Lelkek Kapuja

Tárgy: Lelkek Kapuja Hétf. Jan. 25, 2010 8:56 am

First topic message reminder :

Különös terem ez. Megnyugtató, de mégis rettegést is hozhat. Amint belépsz egy kisebb terem, ahol állsz. Nem nagy ez, csupán néhány négyzetméter, afféle, mint egy oltár szent nyughelye.

Körben a falak mellett kőpadokat találsz, melyekre leülhetsz elmélkedni életedről, utadról ebben a valóságban. Megnyugtató a hely, ha lelkedben nincs vihar, de ha gondjaid akadnak talán épp itt fognak felkorbácsolódni, de lehet, hogy megtalálod a választ a benned dúló kérdésekre.
A bejárattal épp szemközt kőkaput látsz, afféle oltár, melynek faragása rémisztő, de mégis mestermunka. Emberek alakjai törnek fel a föld felől, nyúlnak a kapu felé, lelkek, kik távozni készülnek, vagy épp maradni szeretnének. A kapu kerek, benne zöld, s néha lilás fények kavarognak. Óvatosan lépkedj közel, ki tudja, hogy nem jön-e át valami, vagy nem ránt-e át valami téged a másik oldalra. És, hogy mi a másik oldal? Az még titok, talán a túlvilág, talán egy másik világ, talán a holtak otthona, tán élők lakják. Annyi biztos, hogy keveseknek adatott meg, hogy átkeljenek itt, ami válaszokat ad sok kérdésre. A kavargó fények sokakat löktek már vissza a padlóra, akik megérinteni próbálták az örvényt.
Igyekezz hát csendben lenni, hallgasd a suttogást, mely bejárja a termet, ki tudja, tán meghallod rég elhunyt szeretteid hangját is, kik tanáccsal szolgálnak, vagy csak azt mondják jól vannak, ne aggódj értük. De az is lehet, hogy olyat hallasz, amit nem kellene, sikolyokat, haragos kiáltást, amitől megfagy ereidben a vér.

//A kapun csak mese keretén belül lehet átlépni, mesélő felügyeletével.//

írta Cirelin de Sovalon

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Pént. Okt. 12, 2012 4:00 pm

* Egy óriás mászkál a labirintusban. Egy vidám óriás. A zajok legalábbis erre engednek következtetni. Nye úgy csörtet a sötétben, hogy mintha egy csapatnyi zsoldos menetelne végig. Botorkál, nekimegy ennek-annak, közben pedig fütyörészik. Nem igazán van tekintettel a hely komolyságára, baljós meghittségére. Igazából általában nem igazán van tekintettel semmire. Már vagy húsz perce bóklászik itt. Nagy az esélye, hogy eltévedt, ám ez sem zavarja. Majd kimászik ebből is valahogy. Útja a Lelkek kapujának terméhez vezet. Nemtörődöm grimasszal nyugtázza a morbid helyszínt. *
- Hogy az anyámba sikerül nekem mindig a legelcseszettebb helyeken eltévedni? * Megpillantja Thaliát. Meg a farkast. No szép, még bele is fut valami barlangi törpébe meg a ronda kutyájába. Közelebb lépdel hozzájuk, de kissé tart a farkastól. *
- Tudod-e, hogy odafönt egy csipetnyi élettel is találkozhatnál? Remélem nem vagy valami rossz sorozatgyilkos arra várva, hogy erre jöjjön egy jóképű walesi srác, akit megerőszakolhat és megölhet. Az erőszakkal nincs bajom, de elpatkolni még nem kéne.

Vendég

- Próbáljuk meg újra. Kicsoda Elijah? - A pa... oké, oké, nem a pasid, felfogtam, rendben! *Thalia összeszűkíti a szemeit, majd leengedi a kezét, amit már emelt volna. Bizony, attól függetlenül, hogy a farkas daimón, és ő maga is érzi a fájdalmat, tudja jól, hogy meg kell nevelnie, és nem volt rest bevetni néhány undok varázslatot. Oberon pillanatok alatt táncol el mellőle, és egy ideig csak szúrós szemmel méregetik egymást néhány méterről. A kapcsolatuk egyelőre nem zökkenőmentes... ennek alighanem köze van ahhoz, hogy önmagával mennyire van kibékülve az ember, vagy éppen a véla lánya, márpedig akkor ez el fog tartani egy ideig. Még mindig nem szívesen mászkál a felszínen napközben, így a labirintust rója, itt kellemesebb neki a légkör. A hideg láthatóan nem érinti meg, úgy sem, hogy egy térd fölé érő szoknyát visel halvány, átlátszó harisnyával, és egy elég kivágott blúzt, mindezt persze a lila különféle árnyalataiban és feketében, szépen harmonizálva. Legalább a fekete farkas színe megy a stílusához.* - Rendben. Kicsoda Reuben? *Adja meg végül a kegyelemdöfést, miközben befordulnak a titkos forráshoz, Oberon pedig morogva zárkózik fel mellé.* - Akkor is úgy viselkedsz, mintha minimum a csintalan kislányod lenne. Egyébként meg gőzöm sincs. Te tudod egyáltalán?

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Csüt. Okt. 11, 2012 3:15 pm

*A fiú elmosolyodik a "rossz iskola" kifejezésen, és megcsóválja a fejét.*
- Igen, hallottam, hogy ez az iskolaelég titokzatos és szinte mindig történik valami. Még a szobában is. *biccent Chris felé.*
- Hiszen múltkor is az ágyunkból kerültünk a csatamezőre. Furcsa hely ez... *néz szét ismét a teremben, de Christopher sejtheti, hogy ez most ismét az egész iskolának, a helynek, a kúriának szól. A srác még nem gondolkozott el, hogy Chris honnan is tud ennyi dolgot a suliról, de hát Tyler is néhány hónapja van még csak itt és már egész sok kalandban volt része mind az órákon, mint egyéb történéseken. Könnyen lehet, hogy Christopher ott van mindenhol, baromi sok szabadideje van és néhány hónap alatt felzárkózott a régebb óta itt lévőkhöz.*
- igen, én is hallottam a Nezabar furcsa létrehozásának történetét az Árnnyal az alagsorban, meg ilyesmi. Az biztos, hogy titokzatos, varázslatos kisugárzása van a helynek. Fellah-ban is voltak titok, de közel sem ennyi, mint itt. *szólal meg Tyler és az utolsó mondatot kissé halkabban, tisztelve mondja, hiszen még mindig tiszteli az iskoláját, habár az már nem is létezik. Tyler lassan közelebb sétál a kapuhoz, majd hátrébb is lép, halál himnuszról suttogva. Chris megjegyzi, hogy nem sok különbség van a szirén ének és a halál himnusz között, mire Tyler ajkain ismét megjelenik a titokzatos mosoly.*
- Nos, valóban. A tengerészek is furcsán vesznek oda, azt hiszem a lelkek is elég kreatívak. Így hogyha nem haragszol, meghagyom neked elmélkedésre és idézgetésre ezt a termet, én pedig tovább állok. *biccent a fiú felé lágy mosollyal Tyler. Nem is olyan bunkó, fennkölt és undok ez a srác, mint ahogy eleinte gondolta. De még mindig van benne valami, amitől kirázza a hideg a fiút, így a lágy biccentés után szó nélkül hagyja el a termet, magára hagyva odabent a fiút és daimónját a lelke szirén énekével.*

Vendég

*Csak forgatja a szemeit Tyler értetlen pillantására, és a szavaira.* - Akkor rossz iskolában jársz. Illetve, ha szépen a szobádban maradsz, akkor tarthatod ezt a megállapítást. De ha be akarsz járni a gyakorlati órákra, a programokra... akkor bizony szokj hozzá a gondolathoz, hogy a fehér lovas még párszor bepróbálkozik nálad. Én már nem is számolom. De persze, a szobád se biztonságos hely... ez az iskola egészében nem biztonságos. *Ingatja a fejét. Hogy ő miért van még mindig itt? Annyi év után... Tyler elgondolkozhat, hogy honnan is tud ennyit, hiszen csak most, egy hónapja se, hogy először láthatta a fiút az iskolában, nem volt itt, amikor a Fellahból átkerült ide Tyler, és mégis úgy beszél, mint akinek már hosszú, hosszú tapasztalata van - és ez így igaz. Arra, hogy különös az iskola, már nem is reagál. Persze, hogy az.* - Furcsa helyre építették a Mesterék, talán még a mai napig nem tudjuk, mennyire furcsára. De ki tudja, megtudjuk-e valaha. *Nem lát a jövőbe. Soha nem is látott. Vak a belső szeme, minden, amit a jóslásról tud, azt a vérmágiája és a nekromanciája adja, semmi más. Nézi Tylert, ahogy hallgat, majd belenéz, és elmosolyodik.* - Mi a különbség a kettő között? A balga tengerészeknek a szirének éneke volt a halálhimnusza. A nekromantának a túlvilág suttogása lehet az, ha nem vigyáz.

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Csüt. Okt. 11, 2012 2:51 pm

*Tyler furcsán igyekszik kimutatni azt, hogy nem is annyira frusztráló ezzel a sráccal kettesben lenni, mint amennyire érzi. Próbálja poénnal elütni a dolgokat, de valahogy nem úgy sikerül, ahogy szeretné. Az apró megjegyzése sem sikerül olyan halkra, mint gondolta, így Christopher kontrázik a megjegyzésére, miszerint nem lesz tök süket az iróniára és a humorra,egyszerűen csak át kell váltania akasztófahumorra.*
- Akasztófahumor... Értem. *morogja a fiú és sóhajtva körbenéz a teremben. Nem sok minden van itt, kétségkívül a terem dísze a kapu, amiről Chris szól néhány szépet és jót, no meg ugyanannyi rosszat is. Mikor Tyler megjegyzi, hogy egyszer már volt a lelkek oldalán, egyszer már távozott az élők sorából, Christopher közli, hogy még amatőr szinten van. Erre Tyler felvonja a szemöldökét, értetlenül mered a furcsa fiúra.*
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem nem életcélom minél többször itt hagyni ezt a világot. Élni szeretném az életemet, és néha átlesni a másik oldalra. De nem akarok ott lenni egy perccel sem többet, mint amennyit szükséges.*jelenti ki a fiú határozott hangon és talán még kicsit ki is húzza magát, habár nemesi vére miatt a tartása amúgy is mindig tökéletes. Tyler belehallgat egy kicsit a kapuba, és megjegyzi, hogy talán őket hívják. Christopher egyből lecsapja a labdát, hiszen miért is hívná a két srácot egy csomó meghalt lélek?*
- Érdekes ez az egész hely. Mind ez a kapu, mind az iskola. Annyi furcsaság, annyi titokzatos varázslat... *csóválja meg a fejét a fiú, és mikor Christopher kicsit félre áll és kezével a kapu felé int, Tyler összevonja a szemöldökét. Lassan a kapuhoz sétál és megállva előtte, lehunyja a szemét. Néhány másodpercig élvezettel hallgatja a jajsuttogásokat, amiket a kapu ad ki magából, majd kinyitva a szemét, belenéz a kapuba. A kapu mocorogni kezd, majd furcsa, kékes fényt vesz fel. Néhány furcsa,áttetsző lény karja kiemelkedik a kapuból, mintha be akarná húzni a fiút,mire Tyler hátrál egy lépést. Megrázza a fejét, és elfordul.*
- Sziránének. Ez inkább valamiféle halálhimnusz... *morogja sóhajtva.*

Vendég

*Hát Chris se éppen kérvényezte, hogy démon legyen, nem kötött sötét alkukat, nem adta el a lelkét - ilyennek született, és ha már megadatott neki, akkor kihasználja. Amikor Tyler az égnek emeli a tekintetét, ő csak nekidől háttal a lelkek kapujának szélének, így a kavargó zöld fény oldalról világítja meg az alakját.* - Nem leszel tök süket. Ezt az iskolát csak akasztófahumorral lehet ép ésszel átélni. *Vigyorodik el. Ép ész? Hol van az már neki... valahol jó messze, réges régen elhagyta már, de hát ez van. És Tylernek szerencséje, hogy nem mondja ki hangosan a gondolatait, ugyanis olyan hamar repülne a lelkek kapujának túloldalára, hogy pislogni se lenne ideje, máris ott lenne megint a lelkek között.* - Csak egyszer? Kezdő. *Hát... igen. Chris már sokszor élte át, milyen a halál, járta szellemként az iskolát, érezte nem egyszer, milyen érzés, amikor minden megszűnik körülötted, hogy aztán utána levegő után kaphass, hogy mégis élsz. Talán éppen ez tehet róla, hogy már nem fél - ha a lelkek el akarják ragadni, hát tegyék, ő már régi barátként köszöntené a halált.* - Nem hiszem, hogy minket hívnának. Miért érdekelnénk őket? A legtöbbjüket már nem érdekli, kik élnek. Csak elvannak maguknak. Eléggé kis százalékuk az, akik szeretnék elcseszni a mi életünket is, ha ők már meghaltak... és még kevesebben akarnak segíteni. De ha gondolod hallgasd meg őket. Csak vigyázz, nehogy szirénénekként hasson rád suttogásuk. *Int kezével a kapu felé, amolyan "tessék, próbáld csak meg"-gesztussal.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Csüt. Okt. 11, 2012 2:18 pm

*Tylert valóban kirázza a hideg Christopher szemei miatt, hiszen habár a fiú is vonzódik a sötét oldalhoz, a nekromágiához, a furcsa, halálos dolgokhoz, ő egy egyszerű mágus, egyszerű erővel. Köszöni szépen, ő tökéletesen elvan így, nem kell neki semmi más, démoni erő, vagy ilyesmi. A lényeg, hogy a megzavart koncentrációjú srác végül nem húz ki semmit a kala...szóval a kapuból, hanem egyszerűen csak Tyler felé fordul és kijelenti, hogy nem akart ő semmilyen Ős Gonoszt megidézni. Mikor a fiú ismét a szemébe néz, azok már ismét barnásan pislognak és néznek Tylerre, amitől a fiú kicsit megnyugszik. Nem tudja, hogy mi volt az a furcsa villanás, az a furcsa szín, de az igazat megvallva úgy véli, hogy jobb, ha nem is tudja és nem kerül közelebbi kapcsolatba az információval. A visszakérdezésre Tyler égnek emeli a szemeit és sóhajt egyet.*
- Semmi. Semmi hasznod nincs, ironizálni próbáltam. Még néhány hónapot eltöltök itt és tök süket leszek a poénokra. *szólal meg, majd az utolsó mondatot immár kicsit halkabban teszi hozzá, nem is sejtve, hogy Chris tökéletesen hallja minden egyes szavát. No nem mintha Tyler olyan baromira humoros és vicces gyerek lenne, de azért neki is vannak jó megnyilvánulásai. Ahogy Chris kuncogni kezd, Tyler kissé furcsán, felvont szemöldökkel pillant rá. Minek kuncog egy férfi? Megfordul néhány gondolat erről a bájgúnár srácról a fejében, de ezt most nem részletezném, egyszerűen csak elengedi a füle mellett a kuncogó hangot.*
- Lelkek kapuja. Érdekesnek hangzik, bár nem vágyom a lelkek közé. Jártam már ott egyszer, bőven elég volt. Van még dolgom itt, köszönöm szépen. *biccent egyet és hosszan nézi a boltívet, de nem bele néz. Hallja a suttogást, és ismét kicsit kirázza a hideg.*
- Talán pont minket hívnak... *suttogja, hangja kissé titokzatos, félelmetes hangszínt ölt fel, amit tovább fokoz a furcsa, aprócska mosoly, ami megjelenik az arcán.*

Vendég

*Chris csak nézi a fiút, és halvány mosoly jelenik meg az arcán, amikor Tyler nem állja a tekintetét. Lassan lenyugszanak benne a démoni hullámok, szemei is visszanyerik természetes barnaságukat, de a kisugárzása megmarad. Attól, hogy nem éppen a démoni oldala irányít, attól még továbbra is fél-démon, akárhogy is nézzük.* - Minek idéznék meg ősgonoszt? Abból nekem mi hasznom van? *Kérdezi, picit vállat vonva. Ő nem fog nekiállni ősgonoszokat idézni. Minek is azt? Nem valószínű, hogy tudná irányítani, és valószínűbb, hogy ő járna rosszabbul. Hülyének azért nem hülye. Arra, hogy mi az a hely, ismételten csak vállat von.* - A lelkek kapuja. Hogy hova vezet? Ki tudja. Néha felnyílik, és különös helyekre léphetsz át. Vagy éppen ide lépnek át. *Kuncog egy kicsit, jókedvűen.* - Meglepődnél, miket láthatsz a túloldalán. Csak vigyázz, mert ha sokáig nézel bele, akkor ő is visszanéz rád, és az nem mindig jó dolog, ha meglátják, hogy leselkedsz. *Mondja, mintha csak az időjárásról csevegne, és ő nem éppen a kapuba nézett volna, igen hosszan.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Csüt. Okt. 11, 2012 1:37 pm

*Habár a meglepés természetesen nem sikerül, Tylernek nem is ez volt a célja, hogy meglepje a srácot. Nem emlékezett, hogy Christopernek van daimónja, de ez most totálisan tök mindegy. Kicsit közelebb sétálva, kezeit még mindig a zsebében tartva figyeli a kapu zsibongását. Igazán látványos, főleg, mikor Chris megfordul és a szemei is sárgán villognak még néhány másodpercig. A kapu lassan megnyugszik és immár lágyan ringatózva halkan susogva visszaáll az eredeti helyére. Tyler kicsit megriad a furcsa szemektől, de végül mikor visszanyeri lélekjelenlétét, összevonja a szemöldökét, úgy néz Christopher szemébe. Furcsa, hogy mennyi furcsa szerzet és lény él itt az iskolában. Habár náluk, Fellah-ban is volt néhány különleges szerzet - itt eszébe jut Elijah furcsa kisugárzása és persze Aewy szép arca is -, de itt a Nezabarban annyi mindenki előfordul, hogy nem is hinné az ember. Furcsa, taszító, viszolygó érzés járja át a fiút, amikor Christopher szemébe néz, így csakhamar elfordítja a tekintetét és a kapura pillant.*
- Reméltem, hogy nem valami Ős Gonoszt idézel meg. Miféle hely ez és mi ez a kapu? *szólal meg még mindig kissé halkabb hangon, habár most már kíváncsiság is csendül a szavai között. Nem tetszik neki, hogy kérdezzen a sráctól, főleg, hogy valamiért rossz érzés keríti a hatalmába, hogy itt van a fiúval kettesben egy elzárt teremben, mégis érdekli, hogy mit is rejt a Lelkek kapuja.*

