Északi torony - Kilátó

- Ez a kilátó - * megbűvölten néz körül, hiszen nem volt még ezen a helyen. A kilátás csodálatos. Mesze hegyek emelkednek, az erdő, a mocsár is jól látható. Lent diákok sétálnak vagy párban, ha nem többen beszélgetnek. Jelenleg jól érzi itt fenn magát Milena, nem is mozdul majd el innen egyhamar. A korlátra támaszkodik és a tájat, meg a lent lévő diákokat figyeli. Most nagyon jól érzi magát. Egy óra múltán veszi észre, hogy az udvaron egyre több diák gyülekezik. * ~ Úgy tűnik valami érdekes várható. Lemegyek és megnézem. ~ * döntötte el és elindult az udvarra.

*-Gyonyoru itt.Azt hiszem ez lesz az egyik kedvenc hejem.Kosz hogy elhozta.*Mosojog Yorara.Majd leul a fodre.Ez a spontanitas pont ra vall*

//Én köszönom:D naon élveztem és ténleg meg kéne majd még ismételni ezt //

-Meg vagyok elégedve *Mondja a fiú és hát szomorúan esik le neki, hogy a lánynak mennie kell. Le rakja a földre az övet kilopja a kezéböl és vissza rakja majd mire már felnéz látja, hogy a lány már az ajtóban van.* -Oké *Mondja* - Szia drágám *Sokáig néz utána majd összekapva magát elindul levefele a lépcsőn vissza a szobályába és megemészti a ma történteket.*

//Köszi a játékot:D Remélem hamarosan folytatása következik:P//

*A lány kezdi elveszíteni a fonalat, már a dolgok olyan gyorsan övetkeznek egymásból, hogy fogalam nincs mit miért tesz, éshogyan jutott el odáig.Leo szavaihallatán, halk sóhalyszerő választ ad két csók között, melyet a fiú nyakára céloz.*
-Tudod...khm...nekem anyukám azt tanította, hogy amit elkezdünk illik becsületesen befejezni.*Mondatának végén eg gyors mozdulattal lerántja a nadrágszíjjat kedveséről, majd kacér mosollyal néz annak szemébe, és foltatja mondókáját.*
-...de az, hogy anyukám így gondolkozott, nem aztjelenti, hogy én is.*Kacsint egyet, majd felemelkedik, nyom egy jó éjt csókot kedvese ajkaira és megindul az ajtó felé, ahonann még visszafordul.*
-Szép álmokat édes, remélem jól fogsz aludni.*Kezeivel búcsút int, és mégegyszer Leo felé fordul.*-Remélem tetszett a kibéküles.

-Hát na jó kivételesen te győztél. *Mondja miközben elengedve a lány gyonyorü dumborulatát, felszabadult kezével férre sepri a lány haját és nyakát kezdi el csókolgatni, miközben két kezével ahogy halad lefel a háton csak úgy félkézzel kikapcsolja a lány meltartóját és egy pillanatra abbahagyja a lány nyakaának csókolgatását és elvigyorodik* -Még mindig nem jöttem ki a formából *Majd fojtataja előzőleg elkezdet tevékenységét és kezeivel tovább halad lefele a "hátsó ütközöők" felé. Odaérve belemarkol egy kicsit, majd vegig simitva combjain hirtelen megemeli a lányt és az már az ölében van de közben a fiú tevékenységét nem hagyja abba. Kulcsontját csokolgatva szólal meg.* - Na erre mit lépsz * Sugja oda a lánynak.*

*Sarah lélegzetét is visszafolytva figyelia további következményeket.Iszonyatosan zavarja, hogy nem tudja mire készül Leo, na de a mondás is úgy tartja, hogy türelem rózsát terem, majd szép lassan minden kibontakozik és világos lesz.Az események gyorsan követik egymást, már fogalma sincs mi történik, háta nekicsapódása a falnak ébreszti fel.Mintha álomból ocsudna fel kap észhez,gondolatai gyorsan peregnek, mígnem arra nem jut, hogy folytatja a fiú által elkezdett játékot.Hirtelen mozdulattal megváltoztatja poziciójukat, már Leo van nekidöntve a hideg falnak, Sarah ujjai lasan végigfutnak kedvese nyakán, majd csókolgatni kezdi hasáig elhaladva.Tevékenysége közben személi Leo arcát, hátha valamiféle új érzést tudna leolvasni róla, de ez a művelet nem igazán válik be.Hirtelen felegyenesedik, amjd mélyen fiú szemeibe néz.*
-Tehát kinek is fantáziadúsabb az elméje? Hát persze, hogy a nőknek...*Mondja kacér nevetéssel.*

-Tudom, hogy mekkora szerencsém veled. *Egy fél másodpercre meglepődik , azon, hogyan is kivánja, hogy ki engesztelje a fiúa lányt. A fiú huncutúl elvigyorodik. Végigméri a lányt mégegyszre a lábujaitól a feje bubjáig és a dekoltázshoz vissza-vissza tér a szeme.* - Aha, szóval találja ki valami fantézia dúsat mi? *Mondja, miközben lassan a lány felé közeledik.* - Aszem ez menni fog. *Mondja és már a lánnyal szembe áll a homlok a lányéval összeér a az orra is de nem csókolja meg azért se. Helyette előveszi a lány pálcáját annak helyéről és a lány keze közeléből "dobja". Majd elvigyorodik. Kezeivel elsőnek hosszan magához öleli a lány és nem hagyja "menekülni". Hirtelen a meglepetésszerüen cselekszik a lány semien jelböl nem tudja kivenni, hogy mit is fog a fiú tenni. Egyik kezét elveszi a lány derekáról és egy gyors gyengéd mozdulatal szerinte a lány meglepetésére annak melleire teszi, majd egy kicsit "jól" bele markol miközben curikolnak a fall felé. Mikor a fiú keze ütközik a falal nem tolja tovább a lány hanem megcsókolja.*

*Sarah ijedten pördül meg lábán Leo irányába, figyelmesen végig hallgatja kedvese monológját, majd halovány mosollyal az arcán megszólal.*
-Tudod régóta várom ezt a beszélgetést, nem mondhatnám, hogy kielégítetted a kiváncsiságomat, de megnyugtat az, hogy még magad sem tudod mi történik veled.*Picit megtorpan, gondolkozik, majd folytatja.* -Becsülöm azt, hogy ilyen őszíntén beszéltél, és nem találtál ki semmilyen fedősztorit, de remélem tudod, hogy más az én helyemben már régen faképnél hagyott volna...*Szemeiben huncut fény villan meg, amiből már Leo láthatja, hogy ennek megbocsájtás lesz a vége.* -Na szóval egy feltételle bocsájtok meg...ha megpróbálsz kiengesztelni, de valami nagyon fantáziadús dolgot találj ki, mert másképp örök harag. *Szavai vége már apró nevetésbe fullad, majd fűrkészve figyeli a fióreakcióját.*

*Nem szólal meg hagyja, hogy a lány végigmondja. Nincs is miért mentegetőzni hisz igaza van. Minden oka meg van rá, hogy haragudjék. Nem akar kifogásokat mondani, csak megmagyarázni. Vagyis megpróbálni. De erre a lány nem add lehetőséget, ahogy végig mondja mondokáját, ami egy Leo-t meglepte de tudta, hogy jogosan kapja amit kap, de ez nem tetszik neki, hogy a lány így sarkon fordul. Két lépésből utoléri a lányt, majd egy kéz nyújtással a lány keze után nyul. Megfogja és egy gyengéd mozdulattal elsőnek megáljt parancsol a lánynak, majd mégegyet szolidan huzva rajta a karja közé "rántja" és szorosan atöleli. Lehet, hogy ez nem tetszik a lánynak, lehet, hogy ezért sose fog vele többet szóba álni de nem érdekli. Legalább tudja meg, hogy miért nem fog. Felőle aztán kijabálhat, szidhatja, alküldheti ahova csak akarja.* - Figyelj nem érdekel bármenyire is, kiabálsz szidsz , ütsz, vagy bármit csinálasz nem engedlek el addig míg el nem magyarázom a dolgokat aztán felőlem mehetsz és ha akarsz soha többé nem muszály velem szóba álj. *Mélylevegőt vesz és belenéz a lány szemébe, hogy az lássa benne, hogy csak is az igazat mondja. Nem érdekli, hogy ha az elforditja tekintetét vagy nem.* - Nem, nem hiszek a tündérmesékben... *Kezdi mondokáját. Hangja nem rememeg meg, nem is beszél hangosan, finoman lágyan beszél.* - Csak ez már nagyon hiányzott és csak nem rég jöttem rá.... Nem tudom mi volt velem az utóbbi időben. Nem pedig semien dolgom időm annyi volt mit a tenger, de lényegében nem tom megmagyarázni miért nem kerestelek fel. Most gondolom azon filózol, hogy már nem érdekelsz engem. Pedig ez ne igaz. Még most is ugyanazt gondolom rólad mint akkor semmi sem változott. Legjobban talán azzal tudnám megmagyarázni amire kb mielőtt jöttél volna 10 perce álapítottam meg: Az hogy egyszerüen megőrültem. Tudom szánalmas egy mese de mást nem tudok mondani feljöttem ide és magamba beszélte miközben azon filóztam, miért nem kerestem a társaságod. De őszintén valahogy senkiét nem kerestem. Most jöttem rá ezalat az itt töltöt időben, hogy mekkora hibát követtem el és elismerem joggal haragudhatsz rám és joggalmondhatod azt, hogy hagyjál béken nem vagyok rád kiváncsi és én elfogadom azt is. De ha lehet nem szeretnélek elvesziteni. *Az ölelésnek a szoritása kezd enyhülni még nem el nem engedi a lányt teljesen* - Csak enyit akartam. Ha akarsz nyugodtan elmehetsz. *Szemeivel a lányt nézi és várja, hogyan reagál.*

*A lány megdermedve áll, nem tudja mit tegyen.Hagyja, hogy a fiú megcsókolja? Vagy mondja el neki, hogy semmi nincsen rendben? Hogy az eltelt két hónap alatt nem látta értelmét együttlétüknek?...Hosszú pillanatokig gondolkodott azon, hogy mihez kezdjen, mígnem átadta magát az érzékeknek.Nem tudta mit miért tesz, csak azt, hogy jó érzés, és hogy már nagyon régóta erre várt.Szinte elkábultan áll ajkaik összeforrása után is, Leo szavai ébresztik fel. Immár erőteljes hangon, jól érthetően szólal meg.*
-És te most azt hiszed, hogy ez a csók feledteti velem az elmúlt két hónapot? Úgy gondoltad, hogy te szépen bocsánatot kérsz, én meg naiv kislány módjára megbocsájtok...Nem gondoltam volna, hogy még hiszel a tündérmesékben, én már réges rég rájöttem, hogy egy fikarcnyi igazság sincs bennük.*mondja kesreűen, majd hevesen sarkon fordul és az ajtó felé veszi az irányt.*

*Gondolataiban elmerülve támaszkodik neki a korlátnak háttal a bejáratnak. Nem halja meg mikor a lány belép, semit sem sejtve nézi a tájat. Egyszer csak egy lágy puha kéz érintését érzi a vállan majd halk ismerős hangot amitől szive egy percre kihagy dobogni majd olyan sebeséggel kezd el mint még soha. Lassan fordul meg. Ő még nem de szíve már sejti ki áll mögötte. Megfordulva pont a lány szemébe néz. Lefagy. Szemei nézik a lány arcát, de az agya nem kapcsol vagy csak annyira meglepődöt, vagy egyszerre mindkettő. Inkább az utóbi ami igaz. A fiúnak ezek, hosszú perceknek tünnek míg a lánynak maximum egy két másodpercnek. Hirtelen a fiú testét valmai borzasztó melegség járja át.* - Ssszia *Válaszol halkan jól megnyomva az "sz" betüt, és már agya ösztönösen cselekszik a lány felé hajol és ha az hagyja egy lágy de annál melegebb, szenvedélyesebb csókot add. Ez a csók az összes érzését kifejezi a lánynak, hogy a fiú mit is érez iránta, az összes kéyelyt, agodalmat és szeretetett. Befejezve elhajól a lánytól és hátával a korlátnak támaszkodik és miótta bejött most először jól megnézi a lányt.* - Csinos vagy. *Mondja* - Mint mindig *Teszi még hozzá gyorsan, majd halkan szólal meg újra egy kis idő elteltével.* - Hiányoztál... *Mondja* -Tudom, hogy hanyagoltalak.... * Ekkor valahogy nem tudja tovább mondani, hisz most veszi észre a lány szemének csilogását.*

*Van úgy, hogy valaki nem keresi senki társoságát, inkább bezárkózik pajzsot vonva magaköré, és egyedül kuporog szobájában. Sarah is így járt az utóbbi két-három hónapban, semmi nem felelt meg neki, és senki társoságára nem vágyott.Végre eljutott arra a pontra, hogy megunta szobája magányos falainak társoságát.A lány egy kényelmes fotelben ülve merengett, mikor megrázkódott, majd mondhatni újjúlt erővel felpattant és a zuhanyzó felé vette az irányt.Gyorsan lehűtötte lángokban égő testét, majd felkapott magára egy fekete csőnadrágot és egy szürke jól dekoltált felsőt, hamar kisminkelte magát majd elindult a kilátó felé. Úgy gondolta az idő éppen erre az elfoglaltságra a legalkalmasabb.Hamarosan meg is érkezett a jól kigondolt helyre.Hosszú ujjait könnyedén a hatalmas kilincsre tette és benyitott a nehéz faajtón.Kezei kissé gyengék voltak, de azért ez a feladat még nem jelentett számára gondot.Kilépve hűs szellő csapta meg halvány, fáradt arcocskáját, picit megrázkodott, majd előrébb ment.Nagy égszínkék szemei megakadtak valamin, szinte megtorpnat, hogy ijedtében vagy örömében tette még maga sem tudta.Lábai mintha maguktól indultak volna meg...könnyed léptekkel arra vette az irányt amerre olyan perzselően nézett.Az illető háttal állt neki, semmit nem hallhatott vagy láthatott, és ez Sarahnak pont így volt jó.Óvatosan ráhelyezte puha kezét a fiú vállaira, majd halk, alig hallható hangon megszólalt.*
-Téged is látni.....*Nem tudta tovább mondani amibe nelekezdett, szemei egyre jobban kezdtek csillogni, mígnem már semmi sem látszott annak égszínkék fényéből.*