Északi torony - Kilátó

Hozzászólások száma : 400 Kaszt :

First topic message reminder :

A Kúria északi homlokzatán magasodik a Nezabar Varázsló iskola kilátótornya. A mellvédszerű építmény tornya kecsesen tör az ég felé, kacsú, ugyanakkor masszív építményével. A vörös téglából épült mellvédre a Kúria folyosójáról lehet feljutni 111 lépcsőfok megtétele által. A csigalépcső minden fordulójában egy-egy fáklya serceg kísértetiesen, bevilágítva az éjszaka ide bátorkodóknak az utat.

Ide csak a tényleg nagyon bátrak merészkednek fel, de aki feljön annak olyan kilátásban lesz része, mint kevés helyen a világon. Innét beláthatja az Árnymadarak-mocsarát, a Kúriát körülvevő területeket, a Kékfátyol-vízesést, és a Lélekölő-hegység bérceit és Mocsáron túl elterülő ismeretlen, veszélyes világot.

A Kilátó tetején egy hatalmas távcső segít abban, hogy mindenki kedvére gyönyörködhessen, de a távcső jó szolgálatot tehet abban az esetben is, ha netán az iskolát veszély fenyegetné. Az ellenséget az Őrző, aki mindig a Kilátóban tartózkodik, már nagyon-nagyon messziről észrevehetné és mire az ideérne, addig a kúria lakói felkészülhetnek a harcra.

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szomb. Márc. 24, 2012 6:05 pm

- Ááá, drágakőmágia, nagyon nem értek hozzá. * Mondta mosolyogva. *
- De azért ezt is meg kell tanulni. Végülis ugyanúgy tantárgy mint a többi, és én a tudást nagyra tartom. * Ez a klánjából is látszik: Tudás kutatti. Majd figyelmesen nézi ahogy Deyan összerakja a furcsa alapanyagokat. *
- És, ez mire jó? Valami elveszett? Vagy talán tájat nézni indulsz. * Ezekkel a szavakkal kicsit közelebb ment a korláthoz. De rosszul tette, ugyanis kedvenc kabala nyakláncának az egyik része meglazult és leesett a nyakáról, le a toronyból. *
- TE JÓ ÉG!!! * kiáltott fel. *
- Deyan tudsz segíteni? De gyorsan! Mert mindjárt széttörik! * Szólt aggodalmasan. *

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szomb. Márc. 24, 2012 5:59 pm

*Olvasása közben egy nagyon furcsa, tetőtől talpig zöld lány lép be a kilátóba, bár a lány először észre se veszi őt. Ő viszont annál inkább... Meglehetősen furcsa jelenség ugyanis. Nemigen látott még hasonlót... Első ránézésre abban sem biztos, hogy ember az illető... Lehetséges, hogy valami más, számára ismeretlen fajhoz tartozik. Az iskolában annyi sok furcsaságot látott már, hogy lassan kezd hozzászokni, hogy nem mindenkinél egyértelmű, hogy hova is tartozik. A lány minden esetre kedvesnek tűnik, és ő is hasonlóan vidáman válaszol neki.*
-Szia! Deyan Serenity vagyok, belsis. Épp a drágakőmágiás tankönyvemet bújom... Egy varázslatot szeretnék kipróbálni. Szerencsére tudtam szerezni a szertárból hozzávalókat... A Jade-köves csizma lenne az. *mondja, és megmutatja a hozzávalókat, illetve neki is lát az elkészítéséhez. A cipőjének két sarkát megkeni mézzel, arra fecsketollat ragaszt, majd két Jade-követ.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szomb. Márc. 24, 2012 5:41 pm

* Cat miután sétált fel a kis pataktól gondolta megy szó szerint világot látni. Ugyanis látott egy hatalmas tornyot ahonnan tuti el lát a tengerig. Gyorsan szedte a lábát a fakó kőlépcsőkön de közben kicsit vigyázott hogy orra ne bukjon a nagy gondolkodásában. Amikor fel ért elámult a tájtól. Olyan gyönyörű kilátás volt hogy azt leírni nem lehet. Mivel közel áll a természethez ezért sokat szemlélődött. A távolban sok kis épületet látott. Köztük a Jenilia teaházat, a Jégvilág fagyizót és számos számára ismert helyet. Amikor hátra nézett megpillantott egy barna hajú fiút akivel még nem kerültek eddig társalgásba. * ~ Jajj, már megint nem vettem észre. Pedig a múltkoriból tanulhattam volna. * Gondolta bosszankodva. * - Szia! Cat Morgan vagyok! Mit tanulsz? * Kíváncsiskodott vidáman. *

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szomb. Márc. 24, 2012 5:33 pm

*Deyan érkezik a kilátóba. Elég régen járt már itt, annak ellenére, hogy szeret itt időzni és a kilátásban gyönyörködni. Épp a drágakőmágiás tankönyvét bújja, és próbál a varázslatokra visszaemlékezni, illetve a még el nem készített házikat megcsinálni.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szer. Feb. 22, 2012 4:18 pm

* - Örülök hogy rávilágítottam erre a tényre.* Mondta Aysa majd el is mosolygott amikor Qal azt kezdte mesélni hogy mindig is furának tartották. Persze nem ezen mosolygott, hanem azon hogy talált még egy közös tulajdonságot.* - Tudod odahaza Cooper... ő az én egyik emberem, szóval Cooper mindig is azt mondta rám hogy csudabogár vagyok. Úgyhogy megértelek, de erre is csak azt tudom mondani hogy a másság jó dolog, legyél rá büszke, furcsának tartanak? Na és? biztos azért van mert irigyek, csak mert ők olyan átlagosak.* Qal nem sejthette hogy Aysa mondandójában sokkal több rejlik, és talán még a hangszín váltást is észre vette ha elég figyelmes. Eldunaryt is gyakran bántották és gúnyolták amiért ő nem olyan mint a többi. Habár a lány soha nem gondol a múltra, néha elő jönnek bizonyos emlékek de olyankor csak nyel egyet és gyorsan tovább lép, az hogy mindig mosolyog sokat segít, nagyon sokat.* - A tavaszt én is nagyon szeretem!.* Mondta Aysa bekapcsolódva az új témába, bár egy picit idegen neki ez a terület főleg a csillagos ég és a romantikus szívdobbanások vagy mi a szösz...* - Hát ...Qal, biztosan igazad van, bár én nem vagyok jártas az ilyen romantikus szívdobogásokban, de a természetben aludni az tutira jó dolog, én is kipróbálnám egyszer, de mivel aludni én nem nagyon szoktam, csak a semmin tudnék gondolkodni, de azon meg nem is tudom... Hogy kell a semmin gondolkodni?* Vonta fel a szemöldökét és őszinte érdeklődés tükröződött a tekintetében.*

//fagy//

Vendég

*Mikor a lány tapsol egyet, most kivételesen Qal emeli fel szemöldökét és néz kicsit érdekesen, majd ahogy kifejti a másik, úgy lassan megérti, és el is gondolkodik rajta, és mivel úgy érzi hogy a lánnyal talán egy hullámhosszra is keltek az által hogy van legalább egy kozös tulajdonságuk, hát el kezd félhangosan gondolkodni.* -Tudod, ahonnan én jöttem, ott mindig is bántottak és furának tartottak, és mivel itt sincs túl sok fél-óriás, így ezért van hogy néha alább hagy a kedvem, és kicsit feleslegesnek érzek dolgokat....Azt a lányt pedig megkérem majd a legközelebb, már értem mit akarsz mondani....és van is benne valami...elvégre csak annak lehetek én fura....akinek én is magam által fura vagyok...tehát ha magamat annak tartom, akkor az is vagyok... ezen mindenképpp változtatni kell....igazad van....*neveti el magát kedvesen, édesen, majd ismét kinéz az ablakon, és folytatni, immáron hangjában lehet érezni a természet iránti szeretet, a harmoniát és ugyanakkor a tiszteletet is.* -Annyira gyönyörű, nem? Bár csak tavasz lenne már, akkor lehetne kinn aludni a szabadban....mert imádom a csillagos eget csak úgy bámulni, te nem? Olyan romantikus, melankólikus, csak úgy lenni, létezni, érezni a szíved dobbanását, nem gondolkodni semmin....

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szer. Feb. 22, 2012 3:56 pm

* Mikor a pasas befejezte a mondókáját Aysa hirtelen a tenyerébe csapott és csak annyit mondott hogy "Így már minden világos" és homlokán mély ráncok keletkeztek amint összevonta szemöldökét. Arcán huncut félmosoly jelent meg majd magabiztosan kihúzta magát* - Tudod Qaletaqa én is mindig mindent elszúrok úgyhogy tökéletesen értem mi a problémád, vagy ha nem is tökéletesen, azért valamennyire betudom határolni. Ha engem kérdezel, de ha nem is kérdezel akkor is elmondom.* Vigyorgott szélesen a lány és máris fojtatta is tovább teljesen felspirázottan.* - A másságod egyáltalán nem ciki, sőt nagyszerű dolog, az hogy kicsit...vagy sokkal nagyobb vagy mint az átlag, az csak egy dolog. Ne törődj olyan dolgokkal hogy ciki, nem ciki, az élet túl rövid ahhoz hogy azon gondolkodj hogyan legyél jobb vagy "NEM CIKI" Tetszik a lány? Hívd el magaddal, úgy is lesz valami, olyan még nem volt hogy ne legyen sehogy.* Amikor végzett mély levegőt vett és vissza tért a verséhez, biztos volt benne hogy a pasi most tök hülyének nézi, vagy ami a legrosszabb: Koravénnek tartja, ahogy az anyja mondaná, fiatal bőrbe bújtatott hetvenéves... Milyen kedves mi? Már csak pár gondolat kellene a versbe, de az agya lekapcsolt a rímek terén, mintha leoltották volna a villanyt, ez van ha nagyon koncentrál. *

Vendég

*Mikor a lány felvonja a szemöldökét majd nevetni kezd, Qal kicsit magára veszi a dolgot, de ahogy a lány is kicsit szabadkozni kezd, feloldódik és visszamosolyog rá.* -Szia, Aysa, látom még idejében megmentetted.....*néz vissza a lányra miután a távcsőben mindent megnézett amit szeretett volna, értve pedig a kis versikére amit épp csakhogy el nem vitt a szél.* -Amúgy meg tök jó, reméltem is valahol, habár mindig mindent elszúrok, mert hát ilyen fickónak mint én, kicsit fura ez a világ, még akkor is ha csak az anyukám varázsló....*biccenti meg kicsit oldalra a fejét, majd hogy mondanivalóját kicsit meghintse, kezét széttárja, mintha csak azt mondaná. "Ebben részesített az élet, a természet, ezzel kell együtt élnem, és hát kicsit nehéz....néha napján..." Majd a lány kérdésére kedvesen csak felel, de nem nagyon sikerül neki esetlensége miatt és termete miatt természetesnek tűnni....* -Tudod nem eljegyezni akartam valakit vagy ilyesmi....egyáltalán csak megkérni egy nellondis lányt, hogy jöjjön el velem a vidámparkba....már régóta beszélgettünk, meg leveleket is váltottunk ... és mindig bagoly fordultával vissza is írt....de most valahogy olyan hülyén jött ki a dolog, hogy megkérjem....és ebbe fecsegett bele ebbe ez a kis semmirekellő....*kopogtatta meg itt a fiú bal mutatóujjával daimonja fejét, amivel lehetett érezni hogy kicsit még neheztel rá, majd a lány felé küldve egy mosolyt, lassan az ablakhoz sétált, és kinézett a távoli messzességbe, ahol megannyi madár és egyéb röpködő izé kapdosta a legyeket, szúnyogokat.* -Mennyire szeretem a tavaszt....jó lenne ha már mielőbb itt lenne....

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szer. Feb. 22, 2012 3:28 pm

*Amikor kilép a kilátóra egy fiú, és hevesen vitatkozik a ..madarával Aysa cseppet sem leplezi kíváncsiságát és egész törzsével az új jövevény felé fordul. A hallottakból valami olyasmire következtet hogy a pasi épp volt akart megkérni valakit de aztán mégsem mert...ciki. Mikor pedig a fiú is észre veszi Aysát és hebegve elkezd szabadkozni a lány először csak a szemöldökét vonta fel majd kis idő elteltével jóízűen nevetett, de nem is a fiún, inkább csak a helyzet iróniáján, hiszen annyira önmagára ismert, mindig mindent elbaltáz ő is, és mindig olyan hülyén viselkedik, vagyis csak néha, de szerencsére észrevette magát a lány és gyorsan abbahagyta a nevetést, mert még a végén a fiú azt hiszi hogy őt neveti, pedig nem, ő csak..ő csak úgy nevetett... * - Jaj ne haragudj, nem téged nevettelek ki, csak úgy...magamon. Örülök a találkozásnak.* Mondta Aysa majd gyorsan a papír után nyúlt amit most a szél kedvesen elfújdogál.* - Az én nevem Aysa. Eldunary Aysa. Eramir szak és ő itt Miriem aki szintén nagyszájú.* És a papír sikerült elkapni, úgyhogy a versecske megmenekült, hála legyen a kegyelmes jóisten és istennőnek. * - Egyébként..... Bocsi ha most túlságosan is olyan kérdezek ami nem rám tartozik, mert nem rám tartozik, de mivel meghallottam és a kíváncsiságom erősebb mint a jómodorom kénytelen vagyok rákérdezni: Az előbbikből azt engedtem magamnak következtetni hogy meg akartál kérni valakit, de aztán mégsem.* A kérdés végül kijelentés lett, de Aysa reméli hogy így is érthető, nagyon szereti az esküvőket és nagyon sok bajos leánykérést látott már, többek között az egyik sógorának egyszer segített hogy ne tűnjön teljesen idiótának, úgyhogy ha helyes a felttelezése valamennyire képben van.*

Vendég

*Egy igen magas nagy darab, de nagyon helyes, jóképű srác sétál fel a Kilátóba, aki hangosan veszekszik daimonjával, aki épp a jobb válán rikoltozva próbálja menteni a menthetőt, az az érezhető hogy inkább próbálja meggyőzni saját igazáról.* -En mondtam hogy nem kellene annyit várni, csak simán odamenni és megkérdezni....elvégre nem olyan nagy dolog....de...persze neked mondhatom....sose hiszed el....*csiviteli hangosan a daimon, miközben szárnyával is próbálja szinte gesztikulálni a dolgokat, mondanivalókat* -Es szerinted nem lett volna tiszta nevetséges, a 212 cm-el ha odamegyek, lenézek rá, vagy épp letérdelek, hogy ne érezze milyen kínos ez az egész, majd megkérjem? Szerintem pedig igenis feltűnő lett volna ez a dolog, annak ellenére is hogy volt pár másik hasonló fajú is a közelben...akkor is....nekem valahogy tökre necces volt a dolog, s pláne nagyon is ciki....de neked aztán ezt hiába mondom, úgy sem hiszed el....sose fogod átélni amit én...*mondta Qal letorkolóan, majd csak legyintett egyet a madárnak a levegőbe, és kicsit meglepődve látta hogy fenn már épp van ott valaki, úgyhogy biztos hallott mindent és ezért el is pirul kicsit, majd szabadkozni kezd, látszik rajta hogy erre cseppet sem számított* -Bocsi, ez tök ciki helyzet....már megint....Qaletaqa vagyok....ööö ...naxis diák.....és iszonyú nagyszájú daimonom itt a vállamon....Mel... *mutatja be kicsit feszengve magát és állatát, majd a távcsőhöz megy és alaposabban, kicsit megrogyasztva hátát, forgatni kezdi jobbra-balra így nézegetve a tájat.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Szer. Feb. 22, 2012 2:48 pm

*Eldunary amennyire csak tudott diszkréten kikukucskált az ajtó mögül, és mikor látta hogy senki sincs a kilátón gyorsan kisurrant mögötte természetesen Miriemmel. Hosszú hajába szinte azonnal bele kapott az enyhén melegedő szél és játékosan megsimogatta Aysa arcát. Kopott farmer nadrágjából előkotorászott egy összegyűrt papírlapot meg egy kicsi ceruzát és körmölni kezdett közben valami gyerek dalt dúdolt. Miriem mellette foglalt helyet, és mélyen lebámult a messzeségbe.* -Tikotá és tikoté, jó gyerekek voltak, Tikotá és Tikoté konyhakést markoltak* Halkan dúdolta a kicsit szokatlan dalocskát és közben azon gondolkodott hogy mikor találkozott utoljára a nővéreivel.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Vas. Feb. 05, 2012 7:06 pm

*A kedélyek megnyugodnak, a lányok lecsillapodnak. Örül a srác, hogy tudta enyhíteni a feszültséget. Mikor Rosetta jön a kis kioktatásával, hogy majd elemi mágia így meg úgy, az azért kicsit beüt férfiúi büszkeségének. Van olyan parádés mágus, mint a lány. Neki tehetsége van a varázsláshoz, nem pedig... öhm... mindenféle varázstárgy, meg kicsikart képesség miatt jó mágus. Persze sértettsége a másodperc törtérészéig tart, hisz továbbra is két véla származású hölgy jelenlétében van. Ilyenkor amolyan marionett-figura a férfiember. Hálás mosollyal nyugtázza a hőburkos valamit, de aztán ismét Berillre tekint és ekkor feltűnik neki a BEST-es gyűrű.* Hát gen, a legjobb... *Susogja oda a lánynak, Rosetta talán nem is hallja. Eztán pedig az eramiros kis tökély a tetoválással kapcsolatban kezd diskurzust Berillel, de a lány annyira nem viszonozza a kommunikációs szándékot, hisz be is mutatkozik Pablonak, aki szintúgy...* Egyébként Pablo. *...bemutatkozik fennhangon. Ezt Rosetta is hallja, tehét mindkét lánynak címezte. Vélák ide vagy oda, elszállt az idő. A spanyol srác nem érzékelte az idő múlását ilyen társaságban és most fejvesztve ralizálja, hogy nyolc óra már elmúlt. Ijedt, rémült tekintete ölt, amit még a vélabűbáj sem tud áttörni.* Rohannom kell... *Motyogja maga elé.* Örültem nektek kedves lányok. Remélem találkozunk még! *Veti oda a csodaszép tüneményeknek és már rohan is lefelé a Kilátóból. Mi lelte a fiút? Mi az oka ennek a hirtelen sietségnek, ami elszólítja őt innen? Milyen titkok lappangnak mögötte? Hát igen... ezek az ismeretlen valakik a legveszélyesebbek. Megnyerő szépfiúk, kellemes jellemek, kedves emberek... de magukban hordozzák az örök kételyt: Kik is ők valójában?*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Vas. Feb. 05, 2012 6:50 pm

*Amikor Pablo közelebb lépdel hozzá, és egy kicsit kiesik Rosetta hatóköréből, Berill megfordul, és háttal támaszkodik a korlátnak. Vállait hátra húzza, mellkasát kidülleszti, és csomót köt elől, a hasánál a pulcsira-pólóra, így azért mégis csak kényelmesebb, nem kell fognia, hogy le ne csússzon a helyére. A fiú kérdésére és Rosetta válaszára megrántja a vállát, jelezve, hogy ugyan, tényleg semmi probléma... Aztán az exkobold-mostvéla lány szabadkozására egy halvány mosollyal bólint.* - Igen, persze... Csak ez a baj. *Az, hogy mennyire hiszik el neki, amit mond, nem tudja, és nem is érdekli, elég neki, hogy mutatványos és mentalista, szóval talán elég hihető, hogy csak azért van ilyen komor hangulata, mert még fáj neki a vadonatúj kreációja.* - Hogy jól vagyok-e? *Pislog nagy, zöld tekintetével a fiúra.* - Remekül! *Jelenti ki, és BEST feliratú gyűrűvel díszített ujjával játékosan csavargatni kezd egy kósza, vöröslő hajtincset.* - Egyébként Berill. *Mutatkozik be egy tizennégy karátos mosoly kíséretében.* ~Mindösszesen ennyi volt a nagy szerelmi bánat?~ *Kérdezi bántó hangnemben Fleeriel, persze csak úgy, hogy se a fiú, se a lány ne hallja.* ~Jaj, hagyj már... Na.~ *Azzal ismét Pablora koncentrál, most ő az, akit nem különösebben foglalkoztat a harmadik személy.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Vas. Feb. 05, 2012 6:36 pm

*A macska-vigyort természetesen mosollyal fogadja, legalább a lány lelkének egyik darabja kevdeli, vagy legalább nem utálja. A hím darabja. Na mindegy. Pablo válaszára persze a fiú felé pillant, és biccent, igen, valahogy így sejtette.* - Majd hozzászoksz idővel, persze hogyha értesz az elemi mágiákhoz, az is nagy könnyebbség. Had segítsek... *Kicsit közelebb lép a fiúhoz és a pálcájával egy hőburkot idéz rá, és beállítja egy laza tíz fokkal melegebbre, mert azért a srác valószínűleg fel van öltözve, szóval hirtelen túl meleget sem akar csinálni. Kicsit megoldja az öltözetét, és biztos jobb lesz.* - Így jó? Vagy kicsit melegebbet? *Kérdezi segítőkészen, majd a fú kérdése hallatán, ami rá és Berillre vonatkozik a tekintete kétségbeesettre vált, és a másik lányra pillant.* - Én nem akartam, nem akartalak semmivel se megbántani, hogyha tettem valamit, ne haragudj.*Mondja sietve, az első három szót Pablo felé, a többit egyenesen Berillnek, szemeiben őszintén ott van, hogy nem akarja, hogy rosszban legyenek, akármennyire is tudja, hogy ez az egész a vére miatt van. De ahogy a fiú figyelméhez, úgy ehhez sincs hozzászokva, nagyon nem. És még nagyon gyenge is ahhoz, hogy ezt el tudja viselni, félvállról. Nagy levegőt vesz, majd újra a tetoválásra pillant, hogyha az még ruha nélkül hűl a hideg időben.*
- Meggyógyítanám, vagy enyhíteném a vörösségét, de félek, hogy a gyógyítással maga a minta is eltűnne. Ügye csak az a baj? Vagy tényleg tettem ellened valamit? *Kérdez újra, majd elhallgat, és becsukja a fényhozóját, nem mintha ezzel a saját ragyogását is el tudná tüntetni. Pedig az az oka mindennek...*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Vas. Feb. 05, 2012 6:21 pm

*A két lány közti feszültség csak tompán jut el Paloig. Szó se róla, Berill is nagyon csinos lány, de sajnos nem tud mit kezdeni magával a srác, ha egyszer fiú. Ha drága testvérei nyomán ő maga is amolyan nagy lelkierővel rendelkező nagy harcos lenne, talán lenne benne annyi erő, hogy leküzdje ezt a varázst, de mivel ő egészen más utat követ, nem valószínű, hogy erre valaha is lesz képessége, hacsak ki nem bontakoztatja mentalista képességeit, ami azonban még várat magára.* Spanyolországból érkeztem és ez a klímaváltozás eléggé megviselt. *Jelenti be elgondolkodva Pablo Rosettának és aztán a lény előveszi a fényt zsebéből és közkinccsé téve azt megvilágosodik minden, még akkor is megfeledkezik Berillről a srác, csak akkor ocsúdik fel, mikor amaz ismét megszólal. Viszont ezen a ponton már Pabloba is beüt valamiféle felismerés, hogy valami nem stimmel a két lány között.* Őőő... minden rendben? Nem ismerem errefelé még a szokásokat, hogy tudjam, hogy valóban nincs minden rendben kettőtök között, vagy csak így fejezitek ki rokonszenveteket. *Mondja a srác, de tekintete csakazért is Rosettára tér vissza, viszont pár pillanat után erőnek erejével de leveszi szemét a hajdani koboldról és Berillre pillant, sőt, odalépdel hozzá. Ahogy távolodik az eramiros lánytól, úgy hagy alább az az őrjöngő rajongás iránta és erősödik fel Berill iránt.* Nos? Jól vagy? *Kérdezi most az allidonos hölgytől teljesen szelíden. Most az ő vélasága keríti kissé hatalmába, de ki tudja azt, hogy Rosetta ereje mikor kezd megint tombolni a Kilátóban, hisz mivel ő tisztavérű véla, csak ideig óráig tartható fenn az, hogy Berill legyen Pablo elméjének középpontjában.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Vas. Feb. 05, 2012 6:06 pm

*Nem különösebben izgatja fel, hogy Pablo nem foglalkozik vele, vagyis hogy nem annyit, mint Rosettával, hiszen - ha hiszi a kedves Olvasó, ha nem - nem szeretne rámászni, akármennyire is hímnemű egyedről van szó. Fleeirel a daimonra büszkén kihúzza magát, felemeli a fejét, és megvillant a lányra egy "köszönöm" macska-vigyort, már amennyire tud, de az is lehet, hogy igazából vicsorgásnak fog tűnni... No mindegy. Pablo kérdésére hátrafordul, és csak megrántja a vállát.* - Csak úgy random... *Köpi oda a válla fölött, nagyon irritálja Rosetta jelenléte, és az, hogy így elvonja a srác figyelmét az ő csábítói képességeiről, amit bizony nem alig-véla vérének köszönhet, hanem saját magának, és annak, hogy ennyire felfejlesztette a tudását ezen a téren... De különben is, most szerelmes - erre a gondolatra pedig támaszkodtában felsóhajt, hát neki is működik még a szíve? Fleeriel a fejét ingatja a lány sínylődésére.* - Engem ugyan nem. *Válaszol Rosetta kérdésére, és végigsimít égő bőrén, kellemetlenül irritálja még a saját keze is... Éjjelre kellene rá valami hűtő és nyugtató pakolás, na majd összedobnak valami avokádósat a konyhában Fleerel. Nem fordul most hátra, nem szól egy szót sem, csak ha kérdezik; akármilyen meglepő, nincsen beszélgetős hangulatában. A fel-feltámadó szélre lekapja a fejéről bűvészkalapra hajazó kiegészítőjét, és hátradobja a válla fölött rakoncátlan tincseit... Majd ismét fájdalmasan felsóhajt.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Vas. Feb. 05, 2012 5:47 pm

*A fiú hátrafordul, Rosetta futtában igyekszik végignézni rajta, de persze nem ismeri fel, mindenkit nem ismerhet. A szavaira viszont felszökik ívelt szemöldöke, és majdnem hogy felnevet és közelebb lép egy kicsit.* - Mínusz hetven? Jó, hogyha mínusz 10 van. Meleg éghajlati övről jöttél, ugye? *Kérdezi kedvesen, érdeklődve, s mikor beleütközik egy lány azonnal ellép oldalra, és meglepetten néz végig rajta, főleg amiatt a tetoválás miatt, meg úgy az egész jelenség taszítja a lányt, pedig ez igazán nem fogható a vélaságra, mert a másik csak negyed-véla, ez csak nem olyan mérvet adó, hogy a nők közötti ellentét fellépjen. Valószínűleg az taszítja, ahogy a tetoválást fixírozza, és amilyen szájhúzva kért bocsánatot.* - Semmi gond, nem gázoltál le nagyon. *Kezd bele még is kedvesen, hiszen ennyivel nem lehet kibillenteni a kedvességből és a béka-szeretésből.* - Igazán szép daimón vagy. *Szól Fleerhez inkább, hiszen druidaként pontosan érzi, hogy nem sima állat követi a másik leányzót, hanem daimon. Rosetta néhány percig észre sem veszi, hogy Pablot mennyire leköti, csak akkor, mikor Berillre kevesebb figyelmet fordít, jóval többet tekintve az ex-koboldlányra. A tekintete ütközik a fiúéval, és őszintén zavarba jön, elfordítja a fejét a sötétség felé inkább, a köpenyét pedig összébb húzza, mintha fázna, pedig egyáltalán nem fázik.* - Én szeretem ezt az időjárást is, és meg akartam nézni, hogy milyen a kúria így, hófödte képében. *Feleli a fiúnak, habár ebben csak fél-igazság van, mert már látta így, innen a kúriát, de most még is minden más. Berill felé fordul, végignéz a korlátnak támaszkodott lányon, és a tetoválást őszinte értetlenséggel figyeli, de nem akar szólni érte, csak szájában egy kis fintor jelzi, hogy nem igazán tetszik neki. Hogyha szólna csak baj lenne belőle...*
- Kicsit azért tényleg sötét van. Zavarna titeket egy kis fény? *Kérdez, és hogyha nemleges választ kap, akkor felpattintja a fényhozóját, a fényt kifelé világítva elsősorban, kíváncsi, hogy azzal meddig lát el, bár kicsit olyan hatása van a toronyból jövő fénynek, mintha egy világítótorony lenne, avagy a börtönökben lévő bástya, ahonnan pásztázzák az udvarokat nehogy megszökjön valaki.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Vas. Feb. 05, 2012 5:36 pm

*... pocsék. Sötét van, nem látni semmit, ráadásul a csontig hatoló hideg tovább rontja az összképet. Nem kívánom senkinek sem azt a magasztos eufóriát, ami ugyanakkor rombadöntő szenvedés is, amikor egy véla megjelenik egy férfi társaságában is, hisz akarva akaratlanul is felfigyel rá az erősebb nem képviselője, még akkor is, ha amaz nem terjeszti ki képességeit túlságosan.* Először valami különleges érzés uralkodik el rajta, majd mikro megfordul, akkor realizálódik benne, hogy milyen csodaszép valakivel van dolga.* Egyáltalán nem zavarsz. Nem is tudom pontosan miért jöttem ide fel, hisz valljuk be, igen kellemetlen hely annak tudatában, hogy a hőmérséklet a mínusz hetvenet súrolja, ráadásul sötét van, jég van. Viszont ilyen kellemes társaságban sokkal elviselhetőbb mindenfajta kín. *Mondja a fiú és panaszkodó szavai ellenére derűs mosoly uralja arcát, ami vagy azért van, mert megfagyott és úgy maradt, vagy pedig azért mert nem bírja türtőztetni önfelett örömét, amit a vélalány vált ki belőle. Bár inkább azt mondanám, hogy a kettő egyszerre van jelen. Ekkor jelenik meg még egy lány. Természetesen őt sem ismeri. Hogyan is ismerné, mikor senkit sem ismer és a senkibe Berill is beletartozik.* Szia! *Köszön oda neki, de nem kifejezetten koncentrál rá, hisz a vélaerő továbbra is révületben tartja a fiút.* Azt tudom, hogy én nem tudom miért jöttem fel. De te?... akarom mondani ti? *Kérdezi és bár nem veszi le a szemét Rosettáról, nem szeretné megbántani a másik lányt, noha ez valójában csak formaság. Nem csoda, hogy a lányok nem szeretik a vélákat. Visszataszító lények, tényleg azok.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Vas. Feb. 05, 2012 5:25 pm

- Nyány... Nyány... Nyááááányáá... Hagyd már abba, nekem is ugyanannyira fáj, ráadásul én vagyok a macska, mégsem nyávogok! *Berill egy arrogáns mosolyt villant a diamonra, amikor az rápirít, majd feljebb húzza pink-fekete párducmintás, ROCK feliratú pulcsiját, alatta meg a fekete, halálfejes trikót, és azzal szenved, hogy meg tudja nézni vadonatúj tetoválását, ami alig fél órája készült el - és nem, védőpapír már nincsen rajta, sok rajzocskát túlélt már itt-ott a testén a papírka nélkül is, erre is teljesen felesleges, úgyhogy nem is érti, miért hagyta volna rajta... A mintha körül bőre még égő vörös színben játszik, de ezt akárhogyan is szeretné, nem láthatja - így, hátrafelé, a hátsója irányába bambulva, vakon lép a kilátóba, és rögtön neki is ütközik valaminek, valami idegesítőnek, ami megzavarja a nyugalmát... Nem véletlenül, hiszen leányzó létére nagyon is taszítja Rosetta, meg a maga véla vére.* - Oh... bocs... *Húzza el a száját, de nem húzza le sem pulcsiját, sem felsőjét, hagyja, hogy a friss felvarrás pihenjen a levegőn.* - Hali... *Biccent oda a srácnak, majd megtámaszkodva kifelé bámul, a havas, nedves tájat figyeli. Fleeriel unottan elhelyezkedik a lábánál, nem igazán van kalandozós hangulatában, lévén az ő háta is sajog és bizsereg még az előbbi nellondi túra miatt.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Vas. Feb. 05, 2012 5:11 pm

*Hát igen, ilyen időről időre feltűnő jelenség eléggé sok van az iskolában, ám a fiú után egy jóval híresebb személyiség lép be. Illetve valaha híresebb volt... Most ugyanolyan szürke egér még, mint bárki más, habár a képességeit így is kiszúrták már az első órán, ezek miatt van mit aggódnia, hiszen ezeket nem tudja levetkőzni, még ha a külseje még csak nem is utal valódi kilétére. De az alacsony, vörös koboldlányt már senki se várhatja vissza, az enyészetté lett az a test. Mikor ideér nem nagyon van kifáradva, eléggé sok lebegő-repülő bűbéjt és varázslatot ismer ahhoz, hogy felérve érintse csak a lépcsősort a lába. A letisztított úton sétál előre, érdeklődve, a léptei óvatosak, ugyanis a hó és a jég bizonytalan járásának ősi ellenségei. Magas, karcsú, igazán nőies vonalakkal megáldva, felülről egy topp, alulról egy rövidnadrág van rajta, nem éppen nagy darabok, lábán pedig Surranó, vállán köpeny, nyakán sál, ezek az egyetlen meleg dolgok, de cseppet sem fázik, elemi mágus, a köpenyében is van hőburok, és EVI varázslatként is körüllengi őt. Mikor az eltakarított út végére pillant, ugyanis eddig a lába elé figyelt, észre is veszi a fiút. Magányos, hogy ne lenne az... Igaz, hogy Penny és Aeryn megmaradt neki, de senki más nem tud, még csak a létezéséről sem.*
- Szi... Szia! Zavarok? *Kérdezi két kezét maga előtt összekulcsolva és kicsit ropogtatva ízületeit halkan. Rövid vöröses-rózsaszínes haj, és beazonosíthatatlan színű szem, körülötte pedig bizony erősen sugárzik a teljes vérű vélák bája, de a magabiztosságuk sehol.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Vas. Feb. 05, 2012 5:02 pm

*Időről időre feltűnik a Nezabarban néhány diák, akiket soha senki nem látott még a folyosókon, akikről nem lehet tudni, hogy ki fia-borja, akik csak úgy vannak, mégis mindenki felfigyel rájuk. Ezeknek a diákoknak van egyfajta kisugárzásuk, ami az első pillanatban megnyerő; rendelkeznek valami különlegességgel, amivel a hétköznapi diákok nem. Lehet pont ismeretlenségükben rejlik a titok nyitja. Viszont gyakran veszélyesek is lehetnek. Az a megnyerő mosoly, az a kedves udvariasság, az a misztikus ismeretlenség baljóslatú homályba vész, ha tudatában vagyunk abban, hogy végsősoron tényleg nem tudunk semmit ezekről az emberekről, csak hajlamosak vagyunk bedőlni a legcsekélyebb álcáknak is. Pablo Martinezt se igazán ismeri még senki, pedig családja nagyon markánsan kapcsolódik a Nezabarhoz. Ő is egyike azoknak, akikről nem lehet a szemet levenni, akik természetes nyugalmukkal és jó kiállásukkal az ujjuk köré csavarhatnak bárkit. Nem feltétlenül szándékosan, de akarva-akaratlanul is figyel rá az ember. Hogy ő az a csendes gyilkos típus-e, vagy pedig valóban ő a megtestesült tökéletesség, azt egyelőre még nem tudni. Minden esetre, mire felér a Kilátóba, ő maga is elfárad, ez a lépcsősor a legnagyszerűbb mágust is próbára tesz és mikor felér, majd kiteszi lábát a Kilátó teraszára csalódik is egy nagyot. A hó itt is eluralkodott, az őrszem sehol és nincs aki eltakarítaná. Mindegy, előveszi pálcáját és valami egyszerű igézéssel eltakarítja maga előtt az utat. Nem szeretné, ha cipője átázna, nem szeretné, ha nadrágja is vizes lenne, ami így sem kizárt, de talán így egyszerűbb eljutni a kordonig. Onnan pedig a kilátás...*

Vendég

- Tudom, tudom. De nem nagyon érek rá. Általában esténként szoktam szórakozni menni. Napközben meg a dolgaimat csinálom.Most, így karácsony közeledtével rengeteg a dolgom, mert haza megyek a családi partira. Úgyhogy mivel a testvéreim közül én vagyok az aki a legmegszervezettebb ember, ezért éppenséggel én hívom meg a rokonokat.*Sóhajtja a lány, majd feláll a kutyától.* -Ráérni ráérek most. Bár még egy-két havernak megígértem, hogy leugrok hozzájuk, de ők úgyis esznek még. *Legyint a lány, majd neki dől a korlátnak.* - A kilátóból? Nos hát az egész birtokot, talán még a hegyeket távol, és ha szemfüles vagy akkor Nellondot is megtalálod.*Mutogatja a dolgokat miközben beszélt. Az unatkozásra meg elmosolyodik.* -Nos, ha van kedved gyere velem. Még leugrok a sportcsarnokba gyakorolni. Elég sok minden van ott. Nekem meg nem árt, ha kisit gyakorlom a párbajozást.* Ajánlja fel a fiúnak, hogy tartson vele, de ha nem akar vele menni Mephisto akkor elköszön a fiútól, és elsétál addig egyedül.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Csüt. Dec. 22, 2011 1:03 pm

- Áhh tényleg. Igen pihenni. Mindenkinek szüksége van pihenésre akár prefektus az illető akár nem. Neked se ártana. Tudod a pihenés nem minden esetben csak az alvást, jelenti. Ha elmész szórakozni az is, egy bizonyos kikapcsolódást jelent szóval azt is lehet értelmezni pihenésnek vagy nem? * Kérdezi Pheles kicsit reménykedve, hogy hátha van kedve a lánynak kicsit vele lenni. Mivel most nem nagyon van olyan ember, akivel el tudna lenni. Nagyon örülne neki, ha lenne egy kis társasága. * - Biztos nem érsz rá egy darabig? Jó lenne, ha nem egyedül unatkoznék vagy valami. Esetleg nem lenne kedved elmondani, hogy a kilátóból mit is láthatok?

Vendég

- Csak azért kérdeztem, mert aki helyettesített az nem igazán tudta, hogy mit is kell csinálnia. Tehát csak ellenőrizni akartam, hogy minden rendben van-e.* Mosolyog halványan, ugye főképp az állatkáival meg a levelekkel foglalkozik szóval nem nagyon pillantott még a társára.* -Értem. Hát én se voltam még mindenhol, de elég sok helyet ismerek már. Hát meg tudom érteni. Velem is ez volt, mikor idekerültem. Majd megszokod a helyet meg a társaságot hidd el.*Fordul a másik felé, majd a további kérdésekre is szép sorjában válaszol.* -Biztosan találkozunk még. Prefektus vagyok így rengeteget mászkálok. Meg hát a második emeleten is sokat tartózkodom szóval... Ez nekem egyáltalán nincsen korán. Reggel öt óra óta fent vagyok. Van egy napirendem, amit elég szépen be is tartok. Pihenni?! Én? Ugyan. Én nem bírok egy percig se nyugton maradni. *Nevet fel édesen miközben továbbsimogatja a kutyát.* -Mióta vagyok itt? Július óta. Mos július óta szóval én se vagyok valami régi diák.*Vonja meg a vállát. Hát tényleg nem számít veteránnak itt, hiszen ő is csak egy fél éve van itt. A kutya pedig elfekszik a hideg kövön, és hagyja, hogy Gis vakargassa a hasát. Mephisto-nak nem kell a kezét szagoltatnia, mert Giselle kutyája akkor támad csak, ha a lány mondja neki.*

Tárgy: Re: Északi torony - Kilátó Csüt. Dec. 22, 2011 12:24 pm

- Szia! Hát őőő szerintem én vagyok az, igen. Miért kérded? * Kérdezi a lánytól. Közben kutat az emlékében kitől hallotta már ezt a nevet. Nem sok eredményre jut de, nyilván Antoine lehet az, aki szóba hozta, bár még mindig nem jött rá, hogy milyen indokból beszélhettek róla. Ugyan az a beszélgetés nem volt valami nagy és eseménydús de akkor sem maradt meg belőle sok minden. * - Tényleg csodálatos a kilátás bár még nem hiszem, hogy az egész iskolát bejártam volna. Mostanában mivel még nem ismerek sok mindenkit, így csak járkálok egész nap. Én csak most jöttem ki először de, remélem akkor még foglak látni itt. Egyébként hogy-hogy ilyen korán itt vagy? Miért nem pihensz inkább, mint a többiek? Hát fogjuk rá sikerül. Igen. Bár a fontosabb helyeket sajnos még mindig nem sikerült megjegyeznem. Te mióta vagy már itt az iskolában? * Közben ő is leguggol a kutyához és próbálja megkedveltetni magát vele. Szereti az állatokat, bár apja sosem hagyta, hogy otthon tartson bármiféle állatot is. Egyszer titokban tartott magánál egy óriás pókot de végül az is kiderült és apja követelte tőle, hogy engedje szabadon. Először csak megszagoltatja a kezét a kutyussal és figyeli, mit reagál utána, ha nem kezd el morogni, megvakargatja a kutyus fültövét. *