Vendég

*Chrisről nem szabad elfelejteni, hogy neki négy szeme van, és bizony a második szempárnak kivételes szaglása is, éppen ezért nem igazán olyan könnyű meglepni őt. Bizonyos "emberek" vannak, akik képesek rá, olyanok, akik pontosan tudják hogy kell megközelíteni, akik vannak elég gyorsak hozzá, hogy meglepjék, és Tyler nem igazán tartozik ide, igazából. Lilith az árnyékokból figyel, érzi a szagokat, érzi, hogy valaki közelít.* ~Vendég jön.~ *Az információ tudatosul Chrisben, de nem reagál, csak amikor a fiú megszólal, akkor fordul hátra. Felismeri Tylert, és a másik fiú is felismerheti őt... de a sötét, riasztó kisugárzása kicsit mintha erősebb lenne, mint általában, most, a képességei használata miatt, és szemei is még mindig sárgán izzanak.* - Az ember azt hinné, van annyi eszed, hogy ha valaki idéz valamit, azt nem zavarjuk meg a koncentrációban. *A hangsúly teljesen hasonló ahhoz, mint amikor a kalandon beszélt Tylerrel, nem, cseppet sem változott a hozzáállása. A keze lecsúszik a kapuról, hogy teljes testével Tyler felé fordulhasson, mire a kapu kavargása alábbhagy, és már nem is olyan sötét, de Chris szemei még mindig sárgásan izzanak.*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Csüt. Okt. 11, 2012 1:17 pm

*A Lelkek kapuja. Tyler nem sűrűn jár ebbe a terembe, most mégis erre vonzották lábai, szíve és gondolatai. Sokat gondolkozott azon a kis "kalandon", ami néhány napja történt vele, ahol Kaen el Jerciho megjelent nekik. Nem szeret tartozni senkinek, de sajnos az igazgatónak nagyon sok mindennel tartozik, hiszen egyszer már visszahozta az életből. A gondolatra kicsit kirázza a hideg, sóhajt egyet és befordul a folyosón, majd meg is látja maga előtt az ajtót. Eszébe jut Aewy is, az éjtünde leányzó, akivel már elég régen találkozott, és egy furcsa félmosoly jelenik meg az arcán. Kezeit a zsebébe temeti, egy szürke, egyszerű vászonnadrág van rajta, egy fekete alkalmi cipő, egy fehér ing, valamint egy fekete, elöl gombolós hosszú ujjú. Igazán elegáns és kellemes viselete van, mint általában mindig. Nem hiába aranyvérű családból származik a fiú, megadja a módját a dolgoknak és kihasználja a neveltetését, amit 18 éven keresztül kapott. Ahogy besétál a terembe, meglát egy srácot, aki neki háttal áll. Egyelőre még nem ismeri fel Christophert, a kellemetlen új ismerőst, akivel szintén a kalandon találkozott. Egyelőre csak figyeli, hogy a fiú mit csinál. Lassan közelebb sétál és halk,ámde határozott hangon megszólal:*
- Kit akarsz megidézni? *a kérdés egyszerű és rövid, semmi kíváncsiság nincs benne, végtére is Tylert nem érdekli, hogy ki mikor mit csinál. Egyszerűen csak valamivel meg akarja zavarni az illetőt, aki még mindig háttal áll neki.*

Vendég

*Régen is sokszor volt itt, egy felét mindig is vonzotta ez a hely, sokat szeretett itt lenni. Még randevúja is volt itt... régen, nagyon régen. Vagy talán nem is volt az annyira nagyon régen? Itt néha pár hónap is örökkévalóságnak tűnik, nemhogy pár év, mint ami azóta eltelt. Egyszerű, fekete pólóban, nadrágban és tornacipőben áll ott, a hűvös levegővel nem is törődve, oldalán a katana, daimón nem látszik sehol, bár alighanem csak elbújt valahova, talán az oltár mögé, vagy a fekete daimón elbújt az árnyékok közé. Chris azonban a kapu előtt áll, a bejáratnak háttal, tenyerét rásimítva a kapura, és csak néz a kavargó zöldes fénybe... ami sötétebb, mint szokott lenni, és kavarog, szélvészként, és bár nem látszik, de Chris barna szemei sárgásan izzanak, ahogy néz bele a kapuba. Hogy mit lát, vagy mit keres, az már más kérdés, talán csak meg az árral, ahogy mondani szokás, habár eszében sincs átlépni sehova. Látszólag minden idegszálával a kapura koncentrál, de Chrisnél a kulcsszó a látszólag...*

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Szer. Aug. 22, 2012 11:32 am

*A lány már éppen nyitná a száját, hogy a tanárok étkezési szokásait kommentálja, s hogy egy újabb, de kellőképpen frappáns elméletet tárjon a világ elé, viszont a levegő-nyál keverék valahogy csak megakad a torkán. Aztán persze fuldokló köhögésbe, hörgésbe, kőpadlócsapkodásba, bálnaszerű vonaglásba és holdkóros ringásba vágja magát. Kidülledő szemekkel, remegve feltartott karral mutat aligha udvariasan a férfi fizikai testére, hogy aztán hebegős habogásával, prüszkölve – és persze elmotyogott trágár és obszcén szavakkal tűzdelve – engedje ki a gondolatait az éterbe.*
- Tanár?! Micsodaaa? Ezt el sem hiszem! *Csap ismét egy jó nagyot, s a kezecskéje már igencsak piros a sok önbántalmazó megnyilvánulástól.* - Lefogadom, hogy az összes badarságomat majd a tanári kar elé fogja tárni, heee?! *Aztán, mint akit hirtelen fejbe kólintottak volna egy méretes baltával, a szavait elnyeli, s már néma csöndben is van. Horkant egyet (az az igazi, tengerészesféle, talán az eddigi leghangosabb tőle), s legyintve fogadja el a férfi lenyújtott kezét, persze jól megszorítva azt, így is kifejezve nemtetszését.* - És majd pont el is hiszem, mi? Ejnye már, Wade, voltál te itt már idegen zaklató, diák, újságíró, de hogy most tanár is legyél! *Vált át tegezésbe, de azért szó nélkül követi a férfit, s csak annyit fűz még hozzá, hogy:* - De azért azzal egyet értek, hogy kezd későre járni… az ilyen vénembereknek. *S már vigyorogva is caplat fel a hálójába.*

//Akkor tehát a tegnapi játék zárása az én részemről. Razz

//

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Aug. 21, 2012 8:05 pm

- Azt hiszem, nem érted a lényeget. Csontostól esznek meg, így igazán nem macerás a dolog. *Nyugodtan, szemrebbenés nélkül magyarázza a tanárok étkezési szokásait. Ő már csak tudja.* - Ó, tudod, mi Wade-ek ilyenek vagyunk. Ismerjük egymást. Szóval ha elmondanád, ki volt az, végigkérdezhetném a Wade nevű ismerőseimet, hogy megtudjam, melyikük ismeri a hölgyet, és ki tudja, talán össze is hozhatnánk őket. Mindez csak rajtad múlik. *Mosolyogva beszél tovább, igen jót szórakozva, de kezd későre járni. Aztán a lány mondata után elgondolkozik azon, hány kollégával találkozott, és hányról tudja, vagy csak gyanítja, hogy nem egészen emberek, vagy épp annyi évesek, amennyinek kinéznek.* - Igazad van, ezen a helyen tényleg nem lehet tudni. A Nedavia látogatását pedig még meggondolom. Régi emlékeket idéz fel a hely, nosztalgiázni igazán benézhetek még oda. Nos, további szép estét kedves Yekaterina... és csak hogy ne fúrja az oldalát a kíváncsiság. *Megfordítja az ölében tartott legfelső lapot, de be is hajtja, úgy tartja a lány elé, hogy el tudja olvasni a tetején lévő jegyzeteket, de magát a tanmenetet ne. Relikviamágia tanmenet, Wade Jackson, segédtanár. Ezután felkel a padról.* - Neked is ideje menned aludni, ne várd be a lidérceket. Na gyerünk, elmúlt tíz óra, ha nem is ágyba, de át kell hogy kísérjelek ilyenkor is járható területre. *Nyújtja a kezét, hogy felsegítse a lányt, hiszen bármennyire nem mondta, azért csak fájhatnak a tagjai... Majd valóban visszakíséri, és mikor már takarodó után is legális területen vannak, elbúcsúzik tőle.*

//Nagyon köszönöm a játékot Very Happy

//

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Aug. 21, 2012 7:54 pm

- Hé, ácsi, ácsi! Kicsi vagyok, alig van rajtam finom husika, a vérem is biztos rossz ízű, no meg persze tele vagyok csonttal. Olyan lenne az egész, mint mikor az ember szálkázhatja a halat ebéd közben! Macerás és idegesítő! *Csap egy jó nagyot a kőre, méghozzá igazán oroszosat, de persze a fájdalomnak jelét sem adja – hiszen ő orosz. Aztán persze el is vigyorodik: igazi, fülig érő vigyorára.* - Miért is szeretnéd ennyire tudni, heee? Nem is gondoltam volna, hogy a férfiak ennyire pletykásak; szinte rosszabbak, mint a nők! *Okoskodik fontoskodva, még a nóziját is a levegőbe tartva. Na, nem mintha így fekve annyira magasabb lenne tőle.* - És különben is, a bajtársi… vagy inkább bajtársnői kötelezettségem aligha hagyná, hogy kikottyantsam a nevet, amit szemmel láthatóan igencsak tudni szeretnél… Netán azért, mert van valaki, akinek a nevét örömmel és szívdobbanással hallanád tőlem? *No igen, Yekaterina gonosz, de nem csípős, mint amúgy egyébként szokott lenni. Hirtelen viszont vállat von, ami megint csak nem valami nőies.* - Hát, nem igazán nézem meg, hogy ki hány évesnek tűnik. Ezen a helyen sosem lehet tudni… *Húzza el a száját egy pillanatra, aztán pedig kérkedő szemöldökfelhúzással fordul a férfi felé.* - Ó, igen? Na, akkor a Nedavia látogatását és ismeretét némileg csiszolhatjuk. Van ott minden: szép hölgyek, csúnya hölgyek, részeg pacákok, őrült kuncsorgók, jó sok verekedés, no meg persze csodás és oroszos Énfelségem. Meg persze jó nagy választék alkoholos frissítők terén. És garantálom, hogy minden, amit felsoroltam, csak fiatalítani tud.

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Aug. 21, 2012 7:39 pm

- Nos, akkor sajnos elég gyorsan el fogsz halálozni ebben az iskolában. A legtöbb tanár ugyanis valóban diákokat eszik. *Teljesen komolyan ejti ki ezeket a szavakat, majd visszakanyarodik az előző témához, ami a neve miatt azért eléggé érdekli.* - Szóval... hogy hívják ezt a barátnődet, aki erről a másik Wade-ről beszélt? És honnan veszed, hogy nem én vagyok? Talán mondta, hogy még véletlenül sem egy nellondi újságíró az illető? *Egyelőre tartja magát ehhez a szerephez, még akkor is, ha sejti, hogy a lány már nem veszi komolyan. Valóban érdekli, hogy ki lehetett az, és vajon valóban róla beszélt-e... habár, ahogy azt már eldöntötte magában, nem igazán szándékozik diákokkal kezdeni. Nem éppen azért jött ide. Na meg ki tudja, meddig marad itt. Elmosolyodik, mikor a lány láthatóan lesokkol a korán, bár amennyit színészkedett ma, akár ez is lehetett volna hazugság. Nagy komolyan bólint, mindenesetre.* - Pontosan annyi. Remélem, nem néztem ki többnek. A Nedaviában pedig még nem jártam eleget ezek szerint, vagy csak épp szabadnapod volt. *Felnevet, mikor vénembernek lesz nevezve, majd megrázza a fejét.* - Azért annyira vénnek még nem tartom magam, de köszönöm a véleményed.

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Aug. 21, 2012 7:28 pm

*Yekaterina ismét pózt vált, hiszen az előzőt igencsak unalmasnak bélyegezte, így hát most már hasal a hideg kövön, míg a lábai mindig hátrafelé nyújtva pihennek a padon. A kőlapon könyökölve tartja az összekulcsolt kezein az állát, s így a fejecskéjét is, magyarán tökéletes rálátása van a titokzatos kapura, míg a férfira alig, épphogy szeme sarkából látja, esetleg akkor, ha a fejét is elfordítja felé. De jó ez neki így jelen pillanatban.*
- Hát igen, én egyáltalán nem szeretném bemocskolni a tanárok hírét, de azért örömmel osztom meg a saját kobakom által kiagyalt pletykákat és elméleteket. *A vigyor visszatér egy pillanatra az arcára, de éppen csak egy pillanatra, hiszen már tűnik is elfelé, s ő morogva fejeli le a kőpadlót.* - És közben egyetlen egy tanárral sem találkoztam, azt sem tudom, hogy milyenek, sem azt, hogy megesznek-e az első órák valamelyikén. Te jó Isten, mi lesz velem?! *A tirádáját persze a karjai és a kő is tompítják, legalábbis a hallatszódását, ha mást nem is. Aztán persze ismét felélénkül, hiszen felkapja a fejét, s a barna haja természetesen repül világgá, össze, meg talán vissza is.* - Harminckettő?! Te jó ég! *Azért gyorsan észbe kap, s már csapja is szájon magát, mint a jól nevelt orosz.* - Akarom mondani… khm… kehhhrr. Szőrcsomó. *Köszörüli a torkát elég látványosan.* - Szóval. Harminckettő? *Kezdi újra, immáron egy nemesi és hölgyhöz illő gyönyörűséges mosollyal.* - Igazán nem gondoltam volna… Na jó, ilyen fényforrásnál igen, de azt hiszem, hogy van erre pár jó gyógyír. A Nedaviaban vagyok felszolgáló, bár azért valljuk be, hogy a helynek én vagyok a Gyöngye, igaz, nem az enyém, de majd az lesz, ha rajtam múlik, nyehehehee! Öhm… Tehát, ha gondolod, nyugodtan gyere le, talán még kedvezményt is kapsz, ha szépen kéred! *Kacsint a lány a válla fölött, majd pedig ismét a kezein nyugtatja buksiját.* - Plusz persze vannak itt szép lányok is, de egy ilyen vénembernek…

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Aug. 21, 2012 7:16 pm

*Igazából különösebben nem akarja titkolni, kicsoda ő... elvégre a lány előbb vagy utóbb úgyis megtudja, legkésőbb az elméleti órán, amit ugye bemegy megtartani. De most ebben a beszélgetésben remekül el van, egészen el is feledkezik a világról, ahogy hagyja, hogy Yekaterina találgasson, vajon ki lehet. Arra viszont láthatóan valahogy még egyáltalán nem gyanakszik, hogy éppenséggel a tanári kar egy tagja ülne mellette.*
- Egy cseppet sem kell aggódnod, kedves... hogy is hívnak? Látod, már nem is tudom a neved. A cikket teljesen névtelenül írom, csakis az én nevem fog ott díszelegni alatta, a forrásé nem. Nem fogsz bajba kerülni ez a sok... szaftos információ miatt, amit nekem szolgáltattál. *Bizonygatja, megnyugtatva a lányt, majd felnevet.* - Nos, nálam éppenséggel nincs tükör, de a férfiúi büszkeségemmel sem tartom magam átkozottul jóképűnek, így azt hiszem, mégsem rólam beszélt a barátnőd. Bár harminckét évesen remélem, hogy még nincsenek ráncaim... Az a Jézusi kor. Azt hiszem. Lehet, hogy egy-két évet tévedtem. *Más kérdés, hogy mióta az átkozott tárgy vele van, sokkal nyúzottabb, és valóban találhatóak ráncok az arcán, a korától függetlenül.* - A pálcával azért több mindent lehet csinálni. A lézerkarddal "csak" szétdarabolni lehet dolgokat.

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Aug. 21, 2012 6:58 pm

*A lány kék szemeit elég láthatóan vigyorodik el beszélgetőpartnere gyermeteg színjátékán, s közben rá is jön, hogy nem is akarja elképesztően és hihetetlenül tudni, ki is a férfi valójában – jól eltársalognak így is, az orosz pedig nem akar fölöslegesen faggatózni; a férfi ugyanis némileg hasonlít a fiatalabb lányra. A titkolózás területén legalábbis.*
- Óóó, hát nem is tudom, Miszter Újságíró! *Kezdi nagy ártatlan hangon és arckifejezéssel, még a kék szemek is mit-sem-sejtően csillognak, gyermeki ártatlansággal.* - Nem hiszem, hogy pont én volnék az, akitől a legtöbb információt megszerezné, sőt, én sosem feltételeznék semmi rosszat a tanári karról! *Aztán persze mindez neki sem megy – hiszen utoljára hat-hét éves korában lehetett „ártatlannak” hívni a lányt –, s a szája sarka csak felfelé görbül, a következő pillanatban pedig vigyorog is, majd pedig nevetésben tör ki, mely gonoszkás hangszínt vesz fel, mikor a férfi „jóképűségét” kezdik el kitárgyalni.* - Kééérlek, a női büszkeségem és makacsságom akkor sem engedné beismernem, hogy talán az vagy, ha nem fejjel lefelé néznélek és nem egy zöldeskés fényben úsznál, ami, csak úgy suttogva megjegyzem… *Itt tényleg lehalkítja a hangját, s már konspiratív jelleggel osztja meg a létfontosságú információt.* - … csak sápaszt és ráncosít. Úgyhogy talán használni kellene azt a valószínűleg mégsem annyira elavult Erőt, hogy a színdiszkón változtassunk, nemde? Apropó… miért van az, hogy a lézerkardot a pálca váltotta fel, miközben a lézerkard sokkal menőbb, színesebb és zsurrogó hangot ad ki? Hihetetlenül vicces lenne velük hadonászni pálca helyett. Szerintem ez is a tanári kar műve!

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Kedd Aug. 21, 2012 6:44 pm

//Olvad//

*Mikor Yekaterina keresztbe is teszi a lábait, akkor egyre inkább érdeklődve tanulmányozza a pozíciót, de nem, sehogy nem sikerül rájönnie, hogy vajon ez az elrendezés hogyan lehet kényelmes a lány számára. Gondolkozik rajta, hogy rákérdezzen-e, de végül úgy dönt, hogy nem. Mindenkinek megvan hozzá a maga joga, hogy mazochista legyen. Elmosolyodik, hiszen a lány nem igazán veszi be az újságírós dumát. Kicsit megigazítja az ölében a papírt, majd a füle mögé tűzi a pennát, és tudálékosan, komolyan szólal meg.*
- Ugyan miért ne lehetnék újságíró? Könnyen lehet, hogy álruhás tudósító vagyok, aki beszámol az iskolában történtekről, mivel már a városban is hírement, hogy a tanárok mit engednek meg maguknak. Ezért kénytelen vagyok elsőkézből szerzett információt gyűjteni a diákoktól, hogy a végére járhassunk az ügynek, és leleplezhessük ezt a borzalmas összeesküvést.
*Tudja jól, hogy úgysem tudja meggyőzni a lányt a színjátékával, de egyelőre még mindig nem szándékozik elmondani, hogy mégis ki ő. Aztán tovább hallgatja a szöveget erről a barátnőről, meg Wade-ről, aki "átkozottul jó pasi".*
- És talán nem gondolod, hogy átkozottul jó pasi vagyok? *Sértődöttséget tettet, hiszen Yekaterina szinte rögtön kijelentette az első sokk után, hogy áh, ő biztos nem az a Wade, aki szóbakerült... így csak arra gondolhat, hogy Yeka szerint nem elég jó pasi ahhoz, hogy róla valaki áradozzon.* - Nem igazán hallottam még olyanról, hogy egy tanár meg egy diák összeházasodott volna itt... szóval ha ilyen bűbájt bocsátanak a diákokra, akkor eléggé rossz munkát végeznek. Báár... még nincs meg olyan régóta a Nezabar, igazából még nincsenek is innen elballagott diákok, így ki tudja, mi lesz néhány éven belül, ha elmennek a mostani hatodikosok. *Nem tesz hozzá semmit ahhoz, hogy a lány nem látott még jó pasit az iskolában. Igazából nem nagyon tudja megítélni, nem sokat nézegeti a diákokat, főleg nem a fiúkat.* - Inkább az illúziókkal. Tudod, haladni kell a korral... pontosabban a mágiával.

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Hétf. Aug. 20, 2012 7:00 pm

*Az orosz hölgyike még mindig kényelmesen – vagy talán annyira nem is – leledzik a kőpadlón, s immáron már a lábait is keresztbe teszi, habár így még viccesebbnek tűnhet a pozitúra, amibe huszárosan vágta magát. Nem baj, jó ez neki – amíg nem unalmas és hétköznapi. A terem különös megvilágítása (és a fejjel lefelé szemlélődés) miatt nem igazán tűnik fel Yekaterinának, hogy a férfi arca nem olyan fiatal, mint amilyennek először gondolta. A zöldes és folyamatosan keringő fényárban ugyanis nem veszi észre azokat a vonásokat, amelyek megkülönböztetik a férfi arcát egy diákétól – durvábban fogalmazva: nem látja a ráncokat, de talán azért sem, mert nem akarja keresni őket. A paranoiája mégpedig eléggé visszavonulni látszik: ha a férfi ártani akarna neki, akkor talán az orosz már rég halott lenne, valamint a kísérteties terem szó szerinti fénypontja zsebelte be a gyanakvását már abban a pillanatban, amikor nem is olyan régen belépett ide.*
-Újságíró? Na phersze, jó duma! *Ütközik ki az orosz akcentusa, mikor ismét felnevet, s szemet forgatva nézi az ülő férfit, majd pedig azt, ahogy a kaput célozza az üveggolyókkal. A férfi káromkodásán meg csak vigyorogva húz fel egy szemöldököt – bár főleg azért, mert ezt a kérdést ő is folyton kérdezgeti, méghozzá pont saját magától.*
- A barátnőm szerint van itt valami Wade, aki átkozottul jó pasi. Bár szerintem ez is a tanári kar mókolása: bűbájt bocsátanak a diákokra, hogy legyenek szerelmesek és házasodjanak össze, hogy aztán támogassák az iskolát, sőt, kellemes kis suskát hagyjanak rá, mondván, hogy az iskola volt a madárkák találkozásának helyszíne. Bár ki tudja… elég spicces volt, sőt, részeg, mikor azokat a hírhedt pasidolgokat tárgyaltuk. De én megeszem a daimonomat; a suliban eddig jó pasit még nem igazán láttam. Lehet, hogy a tanári kar a szépségünket is lopja? Igen, ez is elég valószínű. *Sóhajt, mint aki nem tud mit tenni az őrült tanárok mesterkedései ellen – várjunk csak! Tényleg nem tud.* - És nem… nem hiszem, hogy éppen Wader nagyúrhoz volna szerencsém! *Forgatja ki a férfit a szavaiból, s kék szemeiben játékos gonoszság fény gyúl.* - Ahhoz ugyanis hiányzik a fekete vödör, az asztmás haldokló hörgése, a fekete köpeny és egy fekete bádogdoboz. Bár ez utóbbit szerintem fekete kartonnal is ki lehet váltani. Vagy talán az Erővel álcázza magát, ó, hatalmas Wader nagyúr?

//Fagy//

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Hétf. Aug. 20, 2012 6:48 pm

*Ahogy hallgatja a lány ötleteit arról, hogy mi történik az eltűnt diákokkal - hiszen hallott már róla ő is, hogy épp nemrég óta hiányzik néhány diák, de persze lehet, hogy csak hazautaztak, elvégre még tart a nyár... -, mégiscsak megfordítja a papírokat az ölében, és a hátuljukra kezd jegyzetelni, leírva Yekaterina szavait. Ezeket bizony el kell menteni az utókornak.* - Egészen érdekes felvetések... azt hiszem, a Nellondi Hírmondó mindenképpen értékelni fogja ezeket... köszönöm szépen az ötleteket. *Buzgón bólogat, immár diákból átlépve újságíróvá, amihez talán a kora is jobban passzol... de igazából még mindig ne árulta el, mégis kicsoda ő, csak a nevét, így bármi lehet. Figyeli, ahogy a lány - egészen ügyesen, mellesleg - megszerzi magának az üveggolyókat, majd mikor az felajánl neki néhányat, el is fogadja, és szintén célbadob a kapura.* - Néha felteszem magamnak a kérdést, hogy mi a f...t csinálok. *Jegyzi meg félhangosan, egy pillanatra elfeledkezve róla, hogy megígérte magának, a diákok előtt nem fog káromkodni. Épp ezen a kérdésen mereng, mikor a lány megismétli a nevét, és rápillantva észreveszi, hogy beszélgetőtársa bizony igencsak lesokkolt.* - Valami baj van? Hallottál valamit? *Pánikot tettet, de az igazság az, hogy fogalma sincs, miért váltana ki a neve ilyen reakciót Yekaterinából...* - Wader inkább a Sithek sötét vezetője, nem hiszem, hogy róla áradozott volna a barátnőd... bár ki tudja, fiatalkorában jóképű ember volt. Miből gondolod ugyan, hogy nem én vagyok?

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Hétf. Aug. 20, 2012 6:28 pm

- Jajj, ugyan, hogyan is hallhattam volna bármit is. *Horkant, méghozzá szintén mellőzött nőiességgel.* - Szerintem a tanári kar szándékosan mellőzi az ilyenek publikálását, sőt! Van egy olyan érzésem, hogy a tanárok a neveletlen és mihaszna nebulókat a kentauroknak áldozzák fel, bár azt sem tartom kizártnak… *Emeli fel fontoskodva a mutatóujját.* -… hogy a tanárok a diákok varázserejéből táplálkoznak, tartják magukat fiatalon. Azért valljuk be, hogy ez egy jogos felvetés. *A lány viszont nem hagyja a dolgokat csak úgy annyiban: a pad alatt heverő táskáját kihalássza az egyik lábával, magához húzza, majd pedig a padra visszahelyezi a használt tappancsot, míg a baljával üveggolyókat kapar elő. Az apró, kavicsszerű objektumok már repülnek is a kapu felé – persze a célzása elég rossz, így vagy fölé, vagy mellé megy, vagy előtte ér földet, vagy pedig a kapuról pattan le a lövés. Aztán felmutat a férfinak párat, felajánlva őket, hátha neki is kedve támadna ismeretlen, talán veszélyes kapukat dobálni.* - Igazándiból általában a földbe döngölöm őket a lehengerlő stílusommal és a csodás pálcaforgatásommal, néha még tőrt is tartok a torkukhoz, úgyhogy Ön még jól járt, kedves… Wade?! *A lány állkapcsa egy külsőleg is hallható csattanással csukódik, s egészen olyan az arckifejezése is, mintha szájzáros lenne a drága. A kék szemei nagyra nyílnak, s márvány bőre még a szokásosnál is jobban elsápad, de a nemesi véna és alteregó természetesen abban reménykedik, hogy a terem különleges megvilágítása mellett ez aligha látszik. Aztán persze feleszmél, rájön, hogy elég gyerekes – hiszen tényleg olyan, mint egy gyerek, akit rajtakaptak süti lopáson –, s egy fanyarka arckifejezés váltja fel az előző állapotot. Szó szerint olyan, mintha citromba harapott volna, miközben azt mondták neki, hogy vaníliafagylaltra számítson.* - Áááh, ez maga a sors fintora! *Sóhajt megkönnyebbülten a lány.* - Egyébként nagyon vicces, de a barátnőm tegnap pont egy hasonnevű úriemberről csacsogott nekem. Azt hiszem, hogy ő is Wade volt… vagy talán Wader? De biztos nem Ön az, pedig egy pillanatra megállt bennem az ütő.

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Hétf. Aug. 20, 2012 6:15 pm

*Az igazság az, hogy ő sem bánja, hogy rátalált a leányzóra. Legalább van beszélgetőpartnere, aki ráadásul nem vágta le rögtön, hogy tanár, így nem is viszonyul félve, vagy épp távolságtartóan hozzá. Ha mondjuk nem a föld alatt lennének, és nem pillantana körbe ötmásodpercenként, hogy repedéseket keressen a falban, és megnyugtassa magát, hogy nem fog rájuk omlani a barlang... akkor egész kellemes lenne ez a párbeszéd.*
- Miért, talán hallottál valamit? Milyen változatos módokon halhatnak meg itt a diákok? Most, hogy így mondod, talán lehetőséget kellene rá biztosítani, hogy mindenki legális végrendeletet köthessen az iskola falain belül. Vagy épp a meglévő végrendeletnek feltételnek kellene lennie a felvételinél. Azt hiszem, a legjobb, ha ezt az ötletet felterjesztjük a vezetőségnek, és minél hamarabb megvalósítjuk... fel is írom. *Azzal le is jegyez valamit a papírra, de persze nem ezt, hanem egy a tanmenettel kapcsolatos kommentet.* - Ne is emlegesd a spenótot. Ahhoz pedig, hogy elkezdd dobálni kaviccsal, fel kellene kelned a földről, és kavicsot keresned... amit ahogy látom, nem nagyon tervezel megtenni. *Enyhén mulatva, de ugyanakkor szörnyülködve pillant le a lányra, aki még mindig számára érthetetlen kényelemmel fekszik a hideg, kemény kövön. Aztán bemutatkozik. Orosz. Nos, ez megmagyaráz néhány dolgot, legalábbis a hideget alighanem.* - Minden ártatlan diáktól azonosítást követelsz, akitől összefutsz? Nem hiszem, hogy ez beletartozik a diáksegédek feladatkörébe. Bár persze, mit tudhatnék én arról... a szegény beteg anyámnak küldött leveleimet viszont nem lenne szíved elragadni tőlem. *Drámainak szánja a hangsúlyt, egy kicsit sajnálkozónak, majd azért úgy dönt, egy keresztnevet elárul... annak a teljes tudata nélkül, hogy Yekaterinának talán még ismerősen is csenghet.* - Wade vagyok.

Tárgy: Re: Lelkek Kapuja Hétf. Aug. 20, 2012 5:59 pm

*A lány összefonja a karjait a mellei előtt, s a lábfejével csak számára hallható ritmust diktál, miközben a földön heverészve kellemesen leledzik az éterben – nem törődik a kőlapok csontig hatoló hidegségével, sem a terem kísérteties ridegségével; mi több, barátként üdvözli azokat. A rajta kívül egyedüli – valószínűsíthetően – élőre szegezi kék pillantását, mely időnként visszavándorol a zöld talányra, s talán a mai nap folyamán először csillan és villan benne kihívás és játékosság. Ugyanis végre rátalált egy olyan alanyra, aki elveheti a figyelmét a fránya másnaposságáról – vagy inkább a férfi talált a lányra.*
- Óóó, ebben az iskolában sok minden történik, történhet és történni fog, de valahogy van egy olyan érzésem, hogy a fejem elvesztése lenne a lehető leggyorsabb és legkevésbé fájdalmasabb metódusa az elhalálozási aktusomnak. Bár most, hogy szóba került, bele kell írnom a végszösszenetembe, hogy a koboldoknak donálom a fejem focizásra. *Von vállat a lány, s ismét a zöld kaput kezdi el fürkészni, s mintha azon túlra is lesne, akár egy kíváncsi kisgyerek.* - Igazándiból fogalmam sincs, hogy hol vagyunk, de ki tudja! *Élénkül fel hirtelen a lány a saját ötletén:* - Ha elkezdjük dobálni kaviccsal, akkor talán kiderül, hogy mi is ez a kőmonstrum. Eléggé ominózus ugyanis… Zöld, akárcsak a halálos átok és a… spenót. *Ismét elhúzza a száját, némileg undorodó kis fintorra.* - Ami pedig ezt illeti… *Mutat a nyakára, de persze nem mozdul, hiszen ő orosz.* -… már vagy fél órája így vagyok, el is feküdtem, szóval már igazán mindegy. És nem, nem kapuőr vagyok, habár tény, hogy a hatalmas muszklijaimmal bárkit a földhöz csapok, ha kell. Nem, a sors fintora, hogy Diáksegéd vagyok, s míg Ön nyugodtan tereli a szót, addig tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy az Ön azonosítását még mindig nem kaptam meg. Én viszont Yekaterina volnék, s nagyjából ugyanennyire vagyok biztos abban is, hogy ha a szerelmes leveleit elcsenem magától, akkor a nevét is örömmel fogja a világnak dalolni. Én meg persze majd szaladok és terjesztem az igét, hogy milyen vicces a neve, ha már így titkolja. Szóval, mi legyen, Drágalátos Idegen?