Udvar

Vendég

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Vendég

- Látom nem sokat változtál... ugyan az a szófukar figura vagy mint eddig... Ejj ejjj... Már akkoriban is nehéz volt belőled kicsikarni akár egyetlen teljes és hosszabb mondatot is... Jut is eszembe... Becca? Ő is erre tanyázik? Gondolom igen... valamiért az az érzésem, hogy az akkori utcagyerekek itt kötöttek ki... Már abból kiindulva, hogy Te itt vagy, mi itt vagyunk...és ha a hallomásaim nem csalnak... márpedíg tudod, hogy nem szoktak, akkor a mi kis paranoiás illuzionistánk is ittvan...
* Mondja a srác szinte egy levegővel. Van tüdeje az biztos.*
- Hogy kaptam volna? No shit Sherlock... azt hiszed nem ismerlek már annyira? Sammy Sammy Sammy... régebben sokszor futottunk össze az utcákon emlékezz csak vissza... noha...akkor még valóban...futottunk. *Arcán egy kesernyés mosoly ül. Nem, nem maga miatt. Csak...tényleg sajnálja, hogy Dean egyik lába ilyen. No persze... ebből lehet is egy pár jó poént csinálni a srác kontójára. De nem nyakló nélkül persze. Olykor-olykor egy-egy. De azzal is csak csínján.

Vendég

*Ismételten vállat von kicsit. Sosem volt egy bőbeszédű alkat, az már így van. Persze elő lehetne hozni egy beszédesebb oldalát... ha valakinek sikerül áttörnie a saját maga által felépített betonfalat, akkor. De azoknak a száma, akiknek ez eddig sikerült, igen erőteljesen limitált. Beccára bólint.* - Igen, valóban itt van. *Majd felszisszen a paranoid ismerősük említésére.* - Mi ez? Utcatalálkozó? De ezek szerint... *Körbepillant, végig az udvaron, mintha keresne valakit, mielőtt visszanézne Filippre, ajkain megjelenik egy mosoly, kicsit csipkelődő, kicsit gúnyos... olyan tipikus Dean-mosoly.* - ...a barátnőd is idejött. *Jegyzi meg, igen egyértelműen utalva még egy közös ismerősükre. A kesernyés mosolyra megrázza a fejét.* - Már megszoktam. *Jegyzi meg, botjára támaszkodva.*

Vendég

- Úgy tűnik valóban ez az egész egy találkozó a régi ismerősöknek. Hogy a...*Körbepillant. Kifejezetten úgy, mintha keresne valakit. Majd válaszol.* - ..."barátnőm"...nos igen ő is itt van.
* Válaszol vigyorogva. Majd int, hogy üljenek le egy padra, mert neki aztán nincs kedve állni ebben a melegben. Nem is beszélve arról, hogy nagy valószínűséggel Deanek sem sok.*
- És mi újság a kiscsajjal? Rég láttam.. amikor meg még igen, akkor nagyon a nyakadon volt... *Majd meglátja a srác ujján a gyűrűt.* - Nocsak... eljegyzés? Váávávávávááá...Ravenwood? * nézi a gyűrű feliratát... mindössze pár másodpercig* - Csak nem a szöszi?
* Kérdi vigyorogva.*

Vendég

*Csak megforgatja a szemeit arra, amikor Filipp is körbenéz.* - Ezek szerint ő sem változott. *Jegyzi meg, de nem kérdés, sokkal inkább következtetés, kijelentés. Majd ő is odasétál a padhoz, leül, bal lábát kinyújtva persze, ölébe helyezve a botot keresztbe, és Filippre fordul a tekintete.* - Én is rég láttam. Bár minden bizonnyal te régebben. Nem sok. Fent lakik a Feketeözvegyben, és a hollók táborát gyarapítja természetesen. *Persze ez nem lehet meglepő Filipp számára sem, hiszen ő is emlékezhet, hogy a lány gyakran keresett pénzt utcai zenészként már anno is. Dean tekintete szintén a gyűrűjére siklik, majd ökölbeszorul a keze.* - Eljegyzés... volt. *Mondja vonakodva.* - De ez már nem fog lejönni, amíg mindketten élünk. Vagy le nem vágom az ujjamat, de azt meg nem. *Mondja, de a szöszis kérdésre nem válaszol. Elvégre jól látja, hogy Filipp ismeri, hát nincs értelme magyarázni. Amúgy is vonakodik beszélni a dolgokról.*

Vendég

- Bocs... tapintatlan voltam...
* Mondja a hangjában tényleg bocsánatkérő hangsúllyal. * - Nem akartam. Sajnálom. De tényleg. Megérdemelnéd már, hogy végre valami jó is történjen veled...
* Majd elhallgat, és némán gondolkodik. Aztán arcára kiül egy vigyor.* - Tudod mit? Hgy végre valahára valami NAGYON JÓ is történjen veled... elengedem azt a 20font tartozást. * Villant Deanre egy vigyort. Hogy Becca a hollóknál... nos valóban. Többször keresett pénzt zenéléssel. Dehát... Filipp...nos ő meg sosem keresett pénzt... neki mindig volt. Ő és Dorian többnyire inkább kölcsönökkel segítették a barátokat... no persze... nem volt épp jó hírük... mert mégis csak... a kölcsönt elvárja az ember, hogy visszaadják. De a barátoknak... nos nekik hosszú lejáratra adták... mint pl Dean is... jóóóóó rég volt, mikor kapta azt a 20 fontot... Jó pár éve már.
- Nem nem változott semmit... ugyan az a hisztis tyúk... mostmár nem ököllel csap meg, ha lekislányozod, hanem az oldalán lógó coltot nyomja a képedbe... képzelheted... * Mondja megcsóválva a fejét Filipp.*

Vendég

*Megrázza a fejét a bocsánatkérésre, és ezzel le is van zárva részéről a téma. Filipp nem tudhatta, hogy az eljegyzés már nem érvényes. A tartozás elengedését hallva felkapja a fejét, és konkrétan hátrahőköl.* - Lázas vagy? *Bukik ki egyből belőle a kérdés, gondolkozás nélkül. Nos igen, ez legalább annyira hirtelenül érte, mint Ericának az a vallomása jó pár hónappal ezelőtt. Vagy talán még jobban meglepte, tekintve, hogy Ericát nem ismerte, Filippet meg... nos, igen. És az ilyesmit határozottan nem nézné ki a fiúból. Aki mellesleg nem nagyon láthatott még ilyen csodálkozó arckifejezést Dean arcán. Nem a pénzösszegről van szó... alighanem még kamatokkal együtt is simán vissza tudná fizetni a fiú most már, hogy nem az utcán van, de maga az engedmény ténye... na az meglepi. Aztán a szó megint egy szöszire kerül, mire Dean megrázza a fejét.* - És alighanem naiv dolog lenne azt hinni, hogy nem tud vele bánni, mi? De ahogy elnézem az ujjadat... csak nem elvetted végre a kis barátnődet? *Kérdezi, kicsit talán sunyin elmosolyodva. Ha már csipkelődnek a találkozásuktól kezdve.*

Vendég

- Nem nem vagyok lázas... de gondoltam csak örülsz neki, hogy nem kell tartoznod... elvégre... ha jól tudom nem szeretsz adósa lenni valakinek nem igaz? De...ha nagyon akarod, akkor maradhat is a tartozás...
* Vigyorog a srácra, majd mikor az megkérdi a gyűrűt ami az ujján van, lefagy az arcáról a mosoly.*
- Öhm... nem...egészen...vagyis...izé...
* Nem fejezi be a mondatot. Láthatólag nem...éppen a kedvenc beszédtémája az eset. Így inkább megpróbálkozik egy kitérő válasszal.
- Tudod... amikor kinn voltunk a Karibi térségben, akkor egy búvárkodás alkalmával találtunk egy ládát, amiben volt egy nagy rakat arany... El is kapott minket egy vihar...
* Megborzong a vihar említésére, és fel is néz az égre, hogy ellenőrizze most nem e lesz vihar. Se mivel az szép kék, így megnyugszik.* - Elárulok neked egy titkot...* Ismételt dolog, amit Filipp nem szokott. Titkokat kiadni.. pláne nem a sajátját.* - Rettegek a viharoktól...*

