Északi torony - Kilátó

Hozzászólások száma : 400 Kaszt :

First topic message reminder :

A Kúria északi homlokzatán magasodik a Nezabar Varázsló iskola kilátótornya. A mellvédszerű építmény tornya kecsesen tör az ég felé, kacsú, ugyanakkor masszív építményével. A vörös téglából épült mellvédre a Kúria folyosójáról lehet feljutni 111 lépcsőfok megtétele által. A csigalépcső minden fordulójában egy-egy fáklya serceg kísértetiesen, bevilágítva az éjszaka ide bátorkodóknak az utat.

Ide csak a tényleg nagyon bátrak merészkednek fel, de aki feljön annak olyan kilátásban lesz része, mint kevés helyen a világon. Innét beláthatja az Árnymadarak-mocsarát, a Kúriát körülvevő területeket, a Kékfátyol-vízesést, és a Lélekölő-hegység bérceit és Mocsáron túl elterülő ismeretlen, veszélyes világot.

A Kilátó tetején egy hatalmas távcső segít abban, hogy mindenki kedvére gyönyörködhessen, de a távcső jó szolgálatot tehet abban az esetben is, ha netán az iskolát veszély fenyegetné. Az ellenséget az Őrző, aki mindig a Kilátóban tartózkodik, már nagyon-nagyon messziről észrevehetné és mire az ideérne, addig a kúria lakói felkészülhetnek a harcra.

Vendég

*Egy fiatal lány léptei és egy kutya vad csaholás hallatszik fel a kilátóba. * -Victor, Victor. ne ugass. Nyugodj már meg. Mondtam, hogy az a Scoop gyerek békén hagy. Gyere, most el kell küldeni néhány meghívót még.* Beszél angolul a kutyához, majd mikor felérnek megpillantja Mephistot. A lány egyébként még egy holló ül, és annak a csőrébe próbálja odaadni a lány azt a kisebb köteg fehér borítékot.* -Hello. Te vagy az az új Belsirionos, akit Antoine emlegetett? Egyébként Giselle Marceau vagyok. *Mutatkozik be a lány, majd miután sikerült odaadnia a hollónak a borítékokat, odalép a kilátó korlátjához, és útjára bocsájtja a madarat.* - Látom megtaláltad a kúria egyik legszebb pontját. Tudod, ide én is szeretek kijárni. *Mondja mosolyogva, majd leguggol a rottweileréhez, és annak a fejét kezdi simogatni. * - Sikerül valamennyire eligazodni itt? *Kérdezősködik a lány. Egész nyugodt állapotba van, pedig útközben összefutott egy felettébb bosszantó prefektus társával.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Csüt. Dec. 22, 2011 10:49 am

*Pheles még hajnalban kelt fel, mert valamilyen oknál fogva nem tudott aludni. Nagyon fáradt volt de valamiért csak forgolódott. Végül úgy döntött, hogy keres egy helyet, ahol megnézheti a naplementét. Gyorsan kiment a hálóból és az ablakon keresztül meglátott egy hatalmas tornyot. Ugyan nehezen de elkeveredett valahogy hozzá. Ugyan rohadt sok lépcsőt kellett megmászni ahhoz, hogy felérhessen a kilátóba, de megérte. Lenyűgöző látvány tárult elé. Egyszerűen csodálatos volt még a táj szürkületben. Elképesztő volt ezt a hatalmas tájat ilyen magasról belátni.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Nov. 15, 2011 3:36 pm

*Hát persze, hogy rákérdez, és nem, még a fegyvertelenek sem, mert az is harc, meg erőszak, meg nem. Furcsa család, de ez van, ebben kellett felnőnie. A kérdésre, hogy valóban szeretne-e jönni, csak hevesen biccent, szinte kivirul ebben a pillanatban, amikor igent mondanak neki, és mehet.* -Hát persze! inden lány egy bálról álmodik egy herceggel, nem? *tárja szét a karjait.* -Akkor is, ha nem vagyok átlagos lány, meg nem annyira passzol hozzám jellemben az elegáns ruha, de szívesen.. Meg majd veszek néhány etikett leckét, meg ilyesmik, meg nem árt, ha mesélsz a nálatok aktuális szokásokról, de, ha tényleg nem gond, hogy nem vagyok sem aranyvérű, sem semmi, és elviszel magaddal, akkor persze, hogy megyek! Hát hogy a csudába is hagynám, hogy egyedül menj! És igyekszem majd nem bajt okozni.. *mondja, miközben sunyin megvillantja a szemeit, majd, amikor a fiú mondja, hogy távoznia kell, már nem is szomorkodik annyit, csak biccentget, és hagyja, had menjen csak, úgyis keresni fogja, mrt azt mondta. Nem sokkal később, amikor tényleg kezd hidegedni, akkor szépen ő is elindul, bár ő még nem a szobájába.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Nov. 15, 2011 3:24 pm

*Végighallgatja a feleletet, kissé furcsállva, valahogy jobban örült volna, hogyha csak annyi a válasz, hogy mert lány, nem ilyen fegyveres. Habár vannak harcművészetek, amihez fegyver se kell, és el tudná képzelni a lányhoz, és jó kibúvó lehetett volna az anyjával szemben, de ezt most nem hozza fel, talán jobb ezzel már nem törődni. Főleg, mert az undor miatt arra következtet, hogy ez amúgy se egy jó téma. A célozgatást az első pillanattól veszi, ám tudja, hogyha kivár, akkor a lány fog rákérdezni, hát nem is szól, míg be nem fejezi a szavakat.* - Általában az ilyen bálok a nők éjszakái, én nem hívtam meg senkit, de hogyha valóban kedvet érzel, biztosan nem kerekedne probléma abból, hogyha eggyel bővíteném a vendéglistát. Valóban el akarsz jönni? *Kérdezi, kicsit kétkedően, hiszen egy ilyen arisztokrata este nem biztos, hogy passzol a lány jelleméhez. Sőt. Minden esetre látszik a fiún, hogy szívesen látja.*
- Nem sokára biztosan megérkezik a levél a szüleimtől, hogy hányadikán lesz, hány órakor, és akkor értesítelek és még megbeszéljük a részleteket. Mint például, hogy hol is lakom. *Mosolyodik el finoman, nem teszi hozzá, hogy reméli, hogy a lánynak van elegáns ruhája, mert minden bizonnyal Sarah magától is sejti, hogy csinosan kell öltözni, és erről még biztosan ejtenek néhány szót.* - Hogyha nem haragszol, most mennem kell, a ... hálóban megtalálsz, vagy hagyj levelet, a hét vége felé mindenképpen megkereslek. *Udvariasan elköszön, és szépen könnyed hátraarccal elfordul a tájtól még utoljára és eltűnik a lépcsők felé.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Nov. 15, 2011 3:14 pm

*A kérdés valóban jogos, hiszen a lány tényleg nem az, aki nem nagyon harcos alkat, és noha a nőknek nem kenyere a harc egyes helyeken, attól még Sarahhoz nagyon is illik. A mosolyra persze kissé felénélénkül, a kérdésre azonban a száját húzza el.* -A nagyapám zűrös életű volt. Az egyik. Sosem ismertem, csak azt tudom, hogy anyámék gyakran éjszakáztak miatta az utcán. Fegyvere volt, amivel visszaélt. Ezért az én kezemben anyám soha nem akart fegyvert látni. *enyhe undorral beszél az egész történetről, és érezhető, hogy a családjával szemben is él ez a fajta hozzáállás valamennyire. A farkas békésen szuszog a lába mellett, a fiút figyelgetve okos, bölcs szemeivel. Gyakorta nem lehet eldönteni, hogy háziállat-e, vagy tényleges lelki társa a lánynak, akkor sem, ha kb mindenhova együtt mennek, hiszen nem is lehetne ez másképpen. És valóban sokat árul el az állat alkja is. Ahogy a fiút hallgatja beszélni, kisöpri szeme elől a haját, a farkas pedig finoman bökdösi az orrával, hogy krédezze meg, abból végső soron nagy baj nem lehet. Akkor is, ha a lány fél a kérdéstől, legroszabb esetben csak visszautasító választ kapna.* -Hát persze, kötelesség. Tudom. *biccentget somolyogva, majd kissé zavartan pislog a távolba, vesz néhány mély levegőt.* -És kiket hívsz meg? Úgy értem.. Te hívtál meg bárkit is? *igen, erősen célozgat, bár talán nem érezhető ki annyira, csak valahogy fel kell vezetnie a kérdést, mert kíváncsi, nem látott még ilyen bált, és a fiúval mégsem lenne olyan nagy szám elmenni rá.* -Esetleg.. veled tarthatnék? *pislog, és igen, a külsője nem olyan, ami oda illik, de eze könnyűszerrel tud változtatni, hála Báthorynak.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Nov. 15, 2011 3:06 pm

*Mikor hallja a zavart védekezést, akkor márvány fehér arcán egy kedves mosoly fut át, kicsit megbillentve a fejét, jelezve, hogy nem vette magára, semmi gond. Hogy a lány nem sportolhatott, nem lepődik meg, de csak elsőre, hiszen feléjük sem divat az, hogy a lányok harcot tanuljanak, de aztán végignéz a lányon, és valahogy újra átpörgeti magán az előbbieket.* - És milyen indokkal? Nem illik egy hölgyhöz a harc? *Kérdezi óvatosan, habár amilyen tényközlőn mondta, talán nem volt olyan nagy érvágás. Most nem fordul vissza kilátó adta panorámához, hanem figyeli a mozdulatot, ahogy Sarah lenyújtja a kezét, a daimon pedig odadugja a fejét, kihúzva magát. Aranyos, bensőséges, ahogy azt a lélekpároknál illik. Habár neki sose volt ilyen társa, daimonja, pedig néha jócskán lett volna rá szüksége.*
- Igen, az édesanyám közös bált ad a jegyesemmel, mind a két félről rengeteg vendég érkezik a bálra. *Felel a kis kérdésre, a hangjában nem érezhető szenv, rosszallás, semmi jele annak, hogy a jegyességgel gondja lenne, talán csak tényközlő, ahogy a lány közölte, hogy ő sose harcolhatott.* - Azon pedig azért mind a ketten tudjuk, hogy részt kell vennem. *Mosolyodik el, kötelességtudón, csillogó szemeit eddig a lány tekintetén nyugtatta, most vissza fordul a hegyekhez. Még mindig furcsa neki, ahogy dülöngél egyik lábáról a másikra, és az arcába engedi szőke haját, egyszerre olyan gyámoltalannak tűnik, és még is másrészről érzi, hogy azért van benne önállóság, nem kevés, és talán céltudatosság is. Farkas daimonnal senki sem lehet nyámnyila.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Nov. 15, 2011 2:54 pm

*Csak pislog kettőt zavartan.* -Rendben, mondom, nem tudtam.. De nem is akartalak emgbántani sem, vagy ilyesmi, csak.. az ember abból gazdálkodik, amiket hallani szokott. *bök zavartan egyik kezével a háta mögé, célozva ezzel arra, hogy akikkel ő eddig beszélgetett, meg amit a főúri gyerkőcökről hallott, vagy pont tőlük, ők nem igen játszottak, meg amilyen szülőkkel találkozott, meg volt eddig dolga, ott se nagyon látták szívesen, mert játszani akart az ő egyszem gyerekükkel, akinek ennél sokkalta fontosabb dolgai voltak.* -Tehát nem tévedtem sokat.. *mondja sunyi, sejtelmes félmosollyal, bár éppen megszeppenve ácsorog, egyik lábáról a másikra helyezve a súlyát, meg hintázva a lábain, de azért felpislog lesütött szemeivel előrezúduló szőke haja mögül, kissé még a vállait is megvonogatja.* -A botharc jól hangzik. Nekem sosem engedtek efféle sportokat, meg harcokat. *teszi hozzá, csak úgy, mellékesen, mindenféle érzelmi töltet nélkül. Ez tény. Az meg egy másik tény, hogy ő szeretett volna. Hátrébb húzódik, nekitámaszkodva a korlátnak, amikor a fiú elfordul, és zsebeibe csúsztatja a kezeit, pontosabban az egyiket, másikkal a felnyújtózkodó farkasa füle tövét kezdi el vakargatni, miközben csak néz maga elé, és hallgat. Csak annyi jut el a tudatáig, hogy a fiú el fog menni valamikor, és nem tudni, mikor fog visszajönni. Halkan sóhajt fel, halkan veszi a levegőt, miközben csak néz maga elé, és farkasának füle tövét vakargatja. Az állat finoman megböki az orrával, mire felpislog a fiúra.* -Kitüntetett? *még rengeteg kérdést tenne fel, de valahogy úgy érzi, hogy nem nagyon illene, meg a fiú nem is szereti, ha nagyon letámadja kérdésekkel, így inkább szemeivel igyekszik jelezni kíváncsiságát, amiben némi megtörtség is csillan, érezvén, hogy a fiú el fog menni, és van valami, amin mindig gondolkozik, de sosem mond el.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Nov. 15, 2011 2:44 pm

*Csak egyszer említse meg a lány, hogy nem elégedett a ruháival. Egyszer elég. Az aranyvér és az úri dolgok kiemelése kettős érzelmet kelt benne, egyrészt azt, hogy büszke arra, aki, hogy milyen hosszan nyúlik a múltba a vérvonaluk, másrészt az, hogy igen csak zavarja, hogy a lány úri-gyerekként adja őt elő, szinte skatulyát érez maga körül. Ami igaz is lenne, tényleg úri neveltetést kapott, példaszerűt, csak egy apró probléma vegyül a fiatalkorába: ami ugye a vakság, ami igazán nem úri mulatság.* - Valóban nagyon sokat fordítottak a neveltetésemre, de gyermekkoromban nem voltam megfosztva a játéktól. *Nem is tudja, hogy mennyire nincs igaza, hiszen alig játszott, de mivel erre volt nevelve, ehhez volt hozzászoktatva, az az alig is éppen elég volt.* - A lovaglás volt az egyetlen sport, amit azóta oktattak, mióta járni tudok, és később a botharcot, ami az afrikai hercegek sportja, (Amerikából jöttem rulz) habár apám szerint nem volt elég előkelő, de apró összezördüléssel ezt választottam, véglegesen. ~ Az egy másik nézőpont, hogy mikor elvesztetem a látásomat ez a sport nagyon hasznosnak bizonyult, minden tekintetben, legyen az koordináció, vakharc, hogy mindig velem lehet a fegyverem, nem egy hófehér bottal kell hirdetnem, hogy vak vagyok... Voltam. ~ *Folytatja a gondolatmenetét, a táj felé fordulva, szándékosan el a lánytól, hiszen az jelzés szintűen közeledett, hát ő jelzés szintűen elfordította az arcát.*
- Igen, emlékszem, a havas táj az egyik leggyönyörűbb mindközül. *Hogy mi a mind, és, hogy már megint miért a tájat hozza fel? Igen, ennyire sokat jelent neki.* - Szeretném itt tölteni a szünetet, de minden bizonnyal nem sokára levél fog érkezni, hogy mikor kell hazautaznom. Karácsonyt minden bizonnyal otthon töltöm, de hogy melyik napom indulok, melyiken érkezek... Nem rajtam múlik. Édesanyám bált ad minden karácsonykor, és az ezévi kitüntetett. *Szellősen beszél - légelementál, hogy máshogy (ha-ha-ha") - szándékosan sokat mondd, hiszen a lánynak problémája volt, hogy keveset tud a családjáról, hát akkor mesél.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Nov. 15, 2011 2:28 pm

*Hiába jelzi a tekintete, Sarah úgy van vele, hogy minden csak megfelelő gyakorlás kérdése, és éppen ezért, ha a fiú szeretné, és gyakorolja, akkor többre is képes lehet majd. Persze nem akarja ő, hogy a fiú bármi olyat tegyen, ami emgváltoztatja, vagy ami nem hozzá tartozik, éppen ezért örül már ennyinek is nagyon. És nem is kell mindenkit ölelgetnie.. khm.. És a pulcsi az gyári, de tény, hogy régi, meg, ha az ember jobban megnézi, akkor szakadtas is, hiszen a lány majdnem 0-24 ezt hordja, amikor teheti, és mindenhova ebben mászkál, és az ő ruhái vagy jól bírják a strapát, vagy hamar szétmennek. Mozgalmas az élete, úgfyhogy lehet, hogy lassan be kéne szereznie valami joöbb cuccot, mint a kivénhedt varázstárgy. Arra, hogy mindenki volt már szánkózni, védekezően maga elé emeli a kezeit ártatlan szemekkel.* -Sosem lehet tudni. Vannak olyan aranyvérű családok, ahol nem szokás mulatni, a gyerek az tanuljon, művelődjön, a dajka ne vigye játszani, maximum lovagoltassa, meg ilyen úri sportokat játszon.. És, mivel nem igen meséltél a családodról, meg a gyerekkorodról.. *vonja meg a vállait, félig elfordítva így kezeit is, majd végül lengedu őket. Amikor a fiú lehajtja a fejét, ahhodalmaskodva pillant a fiúra, kissé közelebb hajolva, de csak alig-alig, jelzés-szerűen.* -Egyszer? Tíz éve.. az régen volt.. Emlékszel rá egyáltalán? *kíváncsiskodik, mert nem tudja, a fiú miért csak egyszer szánkózott.* -A téli szünetben itthon leszel, vagy hazalátogatsz? *érdeklődik kíváncsian, és igen, már rengeteg kész terve van, hogy miféle magaslatokra fogja elvinni a fiút, aztán meg, ha nagyon borulnak, vagy fáznak, elgrosszabb esetben berombolnak a Kúriába egy teára.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Nov. 15, 2011 2:21 pm

*A dicséretre biccent, de azért a tekintete jelzi finoman, hogy ennél többet nem nagyon lehet tőle várni, de kimondottan igyekezett. Kicsit hasonlít ez a jelenet a Bűbájra, amiben a férfi kilentette, hogy nem fog se énekelni, se táncolni szórakozásból a hebrencs herceg-kisaszonnyal. Na jó, rossz példa, mert Siegfried nagyon ügyes táncos. De sosem fog lelkesen szólongatni, ölelgetni, ezt szögezzük le.*
- Hobby? Hm, olyasmi. *Fordul egy pillanatra a lányhoz, majd vissza a tájhoz. Az oldalával nekidől a korlának és úgy néz ki, így egyszerre fordulva Sarah-hoz is. Azért annyira hideg nincsen, hogy semmit se számítson az a 15 fok, tehát vagy igen rossz elemi mágus a lány, vagy túl rég óta van rajta, vagy csak azért didereg, mert azt hiszi, hogy fázik és beképzeli magának. Vagy fáradt. Akkor is szokott fázni az ember. A lány közelebb jön hozzá, nem fordul a tekintetével oda, inkább odasandít, kicsit elpislogva, hogy mit is akar.*
- Igen, természetesen voltam már, hiszen szánkózni mindenki volt. *Mondja, mintha ez olyan alap lenne, és mintha mindennap járna, de azért néhány másodperc múltán megmoccantja az arcát, abbahagyva ezt a lefelé sandítást, és kissé megadóan folytatja.* - Úgy körülbelül 10 éve. Egyszer. *Valójában cseppet tart attól, hogy Sarah mire készülhet, illetve pontosan tudja - ennyire bizony nem hülye - és már kreálja magában a szöveget, hogy erre mit is kéne reagálni... Visszautasítsa? De az illetlenség. De ő nem az a szórakozós fajta... Mondjuk a gyorsaság, a siklás, talán érdekes lehet. Nem kérdez vissza, hogy miért kérdezi, valahogy sejti, hogy úgy is folytatni fogja magától.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Nov. 15, 2011 2:08 pm

*Siegfried ki nem mondott kérdésére egyetlen egy válasz van: szeretet. A szertetet nem kérdet, logikátlan, nem kötődik semmilyen rációhoz, márpedig Sarah valamiért nagyon szereti a fiút, éppen ezért mindig örül neki. A nagyjábóli lelkes visszaköszönésre csak somolyog.* -Egész jó, bár még van mit dolgoznod rajta. De kösz. *mondja, egy kisebb pukkedlival, játékosan meghajolva, majd megcsóválja a fejét.* -De a szirten is hideg van, itt is hideg van.. Fogok ide építeni valami kis kunyhót, amiben van kandalló, vagy ágymelegítő. *dönti félre a fejét, majd a fiú mellé lépdel és átnéz a korláton, de nem nyúl a korláthoz, emrt az neki túl hideg, kesztyű meg ugye minek.* -Tényleg szép, el kell ismernem, egészen szép hobbyt találtál magadnak. *mondja, miközben kissé megdörzsöli saját karjait. A hőburokra csak pislog vagy kettőt, emg biccentget, hiszen igaza van a fiúnak, csak rajta meg hőburok pulóver van, ami lehet, lassan kezd elhasználódni, vagy sohasem működött igazán, de az bizonyos, hogy a lány még ebben is didereg néha, mintha az a +,- 15 fok nem lenne elég, vagy talán tényleg ennyire hideg lenne, és jönne a tél? És ekkor emlegeti a fiú a telet, meg a havat, amire Sarah csak elmosolyodik, majd ahogy a távolt nézi, meg a fiút, egyszercsak felcsillannak a szemei, és közelebb oldalas Siegfriedhez.* -Fiigyelj, Siegfried.. Te.. voltál már.. vagy szoktál.. szánkózni esetleg? *pislog hatalmas, ártatlan szemekkel a fiúra, és igazából kitalálható, hogy hova meg mire akarja elrángatni a lány, majd, ha hó lesz.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Nov. 15, 2011 1:59 pm

*A fiún egyelőre nincsenek semmilyen jelek arra, hogy ő lég-elementál, ahogy ő maga se tudja, mivel user elfelejtette még bemesélni magának, hogy hogyan is sikerült, és még ilyen korán nehéz lenne elmagyarázni. Szóval a lényeg, hogy egyelőre csak azt tudja, hogy nem szokott fázni a szélfúvástól és különleges affinitása van a levegőmágiákhoz, habár légmágus, így ez ezzel is összefügg. Mikor hallja a lelkes köszöntést elmosolyodik halványan, miközben a bensőjében hatalmas zavarban van, amit csak Sarah lelkessége tud okozni, hiszen számára ez abszurd és logikátlan, mi a fenének örül neki ennyire?* - Saraaah!... *Utánozza vérszegényen, de azért mosolyogva.*... igen, te. Értem, és igazából nem a hideg vonzz engem, csak a magasság. Vonzza a tekintetemet a látkép, a mélység, a magasság, a hegyek... *Kicsit közelebb lép a korláthoz, és jön az epikus távolba nézés, ahogy csak a szónokok szoktak szónoklatuk után. Na jó, annyira nem epikus. A fázásra megvonja a vállát.* - De, persze, akkor hőburkot veszek fel. *Feleli egyszerűen, könnyed hangnemben, habár nincs a homlokára írva, hogy elementalista, de bizony az, így a hőburkok nem nagyon esnek a nehezére. Igazából már csak reflexszerűen veszi fel, hogyha kilép a kúriából... De lehet, hogy most anélkül sem fázna, csak a táj miatt, a szél miatt gondolja hogy hideg van.*
- Alig várom, hogy lássam a kúriát télen, hófödte tájként. *Sóhajtja kissé, elmondva a gondolatait, amik igen egyszerűnek tűnhetnek, de hát hogyha őt most ez foglalkoztatja, miért beszélne másról? Valójában az időjárás az egyik legalapabb beszélgetési séma, így nem meglepő, hogy ezzel kezdte.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Nov. 15, 2011 1:44 pm

*Amikor érzi, hogy a szél mintha lecsendesedne, akkor már éppen húzná ki amgát büszkén, hogy sikerült a szelet lecsendesítenie, amikor érzi, hogy itt valami nem stimmel. A szél még mindig mozog, de körülötte.. valami miatt.. Csak töpreng, és próbálja összerakni a képet, majd egyszercsak bevillan neki, hogy ez bizony nem is akármilyen mágia, és már fordul is körbe, hogy tekintetével emgkeresse azt a valakit, először persze a feljáróhoz fordul, hiszen nem rég történt az eset, és meg is látja azt, akit annyira keresett. Szemei felcsillannak, és látszik rajta, hogy szívesen megrohamozná a fiút és hevesen a nyakába vetődne, de azt is tudja, hogy ezt nem szabad.* -Siegfrieeeed! *kiáltja, kissé elnyújtva a fiú nevét, majd felnevet, és kissé közelebb lépdel a fiúhoz.* -Én? Hát, csak úgy.. sétálgattam, aztán.. gondoltam hátha felbukkansz itt, valamerre. *vonogatja emg a vállait kissé zavartan, mert nem akarja elmondani, hogy csak a fiú miatt fagyoskodik itt egy ideje. Farkasa halkan morogva húzza összébb magát.* -Hogyhogy mindig ilyen hideg helyeken bukkansz fel? *pislog, kissé félredöntött fejjel, ugyanis nem, a fiú még nem közölte vele, hogy félelementál, méghozzá légelementál, bár Sarahnak lassan leeshetne a tantusz.* -Te sosem fázol? *pislog még kettőt angyali pillantással.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Nov. 15, 2011 1:32 pm

*Nem kell sokat várnia a lánynak, akár egy személy érkezését, akár a szélcsendet várja, ugyanis néhány perc múlva egy félhosszú-hajú szőke fiú jelenik meg, hosszú köpenyében, zárkózott elegáns ruháiban. De nem ez az első, ami feltűnik rajta, vagy inkább nem ő az első, ami feltűnik. Sarah és a daimon körül a szél lecsendesedik, de érezhetően úgy, hogy valahol a hullámzása megtörik, és elkerüli a lányt. Mágia. Nem nehéz rájönni, hogy levegőmágus van a közelben, na és ez az a pillanat, amikor ha a lány a feljáróhoz felé fordul a járkálás közepette, ott áll Siegfried enyhén megdöntött tekintettel nézve őt. Nem, nem érti, hogy mi az, amit a furcsa szaktársa viseltet felé, érzelem szempontjából, meg hát viselkedésileg, öltözködésileg is messze nem ehhez szokott. Minden esetre szimpatikus neki, akár milyen... hebrencs.*
- Szép napot. Miért vagy itt kint ilyen hidegben? *Igen, tegez, eldöntötte magában az utolsó találkozás után, hogy tegeződésre vált, mert túl sokáig egy ilyen személyiséggel szemben nem tudja tartani a magázódást, ami nem azt jelenti, hogy már kapásból közvetlenebb lesz mindenben. A hangja nyugodt, kedves, olyan átlagosan érdeklődő.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Nov. 15, 2011 1:24 pm

*Kicsit didereg, meg vacog, hiszen mondhatni emtsző szél van, de mégis idekint ácsingózik. Farkasa kissé beleharap egyik alsó ajkába, miközben emgrázza magát, és idegesen morrant a lányra, miközben valami védettebb helyre húzódik.* ~Ne izél, tudom, hogy itt lesz..~ *súgja gondolatban a daimonnak, miközben a hőburokpulcsit kissé megigazítja amgán. Nem az ő mérete, mondhatni egy kicsivel nagyobb, mint ő, de ezt vette fel. Alatta valami ujjatlan, vagy rövidujjú ing van, a lábát kockás rövidnadrág, alatta csíkos zoknival, hát persze, csupa színes dolog, rajta meg egy smiley mosolyog, ő nem fázik. Lábát legvégül felemás, kockás, kopottas tornacipője fedi, a kockák is alig-alig látszanak már, meg a kockák színei sem, de ez a lányt egy cseppet sem zavarja. Csak sétálgat egy kicsit itt, a Kilátóban, miközben a szél meg fúj, bár nem olyan erősen, és nem mindig, de néha-néha azért igencsak belekap a lányba, de nem zavartatja magát. Csak megrázza a fejét, emg dús, furcsán szőke haját, és mocsárzöld szemeit a szélnek szegezi, mire az mintha egy kis ideig megint elállna, de csak azért, hogy később még erősebben feltámadjon. Vagy csak megunta, hogy itt fagyasztgatja a lányt. Nem lehet tudni, az bizonyos, hogy átmeneti a szélcsend..*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Vas. Nov. 13, 2011 4:37 pm

*Kopp... Kopp... Így koppan szépen a büszkesége a földön, miközben másra nincs ereje, minthogy bámuljon maga elé, az ajkát harapdálva, néha lenyalva róla a ki-kiserkenő vért. Flame kap egy választ, amivel sokkal előrébb nem tartanak, illetve talán egy hajszálnyit. Egyre fokozódik ugyanis a kérdés, ami minden bizonnyal csak hatalmas önuralommal nem szakad ki. Az a bizonyos kérdés... "MI A NYOMORULT KURVA ÉLET TÖRTÉNT ITT ÉS MOST MI VAN?!" Gyönyörűen költői kérdés, ami annyira költői, hogy nem hogy nem kell válaszolni, na de még kimondani se. A lány szíve és ezzel együtt pulzusa dübörög benne, ahogy még próbálja magát lenyugtatni, teljesen kiűzni az előbbi felhevültséget. Egy jó adag jeges víz ömlött most a nyakába, és még így is pezseg a vére, forró a bőre. Az arca megfeszül, ahogy hallgatja a szavait, de már abban se biztos, hogy minek nevezze. Ő nem ebben nőtt fel, teljes mértékben a fiú-lány begyöpösödött, normális kapcsolatokban hisz, és ez így most sok. Annyira sok, hogy felelni se tud. Az ajka nem moccan már, még rosszabb lenne talán,hogyha hangtalanul tátogna, mint a hal. Nyel egyet, és figyeli, ahogy a másik és daimonja gyönyörű szépen távozik, mielőtt ő hagyhatta volna őket faképnél. Mivel is zárjuk a mai napot... Teljes bukással, és a legjobb az lesz, hogyha pár óra Jeniliával is. Éljen a nagykorúság. Mikor már biztos benne, hogy a másik távol jár, csak akkor képes megmoccantani a lábát, de akkor már úgy, hogy a következő pillanatban a rókának szapora futásba kell kezdenie, mert valószínűleg a társa felgyorsult és a daimon-gazda közötti kapocs fájdalmasan húzza magával. A másiknak is fáj, még se lassít. Végül a jó öreg Jenlia, a jó öreg pultjával... Majd az megoldja az este problémáit.*

Vendég

*A csók hamarosan végetér, amikor Elinor elszakad tőle, Jared pedig onnantól nem tartja vissza. Lassan, mélyen veszi a levegőt, hiszen a pulzusszáma eléggé megemelkedett az előző jelenetek alatt, de relatíve nyugodt a testtartása. Egyik kezével letámaszkodik a korlátra, másik kezével megtörli a száját, az enyhén véres harapgálás után, és csak nézi Elinort sárgászöld szemeivel. Cameron lassan kinyitja a szemét, felnéz Flame-re, és megszólal, halkan.* Az embereknek és egyéb lényeknek meg kéne tanulnia, hogy a test nem árul el mindent. *Kicsit zavaros a megfogalmazás, viszont többet nem mond. Jared pedig felszegi a fejét.*
- Nem tartozom neked elszámolással. *Mondja meglehetősen nyugodtan.* - Nem tartozom magyarázattal. Miért kéne? Miért gondoltál egyből arra, hogy olyan vagyok, mint mások? Viszont egy dolgot jegyezz meg. Nem vagyok kevésbé férfi, mint mások.
*Ezerszer, és még többször ment már végig ezen a vitán, legalábbis nyugodt, már-már unott hangszínéből erre lehet következtetni. Ellöki magát a korlátról, zsebre teszi a kezeit.* - Én most megyek a szobámba. Ha akarsz, jöhetsz. Ha inkább úgy döntesz, hogy szűk látókörűségedbe burkolózol, és esetleg elkezdesz utálni, amiért „átvágtalak”, ami mellesleg egyáltalán nem igaz... az a te bajod. De egy pokolian jó éjszakát hagysz ki. *Folytatja hanyagul, nemtörődöm módon, a kezeit az „átvágtalak” szónál előveszi, hogy jelezze az idézőjeleket, majd visszasüllyeszti őket a kabátja zsebeibe. Majd int egyet a fejével Cameron felé, és ha nem állítják meg őket, akkor eltűnnek a lépcsőkön.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Vas. Nov. 13, 2011 4:10 pm

*Folytatódik az a bizonyos csókcsata, amit egész bizonnyal nem ad át a fiúnak, és épp ezért olyan vad és szenvedélyes ez a páros. Mikor már egészen közel van a fiúhoz, Egy pillanatra távolodik csak el, arra a pillanatra, hogy kissé felugorjon és a két lábával kulcsolja át a másikat, hogy még közelebb simuljanak egymáshoz a... Hogy mi? Meghökkenve áll meg a csókban, amikor a fiúhoz simulva, hát ugye... Mi is történik? Magyarázza ezt majd meg a másik. Döbbenten rázza meg a fejét, kavarognak a gondolatai, Flame is újra éber lesz és értetlenül nézi a párost, hogy most mi is történt, és Cameront, hátha ő magyarázattal tud szolgálni, hogy mire nem figyelt, bár az állat csukott szemmel feküdt, de hát na, hátha tud valami. Elinor azzal a lendülettel elengedi és eltávolodik, és szikrázó tekintetével bámul a másikra, ugyanis szó szerint semmit sem ért.* - Mi a franc?... *Csúszik ki a száján, aztán állkapcsát leszorítva, hogy mást ne szóljon lépne Flame-hez, vagy inkább a róka mögé, a lényeg, hogy legyen egy táv közöttük. Nem ért semmit. Hirtelen hogy a fenébe értené, amit érzett? Amit nem érzett. Szinte magyarázatot követelve bámul felé, de érezhető, hogy a következő cselekvése mi lesz: Hátat fordít és lelép. Minél gyorsabban, minél távolabbra.*

Vendég

*A feszültséget többféleképpen lehet levezetni. Lehet az ebben az iskolában bevett módon – egy „barátságos” párbaj keretein belül, legyen az mágikus, vagy hagyományos párbaj, lehetőleg elhalálozás előtt megállva. Lehetőleg. De az sem mindig működik, sőt. Vagy itt ez a másik eshetőség, ami azért általában kellemesebb megoldás, mint az egymás-gyepálás, már akinek. Kinek mi a kellemesebb, ugyebár, különböző személyek, különböző preferenciák. Ami Jaredet illeti, általában egyik ellen sincs kifogása, de hát ha választani kell...
Cameron is lassan visszafordul Flame felé, és a borz tekintetéből is elég sokféle érzelem, reakció olvasható ki. A zavarodottság még mindig ott van, de inkább valami beletörődő tekintet... de sok mindenbe törődik bele. Jared kiszámíthatatlanságába, kötekedő hajlamaiba, és abba, ami következni fog... ugyanis ha így folytatják, akkor nem kerülhető el, hogy...
A borz becsukja a szemeit, és fáradtan lefekszik. Jared és az ő hirtelen cselekedetei... jó, ezt nem ő kezdeményezte, de akkor is belement az egészbe. Egyszerűen nem hajlandó visszafogni magát, és ennek így egyértelmű következményei lesznek. Ok, és okozat, és hogy utána a láncreakcióból mi lesz...
Jared hagyja, hogy nekidöntsék a korlátnak, és egyáltalán nem akaródzik visszakoznia a dominancia-harcban. Őt sem zavarja túlzottan, ha kicsit kiserken a vér, továbbra is fogja a lányt, akár magához is húzza, még jobban, úgy tartja őt a karjaiban...*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Vas. Nov. 13, 2011 2:52 pm

*Hát, valljuk be, hogy eléggé érdekesen folynak itt a dolgok, mindazt a feszültséget, amit gerjesztett benne a másik, egy igen csak szokatlan - legalább is erre felé bizony az - módon vezeti le. Már nem szólal meg egy másodpercre sem, ugyanis egyáltalán nem akar eltávolodni a másiktól, és abban a bizonyos dominancia harcban egészen biztos, hogy nem marad úgy alul, mint a szó-csatákban, vagy éppen magában abban, hogy ezt az egészet ő kezdeményezte. A daimonban nagyon-nagyon furcsa érzések élednek fel, mivel benne talán még kuszább, mint a gazdájában, de azt érzi, hogy Elinor már teljes mértékben átfordította ebbe a dühét. Flame nagy szemeket meresztve kaparja össze magát a földről és mered inkább Cameron felé, minthogy azt nézze, hogy a gazdája első találkozásnál letámad egy idegent.
Mondhatnánk, hogy minél több a vér, annál jobb, de azért ennyire nem durva a harcos-nekromanta leányzónk, de egy-egy harapás, ha esetleg túl erős és kiserken néhány csepp vér, nem zavarja, sőt, fűszerezi a csókot. Mind a két kezével átkulcsolja a nyakát, erősen magához vonva, érzi persze, hogy szemernyi elutasítás sincs, és épp ezért bátran folytatja ezt az egészet, nem igazán gondolkozva, mivel a korlátnál álltak így gyorsan átfordul, úgy hogy a fiút a korlátnak szorítsa, legalább is persze olyan magasságban, ameddig nem löki ki, szóval ha a korlát derékig ér, akkor csípő magasságban szorítja oda...*

Vendég

//Olvad//

*Nos Zoey nem faggatózott tovább, de kicsi kezdte unni az ittlétet, ezért odaszólt a fiúnak.*-Nem megyünk esetleg valahova máshova?Itt már kezd egy kicsit uncsi lenni..*Mondta, de szokásához híven a választ nem várta meg inkább elindult lefelé a lépcsőn,és gondolkodott a helyszínen ahová mehetnének.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Csüt. Nov. 03, 2011 5:33 pm

-Hát az nem lényeges csak egy kisállat .~Ami valójában egy diamond.Ne kezd már megint a titokzatos embert adni!Ezt pont te mondod aki mindenki mögé oda lopakodsz ?Inkább maradj csöndben!~

//Olvad/Fagy Zoey-nak mennie kell

Vendég

*Jarednek se jelent annyira sokat, mint a brit népeknek, hiszen nem brit származású, de azért kedveli a sorozatot, nagyon is. Amikor Elinor felszisszen, mintha nem is reagálna, pedig hajjaj, de élvezi a helyzetet, hogy az általában hűvös lányból milyen reakciókat vált ki. És a nyakharapás ne higgyük, hogy annyira bánva lenne Jared által... persze ha elhalálozna, az már igen, de...* - Elinor... Eleanor változata. Királynői név. Kár, hogy nem látnám okát, hogy illene hozzád ilyen név. *Válaszol arra, hogy menni fog-e megjegyezni a nevet. Persze, hogy megjegyzi. Más kérdés, hogy becézni viccesebb a lányt. Cameron is lassan feltápászkodik, rezzenéstelen szemekkel nézve Jaredet és Elinort, hogy mi lesz... aztán ő ugyan pofára nem esik, mint Flame, de eléggé leesik az álla, amikor Elinor nem megüti Jaredet, hanem megcsókolja. No a fiú sem marad adós a válasszal, azonnal visszacsókol, ugyanolyan durván, mint a lány, dominanciáért küzdve, talán meg is harapja Elinor alsó ajkát közben. Nem, nem hátrál meg, egyik kezét felemeli, Elinor tarkójához, erősen megragadva, hogy közel tartsa magához, a másikkal pedig a lány vállát fogja meg. Határozott tartása van, ahogy ugyanolyan dühösen viszonozza a csókot, ahogy azt Elinor kezdeményezte.*

// Fagy //

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Csüt. Nov. 03, 2011 12:19 am

*Nem szól már semmit. Hogyan is szólna? Számára ez a sorozat nem jelent semmit, ő azt fogadja el, aki bizonyít, legyen az teljesen normális, vagy teljesen abnormális. És ehhez nem kell azt a sorozatot néznie, amiről igazából olyan 90%-ban csak negatívat tudna mondani, a maradék 10% miatt meg valahogy nem pocsékolja az idejét ilyesmikre. Egy ideig pörögnek forognak a fejében a gondolatok, egészen addig, ameddig a becéző szavakkal kontrázik a fiú, mert felszisszent, mintha arcul csapták volna, és a szemei összeszűkülve bámulnak a fiúra, miközben egyre jobban közelít a tekintete. Hogyha vámpír lenne, milyen logikus lenne, hogy félre hajtja a fiú fejét és kiharapja a nyakát...* - A nevem Elinor. E-Li-Nor. Menni fog? *Kérdez vissza miközben a karja megremeg, ugyanis hatalmas erőfeszítés, ahogy a karját és öklét feszítve tartja, és egyben emelné, egyben feszíti le, teljesen döntésképtelenen, hogy melyik is lenne a jobb választás. A tekintete pedig nem szakad el a másikétól, csak annyi időre, míg megnézi azt a bizonyos gúnyos mosolyt... Flame is talpra áll, is teljes testében megfeszül, mintha ugrásra kész lenne...*
- Nyomorult szexi szemétláda. *Jönnek szinte hadarva a szavak, és az a közei arc még közelebb ér, és hirtelen felindulásból elkövetett csók a vége, ami nem éppen elgyengült és puha, inkább vad és követelőző... Flame pedig azzal a lendülettel ernyed el és esik szó szerint pofára attól, hogy még is mi a fene van itt. Egy sivatagi rókának nagy a füle, na, lehúzta a súly. Csak bámul... És bámul, azzal a bizonyos WTF fejjel. Mit tehetne?*

Vendég

*Csalódottan csettint egyet a nyelvével.* - Ezek szerint túlbecsültem az értelmi képességeidet. No de sebaj. Mindenki tévedhet. *Sóhajt fel drámaian, és a következő szavaira csak a szemeit forgatja, olyan Kilences Doktorosan, bár ha nem nézi Elinor, úgyse ismeri fel azt a mozdulatot.* - Szidd a sorozatot, amit nem is nézel. Ezekkel a szavaiddal éppen bebizonyítottad, hogy fogalmad sincs, miről van szó. Tudod kislány, ezek éppen arra tanítanak, hogy fogadj el mindent és mindenkit, még akkor is, ha két fejük van, és kék a bőrük. És hogy mindenki fontos. Nem, egyáltalán nem szégyen. Az a szégyen, hogy fogalmad sincs, miről beszélsz, de szidod. Ha már szidsz valamit, akkor informálódj róla, és észérvekkel szidd. *Oktat, már megint. Aztán Elinor közel lép, Jared pedig állja a tekintetét, szemrezzenés nélkül.* - Akkor hogy hívjalak? Édes? Drága? Virágszálam? Esetleg a három együtt? *Igenis tovább feszegeti a húrt. Cameron is riadtan néz egyikről a másikra, fogalma sincs arról, hogy Jared meddig folytatja... de, tudja. Tudja, hogy Jared nem fog visszakozni, meghátrálni. Arra, hogy gusztustalan, mocskos állat, csak gúnyosan, féloldalasan elmosolyodik.* - Mondj még olyan jelzőt, amit még nem hallottam magamra. Ezek már mind unalmasak számomra. *Szinte halkan, suttogja mondja, mégis érthetően... éjszaka van, rajtuk kívül csak az erdő zaja hallatszódik, így Elinornak nem lehet oka azzal, hogy megértse a fiút.*