Északi torony - Kilátó

- Zeneszoba? *Kérdezte elképedve. Már majdnem fél éve az iskola tanulója volt, de soha még ilyen teremről nem hallott- elképesztő volt hallani, hogy a mágusképzőben zenetanulásra is legyen lehetőség. Az ötlet, hogy lemenjenek oda, nagyon csábító volt, de nincs kicsit késő már az efféle túrákhoz? Anna elgondolkodott egy fél percig, de aztán eszébe jutott, hogy ha egy prefi viszi le, akkor mégiscsak szabad. Mosolyogva bólintott egyet, és alig várta már, hogy útnak induljanak- akár most azonnal.*
- Most azonnal? Felőlem mehetünk. *Tette hozzá, és felcihelődött ültéből. Régi vágya, hogy zenét tanuljon, úgy tűnik, beteljesedni látszott. Abban nem volt biztos, hogy hamar sikerül elsajátítania a gitározás művészetét, de hát... Gyakorlás teszi a mestert.*

*Réka is elismerte, hogy a táj mindesetül gyönyörű. Anna kedvtelve nézegette a tájat, és titokban büszke volt rá, milyen gyönyörű iskolát tudhat a magáénak.
Amikor a lány felajánlotta, hogy eloltja a fényt, Anna megrázta a fejét.*
- Nem fontos... *Mondta gyorsan, mivel ő sem szerette túlságosan a sötétséget. Az sem volt meglepetés, hogy gyakran jár ide zenélni a lány: hiszen ilyen idilli helyek ritkán szoktak lenni az iskolákban. Anna irigykedve nézte a hangszerét egy darabig.*
- Bárcsak én is tudnék gitározni...*Sóhajtott fel, és szomorkás mosoly kúszott az arcára.*- Hogyan kell?

(Fagy, holnapig biztos.)

- Szép is itt... *Bólogatott, és még mindig a pazar kilátást szemlélte. Nem meglepő, hogy ez Réka kedvenc helye az iskolában: ki ne töltené itt szívesen a szabadidejét? A gitározás háttérzeneként pedig igazán remek, az éneklés pedig kikapcsolódás.
Az is igaz, hogy itt az ember szabadnak érzi magát. Jó a levegő, édes az egyedüllét, a zene pedig mindenkit elvarázsol.*
- Fény? Szerintem jó a sötét. *Mondta jókedvűen, de Réka addigra már fényt csempészett a sötétségbe, egy egyszerű kis bűbájjal.*
- Gyakran jársz ide? *Kérdezte hirtelen ötlettel.*

- Tényleg régen találkoztunk... *Felelte Anna merengve, és eltűnődik, mikor látta utoljára Rékát. Nem kizárt, hogy csak az utolsó tanórán.
A gitározást persze nem hagyta abba, de nem is zavartatja magát attól, hogy Anna is ott van: szemmel láthatóan kedveli a zenét. A kellemes márciusi szellő finoman csiklandozta Anna arcát, a tavasz érezhetően közeledett, itt volt már a levegőben.*
- Én megvagyok. *Válaszolt az igazságnak megfelelően: nem volt se különösebben jól, sem rosszul, átlagos unottságban teltek a hétköznapjai.*
- Hangulatos lehet énekelni itt... *Teszi hozzá, és révetegen körülhordozza tekintetét a tájon.*

*Kell néha egy kis friss levegő azoknak is, akik az angol klímához szoktak, és Anna sem kivétel ezalól. Sosem járt még az északi kilátóban, de már régóta tervezte: egyesével, jókedvűen lépdelt fokról-fokra, miközben azon tűnődött, ugyan milyen is odafent.
Hallott valami furcsa zenét, énekkel párosítva, így kíváncsian lesett be a kilátó bejáratán. Lila öltözék, cicanadrág és miniszoknya: rögtön felismerte a szakához tartozó Réka külsejét.
Egyelőre nem akarta megszólítani, kíváncsi volt, mögé tud -e settenkedni a lánynak. Vesztére azonban a padlónak egy félig törött lécére lépett, és megreccsent alatta a deszka, Anna pedig ijedten lépett hátra egyet.*
- Szia. *Köszönt félszegen, és letette magát a lány mellé, majd kíváncsian végigmérte a hangszerét.*