Vendég

- Erőteljesen szokatlan tőled ez a viselkedés, szóval elnézheted nekem. *Rázza meg a fejét, majd a hebegésre, meg a töltelékszavakra, témaváltásra kicsit félrebillenti a fejét.* - Vagyis... izé... de. *Fejezi be, kérdés nélkül, ismételten csak kijelent, de többet nem kérdez, csak, megrázza a fejét, és hátradől, az ég felé nézve. A nap fényében a sápadt bőre még feltűnőbb, fekete, üres kútszerű szemeiben csak a tükröződő fény ragyog. Semmi más.* - Mindenki fél valamitől. A viharoktól való rettegés elég sok emberben jelen van. *Mondja, esze ágában sincs kinevetni Filippet ezért. Az nem Dean lenne, ha kinevetné ugyebár... nem. Hogy ő mitől fél? Talán nem megfogalmazhatóan, de... nem véletlenül építette a lelke köré azt a falat a fiú.*

Vendég

*A srác tényközlésére csak megvonja a vállát.*
- Mit mondhatnék... javíthatatlanul szentimentáis vagyok...
* Vigyorog majd megjegyzi.* - Amúgy is... egy régi cimborának egy ilyen... csekély kis összeget... most miért hánytorgassak fel... nem igaz? És legalább... életemben először meglepettséget láthattam az arcodon. Ez nekem már megérte...
*vigyorog a srácra, majd amikor az ismételten közli, azt amit Filipp nem mond ki, a srác csak morog rá egy sort.
- nem is egészen úgy volt...és...amúgyis...
* Ám a vége mormogásba fullad, így nem egészen értheti Dean, hogy miket mond... csak annyit vehet ki a dologból, hogy "apáca", meg "Whiskey"...
- Na igen... mindenki fél valamitől... úgy látom te a napfénytől... azért vagy ilyen penészvirág színű... * Csipkelődik újult erővel Filipp.

Vendég

- Na ezt se sokan tudják rólad. *Rázza meg a fejét lassan arra, hogy javíthatatlanul szentimentális lenne Filipp. Nem kételkedik, csak megjegyzi.* - De legalább mindig tanul valami újat az ember. *Aztán a morgásra lassan kezd összeállni a fejében a kép.* ~Apáca... hmm...~ *De bolond lenne közölni vele. Képes ő szemét lenni, valamint... talán egy belső hang is súgja, hogy talán jobb, ha meghagyja ebben a hitben.* - Nézd a jó oldalát Filipp. Csak egyházi esküvőd nem lehet már ezután... hacsak nem lógtatok el Las Vegasba, mert akkor szívás, és jogilag is érvényes a házasság. *Vigyorog, nézve Filippet, majd megrázza a fejét lassan.* - Nem félek én tőle... csak nem szeretek kint lenni igazából. Keveset voltam kint, miután... hazamentem Londonból.

Vendég

- Ejnye ejnye... nem szép dolog bent poshadni amíg odakint lehet hógolyózni, vagy hóDeant csinálni. No ezen változtatni fogunk. Mostmár hogy tudom, hogy a Kicsi Sammy is itt van a suliban, majd gyakran felkereslek, és kirángatlak... aztán megyünk pancsolni a medencékhez... Mert lehet hogy bottal jársz... de akkor sem hiszem, hogy nem élveznéd a csúszdát. Cseszdmeg Dean... Te is gyerek vagy... Nehogy már ne legyen meg az életedben az hogy élvezz valamit... Chhh... frászt. Ezt mostmár nem fogom hagyni...
* Mondja mosolyogva. Hogy Dean mit mond Vegasról, meg a többiről azt inkább szó nélkül hagyja. Elvégre... úgy is csak poén az egész nem igaz? Majd egyik kezét Dean vállára teszi.*
- Amit mondtam komolyan mondtam. Szeretném, ha végre normálisan te is élveznéd az élted. Tudom, hogy a te nem tartod rossznak az életed... de na... akkor is jó lenne, ha te is szórakoznál.
* Mondja komolyan.*

Vendég

- Nyár van, ilyenkor nem igazán szeretnék hógolyózni. *Mond kitérő választ, majd felsóhajt* - Úszni meg szintén nem tudok, szóval ha minden egyes csúszás után kihúzol a vízből, akkor ámen. *Von vállat, de túl sok lelkesedés nem látszik a fiú arcán.* - Nehéz úton tapasztaltam meg, hogy ha az élet rossz lapokat tartogat neked, akkor nem kedvesen átnyújtja őket hanem hozzád vágja, és ledugja a torkodon. *Mondja, bár amióta errefelé van, vele nem történtek olyan rossz dolgok. Féltékeny volt, igen. Nagyon. De ezt ő maga nem sorolja az őt ért rossz dolgok közé. Ővele nem történtek, ő... maga tört össze szívet. Dean Bloodwood a szívtipró...? Enyhén szólva is ironikusnak tartja.*

Vendég

- Jajjj Sammy...Sammy Sammy... Neked is tudnod kéne... régen sokat játszottunk... ha a kezedben rosszak a lapok... vannak akik tudnak neked segíteni, és esetleg adni olyanokat, amik kihúznak a rossz járásból nem igaz? És...szerintem mosot nekem vannak olyan lapjaim... így akkor... miért ne adhatnék egyet kettőt? Én tudom nélkülözni.
* Csóválja meg a fejét, egy kedves, de kicsit dorgáló mosollyal.* - Nem tudsz úszni? Sebaj... megtanítalak... nem nagy dolog... ráadásul... Ha bajban vagy, majd kihúzlak.* Attól hogy nincs a srác arcán lelkesedés, egy próbát megér. Elvégre... másképpen nem lelkesedhet az ember, ha nem ismeri azt, amiért kéne. * - Vedd úgy, hogy ezzel törleszted azt, amit elengedtem... *Kacsint a srácra. * - Sammy Sammy Sammy. Sosem bíztál senkiben... megértem. Nehéz korban nehéz bízni. És nem is nagyon viszonyult sose hozzád senki úgy, hogy bízz is benne. Nem bánom, ha bennem sem bízol úgy... de azt azért szeretném, hogy tudd, Te számíthatsz rám, ha valami olyan gond van.
* Filipp arcán látszik, hogy halál komolyan beszél... és Dean számára kicsit az is furcsa lehet, hogy nincs a szemében az a fény, ami a kölcsönök, és az üzletek alkalmával volt annak idején is.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Jún. 12, 2010 3:37 pm

*Egy hosszú, levendula szín ruhában áll az udvaron, közvetlenül az erdő szélén, az Udvar és a Tölgyes találkozásánál. Egy régi ismerős érkezését várja, akit beajánlott az igazgató tanácsnak, akit lehetséges, hogy csupán az ő szavára fogadta el az okítást, és főleg azt, hogy az elemi mágiát kapja okításul. Rég nem látták egymást, mind a ketten bizonyosan változhattak a hosszú évek során. Mikor is volt?... 15 éve? Akkor látták talán utoljára egymást. De Eris erős mágus lett, akkor is tehetséges volt, de most nem egyszerű tehetség van a kezében, igazán jó, és tapasztalt mágus, mentalista. Nem véletlen lett ő az iskola választottja. Szükség van a jó mágusokra itt, főleg, hogy itt a nyár... A bonyodalmak, ezt ő is nagyon jól tudja. Minden esetre a nő néhány kézintéssel egy-két felhőt idéz, sűrűt, vattaszerűt, és szépen kényelembe helyezi magát. Látszik, hogy különlegesen megidézett felhő, hiszen nincs az a felhő, ami megtart egy embert. Se tünde-vélát. Szépen leül, és nyugodtan vár, hiszen nem tudja, hogy hogyan fog érkezni a tanerő. Földön, vízen, levegőben...? *

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Jún. 12, 2010 4:14 pm

*A kúriát elhagyva Simeon téved az udvarra. Léptei lassúak, egyáltalán nem siet sehová. Kezében egy lila, vastagabb könyvet szorongat amiben egy M/524-es füzet van elrejtve. A könyvet nem mondhatnánk vadonatújnak, de űberréginek sem. A füzet első két lapján lévő aranyos állatfigurkák teljes egészében ki vannak egészítve Simeon remekműveivel. Rajztudása nem a legtökéletesebb, azaz pocsék... Azonban unalmas estéin, délutánjain ha nem saját készítésű könyvszerűségét dolgozza, akkor firkál... Gyér kifogásként szokta felhozni ha valaki meglátja, hogy utálja a figurákat rajta. Részben persze igaz... Nincs túl jó szereposztási viszonyban azzal az egérrel kék ruhában, ecsettel a kezében. A kavicsos úton sétálgatva elér egészen a patak folyásáig. A hőség óriási. Leül a patak szélére törökülésben. Könyvét kinyitja, füzetét pedig elrejti a könyv vastag hátlapja alá.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Jún. 12, 2010 4:18 pm

*Csendes neszek jönnek az erdőből, és távolból, nagyon a távolból egy nagynacska üvöltése szakítja fel a csendet. Aki látta a Tarzant, pontosan tudja milyen lehet a hang. Magas, és nyavajgószerű, de kifejezetten agresszív. Majd az üvöltés elhal, és perceken keresztül semmit nem hallani. Majd hirtelen az erdőből kirobban egy fekete nagymacska, majd 2 méter hosszú, kecses testű [Only admins are allowed to see this link]. Egyenesen a nő lábai elé ugrik, majd egy pillanatra megvillannak öldes szemei, mintha keresztben akarná lenyelni az Eramir szakvezetőjét, de egy pillanat alatt, mintha megváltozna. Megáll, leül, kihúzza magát, és farkát a lábai elé fordítja. Majd csendesen vár, meg sem moccan, csak emberi tekintetével néz Aurorára. Ugyanis a párduc az egyetlen nagymacska, aminek nincsenek hosszúkás pupillái.*

Diák Hozzászólások száma : 258 Kaszt :

[Simeon Dragomir]

*Sarah ma különösen ragyogott, széles mosollyal a száján lépett be az udvarra és kezdett el sétálgatni.Vörös haját az enyhe szél lágyan libegtette,valamint kellemesen csiklandozta vele a hátát és bájos arcát.Éppen egy követ kezdett el rugdosni kecses lábaival, amikor a tó partján megpillantott egy fiút.Nagyon magányosnak tűnt, ezért elhatározta, hogy odamegy hozzá, hátha megengedi neki, hogy csatlakozzon hozzá.Na persze ehhez nem fűzött sok reményt, nehogy megint meglepődjön...de azért egy próbát megér, na meg sokkal jobb társaságnak tűnt mint a kis szürke, fura alaku kövecske.Hihetetlen gyorsan osont a fiú mögé, nem szólalt meg csak állt pár pillanatig, remélte észreveszi, ha nem is a halk neszről, hanem a belőlle áradó kellemes kókusz illatról.Megvárta míg felfigyelnek rá, majd csilingelő hangon megszólalt.*
-Szia! Én Sarah Wood vagyok.És te? Remélem nem zavarlak meg semmiben.-*Tekintete hirtelen suhant végig a könyvön, majd mélyen a fiú szemeibe nézett választ várva.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Jún. 12, 2010 4:41 pm

*Természetes, hogy észreveszi, amikor egy diák érkezik, de nem miatta van itt, és nem is óhajt odamenni hozzá éppenséggel, így hagyja, hogy had menjen a dolgára. Habár azt jólesően konstatálja, hogy a diákok nem az iskola falain belül töltik az idejüket ilyen jó időben. Mikor az erdő felől hallatszódik a párduc üvöltése, a nő a felhőcskéjével szépen odafordul, Érdeklődve figyeli az onnan kiszabaduló vadmacskát, és látszik a sziklaszilárd állásából.. izé, üléséből, hogy nem riasztja meg az állat támadó állása. Hiszen akármilyen gyors is a lény, ő biztosabban gyorsan von fel egy kristálypajzsot, akár, minthogy az állat karmai célba találnának. Aztán persze a támadó állás megszűnik, miközben Aurora szemöldöke szépen felcsúszik, összevonja, kissé megdöntve tekintetét.*
- Üdv a Nezabarban. Csomagok, személyes tárgyak? *Kérdezi, eddig többnyire unott, vagy inkább komoly arcán megjelenik egy félmosoly az állatra nézve. Diák nem lehet, az itteni tanárokról tudja, hogy ki micsoda, így azért kizárásos alapon rá kell jönnie, hogy akit lát, az éppen Eris. Akármilyen trükkel is él, valami druidával, vagy mentállal vagy esetleg animágus. Mert ő maga más vendéget nem várt.*
- Egy pohár frissítő víz? *Kérdezi a nő, miközben a kezében egy kristálypohár épül fel és a másik kezével megidézett víz kerül bele. Gondolatban még persze hozzáfűz egy tejes megjegyzést, de nem óhajtja kimondani. *

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Jún. 12, 2010 4:57 pm

Sarah

*Nyelve hegyével kicsit benedvesítette száraz ajkait. A folyó vize gyorsan haladt, és sodródásának is kellemes volt a hangja. Elmélázott, kellemes érzés járta át testét és élvezni akarta. Persze mint mindent, elég hamar megunta, és visszapillantott könyvébe. A betűket nem látta jól, kicsit távoilabb emelte a könyvet. Valami gond lehet a látásával? nem az ki zárt... Igyekezett a külvilágot kizárni maga körül, és beleolvadni a könyvbe. De szimatát nem tudta éppen elzárni amit kókusz illat csapott meg. Az illatot hamarosan követte egy kellemes, női hang is. Simeon megfordult, fejét lassan emelte a mögötte álló lányra. Nagyokat pislogott. Vörös haj, na most vége van.*
-Sarah őő... Mármint Simeon.
*Vezetkénevét most nem szándékosan hagyta el... Kicsit zavarban volt. Ilyen helyzetek sem szoktak gyakran előfordulni vele. Vissza nézett könyvébe, de szeme sarkából néha oda pilantott a lányra is. *

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Jún. 12, 2010 5:15 pm

*A párduc oldalra dönti fejét a kérdésre, majd pislog kettőt, és feláll, majd mellső lábait behajlítva, fejét lehajtva hajol meg. Majd elrugaszkodik a földről, hátsó lára ágaskodik, és átváltozik. Méghozzá egy aránylag magas, világosabb bőrű, fekete hajú, kék szemú nővé, akin fekete ruha van, kék sárkánymintával. Felkarján egy fekete bőr valami van, hátán egy tetoválás, ami egy pillangót ábrázol. Cipője egy magasabb szárú fekete bőrcipő, magas sarokkal, amin biztosan áll. Végül porcelánbaba szerű arcára mosoly kerül, ahogy Aurorát látja maga előtt. Már rég találkoztak, és a régi ismerősök viszontlátása mindenkit jó érzéssel tölt el. Hangja kissé színtelenül, de azért mégis kedvesen cseng.*
-Minden itt van! *A nő csettint, és a csomagjai megjelennek. Valószínűleg mindent letett a tölgyes szélénél. Egyébként egy fekete utazótáska az összes csomagja.* -És köszönöm a fogadást, rég láttalak. *Monja Eris egy apró mosollyal, majd a pohár felé nyúl, miközben biccent egyet, amivel megköszöni. Majd körbenéz, és enyhén csevegő hangon szólal meg.*
-Szép az erdő! Jó, hogy idejöttem. Úgysem volt jobb dolgom. De mondd csak, mi történt veled annyi év alatt. Én csak ezt szereztem. *Mondja a nő, majd hátat fordít Aurorának, és megmutatja neki a tetoválását.* -Ja meg persze ezeket! *Folytatja szórakozott hangon, miközben fején fekete macskafülek jelennek meg, míg a sajátja eltűnik, de nem feltűnő, mert fekete haja, ami kékesen csillog alapban is takarta.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Jún. 12, 2010 5:33 pm

*Egy kis mosollyal nézi végig, ahogy a párduc meghajol előtte, és ő maga is meghajtja a fejét, köszönésképpen. Az átváltozást fvégigkiséri a tekintetével, így ettől fogva már egyértelművé válik, hogy míg nem látták egymást, a nő egyrészt felcseperedett, másrészt pedig kitanulta az animágiát. A sötét szerelés, hogy minden rajta fekete, tökéletesen komplementerként mutatja be őket, hisz eközben a gyönyörű tünde-véla nő halvány levendula, könnyed selyemruhában van. *
- Remek. Valóban rég találkoztunk. Örülök, hogy épen és egészségesen ideértél. A kúria hatalmas, sok hektárnyi területtel, tehát érdemes már nyáron idejönni, és megismerni a területeket. Hogy velem mi történt? Miután elváltunk, néhány évig egy Vloternis nevű városban voltam, nos, a város vezetője egészen elviselhető férfinak ígérkezett, így hát kaptam ajándékba egy várost és az irányítását. Hiszen azta férfit, aki a várost irányítja ki irányította?...*Szinte költői kérdés, de ha a nő úgy óhajtja, felelhet. Lassan feláll a felhőről, hiszen nem illik üldögélni, hogyha a másik áll. *
- Igazán csinos, *Kezdi el mondani, és a kezét a tetováláshoz tartja, mintha csak azt próbálná érzékelni vele, hogy mágikus e*... és kitanultad az animágiát is. Szép, de hallottam rólad egyéb pletykákat is... Te mivel töltötted az elmúlt éveket? *Fordítja vissza a kérdést, miközben eloszlatja a sűrű felhőt, amin meseszerűen üldögélt eddig.*

//Fagy//

Diák Hozzászólások száma : 258 Kaszt :

//Fagyunk//

Vendég

*Gerdit érkezik a hideg vízű patak oldaláról az udvar felé. Már megint persze az egyik bokor alól zörög elő, és amint nincs több bozótos, felegyenesedig, és laporolgatva a ruháját, körbenéz, hol is van valójában. Alkarjával kisöpri a haját az arcából, ezzel is tetézve az avarban található dekorációs elemeket a kócos frizurájában. Miután betájolta magát, az udvar közepén lévő kút peremének támasztott háttal leül, és tarisznyájából előszedegeti sorban az út közben talált kincseket. egymás után sorba állíthja, majd mindegyiket egyenként bezacsizza. Ezzel végezvén elővesz egy sima mugli-füzetet, és tollat, majd díszes betűkkal elkezdi benne felsorolni, a kincseit. Egy szám a zacsira, egy a füzetbe, ... és a beltartalom. Munkájába mélyedbe csillogó szemekkel nem néz sehova, csak a zacsikra, így észer sem veszi, hogy ki merre mászkál körülötte, amíg meg nem állnak a feje fölött érdeklődve, hogy mit is csinál azokkal a muglis dolgokkal.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Jún. 13, 2010 9:04 am

*A lány a mai napon, ahogy kinézett az ablakon azt látta hogy egy darab felhő sincs az égén, így úgy döntött kimegy egy kicsit levegőzni, elvégre biztosan meleg van odakint. Magára kapott egy fehér rövidnadrágot és egy rózsaszín pólót, majd elindult kifelé a kúriából. Ahogy közeledik az udvar felé az ott tartózkodók hallhatják az énekhangját, és mellette szökkengetés tompa zaját. Aki ismeri a lányt, nyilvánvalóan már tudja ki közeledik felé. Wanda óvatosan kinyitja az ajtót, majd a kútnál álló lányhoz szökkenget, és fölé hajol, hogy megnézze mit csinál. Tengerszín szemeiben csupán kíváncsiság csillog.*

Vendég

Endrit megszeppenve néz fel a lányra, akinek szép kék szemei láttán először azt hiszi, csak az eget nézi, de hamar rájön, hogy a szemhez tartozik egy lány is, aki nagyon kíváncsian, őt lesi, ... meglehetős közelről. Zavartan rá is köszön.*
-Szi... szia!
*Aztán elkezdi roham sebességgel elpakolni a kincsecskéit, de a füzetet és a tollat, mugli és kedvelt emlékkincseit kint hagyja. Van még mit írnia oda, de a rendszerezés még várhat. De nem írta még fel, hogy hol találta a sok érdekességet, így hát a tarisznya csak tellik, de a két muglis tárgy kint marad árválkodva.*
-Segíthetek valamiben?
*Kérdezi illedelmesen, pakolghatás közben a lánytól, akinek kitűzőjén látszik, hogy egy házbaosztották be őket. Nem baj, sőt! Érdeklődásre okot adó dolog, és ennek a kitűzőnek most nagyon örül.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar