Északi torony - Kilátó

Hozzászólások száma : 400 Kaszt :

First topic message reminder :

A Kúria északi homlokzatán magasodik a Nezabar Varázsló iskola kilátótornya. A mellvédszerű építmény tornya kecsesen tör az ég felé, kacsú, ugyanakkor masszív építményével. A vörös téglából épült mellvédre a Kúria folyosójáról lehet feljutni 111 lépcsőfok megtétele által. A csigalépcső minden fordulójában egy-egy fáklya serceg kísértetiesen, bevilágítva az éjszaka ide bátorkodóknak az utat.

Ide csak a tényleg nagyon bátrak merészkednek fel, de aki feljön annak olyan kilátásban lesz része, mint kevés helyen a világon. Innét beláthatja az Árnymadarak-mocsarát, a Kúriát körülvevő területeket, a Kékfátyol-vízesést, és a Lélekölő-hegység bérceit és Mocsáron túl elterülő ismeretlen, veszélyes világot.

A Kilátó tetején egy hatalmas távcső segít abban, hogy mindenki kedvére gyönyörködhessen, de a távcső jó szolgálatot tehet abban az esetben is, ha netán az iskolát veszély fenyegetné. Az ellenséget az Őrző, aki mindig a Kilátóban tartózkodik, már nagyon-nagyon messziről észrevehetné és mire az ideérne, addig a kúria lakói felkészülhetnek a harcra.

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Csüt. Jan. 03, 2013 1:33 pm

*Habár én nem igazán szoktam különbséget tenni a nemek között, se fiú-, se lány barátom nincs, így én is örülök, hogy vgre van kivel beszélgetnek. Persze közel se mbiztos, hogy barátomnak nevezhetem majd a fiút, hiszen lehet, hogy most először tudunk hosszabbn bezélgetni, és majd csak hetek, avagy hónapok múltán találkozunk, futunk össze ismét hosszabban. Annyi diák fodul meg az iskolában és mindenkinek annyi dolga van, hogy nagyon nehéz összeegyeztetni egy találkozót. Persze, aki akarja, az megtalálja a másikat, erre jó z a csinos üzenőfal is, ami nem régen került ki. Gyakran szoktam olvasgatni és bizony gyakran megfordulnak ott olyan üzenetek, hogy itt és itt találkozzunk ekkor meg ekkor. Bár véleménym szerint még mindig hasznosabb egy baglyot/keselyűt küldeni az illetőnek az időponttal és a helyszínnel. A szobák lakóit nem olyan nehéz kibogarászni, nem olyan sok van belőlük. Kicsit elkalandoznak a gondolataim, ahogy felülve az ablakra kifelé pislogok a birtokra. A Nap már nem süt olyan ragyogóan, talán csak néhány órát engedélyezett magának és nekünk a csodálatos látványért. Kicsit mesélni kezdek az iskoláról, a tanításról és a nagy tudású tanárokról, majd persze a sok színű diákság is szóba kerül, hiszen miért is ne kerülne?*
- Ó, igen, van itt néhány fél-véla teremtés. Igazán csinosak, de jobb velük vigyázni. *mosolyodom el titokzatosan és félre pillantok. Habár nekem még nem volt szerencsém a bűvkörükbe esni, az igazat megvallva nem is szeretnék, hiszen az én szívem már foglalt, habár lehet, hogy már el kellene engednem a szerelmemet. Miko Noah kijelenti, hogy a) Roxfortos volt és b) hogy ő is félvér, felcsillan a szemem és kíváncsian döntöm oldalra a fejemet.*
- Nocsak, Te is félvér vagy? Milyen félvér? Érdekes, nem Te vagy az első, aki a híres Roxfortból tér át hozzánk. Ez azért valamit jelent, nemde? *jelenik meg egy pajkos vigyor az ajkaimon, de végül már csak kíváncsian mosolyogva nézem a fiút és várom a válaszát: ő ugyan milyen félvér? A kibukott kérdésre kicsit megdöbbenek, de csupánnéhány másodpercig látszik ez az érzelem az arcomon. A mosolyom eltűnik és habár nem ellenséges a tekintetem, mégis komolyabb, mint néhány másodperce. A bocsánatkérésre csak lágyan felemelem a kezemet, jelezve, hogy semmi szükség nincs rá.*
- Igen, én sem az emberek nemes fajába tartozom. Árnytündér vagyok, Dos'Garath szigetéről. Nem valószínű, hogy hallotál rólunk, eléggé elszigetetlen élünk, csak néhányunknak adatik meg a jutalom - vagy éppen átok - hogy beutazhassa az emberek csodálatos, színes világát. *szólalok meg méltóságteljes hangon, felemelt, büszke fővel és mélyen Noah szemébe nézek. Érződik rajta a sok évtizedes múlt és a fiú talán most először érezheti, hogy egy idősebb, tapasztaltabb "emberrel" beszélget. A következő kérdésre viszont eltűnik arcomról a büszkeség és komolyság és ismét elmosolyodom.*
- A Kúria alatt van egy labirintus. Számos érdekes helyet rejt magába, valamint számos tantermet, vagy épp tanári szobát is. A tantermeket már azért megtanultam itt létem alatt, hiszen azok fontosak. De a többi teremhez is volt már szerencsém, de szinte biztos vagyok benne, hogy nem mindhez...*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Csüt. Jan. 03, 2013 1:18 pm

* A feltörni készülő negatív gondolatokat igazából egy másodperc alatt elhessegetem. Végre van társaságom, egy fiú, akire talán idővel majd ráaggathatom a "haver" jelzőt is. Eddig csak lányokkal találkoztam és tudom furán hangzik, hiába jövök ki jól a lányokkal valamiért mindig úgy érzem muszáj tartanom három lépés távolságot. Lehet pont azért, mert nem hiszek igazán a fiú - lány barátságban, és úgy gondolom egy ilyen kapcsolat előbb-utóbb biztos hogy csak problémákat fog szülni.
A srác egy hirtelen mozdulattal a párkányra ül, én pedig szintén ugyanígy teszek egy ablakkal arrébb. Nem akarok a nyakára mászni, hiszen én is szeretem ha van egy kis személyes terem. Ez a minimális távolság pedig lehetővé teszi, hogy felszabadultan - akár még a világ problémáiról is - tudjunk beszélgetni. *
- Különleges fajok? Igen, találkoztam már vélákkal, sőt szerintem valamelyik nap egy véla lánnyal ittam egy koktélt. Kicsit óriási hatást gyakorolt rám... ezen kívül nem kifejezetten. A Roxfortban azért ez meg volt szűrve. Na nem mintha számomra bármilyen problémám is lenne más fajokkal. Én is félvér vagyok, felvállalom... * mosolygok a srácra, majd ahogy az arcába nézek, ahogy megpillantom jegesen kék szemeit, csodás haját, mintegy véletlenül kibukik a kérdés belőlem. *
- Te is más fajhoz tartozol? * Amint kimondom, már el is pirulok, hiszen ilyen baromságot nem lehet hogy én mondtam. Úgy kérdeztem meg, ahogy nem kellett volna, most akár azt is hiheti, hogy mégis különbséget teszek faj és faj között, megcáfolva ezzel előző szavaimat. * ~ Igazán ügyes vagy Noah, csak így tovább! ~
- Sajnálom, nem akartam sértő lenni, vagy ilyesmi... * védekezem és simítok végig a hajamon lányos zavaromban. Inkább megpróbálom rögtön elterelni a témát, hiszen nem is baj, ha nem a beégésemmel kell foglalkozni *
- Labirintus? Még nem voltam ott! Ezt a tanácsot igyekszem megjegyezni. Te már tudod mikor és hova kell menned?

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Csüt. Jan. 03, 2013 1:06 pm

*Noah-ból valóban most nem fogok tudni táplálkozni, hiszen jó kedve van és boldognak tűnik. Bár valamiféle árnyékot látok a lelkében, ami szomorúságot, csalódotságot sugall, de ez olyan mélyenvan jelen pillanatban, hogy feleslegesnek tartom felhánytorgatni, hogy néhány "falatot" ellopjak belőle. És mivel ilyen mélyen van a dolog, vélhetőleg nem is fog eltűnni néhány árnytündéri étkezés alkalmával. Így hát most hagyom az evést, hiszen habá férfi vagyok, nem mindig kell a "hasamra" gondolni. Beszédbe elegyedünk, hiszen mivel mind a ketten magányosan vagyunk itt, nem csoda, hogy örülünk egy kis társaságnak és beszélgetésnek. Én legalábbis mindenképpen. Bemutatkozunk egymásnak és kiderül, hogy habár más szakra járunk, valószínű, hogy elgé soskzor fogunk összetalálkozni az órák keretén belül. Vagy minimum látni egymást, de az is lehet, hogy immár keresni fog a srác, hiszen engem ismer.*
- Nagyon kedvelem ezt az iskolát. Hihetetlen tanárok vannak hatalmas tudással, maga a tananyag is fantasztikus és színvonalas. És rengeteg furcsa fajú diák fordul meg itt, különböző tünde kolóniáktól kezdve az érdekes fél-lényekig. Nem tudom, te találkoztál már nem emberi diákkal? *mesélek egy picit és sorolom fel a különböző pozitív dolgokat az iskolával kapcsolatban, majd egy igen érdekes, talán meglepő kérdést teszek fel, mélyen a fiú szemébe nézve. Nem tudom, hogy sejti-e, hogy én sem ember fajú vagyok, habár a kinézetem olyan, mint az embereké.*
- Kell hozzá néhány hónap, én úgy vélem, hiszen maga a Labirintus is mindig rejteget valami különlegeset, valami újat. *jegyzem meg titokzatos mosollyal. Egy laza mozdulattal ülök fel a kilátó fa részére, és kényelmesen lógatva a lábamat helyezkedem el. Ismét kinézek a birtokra és sóhajtok egyet.*
- No, meg elég sok furcsa és érdekes dolog történik itt az iskolában. Mivel elég híres és sok faj tartózkodik itt, szinte mindig történik valami, aminek az iskola lesz a középpontja. Úgyhogy zajlik az élet, figyelj rá,hogy hova mész és mikor. *kacsintok a fiúra nevetve.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Csüt. Jan. 03, 2013 12:42 pm

* Természetesen abból nem érzékelek semmit, ahogyan vizslatva "végigtapogat". A jelenlegi kedvem most éppen megfelelő, és ha nem is mondanám magam száz százalékig boldognak, de elégedettséget sugározhatok. Megpróbálom magam mögött hagyni a rosszat, a negatív dolgokkal egyáltalán nem törődve. Hiszen az életem nem volt soha tündérmese, sőt, egyszerűnek sem nevezném. Igazából elcsodálkozom azon, hogy nem lett belőlem egy lelki roncs, miután az anyám öngyilkos lett és magával együtt engem sem akart itt hagyni, ezen a förtelmes világon. Azóta látom a holtakat. Már nem ijedek meg tőlük és lassan túljutottam életem nehéz időszakán. Bár a mai napig bennem van még ez az egész dolog, és sokszor képzelgek arról, vajon hogyan is lehetett volna mindez, ha anyám elméje nem zavarodik meg. Talán más jellem lennék, talán kevesebb hibám lenne. Talán boldogabb lennék, és talán egyáltalán nem foglalkoznék azzal, hogy az életemet magányban fogom leélni egészen a halálomig. *
- Biztos fogunk találkozni *bólogatok ezzel is megerősítve, hogy mennyire egyetértek. *
- És hogy tetszik itt? Mármint ha nem rég jöttél, akkor neked is új még ez az egész gondolom én... *kérdezem, majd elengedem a kezét *
- Nem hiszem hogy hamar be tudnám járni, hiszen óriási. És milyen az élet a falak között? *kérdezgetem tovább. Igazából nem akarok túlzottan az auráján taposni, csak jó valaki olyannal beszélni, aki nem olyan régen pont ugyanolyan elveszett volt, mint én *

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Csüt. Jan. 03, 2013 12:28 pm

*Alapjáraton csendes, megfigyelő személy vagyok, szeretem magamba szívni a tudást és megfigyelni az embereket, hogyan viselkednek. Ezért szeretem a társaságot, hiszen habár társaságkedvelő vagyok, nem a középpontban helyezkedem el általában, hanem a szélén, megfigyelőként. Ezért is nem beszélek túlsokat sem magamól, sem egyébmásról. Engem aztán nem lehet fecsegőnek nevezni, az tuti! Most azonban örülök, hogy társaságom akadt, hiszen habár a Kilátóból elém táruló látvány csodálatoan szép és el is tudnám /el is szoktam nézni akár órákig is, miközben a gondolataim el-elszállnak máshova. A fiú számomra ismeretlen, hiszen habár én sem vagyok régóta itt az iskolában, csupán néhány hónapja, még nem találkoztam vele órákon sem. Most persze szünet van, ma lesz azelső gyakorlati óra, elméleti óra pedig majd a jövő héten. Mivel a fiú köszönt, elhatározom, hogyvégül is ez egy remek alkalom az ismerkedésre. Nem sok emberrel van közeli kapcsolatom, néhányukat megjegyzek, akiktől elszívom a rossz érzelmeket, de úgynevezett közeli barátom ,vagy ismerősöm nem sok van. Persze a fajomés a kinézetem miatt talán nem is nagyon akarnak velem barátkozni, ki tudja... Minden esetre ez a fiú illedelmesnek és kedvesnek látszik, hiszen bemutatkozikés határozottanszorítja meg a kezemet, a szemembe nézve. Ez tetszik, erőteljes jellemre vall, így biztos vagyok benne, hogyjól ki fogunk jönni. Már ha találkozunk többször... Mélyen a szemébenézve az érzéseit pásztázom és habár van benne néhány rossz érzés, vidámnak, jó kedvűnek és taln boldognak látszik.*
~Egy fekete árnytündérnek kiváló lakoma lenne, de nekem nem.~*gondolom magamban és egy röpke mosoly is megjelenik azarcomon. Furcsa kettősség ez, hiszen habár örülök, hogy a fiúnak jó kedve van és vidám személyiség, nem jutok tőle lelki élelemhez, ami viszont kellemetlen. De semmi baj, hiszen rengeteg szomorú, rossz érzésű diáksétálgat a folyosókon, így soha nem maradok "éhen" ilyen téren.*
- A napokban? Akkor Te még nagyon új vagy, valóban ezért nem találkozhattunk még. Ma lesz az első gyakorlati óra karácsony óta, a jövő héten pedig az elméleti órák oktatása is megindul. Ott biztosan látni fogjuk egymást. *biccentek mosolyogva a fiú felé és elis árulom neki, hogy bizony jókor jött, hiszen a szünet után máris belecsöppenhet az iskola óráiba.*
- A bebarangoláshoz pedig sok sikert és kitartást kívánok! *nevetek fel leplezetlen jó kedvvel, kék szeme is megcsillan egy pillanatra, ahogy a fiúéba fúrom.*
- Hatalmas ez a Kúria, az alatta fekvő labirintus és a Birtok is. Én már néhány hónapja itt vagyok, de biztos vagyok benne, hogy számos olyan hely van, ahol még nem jártam. De ez a Kilátó gyönyörű, örülök, hogy de tévedtél.*nézek az ablak felé, majd ismét egy kedves mosolyt küldök a fiúnak.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Csüt. Jan. 03, 2013 12:17 pm

* Újabb ember, újabb meglepetés. Mióta betettem a lábamat ebbe az iskolába eddig csak pozitívan csalódtam. Minden megismert ember kedves volt velem, senki nem hajtott el a fenébe és tényleg, kezdem azt hinni, hogy itt sokkal egyszerűbb barátkozni, mint a világon bárhol máshol. Persze lehet az is benne van a dologban, hogy jelen pillanatban én is próbálom minél nyitottabbá tenni a lelkemet és úgy viszonyulni az emberekhez, hogy könnyebben elfogadjanak.
Köszönésem nem marad viszonzatlanul, ezért egy kellemes mosollyal, majd kinyújtott kézzel sétálok a fiúhoz és rázok vele kezet. Kézfogásom erős, határozott, hiszem, hogy már az elején el van döntve egy ilyen aprósággal, hogy a másikkal milyen is lesz a kapcsolatunk. Én kedvelem a határozott embereket, határozott kézfogással. Abból látom, hogy egyenes jellem, és nem fog más háta mögé bújni. *
- Noah Karl Pavlov * mutatkozom be én is, majd kissé oldalra döntött fejjel próbálom magamba inni a látványát. Hosszú tincsek, már-már eszményi hajkorona keretezi hófehér bőrét, arcát. Szeme tiszta kék, én pedig ismét elámulok. Eddig még nem sikerült senki olyannal találkoznom, aki ne lett volna a külseje alapján különleges. Akaratlanul is végignézek magamon, a magam 184 cm-én, izmos lábamon, egyszerű öltözékemen. Bal kezemmel önkéntelenül is beletúrok rövid sötét hajamba, majd egy mosollyal nyugtázom melyik házba is jár. *
- Én Allidonos vagyok, és talán azért nem találkoztunk még, mert a napokban érkeztem. Új iskola, új hely, próbálom bebarangolni..

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Csüt. Jan. 03, 2013 11:52 am

*A Kilátó valóban csodáaltos kilátást biztosít szinte az egész birtokra egészen a mocsárig és a magas hegyekig. Eltűnődöm, hogy vajon mi lehet a hegyek mögött és hogy járt-e már valaki bentebb a mocsárban, mint amennyi innen látszik belőle. Talán igen, talán nem, és talán én leszek majd az egyik, aki arrafelé merészkedik. El is raktározom magamban az információt és az ötletet, hogy alkalom adták újra előhúzhassam elmémből és felfedezzem azt a helyet. Habár sejtem, hogy nem hiába tiltott a birtoknak azon része,és nem hiába vannak a diákok inkább a kellemesebb helyszíneken, mint a rózsa kert, a vízesés, vagy éppen az udvar. Egyszerű helyszíneknek hangzanak, mégis azok is számos csodálatos dolgot rejtenek, csakúgy, mint ez az egyszerű fa kilátó itt az Északi toronyban. Nem sűrűn járok ide fel, de hogyha feljövök, akkor jó darabig itt szoktam maradni és egyszerűen csak szemlélem a tájat, hagyom a gondolataim elkalandozzanak. A hideg szél néha ide is be-becsap, és érzem, hogyan hűl ki az arcom, hogyan pirosodik be a széltől, de ez most nem zavar. Szinte biztos vagyok benne, hogy jócskán látszik hófehér bőrömön, ami most üde és friss. Tegnap este kitűnő szellemi vacsorám volt, hiszen egy síróleányzót vígasztaltam meg az egyik üres tanteremben. Egyszerűen imádom a folyosókat járni és "élelem" után kutatni, hiszen jól is lakok, és a kedvem is jobb lesz, hogy megint megszabadítottam egy szenvedő egyént fájdalmas érzéseitől. Ez persze nem mindig egyszerű és gyakran elég hamar újra "feltöltődnek" az emberek, azért egy darabig jó kedvre derítem őket és ez jó érzés. El sem tudom képzelni, hogy a fekete árnytündéreknek hogyan lehet tiszta lekük, amikor ők a jó kedvet, a jó érzéseket szívják el az emberektől csak azért, hogy életben maradhassanak, ne sorvadjanakel és megmaradjon az erejük. Sóhajtok egyet a gondolatra, és megcsóválom a fejemet, mire hosszú, fényes és egészséges hajkoronám néhány tincse táncba kezd a vállamnál. Ekkor hallom a furcsa, ismeretlen lépteket, és hamarosan meg is fordulok, hiszen egy ismeretlen hang szólít meg, köszönt. Végigmérem a fiút, és egy kedves, lágy mosoly kúszik az arcomra, szürkés kék szemem megcsillan a napfényben.*
- Üdvözöllek. *bccentek én is vissza a fiúnak, és kicsit oldalra döntött fejjel méregetem az ismeretlen fiút.*
- Még nem láttalak erre, engedd meg, hogy bemutatkozzam. Nawara'son Onoria vagyok. *lépek mellé kinyújtott kézzel, várva, hogy kezet rázzunk és megtudjam az őnevét is.*
- Eramir szak. *teszem hozzá mosolyogva és kíváncsian vizslatom a fiú arcát.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Csüt. Jan. 03, 2013 11:39 am

* Hideg szellős napra ébredt a világ. Vagy legalább is a világnak azon része, ahol én is élek. London után mondjuk már ez nem igazán lep meg, azonban már mindennél jobban várom, hogy végre madarak csicseregjenek és forró levegő simogassa az emberek bőrét. Nyáron valahogy minden jobb. Kellemesebb az ember kedve és a természet illata simogató kézként csiklandozza orromat, melyet annyira szeretek. Ősszel születtem, azonban hiszem, hogy azon a napon napsütés és tökéletesen langyos hőmérséklet várt engem, ezért lettem én is ilyen meleg, tavasz és nyárimádó.
Azonban hiába minden rajongásomnak, és a hideg elleni küzdésemnek mégis erőt veszek magamon és összekapom magam. Farmerba bújok, majd egy vörösesbarna galléros, kötött pulcsiba. Lábamon fehér cipő villog - tegnap sikeresen megtakarítottam a keresetlen lábnyomoktól. Vállamra szövetkabátot terítek, nyakamba sál kerül, majd kabátom gallérját felhajtva, nyakamat behúzva és kezemet a zsebemben melengetve kilépek apró szobám ajtaján. Korán van még a nagy sétákhoz, mindenki ebédel és a társalgó, vagy épp szobája melegében pihen, olvas. Én azonban szeretném felfedezni a kastélyt és környékét. Nellondban már volt lehetőségem szétnézni, azonban itt még nem tekintettem meg semmit. Hagyom hát hogy lábaim mutassák az utat, és talán pont emiatt találom magam hirtelen egy kilátó előtt. Kezemet előveszem zsebemből, majd a jéghideg csigalépcső kapaszkodóját szorongatom. Nem kedvelem a magasságot, azonban jelenleg úgy érzem apró kis gombócomat, mely a gyomromban alakult ki a félelemtől, elsimítja majd az elém táruló látvány.
Ahogy a tetőre érek és kinyílik előttem a horizont egy pillanatig megdermedek. Csodaszép panoráma tárul elém, melyben nem lehet, nem gyönyörködni. Ám mielőtt még teljesen magamba fordulnék, mielőtt ebben a csodás környezetben megpróbálnék a lelkemhez szólni, észreveszem hogy nem vagyok egyedül. *
- Helló! * mondom, majd biccentek is a nem olyan messze álló fiúnak. Úgy látom, nem én vagyok az egyedüli, aki nyugalomra és feltöltődésre adta a fejét. *

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Csüt. Jan. 03, 2013 11:25 am

*Az idő ma egész kellemes, szinte a Nap sugarai is melegítenek, kellemes fénybe borítva az iskolai birtokot. Azonban néha hűvös szellő járja végig azt, így aki nem akar megfázni, annak jól fel kell öltöznie. Habár a Nap sugarai fényesen világítanak, becspós az idő, könnyen meg lehet fázni. A friss levegő azonban mindenkinek kell, így Nawara'son-nak is, aki most az Észeki torony lépcsőit hagyja maga mögött, a Kilátóba igyekszik. Egy szürke pulóver van rajta, egy fekete szövetnadrág, valamint egy egyszerű fehér sportcipő. Habár nem igazán illik a halk szavú, megfigyelő fiúhoz ez a stjlus, mégis igyekszik minél jobban alkalmazkodni az itteni viselethez, amit a fiatalok hordanak. Na igen, hiszen ő már több mint 60 éves, annyira nem könnyű követnie a divatot, hiszen számos korszakot megélt már. Minden esetre itt jól érzi magát az iskolában, és kezdi megszokni ezeket a ruhadarabokat. Hamarosan felérkezik a Kilátóhoz, ahol habár lihegve ugyan, de könnyedén lép a Kilátó széléhez, hogy rákönyökölve a fára, kinézhessen a birtokra és elgyönyörködhessen azon, ahogy a Nap sugarai fényesre festik a messzi tájat.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Nov. 30, 2012 10:50 pm

-Gondoltam rá, de most nem jut több eszembe. *mondja, mintha fel sem venné, kissé ki is húzva magát, nagyzolóan, de szemeiben ott a játékos fény. Nem, nem veszi fel, noha kellőképpen puffogtatott néhány klisét, de nem véletlenül hangoznak el ezek ennyiszer.. Az alak minden bizonnyal ott van. Chris szavaira Szevér csak somolyog tovább, sanda félmosollyal.* -Megértem. Nem hibáztatlak. Ha így döntöttél, így döntöttél. Meg fogja érteni. Előbb-utóbb. Amíg nem zárod be az ajtót, addig nincs semmi gond. Majd meglátod, hogy mikor engeded ennél közelebb.. ne siesd el. *mondja, egyfajta bíztatásképpen, majd ahogy a kabát lekerül a fiúról, Szevér még elkapja Chris vállát.* -Aztán ne feledd a forró teát az ujjaidra. *mondja, halovány mosollyal, de barátságos szemvillanással, majd egy kacsintással, és engedi a fiút, had menjen.* -Bármikor. Csak lőjj le, és jövök. *somolyog még egy sort, majd, ahogy Chris távozik, felveszi a kabátját, elnéz valamerre, kibontja szárnyait, majd meggondolja amgát, sarkon fordul, és ő maga is távozik a szobájába. Jack majd összekaparja magát. Ha nagyon sokáig nem jön, akkor talán szárnyat bont.*

Vendég

*Rásadnít Szevérre, felvonva a szemöldökét.* - Mondasz még pár klisés szállóigét? Azt hiszem még egy párat kihagytál. *Csipkelődik, és megint hátradől, hogy megtámaszkodjon a korláton. Ő is elnéz a szikla irányába, ismét, és tudja, hogy nem láthat el addig, de szinte látja a magas, sötét alakot. Persze, nem lát el addig, csak a képzelete az, de akkor is.* - Nem mehettem el. Képtelen voltam rá. Ha majd egyszer újra is kezdjük, az nem ma lesz. Nem holnap, nem egy hét múlva, talán nem is egy év múlva. Nem tehetem meg, és félek, hogyha ilyen hamar a szemébe néznék, és kérné, hogy... *Nem fejezi be, csak megrázza a fejét.* - Nem mondhatom, hogy mindenkinek így a legjobb, mert az hazugság lenne. Neki is pocsék, és én se vagyok jól, de hosszú távon... muszáj vagyok magamra gondolni most egy kicsit. És neki mindig is nyitva lesz az ajtóm. *Mondja, majd ellöki magát a korláttól, és lekapja a válláról Szevér kabátját, és visszanyújtja az angyalnak.* - További jó repülést... én azt hiszem tovább állok. Kösz a beszélgetést. *Mosolyodik el halványan, majd daimónjával a nyomában belép az ajtón, és eltűnik az árnyak között.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Nov. 30, 2012 10:09 pm

-Helyesen teszed. *mondja, majd egy kissé felnevet a vak belső szemre, és kissé emgrázza szárnyait.* -Helyes, helyes, csak semmi elhamarkodottság. Nem sok értelme van. Az idő néha nagyobb úr. *mond még valami bölcsességet. És látja, hogy a fiú nincs meggyőződve erről, de tény, ami tény. Ha valaki fényt lát benne, akkor hiába mondja, hogy nem az, ha más azt lát benne. Nem az, csak valaki számára. Egyszerű a képlet, és talán éppen ezért oly nehéz elfogadni. A további szavakra, meg arra, hogy mi van a Tanács-sziklánál, a fiú közelebb sétál a korláthoz, és úgy nézi azt a bizonyos sziklát.* -Még nincs éjfél. Ott lesz egy darabig. És ne feledd, hogy nagy harcos. És kellőképpen makacs ahhoz, hogy várjon. És kellőképpen őrült ahhoz, hogy keressen. *egy ideig mered a távolba, majd Chrisre sandít.* -Ha úgy hozza a sors, be fog kopogni az ajtódon. És azt hiszem, egy darabig nem igen akar tőled semmi olyasmit. Ne dobd el. Hagyd, hogy maga leljen rá a korlátokra, amiket állítasz neki. Csak ne lökd túl messzire.

Vendég

*A keserédes mosolyra megint megrázza a fejét, ha így folytatja, le fog gurulni a nyakáról.* - Nem mondom, hogy soha. De... a közeljövőben biztosan nem. Nincs meg a bizalom, nincs meg az, ami korábban volt... de sosem mondom, hogy soha, tekintve, hogy vak a belső szemem, szóval ha akarnám se mondhatnám biztosra. Meg ahogy mondtam, hosszú életünk van. Még bármi megtörténhet. *Magyarázza, hogy hogyan is értette, amit mondott. Aztán csak figyel Szevér szavaira, hallgatja. Aztán lassan bólint, bár inkább úgy, hogy érti, és nem feltétlen úgy, hogy egyet ért, azért nem olyan könnyű meggyőzni, az elmúlt időszakban már sokan próbálták, ugyanerről.* - Én nem megyek sehova, csak nem tudom, hogy így a mai nap után mennyire akarja majd az én segítségemet, hogy nem mentem el. *Megint a tanács-sziklára sandít, majd vissza az angyalra.* - Gyanítom, körülbelül semennyire.

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Nov. 30, 2012 9:45 pm

-Akkor éppen itt az ideje. *mondja, majd halvány félmosoly suhan át az arcán, ismét.* -Van egy mondás. Akit igazán szeretünk, azt el tudjuk engedni.. És ideje, hogy ez a jómadár is tanuljon valamit. *kacsint rá a fiúra, és igen, neki aztán van bőven ideje. De még mennyire, hogy van! Aztán ahogy hallgatja a másik fiú szavait, kissé keserédessé válik az a bizonyos félmosoly. Jack nyilván nem örülne, hogyha mindezt hallaná. Hogy nincs több jövőjük, mint egy pár.. Ám van egy mondat, ami megakasztja a fiút.* -Ne mondj ilyet. Van egy rossz hírem, Chris. Nem a fáklya választja meg, hogy hova világítson, hanem az, aki használja. Jó fénysugár vagy, akkor is, ha nem gondolod. Ha rossz fénysugár lennél, nem okozna vakságot a hiányod. *mondja, és szavaiból azért érezni, hogy nem azt mondja ezzel, hogy vissza kéne rohannia a vámpírhoz, hanem inkább azt, hogy amit eddig tett, az teljesen jó volt.* -Vannak fények, amik nem égnek örökké, vagy megtörik a fényük. Ez nem a te hibád. A dolgok természetéből fakadóan múlandóak. Még mi is azok vagyunk.. *halkan sóhajt fel, majd rákacsint Chrisre.* -Én nem megyek sehova, és ahogy elnézem, te se sokkal messzebb. Ha mást nem, én megvárom. Egyszer majd ő is rádöbben. Tudod hogy van az idővel..

Vendég

*Felnevet, keserűen, kicsit széttárva a karjait.* - Ugyan már. Mikor történt velem utoljára az, amit szerettem volna? *Megrázza a fejét.* - Levél vagyok a szélben. Nézd, hogy suhanok. Visznek magával a történések, mióta csak átléptem az iskola küszöbét. Mióta csak találkoztam vele. *Lassan megrázza a fejét.* - Fontos nekem. Még akkor is, ha már egy párként nincs közös jövőnk... szerintem mindig is fontos lesz nekem. Nem lehet valaki így évekig benne valaki életében, ennyire meghatározóan, anélkül, hogy örökre ott maradjon. És igen, jól mondod. Időnk az van. Nekünk aztán főleg. *Hát igen, ő fél-démonként sokáig fog élni, Jack dettó, de még Szevér is. Már ha nem ölik meg őket hamarabb, bár őket még azt se annyira könnyű.* - Nem vagyok én jó fénysugár senkinek. *Ingatja a fejét.* - Én jól leszek. Voltam már egy párszor lent, ha valamit megtanultam ebben az átokverte iskolában, meg abban az arénában, az az, hogy hogyan kell felkelni a padlóról. Én csak attól tartok, hogy amíg ilyen állapotban van, addig mindenki mást elmar maga mellől, és amikor kéne, akkor egyedül lesz.

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Nov. 30, 2012 9:22 pm

*Igen, valami ilyesmi volt a célja. SEmmi szemrehányás, semmi egyéb, csak az, hogy a fiúból egyszerre törjön fel. Mert valahogy ez segíteni szokott. Ha nem is sokat, ha nem is mindig, ha nem is oldja meg az összes létező problémát, de valamennyit igen, és segíteni fog. Remélhetőleg. Lassan, finoman biccent, bólint a fiú szavaira, szemeiben békés, meleg, barna fény csillan meg.* -Nem lesz veled semmi Chris, csakis az, amit szeretnél. Nem vádollak. Döntést hoztál, a szíved szerint. És ez így van rendjén. Nem azt mondtam, hogy örökre megvakul. Csak azt, hogy szoknia kell a sötétet, hogy újra lásson. *halvány félmosoly kúszik a szája szegletére.* -És ilyenkor kell a legtürelmesebbnek lenni, mert ilyenkor tör a legkönnyebben. Persze nem neked szól ez főleg. Össze fogja szedni magát.. Ahogyan te is. Csak idő kell. Abból pedig van bőven. *a kedves, finom félmosoly nem akar szűnni arcáról, ahogy a lehető legnagyobb szelídséggel beszél a másik fiúhoz, miközben hagyja, hogy abból feltörjenek dolgok, akkor is, ha esetleg akarnak még.*

Vendég

*Hosszan fújja ki a levegőt arra, hogy ismeri Jacket. Igen, ismeri, igen, nem lepi meg, de attól igen is bosszantja a dolog.* - Mi vár rám, hm? Mi vár rám azért, mert hoztam kivételesen a magam érdekében egy döntést, kicsit magamat szem előtt tartva és nem őt? Mióta csak ismerem, gyakorlatilag minden második döntésem mögött ő állt. Azt néztem, mi a jó neki, végig fogtam a hátát, ott voltam mögötte. Most az egyszer a magam érdekében hoztam egy döntést. *Mondja halkan, majd megfordul lassan, ránézve Szevérre.* - Tudom, hogy milyen. Pontosabban azt tudom, egy éve milyen volt. Aztán eltűntem, és még mindig nem tudom mi minden történt itt kilenc hónap alatt, és nézz rám, én is változtam. Próbáltunk úgy tenni, mintha mi sem történt volna, folytatni minden nélkül, de... látod, mi lett a vége. Tudom, Szevér, hogy szüksége lenne rám, de nem várhatja el tőlem, hogy visszamenjek. Nem tudok. Képtelen vagyok. Ha bárhogy máshogy szüksége van rám... jöhet. Ha valakivel beszélni akar, jöhet. Ha valaki kell neki, aki védi a hátát a harcban, csak szólnia kell, és megyek. Az életemet továbbra is rábíznám. De a szívemet már nem tudom, legalábbis... most nem. Talán majd egyszer. Később. Idővel. De nem tudom. *Hirtelen jön ki belőle minden, amit azóta magában tartott. Kisebb szakaszokban feltört benne Arinak, Noelnek, Rashnynak... de így egyszerre még sose jött felszínre benne.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Nov. 30, 2012 9:06 pm

-Az attól függ, hogy meggyújtod, vagy eltöröd a szárnyaimat. Vagy hova vetsz le.. *kacsint a fiúra, kissé komolytalanra véve a figurát, hiszen Chrisnek azért van valamiféle ereje, a negatív ksugárzásából érzi, és a tűzzel is egészen jól bánik, úgyhogy ha felhergelné, tudna okozni Szevérnek egy-két nyűgös pillanatot. A Bella Swan hasonlatra nem nagyon mond semmit, tény, hogy volt honnan venni a példát, és nem volt okos gondolat, dehát..* -Úgy beszélsz, mintha nem ismernéd. Mintha nem tudnád, hogy milyen. Mintha nem tudnád, hogy vár rád.. *aztán csak mgvonja a vállát.* -Nem az én ügyem, nem is akarok beleszólni, de tudod, hogy milyen. Majd kidühöngi magát. Amikor valaki lába alól eltűnik a talaj, akkor érzi meg, milyen dolog esni. *hangja egészen egyszerű, és természetes, miközben szárnyait finoman mozdítja meg, ahogy helyezkedik, a fiúval szemben állva, már amikor az felé fordul.* -Ha hirtelen huny ki a fény, mindenki megvakul. Idő kell, amíg megszokja a szeme a sötétséget.

Vendég

*Kicsit megforgatja a szemeit, amikor Szevér hátrál.* - Azért ne hátrálj, nem foglak ledobni a kilátóból. És ha megtenném se esne bajod. *Int fejével Szevér szárnyai felé, majd csak kicsit felhorkant arra, hogy ő égetné fel maga mögött a hidakat.* - Én? Én égetek hidakat? Nem én ugrálok ki a barátaim feje fölött a sziklákra, mint Bella Swan, persze szigorúan csak azután, hogy beléjük tiportam. *Sziszegi, majd elfordul, háttal Szevérnek, két kézzel most előre támaszkodva a korlátnak, és lenéz a mélységbe.* - Egyszerűen csak a barátaim legnagyobb része lent van Nellondban. Vagy pedig könnyen lejön oda, ha érdeklem őt. Nem én vagyok az, aki elzár magától minden egyéb kapcsolatot, csak mert szakítottunk. *Enyhe düh van a hangjában, de nem fordul meg megint, nem néz Szevérre, dacosan a távolba néz, a tanács-szikla irányába.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Nov. 30, 2012 8:48 pm

*Felemeli két kezét, és hátralép egyet.* -Nem is azért, de ahogy hallom, már nem szikrázik annyira a gyújtó, hideg van, e meg csak itt állsz. De ha nem kell, vesd le. *mondja, bár látja, hogy a fiú valamiért nem veszi le, aminek félig-meddig azért örül. A semmi különösre, majd a kérdő pillantásokra Szevér csak figyeli a másik fiút. Nem nagyon akar ő tulajdonképpen itt semmit, csak meglátta Christ, és rég beszéltek, és látta, mi van Jackkel, nem nehéz, egy szobában vannak, és valamilyen szinten kíváncsi volt arra, mi van a másik fiúval. De persze nem akar ezernyi kérdést sem feltenni.* -Minden hidat fel akarsz égetni magad mögött, vagy csak izolálod magad? *ó nem, fel se merül benne, hogy Nellond jobb társaság lenne, valahogy a finom kérdései változatlanok. Rá akar krédezni, de véletlenül sem tenné direkt, inkább terel.*

Vendég

*Megjelenik egy szárnyas árnyék a kilátón, és hamarosan kap is egy kabátot a vállára, mire Chris csak a szemeit forgatja.* - Van rajtam már alapból. *Mutat végig magán, de végül zsebre vágja (a saját kabátja zsebére) az öngyújtót, hogy nehogy véletlenül felgyújtsa Szevér kabátját. Majd arra, hogy arra semmi izgi, csak becsukja a szemét, majd miután kinyitja megint, kicsit vállat von.* - Nem sok. Bár nem töltök olyan sok időt az iskolában. Többet vagyok Nellondban. *Mondja, majd hátat fordít a birtoknak, hátával a korlátnak támaszkodva, úgy néz Szevérre. Egy szót sem szól, de barna szemeivel kérdően néz rá: miért van itt az angyal, mit szeretne, mit akar. Nem teszii fel a kérdéseket, csak áll, és vár, elég furán kinézve ott, úgy két kabáttal felöltöztetve.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Nov. 30, 2012 8:25 pm

*Kellemes este ez a szárnynyújtóztatásra. Fekete szárnyak halk suhogása hallatszódik, majd abbamarad, miközben egy árnyék telepszik meg a Kilátóban. A fekete szárnyú fehér árnyék. Szevér beletúr szőke hajába, majd, ahogy meglátja Christ, kissé megrázza magát, lekapja kabátját, és a fiúhoz sétál, majd nemes egyszerűséggel ráteríti.* -Nem krédeztem, fázol-e. *súgja, mielőtt még a fiú bármit is ellenkezhetne. Szevér pedig megigazgatja magán könnyed ingjét, miközben halkan mormol el egy hőburok varázslatot, hogy ne fázzon azért ő sem, de láthatóan Chris nem akar varázsolni, nem nagyon van abban a helyzetben. Szevér pedig vesz egy mély levegőt, majd pár pillanatig néz abba a pontba, amibe a fiú, majd legyint.* -Áhh, ott semmi izgi, onnan jöttem. És odabent? *könnyed, egyszerű kérdés, semmi erőszak, inkább csak szelíd kezdeményezés a társalgásra.*

Vendég

*Öngyújtó kattan, majd elalszik, kattan, majd elalszik. Éjszaka van már, sötét, és hideg, Chrisen össze van húzva a kabát, nyaka körül sál, és ujjatlan kesztyűben kattogtatja a zippót. Nem gyújt rá, bár elég nagy a kísértés. De nincs nála cigaretta, csak az öngyújtó, amivel játszadozik, néha megforgatja az ujjai között, mielőtt megint fellobbanna a láng, csak hogy utána megint elaludjon. A hűvös szél belekap a sáljába, az arca is kipirult, de nem megy sehova, csak néz a távolba, egy bizonyos irányba. Lilith a lábaihoz bújt, összegömbölyödve, nem mozdulva, várva, hogy Chris mikor fog végre elindulni befele, vagy valami. Már egyre nehezebben kattan az öngyújtó, ahogy láthatóan fáznak a szabadon lévő ujjpercei is, de azért kattogtatja még tovább, és csak áll, és néz, kifelé a birtok egy adott részére.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Hétf. Okt. 22, 2012 6:44 pm

* Dolga végeztével visszafordul,hogy még láthassa az öltözködő lányokat. Egy férfi számára ez majdnem annyira kellemes látvány, mint a fordítottja. Semleges integetéssel búcsúzik az elsőként távozó Celiától. Láttam őt már valahol, ráadásul egy másik pasival. Ennek még utána jár. Gabriella nem kapkodja el ennyire, kínos lassúsággal öltözik fel, közben pedig bámul. Annyi baj legyen, Nye is ugyanezt teszi vele. Megkapja ő is a saját pontszámát, ez elkerülhetetlen volt. *
- Állóhelyzetben nyolcas, szivi. De mi történik, ha lefektetsz egy nyolcast? Hát végtelen gyönyör. Asszem a következő pólóm a gyűjteményemben egy nyolcas mez lesz. * Nem akar különösebb szócsatába keveredni a lánnyal, eléggé lefáradt már ahhoz. Engedi, hadd sétáljon el nyugodtan. Mikor teljesen egyedül marad, gondolkozni kezd rajta, hogy egyáltalán mi a halálért jött fel ide. Szokás szerint kiment a fejéből. Tenni kéne már valamit ez ellen a szétszórtság ellen. Végül feladja a reménytelen emlékezni próbálást, és maga is nekivág a lépcsőknek. Odalernt pedig fel sem tűnik neki a ripityára tört, és levizelt antenna. Különben is, milyen marha csinálná ezt egy frankó kis antennával... *

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Hétf. Okt. 22, 2012 6:23 pm

*A srác őszintén bunkó reakciója kicsit visszarántja a valóságba. Valamelyest még a gunyoros, megvető Ophy is visszakúszik a szívébe, mint egy ártányos kígyó. Celiára pillant, de a pontozásoktól elkedvetlenedett lányt is szeretné még megörvendeztetni.*
-Ne aggódj, Vadmacska, nálam te 10 pontos lettél. *Kacsint, majd a srácra néz. Most kezdi zavarni, hogy fogalma sincs a nevükről, de azért még ebből is kicsikar egy gonosz szóvirágot.* -Te pedig... Bocs, de már a nevedre sem emlékszem. Te kapsz egy jóindulatú 8-ast.
*Halkan, besziálisan kuncog saját tréfáján, majd ő is felkel a hideg földről. Nem zavarja, hogy teljesen meztelen, nagyot nyújtózik a hűvös szélben, majd lassan, kicsit sem kapkodva felveszi a ruháját. Közben végig a srácot figyeli, kicsit gunyorosan, kicsit lenézően, kicsit elégedetten.*
-Nos, alkalmi pasinak egész jó vagy...
*Veti oda búcsúzóul, majd szándékos lassúsággal indul le a lépcsőn. Evidensen megadja Nyenek a lehetőséget, hogy revansot vegyen a kegyetlenségét.*