Udvar

Vendég

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Vendég

-Igazán? Na majd beszéle én a szakvezetőddel, hogy le legyél váltva!*mondja a lány szigorúan. Kis buta....khm. Amikor Jana elkapja a lányt akkor csak keservesen felkacag.*-Engeedj máár el! Mégis mi vagy te a testőre?*kérdezi meg. A kutya csak ül.*-Darren, Darren támad!*mondja a lány, mire a kutya csak elfekszik. Hemprege egy kicsit, majd feláll.*-Hülye dög!*kiáltja a lány. Úgy csinál mintha egy csatában lenne.*-Azt hiszitek győztök?*kérdezi meg a lány, majd ugye seggre ül.*-Zsidók, aljas korcsok...Majd megmutatom én nektek rátok küldöm az orosz flottát.*mondja a lány, majd csak feláll.*-Eredj innen!*löki el Susant, majd csak felpattan. Megragadja a kutyát, majd rácsatolja a láncot.*-Nyomás!*mondja miközben belerúg egyett. Nos, a lány távozik valamerre.*

Vendég

* Mikor meghallja, a lány miket mond rá, elkapja, még egyszer maga felé fordítja, és egy iszonyatos csapással akkorát húz a lány orrára, hogy az minimum reccsen... de el is kell kezdenie vérezni. Majd mikor még az a flottáról habog valamit, akkor utána szól.*
- Na akkor tanulj földrajzot kicsilány... Magyarországnak nincs tengere, így a hajóid maximum porban evickélve határon át jöhetnek... Hogy ennyire...sík legyél... Chhh
* Sziszegi utána, majd egy papír zsebkendőbe megtörli a kezét.* - Még a végén megfertőz ennek a szukának a butasága... * sziszegi, majd nézi a bal kezében lévő revolvert. * - Lagmar? Megeszed? Frászt... Ad oda Faithnek. Tuti örülni fog neki ha találkoztok.*Hangzik a hiéna válasza, majd Jana Susanra pillant. A revolver addigra már eltűnt a lánynál valahova.* - Miért nem kellett volna? Szerintem jogos volt. És nem érdekel, hogy új vagy nem. * Mondja a lány komolyan. Látszik az arcán, hogy valóban így is gondolja.*

Vendég

*Amikor Jana oda akar ütni egyet a lánynak. Susan csak elrántja Janát.*-Héé, nincs bunyó mert izé büntető munka lesz!*mondja a lány zavartan, majd amikor Lena habog valamit csak megrázza a fejét.*-Mondták, hogy valami katonai izébizés, de hogy ennyire?*kérdezi meg a lány, amikor Lena már elment. Végül csak Janához fordul.*-Kérem a pisztolyt leadom Jericho-nak.*mondja a lány egészen halkan, majd csak felsóhajt. Nem sok mindent eszik mostanában. És ez meg is látszik rajta. Bőre még fehérebb mint szokott lenni. Csak fogja magát, majd leül a fűbe.*-És, hogy vagy?*kérdezi meg, majd csak kitép egy fűszálat és azt kezdi el tépkedni. Látszik rajta, hogy zavarban van. A másik meg, hogy érezni rajta az alkoholt.*

Vendég

*Mikor Susan elrántja, így az ütés nem sikeredik. Ellenben a pisztoly így is úgy is eltűnik a lány feneketlen zsákjában. Mikor Susan közli, hogy kéri a fegyvert, mert leadja a Mesternek, Jana csak naaagy ártatlan tekintettel rá pillant.*
- Milyen pisztolyt? * És ezzel részéről lezártnak tekinti a vitát. Susan elkezdhet ugyan fenyegetőzni büntetőmunkával, meg tanároknak való szólással, de Janácskát nem igen hatja meg.* - És ne hidd, hogy csak azért nem verem meg, mert félek a büntitől. Mert nagyon nem.*Aztán ha Susan lezökken a fűbe, Jana csak végignéz rajta. - Mi az isten van veled? Iszol... de enni nem eszel... Komolyan mondom... ez így nem megy tovább... Susan... mi a franckarika bajod van? Hmmm? * Kérdi a lány komolyan. Susan talán észreveheti Jana felsőjén a gyászszalagot kitűzve...bár kissé beleolvad a fekete felsőbe.*

Vendég

*A lány csak megrázza a fejét.*-Nem fenyegetőzök én...*suttogja a lány, majd csak vállat von.*-Nem tudom, de nem ittam sokat! Jana..én...nem akartalak megbánatni!*mondja a lány, majd csak négy kézláb oda mászik a lány elé.*-Nem akartalak megbántani...*mondja, majd csak átkarolja a lány lábát. Teljesen ki van, ami azt illeti.*-Legalább téged ne kelljen elveszítenem...*mondja a lány teljesen magán kívül. Mondhatni könyörög a lánynak. Elég érdekes látvány ami az illeti. A lány, ahogy felnéz Janára észreveszi rajta a szallagot is.*-Az minek, csak nem?*kérdezi meg a lány miközben nagyokat pislog.*-Ne haragujd...Ugye nem utálsz? Lagmar te se haragujd én tényleg nem akartam...*mondogatja egyre csak a lány.*

Vendég

* A lány leül Susan mellé, és így nem tudja átkarolni a lábát. Mikor neki kezd, az ő nagyon sajnálja szövegnek, Jana csak elmosolyodik.*
- Susan... felejtsd el. Nekem nincs veled semmi bajom. A barátnőm vagy... ezen mi változtatna? Kiakadtál... én is kiakadtam... ÉS? * Kérdez vissza mosolyogva, majd megfogja a két tenyere között a lány arcát.* - Nem kell bocsánatot kérned. felejtsd el. De tényleg. * Jana arcán valóban az tükröződik, hogy nem haragszik a lányra. Majd a szalag kérdésére csak biccent.* - Gyász szalag. Apám meghalt. * Mondja a lány, de nincs szomorúság a hangjában. Pedíg talán mesélte is Susannak, hogy jóban volt az apjával, és szerette. Lagmar csak leül melléjük.* - Felejtsd el. Van ilyen.*Jana elfordítja a katanáját, így Susan láthatja a medált, amit szülinapjára adott. Az is ott van, a hüvelyre erősítve.

Vendég

*Amikor Jana leül mellé akkor csak még jobban elkezd zokogni. Teste néha néha megrázkódik a sírástól, de egyéb hangot nem ad ki. Csak némán sír. A lány szavaira csak abba hagyja a hüppögést.*-Té...tényleg?*kérdezi meg, majd csak lehatja a fejét. A gyász szóra viszont csak pislog párat.*-Részvétem!*mondja majd megöleli a lányt. Amikor megpillantja a nyakláncot csak elmosolyodik.*-Tetszik?*kérdezi meg a lány csillogó szemekkel.*-Múlt órán találkoztam Faithszel...*mondja a lány, majd csak mosoly erőltet az arcára.*-Jana kérdezhetek valamit?*teszi fel a kérdést, majd csak leszegi a fejét. Igazából maga sem tudja, hogy mit akar kérdezni vagyis tudja, de még nem teljesen fogalmazta meg magában.*

Vendég

*Átöleli barátnéját, és csendben simogatja a hátát. *
- jóóólvan na... ne sírj már... *Mondja mosolyogva, majd mikor a lány részvétet nyilvánít, akkor csak megvonja a vállát.* - Ez az élet rendje. Szerettem apámat. De aki meghal, azt nem hozhatjuk vissza. A sírással sem segítenék már rajta... így aztán... csak tudomásul veszem, és annyi. Jó ember volt... szerettem... emlékszem kiskoromban mennyiszer elvitt sírt ásni... de... az emlékek azok, amik mindíg megmaradnak, így nem fogok szomorkodni. Anyámmal más a helyzet. Ő sokkal jobban ki van bukva... de ez érthető. * Mondja halkan. Majd mikor Susan közli, hogy találkozott Faithel, elmosolyodik. Aztán mikor kérdezni akar valamit, akkor bólint.*
- Ki vele. Mit szeretnél tudni? * Kérdi mosolyogva.

Vendég

*Lassan kinyílik a kúria ajtaja, és egy újabb naxeldires, sötét alak sétál ki. Fekete, derékig érő vékony kabátot visel, ugyanilyen színű nadrágot, és tornacipőt, fekete hajába belekap a szél, és katana van nála, csak Janával ellentétben neki a hátára van kötve. Maga elé néz, nem néz körbe... arca sápadt, szokatlanul sápadt, és kissé mintha nyúzottabb lenne az arca, szemei beesettek... igen, nem mondhatjuk, hogy túl rendszeresen aludna mostanság, és azok az alvások pihentetőek lennének. Nehéz a helyzet, ha az ember nem alszik a hálójában, de ha valamit egyszer ez a kölyök a fejébe vesz... kicsit mintha fogyott is volna az elmúlt hetekben. Spánielje még mindig hűségesen követi, bár ő sem emeli már föl a fejét, éberen fürkészve, és ahogy elsétálnak végig az udvaron, felnézés nélkül a tölgyes felé indulva, a lemenő nap fényében minden eddiginél tisztábban csillannak meg a bundájában lévő fekete hiénaszerű foltok. Nem, ezek nem tűntek el... aztán egyszer csak mégis felkapja a fejét a daimón, és a két lány felé kapja a fejét, mire végre Chris is felnéz, fénytelen barna szemeivel. Egy pillanatra megtorpan, és gondolatban elátkozza magát... egyszer engedi le az álarcát, és tessék... aztán tovább indul, csak némán a két lány felé intve köszönésképp, majd megint a talajra szegezi a tekintetét. Nagy erőfeszítésébe kerül, hogy ne kezdjen el rohanni, el, el, minél messzebb, de sikerül megőriznie korábbi tempóját. Mielőtt azonban beérne a tölgyesbe, a két lány láthatja, ha még figyelik, hogy elővesz egy szál cigarettát, és rágyújt... majd eltűnik a fák között. Még ha utána szólnának, akkor sem áll meg, nem néz vissza, nem megy oda, nem.*

Vendég

*A lány csak megtörli a szemeit.*-Jó abbahagyom!*mondja a lány és a szemeiben valami fura vad fény csillan meg. A lány most megint olyan mint pár napja a vízesésnél.*-Értem!*mondja a lány, majd csak vállat von.*-Mit? Ja, semmi...Csak azt akartam megkérdezni, hogy...hogy nyáron átjössz hozzánk?*teszi fel a lány a kérdést, majd csak elmosolyodik. Mosolya kicsit homályos.*-Menjüünk pasizniii!*mondja elnyújtva a lány láthatólag jó kedve, de, hogy mitől az rejtély marad.*-Jana...hol is tartottunk?*kérdezi meg a lány, majd csak az elhalványuló Chris felé pillant.*-Ott van Ch...Chleopatra! Jana én úgy szeretleeek!*mondja a lány miközben ráugrik Janára és a földre teperi. Csak fekszik a lányon. Haját jól belelógatja annak az arcába.*-Hogy mit akartam kérdezni? Ja csak, hogy ugye ha itt lesz valami ugy ugye velem maradsz?*kérdezi meg a lány, majd mikor már Chris eltűnik akkor csak felemelkedik ülő helyzetbe. Aztán csak zavartan pislog körbe.*-Ja...*mondja majd csak lemászik a lányról.*

Vendég

* Jana csak cirógatja a lány hátát, majd csak üldögél, és hallgatja amit barátnéja mond. Arra a kérdésre, hogy a nyáron átmegy e hozzájuk Jana elmosolyodik, majd bólint.*
- Hát hogy a fenébe ne mennék át... Persze hogy. Nagyon szívesen... de csak akkor, ha te is eljössz hozzánk. * Mosolyodik el. Ám ez a mosoly is olyan halovány... de legalább valamennyi érzelmet tükröz. Aztán váratlan dolog történin... Susan kijelenti, hogy ott van Chleopatra...Ám Janának nincs ideje arra fordulni, mert a lány már landol is rajta, és a haja az arcába lóg... már Susan haja Jana arcába. Így aztán Janácskának esélye sincs látni Christ... nem úgy Lagmarnak. Ő is felkapja a fejét, és Lillith felé pillant. A tekintete kicsit felhősre vált... ahogy a spánielt figyeli. Hiány, és fájdalom járja át Lagmar belsőjét, de ez azonnal blokkolja is, nehogy Janához jussanak az érzelem hullámai. Még a végén megint zokogógörcsöt, vagy remegést kapna. Ellenben ahogy figyeli Lillithet, a tekintete azt sugallja: Szeretlek. Susan amikor leszáll róla, Chris már sehol nincs. Így aztán Jana továbbra is mosolyogva, pillant Susanre
- Én is téged. De tényleg... Ha te nem lennél... * majd következik a kérdés, hogy vele marad e ha történik valami. * - Susan... ha valami történik... maradj mellettem, és nem lesz semmi gond. Csak oda gyere, ahol én vagyok. Mind egy mennyire nem tetszik neked... velem biztonságban leszel. Ígérem, megvédelek. *Mondja halkan.

Vendég

*A lány csak zavartan pislog.*-Tessék?*kérdezi meg a a nyári dologra reagálva. Fogalma sincs, hogy miről beszél a lány. Tekintete is kissé homályos. Aztán csak megrázza a fejét.*-Persze, hogy átmegyek!*válaszolja a lány. A lány csak rápislog Lagmarra.*-Ugyan, ha én nem lennék akkor lenne helyettem más...*mondja majd csak vállat von. Jana következő szavaira csak nyel egyet.*-Jana én nem is tudom eddig egyik nyár sem volt zökkenő mentes...És szerintem ez sem lesz az...És, ha nem tudsz megvédeni mert olyan helyen leszünk? Ha a rossz útra mész és én pedig követlek, akkor...akkor mi lesz?*kérdezi meg a lány zavartan, majd csak felsóhajt.*-Én félek...csak nem tudom mitől...Múltkor rámásztam Lawra is...Szegény teljesen megőrítem...Pedig már mondta, hogy nem lehet köztünk semmi, de én... én mindig rámászok...*mondja a lány, majd csak leszegi a fejét.*-Szemét vagyok...*mondja a lány, majd csak az ég felé.*

Vendég

*hallgatja a lány szavait, majd csak könnyedén megvonja a vállát.*
- Nem. Nem volt zökkenőmentes a tél sem. De itt vagyunk nem?
* Teszi fel a kérdést, majd a rossz útra elgondolkozik kicsit. Majd csak azután válaszol.* - Susan... én arra az útra lépek, amelyik a céljaimnak jobban megfelel. Ha ez sötét, és gonosz út, akkor ne kövess. Akkor maradj Chris, és Ari mellett. Nekik szükségük lesz barátokra, és támogatókra. Ha olyan útra lépek... ami neked nem jó... ami neked nem tetszik... ne gyere csak azért, mert én meg tudnálak védeni. Más is meg fog tudni. Én egészen addig megvédelek, amíg mellettem vagy. Amíg módomban áll. Ha én elmerülök a sötétben... akkor is megpróbállak megvédeni... csak nem tudom akkor akarod e majd, hogy megvédjelek. Ismered a céljaimat... ismered a terveimet. Tudod, miért járom a nekromanták útját. Az hogy az történt ami megtörtént, csak még jobban megerősített ebben a célban. Mostmár tudom, hogy az Ég is azt akarta, hogy én a saját utamat kövessem, és ne adjam el, ne adjam fel. Amíg velem vagy... nem eshet komoly bajod. Nem hagyom, hogy meghalj. És utána is megpróbállak megvédeni... amíg erőm engedi. * Mondja halkan, majd átöleli a lányt. - Nem tudom még mit rejt a jövő Kedvesem... Nem tudom. * Mondja halkan. Mély levegőt vesz. Nem is akar belegondolni mi lesz ha egyedül marad... Nem. Egyedül nem fog maradni... Hisz ott lesz neki Faith. Mindig ott lesz. És Lagmar. No persze... ha Faith egyáltalán megbocsájtja azt a kilengést... az az egy hibát... azt az egy, ám Jana szemében hatalmas hibát...

Vendég

//Fagy//

Tárgy: Re: Udvar Pént. Jún. 04, 2010 3:52 pm

*Egy szőke hajú fiú sétál ki a kúria főbejáratán. Ez a fiú Sepp a hamarosan negyedikessé váló Allidonos. Az udvaron már várakoznak a diákok hiszen most lesz az idei első szakkörük. A fiú egy fekete farmert visel a mára már szokásos övével együtt. Az övön pár bájital //ellenméreg bájital, sebgyógyító főzet, robbanó bájital.// és két tőr lengedez. A tőröket, az utolsó rúnamágia órán készítette. Az egyik tüzgolyó varázslattal van felspékelve, míg a másik a lavina varázslatot idézi meg ha kimondja az aktiváló szót.A fekete farmerhoz egy szürke pólót visel, mely jelzi allidonos mivoltát. Csuklóján most is ottvan elengedhetetlen csuklószorítója amit pálcatartóként használ. Nyakában ott a pár napja eszkábált változó mintájú fa nyaklánc. Lassan dúdolgatva közeledik egy csoportba tömörülő társai felé. Már nagyon várta a szakköröket, hiszen általában mindig kirándulni mennek. Így a fiú még több helyre jut el. Még több ismeretséget szerez. Persze a barátainak ittléte sem egy utolsó szempont. Mikor odaér befejezi a dúdolást, majd mosolyogva köszön nekik.*
- Sziasztok! * hangjából érződik a vidámság hisazen mint néhányan tudják szereti a természetet, és szabadon véve most is ott van, hiszen a távolban egy-egy fa lengedezik a gyenge szélben. Mélyeket lélegez az üde levegőből. Reméli, hogy most nem kerülnek semmilyen kalamajkába. Néha fel-felsóhajt, hiszen az elmúlt napokban fontos dolgok történtek a fiú körül. Hála egy diáktársának hatalmas tehert visel a hátán, mellesleg még az igazgatótól is engedélyt kell majd valamikor egy pár napos kiruccanásra. Szeretne hazamenni, meglátogatni a szüleit és kistestvérét, akit lassan három éve nem látott. Csak fényképeken. De a kiruccaná még a jövő titka. Most szakkör lesz, így teljesen arra koncentrál már. A biztonság végett hozott magával egy hátitáskát is, melyben az elmúlt napokban begyüjtött állateledelek, és egy fekete pulcsi található, *

Vendég

Fekete hajú lány szállingózik le a szobájából az Udvarra. Úgy olvasta ma lesz valami dolog, így aztán gondolta miért ne jönne el ő is. Talán jót fog tenni neki a kiruccanás. Most a nagyon jól ismert ruhadarabokban van. Fekete pulóver, katonai nadrág, katana, acélbetétes bakancs, a haja hátrakötve. Oldalán egy szimatszatyor, amiben gyógyital, kötszer, benzines öngyújtó található. És még pár darab hasznos dolog, ami nem árthat egy kirándulásra. Mikor kiér az udvarra, nyújtózik egyet. Lagmar lehasal mellé, és a fejét a lány bakancsára ejti. Kezét most ujjatlan bőrkesztyű takarja, így az nem fázik. Mert igaz hogy mostanság egyre melegebb az idő, ám mégis. Janácska mostanság kezdett el fázni. Táskájában továbbá van egy melegebb felső, amit még a pulóverére tud húzni, ha véletlenül hideg lenne ott. No és persze az oldalán még a pálca is ott lóg, ami nem maradhat el.
A jelenlévőknek bólint köszönés képen.

Tárgy: Re: Udvar Pént. Jún. 04, 2010 3:56 pm

*A nekromanta boszi is megérkezik a kezdés előtt. Most nem bíbelődött azzal, hogy tarkabarka ruhákba öltözzön, szokványos sötét szerelésében pompázik, csupán az éjszínű hajban csillámlik egy-egy lila melírcsík, ami persze nem fodrászi szakmunka, hanem a metamorf mágia szépségeit idézi. A hölgyemény nem köszön most senkinek, hanem a gondolataiba mélyedbe várakozik karba font kézzel. Az oldalán a már-már megszokott ezüstből kovácsolt tőrdkard, míg combjára csatolva a kőrisből készült nekromanta varázspálca. Higgadt józansággal várja a kezdést, aztán furcsa okból szórakozott mosoly ül ki az arcára.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Jún. 04, 2010 3:57 pm

* Pierre sietve érkezik ki az udvarra. Nem csoda hiszen ma lesz a nyár első szakköre ami felkeltette a fiú érdeklődését. Gyors léptekkel teszi ki lábait az épületből majd szemével a gyülekező társaságot keresi. Egy ismerőst megpillantva egyből hozzá lép.
- Szia Sepp. Ugye Te is a szökkerre jöttél? Még nem késtem el ugye? * Kérdezi miközben kicsit kifújja magát. többi jelenlévőt egy bólintással üdvözli majd Seppre figyel.
- Nagyon rég láttalak. Miújság veled mostanában? * Kérdezi majd hallgatja a fiút. Remélhetőleg nem zavarja a jelenléte.

Alapító Hozzászólások száma : 187 Kaszt :

*Mivel a tanerő az utóbbi hónapokban afféle kényszerszabadságon volt, most még inkább buzgó lelkesedéssel közelít az udvar felé, hiszen ha nem is órát, de újfent szakkört tarthat, jövőre pedig már rebezsgették előtte, hogy talán lesz aktív tantárgya, bár még semmi sem biztos. Amikor meglátja a már jelenlévő diákokat természetesen feléjük is lépked. Ruházata lenge, bár egy kabátot felvett az itteni idő miatt. Hosszú haja kontyba van feltűzve. A hátán átvetve egy könnyed íj kapott még helyet, egyéb fegyvere nincs, csak a pálca, hiszen alapvetően nem nagy fizikai harcos a hawaii hölgyemény. Szülőhazájába látogatnak most el, ami látszik is mosolygós arcán, hiszen szívesen tér haza. Össze is csapja két tenyerét ezzel hívva fel magára a figyelmet.* -Nos az ez évi első szakkör, remélem mindenki itt van, aki jönni akart. Induljunk hát! *Egy lánc kerül elő, mely folyamatosan nyúlik, ahogy újabb és újabb diák fogja meg. Ezzel hoppanálnak el a célálomásra.*

//A következő hsz már mehet Hawaii-ra.

Állatos játék mától:
A játékban azok vehetnek részt, akik a szakkör kezdete óta jelen vannak, max. 10 perc késéssel, tehát 18:10-ig írnak első hozzászólást. Amikor az első állat megjelenik, az etetheti meg, aki azonnal a következő hozzászólásában ezt beírja, tehát aki nem nézi meg az új hsz-eket, amikor a sajátját elküldi és már mesélő utáni második hsz-ben etet, azt már nem fogadjuk el. Szerkesztett hozzászólást nem fogadunk el, csak original eredetit!//

Vendég

*Gaea érkezik rohanvást az Udvarra. Azt mondták, ma valami lesz itt ilyenkor, és nem szeretett volna kimaradni belőle. Fulladozva torpan meg az Udvar szélére. De sok embert nem lát még. ... Korán jött volna? Vagy eltévesztette az időpontot? ... Majd kiderül. ... Aztán észereveszi a hoppát, és már ott sincs, rohan a többiek után.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Jún. 04, 2010 4:06 pm

*Kis lábait szedve rohan kis a Kúriából a kobold, egyenesen az udvarra.*~ El ne késsek, jááj, elszaladt az idő..francba..~*szitkozódik, miközben kissé kifáradtan lohol a kis csapathoz.*-Jó Napot tanárnő, elnézést a késésért.*mondja, kissé zihálva, majd meg is fogja a láncot, nehogy lekéssen valamiről. Még éppen odaért, remélhetőleg. Nem akart elkésni, csak elment az idő. Meg is fogja a láncot, a többieknek, pedig hangosan köszön.*

//Eénézést kérek a késésért, elnéztem az órát : S//

Vendég

*izi lassan balagott a kertben. mindent alaposan szemügyre vett. lassan leült a egy padra és elővett egy könyvett*
~nem túl jó könyv, de lehett, hogy majd izgalmas lessz~
*kicsit még ült majd egy fa alatt lefeküdt. nem olvasott inkább elővett egy lapot és emberekett kezdett rajzolni. elmerült az ő salyát kis világában*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Jún. 04, 2010 6:49 pm

* Pierre a szakkör után kimerülten sétál ki az Udvarra. Ma nem viszi messzebbre a kutyáit az esti séta alkalmával, mert a kis bennszülöt kaland lefárasztotta. De hát nem érezte rosszul magát és meg kell hagyni szép kis sziget volt. Jókedvűen sétálnak mellette a kutyusok. Folyamatosan ugrálnak és játszanak. Pierre egy ismerős lányt pillant meg. Odalép hozzá.
- Szia Izabel. Hogy vagy? * Kérdezi kedvesen miközben leül mellé a földre és elengedi a kutyusokat játszani.

Vendég

*izi megijedt az egyszeri hangra és össze rezzent. egyszer ott volt a az ő kész kis világában ahol minden szép. na de most ott ült a fiú mellett*
~na ennyitt az állmodozásról~
-szia
*hirtelen ikhletett kapott és titokban elkezdte lerajzolni a fiú arcát
- nagyon jó modell lennél. nem baj ha lerajzollak? tudod csak pár embert rajzolok le de a te arcod...
*zavarba jött és megint a fiúra nézett*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar