Udvar

Vendég

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Vendég

* Kapkodva veszi a levegőt mikor megérkezik az udvarra. Gyorsan kellet szednie lábait, hogy ne késsen el. Kifújja magát majd köszön a már itt lévőknek. Az igyik fénak támasztva hátát várja a szaktanár érkezését. Közben gondolatai egy vörösesbarna szempár felé kalandoznak... Megrázza fejét, ezzel próbálva kiúzni agyából a nem ide illő gondolatokat. Eleget rágta már magát a történtek miatt, nem fog itt is Rá gondolni. Határozza el magát, de hogy ezt mennyire sikerül teljesítenie azt már nem tudni.. *

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Jún. 07, 2010 4:08 pm

*Emily kisebb késéssel rohan le az Udvarra, a szakkörre. Már nagyon sokan vannak, ő meg csak int az ismerősöknek, és Karen felé veszi az irányt.*
- Szia! Mizujs?
*Kérdezi vidáman, és megigazgatja magán a fehér felsőt. Ezen kívül fekete farmert és hasonló színű, szegecselt szandált visel. Különösebben nincs jókedve, de a csokissüti megtette a hatását.*

Vendég

*Rose letelepedett a fűre, de nem tartott sokáig, hogy ismerős arcot kutasson fel. Elég gyorsan megtalálta Kate-t, aki valaki ismeretlennel beszélgetett, majd akikhez csatlakozott Liz is. Rose felállt a helyéről, és félénken odasétált hozzájuk.*
-Sziasztok! Csatlakozhatok hozzátok? *Ránézett az ismeretlen lányra, és köszönt neki* -Szia! Rose vagyok. Örvendek. *Kezet nyújt neki, s köszönöm a többieknek is, akik itt vannak. Rámosolyog Kate-re, és Lizre is, akik már javában társalognak. Legalábbis úgy tűnik.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jún. 09, 2010 7:33 pm

*Emira ezen a meleg nyárni napod, úgydöntött ismét sétál egy jót, és nem reméli nem találkozik egy ismeretlennel, mert most egyedül szeretne lenni...csak ő és a természet.Persz szereti az itteni embereket, mert kedvesek meg minden, de most egyedül akar lenni, vagy a Martinnal olyan régen beszéltek, bár a legutóbbinál nem is beszélek...Sétál, sétál jól esik aa friss levegő, a csönd, a holdat is látni, megáll és felpillant, majd elmosolyodik és egy kicsit el is pirul.*~Martin~*Gondolja magában, mindig ő jut az eszébe ha meglátja a holdat, bár nem csak a holdról, bármiről, hisz mindig ő jár a fejében, majd leül a fűbe és megerngve nézi a holdat.*~Milyen szép...~

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jún. 09, 2010 7:41 pm

*Martin egy pillanat alatt kint volt az udvaron,bár kicsit szédülve,de boldogan ugrált a sötétben.Egyszer csak elcsúszik,és egy ilyen hallatszik:
-A francba.
*Majd elhúzza a száját,és nézi a füvet,ami olyan fekete mintha egy tűzvész söpört volna végig.
-Nem látok semmit.Hm...
*Egy szép fához közeledik,csak lazán.Most nagyon jó kedve van.Leül,és összekuporog és halgatja a természet hangját,és várja hogy valami izgalmas történjen.
-Na persze!Azt várhatom.Ki lenne ilyenkor kint?
*Nagy levegőt vesz,és egy botot fog a kezébe.Valamit karcolgat a kemény földbe...Mosolyodik ,és rápillant az ábrára,amin ez látható:E+M=<3

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jún. 09, 2010 7:56 pm

//fagy bocsi =( //

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 10, 2010 5:10 pm

*Egy lány sétál végig a gyepen, egyenesen a Tölgyes felé. Hosszú, szőke haja most nincs feltűzve, szabadon kavarj a szellő, és az enyhe napfény ellenére az idő elég meleg. Laura ma egy háromnegyedes farmert, és egy fehér felsőt vett fel, aminek a hátára fekte angyalszárnyak vannak festve. Szeme alatt most kissebbek a karikák, de azért elég rendesen jelen vannak, és láthatólag a lány már kicsit erősebb, egészségesebb, mint volt. Térde már rendesen elbírja teste súlyát, de még most is felettébb törékenynek tűnik. Egy pillanatig úgy tűnik, hogy magabiztosan tart az erdő felé, de félúton megtorpan, és felnéz az égre. Tüdejét megtölti a friss levegővel, és leül a földre, törökülésbe, egyenes háttal, és becsukja a szemét. Figyel egy kicsit a környezetére, a madárcsicsergésre, és a világra... Ilyet is régen csinált már, de néha muszáj.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 10, 2010 5:18 pm

*Az éjszaka első árnya jelenik meg, egyenesen a Mocsár felől. Rejtély, mit is keres, vagy keresett arra konkrétan, talán ő maga sem tudja, talán nem is onnan jött meg. Cipője szélén egy kevéske száradt sár, háromnegyedes nadrágot visel, egyszerű, fekete pólót, haja rövidre van nyírva, valószínűleg nemrég járt fodrásznál. Lépése könnyed, kecses, mégis van benne valami enyhe félelmet ébresztő, hátborzongató, ahogyan fennségesen lépdel a gyepen. Mellette egy ocelot ballag kellemesen. Amint az állat megpillantja a szemben érkező, feléjük tartó lányt, azonnal felemeli szépséges fejét, és a lányra veti tekintetét, majd csak megrázza magát, és halkan morrant valamit. Természetesen Jack is észrevette a lányt, sőt, már egy ideje méregeti is, mint valami vadász a zsákmányt. Lelassít, megáll, és vár. Nem megy közelebb, megvárja, amíg Laura odaér elé, mellé, ahogy tetszik.* -Nincs késő egy kicsit ehhez a sétához? *érdeklődik, és, hogy pontosan miure céloz, az rejtély.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 10, 2010 5:31 pm

*Noshát ebben az esetben, természetesen Laura nem ücsörög le, hanem megy szépen tovább, de pár lépésre Jacktől megáll. Először az ocelotra mosolyog, szelíden, majd a fiúra tekint, de arca elég kifejezéstelen. Mindössze szeme sugároz valamiféle szeretetet, de nem túl erősen, még erésen látszik benne a fáradtság.* -Nektek is szép napot... *Közben két hüvelykujját beakasztja az övtartójába, mert rendes zsebe nincs, keresztbetenni nem akarja, lógatni meg fárasztó. Végül a kérdésre kicsit megvonja a vállát.* -Nem sétálni jöttem, de ha esetleg Ti szeretnétek... Egyébként mire gondolsz? Nincs késő még semmihez... *Beszél szép csendben, de nem megy tovább, nem közeledik, csak távolról figyeli a fiú tekintetét. Néha szeme Odronra siklik, és felé több bizalmat táplál, mint a fiú iránt. Mármint látszólag legábbis biztosan.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 10, 2010 5:38 pm

-Árnyas estét. *biccent vissza, amikor Laura megáll előtte. Az agyába egy emlékkép villan, pontosabban egy lehetséges emlékkép. Amikor az idő folyamán utazott, furcsa dolgokról álmodott abban az álomtalan, mély szédületben, bódulatban, ami után egy újabb világ omlott benne össze. Sorra az összes tulajdonképpen, de mára minddel megbarátkozott. Határozottan, magát kihúzva áll Laura előtt, az ocelot kissé idegesen lengeti a farkát, miközben halkan morog-dorombol, kivehetetlen, melyiket is teszi inkább. Áll a maga négy mancsán, nem ül le, és izmai is mintha egy kissé meg lennének feszülve. A lány szavaira egyik szemöldöke felszalad.* -A Tölgyes felé indultál, ahogy elnézem, márpedig egy esti sétához a félnyolc eléggé későnek mondható. A végén nem tévedsz vissza kijárási tilalomig. Az, hogy megálltál az udvaron, talán nem is volt olyan rossz döntés. Nem mellesleg.. *szemei sejtelmesen villannak meg.* -Van, amihez már túl késő.. *hangja elhalkul, ahogyan sokatsejtetően fénylő szemekkel figyeli a lányt. Az ocelot bundája megrázkódik, ahogyan az állatot kirázza a hideg, és egy lanyha fuvallat kerüli meg a párost, majd Laurát is.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 10, 2010 6:02 pm

*Furcsán tekint az ocelotra, a viselkedése meglepi a lányt, a diamon elég idegesnek tűnik, és a morgás-dorombolás sem túl bíztató. De az egészre csak összeráncolja homlokát, és kihúzza magát ő maga is, hogy ne legyen kisebbségi érzete. Csendesen hallgatja a fiú szavait, és egy kicsit elmosolyodik rajta.* -Nem hiszem, hogy ne találnék vissza. Egyébkéntis megoldoanám... *A felvillanó szemeket is észreveszi, és egyre inkább frusztrálja a dolog, hogy Jack és a daimona furcsán viselkedik... Főleg Odron. A fiútól még nem olyan furcsa, de az ocelot viselkedése kifejezetten nyugtalanítja. A kis fuvallat pedig végigborzongatja a lányt, aki egy kicsit aggódva közelebb lép, de még így is vagy három lépésre van a fiútól.* -Valami baj van Jack? Tudsz valamit, amit én nem? *Közben még közelebb lép, és végigméri a fiút. Persze nem az új frizurájára kíváncsi, azzal nincs baj, bár ő a régit jobban szerette. Minden esetre választ vár, és fürkészi a Naxeldires pillantását, és sokszor tekinit Odronra. Nagyon nem tetszik neki a helyzet... A pálcája messze van, csak fókusztárgyai vannak nála.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 10, 2010 6:08 pm

-Megoldanád.. Hát persze.. *mondja kissé gúnyos hangon, egy halvány, átsuhanó, lenéző félmosollyal. Nem néz le az ocelotra, csak egy pillanatra lehunyja szemeit, amíg a szél végigborzol rajta, majd ismét kinyitja a szemeit. Kezeit békésen, maga mellett tartja, és nem igen mozgatja őket. Mélyen szívja be a levegőt, és fújja ki, mintha kiélvezné a levegőt az utolsó lélegzetig. Az ocelot, látva Laura fürkészését, csak megrázza magát, majd leül Jack mellé, bár farka vége még mindig megremeg. A lány közeledésére, és a kérdésre a fiú szemei sejtelmesen villannak meg.* -El se tudnád képzelni, mennyi mindent. De ne félj.. *súgja egészen hátborzongató, hideg hangon. Maradjunk annyiban, hogy cseppet sem hitelesen adja elő a szavakat, de Jack hangja mikor is volt nyugtató?* -Hamarosan te magad is megtudod. Sőt, mi több.. Meglátod. Csak ki kell várni a pillanatot. *tekintetét elfordítja a lányról, és maga mögé néz, lasan fordítva a fejét. Valahova messzire, a mocsáron túlra tekint el, majd visszanéz a lányra, emgcsóválja lassan a fejét.* -Nem, semmi baj nincs. *hideg, száraz hang. Cseppet sem megnyugtató, és cseppet sem támasztja alá a fiú szavainak tartalmát.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 10, 2010 6:28 pm

*A gúnyra nem reagál. Már megszokta, legábbis megszokhatta volna. Az ocelot mintha egy kicsit megemberelné magát, márha tud ilyet egy daimon... További szemvillanások, nem mozdulás, és Laura hátán már rohangál a hideglelés. Most egész pontosan kijelentené, hogy feláll a szőr a hátán a fiútól. Kicsit hátrább is lép, és szája sarka egy kicsit megrándul, olyan Jack Sparrow feelingben. Föleg a ne félj szavak után...* ~Hogy mit tudok meg?... Mi van itt? Mi a fene történik?!~ *Gondolatai ezerrel repkednek fel-alá, és szemeiben mintha borzongás csillanna meg, de elfojtja, és inkább hátrább lép, és elgondolkodik egy pillanatra. Majd kicsit zavartan kezd bele mondandójójába.* -Nos izé... Odron... *ejti ki száján a daimon nevét, és közben kezével magához inti.* -...Szóval beszélhetnénk egy kicsit... Négyszemközt ha lehet. *Teszi hozzá, és közben pillantása Jackre vándorol. Majd várja a választ, és közben igyekszik kitalálni, hogy miért viselkednek mindketten ilyen furcsán.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 10, 2010 6:37 pm

*A fiú epdig csak áll, mint valami rossz omen, vagy sokat sejtető kőszobor, esetleg egy zombi, vagy egy rossz horrorfilm pszihopatája. Minden esetre kellemes élvezettel önmagában figyeli a leányzót, hangja végig hideg, amikor emgszólal. A lány azvartságára nem is reagál semmit, érzelemmentes, hideg szemekkel figyeli a lányt, mintha nem is élne legbelül. Pedig él. Talán túlságosan is.. A kérésre az ocelot fel sem sandít a fiúra, gondolatban kap engedélyt, és éppen ezért feláll, majd átlépdel a lányhoz, és érdeklődve, kíváncsian dönti félre a fejét, miközben Laurára pillant. Szemeiben élet csillog, és furcsa, emberi kíváncsiság, miközben leül, farkát a lábai köré fonva, és annak végét finoman rebgteti, még mindig. Nem nyugodt, ez érzékelhető, de nem hiába. Fülledt levegő, a fiú egyre gyakrabbi rémálmai, és ez a furcsa, különös, mágikus súly, ami mindkettejük lelkére nehezedik.. Van elég oka panaszra, mégis kíváncsian várja Laura beszélgetnivalóját.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 10, 2010 6:51 pm

*Úgy tekint a fiúra, mint valami gonosz szellemre, aki nem tud ártani neki, csak épp tudja, hogy Jack megteheti, minden esetre elhívja a dimont, és amikor meglátja a tekintetét, mintha egy pillanatra megnyugodna, hogy nincsen nagy baj, és ez látszik is rajta. De a feszültséget érezni lehet, és Laura is ugyanúgy érzi, így inkább egy kicsit arrébb lépdel, ügyelve a 8 méteres határra, mert ő maga már megtapasztalta, hogy milyen odakinn... Végül csak leül a fűbe. Az idő egyre kellmesebb, már nincs olyan meleg, és a nap is lejebb kaptatja az eget, így az árnyékok megnyúlnak, és minden kezd árnyassá válni, egyre hátborzongatóbb. Végül bizalmas hangon szól Odronhoz.* -Csak ketten? *Kérdezi, és végül bármi lesz a reakciója rá, belekezd mondanivalójába. Elvégre ha Jack tudni akarja a beszélgetés témáját, úgyis megtudja.* -Odron... Mi ez az egész? Nem mondhatod meg? Mi történik? Veszélyben vagyunk? Veszélyben vagytok?... *Teszi a hangsúlyt arra a bizonyos szóra, mintha más nem is lenne fontos, és Laura számára tényleg nincs fontosabb. Végül kérde mégegyet.* -Nyáron lesz valami? Jack ezért mondta, hogy talán jövőre?... *Tekintetében mintha könnyek gyűlnének, de ki tudja miért. De végül nem kérdez többet, csak várja az ocelot reakcióját, és fürkészi tekintetét mézsárga, tompán csillogó szemeivel.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 10, 2010 6:58 pm

*Ahogy a nap egyre lejjebb hág, az árnyékok egyre jobban nyúlnak meg, és Jack árnya is egyre hosszabb és hosszabb lesz. Hogy hátborzongató-e? Minden bizonnyal. Fehér, sápadt, beesett arc, hideg, lelketlen szemek, melyek néhol vörösesen felizzanak a lemenő nap sugaraiban, és az a merev, mégis tiszteletet parancsoló, kihúzott testtartás, állás.. Az ocelot csak biccent.* -Amennyire lehet. *morogja, majd a lány kérdésére csak pislog, és figyeli a lányt. Se fejrázás, se biccentés.* -Nem mondhatok semmi konkrétumot. Nem feltétlenül azért, mert nem akarom, és nem tehetem. Hanem, mert én sem látom mindennek a végét. A kérdésed második része pedig.. *tart egy kis hatásszünetet.* -Mintha azt krédeznéd, hogy forró-e a láva, ha belenyúlsz. Jack mellett mikor nem vagyok én bajba? mágnesként vonzza. De nem kell aggódnod, meg fogja oldani, ahogy az összes eddigieket is. *válaszolgat ő készségesen, miközben érzi, hogy Jack nagyon is figyeli, minden egyes gondolatrezdülését, mielőtt túl sokat mondana. A fiú közben a lemenő nap felé fordul, a mocsarat, a tájat fürkészi, néhol lehunyt szemmel, mintha az éledő szellemekre lenne kíváncsi. A legutolsó kérdésre az ocelot sejtelmesen elmosolyodna, így azonban csak a fejét dönti kissé féloldalasan.* -Emlékezz.. *csak ennyit súg, dorombol a lánynak, miközben csap egy nagyobbat farkával.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 10, 2010 7:19 pm

*Nem Laura már nem figyel Jackre és az árnyékára, a daimonnak szenteli minden figyelmét, és igyekszik mindent megemészteni, amit csak az ocelot mond. Pakolgatja a puzzle darabjait, és egyre többet kap belőle, egyre tisztább a kép ugyan, de még mindig kivehetetlen... Nem ért mindent, nem is érthet, és nem is akar érteni.* -Vigyáztok egymásra?... Ígéred, hogy jövőre is itt lesztek? Velem, vagy nélkülem, az mindegy. De legyetek itt. Ígéred?... *Kérdezi a lány bizonytalanul, és hangja kicsit remeg. Nem akarja azt hallani, hogy nincsesély rá, hogy túlélik, hogy tényleg itt lesznek még. Agyában filmszallagok peregnek le, a jelenetről, ahogy a párosból örökre kiszáll az élet.* ~Nem... Az nem lehet... Hol itt az egyenérétkűség? Az ég szerlemére, nem vettek már el elég dolgot tőlem az anyalok? Ha tényleg megölik... Nem, nem, nem! Nem hagyhatom...~ *Gondolataiból a Daimon hanjga lébreszti fel, egy kis dorombolós, súgás, és Laura azonnal rávágná, hogy mire, de agya valahogy sorra veszi a dolgokat, és mégsem tud semmit leszűrni belőle. Olyan sok minden történt már. Fogalma nincs, hogy mire kéne emlékeznie. Ráadásul sok volt az elmetörlés, a kihagyások, a veszteségek... Így fejtörés helyett vesz egy nagy levegőt, és csendesen kérdez, miközben a fiúra néz.* -Mindig ilyen volt?... Ilyen hideg...

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 10, 2010 7:26 pm

*Az ocelot kihúzza magát, majd körbenéz a terepen.* -Itt? *nyomatékosítja magában is, visszakérdezve a lány szavaira, majd végül csak emgrázza magát.* -Nem ígérhetem meg, mi bizonytalan. *finom rántást érez elméjében, miközben a fiú felé tesz egy sanda oldalpillantást, és már éppen indulna vissza felé, amikor meghallja Laura kérdését, és még visszanéz a lányra.* -Hideg? Ugyan! Egyéniség. *kacsint a lányra, majd könnyed léptekkel, és ruganyos ugrásokkal terem a fiú mellett, mint valami játékos kiscica. A fiú lepillant az ocelotra, szemei megvillannak, az állat pedig édesdeden hozzádörgölőzik a fiúhoz. Akiben bízik, akit szeret, és aki mellett mindvégig kitart. Bármennyire is hidegnek tetszik a fiú, az ocelot annál jobban halmozza el szeretetével, mert tudja, hogy az érzés kölcsönös, noha a külsőségek mindig is fontosabbak lesznek az elkövetkezendő időkben. Az óta az eset óta. A fiú felnéz az égre, majd Laurára pillant.* -Ne maradj kint sokáig. *szól oda a lánynak a maga hideg, halk hangján, majd csak biccent, és elsétál mellette, beleveszve az éjbe, a semmibe, az ocelottal együtt.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 10, 2010 7:38 pm

*A lány elmosolyodik az ocelot válaszál. Ezzel az egy szóval hirtelen sikerült más szemmel látnia a világot, de a pillanat eltűnik, ahogy a daimon továbbáll. A lány pedig szinte utána kap, de nem ér hozzá, csak tesz egy mozdulatot. Majd felpattan, és a nagymacska után fut. Végül megáll a sötétben, és nézi a mellette elsétáló fiút, kitágult pupillával. Majd megfordul utána, de már nem látja, hogy merre van. Pálcája sincsen vele, így nincs más választása. Idegesen elkiáltja magát.* -Jack! Várj! *Majd beszívja tüdejébe a mámorító éjszakai levegőt, és félhangosan szólal meg, hátha a fiú hallja még, hátha itt van valahol a sötétben.* -Tudod Jack... Fáj, ha rám nézel, és fáj, ha a közelemben vagy, ha meglátlak, mert nem lehetsz itt velem igazán. Utálom magam amikor nem bírom ki és megkereslek, hozzád érek. Fáj amikor meglátom a csillogást a szemedben vagy csak egyszerűen látom, hogy milyen, amikor mérges vagy valamiért. Megrémít a szeretet amit néha mintha látnék a szemedben... De az érzések közül a legrémisztőbb az, amit én érzek... hogy amikor rám nézel, a szívem megremeg. Amikor nem velem beszélgetsz , megszakad. Amikor úgy érzem, hogy szeretsz, legszívesebben magamhoz szorítanálak és soha nem engednélek el. Néha elegem van az egészből, de ilyenkor egy újabb mondattal ismét magadhoz láncolsz. Talán van értelme, talán nincs, és csak életem pazarlása. De mégis az egész az én hibám. Mert szeretlek, amit tudom, hogy nem lehet... ez a legnyomorúságosabb az egészben... Hogy soha nem szerethettem volna beléd. Sajnálom... Tányleg nagyon sajnálom... *Majd a lány elindul a sötétségben, a kúria fényei felé.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 10, 2010 7:44 pm

*A lány kiált, Jack pedig megáll, miközben elnyeli a sötétség, és immáron láthatatlanul fordul vissza Laura felé, és figyelmesen végighallgatja annak szavait. Kissé feljebb szaladnak szemöldökei, összeráncolja a homlokát, miközben jbob kezét kissé lejjebb nyújtja. Az ocelot beledorombol a fiú kezébe, miközben felágaskodva belesimul.* ~Talán egy másik életben.~ *sóhajt még fel a fiú gondolatban, majd egyszerűen csak int az állat felé, és egy apróbb sóhaj után egyszerűen hátat fordít mindannak, amit hallott, és a lánynak is, aki mondta, majd egyszerűen a temető felé veszi az irányt, a saját főhadiszállása irányába. Nem, még nem akar visszatérni a szobájába. Van néhány elintézetlen dolga..*

Vendég

*Korán reggel van, de már melegedik az időjárás, és ki tudja, mi miatt, de Dean bizony kimozdul. Igen, ilyen is van, hogy nem bent dekkol egész nap, hanem azér párhavonta egyszer az órákon kívül is kidugja kintre az orrát. Éppen a sok bentlét miatt sápadt, és bizony igen éles kontrasztot alkot a fekete haja, és a sötét, gyakorlatilag üres szemei. Egyszerű fehér inget visel. Miért nem feketét? Iilyen időben feketét? Azért ő sem hülyült meg. Farmernadrág, tornacipő... és ugye az elmaradhatatlan fekete bot. Lassan sétál végig az udvaron, támaszkodva a botjára, de még ebben a köznapi viseletben sem tudja levetkőzni elegáns mozgását. Hanyag elegancia? Határozottan az.*

Vendég

* Tornacipős léptek suhannak végig a folyosókon, majd a kinti meleg időbe szinte berobban Filipp. No pesze... ez egy néma robbanás, hiszen zajt alig csap.
Filipp testét most egy fekete szakadt háromnegyedes nadrág, egy piszkosfehér ing (Gyárilag ilyen színű...amúgy vegytiszta) burkolja. Amint meglátja Deant, megtorpan egy pillanatra. Elemez. A fiú aki háttal áll neki, határozottan ismerős... ám a mozgás...a bot... És ekkor szólal meg Dwalin, aki vadállat lévén elég jó szaglással rendelkezik.*
~De igen... jól gondolod. Ez Sammy. Csak kicsit nagyot nőtt az elmúlt időben. Nem is beszélve arról hogy bottal jár.~* Filipp azonnal megindul Gyors léptekkel, majd elkapja az alacsony fiú hátán a ruhát, aztán a botot közvetlen a pálca-bot csatlakozásnál ragadja meg, és úgy kapja ki Dean kezéből. Ám az nem zuhan el, lévén Filipp tartja. Magasabb is, valószínűleg izmosabb is, így nem eshet nehezére. Majd megszólal, de mind végig a fiú mögött maradva.
- Szervusz Sammy. Rég láttalak. Nem megmondtam, hogy ne lássalak meg többször az ÉN utcáimon?* A hangja halk, talán mintha egy csepp fenyegető él is vegyülne bele. No persze... ez csak játék. Ő nem haragszik Deanre, és nem is akar neki rosszat. Ajkain vigyor húzódik, mert nagyon kíváncsi a fiú reakciójára.*

Vendég

*Sammy... régen volt már az. Bizony régen. És mint tudjuk, a "nagyot nőtt" relatív kifejezés. A gyors lépteket ugyan hallja, de nem tulajdonít nekik nagy jelentőséget. Talán csak egy kora reggeli kocogó... vagy nem. Amikor megragadják, automatikusan húzná ki a pálcát a botjából, de gyakorlatilag kicsavarják a kezéből. Deannél nem túl nehéz erősebbnek és izmosabbnak lenni, erőteljesen nem erős fizikailag a srác. Meginog, elveszti az egyensúlyát, de ismeretlen támadója elkapja. Aki már nem is olyan ismeretlen, amint megszólal, Dean fekete szemeiben felismerés villan... amit Filipp nem láthat, mert ugye a háta mögött van, csak hallhatja, hogy Dean kifújja a levegőt.* - Jacta. Hát téged is ide vetett a sors? És elnézést a zavarásért, azt hittem, még mindig Londonban dekkolsz. *Francokat kér bocsánatot, az enyhe gúny ugyanúgy ott van a hangjában, de csak olyan enyhén, mint Filippnek a fenyegetés.*

Vendég

* Dwalin leszalad Filipp kezén, majd a pálcát kihúzza a botból. Filipp közben a pálcátlan botot adja vissza a srácnak, majd elengedi.*
- Ugye nem haragszol, ha a biztonság kedvéért elvettem belőle a pálcát. Érthető módon nem akarok Reducto áldozata lenni. Ha megígéred nekem, hogy nem átkozol belém, akkor természetesen azonnal visszaadom.
* Mondja mostmár mosollyal a hangjában, mire Dwalin átpattan Dean fejér, és fejjel lefelé néz a srácra.*
- Szia Sammyyyyy! * Köszön a majmocska is, láthatólag boldog a viszontlátás miatt.* - Hát... engem is idevetett a sors... de... fene gondolta volna, hogy téged is ide esz a fene. Azt hittem ez egy elit képző.* A hangjában mostmár csak a vigyor, és a "piszkálós" tónus van. Látszik, hogy ő is örül Deannek, és nem csak Dwalin. Ha Dean megígérte, hogy nem kap átkot, akkor visszaadja szó nélkül a pálcáját.*
- Na... sokat nőttél... de...úgy látom két láb már nem is volt elég... növesztettél egy harmadikat is... * Szintén a piszkálós hangsúly. De azért érződik a hangjában, hogy nem örül neki, hogy barátja lesántult.

Vendég

*Visszakapja a botot, a következő szavakra pedig csak felsóhajt, miközben szembefordul a fiúval.* - Visszaadhatod. Ha nem vetted volna el, kaptál volna. *Vállat von, minek hazudni. Nem szereti, ha hirtelen megragadják, vagy netalántán a nyakába ugranak. Igen, Arithia tanúsíthatná, ha még az iskolában lenne. Ha visszakapta a pálcát, akkor simán visszacsúsztatja a botjába. Most már nem lenne értelme telibeátkozni a fiút, pláne, hogy ismeri.* - Szevasz, Dwalin. *Köszön, szemöldökét felvonva nézve a majmocskára. Arra, hogy sokat nőtt, vállat von finoman.* - A kamaszoknak van ez a szokásuk. *Jegyzi meg, majd alig észrevehető félmosolyra rándul a szája. Barát...? Ő ilyesmit nehezen mond, nagyon, eddig Arianát hívta barátjának egyedül, mielőtt... több lett a lányból, aztán tudjuk mi történt, de az ujján még mindig ott van a lány nevével ellátott gyűrű.* - Hát igen. *Mondja, miközben jobb lábára nehezedik, és hanyagul megforgatja a kezében a botját, mielőtt visszatenné a földre.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar