Udvar

Vendég

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Vendég

*Rose is megérkezett a szakkörre. Nem rég vált el Liztől, aki megígérte neki, hogy majd itt találkoznak. Mivel még sehol sem voltak, gyedül foglalt helyet, és nem tudta, mit csináljon. Leült a fűre, és úgy üdvözölt mindenki egy egy fejbiccentéssel.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jún. 16, 2010 3:58 pm

-Nekem mindegy, jöhetsz értem és egy kicsit késünk. Nem baj. Akkor vasárnap megveszem a rucit. *Mosolyodik el.*
-Én is nagyon örülök, hogy megismerkedtünk és ilyen jóban vagyunk. *Rámosolyog a fiúra, majd körbenéz, hogy van-e ismerős.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jún. 16, 2010 4:00 pm

*Emily csendesen és hangtalanul lépked, amíg ki nem ér az Udvarra. Ott aztán teleszívja magát friss levegővel és kinyújtózkodik. Egészen jó napja volt, eddig.* ~Vajon milyen lesz a szakkör...?!~ *Elmereng a kérdésen, és végignéz diáktársain. Nincsenek még sokan. Habár lehet, hogy ő jött hamar? Ez sem sokszor fordul elő. Megrögzött késő. Meg kell csak kérdezni valamelyik régi barátját... Ezért is csodálkozik el, amikor az órájára pillant. Még van pár perc. Rendszerint pár perccel késik, nem hogy még sietne?! Megáll az Udvar közepén valahol, és várja, vajon feltűnik-e valami ismerős. Lassan Pierre, Rose és Liz is megérkezik. Mindenkinek biccent, de egyelőre nem megy oda semelyik ismerőséhez sem... Most jó neki így egyedül. Majd ott (bárhová is mennek) csatlakozik valakihez.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jún. 16, 2010 4:03 pm

*Csuklyában érkezik meg, egy sötét, éjfekete utazóköpenyben. Le sem veszi, csak megáll a csoport előtt, szótlanul, és jéghideg szemeivel körbetekint a kisebb társaságon.* -Nem számította többre. *csak ennyit lök oda a társaságnak, miközben a köpenye alól egy rongyos kendőt vesz elő.* -Gondolom hozzászoktatok, hogy mindenhova zsupszkulccsal megyünk, úgyhogy nem magyarázok semmit. Akinek nem bírja a gyomra, az vegyen egy mély levegőt. Ha nem várunk mást, ha igen, indulunk. A végcél, mint gondolom tudják, Transilvánia szíve. Ne kószáljanak el. *csak ennyit fűz még hozzá a végére, miközben meglendíti a kendőt, és a diákok elé veti tulajdonképpen, a végét továbbra is fogva. Amint mindenki megfogta a kendőt, a zsupszkulcs aktivizálódik, és a diákság a tanárnővel egyetemben elkerül Romániába.*

//Utánam mindenki írjon Romániába (Otthon, Külföld témakörön belül van)//

Diák Hozzászólások száma : 258 Kaszt :

//Megint fagyunk//

Vendég

*Térdre érkezik a zsupszkulcscsal. Ruhája enyhén meg van pörkölődve, sőt, ő maga is... Halkan énekelgeti a gyógyítás dalát, miközben befelé sétál. Igen, visszaért a szakkörről. A többieket könnyedén kikerüli, nem igazán törődik velük, ismerős úgysem volt köztük. Viszont... éneklés közben halványan mosolyog, és még utána is. Határozottan jó kedve van. A szakkört is szépen megúszta, ami pedig előtte történt... Annak igazából kellett idő, hogy tudatosuljon, és hogy el tudja fogadni, de ez az idő letelt, és mostmár boldog tőle, nem is kicsit. Elvégre... ki tudja még, mi lesz Sebastian-nal, de... valami furcsa módon megint úgy érzi, hogy hihet a megérzéseiben. Persze ami ezt súgja, az is csak egy megérzés, így bonyolult a dolog... De most mégis elhiszi, hogy jó vége lesz az egésznek. Szóval álmodozó, boldog mosollyal az arcán halad befelé, miközben már végzett a gyógyítás dalával, és a once upon a december-t kezdi dúdolgatni.* ~ Vasárnap bál... Gyönyörű lesz, ugye, Per? - Egy nezabaros bál? Azért ennyire ne éld bele magad, Ari. ~

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jún. 16, 2010 7:17 pm

*A tölgyes felől érkezik, egy hatalams kaszával az oldalán, a másikon meg a hófehér oroszlánnak. Amikor megpillantja Arianát, egyből utána kiált.* -Hé, kislány! Miss Ravenwood! Várj egy kicsit! *kiált utána, miközben megszaporázza lépteit. Megszokott, arab öltözékebn van, nyakában a jellegzetes sál, csak a aksza nem illik az oldalára, dehát istene, ha egyszer gondnok, akkor gondnok.* -Te is a szakkörről jöttél vissza, ugye? Amit Miss Desierto tartott, ugye? Nem tudod, hogy ő hol van? *kérdezi, miközben megáll a lány mellett, remélhetőleg ő is megáll, és szépen rátámaszkodik a kaszájára. Szép, éles példány. Az oroszlán megrázza magát, majd mosakodni kezd, amíg a válaszra várnak, közben füleit persze hegyezi.*

Vendég

*Abbahagyja a dúdolást, és megtorpan, mikor meghallja a "hé, kislányt". Körbenéz, kinek szólhattak, hiszen a többiek is visszaértek, lehet más lány is az udvaron... De nem, a következő megszólítás egyértelmű teszi, hogy róla van szó. Így hát a férfi felé fordul, bevárva őt, ha már utánasiet.* ~ Miss Ravenwood meg a tegezés csak szerintem hangzik hülyén egymás mellett? Akkor vagy magázzon, vagy Ariana, de ez így... ~ - Igen, Desierto tanárnővel voltunk elvileg, gyakorlatilag viszont itt, az udvaron láttuk utoljára, már Transzilvániában sem volt velünk. Fogalmam sincs, hol lehet, biztos valami dolga akadt. *Nem, eszébe sem jut, hogy a férfi netán azért keresi a nőt, mert aggódik. Biztos meg akar vele valamit beszélni. Ugyan, mi van akkor, ha Desierto tanárnő nem jött vissza? Dolga van - és ez így is igaz -, de tud magára vigyázni - ebben pedig a lány bízik.* - De ha sürgős, akkor ha más nem is, Jericho Mester biztosan el tudja érni. *Próbálkozik meg egy tippel, bár még nem tudja, miről lehet szó.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jún. 16, 2010 7:28 pm

*Amikor a lány megáll, akkor kényelmesen támaszkodik rá a maga kis kaszácskájára. Nem zavartatja magát, amiért hol tegez, hol magáz, nem profi annyira ebben a nyelvben, hogy minden apró részletre figyeljen. De legalább arabul nem kezd el beszélni.. egészen addig, amíg meg nem tudja, hogy a nő eltűnt. Idegesen rázza meg a fejét, majd morog az orra alá egy cifrább, arab sort, aztá felsóhajt, és emgrázza a fejét mégegyszer.* -Nem, ehhez nem lesz jó Jericho Mester, legalábbis azt hiszem, hogy nem. Te egyben vagy legalább? Mintha egy kissé megpörkölődtél volna. Hova vitt el titeket ez a nő? Csak nem..? *kérdezi, miközben összeráncolja a homlokát. Az oroszlán is felsandít, majd végigméri Arianát, aztán Pereust, végül csak leül a földre, és onnan figyeli tovább a beszélgetőket. Igen, szerinte pont oda vitte el őket. Az arab fejében emgfordul, hogy nagyon másfelé nem is igen lehetne vinni a diákságot, ha arra járnak, és pont a nő viszi el őket, aki amúgyis eléggé furcsa a maga módján, de azért reméli, nem követ el ilyen ostoba vétket.*

Vendég

*Az arab sorra felvonja a szemöldökét, de érzi a hangsúlyból, hogy csak bosszankodás lehet, nem lényeges.* - Pedig ő biztosan tudja, hová lett... *Próbálkozik még, majd megrázza a fejét.* - Ez egy vicces történet... Egy követ kellett visszaszereznünk Transzilvániában, ami visszaállítja az egyensúlyt vérfarkasok, vámpírok és emberek között. A többieket elküldtem a kőért, megmondtam nekik, hol találják, én meg mentem egy kulcsért, amit szintén látomásban láttam, mint a kő helyét... A kulcsra végül szükség se volt, de ügyesen megúsztam a harcot a papnővel, aki rájuk támadt a kőnél. Mindent megúsztam, erre kifele jövet nem átgyalogoltam a lángokon, amiket befele kicseleztem? Figyelmetlenség... *Elhúzza a száját, saját magát korholva, de nem érti, miért ekkora baj a férfinek, ahova a nő vitte őket.* - De köszönöm a kérdést, egyben vagyok, kikupáltam magam néhány dallammal egy pillanat alatt. *Tpikus rózsaszín köd. Naiv, boldog, minden jól fog alakulni, eddig is jól alakult, nem kell bosszankodni semmi miatt, a tanárnő sértetlenül fog előkerülni, és marhára nem érti, mi baja a gondnoknak.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jún. 16, 2010 7:43 pm

*Amikor a lány elmeséli a történetet, akkor egy cseppet leesik az álla a gondnok bácsinak. Az oroszlán is eléggé idegesen rebegteti a farka végét. A férfi csak letámasztja a kaszát a földre, neki az egyik közeli padnak, majd Ariana elé lépdel, végighúzza előtte a kezét, majd egy kicsit közelebbről emgvizsgálja a lány szemeit, az arcán, majd gyorsan végigméri, mintha valami sebesülést keresne rajta. Amikor azonban nem talál, akkor egy kissé értetlenül lép egyet hátrébb.* -Az egy ősi, és gonosz erdő. Kevesen jönnek ki onnan élve. Főleg, hogyha valóban lángokon kellett átsétálnod.. és a kő.. Gondolom, hogy akkor Frighoar vezetett titeket el, ő volt az Őrző eddig. De nem is lényeges. Az egy rossz, gonosz hely. Nem eltt volna szabad odavinnie titeket. *morogja még maga elé, felkapva a kaszát a földről.* -De gratulálok, ezek szerint ügyes voltál, meg okosan használtad a képességeidet. Derék lány. *mondja, egy kicsit emgpaskolva a lány vállát.* -Lassan azonban ideje lesz, hogy bemenj, későre jár, nemsokára kijárási tilalom. És egy ilyen nagy kaland után illik aludni. *mondja, hiszen látja a lányon, hogy posztja van, és nyugodtan mehetne járőrözni akár, de nem tanácsolja. Most nem. Ma nem.*

Vendég

*Elbizonytalanodik a hangja a gondnok döbbenetét látva, de azért végigmondja a történetet, és nyel egyet a végén. Meglepetten figyeli a férfi kezeit, ahogy megvizsgálja őt, de furcsa módon most sem érez gyanakvást, az iskola alkalmazottjától nem fél... pedig az, hogy a férfi gondnoknak adja ki magát, még nem zárja ki, hogy mondjuk kegyenc, de ez most eszébe sem jut Behrooz-ról. Furcsán naiv, gyermeki hangulatba süllyedt, és nem ártana lefeszíteni a rózsaszín hályogot a szeméről.* - Hát, nekünk sikerült... És annyira nem is voltak durvák a lángok. A farkas nevét pedig nem tudom, akár Frighoar is lehetett. És higgye el, Desierto tanárnő tudja, mit csinál! Tényleg könnyen megúsztuk, a többiek is. *Bizonygatja, és valahogy ösztönösen kihúzza magát, mikor Behrooz megveregeti a vállát. Az alvásra viszont csak a pólója alját húzogatja.* - Persze... aludni... hát nem tudom, tudok-e... meg hát Aida is... de... rendben Jahrom bácsi, aludni fogok. *Adja meg magát végül, és felsóhajt.* - Jó éjszakát. *Köszön el, és besiet a kúriába. Ha útközben találkozik Aidával, megmondja neki, hogy ma sajnos nem megy ki járőrözni. Valóban ágyba bújik, de még sokáig nem tud elaludni.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jún. 16, 2010 7:56 pm

*Nincs is mitől félni a férfitól, egy cseppet sem kegyenc. Inkább bérenc. Ha felbérelik, és fizetnek neki, akkor elvégzi a munkát. Itt is csak átutazóban van, mert az arab térségekben üldözik, és remélhetőleg senkit nem küldenek utána. Bár van egy férfi, aki keresi,k és kutatja, de ő csak nem jut el pont ide. Nem, annyira ő sem gonosz, hogy a Nagyúr keze alá dolgozzon. Amikor a lány végül elbúcsúzik, és a pólója alját húzogatja, akkor a férfi egy kissé elmosolyodik, bár eléggé értetlenül figyeli a lányt. Minden esetre elengedi.* -Aztán tényleg aludj! Szép álmokat! *int még a lány után, majd egy kissé apaias sóhajt hallat, ahogyan kaszájára támaszkodik.* ~Csak ne kezdj el itt nekem nosztalgiázni. Nem is hasonlít rá.~ *figyeli az oroszlán a távozó lányt, majd felnéz a férfire.* -Tudod Saira.. Túlságosan is hasonlít. Túlságosan is. *súgja arabul, majd végül felsóhajt, meglendíti a kaszát, felcsapja a hátára, és csak int az oroszlánnak.* -Ideje menni. *az oroszlán még morrant valamit, helyeslés képpen, aztán mindketten eltűnnek a Kúrián belül, irány a szállásuk.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 17, 2010 4:58 pm

//Folyt. köv.//

*Mosolyog egyet a válaszra. Bár nem szívesen egyezne bele de egy fintor kíséretében azért rábólint. De nem annyira hevesen, hogy majd le repül a feje, inkább csak olyan lassan és nagyon kicsit.*
-Ez minden?
*Kérdezi hátha van még valami ami nyomja a lány szívét és elszeretné már mondani valakinek. A folytatólagos beszédre elmosolyog. Kicsit fúrja az oldlát, hogy vajon itt miért mindenki ennyire helyzetfelismerő illetve gondolatolvasó? Halk kuncogással gyengéden végigsimít a lány arcán. Micsoda kiszolgáltatott helyzet... Valószínűleg Simeon is felismerné ha kicsit nem lenne annyira más...*
-Teljesen igazad van. Az én hibám volt, hogy ilyen kétes dolgot mondtam. De miből gondolod, hogy nem így értettem? A reakció pedig szerintem nem annyira meglepő, hiszen túl gyorsan kezdtél neki és hát hát, még nem voltam ilyen helyzetben... Aztán szörnyen formás alakod is van, ahhoz, hogy ne veszítsék el a fiúk a fejüket ha netalántán meglátnák.
*Próbál magyarázkodni. Lényegében ha más szemmel nézzük igazat mondott, bár még nem tud róla. A lány kezét elkapja még mielőtt az felvehetné a ruhát.* ~Azt hiszem őrült vagyok...~ *Kedvesen mosolyogva ismét végigsimít a lány bársonyos, puha arcán, egyben selymes vörös haján. Simeon szorosabban simul a lányhoz, amivel a fához nyomja. nyelve hegyével végigszalad a lány ajkain. Végül lassan, érzékien megcsókolja. Nem hosszú, de nem épp a legrövidebb. Mielőtt még ajkaik elválnának Simeon szemei kidüllednek. Hirtelen vet véget a csóknak és egy lépést hátrál.*
-Elnézést...
*Zavartan eltekint.* ~De hát ő lány! Simeon neked elment az eszed... undorító vagy!!~

Diák Hozzászólások száma : 258 Kaszt :

*Sarah már egyre jobban zavarban van, valahogy furcs érzése támad, de mégmegpróbál valamiféleválaszokat hebegni a fiúnak.*
-Amúgy a reakciód miatt jöttem rá, hogy nem épp erre gondoltál, mert aki fürdőzésre gondolz, az....hogyis mondjam nem ijed meg egy pár fehérnemütől.*Próbálna mosolyogni de nem jön neki össze, mert már egészen kínosan érzi magát, Simeon egyre közelebb jön hozzá.*
~Mi a fenét akar ez csi....~*Már a gondolatát nem tudta befejezni, mert a fiú rátapadt ajkaira, hiába próbált hadonászni karjaival, mintha észre sem vette volna.Égy érezte mintha kisáldozat lenne, aki felett az ellenség túlerőben van.Simeon végre befejezte egyoldalú játékát és elég zavarodott képet vágot.A vörös lány el is nevette volna magát arckifejezése láttán, de ennyire nem jó szívű, nem ahgyja, hogy ennyivel megússza.Hatalmas pofont kevert le a tolakodónak, amit igaz egy kicsit egbánt, de hát a történteken nem volt mit szépíteni, főleg, hogy neki barátja van...
~A francba...most mit fog ehhez szólni Leo?!Olyan nincs, hogy ne tudja meg.~
*Mikor már képesnek érezte magát a megszólalásra, mély levegőt vett, és belekezdett.*
-Ha nem vagyok túl indiszkrét, mi volt ez?Talán még el is nézem ha megmagyarázod...*Kissé bosszúsan nézett, és a szemében vad fénnyel meredt Simeonra, szinte belefúrta tekintetét a fiuéba.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Jún. 17, 2010 5:37 pm

*Egy hirtelen tenyér erős nyomással és egy csattanással érintkezik arcával. Az égő arcot megsimítja. Összehúzza szemöldökét és haragosan, erőszakosan újra birtokba veszi a lány ajkait, kezeit leszorítva, nehogy megint egy pofonttal ajándékozza meg időközben.*
-Gondold át!
*Mélyen a szemébe néz. Ne mharagos, nem is vidám... Inkább talán olyan szerelmes beütéssel. Hiába nem lenne utolsó színésznek. Bár az tény és való, hogy a lány haja rabul ejtette. Na de... a teste amint meglátta, a szépség aki előtte volt abban a pillanatban eltűnt. Valahogy csak sikerült elterelni figyelmét és normális fiúként viselkedett, már amennyire tőle kitelt.
Nem ereszt el egy sóhajtást, egy lépést arrébb lép megfordulva zsebretett kézzel pedig elsétál. Megy, megy, aztán hátra néz. Időközben kezébe kapja pulcsiját is, és végleg eltűnik a látóhatárról.*

Diák Hozzászólások száma : 258 Kaszt :

*Hát ez már igazán felháborító, a fiú még egszer megcsókolj, de immár erőszakosan, Sarah-nak nincs mit tennie,kitépi magát Simeon karjai közzűl, és elrohan egyenesen a vízesés felé.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Jún. 20, 2010 6:23 pm

*A szőke hajú fiú és a vörös hajú lány kézenfogva lépdel ki a kúria ajtaján. Most volt a bál, ahol az iskola születésnapját ünnepelték. Márha az ujjab kalandot ünneplésnek lehet nevezni. A szőke fiú szerint, a mai kis felfordulás is a viccelődő manók árverése volt. Bár ezt senkinek sem említi. Lehet hogy kicsit pikkel a manókra, de megvan rá az oka. Kilépve az ajtón az udvaron találják magukat, ahol sok kis párocska tölti a bál után az idejét kis felfrissülésként. Körbetekinte a fiú tekintete az egyik kisházon állapodik meg, melyet eredetileg az időjárás elől menekülőknek találtak ki, de most a magányra váró pároknak is tökéletes menedéket nyújt.*
- Szerintem vonuljunk kicsit félre, hogy nyugodtan élvezhessük egymás társaságát. Én a kisházat javaslom, de akár az egyik padra is leülhetünk, vagy akár sétálhatunk is. *mondja a leányzónak, miközben az elöbb vizsgált faházra mutat, s érdeklődve várja a lány válaszát. A döntés Gaea kezében van.*

Vendég

-A faház jó lesz. *Szól csendesen, majd a fiú oldalán oda is sétálnak. Hallgat, pedig lenne mit mondania. Főleg kérdeznie. Például, hogy hova tűnt a fiú napokra. És hogy miért nem szólt róla neki? Meg hogy miért tűnt a lánynak úgy, mintha kerülné a fiú? Haragszik rá valamiért? Észerevette rajta hétfőn azt a furcsa valamit? Mi lesz velük? Hogy lesz tovább? ... Záporoznak a fejében a kérdések mint az esőcseppek, és úgy suhognak, mint a viharos szél amikor az ereszt rángatja. Gaea tanácstalan. Reménykedik benne, hogy a fiú kezdi majd a mondandóját, és nem neki kell faggatni. Hogy miért tűnik úgy, mint aki nem bízik benne, meg ilyenek. De csak megy a fiú oldalán, be a kisházhoz, ami olyan majdnem, mint egy túlméretezett madáretető. Csak megy, és egy csomó mindent nem ért. Látni rajta, hogy mondana valamit. Látszik rajta, hogy tanakodik, ... de makacsul halgat. Megfogadta, hogy nem ő lesz az, aki az első szót kimondja, oszlatva a homályt, mint az első napsugarak az éjjel sötétjét.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Jún. 20, 2010 6:53 pm

*Csendben sétálnak a faházhoz, a fiú is hallgat a lány is. A fiú szeretne valamit mondani de ezt a kiváncsi fülek elött nem szeretné elmondani. Hiszen biztos benne, hogy rengeteg diák mulatja még az udvaron az időt. Mikor a házhoz érnek udvariassan előreengedi a lányt, majd egy pálcaintésével tüzet gyuj a kis lámpásban, jelezve ezzel a kint lévőknek, hogy ez a faház már foglalt. Nem tudja mivel kezdjen. Mióta ismeri a lányt teljesen megváltozott az élete. A természet iránti szeretete is kezdett csökkenni, ám még mindig szivesen jár a szabadban. A kínos csendet végülis ő töri meg.*
- Bocsánat, hogy az elmúlt napokban nem jelentkeztem. A múlt héten történtek kicsit betettek nekem. *kezdi a monológját hadarva* Kicsit furcsa volt egy csapásra új ruhákban látni. Ne érts félre. Mindegyik gyönyörű s rajtadd még gyönyörűbbek, de ez a változás nekem kicsit sok volt. Legalábbis így hirtelen. Igazából az volt furcsa,hogy megváltoztál. Mert megváltoztál, de azt nem tudom hogy miben. Valahogyan más voltál mint a mult heti események elött. Ezt tökéletesen meg is értem. Csak furcsa volt. De most már... megszoktam. Természetesen még a kis kaland a merénylővel is rátett egy lapáttal. De átgondoltam a dolgokat. Bocsás meg hogy kérlek, hogy nem jelentkeztem. *mondja halkan majd csillogo tekintettel a lányra néz.*

Vendég

-Akkor ez azt jelenti, hogy nem is haragszol rám? Kicsit sem?
*Szégyenlősen, és egyszermind félve emeli a tekintetét a fiúra. Annak csillogó szemeibe. Tekintetük úgy fonódik össze, mint amennyire ölelni szerette volna mindig is a fiút. Titkok és kétségek nélkül. Tisztán, és állhatatosan. Úgy, ahogy csókolni szerette volna mindig. És ahogyan sosem csókolhatta. Hogy miért? Mert a fiú még csak annyit engedett meg neki, hogy hozzá bújhasson. hogy megölelhesse. Azt is csak futólag. És csak homlok csókot kapott eddig, de az is úgy felkavarta a lelkét, ahogy szerinte nem kellett volna. Sepp távolságtartása kínként tapadt a lányra, és lelkén ejtette sebei napról napra mélyebbek lettek. Azt hitte beleőrül. És kínozta magát. Az edzésekkel, és nem is sejtette, hogy mindent a fiú miatt teszi. Hogy a lelki kínok helyett, a testit ézette inkább. És a testi kínok mögött azt, hogy él. Mert igen, él! De minek úgy élni, ha az embert csak messziről szeretik, és nem mutathatja ki rendesen, mit érez aziránt a fiú iránt, aki állítólag vele van, aki az övé, aki őt szereti. És bár a testi sebek begyúgyulnak, a lelkiek nem tudnak, ... ha nincs aki segítene benne. ... És a lány vágyta a fiú közelségét. Annyira, mint amióta megismerte. Főnixként vágyott elhamvadni szerelme álltal keltett kínjaiban. Azáltal a szerelem által, amit Sepp iránt érzett. És most, amikor összebújva szinte felnézhetett a fiú szemeibe, csak egyet vágyott ugyan úgy megint. Azt, hogy hangozzon el végre az igazság, és legyen is úgy, ... vagy hagyják végre békén, hogy elpusztíthassa magában végre ezt a kínzó vágyat.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Jún. 20, 2010 7:29 pm

- Haragudni? Dehogy haragszom * mondja őszintén, s majd amikor tekintetük szerelmesen összefonódik furcsa gondolatok lepik el a fejét. Hiányott neki a lány az elmúlt egy hét alatt. Nem is kicsit. Nagyon. De kellet neki ez az egy hét miközben felfogta és megemésztette a dolgokat. Ám most mikor már ismét renben mennek a dolgok, megint bekavart ez a kalamajka. Még szerencse, hogy harcra nem került sor. Nem tudott volna rendesen harcolni. Fél szeme mindig a lányon lett volna hiába tudja, hogy az képes megvédeni magát. De most nem íg történt. S reméli nem is fog ilyesmi történni. A lány szemeiben időközben teljesen elveszett, s észre sem véve magát még szorosabban öleli magához a lányt.* Rád sphasem tudnék haragudni, mivel szeretlek. *szavait csak sutogja de azok mégis jól hallhatók, szemei még mindig a leányzó tekintetét pásztázzák.* Mindennél jobban.

Vendég

*És amikor elhangzik az a bizonyos szó, azt az utólsó, suttogva elhangzot szó a fiú szájáról, a lány olyat tett, amit már régóta szeretett volna megtenni. Megcsókolta a fiút. És a csók nyomán felbolydult körülötte minden. Egyszerre zuhant végtelen mélységekbe, és kapott szárnyra, mint egy madár, hogy pörögve-forogva repülhessen egészen a csillagokig fel. Karjából és lábából kiszállt minden erő, de mégis úgy érezte, mind jobban öleli a fiút. Nem akarta elengedni. Nem akarta elengedni soha többet. Vele akart meghallni. Vagy legalábbis addig élni, amíg a fiú él. Addig lenni vele, amíg csak lehet, és ha ősz hajú asszonyként évtizedekig is akár, de vele öregedni, és halni meg. És ha valami baj folytán mégsem érhetnék meg a békés öreg kort, hát azt kívánta, hogy halljanak meg együtt, és gyorsan, hogy mindekettőjük lelkébe csak a másik mosolya, és élő kedvessége éghessen bele, és így léphessenek a szellemvilágba, vagy az örök nemlétbe. Hogy ne ismerhessék soha meg, a másik elvesztése fölötti kínzó fájdalmat, és azt az őrjítő kínt, ami mostanában körülvette a lányt.
A fiú csókja édes volt, mint a nyári méhek méze, és lágy, mint a patak vize ahogy elfolyik az ember kezei között, és bizsergető, mint a téli hótakaró. ... Soha nem akarta abbahagyni. Örökké csókolta volna Seppet.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Jún. 20, 2010 8:09 pm

* Amint kimondja a szeretlek szót, a leányzó ajkai közeledni kezdenek, saját szépen ívelt ajkaihoz. S végül egy lágy csókban forrnak össze. E lágy csókban benne van a fiú minden érzelme a lány iránt. A féltés, a rajongás, a bizalom a szeretet és a szerelem is. A fiúban is hanonló gondolatok keringenek mint a lányban. A közös élet és az elmúlás utáni közös együttlét reménye is. Nem szeretne meghallni. Sőt semmi mást nem szeretne a lányon kivül. Szerelme közelsége, szenvedélye és a fiú iránt érzett szerelme tökéletesen elég a szőke számára. Most értette meg a mugli mondást igazán. Miszerint a sör egézséges, a vörösbor romantikus a vodka hódító, a pálinka fejbevágó. De csak egy dolog az ami igazán részeggé tesz. Ez pedig a szerelem. S a fiú most ebben a szerelemtől bódult állapotba került. Sőt már hetek óta ebben az állapotban van, de most érzi csak igazán a hatását. És határozottan tettszik neki. Ha tehetné minden egyes pillanatban a karjaiban tartaná a lányt. De sajnos most nem teheti tovább. Legalábbis egy darabig nem. Hiszen kezén megszólal a direkt a mai napra felcsatolt karóra. Miszerint pár percen belül érvénybe lép a kijárási tilalom. A fiú kissé csalódottan szakítja meg a csókot. Azt a csókot melyet eddig mindennél jobban élvezett.*
- Legnagyobb sajnálatomra indulnunk kell befelé. *suttogja szerelmének. Majd kissé eltávolodik a lány arcától. Elfujja a kis lámpásban vidáman pislákoló tüzet, s a lánnyal karöltve elindul befelé.*

//Bocsi hogy tízóra után jött a hozzászólás. Ezt nagyon nem akartam összecsapni.//

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Jún. 21, 2010 8:54 am

*A szőke hajú fiú csendben üldögél a tegnapi ház teraszán. Már hajnalok hajnalán felébredt szerelme égető hiányától, így felkereste az egyetlen helyet ahol még érezheti kedvese bódítóan kellemes illatát. Viszont az éjszaka nem pihente ki magát, hiszen sokáig fent volt és az életén gondolkozott. Az egy hónap alatt megváltozott életén. Így most halkan szuszog át az édes álmok vidékére. Álmában ismét a naxeldires leányzót tartja a karjaiban. Újra éli a tegnap estét. A közös táncot és azt a mámorító csókot. Így nem csoda, ha az alvó fiú arca boldogságtól ragyog, és ajkai gyakran húzódnak mosolyra.
Egyébként, ha valaki megközelíti a békésen szunyókáló fiút, az láthatja, hogy az ifjú allidonos egy fekete szabadidőnadrágot és egy szintén fekete pólót visel. Mielőtt még az olvasók meglepődnének, elárulom, hogy nem gyászol senkit és semmit. Ruhái színezetének oka, az hogy már régen volt csak feketében. Miközben alszik szőke hajának kócos tincsei játékosan lógnak lehunyt szemei elé.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar