Lelkek Kapuja

Tárgy: Lelkek Kapuja Hétf. Jan. 25, 2010 8:56 am

First topic message reminder :

Különös terem ez. Megnyugtató, de mégis rettegést is hozhat. Amint belépsz egy kisebb terem, ahol állsz. Nem nagy ez, csupán néhány négyzetméter, afféle, mint egy oltár szent nyughelye.

Körben a falak mellett kőpadokat találsz, melyekre leülhetsz elmélkedni életedről, utadról ebben a valóságban. Megnyugtató a hely, ha lelkedben nincs vihar, de ha gondjaid akadnak talán épp itt fognak felkorbácsolódni, de lehet, hogy megtalálod a választ a benned dúló kérdésekre.
A bejárattal épp szemközt kőkaput látsz, afféle oltár, melynek faragása rémisztő, de mégis mestermunka. Emberek alakjai törnek fel a föld felől, nyúlnak a kapu felé, lelkek, kik távozni készülnek, vagy épp maradni szeretnének. A kapu kerek, benne zöld, s néha lilás fények kavarognak. Óvatosan lépkedj közel, ki tudja, hogy nem jön-e át valami, vagy nem ránt-e át valami téged a másik oldalra. És, hogy mi a másik oldal? Az még titok, talán a túlvilág, talán egy másik világ, talán a holtak otthona, tán élők lakják. Annyi biztos, hogy keveseknek adatott meg, hogy átkeljenek itt, ami válaszokat ad sok kérdésre. A kavargó fények sokakat löktek már vissza a padlóra, akik megérinteni próbálták az örvényt.
Igyekezz hát csendben lenni, hallgasd a suttogást, mely bejárja a termet, ki tudja, tán meghallod rég elhunyt szeretteid hangját is, kik tanáccsal szolgálnak, vagy csak azt mondják jól vannak, ne aggódj értük. De az is lehet, hogy olyat hallasz, amit nem kellene, sikolyokat, haragos kiáltást, amitől megfagy ereidben a vér.

//A kapun csak mese keretén belül lehet átlépni, mesélő felügyeletével.//

írta Cirelin de Sovalon

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szomb. Okt. 15, 2011 8:43 am

*Ő nem ül le, hanem megáll a lánnyal szemben valahol. A válaszra majdnem elneveti magát.*-Ez hülye.*Morogja maga elé. Nem tartja komplettnek a szemben ülő erást.*-Miért, szerintem én számítani szoktam valakire, aki szúrja a szememet? Az lenne a legjobb, ha az ilyenek külön iskolában tanulnának...*Vág vissza, ám az utolsó mondat suttogásba megy át. Azért a véleményét nem fogja hangosan kimondani. Mikor a lány a szemébe néz, egyáltalán nem ijed meg. Ez neki meg sem köttyan. Állja Daran tekintetét, szóval a játék el fog tartani egy darabig.*-Mit csinálsz itt?*Kérdezi csevegő hangon, mert azért nem érte meg bejönni, hogy végig csöndben legyen. Ennyi erővel mehetne elmélkedni valami szent helyre. Közben még mindig tartja a szemkontaktust. Ebben nagyon jó.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szomb. Okt. 15, 2011 8:33 am

*Daran leül egy kőpadra, hanyagul, mint a fiúk szétteszi lábait és rákönyököl a térdére. Lehunyja a szemeit, és a hangokra próbál koncentrálni. Hal nesz, léptek zaja üti meg a fülét, de nem nyitja ki a szét, inkább vár. Ám amikor megszólítják, nagyon mogorván, kinyitja a szemét, és az alakra pillant. Az a néger lány az akivel múltkor a temetőben majdnem összeverekedett. *- Mért, talán nem számítottál rám?* veti oda neki majd elkezd egy szemkontaktust nyitni a lánnyal. * ~ meglátjuk ki bírja tovább.

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szomb. Okt. 15, 2011 8:27 am

*Lizi rója a folyosókat szokásával ellentétben mogrován. Tegnap nagyon felbosszantotta az egyik szobatársa, és emiatt még mindig ideges. Úgyhogy nem nézi, merre megy, csak egy terembe téved be. Akárcsak az előtte lévő lány, de ezt nem tudhatja. Azt viszont igen, hogy már találkoztak.*~Na neee, már megint ez az erás..*Gondolja még mérgesebben, és csak azért nem mondja, ki mert ő nem szokott állandóan beszélni.*-Már megint te?*Veti oda végül, mert nem bírja ki csöndben. Meg egyébként sem kedveli ezt a lányt. Egyébként ma fekete ruha van rajta,m sötét hangulatához illően. Arany kiegészítőit sem hagyta a szobájában, így az összhatás egész kellemes. De a találkozás... Nos, az nem biztos, hogy arra fog sikerülni.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szomb. Okt. 15, 2011 8:15 am

*Daran téved be ebbe a terembe. Bár még életében soha nem járt errefelé mégis ide vonzotta valamiféle mágneses erő. Egy fekete, koptatott térdfarmernadrágot visel, hozzá egy vérpiros pólót, egy fekete köpenyt és egy ezüstös bakancsot ami pont a nadrág felé ér. Lassan lépkedve tekinti körül ezt a helyet, ami számára olyan érdekes. Eszébe jut hogy ha ez a lelkek kapuja, talán édes szüleit és a barátnőjét is viszont láthatja még egyszer, de ezt az ötlet elveti, olyan gyorsan , mint amilyen gyorsan jött. Oda kell figyelnie, hisz még soha nem járt ebben a szobában, valaki rátámadhat.*

Vendég

*Egy mindig vidám, magas lófarokba fogott hajú lány libben be a terembe, ebbe a rejtélyes és kicsit zord helyre, ö nem más Panni. CSöppet sem leledzik róla hogy mentalista, hisz nem olyan mint nagymamája, aki folyton mások gondolataiba mélyedve kutatja a saját maga válaszait, és mindig szomorú, melankólikus és lassan, monotonan beszél. Panni pont az ellenkezöje. Elsöre inkább mutatványosnak vagy illuzionistának tünhet, most is szivárvány színü denevérujjas felsöjében és farmerjában tetszeleg, hozzá pedig egy szép bokacsizmát húzótt. Kis szütyöjében ott van mindenféle holmi ami csak kelhet, mely a sok kacat miatt már tértágításon átesett nemrég. Ahogy tehát belép a terembe egyenesen a kapu elött áll meg, majd lefagy az arcáról a mosoly, utána pedig fürkészve hallgatja s nézi ahogy a zöldes, néha lilás fény kering, s közben a nagyapjára gondol. O már ugyanis halott, nincs velük egy ideje, de kedves, megértö szavai, tanácsai mindig boldoggá, szabbaddá tették Panni lelkét, talán ö volt az elsö aki megértette az ö lelkivilágát, majd miután eltávozott édesanyjával megjavuló kapcsolatával egyetemben átvette ezt a helyet szívében.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szer. Aug. 31, 2011 6:42 pm

-Tévedés. *mondja, sunyi félmosollyal lökve el amgát a padtól.* -Nekem Te vagy az egyetlen prefektus az egész környéken. És az egyetlen angyal is. Ha tetszik, ha nem. *gesztikulál, majd megvonja a vállát, és rámosolyog a lányra, majd csak bólogat, és int, fejével, hogy menjenek. Kászon azonnal kipörög a játékból, és máris a fiú mellett terem, mintha csak parancsot kapott volna.* -Van, akinek a munkája egyelő az életével. Vagy, a hivatásával. Megesik néha. És nem biztos, hogy minden nap bent van. *mondja, miközben már el is indul a szobák felé, remévle, hogy a lány követi.*

Vendég

*Való igaz, ő sem annyira gondtalan már, mint régebben... De azért mégsem látszik rajta annyira a változás, mint mondjuk Chrisen, vagy némelyik diákon.* - Hát... nem tudom, neked mennyinek fog tűnni. Azért elég nagy változások voltak, de majd meglátod, szépen, lassan, fokozatosan. A szobád... valahol csak szorítunk neked helyet. De miééért kened rám? Nem én vagyok itt az egyetlen prefektus, nem csak én adok ki szobákat. *Összefonja maga előtt a karjait, és duzzogást tettet, a fejét is elfordítva.* - Kras? Persze, hogy tudom. Sajnos elég keveset találkozunk, de épp nemrég futottunk vele össze. Adott forrócsokit, náluk aludtam, meg minden, aranyos az anyukája. Rengeteget dolgozik szerencsétlen... Ő azt mondja, élvezi, de embertelen... Na mindegy. *Megrázza a fejét, majd a szemeit forgatja, de felkel, és hagyja összeborzolni a haját, meg belekarol a fiúba, ha az nem húzza vissza a karját.* - Nem vagyok én angyal, már mondtam. Rakjunk téged vissza a szodádba? Nézzük meg?

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szer. Aug. 31, 2011 5:53 pm

*Csak felsóhajt, nem arról nem tud mit mondani, de nem érzi magát,túl jól, hogy így látja a lányt. Félig megtörten, félig beletörődve, félig pedig úgy, mint amilyen régen volt, másfél éve. De csak félig olyan.. De hát ez a hely úgyis mindenkit megváltoztat, kár ellene tenni, kár ez elől menekülni, és ezt a fiú is minden bizonnyal be fogja látni és fel fogja fogni.* -Nagyon sok minden változott meg, sokba kell beleszoknom?. És.. a szobám azért még megvan, vagy azt is kiattad? *kérdezi, sunyi félmosollyal incselkedve a lánnyal, reméli, hogy ez az egy pont még megvan. Stabilan. A barátokra meg megint csak a lányra néz, meg még valami eszébe jut.* -Krastio megvan még? Tudod, az a lökött aurorközpont töltelék? *kérdezi, majd megvonja a vállait.* -Felőlem akár mehetünk is valemerre. Angyalom? *kérdezi, miközben feláll, és karját nyújtja, mint valami úrifiú, aztán csak elneveti magát, és kissé összeborzolja a lány haját.*

Vendég

*Mosolyogva forgatja a szemeit a sármos félmosolyra, aztán ugyebár mesél. Mesél szépen, elmond mindent, ami hirtelen az eszébe jut, aztán hagyja, hogy Zakariás utánakapjon. Félredönti a fejét arra, hogy a halál ismerős érzés.* - Pláne egy barát kardja által... még ha nem is ő irányította a mozdulatait... Na mindegy. Nem mintha haragudnék rá, vagy ilyesmi, mert azt egyáltalán nem. *Pereus kergetőzik szépen, birkózik, remekül elvan a kutyával. Sokkal jobban, mint legutóbb, de hát... az idő megszépíti az emlékeket.* - Mindig izgalmas. Itt mindig történik valami. Alig lehet kilépni belőle, mert rögtön rengeteg dologról maradsz le... De majd visszaszoksz szépen, megismersz mindenkit. És persze, mennek, de... azért mégiscsak más, ha barátok. Vagy... valaki olyan, akibe kapaszkodni lehet... Akiről azt hiszed, hogy állandó pont... *Elgondolkozva néz maga elé, miközben leül Zakariás mellé a padra.* - Én is örülök, hogy velem találkoztál. *Mosolyog rá a fiúra.* - Na de csak ücsörögjünk itt, vagy mi legyen?

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szer. Aug. 31, 2011 5:28 pm

*Halovány, sejtelmes, sármos félmosollyal emelgeti meg a szemöldökeit a lány felé. Igen, jól elvoltak.. aztán jött az a medencés jelenet.. De a fiú részéről valóban jól elvoltak. Amikor a lány mesélni kezd, hogy mi történt vele, akkor flelül a padra, aminek eddig támaszkodott, és csillogó szemekkel figyel.Igen, ez sokkal jobban érdekli, minthogy pl leomlott az iskola, majd felépítették, voltak polgármesteri választások, sok tanárjött meg ment, volt kétárvíz.. Ezek hidegen hagyják, ha azt is hallgathatja, ami a lánnyal történt, amíg ő nem volt itt. Közben pedig dolgozza fel, hogy igen, sokáig nem volt itt. Az elcsukló szónál azonnal a lány után kap, az állához, majd végigsimít annak arcán.* -Semmi baj.. és köszönöm, hogy elmondtad. A halál, ismerős érzés.. *súgja, miközben tekintetét a kapura függeszti, érzi, hogy ott van valahol a titok elásva.* ~Sokáig nem fogod megfejteni, mi történt pontosan.~ *búgja gondolatban Kászon, miközben éppen Pereus egyik harapását kerüli ki, egy laza mancsmozdulattal, majd tovább hempergőzik meg kergetőzik a cicmarekkal. A fiú felnéz a lányra, és csak néz annak mélykék szemeibe.* -Izgalmas másfél év volt, ezek szerint. És ne aggódj, itt mindig is valamiért az volt a szokás, hogy az emberek jönnek és mennek.. Főleg a tanárok.. Mintha mindegyiküknek csak valami dobbantó lenne egy másik állásra, vagy valami másra.. *vonaj meg végül a vállait.* -De örülök, hogy Veled találkoztam először.

Vendég

*Észrevette a pengét, persze, de igazából az volt eddig a legkisebb gondja, pláne, hogy csak nemrég szúrta ki, mikor ugyebár a fiú kilépett mögüle.* - Nem okoznál gondot. Ugyan nem vagyok valami jó tanár, de... legutóbb is jól elvoltunk, nem? *Megvonja a vállát, majd bólint.* - Persze, én sem haragudtam rád már másnap reggel sem, de azért mégis... Jobb volt bocsánatot kérni, még ha... *Nem fejezi be a mondatot, zsebredugja inkább a kezeit.* - Chris írta meg, mi történt. Azt mondta, Lawrence nem is tudta, mégis hogy mondja el, szóval... Levélben tudtam meg. Egyébként meg, hogy mi történt... sok minden. Szakítottunk Deannel, eléggé régen. Azóta mindketten jártunk mással, bár... Sebastiannal is szakítottunk nemrég, igazából... *Félredönti a fejét, kicsit elmereng, majd inkább megrázza a buksiját és folytatja.* - Bolyongtam a víz síkján és meggyűlöltem a vizet. Egy Trickster fekete tógát adott rám és valami pókhálóba csavart, azt hittem, leütöm a tanárt, pláne mikor megdícsérte a ruhát óra végén. Azóta ő már elment, sajnálom, nagyon kedveltem... Enzionak hívták, elnevezett úszóbajnoknak, épp a víz síkja miatt. Síró angyalokkal van tele a szoborpark. Meghaltam. Visszajöttem. És akkor itt jön a szép része! Ugyanis ezután átéltem, ahogy az iskola elbukik, az igazgató és a szakvezetők meghalnak, majd mikor visszahozni próbáljuk őket, igazából sorra halunk meg... aztán felébredtem, és kiderült, hogy egy egész évet tulajdonképpen csak álmodtam. Szóval ami az az egy év alatt történt, azzal még nem vagyok teljesen tisztában. Fura módon a többiek úgy érzékelték, hogy köztük járok, de mégis csak az álomra emlékszem, és nem tudom, hogy a részeiből mi történt meg, és mi nem. Mi történt még... új szobában lakok, eláraszották az iskolát a fél-angyalok, és egyéb lények... az ikertestvérem, James is fél-angyal lett, számomra egyelőre ismeretlen okokból. Nekem sem ugyanolyan az új életem, mint a régi. Chris eléggé megváltozott, már nem az a hiperaktív kölyök, mint akit megismertünk, de ez végülis érthető. Volt egy másik kedvenc tanárom, aki jó is barátom volt, azt hiszem, de... elment. *Kicsit elcsuklik a hangja az utolsó szónál.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szer. Aug. 31, 2011 5:00 pm

*Persze, ugyan olyan, mint volt, leszámítva azt az apró változást, hogy ott van a Démonpenge az oldalán, amiről eddig senki sem szólt egy szót sem, csak az user, az első hozzászólásban, ez azonban eddig nem volt ott, de tény, hogy félig sötét kisugárzása van. Kérdés, mire is jó pontosan. Aztán lépeget, és agyal, hogy vajon mi is történik itt körülötte, mert semmit, de semmit nem tud a jelen pillanatban. Aztán, ahogy a lány elé kerül és megfogja az állát, ránéz a lányra, bele annak szemeibe, majd elmosolyodik.* -Remek, szeretem, amikor a történelem ismétli önmagát. De legyen, majd igyekszem gyorsan tanulni, hogy kevés gondot okozzak. És kösz, hogy vállaltad, felkérés nélkül is. *mosolyodik el féloldalasan.* -Haraggal váltunk el..? Nem is tudom, azt tudom, hogy nem haragudtam rád, amikor szembejött velem egy sárkány. Meg amúgyis.. az csak egy semmiség volt, egy kis vita. Nem mondanám akkora haragnak. *az utolsó emlékei még élnek, hiszen neki tényleg olyan, mintha tegnap lett volna.* -Az elemek emg a harc jöhet, meglátjuk még, mi lesz belőle, mennyire fog sikerülni. *biccentget, bár nem biztos abban, hogy mennyire fogja élvezni.*

Vendég

*Pereus lelkesen birkózik a kutyával, de azért persze óvatosan, ő is figyel, nehogy valami sérülés legyen a vége. Bár ki tudja, Ariana szívósságából lehet, hogy rá is jutott valamennyi. A lány hagyja, hogy Zaki elengedje, és mikor a fiú lépegetni kezd, végre rendesen megnézi magának, hiszen eddig háttal volt, a karján kívül túl sokat nem látott.* ~ Pont ahogy emlékeztem rá... ~ *Csendben a fiúhoz lép, elékerül, és óvatosan megfogja az állát, hogy a szemeibe nézhessen. Az értetlen pillantásra kicsit beharapja az ajkát, visszahúzza a kezét, és megrázza a fejét. Szünetet tart, kis csend, aztán megszólal.* - Nem tudtam volna azzal a tudattal élni, hogy a legutolsó találkozásunkkor haraggal váltunk el. Igen, harmadikban... Elég régen volt, kihagytál egy egész évet, úgyhogy most majd megint korrepetálhatlak, hogy behozd. *Mosolyogva csóválja a fejét, majd keserűen nevet fel.* - Őszintén? A lehető legrosszabb embert kérdezed erről. Fogalmam sincs, mi történt meg, és mi nem... Csak nagyjából tudom... Egyébként nem tudom, sem az elemek, sem a harcművészet nem a szívem csücske, de... biztos élvezni fogod.

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szer. Aug. 31, 2011 4:44 pm

*Majd megbirkóznak vele, hát persze. A kutya az oldalára dől, a macska rávetődik, mire a kuty tovább fordul, majd hevesen vág vissza, persze óvatosan, vigyázva arra, hogy játék közben ne okozzon nagy sebesülést, vagy bármilyen sérülést a macskának, hsizen mégiscsak nagyobb, mint ő, meg erősebb is, és a végén még kettéroppantaná valamelyik apróbb csontját, mégha véletlenül, játékból is, így nagyon figyel. A fiú pedig lassan elengedi a lányt, és tesz néhány tétova, irány és céltalan lépést, kezeit zsebrevágva, bal kezét kivéve onnan és idegesen túrve bele a haába, miközben próbálkozik emlékezni. A démon, ami áthozta az emberi világba, úgy tűnik, visszahúzódott, és nem engedi, hogy a fiú bármilyen odaáti emlékhez jusson. De kérdés, mikor és hogyan fog később előkerülni. De talán a lány érkezése miatt eltűnt, tovasuhtn, visszabújt a fiú tudatának mélyére, esetleg tudatalattijába. Azátn értetlenkedve néz a lányra.* -De hiszen elbúcsúztunk, mondtam, hogy ott leszek.. Tudtál róla.. Mondtam is.. de, ötödik év..? Harmadikban mentem el. És elemi harcművészet, az.. biztosan jó lesz.. *mondja, miközben nekitámaszkodik az egyik padnak.* -Mi történt, amíg.. távol voltam? *kérdezi, ksisé akadozva, keresve a megfelelő szót, mivel maga sem tudja pontosan, hol is volt tulajdoképpen.*

Vendég

*Na igen, mindkettejük kénytelen lesz megbírkózni ezzel az "apró faji változással"... mind magukban, mind egymásban. Bár Arianának magával megbírkózni azért már volt ideje, így valamennyire sikerült neki, de valahogy mégsem teljesen. Mintha sokkal kevesebb ideje lett volna az a változás, mint ahogy valójában. Nem tud a fiú gondolatairól, nem egy nagy mentalista, bár ért ahhoz a mágiaághoz, de azért mégsem az a ő vonala... még akkor sem, ha a látnoksággal is az emberekből olvas valamennyire, de azért nem a gondolataikból. Mikor Kászon az oldalára fordul, Pereus közelebb ólálkodik hozzá, majd hirtelen ráveti magát, nyávogva, birkózva. Ariana halványan elmosolyodik, és figyeli őket egy ideig, Zakariás első szavaira nem is válaszolva, viszont a fiú aztán kifakad, mire kicsit ijedten pislog fel rá.* - Igen. Másfél éve volt... És gonosz vagy, hogy a tudtom nélkül mentél el arra a mentőakcióra. Egyáltalán nem vártam volna. *Megcsóválja a fejét - Zakariásnak ez csak azért lehet furcsa, mert alighanem emlékszik rá, hogy elbúcsúztak... Ariana meglátogatta a mentőakció előtti napon, így a lány tudott róla, hogy elment...* - 2011, augusztus. Az utolsó nap. Holnap már óra is van, meg minden. Elemi harcművészet... az első ötödikes óránk. *Persze észreveszi, hogy a fiú megint kihagyott egy kérdést, de egyelőre ráhagyja, majd visszatér rá.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szer. Aug. 31, 2011 4:30 pm

*Apró faji elváltozás, oda se neki, mindenki tud élni ilyenekkel, jobb esetben eprsze. Zakariás még nem tudja, tud-e vele élni, még sosem "élt" ezzel a valamivel magában, mélyen. Amikor a lány másik kezét is magán érzi, megkönnyebbül és elmosolyodik, lehunyva a szemeit.* ~Ahol voltál.. az emberek.. nem hiszem, hogy ott vannak emberek..~ *súgja gondolatban, talán csak magának, Kászon azonban halkan felvakkant, kérdéses, hogy a fiúnak, vagy a cicának teszi-e mindezt, de vakkant egyet, miközben az oldalára fordul. A fiú csak mosolyog.* -Akár.. Bár, ha velem érzed magad biztonságban, akkor legyen, végső soron akár mehetünk együtt is, de csak.. MÁSFÉL ÉV? *pattannak ki a szemei hirtelen. Csak marad maga elé, majd le a lányra, és úgy tűnik, egyáltalán nem tud mit kezdeni ezzel. A kutya csak felpattan, és értetlenkedve vakkantgat néhányat.* -Pontosan mennyit is írunk? *kérdezi, immáron a fiú, lepillantva a lányra, miközben próbálja amgában rendezni az emlékeit, a gondolatait. Ott nem volt idő, az bizonyos. De többnek tűnt, vagy inkább kevesebbnek? Maga sem tudja, hiszen lét és nemlét között vergődött, érezte a fájdalmat, a másságot, a furcsa, különös hatalmat..*

Vendég

*Látnokság ide vagy oda, mégiscsak egy fiatal diák, a harmadik szeme sem képes egy bizonyos szint felett kiszűrni dolgokat. Különben is, érzi, hogy valami nincs rendben a fiúval, mégsem tudja meghatározni, mi az, így a képessége is ad okot arra, hogy össze legyen zavarodva. Lassacskán ugyan mintha kezdene megnyugodni, elhúzza a tőrről a kezét, és inkább azt is Zakariás karjára teszi a másik mellé, de az alapkészültség attól még megvan.* - Akkor te is nőttél. Mivel azt sem tudom, hol voltál, nem tudhatom meghatározni, hogy ott nőnek-e az emberek... És akkor mégis kivel próbálkozzak? Inkább valaki olyannal, aki mellett nem vagyok biztonságban? *Kérdezi halvány mosollyal, megrázza a fejét.* - Nézőpont kérdése. Bizonyos körökben másfél év azért eléggé sok idő.. De mégis hogyan jöttél vissza?

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szer. Aug. 31, 2011 4:14 pm

*És ez így is van, de nem azért ltnok valaki, hogy ezeket kiszűrje? Vagy a hatodik érzék is túl sokszor csalta meg a lányt? A fiú minden esetre a lehető legnagyobb békességben öleli a lányt, mindenféle gyilkos szándék nélkül. Lassan, egyenletesen szívja be a lány illatát, élvezve, hogy az emberiségből ez az új, és első valami, amit érzékelt. Már csak az a kérdés, hogy pontosan mikorra is ért vissza arról a helyről, ahol ugye nincsen idő. Tehát foglma sincs, mikorra ért vissza, mennyit írnak, mennyi idő telt el, de egyelőre nem is zavarja, még nem jött rá.* -Megeshet. De akkor én is. *kacsint le a lányra. Kászon, amikor a macska a közelébe ér, akkor elkezdi csóválni a farkát, emg hegyezi a füleit, majd nézi, ahogy elmegy, akkorm lankad a csóválás, majd a következő közeledésre ismét hevesen kezd el járni a kutyuska farkincája. A kérdést direkt hanyagolja, hiszen maga sem tudja pontosan, hogy hol is volt eddig, a kézszorításra csak felemeli szemöldökeit.* -Elhiszem, de ne velem próbálkozz ilyenekkel. *mondja, halk sóhajjal, miközben azon töpreng, hogyan is válaszolhatna a lány kérdésére.* -Visszajöttem. Talán van vele valami gond? Nem voltam távol olyan sokáig.. *nyomja meg egy kicsit, bizonytalanul a dőt betűs szót, miközben válaszol is, meg nem is a lány kérdésére.*

Vendég

*Persze, felesleges, csakhogy épp elég dolgot látott már ebben az iskolában ahhoz, hogy ha csak úgy feltűnik egy rég halott iskolatársa, akkor ne higgyen neki azonnal. Aztán Zakariás a méretét kezdi firtatni, mire lebiggyeszti az ajkait.* - Gonosz vagy. Igenis nőttem. *Időközben az eddig hallgatozó Pereus is bedugja a fejét, majd lassan beljebb lép, viszont mielőtt a pároshoz menne, gyanakodva körbefutja a terepet, benéz minden sarokba. Hogy mit keres, az már egy más kérdés, de láthatóan nem talál, ugyanis közelebb oldalog végülis a kutyához. Aztán viszont Zakariás egyszerűen figyelmen kívül hagyja a kérdést, mire bekapcsol a vészvillogó. Automatikusan megszorítja kicsit a fiú karját, ahol a keze van.* - Hogy kerülsz ide? *Ismétli a kérdést, majd megforgatja a szemeit.* - Akkor sem volt akkora lendületem. Különben is, a másik, ha nem süket, akkor hallotta a hangom, hallotta, hogy közeledek, tehát csak megfordul. És jöttem már én vissza durva síkokról.

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szer. Aug. 31, 2011 3:49 pm

*Érzi a rezzenést, de nem igen foglaltoskodik vele.A gyanú és a felkészülés azonban felesleges, Zakariás egyáltalán nem egy ártani készülő lény, pontosabban Arianára ártalmatlan. Az érintésre azonban akaratléanul is elmosolyodik, hát még a fejhátradöntésre, és egy apró csókot lehel a lány homlokára.* -Látom, nem nőttél túlságosan sokat. Még mindig csak a mellkasomig érsz. *mondja, halvány, sunyi félmosollyal, meg-megcsillanó szemekkel. A kérdésre úgy tűnik, nem igen akaródzik válaszolnia, mintha nem is akarna, vagy mintha észre sem vette volna, meg se hallotta volna a kérdést, a lehető legnagyobb könnyedséggel siklik át rajta.* -Ejj, ejj, hát arra nem gondolsz, hogy éppen nem figyel oda a másik? Akár háttal is állhattam volna.. Aztán mindketten valami durva síkon kötünk ki, és hogyan jövünk vissza? *-csóválja meg lassan a fejét, miközben nem enged a tartáson, még mindig öleli a lányt. Nem erőszakosan, nem erősen, nem szorítva, de határozottan tartva.*

Vendég

*Összerezzen, mikor hirtelen nekimegy valakinek, az pedig még meglepőbb, hogy rögtön két kar záródik köré... De a legmeglepőbb a hang, ami követi. Persze, azonnal felismeri, ehhez kétség sem fér. A tekintete letéved a koponyás karkötőre, miközben mélyeket lélegzik, egyetlen szó nélkül. Hagyja magát átölelni, és egyik keze a teste mellett lógva találja meg az utat az övig, amiben a pálca és az egyik tőre lapul, a másikat viszont ráteszi Zakariás egyik karjára. Látnoki képesség élesít - az első gyanús mozdulat előtt hólyagoztatja fel a kart, bármilyen ártó szándékú lényhez tartozzon is. Készültségén viszont nem látszik semmi, maximum csak az egyik keze a pálca és a tőr mellett. Egy markolás a pálcára, egy ige, és már robbanthat is. A fejét viszont hátradönti, Zakariás mellkasának, vállának támasztva, hozzábújva a másikhoz.* - Ha ezt a valakit zavarta volna, hogy nekihátrálok, bőven lett volna ideje elállni az útból, vagy szólni róla, hogy ott van. Egyébként pedig nem mentem olyan sebességgel és lendülettel, hogy bárhova is vissza tudjalak lökni. Hogy kerülsz ide?

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szer. Aug. 31, 2011 3:23 pm

*A kutya jelzésére Zakariás is arra veti tekintetét, fekete, kútmély szemeit, miközben lassan felegyenesedik, és csak áll, várakozik. Tudja, mi fog kilépni onnan nemsokára, így nincs miért elsietnie semmit sem. Tehát csak vár, és vár.. Amikor meghallja a lány hangját, majd meglátja a behátráló szőke hajzuhatagot, akkor nem szól, még véletlenül sem, a kutya is lekushad, amennyire tud, lefekszik a földre, és onnan figyeli az eseményeket. Zakariás pedig szépen, finoman széttárja a karjait, majd, amikor a lány nekimegy, akkor csak halkan megköszörüli a torkát, és bezárva karjait átöleli a lányt, hátulról.* -Óvatosabban is közlekedhetnél. Nem illik csak úgy nekihátrálni valakinek.. Méga végén elütsz, elesek, esetleg visszalöksz a Kapuba. *igen, direkt fogalmaz úgy, ahogy, bár a lány talán észre sem veszi, túlságosan is lesokkolódik a ténytől, hogy kinek is hátrált neki.*

Vendég

- Megnéznéd az a fotel alatt is? Biztos, hogy valahol itt rejtette el... - Biztos nem lehet egyszerűen begyűjtőbűbájjal előhívni? - Jajmár, Pereus, az csalás! - Úgysem tudná meg. - Akkor sem csalunk. Pláne, hogy semmi tétje sincs, így nem is érné meg. - Akkor legalább a látnoki képességedet használd... - Tudsz róla, hogy milyen nyafogós egy dög vagy néha? *Összekulcsolja a kezeit a tarkójánál, miközben behátrál a lelkek kapujához. Igen, hátrafele megy, mivel közben Pereust tartja szemmel, már ameddig látja még, közben pedig el is gondolkozik, kicsit behunyja a szemeit, és mégiscsak igyekszik bevetni a látnoki képességét. Tudja, hogy képtelen kierőszakolni a látomást, de ha mégis... Szóval próbálkozik, és észre sem veszi, hogy valaki lenne mögötte, így ha még pár lépést tesz, egyenesen a fiú karjaiba sétál. Farmernadrágot visel, egy rövidujjú vörös blúzzal, a haja pedig jelenleg egészen a fenekéig leér. Sokkal hosszabb, mint amilyen lenni szokott, de azért felismerhető a lány, ha más nem, a hangja meg a név alapján.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szer. Aug. 31, 2011 2:55 pm

*A Lelkek kapuja összerezzen egy pillanatra. Az egész teremben honoló sötétség hirtelen megtörik, ahogy a zöldes fény egyre erősebben és erősebben kezd el pulzálni, mintha csak valami kapu nyílna meg, és lökne ki magából valamit. Vagy talán nem is csak mintha? A sikolyok is felerősödnek, majd, amíg még üres a terem és egy lélek sincs itt, egy fiút köp ki a kapu. Vajon tényleg fiú az? Barnas, kócos, de beállított haj, arab sál a nyakában, fekete hosszúujjú, rajta fekete, rövidujjú ing, fekete színű nadrág, és egy fekete tornacipő. Jobb csuklóján ott a koponyás karkötő. Oldalán ott feszül egy kissé feketésen pulzáló kard, amit ki tudja, hogy miért is kapott? Talán azért, hogy vigyázzon magára, talán ott tanulta meg forgatni, talán, hogy be tudjon olvadni. Félig-meddig térden áll, félig-meddig görnyed, miközben szemei ébenfeketén villannak meg. Kútmély szemek.. A terem végében felvillan, felizzik egy pentagramma különös, fekete-vörös fénnyel, és egy sötétszínű németjuhászkutya sétál elő belőle, halkan vakkantva, ugatása mégis bezengi a teret. A kapu megnyugszik, miközben a fiú felemeli fejét, és tekintete összefonódik a kutyáéval.* ~Visszatértünk.~ *a kutya és a fiú csak szemez, nem tudni, melyikük gondolata ez pontosan, talán mindkettőjüké. A fiú lassan felegyenesedik, körbehordozza tekintetét, miközben érzi, ahogy az ereiben még áramlik a létsíkok ereje, és az a különös érzés, amivel átkelt a kapun. A kutya lassan közelebb lépdel gazdájához, majd beleszimatol a levegőbe, és idegesen merevedik meg, miközben az ajtó felé morrant. Valaki közeledik..*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szer. Jún. 29, 2011 5:42 pm

*Xer csak hallgatja a lányt, meg hát játszik a falon a bottal, meg néha az ujjai között forgatja. Mikor befejezi a mondokáját, egyszerüen csak felnevet és biccent egyet a daimonnak, aki szintén szónélkül hagyja Linit, és eljön onnan.* -Te nem vagy daimonos, semmi gond. De azért még nem kell sértegetni. Szia. *mondja Xer röviden, majd kisétál a teremböl, de megjegyzi a lányt magának.* ~Biztos nagy s sok keresztet visz a vállán, azért ilyen. De semmi baj, az ilyen emberek kevésbé értik a mi világunkat, hogy mit miért teszünk, szóval ne vedd magadra. Jó? ~ *mondja még egy nagy mosoly kíséretében a lány kismalacának kifelé menet, mivel az a kis gombszemeivel csak úgy követi gazdáját, s aprö lábacskáival lohol utána, ami igen aranyos látvány.*