintorog a lány. Igen, ismét előkerült a daimonos téma, így előjött Tylineból az antidaimon mánia.* -Nekem nincs szükségem daimonra. A lélek maradjon egyben. Több dologra is tudok figyelni egyszerre.*Homlok ráncolva figyel, hogy Xer mit csinál.* ~ Ez meghibbant. *Néz furcsán a Naxis lányra.* ~ Igen, biztosan megzakkant. *Néz maga elé a lány. A daimonba legszívesebben belerúgna, de hát az nem teheti. Ezért csak a szemmel verést alkalmazza.* -Én? Honnan tudnám? Ma találtam ide. *Szándékosan nyúltja el a szavakat, mikor az első kérdésre válaszol.* - Fogalmam nincs. Pár hónapja vagyok itt.*Vonja meg a vállát a lány. Még mindig a malacra mered. Zavarja őt.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szer. Jún. 29, 2011 4:52 pm

-Erteni, csak azt kérdeztem hogy diák vágy? *kérdi konkrétabban. Xer már találkozott ilyen emberekkel, úgyhogy fel sem veszi a vádolásokat meg a letorkolásokat, csak mosolyog mikor a malacra néz Lini olyan szigorúan.* -O daimon, és megvéd ha szükséges. *mondja, majd a botját kiveszi ami eddig az övébe volt dugva, de Lini nem láthatta mert a háta mögött volt. Szóval elöveszi, szétnyitja egy suhintással és rátámaszkodik, miközben figyeli ahogy a lány a falnak támaszkodik. Közben megérint a bottal néhány falat, meg kaput, vagy tárgyat, érdekesnek találja a helyet, de inkább csak felméri. A bot elövétele nem célzás volt vagy ilyesmi, egyszerüen csak igy éri el a magasabb helyeket. Minden mozdulatát a kismalac nyomonköveti amúgy, ott van Tyline mellett, már idöközben leült mellé és felfelé néz rá.* -Nem tudni mi ez a hely? Sok van még itt az iskolában ilyen? *kérdi a lánytól ismét Xer*

Vendég

- Honnan veszed, hogy rajtatok nevetek? *Kérdi titokzatos mosollyal a lány. Ő már csak ilyen. Lehet, hogy a védelmi vonalai gyengülnek, de azért ennyire már elég gyakorlott.* -És ha szabad tudnom te miért ítélkezel felettem, ha azt sem tudod min nevetek? *Vág vissza a lánynak. Na igen. Tipikus Blanchard észjárás. Ő gyorsan beszél, hiszen neki a második anyanyelve a bolgár. Ha Xer nem bírja követni így járt. Nem fogja megismételni magát.* -Tyline. *Biccent üdvözlésképpen, majd gyilkosan a malacra mered. Amolyan mostszallonátcsinálokbelőled nézéssel. Persze csak viccel, de Tylinenál ki tudja?* ~Biztos vagyok abban, hogy ismerni akarom őket? *Ez a kérdés majdnem hangosan is kijött belőle.* - Már mondtam. Ty-li-ne. *Szótagolja a nevét, hátha akkor felfogják.* ~ Őslakos. *Morog magában a szőkeség, majd feltápászkodik a földről. Leporolja a ruháját, majd a falnak dől.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szer. Jún. 29, 2011 4:37 pm

*Xer már jóideje észrevette a lányt, vagy inkább azt lehetne mondani, hogy megérezte, meg hát daimonja is figyelmeztette gondolatban. Ezért amikor a lány nagyon keres valamit, nem vesz róla tudomást, ö mindig is visszahúzódó volt, meg minden, csak akkor beszél ha kérdezik. Ez nem udvariatlanság vagy ilyesmi, csak egyszerüen igy nevelték a mesterei.* -Nem szép dolog ismeretlent kinevetni, kiröl azt sem tudod milyen.... *jegyzi meg ahogy közelebb lép a lányhoz* -Udvözöllek, Xer vagyok. *hajol meg, majd a malac csak röfög egyet szintén üdvözlés gyanánt* -Tudom hogy érdekes látvány lehetünk számodra, de csak addig amig meg nem ismersz minket. *mondja* -Te, ki lenni itt? *kérdi pici akcentussal, de azért jól lehet érteni a kérdést*

Vendég

*Egy fiatal lány üldögél itt egy ideje. Ez kell most neki. Csendben ücsörög a bejárathoz (vagy épp a kijárathoz) közel. Ott ül a földön, és a vázlatfüzetében keres valamit.* ~ Tudom, hogy ideraktam. Tudom! Emlékszem, hogy elraktam azt a képet. *Dünnyögi a lány, ezerrel lapozgat egy fénykép után kutatva. A képet sehol nem találja, viszont egy régi rajzán fennakad a szeme. Az Eiffel torony, ő és még valaki. De a rajz elmosódott. Mintha könnyekkel terítették volna be a lapot. A szőke lány hiába töri a fejét nem ismeri fel a képet, sem az elmosódott alakot. Elrakja a füzetet, mára ennyi épp elég volt neki. Ekkor szúrja ki Xert és a malac-daimonját. Ezen kuncogni kezd. Daimon, aki malac. Malac, aki daimon. Utálja az összeset mégis jót röhög rajtuk.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szer. Jún. 29, 2011 4:15 pm

*Egy felettébb szerény, kedves lány lépdel a teremben, aki ámulattal nézi a megannyi kaput s amit csak itt lát. Egy bör nagyon csípö nadrág van rajta fekete színü, mely oldalt piros hasítékkal van ellátva, felül ugyanilyen de kényelmes börtop feszül dús kebleire. Nem lehet azt mondani hogy átlagos látványt nyújt megannyi férfi ember utána néz ha csak elmegy az utcán, de itt végre az iskolában ez nincs igy. Lábán még egy bakancs van, s oldalán ott szaladgál örömmel daimon kismalaca.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szer. Ápr. 27, 2011 6:56 pm

*Mikor a lány háromszor is bemutatkozik,ria egy kicsit elvörösödik,majd tapintatosan szól a lánynak*-Öhm,már háromszor is bemutatkoztál,Rory.De nem baj,először én sem figyeltem.Legalább jobban megjegyzem a neved.*mondja a lányra kacsintva egyet,és megint sóhajt egyet.Már megint szerelmére gondol,és arra,mikor fognak újra találkozni.Majd eszébe jutpár dolog,és kérdez egy keveset*-Te amúgy mióta jársz ide?És van kedvenc tantárgyad?És miben vagy a legjobb?*kérdezi egy szuszra,és kiváncsian várja a lány válaszát.*

//fagy//

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szer. Ápr. 27, 2011 6:44 pm

- Aha... én meg Rory Lekisha Milborrow-Quennel. *Mutatkozik be természetesen másodszorra is, szokásához híven, de hát amilyen elszállt most a hangulata, simán lehet, hogy még kétszer-háromszor minimum be fog még. Az Allidonos dologra büszkén a jelvényére bök, ami ott feszül blúzának mellrészén.* - Én is! És képzeld, már két teljes egész napja meg van a kitűzöm. Nem veszítettem el már mióta... *Kihúzza magát, tényleg büszke magára, nála ez már teljesítmény. Hétfőn kapott újat - hatodik alkalommal - , miután a régi belepottyant az egyik csatornába Nellondban.* - Egyébként Rory vagyok, Rory Lekisha Milborrow-Quennel. *Fel sem tűnik neki, hogy ismét bemutatkozott, immáron harmadszorra. Nos igen, nem biztos, hogy pont két ilyen szórakozott lányt össze kéne ereszteni...*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szer. Ápr. 27, 2011 6:38 pm

*Mikor a lány a kezét nyújtja felé,kicsit elbambul,majd persze kissé megszorítja Rory kezét,persze nem túl erősen.*-Ja,hogy én?Én Maria Thekla vagyok,de csak Ria.Egyébként allidonos vagyok.Amúgy mi újság?*kérdezi,majd egy kicsit szabadkozik a bambulása miatt*-Bocsi,hogy így elbambultam,csak mostanában ilyen szórakozott vagyok.De igazából nem szoktam ilyen lenni.*mondja,majd sóhajt egyet,és visszagondol a nemrégiben történt éjszaka eseményeire.Nem vitás,hogy teljesen belezúgott Dennybe.Így még sose érezte magát,és mivel Ámor nyila találta el,így állandóan szerelmére gondol,persze azért figyel a lányra is,és amikor szükséges,bólint egyet-egyet.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szer. Ápr. 27, 2011 6:29 pm

*Sokáig ücsörög egymagában a kőpadon. Kezd fázni, elvégre nem sokat ér a leheletnyi anyagból készült földig érő szoknya, meg a csipkés blúz a szalagos fűzővel... Hiába is volt ma napközben napsütés odakint, és hiába van jó idő amúgy a kastélyban, ezért egy kőpadon egyedül ücsörögni egy órán keresztül nem egy szív- és testmelengető érzés. Egyre közelebb hajolt a kapuhoz egyébként csendes magányában, már egészen kicsi a távolság, már persze ahhoz képest, hogy ő sokméternyire ücsörög tőle előredőlve a padon, de mielőtt még megölelhetné a földet - mivel úgyis olyan magányos szegény - , egy hang hasít át a levegőn. Rory felpillant, és hátrébb csusszan ültében, hogy azért valamennyire normálisan és szalonképesen fessen a padon. Kihúzza magát, és felpislog szaktársára, akit már egyszer-kétszer látott némelyik órán.* - Jó estét... Igen... szép. *Gondolkodik el. Nincs igazán elemében, aki ismeri, az tudhatná, hogy valami baja van, de igazából csak nyomasztja ez a furcsa kapu.* - Amúgy... Rory vagyok... Rory Lekisha Milborrow-Quennel... *Darálja el a nevét, és a kezét nyújtja a lány felé.* - Mit is mondtál, hogy is hívnak? *Valahogy az egész csaj nem olyan, mint aki jelen van.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szer. Ápr. 27, 2011 6:20 pm

*Ria jelenik meg,vidáman és dudorászva,ügyet sem vetve arra,hogy ez a hely nem éppen az öröm és a vidámság helye.Egy egyszerű v-kivágású zöld póló van rajta,egy kis csini zöld szoknyával.Vidámságának oka pedig egyértelműen Denny,új szerelme.Állandóan rá gondol azutá a bizonyos csók után,és arra,hogy mennyi öröme lesz a fiúval.Miközben így gondolkozik és dudorászik,megpillant egy szép lányt,aki egy kőpadon ücsörög magányosan.Vigyázva,hogy ne ijessze meg,megszólítja*-Szia!Szép napunk van,nem igaz?*kérdezi a lányt,aki valószínűleg meglepődik Ria jókedvén.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szer. Ápr. 27, 2011 5:20 pm

*Rory energiája és felhőtlen vidámsága szinte azonnal elillan, amint belép a terembe. Nem, nem mondhatni, hogy rossz kedve lenne, csupán lenyugodott, nem dúl-fúl már benne annyira a csinálhatnék-mehetnék-még-fejen-is-állnék hangulat, ami igazából mindig meg van nála. Még soha nem járt errefelé, de úgy érzi, hogy annyira nem is akar majd jönni többet. Egy kicsit nyomasztónak érzi az egész helyet... Lehuppan az egyik kőpadra, térdére könyökül, és tenyerébe ejti az állát. A kaput kezdi el vizslatni, a lilás-zöldes derengést és a furcsa lelkeket.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Vas. Ápr. 17, 2011 9:15 pm

Tudom, hogy nem csak ez a két út van, ezt nem én találtam ki, hanem mások. A világ erőlteti rám azt, hogy kiemel vagy elnyom. Ezen a nyári nagyversenyen sem szívesen indulok, csak Bia kedvéért teszem, ő is azt mondta amit te, valahogy jól kijönnétek egymással, csak valahogy mindig elkerülitek a másikat. *Mosolyodik el végül, és bólint* Hát igen, azért mert én átgondolom, hogy kinek mi lehet a gyenge pontja, elveszem mások kedvét a versenytől? Érdekes meglátás, ebben igazad van. *Továbbhallgatja a fiút, miközben már teljesen elpakolt mindent, a tárgyait pedig felhúzta az ujjaira, felszerelkezett.* Tehát lányunk lesz, és a jövőből segít majd neked? Jól tette, biztosan fontos lépés volt ez. Vöröske fiú? Isobel fia? *Nevetgél most már picit kacéran, aztán legyint csak, jelezve, hogy viccelt.* Igen, elmondtam már mindenkinek, legalábbis ami az idősebbeket illeti, Patricknek és Ginnie-nek persze nem, de végtelenül szomorúak lettek, máskor pedig azt mondták, hogy szégyent hozok rájuk, mert ha nem vállalom, akkor a második családé a vezetés joga. Ott van egy fiatal lány, aki szintén druida, de keveri a sötét mágiákkal. Ha ők kerülnének hatalomra, akkor megszűntetné az egész szabályzatot, hogy csak ők uralkodhassanak. Én meg akarom menteni azt, ami maradt még nekünk, de nem ilyen áron, hogy minden döntés az én kezemben legyen. Régen megtanultam ugyan egy kis hajlított pengéjű kardon vívni, de én nem vagyok harcos, főleg ha még vállalom is a vezetést, mi történt, ha nem fogadják el a Grimmerek, és egyszerűen ellenünk fordulnak. Bármit teszek, valahogy rosszul sül el. *A fiú vállára hajtja a fejét, és tűnődően néz el a semmibe, mint ahogy a barátok köztben szokás.*

//fagy//

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Vas. Ápr. 17, 2011 9:01 pm

-Azt hiszem Ariana a kivétel, őt azért is nem említettem. Ahogy láttam tényleg önfeláldozó, nem tudok ellene érvet felhozni, de a többieket te tudod. Mondtam, hogy nincs jogom beleszólni, a te döntésed, hogy kik mellett állsz ki, de ne lepődj meg, ha nem kapod vissza, amit adsz... *Aprót sóhajt, nem posztja meggyőzni a szőkeséget a saját igazáról, nem is volt a célja, csupán reagált az önsanyargató szavakra. Egy pillanatra végignéz a tárgyakon, amiket a hölgyemény pakol el, önkéntelenül is megakad a szeme 1-1 egyedi darabon, amikről szinte süt az erős mágia, és a relikviamester fiú szinte érzi erejüket, de visszafogja magát és elszakítja tekintetét.* -Végletekben beszélsz, nem csak vezető lehetsz, vagy beosztott. Nem hiszem, hogy bárki azt várná tőled, hogy oszd szét, amit jogosan nyertél, fogadd el, hogy mi vagy, vagy néha húzódj háttérbe, ha úgy gondolod nekik jobb, ha több teret kapnak. Habár én úgy gondolom, az ő döntésük, mennyi teret harcolnak ki maguknak. *Kicsit megrántja a vállát, majd végigpillant a kiomló fürtökön. Meg kell vallani a szőkeség kifejezetten szép, sőt, akár még vélák között is könnyen elrejtőzhetne, ha úgy hozná a szükség. A lányuk kérdésére finoman elmosolyodik. Mégis csak mentalista-illuzionista, nehéz lenne őt egy illúzióval megtéveszteni, ahhoz nagyon erős mágia kellene.* -Azt hiszem a jövőből jöttek segíteni, a lányom, és ott volt még az Allidonos főprefektus Emily fia is, és egy kis vörös aprócska fiú, azt hiszem kitalálható kinek a fia. Furcsa élmény volt, de valahogy nem érzem azt, hogy átverés lett volna, mégha annak is tűnhet. *Újfent csendesebbre vált, és figyel a leányzó druida hagyományokat érintő szavaira. Neki ez még mindig nehéz ügy, hiszen a nagy családi dolgokról nem sokat tud.* -Ezeket az aggályokat már elmondtad bárkinek is a családból? Joguk lenne tudni, és talán lenne aki segíteni is tudna. Nem hiszem, hogy ha ilyen régóta tart ez a hagyomány, akkor soha ne lett volna hozzád hasonló. A nagy történetekben egyébként is a hős sokszor nem vállalja a küldetést, de végül mégis megsúgja a szíve, mi a jó út. *Visszainti maga mellé a padra a leányzót, ha már készen van a pakolászással, és megölelgeti újfent. Cuppanós puszit is nyom az arcára.* -Vagy fogadd el a soros, és válj azzá, akinek születtél, vagy ne tedd, de döntsd el, és szerintem közöld velük mielőbb. Talán épp azért leszel jó vezető, mert nem akarsz az lenni feltétlenül. Gondolj csak bele, soha nem sül ki abból jó, ha valaki éhezik a hatalomra, esetedben ezt nem mondhatjuk el, épp ezért lehetnél jó vezér. *Fejtegeti újfent véleményét, és akárhogy is nem egy buta emberről van szó. Butaként nem maradhatott volna életben az utcán, akkor is ha sokan fehér hajzuhatagja és sármos külseje miatt nem sokat néznek ki belőle.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Vas. Ápr. 17, 2011 8:49 pm

*Tágra nyílt szemekkel hallgatja a fiút, és csak rázza a fejét.* De nem, én ilyen vagyok, kiállok azok mellett akiket megszeretek. Arianát egyébként nem is mondtad, pedig ő olyan mintha a másik felem lenne. Nem megfelelni akarok nekik... Laura... nem, hinnem kell benne, hogy még visszatérhet. ~Ha neki nem adok esélyt, akkor számomra sincs visszaút.~ *Sután lehajtja a fejét, miközben láblógáz.* Én nem akarok vezetni senkit, egyszerűen úgy alakult, hogy mivel mindig kiváncsiskodtam, nagy volt a szám, valahogy rám aggatták, hogy Aeryn úgyis megoldja. Ugyanez a versenyeknél. Pedig Rosetta ellen majdnem feladtam, mert egész nap rágta a fülem, hogy úgyis megversz Aeryn. Így ez nekem nem győzelem, nem diadal. Akkor inkább megint játszom a régi butust, aki voltam. Odaadom nekik a tárgyakat, és nyerjenek ők. *Felpattan, amikor Hamon a gyereküket említi. Beletúr a hajába, mármint a sajátjába, és kihúzza belőle a hajgumit, amit nagyon ritkán tesz meg, most derékig ér a szőke haja, szépen kiengedve.* A mi lányunk? De hát... hogyan? *Teljesen le van dermedve, nem is érti az egésze, valami illuzióval téveszthették meg szegény Hamont. Aztán a fiú vissza is kérdez a trónra, amire megint visszatér a leányzó rosszkedve.* Eh... hát mondjam azt hogy belehibáztál? *Leguggol összepakolni a szajrét, és közben néz fel a srácra.* Tudod angliában már több évszázada nagy hagyománya van a druda tanoknak, Merlintől kezdve vezetik vissza a druidák a vérvonalt. Több család is van, aki mindig összeméri az erejét, azt hiszem 150 évenként, és a győztes familia nőtagjai lesznek a főpapnők a következő érában. Az utolsóban a Bakerek nyertek, és hát én vagyok a legidősebb lánytestvér. Azt hiszem Patrick ezért is fordított hátat a természetmágiának, mert minek törje magát. De én... nem készültem erre. Nem akarom ezt, sosem akartam. Tudod, hogy én nem ilyen vagyok. Segítek mindenkinek, de nem vagyok vezető, főleg nem akkor, ha kell...

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Vas. Ápr. 17, 2011 8:35 pm

*Mégis más most a helyzet, nem hiába érezte, hogy sokat változott a leányzó. Szinte ömleni kezdenek a szavak, közelebb húzza magához a hölgyeményt, bár erre nincs is szükség, hiszen jön magától. Hosszan megöleli, és csak csendben figyel arra, amit mondd. Óvatosan kisöpör pár tincset az arcából, hiszen a hevesebb gesztikulálásnak az a hatása, hogy az ember lobonca is önállóbb életre kel, mint általában. Az elviselhetetlen jelzőre egy mosollyal nemlegesen megrázza a fejét, de még nem szólal meg, nincs rá szükség és nem is akarna félbe szakítani Aerynt. Csak a végén nyílik szóra a szája, pár pillanatig még habozva, hogy megtalálja a megfelelő szavakat.* -De a te döntésed, hogy mit vállalsz, ne tedd, ha soknak érzed. Miért kellene megfelelned másoknak? Egyébként is...sokszor olyanok mellett állsz ki, akik nem érdemlik meg. Találkoztam már néhányszor az állítólagos barátaiddal, és hát vannak érdekes dolgaik. Ez a kobold lány még úgy, ahogy elfogadható, eltekintve attól, hogy nem régen hátba támadott egy kaland során, mert nem akart csatát...de a többiek, akikkel szövetséget kötöttél, vagy én nem is tudom. Attól a Darkfieldtól a mai napig kiráz a hideg, a holt külsejű Laura pedig talán még nála is rosszabb, kiismerhetetlen, és riasztó az egész lénye. Nekik akarsz megfelelni és vadidegeneknek? Értelmetlen. *Óvatosan beszél azért, nem akar kioktató sem lenni, és nem szeretné hergelni sem a leányzót olyanok ellen, akikhez nincs joga, de a véleménye azért meg van sok mindenről.* -Nem szeretném, ha elmennél, rémesen hiányolnálak kis Bakerem... *Simít végig újfent a hölgyemény arcán, majd a kis Hamon említésére szélesen elmosolyodik.* -Még nem is volt alkalmam mesélni, találkoztam a lányommal...azt hiszem lányunkkal, bár rövid ideig láttam csak, de a mosolya egyértelműen a tiéd volt. *A 18 éves kori hagyományra egyelőre nem reagál, hiszen nem tudja miről van szó, és hogy van-e köze hozzá, csak a végén kérdez rá finoman.* -Miért mi lesz, ha 18 leszel? Valami családi kötelezettség? Átveszed a Baker trónt? *Viccelődik csak, bár aztán ki tudja, nem zsíroz-e bele valamibe, nem ismeri pontosan az ilyen nagy családi dolgokat, főleg, hogy ő ugyebár árva.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Vas. Ápr. 17, 2011 8:24 pm

*Érzékeny fülei már jó messziről jelzik a besurranó tolvajt, és vámpírösztönei szerint már vetődne is, ám a vérszomjas fenevad most visszahúzódik amikor felismeri, hogy ki is látogatta meg. Azon eltűnődik, hogy összerámolja a csetrest, de végülis oly mindegy, Hamontől nem félti őket. Amikor a fiú végigsimít a hátán, akkor idomul mint a macska, aztán mégis elhúzódik.* Bocsáss meg, nem a te hibád. *A hótigris vádlón morrant egyet, hogy igenis vállalja a lány a véleményét. Aeryn leinti, és a fiúra pillant, szinte esdeklően.* Én... *Belehanyatlik a fiú karjaiba* Szoríts magadhoz. *Szipogja, belefúrva magát a tolvaj mellkasába, apró ökleit pedig odatapasztja Hamon dobogó szivére. Zihál néhány lélegzetvételnyit, aztán felnéz, mint a megfélemlített Bambi.* Tudom, elviselhetetlen vagyok, már én is utálom magam. *Helyzezkedik kissé, és beleül a fiú ölébe, karjait pedig a szőke srác nyaka köré fonja, lábát pedig a levegőben lógázza.* Azt hiszem, én is elszámítottam magam, és mindenki túlértékel. Úgy szeretnék az lenni, aki voltam, amikor Patrick hugaként idejöttem. Ő jól csinálta, megtartotta az életét, én meg mások szemében nem is tudom, közszereplő lettem, milyen hülyén is hangzik. Megnyertem azt a hülye versenyt, meg a marathonban is csak Bia állított meg. Van ez a hülye kiváncsi természetem, hogy mindent meg akarok oldani, és már rögtön azt hallom, hogy összesúgnak a hátam mögött, hogy mindent magamnak akarok. Ezek itt... *mutat körbe a tárgyakon.* Trófeák, és mégis azt jelenti, hogy mennyien utálnak, és nem akarnak itt látni. Azzá váltam, amit ők nem értek el. Talán haza kéne mennem angliába... de ott sem jobb. Augusztusban 18 leszek, és hát... a mi családunkban ennek érdekes hagyománya van, nem akarom én azt sem. Hülyeség az egész. Inkább menjünk el mi ketten innen, valahova, mittudomén szülök neked kis Hamont. Mit szólsz? *Pillog bátorlanul Hamonre, most ismét a régi Aeryn.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Vas. Ápr. 17, 2011 8:13 pm

*Halk léptek zaja veri fel az immár kihalt folyosót. Különleges engedélye van rá, hogy ilyenkor is kint sétáljon, ne csak a Társalgóba legyen bekorlátozva, akkor már ezt ki is használja. Valami egész nagy véletlen folytán épp erre felé veti az út, vagy épp a sors. Benyitva egyből meg is pillantja a szőkeséget, aki láthatóan épp mereng, nem kevés mágikus tárgy között, ami azonnal fel is kelti a relikviamester srác figyelmét. Ám azért mégis csak tolvajság ide, vagy oda, nem olyan fából faragták, hogy épp szívszerelmétől vegyen el bármit is, mégha nyár óta a hölgyemény valamelyest megváltozott volna. A régi nagy nyíltság visszafogottabbá vált, sokszor esténként szinte alig látja, még talán a bőre is fakóbb lett? Gondok terhelhetik a leányzó lelkét, e miatt van a változás, legalábbis erre tippel. Belöki tehát az ajtót, és picit torokköszörülés után be is húzza maga után. Nem akarna ráijeszteni a leányzóra azzal, hogy közelebb megy, amit ő netán nem hall meg időben (ami ugye kizárt a vámpírság miatt). Szó, ami szó, lehuppan mellé a padra és finoman megöleli.* -Mi a helyzet drágaság? Gondterheltnek látszol, mostmár jó ideje ezt látni rajtad. Segíthetek valamiben? *Finoman simít végig Aeryn hátán, nem akar túlzásba esni közelség terén, mert sokszor érezte már azt, hogy a druida hölgyemény kissé tartózkodó annak ellenére, hogy kifelé nagyon nyiltnak mutatja magát általában.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Vas. Ápr. 17, 2011 8:07 pm

*A szőke druidalány üldögél most az egyik padon, és a combjaira könyökölve mereng. Előtte a hótigris mereszti rá kaleidoszkópszerűen a szemét, tényleg a szivárvány minden színében játszanak a különös macskaszemek. A lány időnként felpillant, és megdögönyözi a daimont füle tövét, minthacsak egy igazi állatka lenne, holott inkább egy lelki társ. Nincsen köztük szükség szavakra, mert Dennis pontosan tudja, hogy min mereng a druida. Aeryn egyébként egy zöld köntösben feszít, amin aranyló rúnák vannak asszimetrikus alakzatban. Egész komolynak tűnhetne most ez a kinézet, bár a leányzó pont ezt akarná elkerülni. Előtte egy furcsa kör, amibe a pálcájával megidéz egy főnixet, aztán hagyja elporladni. Körülötte a földön különféle csecsebecsék, a hosszú hónapok óta felhalmozott varázstárgyak.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Márc. 15, 2011 5:20 pm

*Amikor hallja a lány lépteit, csak egy halvány félmosoly kúszik az arcára. Nem mozdul. Hagyja. A katana szúrását talán még élvezi is. Egy szava sincsen, csak hallgatja a lány szavait, annak sziszegését, az életet, ami ismét átáramlik benne, majd, amikor hallja, hogy a szavak alábbhagytak, és érzi, hogy a lány távozik, majd az utolsó szavakat is kiejti, csak akkor mozdul meg. Feldobja a krétát a kezében, majd laza mozdulattal kapja el, miközben másik keze még mindig ott hever meleltte, békésen, leengedve. Szemeiben őrült fény játszik, szemfogai kipattintva, még mindig, de nem zavartatja magát. A szúrás már a múlté. Tajtékos táncot vet a zöld örvény a fiú szemeiben, aki torz, groteszk, ördögi vigyorra húzza a száját.* -Nocsak, nocsak, nocsak.. Mégis csak van még célod ebben az életben. És nem is volt nehéz előszedni.. *vörös fény villan a szemeiben, vámpíri, éjvörös fény, majd egyszerűen eldobja a krétát, és beleveti magát az éjbe. Volt-nincs módon tűnik el. Még megcsillan az Árnyékgyűrűn a zöld fény, aztán nem marad más, csak a kongó kápolna-szerűség.*

Vendég

*Hallgatja a fiú szavait. Nem mosolyog. Már nem. Amikor feláll, és a kapuhoz sétál, majd elkezd rúnákat rajzolgatni, Jana arcán az izmok egyre jobban feszülnek meg. Hogy ő valaha élet, és halál ura akart lenni... így van. Hogy ő valaha nem akart olyanná válni mint az őse... így van. De hogy mi törte ezt össze? A válasz pokolian egyerű. Ám nem mondja ki. Körmei a tenyerébe vájnak. Nem törődik a fájdalommal. Majd a fiú szavaira pokolian gyors mozdulattal rugaszkodik el a katana ugrás közben röppen ki a hüvelyből. Anatómiai pontossággal szegezi a kardot a fiú hátának úgy, hogy ha az mozdul, akkor bizony a hátán keresztül is a szívét fogja átbökni a lány. A hangja kegyetlen, és sziszeg akár egy kobra.*
- Egy célod van... Hogy visszahozd őt. Ha ezzel végeztél, nem lesz célod? Ezt...meg ne merd tenni. Nem azért áldoztam fel az épelmémet Chris elvesztésekor, hogy te magára hagyd. Ha ezt meg mered tenni... esküszöm...kerül amibe kerül, ÉN magam foglak a Hallgatag Úr színe elé küldeni, még akkor is, ha én magam is melletted állok, és még ha azt is szajkózod, hogy nem fog rajtad a halál. Ezt jól jegyezd meg. Ha...elveszíted a célod, és Chris magára marad...akkor a halálos ítéletedet írtad alá. Megértettél?
*A hangja halál komoly. Az a fajta, amit Jack talán még sosem hallott a lánytól. És biztosra veheti, hogy igazat beszél. Majd az apró szúrás alábbhagy, és a fiú még hallhatja Jana lépéseivel egyetemben a katana pengéjének szisszenését, ahogy visszasiklik a hüvelybe.*
- Ezen jól gondolkozz el.
*Azzal a hiénával együtt kizúg a teremből.

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Márc. 15, 2011 4:51 pm

*A lány szavaira finoman biccent.* -Igaz. Erre nem gondoltam. Akkor csak kis csokoládét egyél. Szevér nyaggatott engem ezzel régebben.. Azt mondta, van csokoládé diéta is. Naponta egy tábla.. és semmi más. Bár sose hittem neki. *teszi hozzá, enyhe rosszallással a hangjában, miközben belegondol, hogy tényleg van valami abban, hogy a lány nem hízhat el. Ez olyan, minthogy Jack nem mondhat el semmit. Amikor a lány hátrébb csúszik, elengedi a kezét, a fellobanó tüzet pedig csak figyeli, egy sanda pillantással és fejoldalrafordítással. Hallgatja a szavakat, majd lassan csóválja meg a fejét, majd feláll a földről, és alssan lépdel közelebb a kapuhoz, krétával a kezében immáron, megéinrit a kapu oldalát, keretét, majd finoman felrajzol rá egy rúnát.* -Régen te is ugyanez akartál lenni. Azért sírtál, hogy ne vessz el, mint az ősöd. Élet és halál ura akartál lenni. Furcsa a sors, nem? Egyik pilalantról a másikra fordul át minden, és a kerék tovább gurul, nélküled. *határozott, lassú mozdulattal vési fel a rúnát a kapura, majd lassan fordítja fejét a lány felé.* -Biztosan nem csak ennyi. Mi lett a régi álmoddal? Mi törte össze azt? *visszafordul a kapu felé, miközben hátrább lép, kezeit leengedi maga mellé, még mindig fogva a krétát.* -Nekem egy célom van. Hogy visszahozzam.. Utána mi lesz? Senki se tudja, és engem se érdekel. *villantja meg a szemeit, és hallható, ahogy szemfogai finoman kipattannak. De néhány sikoly elnyomja ezt a hangot, és szerencsére (?) háttal áll Janának.*

Vendég

*Talán Jack nem tudja, hogy Janának már van párja? Pedig van. Hogy szereti e? Kétségtelen. Ám sokszor eszébe jut az a másik... akit elvettek tőle... aki elhagyta. Hogy azt a másikat szereti e? Hazudik aki azt mondja nem.*
- A csábítás... a hiúság... csak játék. Semmi más. Bár részemről az utóbbi sokkal inkább gyakorlatias tényező, mint az esztétikára vonatkozó dolog. Ha elhízok, nem tudok úgy mozogni mint most. Ha nem tudok úgy mozogni, suttba dobhatom a katanámat. Ha el kell dobni a katanám, valószínűleg elég sebezhető leszek. Ha sebezhető leszek, akkor örökre lecsukódnak szemeim. Ennyi a dolog lényege. Ezért vagyok hiú.
* Majd a srác azon szavaira reagál, miszerint az ember a teremtés koronája. Felkapja a fejét, és kissé hátrébb is csúszik.*
- A teremtés koronája? Az ember? Frászt. Az ember csak egy elrákosodott sejt. Egy evolúciós zsákutca. Semmi más. Egy... felesleges, és szánandó organizmus, ami istennek képzeli magát. Aki azt hiszi, hogy élt és halál, létezés és elmúlás ura. A legjobb az lenne, ha minden ember szépen kipusztulna... és újra visszaadná lelkét az evolúciónak... hátha valami hasznosabb születik belőle. Már azzal is nagy segítségére lenne a természetnek, ha halála előtt kifeküdne a földekre, hogy az elpusztult döghús táptalaja legyen más életnek... növényeknek, vagy állatoknak. Az ember nem a természet része... az ember csak egy elfuserált kísérlet, amit természetanya elvakult órájában véletlenül megkreált.
*Sziszegi. A szemei szinte lángolnak. Ím elhangzott az ő ítélete az emberiség felett. A nekromanta... aki semmire nem becsüli az életet. majd csak sóhajt egyet. Mostmár nem mászik vissza a fiúhoz. A szemeiben tovább lobog az a félőrült láng.*
- Ha nem hiszek benne... felesleges az egész? Tudod Jack... az a baj, hogy azt nem tudom hogy mi a létem célja. Hogy feleség legyek, szüljek egy-két gyermeket, és leéljem az életem? Mert ha igen, akkor siralmas célkitűzés. Márpedig mostmár nincs célom. Elveszett.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Márc. 15, 2011 4:19 pm

*Finoman megszorítja a lány kezét, éreztetve, hogy azért itt van ő, és van valaki, akire a lány támaszkodhat, bár ezt minden bizonnyal érzi, hiszen még mindig Jack vállain nyugtatja a fejét. A fiú lassan engedi ki a levegőt.* -Az ember a természet része. A teremtés koronája. De része a világnak. Attól még, hogy önmaga ellen fordul, része annak. Persze.. *tart egy kis szünetet.* -..ha nem hiszel benne, felesleges az egész. *a további szavakra ismét az örvénybe merül el, néhány pillanatig, miközben próbál felidézni néhány sort, amit Szevér szokott mondogatni. Halkan, egészen halkan veszi a levegőt, ütemesen. Régen biztos mondta volna, hogy talán a lánynak is jön majd valaki, a szerelem, vagy efféle. De igazából sose volt ideialista.* -A boldogságról mondj le mindörökre, bánatra vagy teremtve, nem örömre. Szenvedni fogsz, míg nem roskadsz a sírba.. A csillagokban ez van megírva. *súgja, kissé elváltozott hangon.* -Szevér mondogatta egy időben. Lehet, hogy igaz. De már nem zavar. *bámul bele hosszasan az örvénylő kapuba, a sikolyokra össze se rezzen. Nincs is mit reagálni a korgó gyomorra, majd eszik. Majd.* -Igaz is. Ejj, mégis csak benned van még a csábítás, és hiúság. Talán valaki a horgodra akad majd. *böki meg finoman, oldalba a lányt, egyfajta bíztatásképpen.*

Vendég

*Nem akar közeledni. Miért is akarna? Nagyon is jól tudja, hogy mi a helyzet Jackel, és azt is tudja, ő hányadán áll a dologgal. Ha mások lennének a körülmények... ha más lenne a felállás... más lenne az érdeklődési kör... akkor talán. De így semmi értelmét nem látja. És nem is érzi. Amikor jön a szöveg, hogy a tavasz változást hoz, akkor csak kuncogni kezd. Ezt sokkal inkább érezheti a fiú, mint sem hallhatja.*
- Változást hoz. Csak nem az embernek. A természetnek...de nem a halandóknak...vagy halhatatlanoknak.
* Válaszol rá, és, hogy mennyire érzi így? Teljesen. Ő hiszi. Egy évszak nem fogja megváltoztatni az embereket. Majd jön a kérdés, hogy ő sem tudja az okát.* - Én tudom az okát. Nagyon is jól tudom. Ha nem tudnám, akkor vagy egy emléket távolítottak volna el, vagy amnéziás lennék. A tavasz talán másoknak szerelmet, és szépséget tartogat... nekem úgy tűnik csak felszínre hozza az elfelejteni kívánt kellemletlen elmékeket... és fájdalmakat. De... úgy tűnik mi leginkább a szenvedésre teremtettünk.
*A szavakra, hogy meghízva is ugyan úgy szeretné a lányt... nos Jana csak megvonja a vállát.* - Lehet... de én inkább azért maradnék karcsú, és kemény seggű. Nem szeretnék vaskos, és puha lenni. Sokkal élvezetesebb, ha valakinek kemény a húsa.* A fiú korgó gyomrára nem reagál... mit reagálhatna?*