Északi torony - Kilátó

Hozzászólások száma : 400 Kaszt :

First topic message reminder :

A Kúria északi homlokzatán magasodik a Nezabar Varázsló iskola kilátótornya. A mellvédszerű építmény tornya kecsesen tör az ég felé, kacsú, ugyanakkor masszív építményével. A vörös téglából épült mellvédre a Kúria folyosójáról lehet feljutni 111 lépcsőfok megtétele által. A csigalépcső minden fordulójában egy-egy fáklya serceg kísértetiesen, bevilágítva az éjszaka ide bátorkodóknak az utat.

Ide csak a tényleg nagyon bátrak merészkednek fel, de aki feljön annak olyan kilátásban lesz része, mint kevés helyen a világon. Innét beláthatja az Árnymadarak-mocsarát, a Kúriát körülvevő területeket, a Kékfátyol-vízesést, és a Lélekölő-hegység bérceit és Mocsáron túl elterülő ismeretlen, veszélyes világot.

A Kilátó tetején egy hatalmas távcső segít abban, hogy mindenki kedvére gyönyörködhessen, de a távcső jó szolgálatot tehet abban az esetben is, ha netán az iskolát veszély fenyegetné. Az ellenséget az Őrző, aki mindig a Kilátóban tartózkodik, már nagyon-nagyon messziről észrevehetné és mire az ideérne, addig a kúria lakói felkészülhetnek a harcra.

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Jan. 22, 2013 4:47 pm

- Pontosan tudom, hogy hol vannak erek. *Kicsit talán keményebben szólal meg, mint akart, de az egész beszélgetés kezd olyan irányt vetni, mintha Jack valamiféle tanítója, mentora lenne, ő pedig egy tudatlan, akit okítani kell. Hogyha így is van - márpedig néhány esetben tán így is van - akkor sem fogadta el őt semmiféle mentoraként, hát kezd neki túl sok lenni ez az okítás.* - Hogyha elbájolok valakit és gyengül a vérveszteségtől meglepődnék, hogyha lenne ereje... fejbevágni egy husánggal.*Kissé elfintorodik, egyáltalán nem veszi a lapot, hogy ez vicces akart lenni. Kissé felsóhajt, majd a felajánlásra kétkedve pillant a fiú felé.* - Nem fogom soha vadászatnak hívni. Ők nem vadak. Másrészről... Igen, kissé undorodom a gondolattól, hogyha nem sértelek meg. Mondd, Jack Darkfield, hogyha ennyire a szíveden viseled a diákok sorsát, miért nem ezzel híresültél el? *Nagyon nem érti, hogy a fiú egyáltalán miért ajánlotta fel a segítségét. Valahogy az sántít neki, hogy pusztán azért, mert hogyha Speranza sokáig diétázik, még a végén talán egyszer valakit megtámad és akár halálra szipolyozza. Ez csak egy eshetőség, Jacknek pedig semmi köze nem lenne a meghalt személyhez, valószínűleg. Hiszen azért a fiúnak nincsen kiterjedt nagyszámú ismerettsége, akikért nagyon bánkódna, inkább szűk kör áll körülötte... Legalábbis Speranza nem látott még mellette sok hozzátartozót, csak néhányat.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Jan. 22, 2013 4:23 pm

*Direkt hagyja meg ezeket a kis szüneteket, hogy a lányban ülepedhessen a sok info, gondolkozhasson rajta, bár minden bizonnyal nem most fog hirtelen megvilágosodni, de ki tudja? Nem akar beleszólni a lány életébe, vagy meggyőződéseibe, miközben éppen azokat keresi, éppen ezért inkább hagyja, hogy kiforrjon benne a dolog. Ő elmondja, ami tény, és ami tényleg igaz, aztán majd kezd vele, amit akar. És jól teszi. Amikor a lány ránéz, látja a döbbenetet az arcán, majd az összegzésre lassan, finoman bólint. Kezd már valami derengeni neki. Az ocelot nyújtózik, majd megrázza magát, leül, és békésen mosakodni kezd, míg Jack Speranzára koncentrál, és első körben hagyja beszélni. Valóban nem túl jó a híre-neve, de tény, ami tény, mégiscsak van valami benne, és valahogy túlélt mindent. És a száraz tények, azok bizony száraz tények.* -Nem kell a nyakára tapasztanod a szád. *dől neki féloldalasan a korlátnak.* -Nem csak a nyakon vannak erek. Akárhol elkaphatod. A csukló biztonságosabb egy kezdőnek, ott könnyebben le lehet állítani. Ha úgy tetszik, pont kézre állsz ahhoz, hogy valaki egy husánggal fejbecsapjon, ha sokat innál belőle. *villantja ki fogsorát egy pillanatra.* -Viccet félretéve, és komolyra fordítva, ha megbarátkozol a gondolattal, elkezdheted a vadászatot. Lehet az is, hogy az, akivel meg szeretted volna ezt beszélni, szívesen segít neked az első pár vadászatodban. De ha nem undorodsz a gondolattól, megkereshetsz. *toldja hozzá, miközben békésen, hidegen szemléli a lányt, várva, mi lesz minderre a reakciója. Nem akar igazából még egy gondot a nyakába, de ha kell, akár még segíthet is a lánynak szerezni valakit. Úgyis lopott magának, vagyis, szerzett egy házat, az óvárosban. Ha onnan pusztít, talán még használ is a városnak.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Hétf. Jan. 21, 2013 7:21 pm