- Őszintén.... Nem *Válaszolja lánynak* - Egyáltaláan nem.... * Egy kicsit jobban megnézi ketőjüket* - Na jó talán lehet egy kicsit az orrotok de lehet hogy csak én látom igy. *Elvigyorodik. Majd a fiú felé forditja figyelmeét mert az bemutatkozik.* - Engem Tim Leopoldnak * Válaszol a fiúnak és kezet ráz vele. Megint egy apró csend szünetet tart mielőt megint megszólalna.* - Hát lényegébe én azéert jöttem ide, hogy egy kicsit magamba legyek meg hát itt már elég régenm voltam és gondoltam felnézek. Az egyik része teljesült az, hogy idejöttem a magány nem. De nem is bánom anyira * Válaszolja jó hosszan a fiú. Háttal támaszkodva a korlátnak néz most ki a fejéböl. De nem néz sem a fiúra sem a lányra csak el a távolba. Majd sohajt egyet aztán meg egy nagyot ásit. * - Na jó én megyek mert esek össze * Mondja és elindul. Utközben kezet ráz Robbal és int kezével a lánynak* - Sziasztok, örülök, hogy találkoztunk.* És ezzel el is tünt csak léptei hangzanak ahogy megy lefele a lépcsőkön majd hirtelen máraz sem*

//Köszke a játékot élveztem//

//Többiek fagynak//

-Meg vagyok közszi... *Válaszol röviden a lánynak. Éppen megfordulna mikor egy fiút lát meg az ajtón. Megismeri hisz egy párszor már látta órán és mikor az csendre inti elmosolyodik és mint aki nem látot semit fordul el. Nagyon nem törörik azzal, hogy a lány valyon hogy reagál. Ő el van magának de mikor meghalja, hogy bátyus akkor már visszafordul.* - Bátyus?! *Kérdi hol a lányra hol a fiúra nézve.* - Na ezt nem gondoltam volna. *Majd csak egy jót mosolyog.* - Hello * Köszön igy utolag is a fiunak. Valahogy mostanság nincs vlmi csucs formában. Alig szólal meg. Na ez nála nagy dolog. Hátal nekidölve a korlátnak nézi a testvérpárt.* - Hát őszintén ha nem hallom meg hogy Bátyus meg nem mondtam volna hogy tesok vagytok.

*Az utóbbi jó pár nap a fiú számára teljesen összefolyt. Azt sem tudja milyen nap is. Mint egy robot úgy viselkedik, minden nap csak ugyanazt ugyanugy. Egy idő után egy kicsit idegesitővé valik maga a fiő is. De valahogy a mai nap eltér a többitöl ma elhatározta magát, hogy sétál egy kiadósat az iskola olyan területein ahol már jó régen volt. Ilyen hely az Északi torony is. Lassan és csendes léptekkel halad fel a toronyba. Nem gondolkozik semin csak néz ki a fejéböl. Felérve a torony ajtóját nyitva találta, két nagy lépéssel belép miközben szemeivel gyorsan körülnéz és egy lányt vesz észre.* ~De jó...~ *Gondolja és sóhajt egyet. Most nem nagyon vágyot társaságra ahogy az utóbbi időkben sem. De csendben de azéer léptei egészen haéhatóak közlebb megy a kötláthoz felismeri a lányt. Egyszer még anno jó rég találkoztak de többször sem. Kb már a lány észrevette mig ő a korláthoz ér. Fejét felé forditja* - Szia... * Köszön majd csak elhalgat és fejét elforditva a tájat kezdi el nézni. És csak halgat-halgat majd fejét megint a lány felé forditja.* - És hogy vagy? Rég találkoztunk *Hangja teljesen hideg és érdektelen.*