Udvar

Vendég

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Júl. 15, 2010 3:18 pm

Olivia belépett az udvarra, és izgalmát egy mosoly alá rejtve körülnézett. Mivel úgy halotta, hogy itt kell megvárnia valakit, aki majd útbaigazítja, az új diák leült, és várt. Nézte az udvart átszelő, beszélgető diákokat, és közben figyelte, hátha meglát egy prefektust, aki segítene neki.

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Júl. 15, 2010 3:37 pm

* Pierre szalad ki az udvarra. Új diák érkezett mégpedig egy diáklány. Ahogy az udvaron nézelődik a harc nyomai még látszanak, de most ez nem terelheti el a figyelmét még ha meg is viselte a lelkét. A lánykát kiszúrja azonnal amint elhagyja a kúriát. Elindul feléje egy kedves mosolyt erőltetve arcára. Amint odaér megszólítja. * Szia. Olivia Winchester, ha nem tévedek. Én Pierre Bontavier vagyok és azért jöttem hogy eliráőnyítsalak az ideinleges szobádba. Kérlek kövess. * Mondja a lánynak aztán pálcájával int egyet mire bőröndjei előttük kezdenek lebegni. Útközben megpróáll beszélgetésbe kerülni a lánnyal. * Hogy telt az utazás? * Ad neki egy kérdést mert olyan kínos amikor csendben mennek egymás mellett. *

// Olivia kérlek a jeleket használd. A karakter cselkvéseit * jel közé írd, a gondolatokat ~ jel közé amit mond meg vagy jel nélkül vagy - jelet használj. Köszi. //

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Júl. 15, 2010 3:47 pm

*Mikor Olivia meglátja a közeledő fiút, nagyon megörül, hogy végre nem kell egyedül üldögélnie.*
-Szia, Pierre! - viszonozza a köszönést, majd elindul a fiú, és a lebegő csomagjai mögött. - Köszönöm, nagyon jól telt az utazás, csak nagyon hosszú volt. Még mindig alig akarom elhiini, hogy végre itt vagyok.
*Majd egy barátságos mosolyt küld a fiúnak.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Júl. 15, 2010 3:58 pm

//A lányok várószobájába írtam Te is oda írj kérlek. A jelek majdnem hibátlanok a köszönés után nem kell - jel hanem csillag a cselekvés kezdetéhez majd mielőtt megint elkezdődik a beszéd elmaradt egy * jel. Ezen kívül tökéletes. Ügyes vagy. //

Hozzászólások száma : 135 Kaszt : Üzenőláda :

*Egy srác ül le az udvar közepén, és egy bottal firkálgat a földre. Aztán feláll, és mégegyszer körül néz. -Ha egyszer randizok egy lánnyal, ide fogom elhivni. *morogja aztán elmegy.*

Vendég

*Elég kialvatlan, mert szinte egész éjjel fent volt - nem tudott elaludni. Lassú, kimért léptekkel érkezik az udvarra. Haja összekötve, hogy ne zavarja, testét egy fekete ing és egy bársonyfarmer takarja, az ing ujja fel van tűrve a könyökéig. Arcán semmiféle érzelem nem látszik, ahogyan elsétál egy üres padig, és leül rá. Előhúzza a pálcáját, és dobálgatni kezdi. Sok minden nyomasztja, de jelen pillanatban Gaea foglalja el a legnagyobb részt a gondolatai között. A lányt ugyanis leszúrták a legutóbbi harcban, s ő nem volt ott, hogy segíthessen... Noha, ha minden igaz, akkor sem tudott volna semmit sem tenni, hisz egy tanártól érkezett a támadás: nem lehetett felkészülni rá.* ~Már a tanárainkban sem bízhatunk... Végünk van~ *gondolja komoran. Sötétbarna tekintete figyelmesen járja az udvart, kezével laza mozdulatokkal dobja fel és kapja el a pálcát. Egyenes tartással ül, nem dől hátra, mint ahogyan azt békeidőben tenné. Tekintete gyakran vándorol a mocsár felé.* ~Ha minden igaz, mára újabb támadást várhatunk. Vajon ez lesz a vége?~ *A gondolatra összerándul a gyomra. Nem fél a haláltól, de félti Liliyát, Gaeát, és az összes többi diáktársát is. De ha mind itt vesznek is... legalább büszkén, nemes célért halnak meg.*

Segédtanár Hozzászólások száma : 202 Kaszt :

*Ealestin-os tanoncok közül az egyik jelenik meg az udvaron. Kifele sétál a Kúriából. Haja laza kontyba felkötve a mérgezett hegyű hajtűvel. Fekete legyezőalakú acél harci legyezője az obijába van tűzve, alig látszik ki. Fókusztárgyak a kezén. Szép ékszereknek megformálva. Ruháját egy egyszerű, feketére színezett vászonból készült, alul a bokáig érő, lazán összekötött, igazából nem kimonó, de az user most nem tud hirtelen jobb szót rá. Afféle okijai szolgáló ruha. A harchoz tökéletes, és a lány nem szívesen visel európai öltözéket sem, szóval.. Arcán kedves mosoly. Smink nincs rajta. Kijött, és levegőt ízlelgeti, miközben szépen egy pad felé sétál, majd leül rá, és dúdolni kezd. Valami kabuki színház darabjából egy részlet aláfestő zenéjét. Csak vár. Nem tudja miért, de az illuzionista lánynak muszáj volt lejönnie ide. Ha esetleg jönne valaki, vagy már vannak ott, akkor azoknak mosolyogva biccent.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 19, 2010 3:47 pm

*Egy koboldlány jelenik meg az Udvaron, illetve, nem, nem jelenik meg. Láthatatlanná tévő köpeny van rajta,a mit még egy ideig nem is vesz le. Nekidől a kúria falának, az ajtó mellett egy kis beugróban, vagy oszlop mögött, ha van és onnan figyeli a kúriából kilépetteket, és azokat, akik a külső területekről szállingóznak ide. Erőt gyűjt, hiszen sokszor gyávának tűnhet, de ha felkészül a csatára, rettenetesen vakmerő tud lenni. Nála minden tárgya, amire szüksége lehet, illetve... Fene tudja, hogy mire lehet szüksége, de sok minden van az övén, táskájában, mindene varázstárgy, még a cipője is. Mivel láthatatlan, nem vár senkitől köszöntést, egyenlőre csak figyel. Figyel, terep szemlél, felméri a lehetőségeket.Ő nem a vadul csatába vetődő fajta, erején és állóképességén is mutatkozik. *

Vendég

*Nem tudta miért, de a szíve iderángatta. A szíve csak olyan eseményekkor hozza ide, amikor valami fontos lesz jelen... Hogy pozitív lesz az itt töltött ideje most, vagy sem, ezt még Mil szíve se súgja meg. Fél. Daimónja mellette szuszog félénken.~Miért jöttünk ide, Mil?~Még egy utolsót simít imádott daimónján, és várja, mi az a fontos esemény, amit szíve diktált neki.*

Vendég

*Sebastian mellől, a fogadóból sétál ki, kicsit megnyugodva, elvégre a fiú mégiscsak él, jól van... Legalább már ezt is tudja. De most mégis azt érzi, hogy megint lesz valami... Így persze, hogy itt van, és egyelőre csak a kúria oldalához támaszkodik. Pálcája, tőrei nála vannak... fél, igen, aggódik, izgul, de muszáj itt lennie. Valami belső késztetés nem engedi, hogy elmenjen. Figyel, hátha érkezik valaki, akit ismer is... Hiszen már mindenki tudja, hogy ilyenkor este bármi történhet itt. Egyre rosszabb előérzete van... igen, közeledik valami. Daimónja is idegesen fészkelődik mellette.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 19, 2010 3:48 pm

*Xia lassan megérkezik az udvarra. Kissé bizonytalan a múltkori események miatt. Ezt nem is csodálhatja senki, mert hát ki gondolta volna, hogy áruló tanár is van itt.*
~Azt hittem, legalább ők rendesek, hamár az átálltak nem.
*Sötétkék hanfu van Xián, és kontyba kötötte a haját. Ha az udvarra kell jönni, biztosan lesz majd ugrálás, meg ilyesmi, és ilyenkor jobb, ha nincs útban a haja. Varázspálcáját a kezében tartva megáll meg fánál, de előtte meghajol az ott összegyűlt diákok felé, és várja a hat órát.*

Vendég

[Yan, mindenki]

*Lassú, nyugodt léptekkel érkezik az udvarra. Öltözete elég szokatlan, hiszen egy testhezálló fekete nadrág, és egy kapucnis, hosszúujjú pulcsi van rajta, haja pedig egy szigorú copfban verdesi a hátát. És van még valami más is, ami viszont nem látszik a pulóver ujjától: egy bizonyos karkötő, rajta egy kővel, amit egy bizonyos fiútól kapott. Igen, rászánta magát, hogy ékszerként viselje azt, de arra még nem, hogy megmutassa bárkinek is. Nevetségesnek tűnhet, de igen, ezért van a hosszúujjú pulcsi a meleg ellenére. Más ékszert nem visel, csak pálcáját szorongatja a kezében. Ahogy az udvarra ér, szeme Yanon akad meg, aki szintén nem tűnik túl jókedvűnek, bár, Lil sem az. Ismét meglátogatta Gaeát, de az nem mutatta jelét a gyógyulásnak, így a lány most ismét aggódhat. Hiába próbált ma edzeni, olvasni, aludni, egyik sem sikerült maradéktalanul. Az egyik szemtelen, késdobáló bábu elég rendesen meg is vágta, amit szerencsére a gyengélkedőn pár perc alatt rendbehoztak. Most a fiú felé veszi útját, és lehuppan mellé a padra.* - Szia. *Köszön halkan, és a fiú arckifejezését kezdi fürkészni.* - Hogy vagy?

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 19, 2010 3:52 pm

*Kat jelenik meg az udvaron, illetve amennyi megmaradt az udvarból. Lassan sétálgat és mélyeket lélegzik. Természetesen teljesen fel van szerelkezve: nála van a pálcája, a medálja, a karperece a két tőre. Szinte már ezek nélkül sehova nem is megy. Szomorkodva gondolja végig az eseményeket. Sok rossz dolog történt. Neki ez már eléggé sok, de megpróbálja túl tenni magát rajta. Szemével körbe tekint. A szíve összeszorul a régi szeretett udvara láttán. Persze, már máskor is látta így, de akkor nem volt ideje ezen gondolkozni. Most talán van legalább néhány perce. Nagyot sóhajt, majd leül. Lazz most nincsen vele. A lány ide nem akarta elhozni a kis farkaskölyköt. Biccent az ott lévőknek egyet, bár csak nagyon halványan mosolyog. Milhez lépked, majd köszön neki halkan.*
- Szia! *Legalább 1-2 ismerős legyen a közelében.*

Vendég

*Egy jó ideje üldögél kint az udvaron. Szó szerint ül, a romokban álló udvaron, térdei felhúzva, katana mellette a földön, kezei a térdein. Szükre póló, szürke nadrág, tornacipő, bal alkarján egy hosszú, fehér heg. Gyorsan gyógyulnak a sebei, el is lett látva, meg a gyógyító fejpántja ugye... de ennél jobban nem hagyja, hogy begyógyuljon. Egyik sebét se. Ahogy elkezdenek szállingózni az emberek, lassan feláll leporolja magát - no nem mintha hamarosan nem lenne megint koszos/véres/satöbbi. Katanaáját felveszi, a hátára veszi, tőre, pálcája nála, mellette a fekete spániel. Némán állnak. Arit észreveszik, félig-meddig őszinte félmosollyal intenek felé, majd várnak tovább.*

Vendég

[Kegyenc részleg]

Lassú, kimért léptekkel érkezik a lány, hófehér köpenyben, mely tompán zizeg. A köpeny belseje tulajdonképpen egy apró szemes láncból szőtt védőköpeny. Nincs benne semmi mágikus. De a pengéket, és nyílvesszőket tökéletesen megállítja. Oldalán a fekete katana, ami mindíg nála van. Mellette a pálca, ami szintén egy létfontosságú fegyver. Haja hátul összefogva, csuklyája hátravetve. Arcán semmi érzelem. Ahogy végigtekint az iskola udvarán, a szemében hideg űr söpör végig. Az első gyanús mozdulatra támadásba tud lépni ha kell, és fel tud húzni egy pajzs varázslatot. Ő cseppet sem nyúzott. Nagyon is jó formában van. Legalábbis aki elsőre ránéz biztos, hogy ezt szűrheti le. Lagmar a hiéna szintén erős, és kicsattanó állapotban áll mellette, bármikor ugrásra készen. Lassan megáll egy fa alatt, és gyanakvóan figyeli a környéket.*

Vendég

*Egy hosszú ezüst szőke hajú leányzó sétál az udvarra mellette egy barna fossza is van. Csak körbenéz, amjd végül az egyik padhoz sétál aztán csak leül rá. Csak nézi az érkező diákokat majd, ha jön ismerős akkor annak csak biccent*

Vendég

[Kate]

*Rose szépen lassan ballagott le az udvarra, hogy egy kicsit pihizzen. de aztán látta, hogy rajta kívül még sokan vannak lent, így az eső dolga az volt, hogy körülnézett. Kate-t pillantotta meg legelőször, mint ismerős arcot, így nem is nézett tovább, hanem odament hozzá, és köszönt neki.*
-Szia Kate! Örülök, hogy itt vagy. Régen láttalak. Mesélj, hogy vagy!

Vendég

*Furion kisétál a kúria falai közül és az udvarra érkezik.Úgy tudja, hogy ma újabb támadás indul az iskola felé.A pálcáját a kezében tartja és varázsigéket mormolgat.Meglátja a két diákot a padon és odamegy hozzájuk.*Szia Lil!Szia őőő...!Téged még nem ismerlek ugye?Furion vagyok de Furnak szólíts.*mondja, majd mosolyogva leül ő is.*Ti tudtok valamit, hogy kik vagy mik fognak támadni?*kérdezi*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 19, 2010 3:58 pm

[Ariana]

*Szőke lány lép ki a Fehér toronyból. A talár rárohadna ebben a melegben, szóval azt otthagyta a szobájában, de egyébként ugyanolyan rövid, fekete szoknya, fehér blúz és egy pár fekete cipellő van rajta mint amit mostanában hord. Haja fel van ugyan tűzve egy csattal, de rövidebb tincsei azért kilógnak, és mahagónifa pálcája is a hajába van tűzve, akár egy hajtű. A falnak dőlve nézi a szétrombolt udvart. Már elege van az egész csatározásból, nem érdekli a jó és a rossz. Szóval számára már nincs értelme az egésznek, csak harcol saját magáért, az ellen, aki kioltaná az életét. És persze vigyáz arra, akire kell, és aki megérdemli. Vesz pár mélyebb levegőt, majd egy fél percre lecsukja a szemét, és arcát az ég felé fordítja. Várja az egész végét, hogy végre eldőljön, hogy mi lesz, és vége legyen az őrületnek. Amikor viszont újra kinyitja a szemét, körbenéz, és meglátja a Naxeldires lányt. Apró mosollyal emeli fel neki a kezét, és mondja ki fennhangon a nevét.*
- Ariana! *Remélhetőleg észreveszi, és csatlakozik hozzá.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 19, 2010 3:59 pm

*Sötét köpenyében ő is megjelenik az udvaron, ahogy kimért lépteivel lesétál a fehér toronyból. Elég fura látvány, egy jóságot árasztó építményből egy sötét alak... Az invázió a végéhez közeledik, van egy olyan sejtése, hogy az évadzáró finálé közel van. Biancát nem látja sehol, valahol az első sorokban sejti őt. Ariana viszont itt van. Inkább nem megy oda, csak biccent, ki tudja, hogy a lány mit gondol róla, unokatestvére gyilkosáról. De talán nem is baj, ám akkor sem fog ellentmondani az elveinek. Jobb kezében a halált hozó ébenfa pálcát markolja, míg combját a Samantha életét kioltó tőr verdesi. Sötét göndör hajába belekap a szél, ahogy a környéket szemléli. Végignéz társain, többségük vértől mocskos, és rémült, alig van olyan -aki hozzá hasonlóan - sértetlen lenne. No persze a túlélési ösztönön kívül kell ehhez még egy nagyadag szerencse. Csak ki tudja, meddig játszhat a hatalmával.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 19, 2010 3:59 pm

[Ariana]

* Egy sötét szőke hajú fiú sétál ki a kúriából. Miközben nézelődve sétál haját és fehér ingét a gyengéd szél lobogtatja meg néha. Fekete hosszú nadrágjának övében ott van barna rúnákkal ellátott erszénye is, melyben rengeteg meglepetés lapul. Jobb kezében pálcáját markolja és, ahogy látja, hogy elég sok ember gyűlt ide, főleg ezekben az időkben, tudja, hogy nem csak ő érezte ezt. Itt most valami történni fog. Inge alatt nem teljesen feltűnés mentesen, de mithril páncélja lapul, ami még akár könnyen meg is mentheti az eramiros fiú életét. Majd végül a szőke lány felé indul akit Laurával látott. Igaz nem beszélt vele szinte semmit, de miután egy olyan emberrel látta akiben megbízik ezek után ha tényleg történik valami akkor jobbnak érzi magát ha a közelében van. Ahogy közeledik a lány felé látja rajta, hogy ő is nézelődik. * - Hello. Ha jól látom te is érzed. * Vág bele rögtön mindössze egy rövid szünetet tartva a köszönés után. *

Diák Hozzászólások száma : 23 Kaszt :

*A többi átállttal jelenik meg az udvaron, villant egy megsemmisítő pillantást az ellenállókra, aztán rögtön megkezdi a munkáját. A jövő szálaiba kapaszkodik, és próbál minél többet kideríteni az elkövetkező percekről, a csatáról, valamint az ellenállók felkészültségéről. Fekete köpenyben van, aminek a csuklyája csak épphogy elfedi a fejbúbját, mégis remek árnyékot vet arcára. Könnyen tud mozogni ebben, nem véletlenül választotta ezt a ruhát. A pálca is kéznél van nála, ha szükségessé válna a használata, de kezében egy tőrt szorít nagyon.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Közeledik a késő délután, és a szellő is alig lengedez, szinte érezhető, hogy valami van a levegőben. A jelen lévők egytől egyig érezhetik, akár jók, akár rosszak, hogy a mágia szálai kuszábbak, mint ahogy az megszokott. A csaták, a sok-sok varázslat, ami itt elsült már az utóbbi hetekben megbolygatott valamit, amit nem lett volna szabad, és hogy ennek milyen következményei vannak, azt még nem lehet tudni.
Felállt hát mindkét oldal, a rosszaknál, mint szinte mindig egy vezető áll elő, kegyenc lehet talán, de ez sem biztos. Ruházata nem sötét, nem rémisztő, sokkal inkább valami fennköltebb nemesi külsőt sugároz magából. Hangja felerősítettem szólal..na meg, de a diákok ebből már nem sokat hallanak, ugyanis a levegő olyannyira felkavarodik, hogy a sikító széltől alig hallani bármit is. Aztán egy hatalmas lökés taszítja a földre mindkét oldalt, mely valahonnan pont a középvonalról indul ki, mintkét irányban. Láthatatlan energialöket, melyről nem tudni miből is származik.
Nem ájul el senki, egyből fel is tudnak tápászkodni, senkivel semmi komolyabb nem történt. A kezdeti értetlenkedés után viszont beindulnak az események. A mocsár felől lidércek hada indul meg a jók irányába, amin a gonoszak is felettébb meglepődhetnek, ugyanis nagyon jól látszik a nemesi vezér arcán, hogy ehhez neki az ég világon semmi köze, magyarán nem tudja, hogyan is kerültek ide.
A lidércek jól láthatóan a jókat szándékoznak megtámadni, de mintha nem tudnák, hogy kik a jók, és kik a rosszak, néhány elcsatangolt egyed a gonoszoknak is bőven nekitámad. Úgy fest, most senki sincs biztonságban, mintha jelenleg nem ők irányítanák az ellenséges sereget. De akkor ki?*

//Üdv. mindenkinek! Smile

Előre leszögezném, hogy ha valaki kimarad a reagokból netán, ne pánikoljon, hanem szóljon. Előfordulhat az ilyesmi, mert azért sok-sok emberre nem egyszerű figyelni. ^^
Ezen kívül, mint ahogy az előző mesén említettem, kérném, hogy az, aki nem képes mások hozzászólásait elolvasni, vagy fáradt a játékhoz, az ne jöjjön, mert nem akarok olyan hsz-eket látni, hogy valaki megtámad valakit, a másik meg odamegy hozzá beszélgetni, mert akkor nem riadok vissza az irreális játék miatti karihaláltól sem. Köszike! Smile

Természetesen varázslatok leírásait továbbra is kérem off-ban a hsz alá. ^^//

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 19, 2010 4:06 pm

*Bella és Leonidas sétálnak az Udvaron. Hamarosan újra hat óra, de most már nem csak ilyenkor van rossz érzése, hanem úgy általában mindig. Az előző két támadáson nem vett részt, csak futólag hallotta, hogy mik is történtek. Sajnálja, hogy ki kellett hagynia, de user nem volt gépközelben. Most azonban itt van, ha lesz valami összetűzés, akkor helyt fog állni, képviseli az iskolát a többi diákkal együtt. A Nikorinával és testvérével történtek eléggé megviselték, de már nem látszik rajta. Külsőleg úgy tűnik, mint aki beletörődött abba, hogy diáktársai halálát kell végignéznie, de ez mindig megrázó élmény számára. Kinek nem lenne az? Kezébe a pálca, még megvan Jégtőre is, amit Rosettától kapott. Eddig még nem használta. Nyakában ott a tudatvédő amulett, meg az AMM nyaklánc és a PSM karperec is a csuklóján díszeleg. Daimónja a lány mellett áll és a messzeséget pásztázza. Aztán hirtelen a semmiből széllöket tűnik fel, mely szépen a földre sodorja a lányt. Pálca a kézben és szinte abban a pillanatban már talpon is van. Körbepislog, hogy mégis honnan jöhetett a varázslat, de nem lát semmit. Aztán a lidércek megjelennek, így már a szinte megszokássá vált varázsigével próbálkozik* - Lumirien *mondja ki az éteri fény varázslatát, aztán várja a hatást. Néha daimónjára pillant, mintha csak megerősítést várna valamiért* ~Valami nincs rendben... Igen, én is érzem. Különös ma minden~ *bólint a lány, aztán tovább figyel*

//Lumierien: Éteri fény Ez egy olyan erőteljes fénymágia fajta, ami bármilyen élőholtat könnyedén elűz, vagy távol tart.//

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Júl. 19, 2010 4:07 pm

*Amikor kiér úgy tűnik mindenkii, és megjelenik a hatalmas szél, és a széllökés, akkor összébb húzza a köpenyét, ami amúgy is nagyobb rajt, szóval a fodrozódás nem lehet olyannyira akadály. Mikor jön a lökés, akkor hozzápasszírozódik a falhoz, így talpon marad, de zavarodottan szedi össze magát, mikor végre leesik neki, hogy mik is történnek. Széllökés, néhányan földön, lidércek hada... Még a köpeny alatt azonnal ezüst tőrt húz elő a tér tágított táskájából, ami jól rögzítve van hozzá, hogy el ne hagyja.
Az ezüsttőrt egy lidérc felé dobja, lehetőleg úgy, hogy a többi lidérc ne lássa hogy merről jön, tehát megpróbál úgy fordulni a láthatatlan köpenyben, hogy ne pont úgy álljanak a lidércek, hogy érzékeljék honnan jön a Tőr. Tehát az ezüsttőr röppen, harmadik szintű telekinézisével pontosítva, de ahogy a tőrt eldobta, visszahúzza a kezét a láthatatlanná tévő köpeny alá. *

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar