Udvar

// Fagy//

//Olvadunk//

*A lány szája egyre szélesebb mosolyra húzódott látva a fiú zavarát.Egy csöppet kellemetlenül is érezte magát, nem akart ő senkit sem ilyen helyzetbe hozni.Vagy ő kezelte nagyon rosszúl az egészet,vagy pedig Simeon bizonytalanodott el annyira, hogy alig mert rápillantani.*
-Hm…ilyen ijesztő lennék, vagy esetleg zavarlak?
*Kezdte halkan nevetve mondandóját, majd a vége felé kissé megkomolyodott hangon fejezte be.Oldani akarta a kettejük közt lévő feszűltséget, ezért ismét egy halovány mosolynak adott otthon arcán, majd kacsintott egyet a bátortalannak tűnő fiúra.*
-Hidd el nem eszlek meg.*Viccelődütt, majd egy kicsivel komolyabra fordította a szót.*
-Khm…*Köszörűlte meg a torkát.*
-Igazán örvendek a találkozásnak, és ha nincs ellenedre szívesen csatlakoznék hozzád, persze csak ha nem foglal le túlságosan ez az igenis érdekesnek tűnő olvasmány. *Bökött a könyv felé.Már készült is lehuppani a puha fűbe, de azért még várt egy kicsit, nehogy Simeon elutasítsa.Boci szemeket meresztett rá, ésvárta a fiú válaszát.*

~Ez...~ *Nagyot nyel. Egy pillanatra eltekint a folyó hullámaira. Elmerül a látványban és próbálja az előbb érkezett lányt nem figyelembe venni. Semmi baja nincs vele, sőt ellenkezőleg... A kérdésre nem reagál. Helyette az egésszen szabályos vízfolyásban úszkáló kis halat nézegeti, ahogy úszik a sodrással lefelé. Mártózna ő is egyet főképp ilyen melegben, jó hűsítő lenne. Szomjas is, de azért ennyire nem látja tisztának, hogy igyon is belőle. Felpillant a lányra hatalmas szemekkel és pislogásba kezd.*
-Nem eszel? Mért, megakartál? Nem vagyok finom, csak elrontanám a pocikádat!
*Emeli fel mutatóujját is figyelmeztetés képp. A helyfoglalásra vállat ránt. Könyvébe belelapoz, hogy még mennyi van hátra majd becsukja és magamellé teszi.*
-Azonban lenne egy feltételem!
*Hangja mélyebb és hűvösebb is miközben maga elé bámul.*

~Hm....érdekes, még senki sem bánt velem ilyen stílusban, ez olyan újj, jobban mondva inkább érdekes.~
*Kicsit belemerül gondolataiba, hiszen ilyen még nem fordult vele elő, eza fiú az itteni legkörhöz kéoesthidegebb, vagy csak nagyon jó pajzsot használ.Ki tudja lehet, hogy eddig még csak rossz tapasztalatai voltak az idegenekkel szemben.Sarah ma elég megértő paszban van, ezért aztán igazi lelki nyugalommal az arcán hallgatja a fiút, majd miután befejezte ő is megszólal.*
-Feltétel?Miféle feltétel?....
*Kicsit felhúzza szemöldökét, na ez már tényleg enm megszokott, viszont annál érdekesebb, és most neki pont egy kisizgalomra van szüksége.Égszinkék szemeiben erős fény csillan meg, ami mostanában nem valami gyakori az ő esetébe, vörös haja pedig mintha tüzelni kezdene.Nem ül le, várja a folytatást, ki tudja lehet, hogy nm fog belemenni, nem akar elhamarkodottan dönteni.Kiváncsian tekint Simeon-ra, felcsigázottan várja mivel áll elő.*

*Rezzenéstelen arccal tovább kémleli a folyót, majd hátradől bele a zöldellő fűbe és onnantól már az égé szemei. A nap is süt, a fényhatások is erősebben érik szemét, így színe szürkés-sárgás árnyalatot vesz fel. Kezeit kinyújtsa, majd jobb karját homlokára helyezi, a balt maga mellé. Lehunyja szempilláit és szótlanul élvezi a hűvös szellőt arcán és hajának csiklandozását amiket a nem túl erős szellő söpört arcába. A lány felé fordítja fejét és szemeit kinyitva elmosolyodik a reakció láttán.*
-Be jössz velem a vízbe!
*Nyögi ki habozva. Ezzel talán kicsit táncolva a lány idegein. Térdeit felhúzza. Ezzel még kényelmesebbé téve helyzetét. Na igen, mostanság elkényelmesedett...*
-és...
*elhallgat. Bár az ésnél nem is volt túl hangos, sőt igazán fülelni kellett hozzá, hogy meg hallja valaki. Inkább csak magának mondta, de rá kellett jönnie, hogy ez nem is olyan fontos. Elősször tessék majd valamikor - persze a mai nap folyamán még - bemenni vele a folyó hideg vízébe.*

-Hát, látom mindenképpen azt elakarod érni, hogy vagy megőrüljeka kiváncsiságtól, avgy pedig, hogy megfagyjak ebben a vérfagyasztóan hideg vízben...
*Tekintete végigsuhan a vizen, teste megborzong, mintha a hideg rázna ki, de hát, ha ez a feltétel.Szinte magára sem ismer amikor kimondja a választ.*
-Benne vagyok, de akkor msot azonnal, tudod estefelé még elviselhetelenebb lesz.
*Régebben soha nem ment volna bele ilyesmibe, dehét mostanában fő az izgalom, no meg az ujdonság.*
~Hogy is szokták mondani?...egyszer él az ember.Vagy legalábbis valami hasonló~*Mosolyodik el.Nem hallotta meg a fiú utolsó szavát, mivel annyira túl akart lenni már az első megmártózáson.Tudta, hogy cska az eleje lesz nehéz, szépen lassan majd megszokja a vizet.Nem is akarta tovább vesztegetni a drága időt,így hát két kecses mozdulattal letolta puha, vállairól a piros kis ruha pántját.A ruha lassan csúszni kedett lefelé, egyre többet mutatott meg a lány formás alakjából, míg végül már semmit sem takart.Lepottyant a földre.A lányon már nem volt egyéb csak egy fekete fehérnemű szett.Szeme sarkából figyelte a fiú reakcióját, mosolyra húzta a száját, majd felé fordúlt teljes egészében.*
-Remélem nincsen ellenedre, denem áll szándékomban bikiniért szaladni.És most pedig te jössz.
*Végigméri Simeon öltözékét, minden bizonnlal ő sem felöltözve akar fürödni.*

*Rendesen megörül amint a lány kimondja azt a boldogító igent. Nem is gondolta másképp. Most azonnal? még jobb. Már szemei is csillognak. Nagyokat vigyorog még a lány felé, majd egy mély levegővétel után, nagy nehezen felüll. Ugye szegény öreg.. A csontjai már nem a régiek és nincs fenistil gélje.. Fejébe valami bele hasít. Pár másodperc kell még észhez tér. Fejét fogva lassan szemeit is kinyitja. Aztán elszörnyed. A lány elkezd vetkőzni. Na ha most nem lenne olyan jó a szíve, biztos szívinfarktust kapna. Erről nem volt szó!*
-Te-tete-te-te
*Hebegi. Bár annyira gyorsan, hogy az értelmes szó elveszti értelmét és valami értelmetlen habarságot lehet hallani. Végigsimít kezével arcán. kézfejével levegőt terelget magához, ne hogy még a végén megfulladjon.A ruha leesik a földre a lány pedig meg fordul. * ~ Na ne már... fúúj! ~ *Egyszeribe kapja el az undor. Ez hirtelen jött. Ehhez már fő iskola kell. Tisztában van vele, hogy rákellett volna szólni hölgyeményre még mielőtt ideáig elvetemedett volna. Hirtelen elneveti magát. Mikor a lány odavágja, hogy ő jön a nevetés abba marad és meredt szemekkel néz az előtte álló fehérneműs lányra.*
-Hogy mi? Miben jövök én? Te... ugye... nem?
*Megint elneveti magát. Még mielőtt a lány teljesen elszégyelné magát szinte tökéletes alakja miatt Simeonban előjön a bűntudat. Még élveezné kicsit a helyzetet az igaz, de bele gondolva, hogy milyen rosszul érezné magát ilyen nagyon félreértett helyzetben, megesik szíve. Egy sóhajtást eleresztve feláll. Kicsit még filózik magában, hogy most mihez kezdjen? Magyarázza meg, hogy ez csak egy félreérrtés... Vagy menjen bele és ki tudja mi lesz a vége? A gondolkodás közben elkezdi pólóját levenni. Aztán megáll.*
-Naaa... fordulj el!

*Sarah lassan fordul el, közben már belőlle is kitör a nevetés.*
-Tudod nem tudom te hogy vagy vele, de én nem ruhástól szoktam fürödni.
*Ami igaz az igaz, kissé rosszúl esett neki a fiú viselkedése,dehát így járt.Majd túlteszi magát a dolgon.Pontosan úgy viselkedett, mint egy ovodás kisfiú.Mit gondol miért vetette le a ruhát,ha valaki józan ésszel gondolkozik talán azért mert nem akarta tönkre tenni, de neki biztos más az elképzelése.*
~Pfu...csak nehogy már azt higyje, hogy akarok tőle valamit.Ilyen kínos helyzetet...~*Töpreng magában.Tényleg nem tudja mire vélni a helyzetet, talán ő értette teljesen félre.De lehetséges enniyre?Ilyen borzalmas helyzetekbe is csak ő keveredhet.Csak egyszer legyen túl ezen a napon, és soha többé nem teszi ki a lábát a hálójából.Ezer és ezer gondolat röppen végig pillanatok alatt agyán, minden gyorsan történik, már szinte gondolatai miatt lélegezni sincs ideje.A tüdeje szorúlni kezd, homályosan kezdi látni a világot,minden erő elszáll lábából és érzi összefog esni.Gyors és határozott mozdulattal nekidől egy fának és várja, hogy Simeon is befejezze amit elkezdett.*
~Azt hiszem tényleg félreértettem valamit...de nagyon!Nem hiába, már egy hete szemhunyásnyit sem tudok aludni.Mostmár igazán elkell mennem Nellondba, és vennem kell valami "pirulát" ami majd segít.~*Elereszt egy elkeseredett mosolyt, arca pedig fáradt és gondterhelt lesz hirtelen, mintha szellő kapta volna fel, oylan gyorsan tűnik el a vidámság....*

~Ki mondta, hogy fürödni akarok?? ~ *Elereszt egy fintort. Arról egy sem szólt, hogy fürödni akar. Az meg aztán depláne nem volt a terveiben, hogy levetkőzik. Mindenesetre azért ilyen alkalmat nem kell kihagyni. Ha már így alakult, se baj. Bár agyát birizgálja egy icinke picinke dolog. A víz is túl hideg na meg túl kevés, hogy rendesen lehessen fürödni. Elhessegeti gondolatait és tovább folytatná a vetkőzést. Szemesarkából párszor a lányra pillant. Ne hogy leskelődjön.*
-Héé! Kértelek, hogy...
*Ledobja pulcsiját majd a lányhoz rohan. A hiperaktivitása eltűnt és arca se túl megnyerő. A fához érve, márpedig nem kellett sokat rohannia. Összeráncolja homlokát. Nem túl jó a helyzet. Apró grimaszokat vág, nem épp a lány felvidítására, inkább magának. Általában jól segít a gondolkodásban.*
-Baj van?
*Kérdezi és félretekint. Igyekszik kerülni a szemkontaktust. Nem igazán érti miért így tette fel a kérdést, mert még a vak is meglátná, hogy valami nem stimmel a lánnyal. Mindenesetre nem kezdi el magát javítgatni. Hagyja, hátha a lány elmondja az igazat, ha meg nem kicsit prókálkozni fog kideríteni mi történt, aztán ha nem megy nem fog vele sokáig foglalkozni. Baja nem származhat belőle, esetleg csak le lesz ordítva a feje, főleg ha az előbbi kis szórakozása rontotta el ennyire a lány kedvét. *

*Sarah meglepetten látja, hogy a fiú felé közeleg.*
~Na hát, ilyen nincs...ez msot nem velem történik.Hogylehetek iylen szerencsétlen?!Nem elég, hogy már egy hete mindent félreértek, de még ez után az égés utána szemébe is kell néznem...~
*Már a sírás kerülgeti, pedig nem az ő szokása, kb.hét éves kora óta ura ennek a fajta szomorúság, bánat avyg akármi féle más kinyílvánítsának.Nagy levegőt vesz, majd elkezd habogni.*
-Az ég adta világon semmi baj, csak hát, mi lenne ha mellőznénk a vizet?*Kérlelve tekint Simeon-ra, héátha meghatják boci szemei, melyek már ugyancsak csillognak a könnyektől.*
~Mikor is lettem én ilyen piszok érzékeny?~*Háborodik fel amgában, majd folytatja még be nem fejezett hümmögését.*
-Tudod, bizonyára én értettem valamit félre, de mintha azt mondtad volna "Be jössz velem a vízbe!", lehet, hogy én vagyok ennyire hülye de nekem az ergo azt jelenti "fürödjünk"na de lényegtelen.
*Kissé bosszúsan néz maga elé, amiatt, hoy ekkora barmot csinált magából, de de akár őgy is lehett volna érteni, mitn ahogyan ő.Lehajolt, és olyan gyorsan mint amennyire csak tudta felkapta magára a ruhát.*
-Most pedig, lehet jobb lenne ha elmennék, van egy kis dolgom, viszot ha gondolod velem tarhatsz, talán egyedül kissé veszélyes lenne.
~Hát igen, hozom a formám, először leégetem magam, aztán meg segítséget kérek tőle...pfu...~