Udvar

Alapító Hozzászólások száma : 187 Kaszt :

First topic message reminder :

[Only admins are allowed to see this image]

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek.

Az udvaron több pad illetve lugas és kisház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kisházak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...

Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

Diák Hozzászólások száma : 9

Várnából jöttem.* válaszol, majd rögtön Kristyre figyel*
Én most érkeztem ide.* majd rápillant a fiúra, és tekintetével kéri, hogy kísérje végre a vendégszobákhoz.*

Diák Hozzászólások száma : 115 Kaszt : Üzenőláda :

*Már épp válaszolna, mikor egy szőke lány szinte nekik megy ahogy elindulnak befele.* Szervusz. Victor Andon vagyok. *mutaktkzik be smivel két bőrönddel lépked így kimarad a meghajlás.* Bocsásd meg udvariatlanságom de mos tépp cipekedek így eltekintnék a formaságoktól, mely ilyenkor szokás egy úriembertől.*mondja egy mosollyal majd újra Raynára néz.* Én Szófiából a fővárosból. Mágus családból jöttél?* em előítélet miat, csupán érdkelődésből, aztán újra az allindonosra néz. Feltűnik enki hogy angyon nézik így mosolya még szélesebb és pimaszabb.* lehet hoyg hallgatna rá Tőled, ha épp kellően hiú a hangualta. Amúgy Árnyék a rendes neve, s néha tényleg olyna is, máskor meg egy fúria, de mégsem mert ő kandúr.* A macska, hallva gazdája pimazs megjegyzéseit Krityhez sétál és alábaihoz dörgőlőzik. Irány a vendégszoba.*

Hozzászólások száma : 50 Kaszt :

*Magas sovány alak érkezik lovon. Torzonborz sötét hajában megcsillan itt-ott egynéhány aranyszín hajszál is. Sápadt arca nem árulkodik kimerültségről, mintha szűnni nem akaró türelem ülne keményen csillogó szürke szemeiben, melyek éberen fürkészik a tájat. 16 éves, emberi léptékkel, ám a külhoni emberek máshogy számolnak, így talán bölcsebb lehet mint az embergyermekek e korban. Talán csinosnak lehetne mondani, ám külseje mintha zordabb lenne annál, mit életkora megenged neki. A folytonos harcok a tartományok között, a sosem múló viszálykodás külhon népei között megedzették az ifjút. Mintha arca szomorú lenne, s komoly. Gyermekkora óta gyakorolja a gyógyítás tudományát, övén most is különféle gyógynövények kivonatos tégelyei lógnak, néhányuk azonban jól elzárt zacskókban pihen a combjára csatolva. A harcoknak köszönhetően már fegyvere is van, és másfélkezes kard, a magasságához és az erejéhez mérten, nem akkora mint egy felnőttnek. Büszke arra, hogy honnan jött, de tudja jól, hogy itt senki nem ismeri, és azt is, hogy kivételt képez azáltal, hogy egyedüli külhoniként az emberek varázslóitól tanulhat. Lecsusszan a fekete kancáról, és végigsimit a nemes állat szőrén.* Sss... csitt. *Susogja, mivel hátasa felhorkan. Az ifjú lágyan tapintja meg kisérője orrát, és elmosolyodik. Megfordul, és karjára csavarja a köpenye bő szárát. A kardjára pillant, és megpördíti a Sorskereket. A kerék jár.. csak jár... majd egy lantnál állapodik meg.* No ez érdekes lesz. *Szól hátra a pacinak, amaz ismét horkan, okos szemei kivételes bölcsességről árulkodnak, ahogy patás lábaival az avarban topog.* Gondolod? *Dünnyögi a lovas.* Bár tudnám. Akkor keressük meg a.. *döbbenten kerekedik el a szeme, ahogy megpillantja a porig rombolt lovardát.* Hát pajtás, ma az erdőben alszunk. *Mormolja tünde nyelven. A könyökére húzza a kantárszárat, és megindul a fák felé maga után húzva a paripát.*

Hozzászólások száma : 158 Kaszt : Üzenőláda :

*Kései séta, de számára mégis ez a megfelelő idő erre. Napközben a gyakori esőzések benttartották a kúriában a tündét, de most mégis úgy döntött, hogy az ég kitisztultával talán idekint is nagyobb biztonság van, mint mikor még az ég is csatázik. Halk, szinte felfedezhetetlenül óvatos léptekkel szántja a füvet, csupán egy vékony szandál van rajta, alig néhány pánttal a lábához rögzítve. Haját most kiengedve hagyta, ami eltakarja fülei hegyességét. Nem gyakorolni jött hát, hiszen olyankor összefogja a haját. Nincs is most nála a két megszokott társ, a rövidkardok, csupán ő maga és az éj csendje. Távolba révedő tekintete olyasmit keres, amit földi halandó elképzelni sem tud. Talán apja szellemét látja, talán őt hallja, nem lehet tudni külső szemlélőként, az biztos, hogy nagyon el van gondolkodva. Távolról már látja a lovon érkezőt. Idősebbnek néz ki, és bölcsebbnek is, mint az itteni diákok jórésze, ami felkelti érdeklődését. A végén elkap néhány tünde szót is, ami végképp meglepi, ugyanis nem látott a fiún hegyes füleket, tehát nem tünde, mégis mozgása, beszéde az ő népét idézi. Közelebb lépked már, hiába hogy az ismeretlen a fák felé indul.* -Nem javaslom, hogy a Tölgyesben húzd meg magad, manapság már itt nem túl sok biztonságos hely van, főként éjszaka. *Halk hangja erőteljes, mégis lágy és dallamos. A lóra egy finom mosolyt villant, hisz állat, így pedig közel áll tündénk szívéhez.* -Loirens Ceronin, üdvözöllek. *Apró főhajtással köszön a bemutatkozás után.* -Talán diák vagy? Mégis más vagy, mint az itteniek, akikkel eddig találkoztam. *Kérdéssel kezd, de miért is ne. Ha egyszer ez érdekli, akkor csak megkérdezi.*

Hozzászólások száma : 50 Kaszt :

*Idefele jövet is zuhogott az eső, ez mégsem zavarja. Hosszú haja csapzottan tapad a nyakára, és a hátára. E tény közömbös számára, nem célja, hogy lenyűgözze azokat, kik őt látják, legalábbis nem kinézetével kíván hatást gyakorolni. A levegő most is ázott, a nedves avar illata befurakodik légzőjáratokba, furcsa nyomott érzést keltve. Ez nem zavarja, vadon nőtt fel, portyákkal és vadászatokkal, sokszor az esőben éjszakázva, mire most is kilátás van. Az erdő fái biztonságot nyújthatnak, nincs tudomása az ott lapuló seregről, a vészről mi talán nem csupán e kúria, hanem saját népe pusztulását is okozza majd. Csak a biztonságot nyújtó ölet látja benne, melynek karjaiban megpihenhet a hosszú nap után. Teljesen le van sújtva a villámcsapott karám s lovarda láttán, talán az volna a legjobb, ha letakarná a kanca szemét, hogy megkímélje a szörnyű látványtól, mit az égi jelenség pusztítása okozott. Meghalja a tündét, ám nem önnön legendás hallásának köszönthetően, a leány volt az aki így akarta talán. Az ifjú visszafordul, megtorpanásra a paripa visszanéz, és megrázza a sörényét, jelezve, hogy ő ráér, ha már eddig eljöttek, ezen semmi sem múlva. A dalia nem lép előre, marad a ló marjánál. A sértő szándék legkisebb jele nélkül őszinte tisztelettel villan össze a szürkéskék tekint a tünde öröklétű szempárjával. Az ember szemében alázat, és egyenrangúság tükröződik, más mint azoké, kik sosem láttak még tündét, csak a regékből hallottak róluk. Mintha ismerné őket, és nem lenne félsz, mi visszatart sokakat az öröklétűek gőgétől. Türelmesen megvárja, míg a leány lép közelebb, ekkor finoman bólint, majd kisöpri arcából az előrehulló tincseket.* Köszönöm az intelmet tünde hölgyem. *Hajol meg éppenhogy, de nem a testével, csupán a nyaka mozdul, és ezzel a feje is követi a mozdulatot. Méltóságteljes, de nem megalázkodó.* Cirdan Arahael vagyok, Northanor kül-tartományból. *Tekintete visszavándorol a tölgyesre, és értetlenség ül a szemeibe. Fel sem foghatja, hogy mi tart vissza éppen egy tündét attól, hogy a fák közé merészkedjen, és egy magafajta embert tartson vissza.* Bár indokaid nem tudom, te vagy itt az, kinek otthona e vidék, így a tanácsot köszönettel megfogadom. *Lenyergeli szép lassan a kancát, és a nyeregkápából egy kefét vesz elő, ezzel kezdi erőteljes mozdulatokkal kiszórni az állat szőréből a fodrokat. Pár perc sejtelmes csöndbe burkolózás után válaszol csak a lánynak.* Northanor egykor tündék otthona volt, ám elvándoroltak. Nekem az ükanyám volt tünde, az ő rokonai a mai napig gondoskodnak rólam. *Ismét finom főhajtás, és apró, ám határozott mosoly.* Más? *Nem tudja, hogy a más az jobb, vagy rosszabb, mint a többi diák, de majd a hölgy eldönti a tapasztalatai alapján, hogy hogyan is itéli meg. Amíg a válaszra vár, addig végez az állat szőrének tisztitásával, úgy látja jónak, hogy a kancát is bemutassa.* Apám és a rokonsága amikor még csikó volt, úgy nevezték el, hogy Sátán. De én inkább Boglárkának hívom. Talán találóbb. *A paci felnyihog egyetértése jeléül. Az ifjú azon tűnődik, hogy vajon jól tette e hogy elindult e hosszú útra, és hogy vállalta, hogy itt tanuljon. Most, hogy maga az erdő sem biztonságos, félelmes árnyak sejlenek elő, talán jobb lenne visszatérni otthonába.*

Hozzászólások száma : 158 Kaszt : Üzenőláda :

*Őt sem feltétlenül zavarja az eső, hisz épp arra szolgál, hogy a természetnek erőt adjon, megújítsa. Olyan ez, mint a kellemes hűs forrás vize a szomjazónak a hosszú út után. Csupán ő maga nem szeret bőrig ázni, valahogy kellemesebb az esőt védett helyről figyelni, hallgatni kellemes kopogáság az üvegen, figyelni a levelek rezgését a fákon, ahogy a finom eső lemossa róluk a világ gonosz, szennyezett porát. Ő maga is vadon nőtt fel, bár a vadászat nem épp lételeme, ha öl, főként állatot azt csakis a fennmaradás miatt, kedvtelésből sosem tenne ilyen, meghazudtolná ezzel apja emlékét és egész népe életszeretetét. A Lovardára inkább nem pillant. Csendes gyászával már megemlékezett róla, mikor először látta a legégett istállót, de a lovak talán már egy békésebb helyre kerültek, ahol nem érheti őket baj. Érzi, hogy a fiú egészen máshogy néz rá, mint az átlag emberek. Valahogy életerje is erősebb, tartása is daliásabb, mint akikkel eddig itt találkozott. A bemutatkozás hallatán a név is sokat elárul, a tünde hangzás felsejlik benne, nem csoda hát, ha a lóval is ilyen jól meréti magát az új ismerős. A fésülést tekintetével követi.* -Nemes paripa. *A ló felé is óvatos főhajtással köszön, hisz ő is ugyanúgy érző lény, sőt sok esetben okosabb is néhány embernél. Láthatóan azért talán érdeklik Cirdant az indokok, és elvégre ha ide merészkedett akkor joga van tudni róla, milyen veszély közepébe csöppent.* -Köszönöm, hogy hallagatsz rám. A Tölgyes nem biztonságos, állat és ember számára sem, sőt még nekünk tündéknek is sok veszélyt rejt. A szigetet aljas gyilkosok, portyázó sötét alakok támadták meg, az iskolát akarják. Nem tudok igazán híreket, de már éreztem egy ideje, hogy valami nincs rendjén. A Tölgyes elfoglalták, ki tudja hol rejtőznek, nem figyelnek-e most is, de még túl közel nem merészkedtek a kúria falaihoz, de félek ez is be fog következni. Érezni a fák rezdülésében, a szél zavaros kergetőzésében, szinte minden porcikám azt súgja, a baj csak növekszik, nem csitul.
*A visszakérdezésre bólint.* -Más igen, fegyelmezettebb, érettebb, bölcsebbe. A szemeden látszik, egészen mást sugall, mint az itteni fiatal diákoké. *A szem a lélek tükre, ez sosem volt vitás, sok mindent elárul emberről, tündéről, a szem előtt semmi sem maradhat rejtve. Amikor újra a ló kerül szóba, finoman hordozza végig a tekintetét a szép, erős alkaton.* -Ha újra születnék, biztosan ló lennék, azaz ez lenne a legjobb talán. *Finom mosolyt ejt meg, majd tovább figyel Cirdan szavaira.* -Igazad van, a Sátán nem illik hozzá, és ahogy látom ő maga is egyetért ezzel. *Rövid szünet, majd az ég felé pillant. Érzi már az arcán az új eső közeledtét, a karján a vihar szelének érkeztét.* -Ha kívánod megmutatom a kúriát. Boglárka talán ellesz itt az udvaron, de talán a karámban helyet találhatunk neki. Te talán a Vendékszobákban lelhetsz egy ágyat, míg nem futsz össze valakivel, aki szobát ad neked. *Azzal elindul a kúria felé, remélhetőleg az újdonsült ismerős is követi, és nem ellenkezik. Ha mégis, akkor egyedül tér vissza szobájába, miután elköszönt.*

Hozzászólások száma : 50 Kaszt :

*Feltámad a szél, beleborzolja a haját a szemébe, amit türelmes mozdulattal simit félre. Kedvtelve követi tekintetével a sodródó faleveleket. Még csak július közepe van, de már érzi az ősz közeledtét, hamarosan lehullanak a lombok, és átadják leveleiket az enyészetnek. Ő csak távoli leszármazottja a nemes tündéknek, s nem érezheti mit az örökéletűek birtokolnak, ám átérzi a leány fájdalmát, ki a béke gyermeke, az egyensúly hordozója. Tudja jól, hogy a karám elpusztítása s a tölgyes birtokbavétele csupán a kezdet, sorsuk aranyfonala sötét fellegtől lehet terhes, melyek úgy lesnek majd rájuk, mint a varjak a csatamező felett körözve. Komoran, vádlón és mégis mohón. Való igaz, hogy több az mit látott egy gyermek bölcsességénél, mégis kételkedő, bizonytalan, sosem tudhatja, mit rejt a holnap. Sokat gondolkozik a világ dolgain, de hát ez nem meglepő ha a lovával társalog valaki. Természetes, hogy nem lepődik meg, midőn a tünde hölgy paripáját is üdvözli, a két faj hasonlóképpen nemes, a tünde, és a ló, nem tudna választani. Békésen hallgatja végig Loirens-t a megszállásról, ám közönyt nem tud, s nem akar tettetni. Elfogadja a tényt, hiszen változtatni itt és most ezen nem tud, de legalább tudja, hogy nincs értelme veszélybe sodorni magát, mert a veszély nem jár egyedül, másokat is magával ránt. Ő pedig magáért felelős, mások sorsa felett nem rendelkezik. A tünde tekintetét követi ő is, vissza Boglárkára. Félmosollyal bólint* Tünde ló. Akárcsak én, ő is Northanor egykori leszármazottja. *Közel hajol a paci füléhez, és belesusog tündéül* Megyünk már bogaram. *Ám a lány szavai alapján úgy tűnik, hogy mégis más fog alakulni a dolog.* Értem. Köszönöm az invitálást. *Felteszi a kancára a ponyvát, és kiengedi a kötőféket.* Elleszel itt komám? *kérdezi hátasát. Az állat ismét borzolja a sörényét, és bólogat, mintha csak válaszolna. Az ifjú megpaskola Boglárka orrát, és a lány mellé lépdel, vállán pedig átveti a nyerget, s belép Loirens mögött a kúriába.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 15, 2008 9:16 am

*Jane sétál Nargile mellett az udvaron. Jonatán előttük futkozik, nagyon élvezi, hogy kinn lehet a szabadban.*
-Ki kell használnunk ezt az időt, mert a végén sehol nem lehet majd sétálni.
*Mondja Jane vészjóslóan, de hamar tereli a témát.*
-Tényleg, mondd csak, azóta beszéltél Alexszel?
*Kíváncsiskodik a lány, hiszen az előbb, amikor megemlítette a fiút, látszott rajta, hogy hiányzik neki.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 15, 2008 9:21 am

*Kissé elmosolyodik ennek a lánynak a kíváncsiságán.* Nem,azóta nem beszéltem vele. ~Pedig jó lett volna.Ha valaki,ő ért a feszült helyzetek oldásához...~ És te?Vagy nálad valami?Esetleg megtudtál valami újat ami érdekelhet minket a történtekkel kapcsolatban? Vagy bármivel? *Gondol itt most valami fiúügyre. Aztán megint eszébe jut Nellond,és ahogy a széttört kútra gondol, karjába megint belehasít a fájdalom, de igyekszik arcára ezt nem kimutatni.*

Vendég

*Nincs is jobb idő a piknikre, mint ez a csodás délelőtt. Mirthyll közeledik, kezében kis kosárral és egy kockás terítővel, ami pont olyan, mint az ingje. Ha valaki nem tudná, hogy lehetetlenség, azt hinné, hogy a terítőből lett készítve a gombolós felsőrész. Barna bőr szoknyát visel, magasszárú csizmát és karimás cowgirl kalapot. Mikor megtalálja a megfelelő helyet, leteríti pokrócát és kiveszi belőle az ínycsiklandozó étkeket.*-Hmmm...Szalámiiis szedvics, eper lekvár és mééééz.*Kivesz kosareából egy kiskanalat és eszegetni kezdi az eperlekvárt. Háziállata, akit időközben anyja utána küldött, ott ücsörög mellette.*-Nesze Cucu, neked is akad ám itt egy két falat.*malaca nxakában ott pompázik egy kék szalag, amin egy nagy 1-es díszeleg. igen, a kis röfipofi megnyert egy versenyt, s gazdája azóta nem szedte le róla a szalagot. A malac most elégedetten röfög, miközben bekap egy két falatot a szendvicsből. Kestrencya ekkor pillantja meg két diáktársát. Ha többen vannak jobban esik a falat, ígyhát integetnekik, hogy jöjjenek ide.*-Juhúúú, juhúú!*Kiabál is hozzá, hogy észre vegyék. Közben elővesz néáhány friss paradicsomot PINGVINES szatyrából és felmutatja, hogy kedvet csináljon társainak a lakomához.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 15, 2008 9:30 am

-Nem, velem nincs semmi. *Jane tudja, hogy Nargile a fiúkra gondolt...*
-A karod...mi van vele? Nagyon fáj még? *Érdeklődik a lány, s közben megpillantja egy másik diáktársát is, aki egy nagy kosárra érkezett.*
-Héé, Nargile, Ő nekünk kiabál. *mondja Jane.*
-Gyere menjünk oda hozzá. *Mondja, s a nem fájós kezénél odarángatja a barátnőjét.*
-Szia a nevem Jane. *Nem mondja a szakát, hiszen láthatja a nadrágzsebén lévő jelvényből.*
-Csak nem piknikezünk??! Jéé Pingvinek...a kedvenc állataim. *mondja Jane, s Jonatán hangos ugatásban tör ki.*
-Nyugi Jonatán...persze csak utánad. *mondja mosolyogva.*
-Khhmm, hogy hívnak? *Érdeklődik a lány.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 15, 2008 9:36 am

Nem,nem fáj már annyira.De gitározni még mindig nem tudok vele.Azt hiszem,az alvás jót tesz neki. *mondja mosolyogva,aztán a hirtelenségtől vezérelve botladozik barátnője mögött.* ~Ez a csaj is szereti azh állatokat~ *Állapítja meg magában.* Üdv.Nargile. *mondja,mondta volna ő a szakot is,de ha Jane nem
ondja,lehet,hogy ilyenkor nem illik,vagy ő nem tudja.Na mindegy,kedvesnek tűnik ez a lány,de azért a kellő távolságot megtartva mosolyog rá.*

Vendég

*Ashley szökellget errefelé, mikor megpillantja Kestrencyát. Szokás szerint mezitláb van, de mikor meglátja a kis Cucut egyből odafut.* SZia Trency! *köszön barátnőjére, majd megölali a kis malacot.* Ő lenne Cucu? Olyan édes... hííí! Csak nem a regionális Malacszépségverseny első helyezettjével van dolgom? Ő az a Cucu? *majd mégegszer megöleli a kis drágát.* A malacanya kicsinyeit már elpostázta anyukád? Úgy szeretnék énis egy malacot...*mondja mosolyogva majd leül Trency néne mellé. Odabök a kosárra,és megint beszél.* Én is kérhetnék belűle? *Az Ő helyett Ű-t mond lányos zavarában, hsizen milyen jó is az ha az ember szalámiiiis szendvicseket fogyazthat mézzel és eperlekvárral. Így, ha Kestry meg engedi, elvesz két szendvicset amiree lekvárt és mézet ken. Int a másik két lánynak, akiket nem ismer.* Nyami-nyami! Egészségedre Cucu! *kiáltja vidáman, és a malac szájábanyomja az egyik lekváros bödönt, és ütögetni kezdi hogy jobban csússzon.*

Vendég

*Örömét csak fokozni tudja, hogy a két lány elfogadja invitálását és velük tart a reggelizésben. A családja minden kedden és csütörtökön ebben az időben piknikezett. A fogások ugyanezek voltak csak akkor még ott volt a Kecske és a Kacsa kolónia is. Akkor az állatkák is külön kapták a kedvenc falatjaikat, és együtt élvezték a farm csodás természetének erejét. De mostmár csak Cucu van itt a kedvencei közül.*-Én Kestrencya Mirthyll Adams vagyok. Üljetek csak le és szolgáljátok ki magatok. Isteni ez a lekváros-mézes-szalámi kompozíció.*Ekkor újabb léptek zaja üti meg Mirthyll fülét és egyszercsak ráveti magűt valaki az Ő kis Cucujára.*-Hát persze, hogy ő Az A Cucu!*Végigsítít állatkája fejét, majd megken egy-egy szendvicset a lányoknak.*-Persze, megérkeztek a kismalacok, kettő van neked, és egy nekem. Sajnos még nagyon picik, nem lehet őket kihozni. De fent várnak a szobában.*A kúria felé mutat, s ha minden jól megy a saját ablaka felé.*-Ó, tényleg? Én is imádom a pingvineket, de a kedvenceim a malackák. Igazi egyéniségek...Főleg az aprúúú termetek.*Ez a bizonyos lányos zavar őt is megfertőzte, az ó helyett ú? Borzasztó.*

Diák Hozzászólások száma : 115 Kaszt : Üzenőláda :

*Egy világosbarna, borzas hajú, csillogó zöld szemű fiú lép ki a kúria kapuján az Udvarra. Világoskék inget visel, sima farmert és kényelmes cipőt. Nyakában egy ezüst lánc csillog, akárcsak jobb kezén egy gyűrű. Mellette lépked fekete kandúrja is, Árnyék. Victor épp a macskával cseveg, még ha nem is daimon, mikor több lányt pillant meg kicsit távolabb, így odalépked hozzájuk.* Szép napot az ifjú Hölgyeknek!*köszön és meghajol, arcán egy széles mosollyal.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 15, 2008 9:54 am

*Jane Nargilelal együtt leült Trancy mellé.*
-Hmm, nos akkor kezdjünk hozzá. *mondja Jane, s megkósoltja a lány által ajánlott lekváros-mézes-szalámis kompozíciót. Bár elég taszítónak hangzik, de ha nem tetszik neki, max kidobja.*
-Khmm...izé...ti már kóstoltátok a lekvárok, mézes, szalámis szendvicset? *kérdezi kicsit furcsán, de erőt vesz magán, s beleharap. Egy ideig ízlelgeti, s rájön, hogy mégsem olyan szörnyű, mint amilyennek látszik.*
-Hmm, Trency, elismerésem. Nem is olyan rossz. *mondja, a Cucura néz.*
-Jajj de édes vagy. *mondja, s megsimogatja a malacot. Egy fiút lát közeledni. A jelvényéből kiderül, hogy Eramiros.*
-Szia a nevem Jane Scott. *mondja a srácnak.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 15, 2008 10:00 am

*Ő is kicsit bizonytalan a szendvicset illetően.Nem igazán szereti ezeket.De mivel nem akarja megbántani újdönsült barátait,csak megkóstolja.* ~Hmm..ez nagyon finom~ *Gondolja.Mindig is szerette a furcsa izéeket,egyedül a szendvicsekkel nem votl kibékülve.
Mostantól ezt az egyet kivéve.Felpillant az újonnan érkező fiúra,aranyosan rápislog,kicsit meglepődik az udvariasságán.Bohókás,borzas haja szimpátiát kelt benne.* Szia. *Mondja mosolyogva,és kicsit szégyenlősen elfordítja a fejét,hagyva,hogy haja vékony,alig feltűnő fátyolként kövesse őt.Nagyon bízik benne,hogy nem lett lekváros a szája széle.*

Vendég

Bízzíatok bennünk, nincsen Morzsás SZarvú Szapírtyó ízük. *mondja mosolyogva, majd végigsimít rózsaszín ruháján. Hátralöki hullámos haját, és tovább kezdi.* Mindenesetre adok nektek egy-egy ilyen nargli-mentesítő amulettet, nemrég kaptam őket. Elriasztja a narglikat, de pont fürödtem mikor ellopták a cipőimet, így nem védett meg az amulett. Gyanús az is, hogy karácsonykor a fagyömgyben bújnak meg ezzel még jobban...*hablatyol összevissza közben Cucut és önmagát eteti. A végét nem fejezi be mert meg jelenik az a csini, Eramíros fiú, akit a múltkor otthagyott. Arca kicsit elpirul, majd elkezdi felköhögni a szendvicset méghozzá egyenesen Nargile bal vállára. Az undorító cafatok csak úgy repkednek a szájából, és rácuppannak Nargile vállára, de jut néhány cafat Victor felsőjére, Jane jobb fülére, Trency homlokára és Cucu jobb kacsójára is. feje még jobban vörösödik és egyre jobban köhög...*

Vendég

*Reméli, hogy nem csak ő rajong ennyire ezért a szendvicsért, hanem társai közül is valaki. Úgy látszik Asley ismeri a receptet, így segít győzködni a két másik lányt is. Úgy tűnik nekik is ízlik a finom falat.*-Látjátok, én mondtam, hogy roppant ízletes. Csak az a baj, hogy buknak rá a Narglik, ezért jól is jön ilyenkor az amulett. Merthát, soha nem lehessen tudni, mikor jár arra egy épp lábalógató Nargcsu. *Hevesen bólogat hozzá, majd elveszi az amulettet.*-Egyszer például láttam meglépni a szendvicsemet. Épp az új ingemet varrtam a terítőanyagból, mikor látom, hogy csukódik az ajtó, és lepottyan egy szalámi. Szörnyű egy eset volt, nem kívánom senkinek.*Ekkor egy fiú érkezik hozzájuk. Tény és való roppant udvarias és még helyes is, de ez különösebben nem jut el Kestrencya tudatáig. Nem úgy, mint új barátnőiéhez. Ők majdnem egytől egyig pironkodnak.*-Szia! Te is kérsz?*És a fiú válaszát meg sem várva a kezébe nyom egy szendvicset.*-Remélem ízleni fog. Gyorsan edd, és nehogy félre tedd, kitudja, hogy kinek fáj még rá a foga.*ujjával mutogat jobbrea balra, olyan "eejnye-bejyne" stílusban, mikor egy kis köpet éri a homlokát. Nem fogja el az undor, nem olyan kaliberű lány, fogja, letörli, és tovább majszolja a szendvicsét.*

Diák Hozzászólások száma : 115 Kaszt : Üzenőláda :

Ööö, a hölgy talán alkohol tartalmút fogyasztott?*kérdezi Ashleyt és kissé kiül arcára az undor egy pillanatra, de nem eisk kétségbe, máris húzza elő varázspálcáját farmerje zsebéből, s átmenetileg visszautasítja a szenndvicset, mivel valószínűleg az a fajta összeállítás az ő gyomrának nem jönne be.* Suvickus!* mutat mindne érintettre, akit ért Ashely nem épp bagolyköpetnek nevezhető féligkész végterméke. Árnyék is kifejezi nemtetszését egy hangos fújással, szerencsére ő kimaradt a szórásból, s a fekete kandúr Nargile lábai mögött keres menedéket a pad alatt.* Általában először szokás enni, és utána inni, nem fordítva, mert különben... nos, előszeretettel látogathatod a mosdót, és nem épp kellemes élényekkel.*modnaj amolyna jótanácsként és visszatér arcára a mosoly.* No perse vannak ennél nagyobb krízis eseteke is, mikor a trópusi övezetben egy sárkány becsemegézig az erjedő gyümölcsből és hát... neki nincs mosdó.*nem akar obszcén lenni de finoman céloz rá, hogy valmai ilyemsi jutott eszébe Ashley megnyilvánulásáról. Hiáb,a ő az állatokhoz ért leginkább, no meg persze hogy hogyna legyen udvarias a hölgyekkel ^^* Óóó, bocsássanak meg a hölgyek illetlenségemért, be sem mutatkoztam. Victor Andon a nevem, szolgáűlatukra. Nem épp hű fegyverhordozóm pedig Árnyék.*mutat Nargile lábai mögé ahol a dühös kandúr bújt el.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 15, 2008 10:34 am

*Valahogy Jane-nek sem tetszik Ashley műve.*
-Jajj, legközelebb légy kicsit óvatos. Nem kell minden fiútól megfulladni...
*Mondja Jane nevetve Ashley-nek.*
-Khmm, köszi... *Ennyit mondd Victornak, amiért eltűntette a füléről Ash kajamaradékát.*
-Én azt hiszem, hogy jóllaktam. *mondja nevetve a lány.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 15, 2008 10:37 am

*Elvigyorodik Ash zavarán,kígyó fogait nem szégellve.* Jaj Te, meg ne fulladj! *köti lelkére Ashley-nek.Tapasztalatból tudja,hogy ilyen helyzetekben nem jó a bunkóság.Trency "akcióján"pedig már tényleg felkacag.* ~Itt senki se ússza meg.~ *Gondolja magában,kicsit meglepődik,hogy a fiú mégis kerekperec elutasítja az ajánlatot.Válláról leakarja törölni a cafatokat,mikor érkezik a bűbáj.* Kössz. *mondja a fiúnak és megint pislog néhány aranyosat.Aztán a lába mögött lévő macskéra pillant.Mázli,hogy szereti a fekete dögöket.* Na,ne félj,ne légy ilyen kis mérges macsek. *mondja neki barátságosan.* Meg lehet simogatni,ha nem sajnálom a kezem? *kérdezi a fiútól megjátszott komoylsággal.* Jane,azthiszem csatlakozom. *Fordítja a fejét most oldalra,de még mindig szélesen mosolyog.Aztán eszébe jut valami,és visszafordítja fejét Victorhoz.* Nargile vagyok. ~Ááá,basszus.Miért pont most?Na nembaj.Remélem még találkozunk.~ Ne haragudjatok de mennem kell.Szép napot. *köszön és elrohan.*

Vendég

*Mikor Vic kioktatja, legszívesebben felopofozná, ahogyan azt egy brazil szappanoperában illik. Nem, képes uralkodni magán, és végül kifújja a levegőjét. Jane is okkal kaphatna egy sallert, de most fékezi az indulatait, és kifújja a levegőjét, ezáltal egy utolsó végzetes kajamaradék köpést mér Jane fejére. Összrfonja karjait, majd hátat fordít a társaságnak, és Cucut kezdi simogatni, ak italán még mindig fulladozik a lekváron.* ~Miért ilyen szemét ez a társaság? Ez a nagyszájú Victor is csak kioktatni tud mindenkit, persze csak udvariasan. Cöhh, nevetséges. Az lenne a legjobb ha elmennék Alatarielhez némi sütiért...~ *gondolkodik a lány, majd legyint és füle mögé tűri tincseit.*

Vendég

*Hallja ugyan a társalgás, mégis elenged mindent a füle mellett. Csendben falatozik szendvicsiból, megigazítja Cucu szalagját, majd egy virággal kezd babrálni. Még mindig a virágot forgatja, mikor megszólal.*-Az élet tele van apró meglepetésekkel.*Ekkor hanyatt veti magát és az eget kezdi pásztázni. Jobb lábát felhúzza, s a balt keresztbe teszi azon.*Egyszer fent, egyszer lent. Ki tudja, mit hozhat a jövő.*sóhajt egy nagyot, majd ismét teljesen oida nem illően kezd el beszélni.*-Úgy kell élni az életünket, hogy másokét ne zavarjuk...látjátok azt a felhőt? Teljesen olyan mint egy nedves malacorr.*majd dudorászni kezd, mintha kábítószer hatása alatt lenne. Persze erről szó sincs, nála ez a viselkedés teljesen normális.*-Ó, a tenger. Nincs is annál szebb. Mondjátok csak, ti mit terveztek a szünidőre?*Ő a családjával utazik a tengerpartra, persze csak ha sikerül megfelelő bébiszittert találni az állatoknak. Ekkor egy lány távozik.*-A csí áramlása helyre teszi a bioritmust.*mondja elköszönés képpen, majd néma elmélkedésbe fog.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Júl. 15, 2008 11:03 am

*Jane látja, hogy megbánotta Ashley-t, bár ezt nem akarta. Ezért odamegy hozzá, és hátulról átöleli.* -Jajj Ashley, ne haragudj, nem úgy gondoltam, naa... *mondja Jane, s reméli, hogy nemsokára csak egy jót nevetnek ezen az egészen. Majd egy szendvicsdarab landol Jane fején. Kicsit dühbe gurul, de nem mutatja, hiszen épp engeszteli újdonsült barátnőjét.*
~Fúúj.~ *gondolja, s két ujjal leveszi a fejéről a maradványt. Majd elköszön Nargile-tól is.* -Szia, majd még találkozunk. *kiabálja a lány után. Fontos megbeszélnivalója van vele a mai nappal kapcsolatban. Közben Trency elmélkedését hallgatja.*
~Milyen malacorr? ~ *Teszi fel magának a kérdést, hiszen nem akar udvariatlan lenni, majd egy kérdésére válaszol.*
-Ha minden jól megy, holnap elutazom Londonba a családomhoz. Már nagyon hiányoznak, olyan régen láttam őket. *mondja Jane, s közben várja a többiek válaszát is. Majd Jonatán hangos ugatásba kezd Trancy kezében levő szendvics miatt. Így kikap egyet, és odaadja a kutyusnak. Látszólag nagyon ízlik neki, hiszen percek alatt elpusztítja, s csak a farkát csóválja.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar