Udvar

Vendég

First topic message reminder :

A Kúriából kilépve egy kővel borított udvaron találjuk magunkat, mely terület elég nagy, egy része kővel borított, mely az utakat jelöli ki az arra járók számára. Rengeteg különféle fajú és korú fa található, melyek azonban sosem virágoznak, ezzel valamiféle szomorúságot kölcsönözve a helynek. Az udvaron több pad illetve lugas és kis ház is a diákok rendelkezésére áll, melyeket gondok tart karban, illetve gondoz. A kis házak amolyan menedék féleként szolgálnak, hol a hideg téli szél, hol a forró nyári nap, vagy az eső ellen. Az udvar közepén egy hatalmas szökőkút is van a Kúria bejáratával pont szembe, melyet azonban gondos kezek még nem hoztak helyre...
Az udvar szélén egy sebes sodrású, bővizű patak folyik végig, mely a Kékfátyol-vízesés jéghideg vizét hozza és eltűnik a Tölgyes mellett a diákok szemei elől.

[Only admins are allowed to see this image]

Vendég

*Gaea sétálgat ki az udvarra. Az új lány kissé fel tudta ébreszteni, de úgy van vele, hogy egy kis friss levegő sosem árt. Erre Sepp szoktatta rá. Ő persze, mint tökéletes könyvmoly, az iskolában töltött első évét a könyvet fölé görnyedve, és leckeírva vészelte át, amikor éppen nem az órán vagy az óra utánni gyakorlaton vett részt. Így hát felment a szobájába, és elővett egy nem különösebben elegáns, és nem is igazán drága ruhát. Miután nemrég jelezte a néninek, hogy nem kapott összekoszolható öltözetet, pár napja megérkezett öt váltás laza, de egész csinos ruhácska, amin szintúgy felfedezhető a Néni ízlése és ízléstelensége egyaránt. Na nem baj, kibírja, amíg pár hét múlva haza nem látogat, és be nem szerez magának megfelelő öltözetet. Mert ez a parasztlányka stílus nem az ő fazonja, és az acélkék is csak kosztümben elegáns rajta. De mit van mit tenni, most nincs kedve egy régi rongyhoz, és nagyon jól tudja, szoknia kell az új kört, ahova egy ideje hivatalosan, és jogosan is tartozik. Felvette hát a ruhát, haját egy fekete szalaggal hátul laza copfban össezfogta, majd elindult, le, az udvarra. Aztán öt perc bóklászás után kire akad? A szíve azt sem tudja eldönteni, hogyan, és merre kalapáljon félre. Sepp az, a szerelme, akit a tegnapi kis faházikóban talá, és méltán feltételezné, hogy ott töltötte az éjszakát, ha nem lenne rajta másmilyen öltözet. Feketét vett fel talán éppen a kedvéért a fiú? Meglehet, Seppet mostanában nehezen értette meg. Fura volt, de meg is magyarázta tegnap, hogy csak zavart volt. Megérthető a történtek után. Ő is az volt. Azt sem tudta, hogy hol a helye. A tegnapi csókig! Viszont amikor meglátta a fiút, minden úgy letisztult. Odasétál a fiúhoz, aki ebben a szép fekete öltözetben, és a mosollyal az arcán olyan, mint egy békés halott. Halkan közelít, szinte settenkedik. ... Majd a fiú arcára nyom egy puszit. Éppen annyira lehellet finoman, mint ahogy a szellő borzolja kedvese haját.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Jún. 21, 2010 9:28 am

*A fiú még mindig halkan szuszog és az álmok világában tartózkodik. Egészen addig míg egy puszit nem lehelnek az arcára. A fiú felébred, ám szemeit nem nyitja ki. Kicsit beleszagol a levegőbe, és érzékeit elönti a leányzó bódító illata. Az a csodálatos illat mely hetek óta boldogságot okozott neki. A fiú csak halkan felsóhajt, még mindig csukott szemmel.*
- De szeretnék mindig így ébredni. *hangja halk játékos és boldog egyszerre.* Jó reggelt kedvesem. *mondatai után kinyitja a szemét és a lány tekintetét keresi. S amikor megtalálja azt a fiú érzékei kiteljesednek. Most hogy ismét itt a leányzó nem félember csupán, hanem ismét egy egész.* Remélem, hogy neked is hasonlóan kellemes ébredésed volt mint most nekem. *suttogja halkan, még mindig elveszve a lány gyönyörű szemeiben.*

Vendég

*Amikor a fiú felébred, és mosolya előcsalja a felhők mögül a napsugarakat, elmosolyodik. Szemei ragyogni kezdenek, és lelke szárnyalva repül.* -Ha melletted ébredhetnék, az lenne az igazi. *Feleli halkan. Aztán hagyja, hogy elvesszen azokban a gyönyörű szemekben. Sepphez sétál, szorosan mellé, majd a mellkasára hajtja a fejét. Hallhgatózik. A fiú szívverésének ritmusát, és nyugodt dobbanásait. Lecsillapodik benne az a maradék vihar is, ami este gyötörték, amikor nem tudott elaludni. Most legszívesebben szerelme mellkasára borulva aludná át a kiesett időt. Mindazt, amit nélküle tölteni kénytelen volt. Azt a sok évet, azt a sok ostobán elfecsérelt percet és órát. Mélyet szippant ő is a fiú bódítóan jó illatából, amiről nem tudja eldönteni, hogy a fiú tusfürdőja, vagy az ingén valamiféle dezodor, de nagyon tetszik neki. A vére perzelődni kezd, és végigszáguld az erein. kedve támad élő főnixé változtatni a gazdáját, hogy aztán elperzselve mindkét szerelmest egyesülhessenek egy kupac hamuban. Hogy örökre együtt maradhasanak. A fiú szíve pedig csak ver, ... ritmusra... dobolva ... hűsítűn ... dobbanva ... Lenyugtatva és elaltatva a vágy mérgezően-kínzó forróságát. Hogy aztán a lány képes lehessen újra érezni az életet, és élvezni a Sepp társaságát. Vége a kínoknak, vége a bizonytalanságnak, a lány haza érkezett. Sepp az ő otthona. A családja, ... a mindene.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Jún. 21, 2010 10:11 am

* A lány válaszára boldogan elmosolyodik. Igen ezt a fiú is így érzi. Szereti a lányt. Olyannyire hogy az egész életét sőt az egész örökkévalóságot szivesen átszárnyalná vele. Akár most helyben képes lenne eldobni az életét, ha tudná hogy a leányzó követi és a túlvilágon is együtt lehetnek. Egy család, melynek legerősebb köteléke kettőjük között lévő lángoló szerelem. Mely tüzesebb mint mint a főnix. Ám mégis örök életű. A fiú
részéről biztosan. Mikor szerelme hozzá bújik, a fiú minden porcikája megolvad, és akár esküdni is merne hogy hallotta a vére forrását. Kezeit átfonja a lány testén, így magához ölelve szerelmét. S mintha teste megbénulna e szorításból nem tud, de nem is akar engedni.*

Vendég

*Aztán az örökkétartóra tervezett varázs egyszercsak megtörik, és a lány, Sepp szerelme felnéz a fiúra. Arca olyan nugodt, mint nemrég a fiúé volt amikor aludt. De lelkesen kipirosodott, és szemei úgy csillognak, hogy pirulva húnyna ki tőle minden csillag éjjelente. Aztán olyat mondana a lány, ami nagyon nem ideillő, hát el is kacagja magát rajta. De nem tudja, meg merje e mondani, hogy ő bizony éhes. Nem is reggelizett ma még, és ebéd gyanánt is csak a lelke lakott jól szerelme felől érkező ingerek habzsolásával. Jóllakott, de nem eltelt. Tudna még mit kezdeni azzal a sok látnivalóval, és érzékelnivalóval, ami a fiú felől árad felé. Az imént még a szerelmébe fúrta a tekintetét, de most szégyenlősen elnéz a lábai irányába. Vagy a fiú ingének egyik gombját nézi talán? Onnan, Sepp felől nem igazán látni, de tény, hogy valamit mondana, ... de nem meri.*

Tárgy: Re: Udvar Hétf. Jún. 21, 2010 10:41 am

* Igaz a mondás hogy jó társaságban gyorsan telík az idő. Bár a fiú maga sem tudja mikor ébredt fel a lány lágy de mégis mámorító ébresztésére, ennek ellenére pár perce megszólalt az ebédidő kezdetét jelző gong. A fiú mint az elmúlt napokban oly sokszor most is csalódottan sógajtott fel. S mintha kitalálná a leányzó gondolatait, óvatosan és lassan lazítja el kezeit, így szorítása kissé felenged.*
- Lassan be kéne mennünk ebédelni. * motyogja, hiszen ő sem evett a mai nap folyamán még. S a lány kellemes illatától sem telík meg a bendője. Óvatosan feláll és kezét nyújtja szerelmének. Majd ismét megpillantja annak gyönyörű zöld íriszeit.*
- Bár azt hiszem... *mondata közben hangja halkul és be sem fejezi már a mondatot.*

Vendég

*Azt utolsó, félbehagyott mondatra felkapja a fejét, amit eddig szényenlősen a föld felé nézett. Bár hálás, hogy a fiú kitalálta a gondolatát, aztért az a mondat nagyon félbe maradt. Sejti ugyan a végét, hogy bár jól lakhatna a két szerelmes egymás csókjaival akár napokig is, de most ő vagy nem annyira szerelmes, mint ahogy a tűnik még neki is, vagy ez a szólás enyhén csal. Enyhén? Nem nagyon! Sőt, túlzóan! Ő bizony érzi, hogy éhes. És nem is kicsit. Egy jó kávé, és egy törtött csirkemell nagyon elférne mosta gyomrában. A tegnapi bulin sem volt lehetősége olyan hű de sokat enni, és most így, ... kézenfogva őt Sepp elindul befele az Ebédlőbe, keze olyan puha, mint a dunyhatakaró, amit éppen most hoztak be egy egész napi szélben lengedezés után, és olyan óvatosan és lányan fogja körül az ő kezét, mintha valami világnagy kincset őrizne. A kincset, ami drágább az életénél, és ami mostantól csak az övé.*

Vendég

*Fiatal lány, és egy sörényes farkas érkezik a kúria udvarára. A lány és a daimón egymás tökéletes másai: mindkettő karcsú, szép, és kedves. Sina még új itt, ezt bárki láthatja, hiszen egyik kezében közepes méretű bőrönd látható, melyben a mérete ellenére is minden holmija elfér. A másik kezében csörgődob. Furcsa, de igaz. Öltözékét egyébként lilás-vöröses szoknya, és fehér, köldökéig érő blúz alkotja. Lábán egyszerű balerinacipő, fején bordó selyemkendő. Ebből van rajta még egy, amit a vállán vet át, így olyan, mint egy köpeny, persze a hűvös szél ellen mit sem ér. Hosszú barna haját lágyan fújdogálja a szél, enyhén barna bőrével egzotikus látványt nyújt, pedig valójában német.* ~Hát megérkeztünk... Meg. És hamarosan Selináék is megjönnek... *A bejárati ajtó előtt várja, hogy egy prefektus, vagy valami arra tévedjen.*

Vendég

~ Komolyan mondom, ez hihetetlen. Azok is letámadnak a folyosón, akik ott se voltak a bálon! Hogy tud egy pletyka ennyire gyorsan terjedni? - Nyugim már, na. Ezért szerencse, hogy metamorfmágus vagy. Nem értem, mit hisztizel, Clarissáról csak a közeli ismerőseink tudják, hogy te vagy, ők meg nem ilyen hülyék. ~ *Valóban, szőke helyett egy vörös hajú lány rója most a folyosókat. Haja hullámos, szemei csokoládébarnák, arcát szeplők díszítik, és a vonásai sem emlékeztetnek Ariana Ravenwood-ra. Az öltözéke meg pláne nem. Kivágott, vörös póló, szintén vörös miniszoknya, na meg fekete öv, és fekete szandál. Le sem tagadhatná, hogy naxeldires, főleg a denevéres kitűzővel a mellkasán. Egyik ujján egy vörös bőrszalag díszeleg gyűrűként - ez takarja el a Dean nevével díszített ékszert, amit nem tud levenni, de Clarissa ujján lebuktató tényező. Kiér az udvarra, és az újoncot megpillantva unott arcot vág, majd előveszi a zsebéből a szakmegbízotti jelvényt, és a mellkasára biggyeszti a denevér mellé. Daimón persze nincs vele... vagyis van, de kiábrándító bűbájjal kezelve, a lányból áradó szinte már zavaróan erőteljes fűszeres parfümillat pedig szinte minden más illatot elnyom, vagy legalábbis megzavar még egy jó orrú álatot is.* - Heló! Calrissa vagyok, te meg most jöttél, ugye? Kövess, felkísérlek a várószobákba. Mennyit hallottál az iskoláról? Kaptál példányt a házirendből? *Kérdezi, miközben int a pálcájával, és lebegtetni kezdi a lány bőröndjét.*

Vendég

*Széles mosollyal az arcán szemlélődik, mikor nyílik az ajtó, és kilép rajta Clarissa, vagyis Ariana. Ő persze ezt nem tudhatja. Csak azt látja, hogy jött valaki, aki segít neki...* - Szia! Sina vagyok, Sina Hoppe! És igen, most érkeztem! *Lelkes, sokkal lelkesebb az átlagnál. Közben persze elindul Clarissa után. Gyorsan lépked, közben, ahogy a csörgődobot tartó keze előre hátra himbálódzik, a hangszer idegesítő hangot ad ki, de ő már megszokta ezt, sőt, lételem számára.* - Nem sokat, csak azt hallottam, hogy nagyon jó iskola, és, hogy vannak... Hm, bizonyos problémák. Esetelg be tudnál avatni a részletekbe? Persze csak ha nem nagy kérés... *Lényegretörő, de talán nem a legjobb az időzítés, és főleg nem az ember... Habár a tegnapi bálon még nem volt itt, nem kétséges, hogy nagyjából két percen belül ő is tudomást szerez a dolgokról. Ha nem Clarissa mondja el, a folyosón úgyis végig kell menniük. Mikor a lány szóba hozza a házirendet, elvörösödik kissé.* - Kaptam, de sajnos elvesztettem idefelé jövet... Sosem bíztam a mugli közlekedési eszközökben. De gondolom itt is lesz lehetőségem tanulmányozni nem? *A piros foltok továbbra is az arcán maradnak, de elmosolyodik, és úgy néz a lányra. Daimónja közben mintha érezne valamit, de nem tudja megállapítani, hogy az egy másik daimón.*

Vendég

- Sina Hoppe... Oh, hát persze. *Játssza, hogy már hallotta a lány nevét, bár lehet, hogy a papírok között tényleg találkozott vele. A jelvényt mégis leveszi a mellkasáról, és csak a kezében forgatja, játszik vele. A csörgődob hangját igyekszik kizárni a fejéből, nem szól róla Sinának, majd szól más, akit jobban idegesít.* - Problémák? Hát, nem is tudom, mire gondolsz... Van köze annak ahhoz, hogy tegnap egy csapat démon felvette a diákok alakját, és egy démoni létsíkra küldte őket? Meg hogy tegnap valami őrült látnokcsaj megfestette a jövőt, amiben két diák egymásnak esett? *Kérdezi tettetett elgondolkozással a hangjában, arcán, majd megrázza a fejét.* - Nem tudom, miféle problémákról beszélsz. Ez már teljesen megszokott. Már azokat a mentáldémonokat is visszazavartuk a helyükre, akik a házimanókat lázították fel. *Könnyedén beszél, mintha ez tényleg mindennapos lenne... És igazából kis túlzással az is, még ha nem is szabadna annak lennie. Az "őrült látnokcsaj" nevét szándékosan nem mondja, és nem is fogja.* - Nem gond, majd odaadom, de ajánlom, hogy átolvasd, mert semmi kedvem elmondani az egészet. Na, itt vagyunk! *Megáll a harmadikon, és bevezeti Sinát a várószobákba.* - Itt fogsz lakni pár napig, aztán valaki átkísér állandó szobába, úgyhogy ne pakolj ki teljesen. Valami ötlet, merre menjünk? Esetleg megnéznél valamit? Segítsek kipakolni a fontosabb dolgokat? *Az ajtónak támaszkodik, és várja a lány válaszát.*

//Már írhatsz a várószobákba a harmadikon.//

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jún. 23, 2010 3:56 pm

*Egy vörös hajú lány lépdel az Udvaron. A kis farkaskölyköt nem látni mellette, ez már szinte szokása. Nem akarja a szakkörökre vinni, hogy ne okozzon galibát. Mostanában meg sok időt töltött a szobájában Lazzal. Leül és várja a szakkör kezdetét. Sötét lila pólót és térdig érő farmert visel. Arcán látszik, hogy jó kedve van. Haja szétengedve omlik a vállaira. Nem akarta, hogy a szemébe hulljon, ezért egy hajpánttal van hátra fogatva. Nyakában az AMM medálja, csuklóján a PSM karperece. Pálcája is ott van nála. Figyeli, vajon kik fognak még érkezni. Örülne egy jó barát társaságának.*

Vendég

*Néma hangtalan léptekkel közelít az udvar felé. Egy rövid sort valamint egy ujjatlan topp van rajta meg egy köves szandál. Semmi extra. Darwin is csak leszegett fejjel sétál mellette. Hogy mi baja van a lánynak? Most éppen semmi. Akár lehetne azt is mondani, hogy jó kedve van. Pálcáját unottan forgatja a kezében. Amikor megérkezik az udvarra csak biccent az ott lévőknek. ( márha, ha van ott valaki), ha nincs, akkor csak némán leül az egyik padra, majd várja a szakkör kezdetét.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jún. 23, 2010 3:58 pm

*Egy arab harcosnak is beillő fiatalember érkezik meg, mintha csak a gondnok lenne, eggyel kisebb változatban. Ébenfekete gyakorlóruhát visel, cipője fűző nélküli tornacipő, oldalán rúnákkal, amiknek köszönhetően nem csap zajt, a derekán öv van, rajta egy kisebb övtáska, tértágított, ebbe rejtette el fontosabbnak gondolt holmijait. Valamint az övén található még a tokban az ezüstözött penge is, a tőr, mellette pedig a varázspálcája. Arcát arab kendő fedi, mely megvédi a homoktól egyrészt, másfelől a kilétét is homályba borítja. Mellette egy ébenfekete nagymacska lépdel, nyakán pánttal, láthatóan a fiú háziállata. Mint egy belsirionos, vagy egy frissen érkezett diák, úgy fest. A nagymacska mintái azért látszódnak a fekete szín alatt, mintha csak ködfoltos leopárd lenne, a sötétszínű csíkok és foltok kivillannak, ha a fény oylan szögben érkezik rá. Szemei zölden voilágítanak, és a fogai ébenfehérek, ahogyan a társaságra villantja őket. Fel sem néz gazdájára, csak szépen léptet mellette. Amikor emgérkeznek, a fiú csak megáll, kezeit békésen tartja maga mellett, leengedve. Körbehordozza hideg, szürke tekintetét a jelenlevőkön, felméri, hányan és kik is vannak itt, majd elnéz a távolba, hátha megpillantja azt a híres-neves új tanárt, aki ma elkalauzolja őket.*

Vendég

*Gaea érkezik az udvarra, frissen mosott és újnak rémlő edzőruciban. Ami fekete edzőnadrágot, és fehér gyolcsinget jelent nála. Haja egy fekete gumival hátra van fogva, ball alkarján pedig ott az elmaradhatatlan pálcatartó tok, de az egyszerűbb változatból, feketén. Tarisznyájába elég sok mindent pakolt a mostani alkalomra, de tértágított jellegénél fogva ez nem igazán látszik, mivel laposnak rémlik. Van benne egy fél literes palackban víz, és egy csomag gyufa, de van nála némi belladonna is egy kis fiolában, meg egy törülköző, és egy váltás gyolcsing, meg egy üres lapú könyv és egy penna, gyolcssál barna homokbarna színben, ... De a többi inkább csak haszontalan holmi, amit már ki kellett volna szanálnia. Nemrég ébredt frissen és üdén a szobájában, és most ruganyos járásán látszik, hogy lelkileg kész a szakkörre. Csak az arca ne lenne olyan elgondolkodó, már-mát azt mondanák rá, hogy lelkileg rendbe jött az előző napok történései után. Hát most itt áll az udvaron, és várja az indulást, miközben lassan beutott mindenki, és odaköszönt a többieknek.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jún. 23, 2010 3:59 pm

- So go on and scream, scream at me, I'm so far away, I won't be broken again, I've got to breathe, I can't keep going under .. *teljesen halkan, fojtott hanggal énekel, miközben pár útjába kerülő kavicsot rúgdos, zsebredugott kezekkel, és úgy halad az udvar felé, valahonnan érkezve, de nem a Kúriából, annyi biztos. Sötétkék farmer, zöld, befűzetlen teniszcipő, és egy szintén zöld, kissé vékony felső - nem, köszöni szépen, nem fázik, meg különben is, ha minden igaz, akkor Egyiptomba lesz az utazás, ott meg dögmeleg van, márha nem fordult fel a klímaváltozás .. annak pedig elég kevés az esélye, de persze lehetséges. Daimonja, a mosómedve természetesen mellette kullog, és próbálja rávenni gazdáját, hogy ne énekeljen már tovább, így, magában, de az láthatólag rá se hederít. Szokás szerint, unottan nekidől egy fának, miközben tincseivel játszadozna, ha azok a vállára omlanának, azonban nem, nem omlanak, hisz' a lány - a Nezabarban töltött idő alatt talán először - hosszú lófarokba kötötte össze. Tehát, nem játszadozik most tincsekkel, inkább várja, hogy valahol feltűnjön a tanerő, meg persze kelletlenül köszönget az érkezőknek, ha azok köszönnek neki. Stray meg letelepszik a fa elé, és nézelődik más daimonok után. Ja igen, kardja ott lóg az oldalán, ha netalán szükség lenne rá, ha pedig nem, akkor .. akkor is. Pálcája is ott van a zsebben, nyakában elhagyhatatlan medálja, karján meg a PSZM karperec, igen, a szokásos holmik. Az ottlevőknek biccent, azért nem annyira udvariatlan, hogy ne, és figyel. Várja a tanárnőt, ha minden igaz .. *

Vendég

*Látszólag jókedvűen baktat ki az iskola kapuján, az udvar felé. Élvezi, hogy a szél fújja a haját, ezért most nem fogta lófarokba. Kutyája még mindig a szobájában alszik, pedig már jópár órája elaludt. Amint az udvarra érkezik, meglátja a már ott várakozó Katherinet.*
-Szia *Köszön neki.* Szerintem még nem találkoztunk. Liliya Galina vagyok, nemrég érkeztem. *Mutatkozik be mosolyogva, miközben megáll a lány mellett. Közben pedig biccent a többi érkezőnek*

Vendég

*Barna hajú cigánylány érkezik az udvarra, oldalán egy sörényes farkassal. A különleges alkalomra, vagyis a szakkörre nadrágot és cipőt húzott, testhez simuló felsővel, sőt, még a kendőről és a csörgődobról is lemondott. Oldalára kötözve kard látható, bár reménykedik benne, hogy nem kell használnia. Nyakán és csuklóján, a megannyi más karkötő és nyaklánc között mágia-fókuszai is ott vannak. Az udvarra érve közelebb lép Katherie-hez.* - Szia! Sina Hoppe vagyok, naxeldires! Mizu? *Próbál kedves lenni, és elütni az időt, ameddig el nem kezdődik a szakkör.*

Vendég

*Nyílik a kúria ajtaja, és kisiet rajta a fiatal nő. Fehér rövidnadrágban van, egy halványzöld rövidujjú blúzzal, a fején pedig fehér nyári kalap. Körülnéz, hogy kik jöttek el, majd biccent.* - Nem is számítottam sokkal több emberre. Azt hiszem, még nem ismertek igazán. Danielle Chantal vagyok, jövőre dalmágia tanár, de most nem ez a lényeg. Nos, remélem, mindenki sejti, hogy ha errafonthok - akkor Egyiptom. Egy régi barátom hívott meg magukhoz, egy sírba fogt... fogunk lemenni, amit mágusok építettek még annak idején, de nem temetkezési céllal, hanem hogy elrejtsenek ott valamit. Viszont nekünk most nem ez a lényeg, hanem az az errafonth-család, ami befészkelte magát oda. *A kisebb bevezetőszöveg alatt egy nyakláncot húz elő a zsebéből, gyöngyökből. Kifeszíti maga előtt, hogy mindenki hozzá tudjon érni, és indulhat a menet Egyiptomba...*

//Már oda írjatok. Otthon, külföld - Egyiptom.//

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jún. 23, 2010 4:01 pm

~Mért is nem hoztál magaddal legalább egy pulcsit? Gradan, ne nyavalyogj már... Ha jól láttam a programban, Egyiptomba megyünk, ott pedig nagyon meleg van. Jó, de itt még hűvös van. Csak rád nézek, és lefagy rólam a bundám... Akkor ne nézz rám. Akkor is. Nyugodj már meg... A piramisok belsejében is hideg van állítólag. Akkor is tudom használni a hőburokvarázst. És ha benézted, és az Antarktiszra megyünK???~ *Gradan kihívóan áll meg a lány előtt. Nikorina ezen az utolsó eshetőségen tényleg elgondolkozik... De nem, az nem lehet. Háromszor is megnézte a kiírást... Inkább nem válaszol a daimonjának, azaz igen, de az erősen sértené a jóízlést, így nem publikus. A lány egyébként nagyon lengén van öltözve: világoskék top, kényelmes, batikolt, térdig érő selyemszoknya, kényelmse bőrsaru, meg a vállán egy táska, tele mindenféle holmival. Morgolódó daimonjával nem törődve vár a szakkör kezdetére.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jún. 23, 2010 4:02 pm

*Emily sietve lépdel az udvarra. Szőke haja össze van fogva, kényelmes farmert és fekete pulcsit visel. Az ismerősöknek köszön, majd megáll az udvar szélén, és várja, hogy jöjjön az órát tartó tanár.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jún. 23, 2010 6:34 pm

*Bő, egyszerű, posztóból készült, fehér ing, ami a csuklórészen van egy kicsit szorosabbra véve, de utána még folytatódik, és lehullik a csuklóra, ugyanúgy szabadon, bőven, rajta egy sötét színű, fekete bőrmellény, alul pedig egy régi típusú, háromnegyedes, tehát félhosszú nadrág, régi, szolgai öltözet, és természetesen a fiú mezitláb van. Halvány mosoly bújkál az ajkain, csintalan mosoly, amikor megpillantja a robbanást, ahogyan a diáksereg visszaér a tanerővel együtt, a láncot szorongatva. Hajából virágok állnak ki, nem egybefüggő füzér, hanem sok, kisebb virág, vegyesen, elrejtve a sötét, göndör hajtengerben. Tekintetével a számára legkedvesebb lányt keresi a tömegben, remélve, hogy visszatért, egyben, épen, egészségesen.*

Vendég

*A diákok egyszerre érkeznek vissza az udvarra. Ariana vidáman odapattog Jackhez, megöleli, majd elköszön tőle és Gaeától.* ~ Azért figyeled, ki mennyire élelmes. Volt, aki nem kapcsolt, volt, aki igen... Jack meg eleve zsákkal jött. ~ *Vigyorog rá Pereusra, aki valami prüszkölő, nevetésszerű hangot ad ki magából.* ~ De mondtam, vagy nem mondtam, hogy hozd azokat a hülye érméket? - Jól van, na, azt hittem, átkozottak. Mint Cortes kincse a Karibban, tudod! ~ *Forgatja a szemeit, majd megpillantja Sebastiant, és felcsillanó szemekkel iramodik a fiú felé.* - Hát ezek a virágok meg? *Kérdezi nevetve, lábujjhegyre állva, hogy puszit nyomhasson Sebastian arcára.* - Jaj, Seb, aaaaannyira jóóóó volt az egész! Tényleg jönnöd kellett volna! *Lelkesedik, belekarolva a fiúba.* - Na, merre megyünk, hol a meglepetésem? *Láthatóan lelkes, vidám, és csillogó szemekkel néz a fiúra.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Jún. 23, 2010 6:43 pm

*Amikor megpillantja a lányt, aki felé közelít, elmosolyodik. A puszira enyhe pír jelenik meg az arcán, a virágokra nem mond semmit, csak sejtelmesen mosolyog, afféle "majd meglátod" mosollyal, és szemekkel. Finoman végigsimít a lány arcán, kissé félredöntve a fejét, úgy néz le a lányra, és csak ekdvesen, finoman mosolyog, ahogyan a rövidebb élménybeszámolót hallgatja. Amikor a lány belekarol, akkor lendületből fordítrja a Tölgyes felé a lányt, majd lehajol, és egy fonott, virágokból és levelekből fonott, ilaltos koszorút kap fel, majd helyez a lány fejére.* -Nyugodtan nevezz hercegnek, te vagy az én hercegnőm, most pedig jöjj, kövesd éjszakai kalauzodat. Ugye tudod, milyen nap van ma? *kérdezi kissé sejtelmesen, majd megigazítja a lány fejét a koszorút, és megböki egy kicsit, finoman, játékosan a lány orrát, aztán rákacsint, és a Tölgyes felé vezetgeti őt.*

Vendég

*Haja vége vörösbe vált, mint mindig, mikor Sebastian végigsimít az arcán, pedig lassan akár meg is szokhatná. A koszorúra csak pislog, majd elmosolyodik, de hagyja, hogy Sebastian a fejére tegye.* - Hm... Nem a születésnapom, az szeptemberben lesz, 24-én... *Félredönti a fejét, mintha komolyan gondolkozna, pedig már pontosan tudja. Aztán újra megjelenik a mosoly az arcán.* - Álmodjunk szentivánéjit, hercegem. Biztos vagyok benne, hogy bármit is tervezel, lesz olyan szép, mintha álmodnám. Csak aztán nehogy szamárfejet növessz. Bár... talán még úgyis tetszenél. *Teszi hozzá halkabban, szemeit kissé lesütve, miközben persze követi Sebastiant a tölgyes felé, és tűkön ülve várja, hogy mi lehet az a bizonyos meglepetés, amihez ennyi virág kell.*

» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar
» Udvar