Északi torony - Kilátó

Hozzászólások száma : 400 Kaszt :

First topic message reminder :

A Kúria északi homlokzatán magasodik a Nezabar Varázsló iskola kilátótornya. A mellvédszerű építmény tornya kecsesen tör az ég felé, kacsú, ugyanakkor masszív építményével. A vörös téglából épült mellvédre a Kúria folyosójáról lehet feljutni 111 lépcsőfok megtétele által. A csigalépcső minden fordulójában egy-egy fáklya serceg kísértetiesen, bevilágítva az éjszaka ide bátorkodóknak az utat.

Ide csak a tényleg nagyon bátrak merészkednek fel, de aki feljön annak olyan kilátásban lesz része, mint kevés helyen a világon. Innét beláthatja az Árnymadarak-mocsarát, a Kúriát körülvevő területeket, a Kékfátyol-vízesést, és a Lélekölő-hegység bérceit és Mocsáron túl elterülő ismeretlen, veszélyes világot.

A Kilátó tetején egy hatalmas távcső segít abban, hogy mindenki kedvére gyönyörködhessen, de a távcső jó szolgálatot tehet abban az esetben is, ha netán az iskolát veszély fenyegetné. Az ellenséget az Őrző, aki mindig a Kilátóban tartózkodik, már nagyon-nagyon messziről észrevehetné és mire az ideérne, addig a kúria lakói felkészülhetnek a harcra.

Vendég

*Nos, ez van az miatt is rosszul lehetne, hogy Connor utálja, de nem teszi... A válaszra, miszerint az anyja sem lett kedvesebb csak bólint, hát az biztos, hogy Susané sem lesz már kedvesebb, de ez egy másik történet. A lány valóban Londonban lakik, egy szép nagy kúriában, valahol a déli részen jól eldugva a muglik orra elől.* Ott-ott. Egész kellemesen, apa örült nekem. És Fili...*Mondja a lány, de itt megakad. Halkan nyög egyet, majd csak megrázza a fejét.* -Izéé is meglátogatott. *Fejezi be a mondatot elég zavartan... Bár, ha Liliya tud a pletykákról, akkor bizonyára nem újdonság neki a dolog.* - És, hogy mennek az órák? *Kérdezi a katanás dologra csak, hogy terelje a témát. Na, igen öntudatlanul is képes magát elszólni.*

Vendég

*A hőburokra mosolyogva bólint. Na igen, mikor utoljára látta a lányt, tényleg kicsit más volt. Na jó, nem kicsit. Ki volt készülve... amit Lil nem is csodál, pedig ő csak pletykaszinten hallott a dolgokról. A válaszra csak bólint. Igen, benne is élénken él a tegnap este emléke, mikor megérkezett, és azt hitte, hogy Jana, meg Ari emg a többiek meghaltak. Ha nem épp akkor fut bele Janába, a fene sem tudja, hogy most mi lenne vele. A kérdésre csak vállat von.* - Hát...jó. Az anyám nem lett kedvesebb... *utal félvéla anyjára, aki még midnig semmi jelét nem adta, hogy a lányának tekinti őt* ...apám viszont örült. Jó volt újra látni a falut. *Sóhajt. Szófia mellett lakik, egy Bankja nevű nagyobb város külvárosában, ami mára már önálló faluvá nőtte ki magát. Szereti, mert a házukból rálátni a zöld hegyoldalra, s az erdő is csak félórányi sétára van tőlük. Eközben a gyűrűre pillant, és elmosolyodik. Rózsaszín.* - Te mikor érkeztél? Londonban laksz, igaz? *Érdeklődik. Talán jól emlékszik, talán nem, de neki valamiért London rémlik.*

Vendég

*A füstöt úgy fújja ki a szájából, hogy az kör alakot öltsön, Darwin csak morog valamit, de a lány nem figyel rá... Hallja a közeledő lépteket, mire pár pillanat erejéig nem mozdul, nem szól semmit. Végül mosolyogva néz a mellette könyökölő Liliyára.* - Üdv! *Mondja, miközben újra beleszív a cigarettába, de végül el nyomja és a mélybe dobja. Eva oldalát megpaskolja, majd a lány néz.* -Hőburok. *Mondja egy halovány mosollyal az arcán. Na, igen stílusilag kicsit változott a lány, amióta nem találkoztak... A kérdésre csak a fejét ingatja jobbra, balra, mint valami ingaóra.* -Lenyugodtam. *Mondja a lány, halkan. Nem, nem akar visszaemlékezni, nem akar arra gondolni, hogy majdnem elvesztette a legjobb barátnőjét.* -Milyen volt otthon? *Teszi fel a kérdést, majd az ajándékos dologra is reagál.* -Ugyan semmiség. Én is köszönöm. *Mondja a lány, miközben mosolyogva mutatja fel az egyik ujját, amin bizony ott van a gyűrű, mégpedig egészen rózsaszínes színben...*

Vendég

*Liliya is felér a kilátóba, lassan, de biztosan. Mellette ott baktat Eva is, bár ő kábé háromszor annyit lépcsőzött, mint gazdája, mégis boldog energiával ugrálja fel Susan mellé, két lábát a korlátra helyezve, majd játékosan körbeszaladgálja Darwint is. Gazdáján amúgy egy hosszú csizma van, farmer és egy hosszú, krémszínű kabát, sál meg sapka. Na igen, elég fázós. Mikor meglátja a lányt, mellé könyököl a korlátra, és úgy köszön.* - Szia! Köszi az ajándékot. *Mosolyog a lányra, majd lenéz a mélybe, a havas erdőre, aztán újra Susanra.* - Te nem fagysz meg? *Pislog a vékonynak tűnő harisnyára. Eva eközben leül Darwin mellé, és farokcsóválva pislog rá fekete gombszemeivel. Lil sem volt a bálon... ő is tegnap érkezett vissza.* - Amúgy, jól vagy? *Kérdezi immár komolyabb hangon. Hát igen, elég sokminden történt mostanság, amitől az ellenkezője is lehetne.*

Vendég

*Egyenletes koppanások jelzik, hogy egy szőke hajú lány közeledik a kilátóhoz. Mint mostanában, oly sokszor most is egy fekete tépett harisnya egy szoknya és egy bőrdzseki van rajta. Darwin is ott koslat mögötte, mire a lány félig rápillant, de végül is felérnek a kilátóba. A szőkeség rögtön a korláthoz lép, majd mélyen kihajol rajta.*~Itt beszéltem először Janával.~*Közli telepatikusan, mosolyogva, miközben fogja magát és szépen kiül. Lábait kiveti a mélységbe és úgy ücsörög. Darwin is lefekszik valahova, majd úgy pihenget. Mindenesetre ebben az egy-két napban jól eltűnt... Bálra sem, ment pedig... Bizarr gondolatok keringenek a fejében, de arcán csak egy önelégült mámoros mosoly látható.*

Vendég

- Én sem ismerhetek mindenkit. De van abban valami amit mondtál. Vannak akik nem tudják értékelni az életet. *Helyesli, valamennyire, a fiú gondolatait a mai fiatalokról. A fiú jótanácsán kissé elcsodálkozik, és nem is azon amit mondott, hanem azon, hogy ő így gondolja.* - Így igaz. Te is. *Bólint egyet, majd ő maga is visszaindul, le a 111 lépcső fokon, szép lassan.* - Hát vannak még komoly és értelmes emberek. *Jegyzi meg magának komolyan, majd szépen leindul a Jeniliába. Közben egy mosoly húzodik a szájára.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Hétf. Dec. 20, 2010 9:10 pm

*Alex végigméri Rékát. Szavai, amelyben nyomatékosítja a lány, hogy sok más embernek is ez a célja, kételkedik a fiú.* Nem hinném, hogy itt mindenki túlélésre játszik. Én megtanultam életem során, hogy az az első. Rohadtul sok tervem van, nagyon jó varázslónak tartom magam és szerintem elég életképes vagyok, de sosem felejtem el, hogy az Élet az első. Viszont sokan körülöttem, legalábbis én úgy látom, hogy arra mennek rá, hogy nagyon faszák legyenek, nagyon jónak lsása őket mindenki, pillanatnyi céljaikat elérjék, megvalósítsák, de szerintem ez kevés, ahhoz, hogy életben maradj. *Mondja a fiú bőségesen kifejtve nézeteit az iskola diákjairól. Elég rossz véleménnyel van tehát a többiekről, de tulajdonképpen elég reálisan látja a helyzetet. Réka meginvitálja őt, viszont ennek ellent kell mondjon.* Ne haragudj de nincs hozzá épp hangulatom, kedvem, gusztusom, vagy nevezzük, aminek gondolod. Viszont jó szórakozást neked! Ne feledd el, hogy többre vagy hivatott, mint ma nagynak lenni és holnap elbukni! *Ezzel a jótanáccsal int búcsút Rékának, majd megfordul és szinte pillanatok alatt nyelik el a lépcsőn, hogy aztán alakja elvesszen a Nezabar robosztus területén...*

Vendég

*Hát igen, végülis Rékát is nézték már alakváltónak, még hozá aurorok, akiket ő maga szívből utáll. És hát ez nem csak első benyomás volt. Túl nagyképűek. Persze ez nem minndegyikre igaz, csak Rékának elég volt attól az egy csoporttól hallgatnia a mondandójukat, és hát eléggé berágott rájuk, és nincs vele egyedül. Aztán amikor a fiú megszólal, elneveti magát. Majd amint abbahagyta a nevetést megszólal.* - Valami ilyesmi az én célom is. És sok más emberé is, ezen a helyen. *Mondja mosolyogva. Majd szépen nekidől a korlátnak, és úgy folytatja a beszélgetést.* - Nincs kedved lemenni a Jeniliába? Mindjárt 10 óra. *Mondja lazán, biztos tudja Alex, hogy Réka miről beszél, mivel ő szakmegbizott. És biztos sejti, hogy nem a 10 órai teára értette amit mondott. Nem Londonban vannak.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Hétf. Dec. 20, 2010 8:49 pm

*A fiú nem lepődik meg Réka reakcióján, de semmi oka aggodalomra, ráadásul aurorként akkor is meg kell őrizze hidegvérét, ha esetleg lenen oka aggodalomra. A kedélyek aztán lecsillapodnak, hisz Réka is belátja, hogy a fiú nem ellenség, pontosabban nem lehet tudni, hisz bármelyik lény felveheti egy diák képét, ráadásul biztosan valamely befolyásosabb diák szerepében tetszelegne egy ellenséges valaki, hisz úgy könnyebben mozoghatna mindenütt. Alex pedig szakvezető-fiúként igenis nagy befolyással rendelkezik. Odalent az Átváltoztatás-barlangjában is tulajdonképpen ez mentette meg helyzetüket, ugyanis az aurorok nem igen mernek ujjat húzni sem Darkfielddel, sem pedig vele.* Alex vagyok. *Mutatkozik be ő is nagyon egyszerűen. Nem szereti hangoztatni a Kerphina nevet, hisz rühelli apucit. Mivel az ő jelleme élesen elüt Noahétól. Apja befolyásolható, kissé papucsember, akinek bár őrületesen nagy hatalma van, mégis könnyedén irányítanak. Alex lázadó jellem, erős akaratú és nem befolyásolható. Nem bírja elvilselni a tényt, hogy apja ilyen, amilyen. Viszont az továbbra is kérdéses, hogy milyen indíttatásból jött ide fel a kilátóhoz és töltött el eddig ilyen hosszú időt.* Az a helyzet, hogy én akkor is baromi nagy mágus leszek és meg fogom érni a felnőttkort. *Jelenti ki határozottan. A fiú igen ambiciózus és nem tántoríthatják el céljaitól.*

Vendég

*Igaz, hogy mostanában még óvatosabb lett, de még ennyi figyelemmel sem vette észre a már ott lévő fiút. Ami azért egy ellenséges személy esetében elég veszélyes lett volna. Halálos. Csak úgy a semmiből valaki hirtelen beszélni kezd, mire Réka összeszerezzen, és egyenesen a tőréért nyúl. Leugrik a korlátról a fiú mellé, vagyis messzebb, de nem olyan nagy az a hely, szóval. A tőrei két kezében a háta mögött, és készen a támadásra. Végig hallgatja a fiút, majd bólint.* - Nem sokára. Talán holnap már... *Mondja komolyan, de inkább nem fejezi be, inkább nem. Végülis ezek csak megérzések, semmi biztosak. De majd kiderül. Szemei újra a sötétségbe vándorolnak.* - Horváth Réka vagyok. Allidonos. Kihez van szerencsém? *Kérdi kedvesen, és újra jókedvel. Szeretné kerülni az iskola helyzetével foglalkozó témát. Ő nem akarja, hogy ennek vége legyen, még csak egy éve sincs itt, és máris vége a sulinak, pár uralomra vágyó "ember" miatt.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Hétf. Dec. 20, 2010 8:22 pm

*Az este sötét fátyolként ereszkedett a téli tájra. A Nezabar birtok újra hadszíntérré vált. Nincsenek nyugalmas békeidők. Ha nem ellenséges csapatok igyekeznek bevenni az iskolát, akkor maga a sötét mágusképző tárja fel mocskos és veszélyes kis titkait. Egy diák sincs biztonságban, mindazonáltal mégis van minden diáklban egyfajta elemésztő ragaszkodás az épülethez, a sötét mágiához... A kilátó úgy tűnik élettel telik meg, ugyanis jóideje egy másik diák is fellátogatott ide a végeláthatatlan lépcsősoron. Azóta is itt van, itt bújik meg a sötétében. Ez nem más, mint a Naxeldir szak jelenlegi vezetőjének fia, Alex Kerphina. Réka bizonyára nem vette észre, hisz a falhoz lapulva a homályba veszett a srác sziluettje, de most, hogy megérkezett allidonos iskolatársa kilép a holdfénybe.* Szinte látom magam előtt, ahogy ez az egész kopár semmiség lesz. Amikor már nem terem meg rajta semmi és az enyészet bekebelezi a vidéket. Lehet nem is olyan sokára lesz, mint azt gondolnánk. *Mondja hirtelen a fiú, amint odalép a lányhoz. Meghökkentő szavai és semmiből való feltűnése talán összezavarja a lányt.*

Vendég

*Réka útja újra ide vezet, fel a 111 lépcső fokon. Ruhája a megszokott milka öltözet, lila egész szoknya ami a térdéig ér, fehér harisnya, fekete magassarkú, lila sapka, lila haja összekötve, nyakában félhold, aquamarit, és a monogrammos nyaklánc, oldalán tőrei és pálcája, és egy fekete köpeny van rajta, a csuklya meg a fejébe húzva. Szinte ugrálva veszi a lépcső fokokat. A kedve nem lankadt a Gyakorló terem óta, reméli, hogy egy újabb ismerőssel fut össze, bár már ilyen sötétben ugyan ki akarna kijönni? Amint felér, egyenesen a korláthoz megy, majd szépen felül rá, és így mered a sötétbe. Ismét azzal a kíváncsi tekintettel, mint aki keres valamit. És hát ez igaz is, csak hát biztos, hogy itt nem találja meg.* ~ Vajon hol lehet? ~ *Ismét magányosnak érzi magát. Nincs neki senkije, a szó szoros értelmében. Vagyis van, csak hát igazából azt se tudja, hogy hol van. Túl nagy a világ ahoz, hogy hamar megtalálja őt.*

Vendég

*Karen hangjára összerezzen. Lassan megfordul, és sóhajt egyet amikor látja, hogy csak a lány az.* - Szia Karen! Ööö.. nem láttalak. *Mondja kicsit szégyenkezve. Nem hallotta és nem is látta a lányt. Mondjuk a gondolatai csak úgy szárnyalnak, és hát ilyenkor se lát, se hall. A kérdésre bólint. Majd felmutatja a kötéses bal kezét.* - Az udvaron volt egy csat Normed csatlósával. Eltalálta a kezem egy jégsugár. *Mondja, majd sóhajt egyet. Aztán újra a sötétbe mered, megint olyan üres tekintettel. Pedig csak gondolkozik. Erősen.* - És mikor lesz az a legközelebb? *Kérdi suttogva, és megfeldkezve róla, hogy nincs egyedül.*

// Fagyi //

Vendég

*Lihegve ér fel a toronyba. Épp az udvaron sétálgatott, mikor megpillantotta Rékát. Furcsa volt neki a lány, valahogy olyan letört. Úgy tűnik Karenre ma rájött az anyáskodás, mert csak is azért szaladt a lány után- aki egyébként nem hallotta, amikor utána szólt - hogy megkérdezze mi van vele. Még nem igazán ismeri az allidonos prefektust, de mostanában van valami gond a naxis lánnyal. Olyan egyedül érzi magát... Valószínűleg ezért is keresi mások társaságát.*
- Réka... nem... nem tudtál volna megvárni? *Leheli szaggatottan, miközben kimerülten támaszkodik térdeire. Megpróbálja rendszerezni szapora lélegzetvételét és mikor nagyjából sikerül neki felegyenesedik.* - Láttalak, mikor erre jöttél. *Mondja, mint egy magyarázat képp és közelebb lép a másikhoz.* - Van valami baj?

Vendég

*Lépések zaja hallatszik. Réka kettesével veszi a lépcső fokokat. Ruhája, fekete szoknya, lila póló, lila sapka, fekete magassarkú csizma, aquamarit és félhold nyaklánca nyakában, lila haja felkötve, bal kezén könyökéig kötés, oldalán tőrei és pálcája. Kissé durcás képet, mert nem tetszik neki ez a kötés a kezén amit a gyógyító ajánlott neki. Sóhajt egyet, majd nekidől a korlátnak és a sötétbe mered, mintha keresne valamit. Pedig nem. Csak a bébisárkány szavait próbálja megemészteni.*

Vendég

Az élet nem mindig úgy alakul, ahogy mi tervezzük. Néha elsodor egy-egy nagyobb hullám. De biztos találsz barátokat.*A pálcás, elindulós résznél csak felszalad egyik szemöldöke, ám a fiú úgy tűnik, annyira mégsem akar menni. Akkor majd ő. Feláll, leporolja ruháját, biccent szaktársának, és eltűnik a lépcsők áradatában. Csak azt lehet hallani, ahogyan kettesével ugrál egyik fokról a másikra.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Vas. Nov. 28, 2010 5:46 pm

*Dave a lány szavaira oda fordította a fejét.*-Én csak akartam veled barátkozni de látom hogy te nem akarsz velem barátkozni.Sőt senki sem,egyszer próbáltam haverkodni valami Chleo nevezetű lánnyal csak tudod ő is elküldött mindig.Másnap pedig megint akartam vele beszélni de amikor meglátott el akart tűnni előlem.És gondoltam ez az estet után keresek valaki mást aki akar a barátom lenni.És most megláttalak téged és gondoltam akarsz lenni a barátom de ezek szerint nem.-*mondta szomorúan.És meg gyújtotta a pálcáját.*és akart indulni le felé.

Vendég

*Hát, ennyire nem akart bunkónak tűnni. A fiú szavaira bólint, még egy gyenge mosolyt is dob Dave-nek, hogy bátorítsa valamennyire. Aztán figyeli, amint a távcsőhöz lép és elmorzsol egy könnycseppet. Tényleg ennyire messzire ment volna? Lecsúszik a kőre, térdeit pedig átkulcsolja. Fejét hátrahajtja és határozottan, mégis halk hangon kezd el beszélni, egyenesen szaktársának.*Ne vedd a szívemre a modoromat. Nekem is vannak rossz napjaim. Nem kell ennyire magányos farkasnak lenned. Gondolom nincsenek még barátaid.*Nem is tudhatja, de valószínűleg beletalált a fiú gyenge pontjába. Aztán ismét üres lesz a tekintete. Miért is vigasztalja most a másikat? Csak őszinte volt. Nyers, de őszinte. Nem az ő hibája, hogyha másnak nincsenek barátai. Neki sincs túl sok. Két kezén összetudná számolni, hány embert is tart igazán közel a szívéhez.*Járj le a Jeniliába. Ott biztos összeakadsz olyanokkal, akik később a barátaid lesznek. Vagy menj le a Társalgóba. Ha egész nap a négy fal között ülsz, azzal nem oldasz meg semmit sem.*Szavai ismét hidegek, ám mögöttük van egy másik érzelem, amolyan nógatás, próbálja a fiút arra terelni, hogy a közeljövőben keresse mások társaságát.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Vas. Nov. 28, 2010 5:14 pm

-Részvétem a szüleidre biztosan nagyon szeretted őket és mindig ez jusson az eszedbe ne a szomorú része-*mondani akarta volna tovább de látta,hogy a lányt nem érdekli.*-Zavarok mert ha igen akkor elmegyek-*mondta és figyelte a lány mozzanatát.Úgy látom tényleg zavarlak-* mondta szomorúan.*-Hát akkor szia örültem,hogy megismertelek-*azzal oda ment a táv csőhöz és próbált valamit kifürkészni a sötétségből.És egy könnyszem csordult ki a szemén.~Nekem soha nem lesznek barátaim, jobb lenne ha elmennék ebből az iskolából.Amúgy is mi keresni valóm van itt nekem ezeknek az embereknek az életébe hiszen ezeknek már meg vannak a barátsági köreik~*és fürkészte tovább a nagy sötétséget.

Vendég

//olvad//
*Hát, Ashley azt kérdezte, hogy szép este van-e, nem azt, hogy szép idő, de mindegy. A névre csak megrándul a válla, a felé nyújtódó kézre pedig rá sem hederít. Ritkán ilyen nemtörődöm, de most azért jött ide föl, hogy kiszellőztesse a fejét. Már épp oda vakkanataná a nevét, amikor a fiú egyetemes előadásba kezd, ő pedig még inkább kihajol a korláton és a mélybe bámul. Nem jutnak el tudatáig a másik szavai, agya kizárta a külvilágot. Vajon utánakapna valaki, ha leugrana? Kétli, hogy pont ez a fiú lenne. Valószínűleg csak nézné a zuhanó testét, és azt sem tudná mit csináljon. talán nem is lenne olyan, aki utána vetné magát. De miért is legyen, hisz ő sem szeretné, ha más is vele halna. Csak visszalökné, hogy neki még itt a helye. Végül a fiú megáll. Befejezi. Végre. A lány sóhajt, majd fellöki magát a korlátról.*Ashley. Szép. De már vagy egy éve ismerem. Hát jó. Te akartad ennyire. Nem mintha valakinek az élete száradna a lelkemen, vagy ilyesmi...*Vesz pár lélegzetet, jó mélyet, tüdejét majd szétszakítja a jeges levegő. Már szinte érzi, hogy valami fojtogatja, mikor meleg lég szabadul ki testéből, és enyhít a fájdalmon. torkát megköszörüli, és belekezd.*Ashley Emma Goldworthy. Eramir, valamint emellett még Főprefektus is. A szüleim rég meghaltak, a nővéremmel és a nagymamámmal élek Franciaországban. De London mellett nőttem fel. Jártam a Roxfotba is pár évet, végül itt kötöttem ki. Ennyi. Ennyi, amennyi rád tartozhat.*Szavai is szinte jegesek, mint a körülötte kavargó levegő, és az egész monológját fájdalmasan semmitmondó arccal harsogta végig. Ennyire nem jelentenének neki semmit ezek az emlékek? Ó, dehogy! Majd biztosan jól kisírja magát Nikorina, Miranda vagy épp Celso vállán ha úgy jön össze, de Dave-re nem tartoznak az érzelmei.*

Vendég

//fagy//

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Nov. 26, 2010 8:21 pm

*A lány kérdésére akart válaszolni gondolkodott rajta ,hogy ciki lenne válaszolni rá ha nem is tudja hogy kinek mondja vagy csak úgy mondja a nagy semmibe de inkább válaszolt, mert ha neki mondja és nem válaszol neki lehet ,hogy a lány hülyének nézi.-Igen nagyon szép idő van csak ahogy mondod kicsit hideg van.-*És elmosolyodót.-A nevem Dave Dave Savile a tied ?-*és nyújtotta a kezét a lány felé hogy kezet foglyon vele.-Nagyon szép ez a hely nem ? Nagyon tetszik nekem és neked ? Itt olyan jó kilehetne kapcsolódni ha csak egyedüllétre vágysz vagy egy kis csendre.Én biztos ,hogy minden pénteken ide fel jövök.Nincs kedved velem tartani péntekenként? Nagyon jó hely és tiszta a levegő és friss. Még jó ,hogy megtaláltam ezt a csodálatos helyet.Itt valóban nagyon ki tudok kapcsolódni. Tudod a régi sulimban nagyon sok volt a nyugodt hely és szép helyen is volt földrajzilag is a kastély.De én most már eleget beszéltem magamról most te jössz.-*És a lány felé fordult.

Vendég

~109...110...111. Végre.~*Fúj egyet. Meg még egyet. Kezei combján pihennek, régen jött már föl ide, úgyhogy kiesett a gyakorlatból. A tigrisnek is lóg a nyelve, egyikőjük teste sem volt felkészülve erre fizikailag. Persze, nem annyira rossz az állóképessége a lánynak, de ennyit már régen lépcsőzött. Odafönt hideg, kissé nyirkos szél fúj, ami belekap hajába és sáljába. Arcán pír jelenik meg, kesztyűs kezét rátapasztja, dörzsölgeti, hogy felmelegítse. Csőfarmer, bokacsizma, bőrkabát, sál és kesztyű. A színeket nem lehet kivenni, hisz csak a Hold gyér fénye világítja meg a kilátót, a mellette a pár fáklya mellett, amit ide kintre állítottak. Bár a Hold is küzd néhány felhővel, amik bevágtak elé. Ash rátámaszkodik a korlátra és az eget kezdi kémlelni. Ütemesen lélegzik és mindig megfigyeli a párafelhőt amit kilehel.*Szép este van nem? Csak kicsit hideg.*Talán nem is a fiúhoz beszél, nem is fordul felé, előre, kissé lefelé beszél és bámul.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Nov. 26, 2010 7:33 pm

*Dave jön fel a tucatnyi lépcsőn és mire fel ér el is fárad.-Hú hú ez aztán a sok lépcső azta mindenségit hú hú. De legalább fel értem végre valahára.De mind egy most azért jöttem ,hogy nézzem e szép tájat.*És oda ment a távcsőhöz és bele nézet .Ahogy nézte a tájat látta az erdőket a mocsarat a mocsárt sok fa lepte el alig lehetett valamit látni mert a koronák el takarták.Ahogy tovább nézett és látta ,hogy a gyerekek ott lent volt úgy 4 darab.Gyakorolták párbajt elég jó ment nekik. De a legjobb egy szőke hajú kis barna púloverű farmer gatyás gyerek volt.-Bárcsak nekem is ien jó barátaim lennének tudnák valakivel beszélni meg értenének megoszthatnám vele a titkaimat.*Kicsit szomorú lett de ahogy megint végig nézett látta a gyönyörű erdőt nagyon tetszet neki és meg fogadta hogy minden pénteken fel fog valamikor jönni.Habár nagyon fárasztó és lemenni könnyű azért ez jó kis fogyókúra.

Vendég

*Hát igen, éppen ez az. Van, hogy a tanítvány "túlnövi" a mesterét, nade ez azért mégiscsak túlzás lenne! Sőt, mi több: lehetetlen. De ez majd úgyis kiderül vagy így, vagy úgy, nemde? Lil meg biztos, hogy végig ott fog maradni, ahol most van, szóval erről ennyit. Nem lenne képes a barátai ellen fordulni. Egy pillanatra azonban valami aggódás-félét kezd érezni a lány iránt. Tud valamicskét arról, hogy Jana nem igazán azért állt át, mert annyira szimpatizált volna az Úrnővel... Persze a részleteket nem tudja, de ha erről van szó, nem fog az első ágyúdörrenésre visszapártolni. És van egy olyan érzése, hogy a régi vezetőség nem fogja kitárt karokkal üdvözölni az átállt diákokat. Aztán inkább megnyugtatja magát, hogy Janát nem kell félteni, túlélt ő már egyet s mást. Ahogy azt első találkozásukkor láthatta is. Mikor a lány felveti az indulást, Lil az órájára néz, és megállapítja, hogy bizony tényleg késő van... Így elindul a lány nyomában, felkapva a pálcáját meg a katanáját.* - Hát...köszi a beszélgetést. Jóéjt! *Köszön el mosolyogva, és a hirtelen jött fénytől kissé hunyorogva a lánytól, majd elindul a saját szobája felé. A fenébe! Ma még járőröznie is kéne...*