Északi torony - Kilátó

Hozzászólások száma : 400 Kaszt :

First topic message reminder :

A Kúria északi homlokzatán magasodik a Nezabar Varázsló iskola kilátótornya. A mellvédszerű építmény tornya kecsesen tör az ég felé, kacsú, ugyanakkor masszív építményével. A vörös téglából épült mellvédre a Kúria folyosójáról lehet feljutni 111 lépcsőfok megtétele által. A csigalépcső minden fordulójában egy-egy fáklya serceg kísértetiesen, bevilágítva az éjszaka ide bátorkodóknak az utat.

Ide csak a tényleg nagyon bátrak merészkednek fel, de aki feljön annak olyan kilátásban lesz része, mint kevés helyen a világon. Innét beláthatja az Árnymadarak-mocsarát, a Kúriát körülvevő területeket, a Kékfátyol-vízesést, és a Lélekölő-hegység bérceit és Mocsáron túl elterülő ismeretlen, veszélyes világot.

A Kilátó tetején egy hatalmas távcső segít abban, hogy mindenki kedvére gyönyörködhessen, de a távcső jó szolgálatot tehet abban az esetben is, ha netán az iskolát veszély fenyegetné. Az ellenséget az Őrző, aki mindig a Kilátóban tartózkodik, már nagyon-nagyon messziről észrevehetné és mire az ideérne, addig a kúria lakói felkészülhetnek a harcra.

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szomb. Márc. 30, 2013 9:38 am

*Figyeli, ahogy Libby elindul a korláton, és automatikusan egy másik alak jut eszébe, akit soha nem lehetett leszedni a tetőkről és a fák csúcsáról. Akkor, apró gyerekként nem aggodalommal, inkább csodálattal figyelte a mozdulatokat, de most, idősebb szemmel, Libbyt figyelve jobban érti mit érezhetett a bátyja amikor Damian produkálta magát. Egy rossz lépés... De mégis, az arcán kívülről alig látszik, hogy magában nyüsszög, hogy ugyan jöjjön már le onnan a lány mielőtt leesik.* - Orvgyilkos. Angolul jobban hangzik, így olyan negatív a hangzása, pedig igazából ők a jófiúk... Bonyolult a története, de azért említettem, mert a karakterek benne tetőkön mászkálnak, meg különféle épületeken. Amúgy bámulatosan jó, mert valódi városokban, valódi épületeket mászhatsz meg, szóval ha egyszer ellátogatsz oda, büszke lehetsz magadra, hogy ennek már voltál a tetején. Na nem igazából persze, de érted. *Vigyorogva magyaráz. A mozdulatok mindig lenyűgözték, de neki valahogy soha nem ment jól, túl sokat aggódott miatta, így meghagyja másoknak. Pedig hasznos lenne, nem csak szórakoztató.* - Hát, Szent Patrik nap jövőre, de jó bulik mindig vannak, csak meg kell őket találni. Sajnos olyan gyakran nem járok, de összeismerkedtem egy-két emberrel, akik azt mondták, majd szólnak. Holnap is lesz valami, ha érdekel.

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szomb. Márc. 30, 2013 9:27 am

*Igazából inkább lefelé figyel, szóval nem hallja meg a lábdobogást csak az utolsó pillanatban, amikor már Ewan éppen felér és kissé fújtat is minden bizonnyal, ha ennyire sietett.* -Áh szia! *Mosolyodik el kicsit, majd mostmár tényleg óvatosan elengedi a falat és puha léptekkel indul el a korláton. Annyi azért látszik rajta, hogy nem egy gyakorlott akrobata, egyszerűen csak szeret szórakozni a sorssal, és feszegetni elég erőteljesen a határait. Néha talán túlságosan is erősen. A megjegyzés hallatán elcsodálkozik, és talán kicsit hirtelen kapja oldalra a fejét, amitől leheletnyit meg is billen az egyensúlya, de végül sikerült visszaszereznie, és megállnia rendesen a lábán.* -Assassinnak? *Nem, erről nem hallott, nem játszott még semmi efféle játékkal, ami valahol teljesen érthető. Az apja nem sok szórakozási lehetőséget biztosított anno, aztán pedig az árvaházak újfent nem arról hírek, hogy minden földi jóval elhalmozzák a gyerekeket. A kérdésre pedig csak picit felnevet.* -Igen, te is? Elég jó volt, nem is tudtam, hogy ilyen sok ír van a városban. Lesz valamikor még ilyesmi? *Úgy fest Ewan azért jobban ismeri az itteni dolgokat, szóval jó információ forrás lehet e téren, minden bizonnyal külön hírleveleket nem szoktak küldeni, hogy mikor tartanak jó bulikat Nellondban.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szomb. Márc. 30, 2013 9:09 am

*Az utolsó lépcsőfordulónál megembereli magát, és felfut a végéig, így végül kifáradva támaszkodik a korlátra ugyan, de legalább végre fent van! A monoton lépcsőzés egy idő után inkább idegesítő volt, mint fárasztó, de leküzdötte. Vigyorogva a levegőbe boxol, majd kiszúrja Libbyt a peremen. Szerencsére a lány eddigre alighanem már észrevette a lábdobogás miatt, szóval nem fog nagyon ráijeszteni.* - Heló. *Köszön oda, majd közelebb lépdel. Nem kapja le a lányt rögtön a korlátról, csak ráérősen áll, meg ha Libby elindul, akkor sétál mellette, hogy ha véletlen mégis zuhanna, utána tudjon kapni. Gondolt arra is, hogy netán felmászik utána, de nem, neki ez nem menne ennyire jól.* - Komolyan, ha egyszer lesz gyerekem, megtanítok neki mindenféle akrobatikus cuccot... kiképzem assassinnak, mint a játékban. Vagy majd a bátyám ikreit. *Talán nem pontosan érthető, hogy jön ez ide, de végülis mégis, mert a korláton járás elég akrobatikus dolog.* - Szóval, kiheverted a bulit?

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szomb. Márc. 30, 2013 8:54 am

*Mostmár jó ideje megérkezett, és sikeresen talált magának szobát, első nap még ki is bulizta magát kicsit, szóval egészen jól el van, meg minden. Az idő viszont elég pocsék itt Bulgáriában, bár Anglia sem arról híres, hogy olyan nagyon durva jó időjárással rendelkezne, persze attól is függ, hogy kinek mi számít igazán jónak. Reggeli után a torony felé veszi az irányt, hogy egy kicsit kinézzen, most épp nem esik az eső sem, ami azért pozitívum. Zöld farmert visel, nem azért, mert ír, hanem azért, mert egyszerűen ehhez volt kedve, no meg amúgy sem rendelkezik túlságosan széles ruhatárral. Farmerkabát felül, ami alatt egy narancs színű csinos kis enyhén dekoltált felső bújik meg. Szimpla tornacipő a lábán, így kaptat fel a lépcsőkön, egészen kifulladva mire eléri a célt. Az egyszer tuti, hogy nem kimondottan alacsony a kilátó, és még lift sincs, vagy legalább mozgó lépcső lenne, vagy hasonló. Kikönyököl a korlátra egy pillanatra, egészen ki is hajol, hogy felmérje mi lehet lent, meg egyáltalán mennyire vannak magasan.* ~A lépcsők alapján magasabbnak tűnt!~ *Hát igen, sokat kellett kaptatni na. Aztán végül gondol egyet, és odalibben, ahol a korlát pont érintkezik a fallal. Ügyesen húzza fel magát. Úgy pont egy láb széles a korlát, így viszonylag kényelmesen fel tud lépni rá, egyelőre még kapaszkodva a falban, de egyértelműen látszik, hogy az a célja, hogy végiglavírozzon a másik oldalig.*

Animágus alakja: Házi kaszáspók · Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szer. Feb. 13, 2013 9:03 pm

*Az első zuhanás még nem érti rosszul. Csinált már ilyet az enciklopédiával, nem találta kellemetlennek. Szinte várja, hogy megérkezzenek a Logan által választott helyre, de a másiknak egészen furcsa dolgok járnak a fejében. "Nem az a lényeg hova, hanem, hogy hogyan." Ez egészen addig hangzik gyönyörűen, amíg egy meggondolatlan fél- sárkány el nem kezd liftezni egy kezelés alatt álló, gyomorbeteg lánnyal. Kb az első fordulónál szép zöldes színt ölt magára, az arca pedig felfúvódik, mint aki épp most tartja vissza erőnek erejével a hányást. Válaszolni nem tud, de nem is mer, gyomrában vad indiántáncot jár a sav és a bájital. Kezeivel jelzi finoman, hogy ez így nagyon nem lesz jó, most azonnal vissza kell menniük a Kúriába, mielőtt komolyan rosszul lesz. Ez sajnos már az odafelé úton meg is történik, le kell szállniuk a hóba, hogy némi gyomorsavat hányhasson fel. Ramatyul néz ki, de a szemeiben vidáman ragyognak a csillagok.*
-Nem a te hibád.
*Előzi meg halkan suttogva a férfi önmarcangolását. Zsebéből remegő kézzel kapja elő a fura színű bájitalt, és nagyot kortyol belőle. Megreszket a keserű íztől, de láthatóan minden másodperccel jobban és jobban lesz. Egy idő után arra is készen áll, hogy újra felkapaszkodjon Logan karjaiba, és tovább szeljék a levegőt a Kúria felé. A Betegszobába viteti magát, ahol az ápolók rosszalló tekintettel veszik át gyógyulni nem akaró, engedetlen, össze-vissza repkedő betegüket.*
-Jó éjt, Logan! Ne aggódj, meggyógyulok! *Mondja halvány mosollyal, és egy tétova puszit nyom a fél-sárkány bal orcájára. Ezek után stabil oldalfekvésben helyezkedik el az ágyon, s lehunyja szemeit, de nem tud elaludni. Olyan érzése van, mintha még mindig repülnének.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szer. Feb. 13, 2013 8:47 pm

- Nem így gondoltam. *próbál javítani rögtön. Nem szeretné, ha rajta múlna Diana élete. Megszerette a lányt, és az egyik legrosszabb dolog, amit a szeretteinkkel tehetünk, hogy magunkhoz láncoljuk őket, úgy, hogy az akár a kárukra válhat, úgy, hogy attól sérülhetnek. Megborzong a gondolatra. Szabad neki egyáltalán kötődni, vagy hagyni, hogy hozzá kötődjenek? Halasztja a témát. A feje zsong a repülés gondolatától. Életeleme a levegő és örül, hogy ezt végre megoszthatja valakivel. lébe veszi a lányt és lassan felemelkedik vele. Őt is megnyugtatja, hogy az erősen kapaszkodik, saját erejéből is tartja magát. Ahogy lazul a szorítás, egyre gyakrabban pislog lefelé. Megmutatja a kúriát a magasból. Valóban gyönyörű. Az ablakok sok száz ékkőként csillognak, miközben az épület körvonalai finoman elmosódnak a mélykék estében. Ismét lepillant és Diana épp visszanéz rá. Erre az egyszerű mondatra zavarba jön ismét és fülében egy szó cseng: tetszenek.*
- Ennek örülök. *nyugtázza a fejlődés-szerű kijelentést egy bamba mosollyal. Nem szívesen vesz tudomást arról, amit már az első találkozásukkor megállapított. Diana gyönyörű. Tovább kell repülniük, mert ilyen lassan haladni sokkal nehezebb és fél, hogy elfárad. Csak akkor tűnik fel neki, hogy a sapka hiányzik, mikor a tulajdonosának.*
- Nem az a lényeg hova, hanem, hogy hogyan. *mondja vigyorogva, majd magához szorítja a lányt és gyors ereszkedésbe kezdenek. Az egész olyan, mintha szánkóznának, csak épp hó és szánkó nélkül, teljesen szabadon. Még messze vannak a földtől, mikor fékezni kezd. Nem szeretne megkockáztatni egy becsapódást. Felfelé pedig egy kicsit nehézkesebben mennek. Ennek ellenére tesz pár kört így fel-le liftezve, közben kiélvezve a gyors, zuhanó szakaszokat. Az amúgy szokásos légi-bukfenceket, dugóhúzókat nem meri megkockáztatni. Már az is elég bátor dolog tőle, hogy eljött.*
- Van még valami, amit szeretnél megnézni? Bár lehet, hogy lassan vissza kéne mennünk. *mondja. A csillagokra néz, bár a fénykörből nem sokat lát, úgy tűnik lassan ideje visszatérni a kúriába. Ha a lánynak nincs kifogása, visszafelé veszi az irányt.*

Animágus alakja: Házi kaszáspók · Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szer. Feb. 13, 2013 8:21 pm

-Akkor nem megyek. *Nyugtázza a dolgot.* -Elvégre, eddig is éltem valahogy, ez után is fogok.
*Hangja nyugodt, de a mondatai valahogy más szövegkörnyezetbe illenek. Mintha a műtétről beszélne, s valószínűleg úgy is értelmezi a dolgot. Részéről a téma lezárva, nem lesz műtét, nem lesz kezelés, nem lesz változás. Kicsit mintha könnyebben venne levegőt. A közelség számára nem bír olyan nagy jelentőséggel, sokkal inkább az a normális, a megszokott. Éveken át tanulta, hány lépésre kell megállnia az emberektől, hogy azok ne érezzék magukat kellemetlenül beszélgetés közben, mégis pillanatok alatt tudja elfelejteni az összes ilyen szabályt, ha van, aki elfeledtesse vele. Az emelkedésnél még görcsösen kapaszkodik, de ahogy egyre feljebb és feljebb érnek biztonságosan, úgy lazul az ő szorítása is. A földből alig lát valamit, ellenben a kúria gyönyörű innen. Csupa fényes ablak, színes függöny és lámpa. Próbálja elképzelni, mennyire káprázatos lehet ez Logan számára, és modellezni magában az áhítatot, amit az emberek a művészien megragadó dolgokkal kapcsolatban éreznek. Nagyon nehéz dolga van, egészen addig, amíg fel nem néz. Kicsit eltátja a száját.*
-Szépek a hajadba fonódó csillagok. *Mondja csöndesen.* -Azt hiszem tetszenek.
*És pár percig tényleg el is hiszi, hogy csodálattal tölti el a fél-sárkány csillagoktól ragyogó alakja. Nem is érdekli igazán, mi történik a földön, Nellond csillogása sem vonzza, csak bámul fölfelé, mint akit megbabonáztak. A kérdésre kapja csak fel a fejét.*
-Kapitány, én? Oh, értem, rajtam van a sa... *Vagy nincs. A szél lesodorta a fejéről a hetyke tengerészgyalogos kalapot. Ha szerencséjük van, még a Kilátóban. Mindegy is, számára semmit nem jelent egy egyszerű tárgy. Mosolyogni próbál.* -Úgy látom, mostantól te vagy a kapitány. *Közli tárgyilagosan.* -Hová szeretnél vinni?

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szer. Feb. 13, 2013 8:06 pm

- Nem szeretném ha elmennél. *csúszik ki a száján. Milyen röhejes gondolat valakitől, aki pontosan tudja, hogy a szerettei előbb-utóbb úgyis kihalnak mellőle. Nem tetszenek neki különösebben ezek az őszinteségi rohamok. Sokkal egyszerűbb elrejteni a fontos dolgokat. Ennek ellenére tartozik annyival Diana bizalmáért, hogy ne hazudjon.*
- Majd máskor elmagyarázod. *mondja mosolyogva, és tényleg így gondolja. Örül, hogy a lány nem tiltakozik, mikor felajánlja a sagítségét.*
- Nem kell elvárnod. ~Én akkor is melletted állok.~ *teszi hozzá már csak gondolatban. Elege van a nagy hősies jelenetekből, akkor is, ha kivételesen őszinték. Vissza szeretne térni eredeti viccesfiú szerepébe, bár ez tudjuk, hogy lehetetlen. A toronyba érve elérkezik a cselekvés pillanata. Felkapja a lányt és szorosan magához húzza. Rég volt ilyen közel bárkihez és most meg kell állapítania, hogy hiányzott neki. Az apró és törékeny lány a karjaiban, átkulcsolja a nyakát. Elemelkednek a padlótól, majd szép lassan a kilátótól is távol kerülnek. Szaporábban kell csapkodnia, hogy biztosítsa a levegőben maradásukat. Fél szemmel Diana reakcióit várja, és reméli, hogy láthat valamit. Elindul a birtok fölé, majd egy idő után megfordul. Nagyjából ötven méteres magasságból szemlélődnek.*
- Hogy tetszik a kúria a magasból? *kérdezi emelt hangon. Nehogy a szél elvigye a hangját. * - És most merre menjünk? Te vagy a kapitány. *készségesen várja az utasításokat.*

Animágus alakja: Házi kaszáspók · Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szer. Feb. 13, 2013 7:17 pm

-Talán. Talán nem. Lehet, hogy kezelésre szorulnék, és akkor vissza kellene mennem az elmegyógyintézetbe. Akkor valószínűleg jó pár évig megint nem találkoznánk. A Nezát sem tudnám időszerűen elvégezni. Az is lehet, hogy az ott tanultakból és a szerzett tapasztalatokból fel tudnék állítani egy rehabilitációs programot a számomra, és akkor egy felügyelő kellene csupán, aki be is tartatja azt. Tudtad, hogy a kezeltek nagy többsége hiába akar meggyógyulni, folyamatosan ellenszegül a kezelésnek? Nagyon érdekes pszichológiai háttere van. Bár nem hiszem, hogy téged komolyabban megragadna a téma. *Az anyagi segítségre csak bólint. Nem érez büszkeséget sem, amit megsérthetnének, így könnyen veszi a segítséget.* -Mindenesetre nem várhatom el, hogy arra áldozz az idődből és energiádból, hogy engem támogass, és esetlegesen felügyelj. Vannak erre szakemberek, akiket ezért fizetnek. Neked megvan a magad élete.
*Amit persze arra használ fel, amire akar, de ez már kimondatlan marad. Nem akarja a mondataival befolyásolni Logan gondolatait és érzéseit. Neki kell döntenie, bármiről, ami az ő életét érinti. Nagy levegőket vesz, most érzékeli csak igazán, hogy mennyire magasan is vannak. Semmi baj, van B terve arra az esetre, ha lezuhannának. Hiszen ott van az Enciklopédia, aminek segítségével ő maga is repülhet. Ez mindent egyszerűbbé tesz. Logan a karjaiba veszi, ami normál esetben elolvasztana bármilyen nő nemű lényt. Közel a szíve dobbanásaihoz, beletemetkezve az illatába, érezni a női gyöngeséget és a védelmet, amit a másik nyújtani tud... Számára mindez távoli és ismeretlen. Csupán arra koncentrál, hogy jó erősen megkapaszkodjon saját csuklójába, ami körbe fonja a fél-sárkány nyakát. Elméletben nem kellene lezuhannia. A szárnycsapásoktól kicsit azért megrázkódik. Ténylegesen felemelkedni a földről úgy, hogy nem ő irányítja a repülést... meredek. Mégsem fél. Nem csupán az érzelem mentesség teszi, a hűvös logika is rásegít. Logan nem vállalná be, hogy megölheti az egyik diáktársát, ha nem lenne biztos abban, hogy meg tudja tartani.*
-Kényelmes, igen. Ha késznek érzed magad, induljunk!

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szer. Feb. 13, 2013 6:57 pm

*Épp csak egy kicsit rendül meg attól, hogy az ő érzelmi hullámzásaitól a lány olyan messze van. Pedig normális esetben ő sem érzelgős. Vagyis nem a csöpögős módon. Könnyen ráhangolódik már élőlényekre, megérzi azok gondjait és sajátjaként éli meg. Pont ezért lehet, hogy Diana társaságát egy pontig felszabadítónak tartja. Mostanra viszont kétségbeesetten próbálja pótolni az ő érzelmeit is. Ezt az állapotot viszont nem lehet huzamosabb ideig épp ésszel kibírni. *
- Tehát, ha lennének érzelmeid, az lehet, hogy még rosszabb lenne? *kérdezi és arra gondol, mit csinálna Diana, ha most oda tudná adni az érzelmei felét. Boldog lenne?*
- Lehet, hogy segítenem kéne, de ezt csak te tudod eldönteni. Ha pedig anyagi segítség kell, csak szólj. *ajánlja fel, bár nem biztos benne, hogy ezzel nem gázol-e bele a lány büszkeségébe. Vagy valami ilyesmibe... A teleport felé veszik az irányt, majd felcaplatnak a toronyba vezető számos lépcsőn.*
- Kicsit meggondolatlan voltam *motyogja közben magában, hiszen ha mégse bírja el, tényleg nagy bajok lehetnek, de ugyanakkor bízik a saját erejében.* - Ne aggódj, jó lesz. *villant széles mosolyt, mikor végre felérnek. *
- Most... Most fel kell hogy emeljelek. Sajnos a hátamra nem tudsz felülni. Úgyhogy másképp kell megoldani. *vakargatja a fejét, majd közelebb lép és a lány térde és válla mögé benyúlva felemeli.* - Most kapaszkodj, teszünk egy próbát. *azzal néhány szárnycsapással kicsit elemelkedik a talajtól. Szerencsére a kilátó teteje nem nyúlik ki az egész tornác fölé. Lepillant Dianára.* - Ha kényelmes, akkor indulhatunk.

Animágus alakja: Házi kaszáspók · Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szer. Feb. 13, 2013 6:28 pm

*Most kellene nevetnie, kedvesen, mint a filmekben, mégis képtelen rá. Arca és szíve is üres marad, egyszerűen képtelen arra, hog az árnyékát is mutassa annak, amit elképzel. Pedig kifejezetten lovagias Logan kifakadása, olyasfajta, amiért egy nő bomlana. Diana pedig csak ül, és úgy ~~érzi~~ gondolja, ő a világ legszerencsétlenebb hullája.*
-Talán ijesztő lehet a számodra. Számomra semmilyen. ha valamire az ijesztő szót akarnám ráaggatni, akkor az az agyműtét lenne. Ahhoz, hogy kiderüljön, segítene -e, csinálni kellene egy teljes CT-t. Ez egy olyan gépi módszer, ami lemodellezi az egész agyat, megmutatva annak minden részletét. Az a baj, hogy egy CT vizsgálat iszonyatosan drága. Talán ha eladnám a hajómat, pont kitelne belőle a vizsgálat és talán még a műtét is. Mondjuk akkor nem lenne házam, ha kijártam a Nezabart. Bonyolult kérdés ez, nagyon sok apró részletre kell odafigyelni, amikor döntést hozok. Az is lehet, hogy minden jól alakul, ki tudom fizetni a CT-t és az operációt is, de pl rögtön utána idegösszeomlást kapok, mert egyszerre rám szakadnak az elmúlt időszak emlékei. Hogy csak egyet említsek: megöltem a Mesteremet. Körülményes kérdés...
*Az invitálásra csak bólint, és a teleporthoz vezeti Logant. Valószínűleg nem gyakran használja, hiszen szárnyaival gyorsan átszeli a Kúria-Labirintus távot. Számára a teleport az evidens, hiszen a hó majdnem térdig ér. Épp elég a felfelé lépcsőzés, bár azt nem igazán érti, hogy miért fentről indulnak. Jobb lenne, ha még a talajon kiderülne, elbírják e vagy sem. Mindenesetre a kilátóba érve nem felejt el fényeket idézni maguk köré, hogy ne essenek hasra semmiben. Így tisztán látja Logan arcát is.*
-És most? Hogyan kezdjünk bele? *Kérdezi tárgyilagosan.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szomb. Feb. 09, 2013 5:18 pm

*Hát így első ismertség alapján nehéz elképzelni a sötét idegenről, hogy színesebb ruhákat is szokott viselni. Valahogy nem is passzol hozzá annyira, de ha ő mondja, akkor bizonyára igaza van.* -Majd egyszer akkor is biztosan összefutunk, amikor nem leszel ennyire búskomoran öltözve. *Jegyzi meg egy apró mosollyal, aztán úgy fest már tényleg indulni készül a másik. A bókra lesüti egy pillanatra a szemét, aztán megint felnéz, de akkor az idegen már szinte teljesen bent van az épületben, tényleg indulni készül. Még a nevét sem tudja, ez így van, de hát...nem is kell mindenkinek mindig tudni a nevét, ő sem mutatkozott most be, valahogy nem is igényelte.* -Te tudod, de megfigyelőnek lenni azért hosszú távon elég unalmas lehet, persze nem ítéllek el, ha neked úgy jobb, akkor persze a te döntésed. *Átveszi a kesztyűt, de mostmár csak a zsebébe gyűri be, már úgyis bemegy majd ő is, sokáig tényleg nem érdemes kint ácsorogni, még akkor sem ha kabát is van rajta.* -Szívesen és jobbulást! *Int utána, majd még kipillant az hegyek felé, aztán mégis csak belépdel a kúriába gyorsan. Fene tudja merre tűnt el az idegen, tökéletesen semmi nyomát nem látja már.* -Penny...Penny vagyok! *Kiáltja még bele a csendbe. Talán még hallotta, talán már nem, fene tudja. Aztán csak finoman megrántja a vállát, leveszi a sapkát is, és visszalépdel a szobájába.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szomb. Feb. 09, 2013 5:05 pm

*Felhúzza a kesztyűt, és szándékában áll majd a későbbiekben visszaadni.* Szokott. Most pont azt a ruházatomat fogtad ki, amikor nem öltöztem nagyon színesbe, egyébként kedvelem a cicomát. *Vallja be az igazat. Bólogat Penny szavaira, mégis nehezen tudja elképzelni magát takaróba bugyolálva, amint éppen kúrálja magát, de jobb választás nem marad, hiszen egy beteg fantom, nem is igazán fantom.* Megyek is, ezt a pár percet szántam a levegőzésre, no meg az ismerkedésre, és örülök, hogy ilyen kedves társaságom akadt. *Jegyzi meg bókolva a koboldkának, aki tényleg így ismeretlenül, nem is faggatja, mégis segít rajta, igazi jótét lélek. Mégis ebben a sötét világban él, nem tapasztalta meg még úgy igazán mi az a szenvedés, bár szó mi szó, maga alatt volt, amikor a srác kiért a kilátóhoz. Talán mégis, de jól viseli? Meglehet.* Itt mindig történik valami, akár részt veszünk benne, akár megfigyelünk. A sötétség, az ármány, mind életünk része, menekülni előle értelmetlen, úgyis utólér. *Tolja hozzá keserű felhanggal, és jólesően érzi, hogy szétárad ujjaiban a kesztyű melege, amit immár lehúz, és visszaszolgáltatja.* Nem is kell hogy történjen, abból egy életre elegem lett, jobb kimaradni mindenből. *A család szóra elhúzza a száját, és megrázza a fejét, nem, egyedül van, és ez talán már sosem változik.* Köszönöm a kesztyűt, és a jótanácsot, vigyázz magadra. *Biccent még, aztán visszasétál a saját lakrészéhez. Mézes teát készít, fokhagymás ízesítéssel.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szomb. Feb. 09, 2013 7:13 am

*Csak igaza lett no, hideg van itt kint akárhogy is nézzük. Átadja hát a kesztyűt, nem igazán illik a srác sötét öltözetéhez.* -Furán áll, de legalább van rajtad egy kis szín. *Önkéntelenül is elmosolyodik, hiszen ő maga imádja a színeket, képtelen lenne mondjuk csak fekete-barna ruhákat felvenni, az olyan, mintha az ember folyamatosan gyászolna, már-már kétségbeejtő lenne számára.* -Akkor marad a meleg tea, esetleg fokhagyma, és persze méz, kiskoromban a méz mindig nyerő volt. *Igen, hiszen édes, és nem csoda, ha a mai napig is nagyon szereti. Egy jó kis mézes tea a legkellemesebb, a meleg takaró alatt.* -De azt hiszem lassan be kéne menned melegedni, és akkor nem fagysz ide még jobban. *Az események szócskára picit megint oldalt dönti a fejét, nem zavarja, hogy a másik közben beljebb megy, jobb is, mert tényleg alig van felöltözve, hogy kint ácsorogjon.* -Eseményekről? Mégis mire gondolsz? *Az órákon persze szokott lenni ez meg az, de úgy igazán mélyen nincs benne az eseményekben, persze halott már sok mindenről, amiket Rosetta mesélt, de azokban nem szívesen lenne benne önként.* -Megfigyelni? Tényleg elég unalmas lehet, akkor nem is nagyon történik veled semmi, ismersz egyáltalán valakit, akivel szoktál beszélgetni, vagy mindig csak figyelsz? Ez...ez azért szomorú. *Bukik ki belőle. Nem is tudja a másik nevét, de ahogy beszél, amiket mondd az alapján igenis már így első látásra sajnálja. Eléggé zárkózottnak tűnik. A család említésére elmosolyodik, de aztán úgy fest a másik indulni készül, bár mégsem teszi. Érdeklődve néz utána, ahogy ott bent ácsorog.* -Igen, szép család, neked nincs? *Itt él egyedül, megfigyelőként, valahogy esélyesnek tűnik, hogy neki nincs. Tényleg szomorú.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Feb. 08, 2013 6:06 pm

*Előtte nem ismerte a lányt, csak saját magából indul ki, mintha hasonló nyomott jeleket fedezne fel Pennyn, mint amivel ő küzd. Egészen biztos, hogy nem ugyanolyan a múltjuk, bár ki tudja? A kesztyűt mosolyogva veszi át, már piros színben is játszik az orra, ahogyan bólintva felhúzza.* Köszönöm, igazad lehet, de nem, nem háborgatom ilyen aprósággal a betegszobát, majd valami házi gyógymód. *Hátrapillant, és ha Penny nem haragszik, akkor beljebb is lép a folyosóra, úgyis nemsoká menne már.* Azért, mert nem maradok le az eseményekről, és végülis ide járok, csak... *Nyel egyet, aztán kimondja.* Nem veszek részt a dolgokban, inkább megfigyelek. Unalmasnak tűnik, nemigaz? *Az otthon szóra beharapja az ajkát, neki már ez az otthon, minden más, ami valaha volt - elveszett. Nem megy neki még az ismerkedés sem, pedig megfogadta, hogy ettől az évtől nyitottabb lesz, próbálja kiadni magát, és még csak előre sem tudott lépni. Egy tapodtat sem. Háromszor is megpróbálta, és mindhárom próbán elbukott. Keserűség tölti el, olyan jó lenne mindent elmondani, de tart tőle, hogy elitélnék. Inkább ki kéne állni a kilátó peremére, és aláhullani, a sírba vinni azt, aki egykor volt. Úgysem él már igazán. Visszatér a jelenbe, egykedvűen hallgatja a lányt, és azon tűnődik, mit is tudna hozzátenni. Teljesen kívül álló.* Szép családod lehet. *Szavai hangsúlytalanok, mintha azt várná, hogy hátha kihúznak belőle valamit.* Azt hiszem megyek is, jó volt beszélgetni, de most pihennem kéne, kúrálni ezt a hideget. *Vonja meg a vállát, de mégsem indul még.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Feb. 08, 2013 5:49 pm

*Azért nem csicsereg annyira, bár tény, hogy viszonylag magas a hangja, de az is, hogy pár hónapja még sokkal oldottabb volt. Idő kell, hogy visszatérjen a rendes önmagához, ha ez még lehetséges teljes mértékben. De azért ha nem is száz százalékos, azért jó eséllyel nagyjából menni fog. Elmosolyodik, amikor a másik tüsszent és végül igazat ad neki. Gondol egyet és lehúzza a kezéről a kesztyűt.* -Kéred kölcsönbe, amíg kint vagy? Nekem jó addig a zsebem is. *Végülis az is meleg, és akkor maximum ácsorog zsebre dugott kézzel, az sem nagy ügy. Bár már úgy fest, hogy esélyes a megfázás.* -Meleg tea, bár azt hiszem a gyengélkedőn pillanatok alatt ki tudnak gyógyítani. *Jegyzi meg, aztán picit elcsodálkozik a válaszon, hogy magán tanuló és nem jár órákra sem. Furcsa.* -De ha magán tanuló vagy, akkor miért laksz itt? Miért nem...mondjuk Nellondban, vagy otthon. Nem értem. *Homlokráncolva morfondírozik, megfejthetetlen talány és érthetetlen, de biztosan van rá valami jó ok és indok. Egyelőre még tippje sincs, hogy mi is lehet az.* -Azt hiszem nem is nagyon van jelentőségük, mármint a szakoknak, szóval...ilyen téren nem is számít. Én Eramiros vagyok, ez nálunk elég gyakori. Jár ide pár unokatestvérem, ők is többnyire azok, kivéve persze Desmondot, ő Belsirionos lett, de nem csodálom, túlságosan harcias típus, persze a maga módján. *Jó, talán most tényleg megint csicsereg kicsit.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Feb. 08, 2013 5:36 pm

*Kedvelve hallgatja a csöppség csicsergését, akaratlanul is odaragad ajkaihoz a mosoly. Ebben a csúf világban üde színfolt, holott hősünk már annyi szenvést látott, sőt okozott is, úgyhogy jó egy kicsit kiszakadni az emlékből. Mindentől függetlenül vontatottan reagálgat, a mimikáján is látszik, hogy zavarban van. Az elmúlt időben kitört a sötétségből, az ismeretlenségből, de nem ad magából semmit, csak a társaság kell neki, ami nincsen így jól. A végén még igazat fog adni az arogáns angyalnak. Vagy ő volt arrogáns? Szemszög kérdése.* Igazad van, máris érzem a cidrit. *Borzong meg, vágyakozó pillantást vet a véla kesztyűjére, de nem, csakazért sem kéri el, délcegen kihúzza magát, és nagyot szippant a levegőből. Mint egy rendíthetetlen ólomkatona. Nos igen, de a jeges szél a tüdejébe hatol, amitől meggyörnyed, ennyit a férfiasságról. Nagyot tüsszentve fordul el, hogy kifújja az orrát.* Hogyazajó... *Rázza meg a fejét, és picit beljebb lép, legalább a hátában érezze a kandallók forróságát.* Hogy én...? *Kérdez vissza, annak ellenére hogy tudta, el fog következni ez az idő is. Nem akar mellébeszélni, de a kitárulkozásnak sincsen most itt az órája.* Az vagyok, de... magánként. Engedéllyel. *Teszi hozzá ragaszkodva a formális megfogalmazáshoz. Még inkább hátralép, kezd megriadni a kiváncsiságtól.* Nem járok órákra, mert jobb nekem így. *Inkább gyorsan témát vált.* Nem is nagyon ismerem a szakokat, te kit erősítesz? *Kérdezi orrfacsoró érzéssel a szaglószervében, menthetetlenül megfázott.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Feb. 08, 2013 5:22 pm

*Áh nem is arra gondolt, hogy lelökné, csak egyszerűen a hirtelen megjelenő idegen miatt rezzent össze kicsit, túlságosan elmélázott előtte. Majszolgat a mogyoróból, csak 1-1 szemeket, szóval a beszédben nem zavarja különösebben.* -Te tudod, nekem bőven jó most a kabát, szerintem egy pulcsiban pillanatok alatt kékre váltana a szám. *Még így is hidegnek érzi a levegőt, nem véletlenül van rajta a sapka meg a kesztyű is. Jó persze elemi mágus, megoldhatná a helyzetet mágiából is, de az olyan túl egyszer lenne nem? Nem lehet folyton mindent varázslattal megoldani.* -Ez mondjuk igaz, bár ahhoz azért fel lehet öltözni. *Picit oldalra dönti a fejét. Még nem látta a srácot eddig és nincs rajta semmiféle jelvény sem.* -Te diák vagy? A korod alapján annak tűnsz, de nincs kitűződ. Azt úgy tudom hordani kell, vagy már nem kötelező? Vagy nem is vagy diák? *Homlokráncol kicsit, végülis az is lehet, hogy csak valami konyhai kisegítő, aki időnként jön fel Nellondból, de akkor meg miért mondaná, hogy bent sokszor fülledt van, ha amúgy nem itt lakik. Úgy beszél, mint aki a kúriában lakik. Eddig? Tehát, akkor már egy ideje itt van, nem új diák, vagy dolgozó, vagy akármi.* -Még nem láttalak, pedig már jó ideje koptatom az itteni padokat, igaz, hogy most nem voltam pár hónapig. De...köszönöm! *Mosolyodik el kicsit arra, hogy szimpatikusnak tűnik. Nem dobja a dolgot így hirtelen vissza, egyelőre még nem tudja megállapítani, hogy mit gondol a srácról.* -Te is...kedvesnek tűnsz. *Böki ki végülis, kapott mogyorót, azt végülis sorolhatjuk ide.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Feb. 08, 2013 5:07 pm

*A meglepett rezzenésre akaratlanul is felnevet, majd nyugtatóan int, hogy semmi baj nincsen, nem fogja innen lelökni a koboldvélát. A mazsolás-mogyoró magától értető módon zacskóban van, a zsebében kissé fura lenne a dolog, ha úgy kínálgatná. Megvárja, amíg Penny kivesz egy adagot, aztán ő is csemegézni kezd, időnként oldalt pillanatva néhol pedig a tájat fürkészve.* Áh, azért nem fogok megfagyni, bírni kell. *Aztán hülyejkujjával hátramutat a folyosóra, ahonnan kilépett.* Bent sokszor olyan fülledt van, nem árt, ha tudok levegőzni, még ha csak pár percre is. *Nem akar teli szájjal társalogni, ezért ami még a szájában van, lenyeli, a többit pedig zsebre vágja. Olyan régen volt már távol a kúriától, hogy teljesen el is felejtette már, hogy milyen az. Egyszer volt a temetőben, de akkor is iszkolt vissza gyorsan a biztonságos menedékbe. Ám mintha a lányt is nyomasztaná valami. Mégsem érzi jogosnak a faggatózást, ő maga senkinek nem szokott elárulni semmit, akkor nem volna korrekt csereüzlet ha titkokat akarna kihúzni. Inkább zavartan hallgat, kijött, de a beszélgetést már nehezen indítaná, hiszen akkor tapasztalva az előzőekből, neki is válaszolnia kéne.* Kár, hogy nem ismertük eddig egymást, szimpatikusnak tűnsz. *Böki ki, és teljesen idiótának érzi magát, nem tudja, hogy mit is mondhatna, feszeng a helyzettől.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Feb. 08, 2013 4:55 pm

*Nem is nagyon figyel arra, hogy közeledne valaki, annyira el van foglalva azzal, hogy a távolba réved. Egyszerűen lekötik a gondolatai, maga sem tudja, hogy pontosan hol is járnak, csak úgy...máshol. Azért arra már felfigyel, amikor valaki mellé könyököl. Egy picit össze is rezzen a meglepettségtől, és a hirtelen ijedtségtől. Ösztönös, nem azért van, mert a másik félelmetes lenne, egyszerűen csak meglepte a megjelenése. Egyszerű garbó van rajta, csoda, ha nem fázik, bár nincsenek teljesen kint, mintha mondjuk az erdőben sétálnának, vagy ilyesmi, de azért ő nagyon is elállja a téli kabátot. Oldalt fordítja a fejé, felnéz a másikra, aztán a mogyoróra pillant. Végülis alig evett ma még valamit, úgyhogy akárhogy is, de el fog férni egy kis kaja a gyomrában azért.* -Szép estét neked is, és igen kérek, köszönöm! *Bizonyára valami zacskóban lehet a kis nasi, szóval utána nyúl és kivesz magának pár szemet, amit kesztyűs tenyerébe tesz és onnan eszegeti, levéve persze a kezét a korlátról mostmár, mert úgy viszonylag kényelmetlen lenne. Inkább megfordul és a hátát veti neki, úgy néz oldalt a srácra.* -Nem fázol így? Egy szál garbóban nem lehet túlságosan meleged, simán mínuszok vannak már.

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Feb. 08, 2013 4:42 pm

*Őt nem zavarja a szellő, főleg hogy egész életét itt éli a falak között, ha zord az időjárás, akkor nem megy az erkélyek közelébe. Most azért annyira nem vészes, ezért némi nézelődés után megteszi, mostanság már nem is először. Most ismét egy vöröskét sodor útjába az élet, de megfogadva a múltkori angyal intelmét, most okosabban kell eljárni, nem annyira titokzatosan. Hazudni nem akar, de felfedni sem magát, ezért majd kiagyal valami álsztorit, vagy ilyesmi. Külsőleg most nincsen annyira felcicomázva, egy sötét garbót, és egy szép vászonnadrágot visel, ahogyan kilép Penny mellé a kilátóhoz. Lepillant, innen szép lene pofára esni. Elmosolyodik az apróbb termet láttán, aztán a lány mellé könyököl, még ha nem is abba a magasságba.* Szép estét a kishölgynek. *Mormolja és a lány felé fordul. Zsebéből egy kis mazsolás mogyoró kerül elő, a büfében nem szoktak semmit kérdezni, meg van nekik tiltva.* Megkínálhatlak? *Dönti oldalra a fejét, ajkain hamiskás mosoly játszik.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Pént. Feb. 08, 2013 4:18 pm

*Hűvös esti szellő fúj, de ez most nem zavarja. Pár napja érezett csak vissza az iskolába, Lotty-t egyelőre lent hagyta Nellondban, amúgy is hiányzott neki Dana, meg a Waylan család, így egyáltalán nem bánta, hogy most nem kell visszajönnie az anyjával az iskolába. Otthon volt, kicsit regenerálódott és most úgy érzi, valamivel jobb. Talán túl van rajta, talán kicsit átvészelte ezt a rettentő nehéz időszakot és kicsit összeszedte magát végre. Összehúzza magán a piros télikabátot, mert azért nincs valami meleg, de mégis jobb most a friss levegő, mint bent a szobájában, ami egy kicsit olyan idegennek tűnik, pedig csak majd' két hónapot volt távol, nem olyan vészesen sokat. Halkan sóhajt egyet, látszik a lehelete a levegőben. A fején piros sapka, a kezein ugyanilyen sál, alul egyszerű farmer és egy prémes lapos talpú csizma. Most nem volt kedve a magassarkúhoz, egyszerűen nem, akkor sem, ha így kicsinek látszik, hiszen félig kobold. Azért járt gyakran magassarkúban, mert úgy magasabbnak hat, de most nem akar más lenni és nem is akar tetszeni senkinek. A benne lévő véla egy kicsit háttérbe húzódott. Felkönyököl a kilátó korlátjára, ami másnak hastájon ér, az neki inkább valahol mellkas felett, de még épp nem úgy néz ki, mint aki kapaszkodni próbál, hanem aki tényleg könyököl.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Jan. 22, 2013 5:32 pm

*Csendben, és békességben hallgatja a másik szavait, akit talán kellőképpen sikerült elriasztania magától. Pedig nem ez volt a szándéka, egyáltalán nem. Amikor távozik, finoman biccent felé, majd, miután elment, halkan suttog bele az éjszakába.* -Pedig ha tudná, milyen jó dolog alkut kötni az ördöggel. *az ocelot eléggé kétkedő pillantásokat vet kisgazdája felé.* -Eddig hányszor jött be neked, hogy alkut kötöttél vele? Amúgy sem értelek.. Miért jó, hogy azt hiszi, te vagy az ördög? *a fiú arcán sejtelmes mosoly bújkálgat, szemei furcsán villannak meg.* -Keresni fog még, ne aggódj. De megtartja a kellő távolságot. Ami nekem csak jó. Nem szívesen keveredem bajba.. Az Óváros szélét is ezért választottam.. Nem szeretnék ott lenni, amikor a jó öreg Flavio les rá, portya közben. Nem értelek, de remélem, nem is foglak megérteni. *a fiú finoman beletúr az ocelot bundájába.* -Reménykedj Odron, hogy ő se fogja teljesen. Hiába állok messze az ördögtől, nem szeretem, ha látják a lapjaimat. És úgy érzem, valami más is mozgolódik itt.. Tudom, hogy mesze még az olvadás, de mintha valami mozgolódna.. *néz bele a mélybe, a Kilátón túli világba, kellőképpen feszélyezetten, úgy érzi, mintha valami furcsa, idegen járna itt, és valaki figyelné.. Persze, ez esélyesen pusztán paranoia, vagy csak a hideg szellő, esetleg Scarletta, vagy Zachary figyelő tekintete a másik toronyból, minden esetre a fiú jobbnak látja, ha eltűnik innen.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Jan. 22, 2013 5:22 pm

*Az az utolsó, amit tenne, ráakaszkodni. Hiába az iskola egyik leghíresebb diákja, még se keltette fel az érdeklődését úgy, hogy feltétlenül keresni akarja a társaságát, és most már kezd is eléggé terhes lenni ez a beszélgetés. Túl sok minden hangzott el, még hogyha a srác nem is "hittérítésnek" szánta az előadását még is csak olyan, mintha mindenképpen elakarná érni, hogy embervérrel - is? - táplálkozzon, ne csak állati vérrel. Mikor meghallja az alkut az ördöggel, kissé megvillan a szeme.* - Nem, nem kötöttem még vele. És hogyha magadat őhozzá hasonlítod, veled sem fogok, soha. De köszönöm, hogy erre rámutattál. *Azért ez nem olyasféle hálás köszönet, amit komolyan lehetne venni. Végigméri a fiút, mikor elpillant a messzeségbe, a vonásait figyelve, a szemét figyelve. Nem ismeri, de őt nem is akarja megismerni. Elég annyit tudnia, amennyit már most tud, éppen elég.* - Nem kívánok a sakkfigurák között az egyik parasztod helyét elfoglalni, miközben akár abban a hitben is ringathatnál, hogy ellenfeled vagyok, nem az, akit manipulálsz. Köszönöm a tanácsokat, a tapasztalatokat, amiket megosztottál velem, nem fogok hazudni, még meggondolom, hogy melyiket ítélem meg igazán fontosnak. *Ellöki magát a kerítéstől, a hangja egyáltalán nem gonosz, csak távolságtartó, mintha egy falat emelne kettőjük közé, jelezve, hogy attól eltekintve, hogy mindketten vámpírok, sőt, mindkettőjükben ezen felül van egy kis érdeklődés a holtak irányába, egyáltalán nem sorstársak, nem barátok, nem ismerik egymást, és valószínűleg sosem fogják. Biccent a fiú felé, most először az ocelotra is pillant, felé is biccent egy aprót, majd egy könnyed hátra arccal, csillogó, holdfényében ezüstnek tűnő köpenyével eltűnik a lépcsők felé.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Kedd Jan. 22, 2013 5:08 pm

*Figyeli a lány reakciói, és kifejezetten kedvez neki az, hogy így reagál. Helyes, maradjon csak távol tőle, tényleg nem akar mentorként fellépni. És jobb is, hogyha a lány is így látja. Egyszerűbb megutáltatnia magát, minthogy Speranza esetleg ráakaszkodjon. Nem elég idős hozzá, majd talán párszáz év múlva szívesen tanít ifjabb vámpírokat, addig csak a meglevő tapasztalatából él.* -Nem sértesz. *int nemet a fejével, az összes előző megszólalásra, aztán a kérdésre szemei sejtelmesen villannak meg, és átfordul, két kezével támasztja a korlátot.* -Kötöttél már alkut az ördöggel? Nem azért teszi, mert jó a szíve, hanem, mert neki megéri. De nem fog felfedni minden egyes kártyát. *mondja, majd elpillant a messzeségbe. Igen, nyilvánvalóan nem érdekember annyira, mint amennyire mutatja magát, és egy cseppet sem olyan jószívű, mint amennyire néhányan reménykednek ebben. Valahol a kettő között áll. S hogy mi az pontosan, ami neki ebből az egészből megéri? Talán még ő maga sem tudja.* -Furcsa, érdekes játszmák ezek. Olyan, mint egy jó parti sakk. *figyel el a messzeségbe, miközben már egészen ködösen fogalmaz.*