*Nos, Speranzába olyannyira nem szorult ilyen fensőbbség, csak talán annyival lóg ki a sorból, hogy mindig ebben az elegáns ruhájában van, és mert a szavai kicsit visszafogottabbak, már neki lehet rontani, hogy mit képzel magáról ez a gazdag liba. Na persze, ő meg a gazdagság... Kicsit pofonvágja az erkölcsi lecke említése, éppen hallhatóan nyög fel.* ~ Igaza van. Hiába próbálok csak jót cselekedni, az önzetlen szeretet, az igazi szeretet ott maradt mögöttem, itt az iskolában... Ki az, aki kiállna értem, segítene, hogyha bajba jutok, vagy ha haldoklom és csak a vér segíthet... Cecile? Vagy ő... Vagy senki. Azt hiszem inkább senki. ~ *Mialatt a gondolataiba mélyed nem pillant a srácra, inkább mered a sötétségbe, vagy éppen a hold és a csillagok pislákoló fényére. Az imádság, a hit neki egy kapaszkodó volt, egy erkölcsi minta, ami alapján élni akart, de mindig is elkerülte talán az igazi mélysége, a kapcsolatok, az összetartás, a közös dicsőítések. Magányosan pedig minek lehetne nevezni őt... remetének? Lassan felé fordítja a pillantásait, de a döbbentség az, ami igazán kiragadja a gondolatai közül. Újra végignéz Jacken, az arcvonásain, mintha így már más embert látna maga előtt, pedig semmit sem változott, csak a gondolatai között.* - Tehát most ebből az egészből illene azt leszűrnöm, hogy fogadjam el, hogy emberek vérével kell táplálkoznom, különben ha megfosztom a testemet ettől, akkor egyszerűen elfoghat az őrjöngés és vérengzésbe kezdek, önuralmamat elvesztve. *Összegez, és ezzel is mintha éppen magát akarná győzködni. A kezeivel a korlátnak támaszkodik, kicsit homorít, eltolva magát, aztán halkan felnyögve kiegyenesedik.* - Egyszerre undorodom a gondolattól, hogy valakinek a nyakára tapasszam a számat aztán a fogaimmal lyukasszam át a bőrt, de közben... *Be se kell fejezni, egyértelmű. Vágyik rá, az emberi vérre. Undorodik és vágyik rá, egyszerre. Újra a srácra pillant, de nem várhat tőle mindenre választ, illetve nem bízhat meg válaszaiban feltétlenül, nem valami patyolat a híre, valljuk be.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Hétf. Jan. 21, 2013 7:11 pm

*Nem bánja, ha a halál elragadja, de tény, hogy van egyfajta fensőbbségi komplexusa. Valahogy ez is átöröklődött, a vérrel együtt, amit öleléskor kapott Atyjától. De Jack már csak ilyen. Annyira eggyé vált a vámpír léttel, hogy ilyenkor könnyedén megfeledkezik magáról, és hiába fiatal még, érzi, hogy teljesen más, és az idő is, és az emberek is mások, idegenek a számára. Bár igyekszik nem túlzottan erőfitogtatni, hirtelen meg-megjelenni, és adni a nagy halhatatlant, érezhetően választja el magát az emberektől. Noha közöttük, hisz mágusok között vannak, is akad, aki simán megélhet annyit, mint ő. És valóban, pusztán azért, mert jobb a helyzete és kisebb az arca.* -Pont neked magyarázzam? Azt hittem, erről te tartasz majd erkölcsi leckéket és tanórákat. Önzetlen szeretet, önzetlen cselekedetek, bizalmas kapcsolat? *kérdez vissza, és kár érte. Jacknek volt olyan férfi az életében, aki kellőképpen közel állt hozzá. Jó, még mindig közel áll, csak más máshogy. Vagy, talán még jobban. Aztán csendben marad, és lassan egyenesedik fel.* -Amíg nem fogadod el adományként, lehetőségként a helyett, hogy átkoznád, nem tudok rajtad segíteni, de még tanácsot sem adni. És, hogy miből gondolom? *pillant a lányra, miközben kezeit zsebrecsúsztatja.* -Nem a vérét akartam, az életét.. *tart egy kis hatásszünetet, hátha a lánynak leesik, mit is mondott az előbb.* -Ha egyszer is, véletlenül ez a valami kitör belőled, tényleg az életét fogod elvenni. A helyett, hogy csak a vérét csapolnád meg. Sajnálom, de az vagy, ami. Harcolhatsz ellene, de kérdéses, hogy megéri-e.. *villantja meg szemeit, és abba bele sem kezd, hogy mivel véla is, mert érzi a fiú a lány vérét, és kisugárzását, csak tartja magát, meg Sper sem játszik rá, simán el tudna bárkit csábítani, aki utána nem is emlékezne semmire, nagy valószínűséggel. Mert ha elbájol valakit, annak megszűnik a tudata. Ha véla is, bájolása erősebb, még arra se fog emlékezni az illető, hogy a lány ott volt. Persze, ha bele akarnak menni, szívese felvilágosítja majd erről az ifjú hölgyet. De nem híve a felesleges locsogásnak. Márpedig, ha Spernek ez így jó..*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Hétf. Jan. 21, 2013 7:00 pm

*Hagyja, Jack had keringjen, pillantásával néha követi a mozdulatait, de inkább a birtokot figyeli, a holdat, és persze a szavait. Néha a fiú olyan fensőbbséggel beszél magáról, és olyannyira lealacsonyítja a halandókat, mintha minimum egy száz évvel öregebb lenne, pedig ugyanannyi idős, mint itt bárki más, és még az is lehet, hogy kevesebbet él meg, mint a legszerencsétlenebb és leggyengébb emberi iskolatársa, mert túl nagy a neve, túl nehéz a sorsa és mondjuk néhány év múlva a halál nem csak néhány pillanatra kéri el, hanem örökre magával ragadja. Speranza nem ilyen. Vélaként is ízig vérig embernek akarja tudni magát, élőnek, semmivel se többnek másnál, még is mindennél többnek, hogyha a mágikus tudásáról van szó. Hiszen azért van itt, hogy tanuljon, fejlődjön, egyre előre törjön, de képtelen magát más "fajba" helyezni.*
- Donor...? De még is miért akarna bárki is önként adni a véréből, mit adhatnék én cserébe? *Vonja fel a szemöldökét, kissé belegondolva ebbe a donor dologba, és főleg a volt párba... Ő bizonyára azért adott volna a véréből, mert szereti, mert megosztja vele, amije van, még ha a véréről is van szó. Ilyen Speranzánál... Nincsen. Egy férfi se áll közel hozzá ennyire, vaktában pedig nem kérdezne meg senkit, hogy adna e a véréből. Vagy igen, aztán ha nemleges riadt a válasz, akkor reméli, hogy nem mentalista, és sikerül törölni az emlékeit...? Necces, és nyilvános hirdetést bizony nem adhat fel.*
- Szerencsés vagy, hogyha vannak ilyen kapcsolataid. Én sose törődtem ezzel, és... Igen is sikerül fenntartanom magam abból, amit megengedek. Csak néha... csak néha tör rám, és múltkor sem a vérét akartam, hanem az életét. De egy pillanatnyi düh volt, nem estem volna neki komolyabban akkor se, hogyha a tanár nem ér oda. Biztos vagyok benne, márpedig magamról van szó. Egyébként hogyha sosem próbáltad ki, miért gondolod, hogy bármikor is előtörne belőlem erősebben a vérszomj, minthogy meg tudjam fékezni? *Kérdi, kicsit talán érződik a hangján, hogy esetlegesen azt is megkockáztatja, hogy azzal, hogy még sosem ízlelt embervért, megállta, "diétán" tartotta magát, nem hogy kevés az önuralma, hanem több is annál, mint aki mellette áll, vagy éppen a daimonja mellett nyújtózkodik. Ez a gondolat legalább kissé erőt ad neki, sőt, mosolyt csal az arcára. Elfordul felőlük, ki a sötétbe pillantva, Jack suttogása nem ragadta magával, nem igazán riasztotta meg. Nem fog belőle kitörni soha és semmi ez fix. Legalább is így gondolja.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Hétf. Jan. 21, 2013 6:46 pm

*Talán még szívesen válaszolna erre valamit, de inkább hagyja. Volt nemegyszer dolga mindkét fickóval, bár tény, hogy ő kezdetben kicsapongóbb életet élt.* -Az én módszereim egy kicsit másmilyenek, maradjunk ennyiben. *mondja egy finom biccentéssel, majd kihúzza magát, és békésen sétál a lány másik oldalára, majd támaszkodik ismét a korlátra, miközben persze békésen hallgatja az indokok és kifogások hosszas láncolatát. De nem szól, nem felel egyből semmit. Azon töpreng, honnan is tudná jobban megközelíteni ezeket a dolgokat.* -Nekem is van donorom. A volt párom is szívesen adott nekem a véréből. *könnyed, súlyos, tagolt mondatok, amik talán elég mélyen kopognak a hívő leányzó agyában.* -Nem lopás. Létszükséglet. Az emberek szoktak vért adni.. hidd el, gyorsan visszatermelődik. Egy kissé réveteg, részeges állapoton kívül semmit nem éreznek. *felel tovább, miközben nem néz a lányra, inkább az elterülő birtokot figyeli.* -A legtöbben észre se veszik. Persze.. ha te minden áron küzdeni akarsz ellene, amíg végül ő nem támad rád, hát legyen. Csak szólj, ha már nagyon feszít. Mert egy vérengző, kitörő vámpír nagyobb pusztítást tud végezni, mint egy pszichopata sorozatgyilkos. Úgyhogy, akkor inkább elkerülnélek. *hajol kissé közelebb, és az utóbbi szavakat súgva mondja a lánynak, lehalkított hangon, majd visszaegyenesedik, és ocelotjához sétál, aki nyújtózkodva nyúlik fel a fiúhoz, aki lehajol hozzá, és beletúr a daimon bundájába.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Hétf. Jan. 21, 2013 6:38 pm

*Kicsit elhúzza a száját a könnyed válaszra, ez a megfogalmazás finoman szólva sincsen az ínyére, de nem fog vitázni, emiatt biztosan nem. Halkan felsóhajt.* - El szoktam járni, de nem olyan minőségben, hogy bármi problémám lehessen belőle. Nagy város, nem hiszem, hogy minden egyes vámpírt megéreznek, ahogy a közelben jár és felkeresnek. Lehet, hogy figyelnek, vagy észrevettek, de tegyék nyugodtan, hogyha ennyire unatkoznak. *Válaszolja a Nellondos dologra. Egyébként Flavioról és Xavierről hallott már, és valószínűleg több kimondottan vámpírvadász nincsen Nellondban, legalább is olyan szintű, akik úgy is felismerik őket, hogy viselik a mágikus védelmet is adó gyűrűket. Sőt, az is lehet, hogy azok vannak csak számításba véve, akiket láttak enni, fogat villantani a "területükön", másokról, róla nem tudják. Végig hallgatja a tanmesét, és kissé megingatja a fejét.* - Nem hiszem, hogy te olyan nagy önuralmat viseltetsz, hogyha valaki abba gázol bele, amit a legjobban tisztelsz, szándékosan, bemocskolva téged. És persze, tudom - remélem -, hogy nem öltél meg senkit, de én nem akarok... Nem akarok elvenni se, a vér a folyékony élet, az ő energiájuk, idegenektől, emberektől... Nem vehetem el. Hát ez nem... lopás? Akármennyire vannak olyan világok, könyvek, amikben sorba állnak a lelkes emberek, hogy a vérüket adják, nálunk úgy tudom, hogy ez nem így járja. És hogyha ellenszolgáltatásul esetleg mást várnának... *Utal ezzel a kéjre, amit egy vámpír nyújthat, főleg, hogyha az véla-vámpír.* - Ilyennel én nem szolgálhatok. *Felsóhajt, hiába fordul meg a fejében mindig az emberi vér gondolata, ott dübörög benne, ráadásul, amikor megsérül mellette valaki, össze kell szorítani minden érzékét, hogy ne akarja megízlelni, még is az esze és a szíve az ösztönével olyan meredeken szembe áll, hogy nem lehet, képtelenség, hogy megbékéljen vámpiri mivoltával, és hogy emberi vért kéne innia.* - A vérbankok pedig... Azt hiszem a beteg embereknek jobban szüksége van rá, mint nekem, én élhetek máson is. *Igen, mindenre nagyon szép kifogása akad.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Hétf. Jan. 21, 2013 6:20 pm

*Meghallgatja a történetet, nem nagyon van rá mit mondania, csak hallgat, békésen, ztoikus nyugalommal, ami néha már-már idegesítő tud lenni.* -Sok siker az agykurkászhoz, ahova beutaltak. *válaszol könnyedén, mert mi más segítséget is javasolna egy felnőtt, tanár ember, mint pszichiátert, vagy pszichológust? Agresszív hajlam, kezeltetni kell. Pedig a vámpírnak semmi másra nincs szüksége, mint az őt megölelő atyjára, és annak pártfogására, hogy alatta nevelkedjék, és okuljon. Semmi egyébre.* -Azt hittem, el szoktál járni Nellondba.. De persze, lelked rajta, csak szóltam. *mondja, a lehető legártatlanabbul, majd tekintetében gyilkos sunyi, simlis fény villan meg, miközben békésen húzza ki magát, haja kissé a szemébe hullik.* -Ki mondta, hogy minden macska megöli az egeret? *könnyed léptekkel sétál át a lány mellé, miután ellökte magát a korláttól. Nem terem hirtelen a lány mellett, nem szándékozik erőfitogtatni, vagy nagyzolni.* -Azt hiszem, nem vagy tisztában pár dologgal, és benned is olyan tévképzetek élnek, mint egyes halandókban. *áll meg a lány mellett, ujjait pók-szerűen összefonva, illesztve.* -Nem vagy szörnyeteg. Sem vérengző gyilkos. Eszel, mert enned kell, mert éhes vagy. Egy ifjú természetesen hibázik, és mohó, nehezen fogja vissza magát. A lényeg, és ami nálad sem jött össze... *beszéd közben gesztikulál, sétál, hátatfordít, majd hirtelen fordul vissza a lány felé.* -az önuralom. *villantja meg szemeit.* -Talán úgy véled, hogy mohó, kegyetlen gyilkos vagyok, aki árvává tesz rengeteg gyereket, vagy kisbabák torkát tépi fel, és vérben tocsogva mulatozik temetőkben, miközben kélyesen vonaglik áldozatainak halálsikolyának ütemére? *les felfelé a lányra, kissé sandán, kissé fenyegetően, rejtélyesen, titokzatosan, miközben hangjában némi feszültséget lehet megérezni.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Hétf. Jan. 21, 2013 6:08 pm

*Lassan bólint a történtekre, de nagyon röviden vázolja, hogy a fiúban ne csak a pletykák éljenek.* - Nem tudtam eltűrni a stílusát, ő pedig azzal felelt, hogy romba döntötte egy tanár szobáját, hogy engem bemártson, és a falnak löktem teljes erőmből. Nem esett baja, nem bánom meg, és nem hiszem, hogy szükségem van segítségre, de Dárdosi így ítélte. Talán csak nem akarta, hogy miután a másikat el akarja tanácsolni, és nyugodtan tovább sétálhassak. *Ennyi, és a hangsúlyából ítélve le van zárva a dolog, Jack persze válaszolhat, hogyha van véleménye, de tovább ezt nem fogja boncolgatni. Inkább a vegetarianizmus érdekli.* - Nincs okuk ártani nekem, sosem tettem semmit ellenük, egyetlen egyszer sem ártottam Úgy embernek, amiért közbe kéne lépniük, ráadásul az iskola védelme alatt állok. Nem hiszem, hogy ártatlanul akár csak hozzám érnének. *Nem folytatja, nincs mire alapoznia a folytatást, pedig első ízben kikívánkozna egy röpke fenyegetés, kezdődve úgy, hogy "ha pedig rám mernek támadni...", de mivel fiatal, még Jacknél is fiatalabb majd egy fél évvel, hogyha egy vámpírvadász ártani akar neki, akkor ártani is fog.* - A macska és az egér más. A macska sosem volt előtte egér, nem ismerte egyiküket sem személyesen, nem volt rokona az egerek között, nem hiszem, hogy belegondolna, hogy ez az egér kinek lehet a fia, kinek lehet az anyja. Mi mások vagyunk. És azt hiszem hiába kísért meg néha az az egér, sose lennék képes rá, hogy áttérjek a főtt répáról. *Sokkalta jobban beszél képekben, minthogy kimondja, hogy nem iszik ember vért, az csak növelné a nyugtalanságát, habár miután Jack a vámpírvadászokról beszélt, lényegében mindegy is.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Hétf. Jan. 21, 2013 5:56 pm

*A kérdésre első körben nem mond semmit, folyamatosan elemzi a lányt. Különösen akkor pillant rá kérdőn, amikor elakad, és keresgéli a jelzőket, vagy talán csak megakad a beszédben. Aztán lassan szólal meg ismét, eltekintve a távolba.* -Hallottam, hogy valaki nem tudta teljesen visszafogni magát. Én nem dőlök be egyszerű pletykáknak, de az egyszerű emberek nagyon is szseretik őket felkapni. A halandókban van valami, ami vonzza őket a szörnyetegekhez. *a további szavakra finoman biccent.* -Jobb vagyok, mint egy agyturkász, és többet láttam, tapasztaltam, mint ti. De szíved joga.. a vámpírvadászokkal minden esetre vigyázz.. Xavier nagyon rendes, de túl lelkiismeretes. Ami pedig Flaviot illeti.. *sunyi félmosoly suhan át az arcán.* -Szíved joga, de csak óvatosan. *semmi felsőbbségi komplexus nem árad belőle, tényleg csak tényeket közöl, és kivételesen ez hangján is érződik. A vegetáriánusság puszta gondolatával sem nagyon játszott még el.* -Figyeld meg, hogyan vadássza le a macska az egeret, és kérdezd meg, melyik rész a kedvence. Mit érez, amikor megpillantja a prédát.. Majd tolj elé egy tál főtt répát. *fordul oldalra, a lányra figyelve, és koncentrálva, ezzel is jelezve, hogy szívesen beszélget vele.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Hétf. Jan. 21, 2013 5:27 pm

*Hallgatja a hideg választ, valójában sokkal másabbra nem számított. Talán még arra is, hogy a "vezetéknevén" hívja a fiú, még sem nevezte Darkfieldnak a köszönésében, pedig tudta, hogy ez lesz a válasz. Tudta, sejtette, jósoknál mindegy. Nem feltétlen törődik azzal, hogy nem néz rá, inkább ő maga is kitekint a korláton túlra, félig felé fordulva, félig nekidőlve a vasnak, vagy annak, ami korlátul szolgál.* - Még ilyen nagy emberek is hisznek a pletykákban? Egyébként attól függ, hogy mit hallottál, sokkalta jobban rendben van velem minden, mint azzal a... Drystannal. *Nem keres jelzőket, inkább mondja a fiúnak a nevét, vezetéknevét. A beszélgetésre egy pillanatig megvillantja a szemeit, nem szándékosan, csak a fény esik úgy, természetesen.* - Beszélgetni? Bármi másról, szívesen. Erről speciel mint olvashattad, már ha az üzenőfal volt az egyik informátorod, lesz kivel beszélnem. Kínosabb a téma annál, minthogy megbeszéljem egy szinte idegennel. *Feleli, halkan felsóhajtva, lenne olyan idegen, akinek talán elmesélné a történteket, de neki se biztosan. Kicsit megdönti a fejét, de nem gondolkozik sokáig, hogyha nem erről, akkor miről beszélhetnének.* - Sosem próbáltál meg vegetáriánus lenni, ugye? *Inkább így mondja, minthogy egy erre sétáló párocska azt hallja, hogy éppenséggel milyen vért fogyasztanak. Nem mintha nem hallanák meg őket, de halk párocska is sétálhat erre.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Hétf. Jan. 21, 2013 5:14 pm

*Halkan, csendben várakozik, mint a prédára leső állat. Érzékeli a lányt, és annak közeledését, éppen ezért nem akarja elijeszteni. Vár, vár, és vár. Hogy ma milyen ekdve van? Kellőképpen szemét, ahogy azt a fiútól eddig is meg lehetett szokni. Az ocelot továbbra is le van foglalva a lenti dolgokkal, ám ahogy a szél megcsapja az orrát, felpislog, de Jack némán inti le, hogy hagyja, bízza csak ide. Az ocelot szusszant egyet, érzi a dolgok végét, de ráhagyja gazdájára. Nem igen tehet mást.* -Árnyas estét, Miss Bagliore. *köszön hideg egyszerűséggel, miközben a korlátnak támaszkodik, és szétnéz, de nem a lányra. Direkt nem. Hangja hideg, mint az éjszaka, de érezhetően nincs megzavarva, sőt.* -Szárnyra kapott néhány kósza pletyka és szóbeszéd. Olvastam, hogy nincs minden rendben. *finoman pillant oldalra, így fordul a lány felé.* -Ha esetleg beszélni szeretnél.. *de nem fejezi be a mondatot. Hideg, már-már sztoikus nyugalmú viselkedése akár közönynek is tekinthető, bár cseppet sem közönyös. Sőt, kíváncsi, csak éppenséggel remekül leplezi ezzel a békés, kellemesen hideg hanggal. Szemei érdeklődve, sejtelmesen csillannak meg, miközben a lányra pillant, vár pár másodpercet, majd visszafordítja fejét az éjszakába.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Hétf. Jan. 21, 2013 5:04 pm

*Kicsit groteszk, hogy éppen itt bukkan fel, na nem ám a kirúgott srác hiánya hozza ide, csak a szabad levegő. Kimennie magából az épületből annyira nem volt kedve, viszont még is csak szabadlevegőre vágyott. Ahogy felér csöppnyi undorral néz körbe, egészen addig, míg meg nem akad a tekintete a fekete pulcsis srácon és az ocelotján. Nem ismeri olyan mélységesen Jacket, néhányszor látta, néhányszor beszéltek, tehát első ízben nem is gondolja, hogy oda kéne mennie hozzá. A korláthoz sétál, nekidől, kipillant rajta, majd halkan felsóhajt. Habár most nyugodtnak tűnik, még se zárta még le ezt a Nye-dolgot, és erőteljesen piszkálja a csőrét az incidens, az üzenőfalon felszólalt ember, nem mintha annyira problémája lenne a lélekbúvárkodással. Néhány pillanatig csak néz ki, de aztán megint elfogja az undor a helytől, Nye-től, a dolgoktól. A gondolatait elterelni vágyik, hát Jack felé fordul, és csendesen köszön neki, nem tudja, hogy mennyire zavarja meg.* - Üdv, Jack. Kellemesen hideg ez az éjszaka. *Teljesen alap nyitás, az időjárásról. Nem mintha ennyi elég lenne ahhoz, hogy elterelje gondolatait.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Hétf. Jan. 21, 2013 4:59 pm

*Békésen tekint le a mélységbe, miközben lassan, halkan fújja ki a levegőt, és a hideg korlátot szorongatja. Nem, nem túl gyakran járkál erre, de msot kedve szottyant egy kis esti ejtőzéshez, illetve reméli, hogy valaki nemsokára felbukkan. Mintha érezné a másik közelségét. Aztán lehet, hogy téved, és csak érzékei, meg a szaglása játszik vele. Egyszerű, fekete ruhákat visel, köpeny most nincs rajta, hanem egy egyszerű, kapucnis, zippzáros, fekete pulóver, az melegíti, már amennyire szüksége van rá. Az ocelot pedig éppen lelkesen figyeli a lenti embereket, miközben farka vége finoman meg-megrezzen, de egyébként nem foglalkozik a külvilággal. Nagyon koncentrál a sok-sok lenti, érdekes emberre, mint valami házimacska, amikor a galambokat lesi. De Jacket nem zavarja, úgyis békésen sziesztázik, legalább nem beszélnek bele a gondolataiba.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szomb. Jan. 05, 2013 7:45 am

*Azért mélységeiben még neki is magas a dolog lássuk be, csak valamennyire van képben, de a nagy részét igazából még neki sem magyarázták el rendesen. Az infokat szépen jegyzi és elraktározza, bár ennyiből jó eséllyel nehéz építkezni. Sejtése sincs róla, hogyan fog megtalálni egy jégsárkányt, még soha nem keresett sárkányt.* -Oké, tehát akkor egy jégsárkányt keresünk, megjegyeztem, nem lesz egyszerű, de ha ezt kell tennem, akkor sikerülnie kell és kész. *Meg van a cél, vagy legalábbis elvileg és nagyon elszánt tündér tud lenni, ha akar, szóval ettől már nehéz lenne eltántorítani. Az invitálásra lelkesen bólint, még van egy csomó kérdése, és minél többet szeretne tudni.* -Persze, harapjunk valamit! *Irány a meleg, amúgy is kezdtek már kissé átfagyni a szárnyai.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Jan. 04, 2013 6:19 pm

*Próbál értelmes fejet vágni a tündérvarázslatok magyarázatára, csak nem nagyon jön neki össze, neki az azért magas, egészen pár hónappal ezelőttig azt se tudta, mi a különbség a tündér és a tünde között.* - Éééén nem értek az ilyesmihez, de biztos igaza van *Vallja is be annak rendje és módja szerint, tehát Valentine felől akár Nimhue olyan badarságot is hadarhat, amitől az őstündérek forognak a sírjukban, akkor is hisz neki, hiszen ő sem tudja ennél jobban. Aztán jönnek a kérdések az apjáról, mire elgondolkozik, majd megrázza ő is a fejét.* - Nem sokat, anya nem szívesen beszélt róla, annyit tudok, hogy jégsárkány. Szóval a hajamat, a szárnyamat, a szememet tuti tőle örököltem, de anya még csak a nevét se mondta meg. *Mondja csalódottan, hát igen, nem nagyon volt jó a viszonya az édes jó anyukájával, de talán láthatott belőle jeleneteket Nimhue az álmaiban, amikor megjelent neki Valentine.* - Későre jár, és éhes vagyok... jössz velem az étkezőbe? Ott beszélgethetünk tovább. *És talán együtt elindulnak befelé a kúriába, persze az ajtónál előre engedi a lányt, mert úgy illik.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Jan. 04, 2013 5:58 pm

*Bólogat egy sort, ő is elég lelkes, majdnem mellkast fejel, maximum azért nem, mert ugye eleve repked és ezért a mozdulatot is szinte követi a szárnyaival.* -Igen, lehet hogy valami olyasmi. Mo mindig velem van, az álomban is ott volt, talán azért, meg szerintem én sem kerültem oda sosem, így hát őt is én vetítettem ki, vagy...valami ilyesmi. Fogalmam sincs, hogyan működik, vagy hogyan működhetett? *Magyarázza, szóval tényleg nem sincs fogalma. Lehet, hogy ez valami tündér képesség, és azért kapta, hogy megismerhesse azt, akinek segítenie kell, ez így működik és kész, csak hát sosem magyarázták el neki. Olyan ez, mint a kismadár repülni tanulása, nem mutatják meg, majd rájön magától idővel. A kérdésre megrázza a fejét, igazából ő sem tudja, azt mondták mindig, hogy majd kiderül, nincs kőbe vésve semmi, az idő ad válaszokat. Na persze azért ez lássuk be baromi idegesítő tud lenni, sose tud semmit, de hát nagyon nem volt választása. Aztán Valentine szavaira felcsillan a szeme, és kigyúl a villanykörte is a feje felett. Megint izgatottan repül közelebb, megszemléli kicsit a fiú szárnyát is, majd újra szembe kerül vele.* -Akkor lehet, hogy ez az! Abban kell segítenek, hogy találkozhass az apukáddal, de hogyan? Tudsz róla valamit? A nevét, vagy hogy néz ki, vagy bármit? *Az is lehet, hogy nem is ez a feladata, csak tippel, de legalább kiinduló pontnak valami. És akkor innentől mindenben segít, valami csak bejön majd.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Jan. 04, 2013 5:48 pm

- Te csak álomként élted meg? *Kérdezi Valentine csodálkozva.* - Nekem olyan furcsa volt, de mégis élethű meg én végig ébren voltam, mintha tényleg ott lettél volna... mintha kivetítetted volna magadat hozzám álmodban? De még a kutyus is ott volt, biztosan... nem daimón, ugye, mert akkor nem szeretné ha hozzáérek... de talán tényleg olyan sokat vagy vele, hogy már a kivetítéseddel együtt is megjelenik? De annyit segítettél nekem már eddig is, megmentettél egy nagyon-nagyon rossz döntéstől, mi másban tudnál még segíteni? *Ő is sokat beszél, de hát teljesen felpörgött ő is attól, már amennyire fel tud, hogy előkerült a képzeletbeli barátja. Szóval ő is gyorsabban beszél, mint általában szokott, de közel sem hadar azért.* - Hát... ide jöttem, mert azt hallottam ez a környék legjobb iskolája, ahol nagyon sokan megfordulnak, és sok minden történik. Szeretném kicsit eloszlatni az árnyékot, ami az iskolát befedi... téged kerestelek... meg persze azt sem adom fel, hogy valaha találkozok az apámmal is. Ha itt valóban annyi minden történik, talán ő is megfordul majd a környéken. *Itt kicsit megmozgatva a szárnyait, jelezve, hogy a sárkány szülőjéről van szó, őt nem ismeri, ővele szeretne találkozni... egyszer.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Jan. 04, 2013 5:32 pm

*Majd idővel az is menni fog, szívesen segít akár megtanítani, bár persze más a sárkány szárny és a tündéré, hiszen ő szinte folyton a levegőben van, míg mondjuk egy fél-sárkány időnként emelkedik fel. A fiú olyan, mint egy sas, ő pedig inkább mint egy kolibri. Akkor hát nem fogja vissza Mot nagyon, ha egyszer a Valentine-t ez nem zavarja, akkor nem gond, meg hát most amúgy is bőven van más dolga. Neki is nagyon nagy dolog, hogy látja a fél-óriást, hiszen sokat álmodott vele, de mindig azt hitte, hogy csak álom, pedig a szülei mondták ám, hogy az álmoknak van jelentősége, és hát úgy fest, hogy mégis csak igazuk lett, mint mindig.* -Örülök neki én is, hogy meg vagy. Én csak álmodtam rólad, sokat, azt hittem, hogy tényleg álom, nem hittem, hogy ezt valaki más látja, vagy érzékeli rendesen. Milyen furcsa! *Boldogan mosolyodik fel, amikor úgy fest, hogy Valentine érzi, amit kell, ott bent, a változást, amit hozott, hogy találkozott vele.* -Csodálatos! El sem hiszem! Tudod, nekünk, tündéreknek, az enyéim között mindig van egy feladatunk az életben, egy nagy küldetés! Egy valakit kell megtalálni, segíteni neki, jobbá tenni az életét, elérni valamiféle célt. Én még nem érzem, valami még van, amit meg kell tennem veled kapcsolatban, de fogalmam sincs, hogy mi, sosem tudjuk előre. *Lelkesen magyaráz, szinte hadar, de többnyire ki lehet venni azt, amit mondd.* -És hogy találtál ide? Azt hiszem ez is a sors miatt van, tudtad...biztosan tudtad, hogy ide kell jönnöd. És milyen az iskola, jól érzed magad, miket csinálsz? *Faggatózik, hát persze, hiszen valami még van, valamilyen feladata, ehhez viszont tudnia kell a fiúról mindent, és vele lenni sokat.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Jan. 04, 2013 5:24 pm

*Hát igen, az óriások között nem nagyon szerették a szárnyait szóval ott nem repült sokat, Szófiában pedig inkább csak drámai be- és kilépőkre használta, hogy ráhozza a szívbajt a rosszfiúkra. Itt, a Nezabarban van először az, hogy tényleg szabadon szállhat, amerre még akar, és hát igen, még van mit gyakorolnia. Felszállni már elég jól megy, a landolással vannak gondok... de persze, ahogy mondani szokták a levegőben még senki nem maradt. Még óriás-sárkány félvérek sem. És akárhogy is nézzük, Valentine a maga nagy magasságával határozottan Nimhue fölé magasodik, hiszen sem a fél-sárkány, sem a fél-óriás nem mondható alacsony fajnak, ő meg a kettőnek a keveréke. Aztán megjelenik egy kutya, de igazából meglepődni sincs ideje, szóval alighanem alaposan összeugrálhatja és nyalogathatja, Valentine túlzottan lefagyott attól, hogy megjelent a képzeletbeli barátja... aki ráadásul emlékszik rá!* - Igen, Valentine, valóban, és Cassandra mondta, amikor leírtalak neki, hogy lehet, hogy te voltál az, és jaj, de jó, hogy látlak, megvagy végre, mindenki azt mondta, hogy nem létezel, csak képzeletbeli barát vagy, de tudtam, hogy nem. Nem lehet. *Mondja lelkesen, aztán a lány közelebb repül hozzá, és a mellkasára teszi a kezét, mire megint úgy bólogat, hogy majdnem leesik a feje. A kezét meg Mo már szanaszét nyalogatta, de szinte észre sem veszi.* - Érzem, nem tudom, mi ez, de érzem.

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Jan. 04, 2013 5:09 pm

*Hallja a közeledőt, és még épp az utolsó pillanatban félre tud ugrani, ez már csak azért kellemetlen, mert a levél ezzel a mozdulattal ki is hullik a kezéből és a szél egyszerűen valamerre a Tölgyes felé sodorja el. Megrázza a fejét picit száj húzva mered utána.* ~Úgy se adtam volna fel...~ *Fordul aztán vissza, hogy vajon ki tarolta le majdnem ennyire, aztán a két kéz, két láb és két szárny végül egy alakká áll össze, egy elég nagy alakká, pedig számára még a sima emberek is elég nagyok tudnak lenni, de ő...óriási! Elmosolyodik a szabadkozásra, úgy tűnik, hogy itt valakinek nem megy még annyira a repülés, és az egyértelműen nem ő. Mo persze mint mindig lelkesen veti rá magát a fiúra.* -Mo! Tudod, hogy nem mindenki szereti a kutyákat! *Sikkantja, majd közelebb reppen, hogy visszafogja a kutyust, ha kell persze, mert lazán ugrál fel a fiúra, nyalogatná, meg minden. Aztán lassacskán neki is leesik a dolog, ahogy meglátja a másik arcát és az akadozó beszéd is eljut a füléig. Picit oldalra dönti a fejét, majd önkéntelenül is még közelebb röppen, hogy megtapogassa Valentine arcát. Aztán bólint.* -Hát igaza volt Cassandrának, Valentine ugye? *Elmosolyodik, és összecsapja a kezét.* -Igen, én vagyok, Nimhue, téged láttalak sokszor álmomban. Cassandra mondta, hogy itt vagy, kerestelek is, de nem találtalak meg, akkor hát azért, mert sokat voltál fent az égben. Értem már. *Aztán megint közelebb röppen, elég közvetlen típus lássuk be, és a srác mellkasára teszi a kezét előtte lebegve, mint egy bazi nagy kolibri.* -Érzed, a szívedben? *Azt mondták neki, hogy ha az, akinek segítenie kell, meglátja majd élőben is igazából, tudni fogja, hogy ő az, nem csak mert megismeri, hanem kell kellemes, bizsergető érzés járja majd át.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Jan. 04, 2013 5:01 pm

*Szárnysuhogás hallatszik, hallhatóan jóval nagyobb és erősebb szárnyaké, mint amilyenekkel Nimhue rendelkezik. Aztán megérkezik a becsapódás... és kicsit elméri magát, és bár szerencsére nem tarolja el a nála jóval kisebb tündért, hanem a korlátnak ütközik, előrebukfencezik, pár másodpercig két nagy, fehéres szárny, két kéz és két láb egyaránt kapálózik a levegőben - majd szerencsére le tudja tenni időben a kezeit, és így nem esik arccal előre.* - Ez... közel volt. *Motyogja, majd előre mászik, nagy nehezen úgy kapálózik, hogy két keze helyett a két lába kerüljön a földre, szárnyai szépen hátra, ahol lenniük kell, megigazgatja a kabátját, amin azért láthatóan hátul szépen ki van szabva két lyuk, hogy kiférjenek rajta a szárnyai, lehorzsolt tenyereit szépen begyógyítja.* - Oké. Rendben, ezt nem látta sen... de láttad. *Pillantja meg hirtelen Nimhue-t, és az első gondolata az, hogy basszus, volt szemtanúja a bénázásának. Második, hogy hékás, ez a lány ismerős. Harmadik, hogy...* - Te vagy az. *Láthatóan lefagy, kékhalál, egyik kezét a szája elé emeli.* - Tényleg te vagy az. Mondd, hogy emlékszel rám, és te vagy az. Ugye... ugye te vagy az? *Ennyit tud kinyögni, elvégre itt van a gyermekkori képzeletbeli barátja az orra előtt, és... és ugye emlékszik rá?*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Jan. 04, 2013 4:44 pm

*Kicsit zaklatott, ami azért ritkán fordul elő vele. Már vagy a harmadik kört teszik Moval a lépcsőkön. Ő persze repül, tehát e téren teljesen mindegy lenne, hogy felfelé, vagy oldalra, szóval nem gond a lépcső, max. a kutyus kezd kissé lassacskán fáradni, de azért ő is bírja még. Azért végül a kilátóban állapodik meg picit szusszanva, felrepülve a korlátra és ott ülve le. Ezt ha valaki lentről látná, akkor tuti szívbajt kapna, hiszen olyan messziről minden bizonnyal nem lehet kiszúrni, hogy vékony, átlátszó szárnyai vannak. Nincs túlöltözve, kis rózsaszín és persze természetes színek túlnyomó többségében, zöld, egy kis barna, a nyakában lévő szivárványszín sál, ami kissé elüt az egésztől. A kezében egy levelet szorongat, amit megírt ugyan, de a a baj, hogy nem szabadna feladnia, hiszen nem léphet kapcsolatba addig a falujával, amíg nem teljesíti azt, amiért jött, viszont erőteljesen zavaró az érzés, hogy nem tud választ kapni arra, hogy vajon Cassandra tényleg a testvére-e, vagy sem. Idegesen rezzennek meg folyton a szárnyai, pedig általában nyugodt és békés természet.* -Szerinted mi legyen Mo? Nem szabad megszegni a szabályt, de nem találom Valentine-t, viszont így csak emészt ez az egész. *Halkan sóhajt egyet, hát igen, nem kellemes, mert a kutya úgyse ad neki semmiféle választ.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Csüt. Jan. 03, 2013 2:05 pm

-Oh, hogy úgy félvér... *csúszik ki a számon egy kissé csalódott mondat és kicsit el is pirulok. Nem akarom megbántani a fiút, most mégis olyan érzésem van, mintha kicsit csalódot lenne. Vagy már összekeverem az érzéseimet az övéivel? *
- Nem bántásnak szántam, csak itt annyira nem figyelik a mágusvért. Persze, vannak itt is aranyvérű mániákusok, de annyi féle-fajta diák van, hogy az ilyesmivel igen kis mértékben foglalkoznak. Úgyhogy emiatt ne fájjon afejed, senki nem fog rád máshogy nézni. És hogyha azt mondod, hogy félvér vagy, vélhetőleg arra fognak gondolni, hogy fél-véla, fél-tünde, vagy éppen fél-démon.*magyarázom meg a dolgot és bocsánatot is kérek, majd ha a fiú az utolsó szavamra meghökkenve néz rám, akkor titokztosan elmosolyodom.*
- Igen, vannak fél-démonok is. Na meg fél-angyalok. Nagy, tollas szárnyakkal. *nevetek fel. Szerencsére az én fajomnak nincs ilyen különleges megkülönböztető jele, maximum a hosszú hajunk, de persze ez annyira nem is különleges, mint egy tollas szárny. Noah rákérdez, hogy én milyen fajba tartozom, mire kicsit elkomorulok. Nem is értem, hogy miért, hiszen büszke vagyok a fajomra, mégis... Furcsa érzés tölt el, ahogy Dos'garath-ra és a többi árnytündére gondolok.*
- Majd kerítünk rá alkalmat, hogy a fajomról meséljek neked, de most sem a hely, sem az idő nem alkalmas. *jelentem ki ellentmondást nem tűrő hangon, ám egy lágy mosoly játszik ajkaimon, amiből a fiú sejtheti, hogy tényleg szívesen mesélek neki, csak nem most.*
- Az biztos, hogy sokkal színvonalasabb és komolyabb iskola a Nezabar, mint a Roxfort. Itt nem félnek különleges tanokat tanítani, nem úgy, mint az angliai iskolában. *jelentem ki határozottan, és ismét vetek egy pillantást - egy búcsú pillantást - a birtokra.*
- Búcsúzom, két óra múlva kezdődik a gyakorlati óra és még át akarom nézni az elméletet. Remélem, hogy ott találkozunk. Az Asztrál-mentál kupolában lesz, odakint a Birtokon. Ha gondolo, elkísérlek, találkozzunk fél5-kor a Bejárati csarnokba! *ajánlom fel a segítségemet a fiúnak,majd búcsút intve hagyom ott a kilátót, a csodálatos kilátást és újdonsült ismerősömet, Noaht.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Csüt. Jan. 03, 2013 1:50 pm

- Az apám mugli volt, az anyám félig boszorkány, félig mugli családból származó félvér. Úgy látszik rá ütöttem jelen esetben, szóval nincs bennem semmi különleges.. *hajtom le a fejemet és próbálok nem arra gondolni, hogy az anyám mit is tett velem. Eszembe jut Izabella arca, lágy csengésű hangja és máris jobb kedvem lesz. Ha ő nem lett volna az életemben, valószínűleg elkallódtam volna pont azért, mert az anyám olyan volt amilyen. Tekintetem a távolba réved, majd egy fejrázással próbálok minden fejembe toluló gondolatot kitakarítani. Hülye módja ez az egésznek, de néha hasznos. Ilyenkor talán kicsit összerázom a rendszert és az össze-vissza csapódó gondolatfoszlányok valahol a háttérben meglapulnak. Igen, így is elkerülheti valaki a kellemetlenséget.
- Hát nem volt egy egyszerű találkozás! Állandóan a lányt néztem és olyan volt... mintha megigézett volna! Soha nem éreztem még ilyet, egyszerűen ijesztő! * vigyorodom el, majd mikor a kínos kérdés elhagyja a számat inkább a földet kezdem pásztázni. Pár pillanat múlva felpillantok és a fiú arcát bámulom. Feltűnik ahogy elkomorul, látom íriszét, ahogy összeszűkül, ajkainak csíkká préselődését. Hát ez egyre kellemetlenebb. Elég tapló dolog volt csak úgy nekiállni, és én nem szoktam ilyen szeleburdi lenni. Iza ezért biztos fejmosással jutalmazna és még inkább leégetne. Hozzáteszem teljesen jogosan.. *
- Ó... * Csak ennyit bírok kinyögni, mikor elmeséli mi is ő. Agyam ha egy tankönyv lenne most épp kinyílna és a lapjai iszonyatosan gyorsan szállnának. Elmém láthatatlan keze mintegy motor, úgy pörgeti az oldalakat, hogy megtalálja azt a részt a tudásomban, ahol el van raktározva az a pár információ az Árnytündérekről. Kár, hogy a Roxfortban nem tanultunk róluk bővebben, csak megemlítettük őket. Ez így nem igazán korrekt, pláne ha az ember szemben áll egy illetővel, akinek innentől kezdve nincs tisztában a szokásaival, a jellemének egy-egy biztos pontjával mely fajukra jellemző. Még csak azt sem tudom mit szabad nekik mondani, vagy mit nem, lehet embert esznek... bár ha a falak között tölti életét, akkor ez teljességgel kizárható.
- Nem igazán tudok sokat rólatok, bár szívesen hallgatnálak. * mosolyodom el bátorítóan és reménykedem, hogy nem ijesztettem el, és a továbbiakban is barátságos lesz velem. *
- Hát a Roxfort... nem volt rossz, bár amolyan továbbtanulás szempontjából jobb a Nezabar. Ott kijártam a 7 évfolyamot, ide azért jöttem, mert a tárgyak, és a tanárok olyanok, amilyenekre szükségem van. * magyarázom, majd próbálom végiggondolni a dolgot. A Roxfortban a bűbáj és varázshasználaton kívül nem igazán volt mit tanulni, mármint annak, aki egy kicsit is különcnek számít. Itt azért elég sok szak van, óra, kaszt... és talán a halottlátásommal is fogok tudni itt kezdeni valamit...