Udvar

Alapító Hozzászólások száma : 187 Kaszt :

First topic message reminder :

[Only admins are allowed to see this image]

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek.

Az udvaron több pad illetve lugas és kisház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kisházak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...

Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

Vendég

*Feláll*-Ténleg akkor majd találkozunk*-Szia*köszön el majd maga is elmegy majd miután elkészült ő maga is elindul a terem felé*

Vendég

*Egy kislány arca jelenik meg az iskola ajtajában. Hatalmas barna szemei először jól körbekémlelik a terepet, csak aztán mer valóban ki is lépni. Ki tudja, mi várhat rá itt.. Lehetséges, hogy veszett varjak tanyáznak az iskola körül, viszont egy doxy támadás sem kizárt.. Jobb nem packázni a sorssal, és óvatosnak lenni.
Viszont így, hogy már megtette az első lépést a Szabad felé, már nincs sok tartani valója; a félelem, és az üldözési mánia elszáll a gyenge szellőben. Egy dologban mindig az elkezdés a legnehezebb, viszont ha túllendül a holtponton - jelen esetben kilép a kapun - már egész jól van. Egy-két szökkenés, és máris megáll az udvar közepén. Egy mély lélegzet, ez csak tovább álldogál, nem igazán akar mozdulni. Bár.. nagyon úgy fest, hogy valami kis esőféle szállingózik a fellegekből..*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Aug. 03, 2008 10:24 am

*Az udvaron egy ezüst szőrű farkas tűnik fel és rögtön utána pedig egy fiú, kin fekete nadrág és egy fehér ing van. Sokan elegáns viseletnek mondanák, de Astor számára ez a minimum, hogy így nézzen ki az ember. Hát ez van, ha az ember úri családban nő fel. Ahogy sétálgat az örökös páros a puha fűvön, egy ismeretlen lányt pillantanak meg. *
~ Furcsa, hogy még nem láttam, biztosan új diák. ~ *gondolja, majd lassan odasétál hozzá és amikor mellé ér, megköszörüli a torkát, hogy ha esetleg a lány nem vette volna észre, akkor most biztosan feltűnjön neki a fiú, aki mellette ácsorog. *
- Üdv. Astor Seymour vagyok, Másodikos diák és az Eramir szak egyik prefektusa, ő pedig a daimonom, Boley. Nekem kihez van szerencsém? *mutatkozik be és már rögtön kérdi is a hölgyemény nevét. *
- Amúgy remélem, hogy nem zavartalak meg magányodban, csak én is unatkoztam és gondoltam, ha már megláttalak, ismerkedhetnénk. *sok embert és más fajú lényt ismer már ebben a suliban, de azért sose árt egy újabb.*

//fél órára fagy, ebédszünet ^^ //

Vendég

//olvadozik//
*Félelmei nem voltak teljesen alaptalanok, nem olyan sokára egy bestia fejét sikerül megpillantania. Összevonja szemldökét, de nem nyúl pálcájáért; nem szokása. Vagy ököllel, vagy szavakkal szeret küzdeni, a mágiát nemesebbnek tartja, mint hogy effajta dolgokra használja. Ám most egyébként sincs mitől tartani, hiszen az állatnak - vagy minek - van gazdája. És van olyan szerencsés, hogy őt tisztelik meg társaságukkal. Annyi baj legyen.. Legalább történik valami, mondjuk az ismerkedést, mint időelütést nem tervezte.*
- A nevem Flora.
*Nemes egyszerűséggel ennyit mondott. Nem szeret többet kifejteni magáról, lévén a szak csak felesleges általánosításokhoz vezet, az egész neve kacifántos, valamint más titulussal nem rendelkezik.
Továbbra is semleges arccal bámulja a daimonként azonosított lényt, majd ismét egy kérdéske hallatszott. Erre még az előzőnél is egyszerűbb választ adott egy oldal irányú fejbiccentés formájában.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Aug. 03, 2008 11:01 am

*A lány igen hallgatagnak minősül és valami miatt Astor furcsának találja. *
- Látom nem vagy valami bőbeszédű, annyi baj legyen. Honnan jöttél ide és mikor érkeztél? És hogy tetszik a suli? Vannak már barátaid? *direkt támadja le ezekkel a kérdésekkel a lányt, na ná, hogy nem véletlen, hiszen most muszáj lesz beszélnie, legalább annyit, amíg válaszol erre a pár kérdésre. A fiú nem akar udvariatlannak tűnni, de akkor se fog csak ő beszélni. Bizony az ő jelenlétében mindenkinek csiripelnie kell és ezt igyekszik is elérni. *
- Amúgy gondolom új vagy, hisz látszik rajtad, na meg a viselkedéseden is. Félre ne érts, nincs azzal semmi baj, csupán csak arra utal, hogy még nem érzed otthon magad. Amúgy örülj neki, hogy nemrég érkeztél, hisz így megúsztad a vizsgázást, ami nem valami könnyű, meg kell hogy mondjam. *egy barátságos mosolyt villant a lány felé, miközben a farkas elfekdszik a beszlégető páros mellett, de fél szemét azért a lányon tartja.*

Vendég

*Elég gyakran adódnak az emberi jellemből olyan botorságok, amiken csak nevetni lehetne. Ilyen a jelenlegi helyzet is. A kérdészápor után szinte fél perces néma gyász következik be, ami annak tulajdonítható, hogy Flora gondolkozik, és nem máson, mint hogy hogyan lehetne a legegyszerűbben, legkevesebb időt felemésztően válaszolni. Végül elszánja magát, és a tőmondatok mellett dönt.*
- Románia. Fogalmam sincs már. Érdekes. Nincsenek.
*Érdekesen hangzott, amit még ő is észrevett. Egy halovány mosolykával megtoldotta a négy "mondatot", majd egy rendkívül gyerekes húzással kiöltötte a nyelvét.*
- Kielégítő volt?
*Fejezte ki magát két egész szóval, amit nem tervezett. Annyi baj legyen, ha a fiú nem jegyezte volna meg, hogy nem beszél sokat, akkor esze ágában sem lenne számolgatni a szavakat. De most már mindegy, legalább jót szórakozik ő is. Mármint.. ezzel remekül el tudja foglalni magát.*
- Én sehol sem érzem otthon magam. És.. a vizsgákról szándékosan maradtam le.
*Fejtette ki, meglehetősen hosszan. Való igaz, nem új diák már, csak nem igazán látni még a folyosókon sem. Általában keres magának egy zugot, és ott tölti az egész napját, emberektől távolt. Néha társaság gyanánt még leviszi a mókust, de sajnos már közel sem olyan jó barátok, mint amikor megérkeztek.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Aug. 03, 2008 11:23 am

*A hírtelen beállt csöndben nem tesz semmit, csupán csak figyeli a lányt és a kék szempár Flora szemeit fürkészi. Majd jön a négy mondatnak titulált szó és a fiú csak pislog nagyokat. *
- Öhm... értem. *csak ennyit tud mondani, majd amikor a lány megkérdi, hogy a válaszai megfelelőek voltak-e a fiú számára, akkor elneveti magát. *
- Ezt te sem kérdezheted komolyan. Na de üljünk már le. *mondja, ezzel elkapja a lány karján és egy közeli padhoz húzza, ahova le is ül, majd elengedi a Deridionos diákot és úgy figyel rá. Majd meghall pár értelmes mondatot is, amire aztán igen csak elmosolyodik. *
- Szándékosan? Én bizony nem akartam húzni, jobb hamarabb túl lenni rajta. Még hogy még egy évig elsős legyek, ördög ments. *mondja nagy komolyan, hisz szeretne már végezni a sulival, bár még alig kezdte el. Na de nem baj ez, hisz még van ideje. *
- Amúgy meg miért vagy ilyen szomorkás, ez nem áll jól. Jobban áll egy lánynak, ha mosolyog. *mondja, majd két kezével mosolyra húzza a lány száját, persze csak ha Flora nem ellenkezik nagyon.*
- Látod, így már mindjárt jobb. *vigyorodik el. *

Vendég

~"Ezt te sem kérdezheted komolyan" - Ugyan, mikor nem vagyok én komoly..?~ *Azzal ellenkezés nélkül húzatta el magát a legközelebbi padhoz. A fiúnak nem lehetett nehéz dolga, hiszen a kislány rendkívül alacsony, emellett csontjai könnyűek. És Flora tapasztalata az, hogy rendkívül könnyen el is törnek. Tehát a padhoz érve leült, majd egy kicsit meresztette szemét. Most is, mint mindig keresni próbált valami elfoglaltságot, így a fiú hangja csak amolyan ütemes zengésként terjengett koponyájában. Mint oly sokszor már, most is a földet kezdte el piszkálni lábával, amin az egyre jobban potyogó cseppek apró kis mintákat hagytak.*
- Nem akarok feljebb lépni.
*Tette hozzá a vizsgázáshoz. Valahogy fél a felnövéstől, és neki a felsőbb évfolyamba lépés szinte egyenlő a több felelősséggel, és a felnőttkorhoz való közelséggel. Nem szokott sokat filozofálni, most mégis kicsit elmerült - természetesen a föld piszkálásával nem hagyott fel. Majd a fiú egy hirtelen húzása mégis visszarángatta a világba.*
- Ühüm.. nem értelek teljesen.. a mosoly - épp ahogy a sírás is - egy erős érzelemnek a jele. És ha állandóan csak vigyorgunk, akkor elkopik annak igazi jelentése.
*Tette hozzá, majd bólintott egyet, és imént kihúzott szája ismét visszaroskadt a szokásos, egyenes vonalába. Amit az imént mondott, még anyukájától hallotta. Ezzel próbálta mindig megmagyarázni, hogy mért olyan gondterhelt, és noha Flora tudta, hogy ez nem teljesen igaz, sosem ellenkezett.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Aug. 03, 2008 11:44 am

*A lányka hagyja magát, így bizony tényleg könnyű dolga van a fiúnak. Tehát akadályok nélkül eljutnak a padig, ahol a srác azért kényelmesen elhelyezkedik, hiszen még akar ücsörögni egy kicsit. *
- Nem akarsz feljebb lépni? Na ilyet se hallotta még. És miért nem? Pedig sokkal jobb lenne saját életet élni, ahol már nem függsz semmitől és senkitől. Már csak te vagy és később a családod. Szerintem az remek érzés lehet. Na persze dolgozni is kell, de az már mellékes. Jobb, mint ha házikat kellene írni, órákra járni és itt élni még nem tudom, hogy hány száz évet. *mondja és bizony a lány hagyja, hogy Astor elhúzza a száját, de utána rögtön mondd is valami okosságot. *
- Oh, hát szerintem nem veszik el így se az értéke, csupán csak nem biztos, hogy valódi a mosoly. Mondjuk a sírásról nem tudok nyilatkozni, hisz nem szokásom. *nem is emlékszik rá, hogy mikor is sírt utoljára. Talán még kiskorában. *
- Amúgy mihez van kedved? Csináljunk már valamit. Persze ha azt akarod, hogy magadra hagyjalak, én megértem, de nem hiszem, hogy egyedül szeretnél lenni. *pillant a lányra, de most már csak azért sem mosolyog.*

Vendég

*Most már ülve hallgatja végig, hogy mért kellene feljebb lépnie. Nem is tudja.. talán pont a felsorolt érvek miatt nem akar belépni a Nagybetűsbe, pont, hogy nem akar függetlenedni. Jó neki úgy, ahogy régen volt, talán nem kellett volna ez az iskola sem. Csak egyedül, a nagy házban, körülötte a macik, mókusok, és mindenfajta üveges tekintetű plüssök, valamint a kréták, és minden, mi megmaradt a gyerekkorából. Nem kell neki felelősség, család, miegyéb. A kifejtés végén elhangzott mondatra meg csak elereszt egy halovány vigyort.*
- Ki mondta, hogy tanulok?..
*Vagyis magyarán megmondva neki csak a lakhelye ez a hely, minden hozzá kapcsolódó tevékenységet aktívan mellőz. Órákra nem jár - kinek tűnik fel; házikat nem csinál - ki ellenőrzi; közösségbe nem jár - még a saját szobatársai sem ismerik, talán azt sem tudják, hogy ő is ott lakik. Vagyis ő most nagyon jól elvan.*
- Ha meg nem valódi, mi értelme? Csak ráncosodsz tőle. *Jegyezte meg, majd megcsóválta a fejét.* Nem szoktál sírni? Érdekes..
*Nem mintha ő szokott volna. Nem az a tipikus jégkirálynő típus, szimplán nem látja a dolgokat, amik miatt sírnia kellene. Vagy éppenséggel nevetnie. A dologot viszont, hogy a fiú arcáról is lehervadt a mosoly, egy őszinte kis vigyorral jutalmazza. Az ő szemében ez azt jelenti, hogy megértette, mit akart mondani. Még ha a valóság talán egészen már is.*
- Nekem mindegy. *Megrántotta a vállát, és a másik szemeibe fúrta tekintetét.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Aug. 03, 2008 12:04 pm

- Á értem, szóval lusta vagy. Szerintem megéri tanulni, hisz ha kikerülünk a való életben, akkor senki se vigyáz majd ránk. Muszáj megvédeni magunkat. Tehát tanulnunk kell, hogy ismerjük a világot és hogy tudjuk használni a pálcánkat. *mondja a lányra pillantva, hisz ez tényleg így van. Meg kell ismerni a bestiákat, ha muszáj, védekezni ellenük, úgy, mint a vizsgákon, használni a pálcát védekezésre és támadásra is egyaránt, tehát sok hasznos dolgot tanul itt az ember. *
- Ráncosodni? Hát fiatal vagyok én még ahhoz, de ha ezzel jár a nevetés, hát állok elébe. *a sírásos részre inkább nem mondd semmit, hisz az teljesen felesleges. Nem szokott sírni és ez egy fiúnál nem túl furcsa dolog. *
- Neked mindegy? Értem... akkor hát. *ezzel feláll, majd nagy komolyan néz le a lányra.*
- Én megyek. Nem tartom sok értelmét annak, hogy itt ücsörögjek, ha neked mindegy, hogy itt vagyok-e vagy sem. *mást már nem mondd, csak egyszerűen elindul a kúria felé és hozzá a farkas is csatlakozik. Szívesen maradna még, de kíváncsi arra, hogy vajon a lány tényleg szeretne-e még beszélgetni vagy sem. Mert ha igen, akkor bizony nem hagyja majd elmenni.*

Vendég

*Senki sem vigyáz majd rá, legfeljebb az Őrangyala. Mert tudja, hogy neki olyana van, és eddig sz nem engedte, hogy bárki is komolyabban bántsa. Vagy csak maga a lány felépítése olyan, hogy a rontások nem tudnak közelébe férkőzni. Nem lehet tudni, ő az Őrangyal elmélet mellett áll, hiszen olyan sok helyen olvasott már róla.
Az viszont, hogy nem tanul, egyértelműen a kislányos makacsságára fogható. Nem, szó sincs róla, hogy buta lenne, és nem tudna annyit, mint a többi, hasonló korú. Sokkal többet olvas, de kizárólag olyanokat, amikről úgy véli, hasznos lehet az elkövetkezendőkben.
Valamint a ráncokról az a meglátása van, hogy csak erőltetett mosolytól mélyülnek.
Emberi felfogás, emberi dolgok, emberi félreértés. A mindegy szócskát ő nem a fiú jelenlétére szánta, hanem arra, hogy mit csináljanak. De most már mindegy.. A fiú elindult a kastély felé, neki meg nem volt elég ambíciója a felálláshoz. A mosoly egy másik fajtája húzódott végig az arcán, mégpedig a gúnyos fajtából. Ilyet sem élt még meg, hogy sikerült valakit szándékosság nélkül elüldöznie. Nem baj.. ez van. Félreértések mindig adódnak, így most is ez történt. Elvégre is csak emberek...
Közel egy perc telhetett el a fiú durcás távozása óta, és nem látta sok értelmét a maradásnak. Az eső már javában hullott, rajta meg csak egy egyszerű talár volt. Inkább elindult ő is befelé, hátha még utoléri az előtte távozót. Nem mintha annyira magyarázkodni akarna..*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 04, 2008 9:22 am

*Bella és Leonidas lépdel ki az udvarra, régen voltak már kinn friss levegőn, nem árt néha gyönyörködni a tájban és élvezni a lágy szellő simogatását. Most nem ülnek le, hanem lassan sétálgatnak az udvaron, hátha valaki csatlakozik hozzájuk. Miközben sétál tekintete a messzeséget fürkészi, valami aggasztja. Sokszor elgondolkozik mostanában, és ez nem igazán vall a lányra. Végül leül a fűbe s az égre emeli tekintetét*

Vendég

*Alexej Iljics Szimonov suhhan ki az udvarra rövid tétlenkedés uttán láttja kedveséta imint a fűben üldögél.Egy becsuszó szerelésel ott terem a lány mellet.*-Szia kicsim mizus?*köszönrá Bellára.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 04, 2008 9:32 am

*Bella épp daimónja fejét simogatja, s közben társalog vele, ami inkább mondható vitának, a levélről, amit még régebben kapott. Közben megérkezik kedvese is, és amikor ráköszön, Bella kicsit megijed* - Szia, a szívbajt hozod rám ilyenkor *mondja mosolyogva, miközben kedvese felé fordul* - Semmi különös, veled? *kérdez vissza* - Hol voltál mostanában? *a szokásos kérdések, főleg amikor hosszú ideig nem is látja kedvesét* - Hogy lehet az, hogy egy épületben vagyunk, és mégis napokig nem hallok felőled semmit? *kérdezi inkább magától*

Vendég

-Amint látod élek, Tudom azért csinálom amugy azért mert bújócskázok veled.*Fellei Mosolyogva és ad a lányak egy csókót.*
-Voltál már otthon vagy itt voltál a kastélyban?

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 04, 2008 9:40 am

- Igen látom, hogy élsz, de jobb lenne többször, hogy biztos legyek benne. Nem még nem voltam, majd megyek a hétvégén, mindenképpen, de addig még szeretnélek látni *jegyzi meg halkan, majd a csókot viszonozza. Mégis hazamegy, pedig semmi kedve hozzá. De ha muszáj, akkor nem lehet ellene mit tenni.* - És te mit csináltál? *kérdez vissza, tereli a témát szépen óvatosan.*

Vendég

-Értelek, de én mindent túl élek nem ismersze elégé édesem. Az tök jó vagy nem?*kérdezi a lánytól közben igyekszik a szemébe nézni és ki olvsni belöle valamit ,de nem sikerült.*-Nézd min van.*ki veszi a pácát és dob egy avist.*-Avis.

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 04, 2008 9:56 am

- Abban biztos vagyok, de azon vagyok, hogy kiismerjelek. Hát nem is tudom, nem sok kedvem van visszamenni oda *sóhajt egyet, tekintetéből most nem lehet semmit sem kiolvasni, de hangján hallatszódik egy csepp kis bánat. Még maga sem tudja miért, de rossz érzése van, az utazással kapcsolatban.* - Ügyes vagy *nézi a madarakat, az ő pálcája zsebében pihen, és jó helyen is van ott.. Leonidas pedig Alexet nézi, ahogy varázsol, majd egy halk morgás után visszafekszik a földre*

Vendég

*Ki ölti a lányra a nyelvét aztán meg ragadja a lányt és a földre huzza.*-Ez kapdod.*GYorsan össze kocolj a a lány haját. egy gonosz nevetés közepette.*-Szeretlek igy mellesleg.*RÁ néz Leondidasra és rá vigyorog.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 04, 2008 10:05 am

*Amikor a földre kerül, már számít valami kisebb támadásra, de nem pont arra, hogy a haját fogja összekócolni* - Muszáj mindig a hajamat bántani? *kérdezi, nem szereti ha a haját piszkálják, ez egy rossz tulajdonsága.* - Még jó, hogy szeretsz, de muszáj ezt így kimutatni? *kérdezi, majd előhúzza a pálcáját* - Rictusempra *mondja ki a csiklandozó átkot. Most ő kezd el hangosan nevetni, miközben megigazítja a haját* - Megérdemelted *sóhajt egyet, miközben a fiút nézi*

Vendég

*Szegényt srácot mindenki bátja. Az átok telibe vágja igy hát csiklandozások közben ordibál meg kapkod ha Bella nem vigyáz nyakon is vághatja.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 04, 2008 10:14 am

*Biztos, ami biztos, szépen hátrább ül. Így nem találhatja el a kapálozó fiú, aki nagyon vicces látványt nyújt így. Az átok hamar megszűnik, Bella ereje még közel sem nagy, de hát mit várhatunk egy másodikas lánytól. Amikor a fiú már nem kapálózik, visszaaraszol mellé, és egy csókot ad neki. Ez valamiféle kárpótlásnak minősül, vagy esetleg bocsánatkérésnek, ki hogy veszi. Most nem szólal meg, csak mélyen kedvese szemébe néz.*

Vendég

-Akkor se bocsáltok meg.*Jelenti miután sikerült abba hagyni a kapálozását. Mosolyogva néz a lányra.*-Mi a bajjod kicsim olyan depis vagy nagyon.*A mosoly le hervad a sájárol és komolyan nézi a lányt.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Aug. 04, 2008 10:21 am

- Ahogy gondolod *vonja meg a vállát, majd a következő kérdés kicsit meglepi.* ~Hát ennyire látszik?~ *kérdezi magától, majd egyszerűen kitér a válaszadás alól* - Nincs semmi bajom *ez eléggé feltünő, de hát mit lehet tenni, kerüli a témát, és nem is szeretne róla beszélni még egy jó ideig. Majd az utazás után minden kiderül, talán.* - De miért kédezed? *teszi fel a kérdést, ami elsőnek jutott eszébe, a kérdést hallva.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar