Udvar

Alapító Hozzászólások száma : 187 Kaszt :

[Only admins are allowed to see this image]

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek.

Az udvaron több pad illetve lugas és kisház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kisházak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...

Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A soványka kis szellemalak hangosan, örömtelien röhög, de ezt msáhogy nem lehet felfogni.*
- Fussatok csak! és vidd azt az átkozott csapdát, te fajzat!* sikítja szellemszerűen, s körülötte teljesen megpörkölődött minden élő fű, majd sikítva az örömtől elrepül, s eltűnik a mocsár felé*

Vendég

*Mika érkezik meg Quarion-nal az udvarra, a fiu lassan elengedi majd ránéz*-Köszi pajtás, ez húzós volt*mondja majd leroskad a földre és megint óriási nevetésbe tör ki.*-Nem mondom az a fickó tudott valamit és mondok még egy dolgot a következő még erősebb lesz, de engem már nem érdekel a halál*mondja mjad elhalgat*-Bocs kicsit kifordultam önmagambol nem mindig szoktam ez különös*mondja *-Ténleg teveled már találkoztam a társalgóba igaz?*kérdezi*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 11, 2008 5:49 pm

*Quarion rettenetesen kimerült, és fáj mindene. Mika bal oldalán görnyed, jobb kezében a pálcájával tartja, nehogy elessen. Mika nincs a legjobb állapotban. Villámot kapott magába, nem lehetett finom. Quarion bal kezében megnagyobbított kardja van, ami aligha fér most bele a tokjába. Quarion leül, maga mellé teszi kardját, és a pálcáját, és sipolva kapkodja a levegőt.* - Jézus... Istenem... ÁÁÁÁÁ... *Majd a mellkasához kap, ami vérzik, és izzik a fájdalomtól. Arca koszos, és piros, kis dudorok vannak rajta. Alaposan felrobbantotta maga előtt a lidércet, de megérte. Mégha majdnem le is szakadt a fél arca, és berobbant a mellkasa. Most értette meg, hogy mekkora erő rejlik benne. Mármint magához mérve, eddig nem gondolta volna, hogy ennyit tud. Sosem harcolt még. És most megtehette. Bár a vízesés oda.*
- Ez nagyon fáj. Éget. *Széthúzza kettészakadt mellényét, és széttépi véres ingjét. Mellkasa hol vérzik, hol már kezd gennyesedni. Az egész meg van égve.*
- Te jól vagy?

Vendég

*A fiura néz látja hogy ő sincs jobb állapotba*-Nem mondom jól megsütött a szemét, én is kaptam abbol a villámbol*mondja majd kifujja magát*-Még nem de mindjárt jobban leszek*mondja majd feltápászkodik*-Dhojaktra!*mondja ki egy kis fű ami körülötte vanm elporlad, bár a komolyabb sérülések megmaradtak a kissebbek lassan mulni kezdenek*-Dhojaktra!*mondja ki a megfelelő pálcamozdulattal majd megint egy kis fű megint pár seb begyógyul.*-Most már jobban*mondja bár fáradt a hangja*-Szerencse hogy a szakunknak volt kiképzés és tanították ezt legalább ezt megtanultam*mondja*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 11, 2008 6:10 pm

*Quarion bágyadt vigyort enged a fiú felé, ahogy az szívja az erőt a fűből.* - Jó neked. Karnas!
*Majd Quarion magára irányítja, de megálljt parancsol a sok víznek, így csak csorgatja a pálcájából az arcára és a mellkasára. A lábára is önt.* - Ez jól esett. Most mondhatom, hogy leég a bőr a pofámról. Az egész jobb fele elégett. Csoda, hogy a szememnek nincs baja. Teneked mid sérült meg. *Kérdi Mikától, és megpróbálja eltenni a kardját. De az nem fér bele a tokjába.*
- Reducio! *Mondja, majd a megfelelő pálcamozdulat kíséretében visszacsökken eredeti méretére, így már belefér a tokjába.*

Vendég

*Felhúzza az ingjét*-Hát az ami kitört Ryan-bol elég rendesen megtrafált bár inkább csak a csapódást éreztem meg kissebb nagyobb égési sérülések, amiket ezek a lidércek keltettek, szerencsére ez már segített valamennyit*mondja majd oda megy egy fához*-viszont a legrosszabb még hátra van*mondja mjad oda illeszti a válát a fának majd egy erő teljes mozdulattal elmozdul azonnal fel is ordít ahogy a reccsenés álltal vissza áll a válla majd kissé lihegve a fiu fele néz*-Amikor neki csapódtam a fának asszem kiment a vállam most már talán rendbe lesz*mondja miközbe a vállát fogja mivel még mindig fáj*-Veled minden rendbe, nem kell menni a gyengéledőre?*kérdezi bár mosolyog magába hiszen a fiu támogatta el idáig, majdnem*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 11, 2008 6:21 pm

*Érdekesen néz Mikára amikor a fához közelít, és azt mondja, hogy a legrosszabb még hátra van, mert azt hiszi, hogy most üríteni fog. Deaztán egy roppanást hall, amiből tudja, miért is ment oda.*
- Majd meglátom, hogy kell-e ennek orvos. Egyenlőre megvagyok. Majd kikúrálom magamat. De te viszont gyere ide és mutasd a karod.
*Miután Mikát maga mellé ülteti fájó oldalával magafelé, megnyomkodja. Nem érdekli, hogy fáj-e vagy nem, megvizsgálja. Mellényének még megmaradt zsebébe nyúl, és elővesz onnan egy kék virágot, amiből a virágport Mika vállára facsarja. Elkezdi maszírozni a fájó vállat, miközben a virágporból pépes kenőcs lesz, amit a bőr lassan fel is iszik.*
- Ez így nem fog annyira fájni már.

Vendég

*odamegy a sráchoz majd haggya hogy végig csinálja legfeljebb ha fáj valami azt az arcának rezzenéseiből vehetik észre, amikor kész elengedi magát*-Köszi, azt hiszem egy darabig nem fogok ugrálni ezzel a karral*mondja végül majd megerőltet egy mosolyt*-Te láttad mit csinált az a tag?*kérdezi majd kicsit a gondolataiba merül*-Ez egyedül több veszteséget okozott mint a többi összesen, pedig azok sem voltak kismiskák,*mondja maga elé meredve*-Nem lesz ennek jó vége már csak az udvar van a tölgyes a tisztás most a vízesés is oda lett, ezek lassan bekerítenek minket és szerintem még bőven nem mutatták meg mit tudnak.*mondja morogva maga elé utálja a tehetetlenséget*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Júl. 11, 2008 6:31 pm

*Quarion elgondolkozik.* - Igen, ennek nem lesz jó vége. Bár nem értem, a szakvezetőknek miért nincs itt mindegyike. Meg az összes olyan ember, aki tudna tenni valamit. Mármint a személyzetből. Ha nem tart össze mindenki, akkor biztos, hogy kudarcot vallunk. És a csapatmunkát nem láttam sehol. Amikor rámjött az a lidérc, azt hittem valaki odajön, de mindenki elfutott. Még szerencse, hogy Agusta úrnő beszippantotta az örvénybe, ahogy hátradurrant. *Sorolja a véleményét, majd feltápászkodik.* - Menjünk el valamerre, mert nem akarok itt lenni. Valahogy nem bírom ezt a szagot. Én ide érzem az istállót és a büdös farkasszagot. *Majd ha Mika is jön, akkor ketten elmennek valahova, ha meg nem, Quarion elköszönik, és eltűnik.*

Vendég

*Feltápászkodik*-Oké menjünk, csak menny és követlek azt hiszem mára már elég volt nekem a gondolkodásbol*-Felnevet talán kicsit oldodott, majd megmozgatja a vállát*-Nem is olyan rossz, hat ez a kenőcs*mondja majd válaszol a fiunak*-Nem tudom szerintem valamit ők is titkolnak de az biztos hogy csapatmunka nem volt, bár én szeretek egyedül működni egyszerübb mert nem kell figyelbnem másokra és cask a saját magamat sodrom veszélybe de nagy mákunk volt*mondja miközbe elindulnak valamerre*

Vendég

*A magasban egy holló köröz, az udvaron pedig egy lány sétál ráérősen. A nyaka köré egy vadászgörény van tekeredve félálomban: hát igen, Mary még nem kelt fel igazán.* Nem is tudom, hogy lehetsz ilyen lusta dög *korholja gazdája a kis vadászgörényt halkan, de az nem érti, és talán nem is hallja, amit Ariana mond.* A tegnapi támadást is végigaludtad! Lusta vagy, Mary, tudd meg! *mormolja Ariana, de olyan, mintha magában beszélgetne. Darkness tovább köröz fent, a lány pedig egy sóhajjal letelepedik a fűbe.* Nos... tegnap megvolt az első halálos áldozat a diákok között... a kegyencek egyre több részt elfoglalnak... ~ Összefoglalva: nekünk annyi. ~ *szólal meg egy hang a fejében, mire a lány felsóhajt.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Júl. 12, 2008 8:01 am

*Jack érkezik meg az udvarra, a jelek szerint valaki elhozta a suli kapujáig, mert hangos puffanást hallani. A fiú szokásosnál is sápadtabb, szemei alig-alig fénylenek, fekete talárt visel, de látszik rajta, hogy fogyott. Fekete pálcája a kezében, a jobbjában, baljában jegyzeteket szorongat, maga mögött kofferét igyekszik elröptetni, vagy csak húzni. Fekete haja félig-meddig a szemébe lóg, talárja alatt fekete andrágot, fekete cipőt, vörös-fekete nyakkendőt visel, és egy fehér inget. Egész emgszokott a megjelenése, kivéve az, hogy kofferekkel érkezik vissza az iskola területére. Lassan, de azért magabiztosan lépked. Ocelotja ott sétál mellette, látszik az állaton is, hogy fogyott egy keveset, szőre nem csillog olyan fényesen, egyik lábán egy kisebb heg nyomai is kivehetőek, ha közelebbről megnézzük.* ~Meg kell tudnunk, mi történt míg távol voltam.~ *gondolja magában Jack, ocelotja csak biccent, miközben húzza maga után az egyik koffert. Mikor a fiú emgpillant fél szemmel egy lányt, csak biccent neki, aztán fogja magát, és lepakol az egyik padra.* -Szia! Nem tudod véletlenül, hogy mi történt az elmúlt egy hétben? *kérdezi, miközben a lányt méri végig hideg tekintetével.*

Vendég

*Elgondolkodva nézelődik, miközben az a keserű gondolat fut át az agyán, hogy ide vajon meddig lehet kijönni... az udvar mikor lesz a kegyenceké? Bús töprengéséből egy idegen érkezése rázza fel. Végigméri a fiút, és megállapítja, hogy tulajdonképpen jóképű. Az ocelot láttán felhúzza a szemöldökét, de aztán arra jut, hogy minden bizonnyal daimón. Erősen kétli, hogy igazi ocelotot be lehet hozni az iskolába, bár ki tudja...* Szervusz. Ariana Ravenwood, Naxeldir. *mondja, egy viszonylag kedves mosollyal.* Hm... mármint azon kívül, hogy tegnap újra támadtak a kegyencek, leégették a lovardát, meghalt a legtöbb ló, meg az egyik diák? Tulajdonképpen semmi érdekes. *gúnyosan beszél, bár a fiú nem érdemli meg, hiszen nem tudhat a dolgokról. Hirtelen észbekap, és elszégyelli magát.* Ne haragudj, nem akartam ilyen bunkó lenni. Csak eléggé... megviselt a dolog. *feláll a fűből, és közelebb sétál a fiúhoz. Mary már felébredt és érdeklődve figyel, közben Darkness is megérkezik, és leszáll a fiú csomagjaira.* Ők Mary és Darkness *mondja, először a vadászgörényre, majd a hollóra mutatva, aztán újra az ocelotra tekint.* ~ Szép állat, bár eléggé le van fogyva. - Nem mellékesen a fiú is. ~ *szól közbe egy hang. Ariana nem törődik vele, már megszokta.* ~ Eléggé megviselt állapotban vannak... ~ Szép. *mondja az ocelotra célozva.* Mi a neve? Ugye daimón? *hogyha az, akkor beszélni is tud, ezért Ariana tőle is megkérdezi.* Daimón vagy?

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Júl. 12, 2008 8:19 am

-Remek, szakombeli. Jack Darkfield, prefektus, Bájitaltan tanársegéd. *mondja bemutatkozásképpen, majd az ocelot felé bök.* -Ő ott Odron, gondolom kitaláltad miféle állat. És igazából lényegébn erre voltam kíváncsi. *mondja egy biccentéssel, majd elsétál a padig, és leül rá. Végül emgrázza a fejét.* -Semmi baj, megértem. És történt haláleset? És a tölgyesen kívül van valami elfoglalva? *kérdezi, hiszen egy egész hetet távol töltött. Kissé rendezgeti iratait, aztán végül pálcáját is zsebre vágja.* ~Próbálj meg kedves lenni. Jóatyádhoz képest ez már királyi fogadtatás..~ *mondja vissza gondolatban a fiúnak az ocelot, majd kissé megrázza magát.* -A nevem Odron, és igen, jól sejted származásom furcsa, és kifürkészhetetlen titkait. Örvendek a szerencsének kedves Ariana. *köszön és mond pár dolgot halk, morgó hangján egy biccentés kíséretében, majd gazdájára tekint. A fiú tényleg nincs jó állapotban.* -Elnézést, ha esetleg faggatlak, csak fogalmam sincs az itteni dolgokról, legalább is nem tudom mennyi minden történt egy hét alatt. Esetleg a szakvezetőnkről tudsz valamit? Vagy az új Bájitaltan tanárról? *érdeklődik, mert utóbbit feltétlenül fel kéne keresnie. Közben igyekszik megjegyezni az állatok neveit is.*

Vendég

Jack Darkfield... *ízlelgeti halkan a nevet, és enyhe felháborodás ül ki az arcára.* ~ Ilyen nincs. Idepofátlankodik ez a srác, szinte pontos mása az ideálomnak, és a kedvenc férfinevemet viseli. ~ *lehuppan a fiú mellé a padra.* Meghalt egy fiú. Szőke volt és szemüveges. Azt hiszem, Allidonos, de a nevét nem tudom. A lovarda leégett, a vízesés pedig el van foglalva. Szintén örvendek, Odron. A szakvezetőről nem tudok semmit. A mocsárban is volt egy csata, oda kiment, megölt egy kegyencet... nem tudom, ez mikor volt, lehet, hogy akkor még te is itt voltál. Én nem voltam ott, ezt csak hallottam. Az új tanár... Grey-Kingston tanárnő, ugye? Róla sem tudok igazán semmit. *felhúzza a térdeit és átkarolja, majd felsóhajt.* Fogalmam sincs, mit akarnak itt... de meg kellene valahogy állítanunk őket... *motyogja, inkább csak magának.* Te már másodikos leszel, ugye? *vált témát hirtelen.* És milyenek lettek a vizsgáid? Én majd csak jövőre fogom letenni őket... egyébként a bájitaltan a kedvenc tantárgyam, kedves tanársegéd úr. *mondja halvány mosollyal. Darkness újfent elrepül, Mary pedig lemászik a lány nyakából, és mellett foglal helyet a padon.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Júl. 12, 2008 8:30 am

*Nikorina lépdel ki az Udvarra Gradannal az oldalán. A lány meglehetősen idegesnek mondható tekintettel pillant a Tölgyes, a Vízesés, és a Lovarda felé, aztán észreveszi Jacket, meg egy számára ismeretlen lányt, így odasétál hozzájuk.*
-Szia Jack! Hol voltál ennyi ideig? *Hangja kissé dorgáló, bár azért némi megkönnyebbülés látszik rajta, hogy a fiú itt van.* Tudod, hogy mennyi mindenről lemaradtál?! ~Akárcsak én...~ *teszi még hozzá gondolatban, de azért ő a Kúriában volt végig, míg Jack valószínűleg a szüleinél.*
-Ja, amúgy Nikorina Grozda vagyok, az Eramir szakból *fordul a lány felé mosolyogva, majd szusszan egyet, és halvány mosollyal néz Jackre.* Amúgy hogy vagy? *Kérdezi, láthatólag már lehiggadt, de kellett most neki ez a kis gőzkieresztés^^.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Júl. 12, 2008 8:37 am

*Jack hátradől a padon, és csak hallgatja a dolgokat. A szőke, szemüveges fiúról eszébe jut valakit, aki akkor ólálkodott körüplötte, amikor még Calebbel beszélgetett Szevérről. Aztán ezt a gondolatot ki is veri a fejéből. Tudja jól, hogy nem gondolhat ilyesmire. Ő pontosan tudja, mit keresnek itt a kegyencek, de nem akarja ilyesmivel foglakoztatni a lányt. Had legyen még békéje.* -Már másodikos vagyok, a vizsgáim a lehető elgjobban sikerültek, mind 100%-os lesz. És örülök neki, mert jövőre én is foglak téged tanítani. Legalábbis.. van rá esély..*mondja kissé elbizonytalanodva, majd emgrázza a fejét, és hideg szemeit egy újabb érkezőre emeli.* -Szia Nikorina. Egy hete sürgönyt kaptam otthonról, így hazamentem, a harcok kellős közepén. Ma reggel, ileltve éjszaka apám elküldött zsupszkulccsal a suli kapujáig, onnantól a magam lábán jöttem be. Odahaza mindenféle remek dologgal kápráztattak el, úgyhogy kicsattanok az egészségtől! *mondja, bár hangja cseppet gúnyos, és láthatóan borzalmasan fest. Sovány, sápadt, mintha beteg lenne, és ezek a jelek ocelotján is emglátszanak. Szemei alig-alig parázslanak.* -És nemrégiben emgtudtam, mennyi mindenről maradtam le, de köszönöm az aggódást. *teszi még hozzá, majd a szürke macskára néz.* -Látom a daimonod is remekül van. Boldogulsz vele? Amúgy veled mi a helyzet? *kérdezi, de közben az eddigi infókat is vadul dolgozza fel.*

Vendég

*Amikor egy másik lány érkezik, Ariana komoly tekintettl méri végig.* Ariana Ravenwood, Naxeldir *mondja kurtán. Újra felveszi az "érzéketlen, bunkó és beképzelt aranyvérű lány" álarcát. Jacket megkímélte tőle, talán csak a neve meg a kinézete miatt.* 100%-os vizsgák? Az remek. Én általában jó tanuló vagyok, szóval bukni nem fogok semmiből - legalábbis remélem. De ha bájitaltranból rossz jegyet kapok, elásom magam. *mondja, és eléggé komolyan.* Te fogsz tanítani? Nos... az igazán remek lesz *igencsak megdöbben, de igyekszik palástolni.* ~ Semmi érzelem. Azok csak gyengévé tesznek. ~ *fut át az agyán az, amit apja keményen beleégetett.* ~ A döbbenet mennyire számít érzelemnek? ~ *kérdezi még magától, majd megvonja a vállát. Jack éppen arról beszél, hogy milyen remek dolgokkal kápráztatták el.* Hát azt látom *mondja cseppet gúnyosan.* Aranyvérű vagy? Az egyik aranyvérű ismerősöm szokott így kinézni, ha véletlen nem úgy viselkedik, ahogy az apja akarja. Az én szüleim pont a másik véglet. Ők nem igazán törődnek velem, de a szolgálóknak meg van hagyva, hogy össze-vissza kényeztessenek... *mondja, és vág egy alig látható fintort.* Igazán... kellemes élmény szokott lenni. *mondja keserűen. Eddig még viszonylag normális, de ha igazán felveszi az álcát - amit ritkán szokott megtenni -... nos, nem biztos, hogy annak a többiek igazán fognak örülni.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Júl. 12, 2008 8:54 am

*Végigméri kék szemeivel a lányt, de lehetőleg nem túl rosszallóan.* ~Hoppsz... Jack 2., csak lányban...~ *gondolja, de azért csak egy röpke mosoly látszik meg az arcán ebből.*
-Látom, nagyon kényeztethettek... borzalmasan nézel ki. *Mondja, leginkább Jacknek, bár egészen halkan.* A vizsgákhoz meg gratulálok... Amúgy én jól megvagyok, bár egyik támadásnál sem voltam kint, de ezzel... nem vagyok egyedül. Tegnap feljött hozzám Rose, és a végén nekem kellett őt vigasztalnom, mert már magát szidta, hogy milyen gyáva. *Látva Ariana viselkedését, ő is inkább hűvösnek mondható hangnemben beszél, miközben letelepszik, de nem a padra, hanem a fűre.*
-Köszönöm, remekül vagyok... *Dorombolja Gradan, szokásos nem túl bőbeszédű modorában, és persze alig érthetően. Ő odasétál Odron mellé, és alaposan megnézi.* Nem nézel ki túl jól... valami baj van? *Kérdezi halkan, közben Jackre sandít. Sokáig alig szólalt meg, most furcsa kissé ez tőle.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Júl. 12, 2008 9:02 am

*Ariana kérdéseire biccentget párat, majd megdörzsöli jobb kezével bal vállát.* -Igen, az vagyok. És ezek szerint pontosan tudod, hogy mikbe keveredtem bele. Micsoda remek, örömmel teli hírek. *mondja, majd sunyi, halvány mosoly jelenik emg arcán.* -Akkor majd hozok ásót, és segítek. És igen, érdekes lesz, az bizonyos. Amúgy emg jóatyám és jóanyám sajnos túlságosan is sokat foglalkoznak velem, de túlélhető. *mondja megvonjva a vállát, majd Nikorinára néz.* -Köszönöm a bókot, ezek szerint jó, hogy messziről elkerültem a tükröt. De egyben maradok, e miatt nem kell aggódnod, és semmi vészes nem történt. ~Mert azok az átkok aztán nem vészesek, mi? Nem alakultál át, nem volt nagy lelki trauma. Mintha lenne lelked..~ *Jack halvány sóhajt enged meg magának. Látható, hogy jobb kezén msot nem viseli azt a bizonyos kendőt, amit még Arnuiltól kapott, habár a jelenlevők közül egyik sem látta még rajta, de azért ebből is látható, hogyan bántak vele otthon.* -És a csaták miatt ne aggódj. Jobb, ha lesz valaki, aki túléli őket, úgyhogy nem gyávaság ez. ha nem akartok harctérre menni, akkor maradjatok a gyengélkedőn, hátha szükség lesz rátok. Fontos a szervezettség. Nem kell nagyobb káosz odakint, a terepen. *mondja, Odron közben egyenesen ül a pad mellett, kihúzva magát, büszkén tartva fejét.* -Nem, semmi bajom. Mostmár legalább is semmi. Majd visszaszerzem azt pár kilót.. *mondja határozottan, megvillantva cinkosan a szemeit.*

Vendég

Igen, tulajdonképpen pontosan tudom *mondja egy fintorral, majd kinyújtja a lábát és oldalt ül a padon, Jack felé fordulva.* Ó, köszönöm! Már mikor megláttalak, akkor tudtam, hogy rád bármikor számíthatok! *mondja "meghatottan", majd még egyszer végigméri Jacket.* Tényleg eléggé lestrapáltan nézel ki, de nem vészes. Majd elmúlik. Én ha megtudom, hogy csata van, rögtön odamegyek. Eddig csak egyről maradtam le. Nem hagyhatjuk, hogy a kegyencek elfoglalják a sulit! Egyébként meg a gyengélkedőn hiába vagyunk, mert a gyógyító azt mondja, "azzal segítünk a legtöbbet, ha megyünk és lepihenünk". *mondja, újabb keserű fintorral, majd Nikorinához fordul.* És te hanyadikos leszel szeptembertől? *kérdezi, még mindig hideg és kifejezéstelen hangon és arccal.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Júl. 12, 2008 9:21 am

~Felfuvalkodott aranyvérű csajszi...~ *fortyog magában Nikorina, természetesen ez a mondata Arianára értendő. Aztán Jackre néz, és egyszerre megvillan a szemében valami. Igazán nem is tudni, mi az...*
-Jack! Azt hiszed, hogy én csak gyáván akarok lapítani?! Nem! Harcolni akarok a többiekrét, magamért, a suliért! *Fakad ki dühösen.* És ha bajom is esik, legalább tudom, hogy jót tettem, amikor kiálltam a többiek mellett! *Szusszan egyet sértődötten.* ~Nehogy azt higgye, hogy gyáva nyúl vagyok... Mért, nem vagy az? GRADAN!!!!~ *gondolatban már ordít, macskája csak elvigyorodik. Aztán Nikorina Ariana kérdését hallva meghökken.* ~Most erre mit mondjak? Az igazat?~ *Kis vívódás után teljesen merev arccal fordul a naxeldíres lány felé.*
-Ha tudni akarod, másodikos. ~Legalábbis remélem...~ *Teszi még hozzá gondolatban. Gradan közben újra Odronnal foglalkozik.*
-Hát jó... csak ennél többet ne veszíts, mert az már életveszélyes rád... meg Jackre is, rendben?*Vigyorog a macska a "rokonra".*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Júl. 12, 2008 9:29 am

-Hiszen tudod, prefektus vagyok. Legfőbb feladatom, hogy segítsem a diákokat. Akárhogyan. *mondja kissé talán öntelten is és gúnyosan is, de ilyen a kedve így hirtelen. A lány szavaira, miszerint "majd elmúlik" nem tudja pontosan, mit tehetne. Tudja jól, hogy ennek sosem lesz vége. Soha, amíg a fejébe néha beköszön a lidérc, de közben a szakvezetőjétől kapott árnyékgyűrűt viseli. Hiszen az is bármikor ellene fordulhat.* -Nos, ahogy elhallgatom, mindketten hősies amazonokat akartok játszani. Remek, akkor csak hajrá, sok sikert hozzá. Nekem mindegy, hogy egy-két emberrel több vagy kevesebb, de akkor majd én szorgoskodok ezek szerint a gyengélkedőn. És egyáltalán nem gyávaság, hogyha a csatatéren lavírozol félhalott emberekkel. De te tudod. *néz egy darabig Nikorinára, majd tekintete Arianára siklik.* -Biztos mert így kevesebb felé kell figyelnie. *mondja tippként, okot arra nézve, hogy miért nem akarja a gyógyító ott látni őket. Odron közben sunyin elsi a macskát.* -Ne félj, bírja, eléggé strapabíró. ~Hallottam ám..~ *néz le a fiú, miközben gondolatait a nagymacska felé irányítja. Az csak visszasandít rá, szemei kérdőn csengenek, végül Jack hagyja a dolgokat annyiban.* -Amúgy mikor jártatok a gyengélkedőn utoljára? Van valami híretek a vadőrről? Vagy már vett részt csatában? *kérdezősködik, ismét a két lány felé fordulva.*

Vendég

*Dehogy akarja tudni. Tulajdonképpen nem is érdekli igazán, csak gondolta, megkérdezi.* ~ Hm. Nem vagyok túl szimpi ennek a csajnak... sebaj, kölcsönös. ~ Nos igen, a félhalott emberekkel való mászkálás még belefér, a tegnapi csata után is én vittem fel Aylát a betegszobára, de az ápolás nem igazán nekem való. Nem lételemem a harc, de ha van, akkor általában ott vagyok. Én tegnap jártam utoljára a gyengélkedőn... a vadőr már nem volt ott, de a tegnapi csatán sem. Szerintem a mocsárban sem volt, de hát ki tudja... *itt a nyakába teszi Maryt és feláll.* Nos, én megyek. Örültem a találkozásnak... *mondja cseppet gúnyosan, ahogy Nikorinára néz.* Még biztosan fogunk találkozni *mondja még, és közben arra gondol, hogy nem hal bele, ha két új ismerőse közül az egyikkel nem találkozik olyan sűrűn.* Viszlát *mondja, majd a vadászgörénnyel a nyakában elindul a kúria felé, Darkness pedig mellette repül.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar